Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-07 / 158. szám
Hétfői magazin Hétfői magazin... Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig A hosszú élet titka A festő dolgozószobája olyan mint egy kirakat. Maradék tapétákból összeállított téglalapok díszítik a falakat. Első látásra kissé bizarr, ám Balázs László salgótarjáni szobafestő- és mázolómester- nek ez a „kirakata”, innen lehet kiválasztani, hogy ki, milyen díszítést kíván. — Ez azonban még nem elég — mondta —, mert figyelembe kell venni a szoba V"árviszonyait, nagyságát, és K6gy ki lakja. Emellett természetesen a megrendelő kívánságát is teljesíteni kell. Azoiknak. akiik nehezen döntenek, szívesen segítek. Nagyon szeretek mintát tervezni és rajzolni. Sajnos, ma már szinte mindenki a festőhengerre támaszkodik, pedig a kézimunka igazán szép. Sokat utazom, külföldről sok jó tapasztalatot és ötletet hoztam mór haza. — Merre járt az utóbbi időben? — Spanyolországban és a Német Szövetségi Köztársaságban. — Hogyan veszi fel a kapcsolatot idegen országok dolgozóival? — Nyitott szemmel járok az utcán, és ha állványt látok, meg festéke* dobozokat, rögtön odamegyek és megkeresem azt az embert, aki a szerszámokkal dolgozik, és valahogy szóba elegyedek vele. Beszélek németül, és ezt általában az európai országokban megértik. A legutóbbi turistautamról egykét új formájú tapétavágó kést és néhány jó mintát hoztam. Régen sokat segítettem a város amatőr színjátszó csoportjainak díszleteket készíteni. Szeretek figurákat is rajzolni, most a zagyvarónai óvoda festésére készülök, ahová csupa bűbájos kis állatfigurákat, pingálok majd. — Melyik a kedvenc figurája? — A majom. Egy érdekes élményem fűződik hozzá. Az acélgyári amatör színjátszóknak készítettem díszleteket, ahová kellett egy majom is. Olyan jól sikerült egy fa kis,majmot lefestenem, hogy amint madzagon lógott le a plafonról és mozgatta a szellő, sokan azt hitték, hogy él. — Nemrégiben nagyon szép kitüntetést kapott. — Hatvan éve dolgozom a szakmában, sokéves munkámra adták az arany minősítést. — Sokáig szakoktató is volt, hány tanítvány végzett az ön keze alatt. — Pontosan nem tudom megmondani, de volt jó néhány „inasom”, ahogyan régen mondták. A mai tanulóknak nagyon jó dolguk van hozzánk képest. Minket annak idején rengeteg mindenre igénybe vettek. Ki kellett takarítanunk, ebédet főznünk a mesternek. Reggel hatra jártunk, mert mi főztük a szappant és az enyvet, valamint beáztattuk a bécsi fehéret és a „piktortéglát”, más szóval budai földet, amit festékhez kevertünk. És olykor elcsattant egy-két pofon is... Én sohasem bántottam a tanulókat, szép szóval türelemmel beszéltem velük. Azonban, ha valaki nem volt alkalmas a pályára, azt azonnal megmondtam, hogy jobb, ha más munkát keres magának. — A tanulóéveitől kezdve egyfolytában dolgozik. Meddig bírja? — Szerintem ez a hosszú élet titka. Amikor dolgozom, érzem, hogy szükség van rám. Azok a társaim, barátaim, akik nyugdíj után leültek a kispadra, nagyi-észt ott is maradtak, mert elhagyták magukat. Nem szabad feladni a munkát! Bár, én nagyon szeretem a szakmát, és gondolom. ez is közrejátszik abban, hogy még mindig csinálom, de van még jó néhány barátom, aki így gondolkozik. Köztük van egy gyönyörűen dolgozó műbútorasztalos is. Az ó tiszteletére legyen a következő ismerős eev asztalos! Vankó Magdolna Majd a csapadék D/li ez a sok fekete...? Nem leheif-n?m., ,y§n* ni azt a milliónyi fekete apróságot, amely a levegőben nyüzsög, kellemetlenkedik, már-már lehetetlenné téve a szabad levegőn való tartózkodást. Pillanatok alatt ma- szatos lesz tőle a világos színű ruha, belekerül éteibe- italba, szembe, szájba. Mivel szúnyögügyben a KÖJÁL-tól kapunk felvilágosítást, úgy véltük, most is jó helyen járunk, ha a röpdöső apróságokról dr. Dömsödi Pétertől, a Nógrád Megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás igazgató főorvosától kérünk felvilágosítást. — Ez nem a KÖJÁL asztala, javaslom, hogy hívja fel a Nógrád Megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomást, ők az illetékesek. Mivel nekem is van egy apró birtokom, tudom, hogy ezek levéltetvek. Levéltetűügyben kerestük tehát Kis András főmérnököt, akitől a következőket tudtuk meg: — Ezek a nyüzsgő apróságok a levéltetű szárnyas alakjai. Nagymértékű elszaporodásuknak az ökológiai tényezők kedvezőtlen alakulása az oka: a tartós, páraszegény, nagy meleg. Ilyen mértékű levéltetűjárvány nagyjából tízévente alakul ki. — Lehet-e ellenük hatékonyan védekezni ? —'• Elvileg igen, gyakorlatilag mégsem. Az eredményességhez ugyanis az kellene, hogy mindenütt egyszerre permetezzenek.. Erre megfelel a kereskedelemben kapható BI—58 és Anthio—33 EC szer, amely 4—5 napos védettséget biztosít. Érdemes elvégezni, mert ahol permeteznek, ott nem telepszik meg a szárnyas alak lárvája, amely igazán látványos károkat képes okozni. De mondom, nincs annyi technikai eszköz, hogy az egész megyében egyidőben védekezzünk. . — Mi okozhatja még pusztulásukat, a permetezésen kívül? — Az időjárás változása. Ha hűvös, csapadékos idő jönne, nem kellene annyit kapálóznunk, hogy elhessegessük őket. —vési— Pccások holdfényben Idén első alkalommal szervezte meg a palotáshalmi horgászegyesület a már hagyományosnak számító éjszakai horgászást. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, hogy szombaton hajnalban már elfoglalták a legjobb helyeket, s aki csak estére ért oda, akár vissza is fordulhatott. A helyjegyek tanúsága szerint csaknem 250-en választatták hét végi programjuknak a tábortüzes pecázást. A szabályokat természetesen most sem szeghette meg senki; erre 12 ellenőr ügyelt. Ebben az esztendőben még két éjjeli zsákmánylesésre ad lehetőséget a helyi horgászegyesület, melynek tagjai Budapestről is ellátogattak a hűs vizű tóhoz. Fürödni azonban most sem lehetett, hiszen a tó számos veszélyt rejt. Hivatalból csupán a holdsugár mártózhatott meg a hullámokban... Sípládával a Nemzeti Színházért A veszprémi Kossuth utcában egy különös muzsikus tűnt fel. Tóth Sándor Pécsről érkezett a városba kis szekrénynyi hangszerével, ami nem más, mint egy régi tekerőorgona, azaz sípláda. A muzsikus ezzel a felújított, egyébként 89 éves zeneszerszámmal járja az országot, és gyűjt az új Nemzet] Színház javára. Feszültség — Mi ketten tipikusan hülye értelmiségi házaspár vagyunk — mondta vacsora közben Ács a feleségének, dr. Acs- né dr. Kovács Teréznek. Nyugodtan mondta. Minden indulat nélkül. Mintegy csupán a tényt állapítva meg. Csütörtök este volt. — Igen, de most éppen miért? — felelte inkább, semmint kérdezte Teréz. — Azért, kedvesem — maradt továbbra is nyugodt a férfi hangja — mert ellentétben a normálisokkal, mi rengeteget dolgozunk, hajtunk, és ahelyett, hogy hagynánk a francba, hét végeken a munkánkat hazahozzuk. Közben takarítani kell, mosni főzni, mosogatni, a cipókét, a kocsit rendbe tenni és a gyerekkel is foglalkozni. — Miért? — ez másokkal is így van — mondta Teréz. — Nem élünk — folytatta egykedvűen Ács. Mintha nem is szólt volna közbe az asz- ezony —, és néha úgy gyűlöllek már, ha mondjuk mosogatni hívsz vasárnap, ebéd után, hogy el nem mondhatom. És tudom, hogy te is tele vagy gyűlölettel, amikor azt válaszolom, hogy legalább azt várd meg, amíg elszívom ezt a rohadt cigarettát. — Igen, mondta Teréz —, ez csak természetes. — Szerintem nem — emelte fel. most végre kicsit a hangját Ács. — Szerintem változtatnunk kell ezen, és ezt most mindjárt elkezdjük. Itt vagyunk már, nyár derekán, és még ki s® tettük a lábunkat sehová. — Ez igaz — mondta Teréz. — És mit gondolsz, mégis, hová mennénk? — Például a tiszai víztározóhoz — felelte Ács. — Azt mondják. afféle mini-Bala- ton, jó víz. kemping, vitorlások, vízibiciklik, csónakok, meg minden. De nincs az az eszméletlen tülekedés. — Rendben — mondta Teréz. De te vezetsz — és visz- szafelé is. És nem ihatsz sört sem. És. ha hazajöttünk, lemosod a kocsit. Szombaton reggel sok cso- magólás és kevés veszekedés után elindultak. Ekkor kilenc óra körül járt az idő. Tízkor félúton lehettek, és egy nagyközségen hajtottak át. Ács jó nyolcvanassal hajtott, és a település szélén, ahol már ritkultak a házak, egy suhanó kismotorral, irányjelzés nélkül váratlanul balra elé fordult, amikor Ács már éppen előzte. Valami hihetetlen reflexszel, de megállt. Szinte képtelenség, milyen nyugodt maradt, dr. Ácsné dr. Kovács Teréz viszont rosszul lett. Alig, hogy tovább indultak, újra meg kellett állni. Sápadtsága csak lassan enyhült. — Hülye vagy, legalább pofoztad volna meg — mondta végre. A tó meglepően jó volt, bár éppen tisztították a medrét, ezért aztán a vize igencsak koszosán kavargót! Undorodtak belelépni, ezért csónakot béreltek. Mindhárman eveztek. Élvezték a mozgást, a vizet, a napfényt. És úgy kétszáz méterre a parttól ~ már elég tiszta volt a tó. Úszkáltak is kicsit. Hirtelen borult be felettük az ég. Sűrű. sötét, feszültség- terhes felhők úsztak felettük, villámok cikáztak. A fiú fázott, félt és reszketett. — Menjünk ki — mondta —. Még belénk csap a villám. — Na és? — nézett a gyerekére nyugodtan a negyvenéves Ács. — Ti már eleget éltetek. Nektek mindegy, ha meghaltok. De én még élni szeretnék — dideregte a tizenkét éves fiú. A sötét égre újabb sápadt villámok rajzoltak cikcakkokat. Dr. Ács megvetést érzett saját fia iránt, aki hirtelen nevetni kezdett. — Nézd, anya — mondta —, apának minden hajaszála az égnek áll. — Tényleg... — és Teréz is nevetni kezdett. Ekkor azonban már az 6 haja is felfelé meredt, már amennyire a csatok ezt megengedték. — Tele van elektromos feszültséggel a levegő — magyarázta Ács. Bár, mint Filosz, sokkal többet nem is tudott volna mondani erről. Aztán kitalálták, ha kezüket felnyújtják, száz meg száz pici kisülés történik bőrükön, vékonyka hangjelenséggel, akár az egércincogás. Eleredt az eső, valamelyest enyhült a feszültség. Mire hazaértek, Teréz migrénes fejfájást kapott. Elviselhetetlen volt. Kun Tibor Országos repülőnap Budaörsön A rekkenó hőségben is több ezren voltak kíváncsiak vasárnap a Magyar Repülő- szövetség rendezte budörsi repülőnap programjaira. Hosz- szú évek óta most először megszervezett légishowra, bár a reggeli órákban megindult a vendégáradat, megteltek a budaörsi repülőtér környéki autóparkolók és sűrűn fordultak a BKV e célra rendszeresített különjáratai is. Közönségsikert arattak a magasba emelkedő hőlégballonok, s először szerepeitek a nagyközönség előtt a hármas, négyes kötelékben feltűnő sárkányrepülők. A délelőtti afJ ralidéihoz tartozott, hdgy elhúztak a publikum felett a MALÉV TU—134-es és TU— 154-es gépei. A MÉM repülőgépes szolgálatának merev! szárnyas gépei és helikopterei is megjelentek, amelyek néhány méterre a föld feletti haladva frissítő tiszta vizet peH meteztek szét. Legnagyobb sikert az a K—26-0$ helikopter, illetve muzikális pilótája aratta, amely zenére repült,' s ritmusra változtatva helyzetét igazi ..légitáncot” járt. A programból az ejtőernyőn sok ugrása sem hiányzott. J Befejezés elölt a tihanyi üdülőfalu építése Befejezéshez közeledik a tihanyi üdülőfalu építése a révkikötő kiizeiében lévő 13 hektáros ősparkban. Már tavaly nyáron fogadtak vendégeket, de az új létesítmény most készül el — szállóval, sportpályákkal bővülve — teljes egészében. A Magyarországon még újnak számító forma, a klubüdültetés feltételeinek megteremtésére, egy üdülőfalu létrehozására és működtetésére 1984-ben magyar—osztrák— dán cégek vállalkozásában alapítottak Club Tihany néven részvénytársaságot. A 450 millió forintos alaptőkével induló vegyes vállalatot nyolc részvényes: négy magyar — köztük a főrészvényes Hungar- hotels —, valamint három osztrák és egy dán cég hozta létre; a beruházáshoz 1,7 milliárd forintos hitelt adott a Magyar Nemzeti Bank. Az osztrák és dán fővállal« kozók, a magyar alvállalkozók jól összehangoltan dolgoztak, az építkezés a program szerint fejeződik be. Az üdülőfaluban 161 luxusfaház ké* szült el, és a régi Tihany Szálló átalakításával 330 szoJ bás, négycsillagos hotelt alakítottak ki benne. Egyidejűleg 1400 vendégnek jut itt szállás, s valammennyi épületben télen is fogadhatnak üdülőket. Az érkezőket strand, uszoda, fedett teniszpálya, szauna,’ szolárium, tekepálya, gyermekjátszótér, több étterem,’ külön üzletsor, saját autóparkoló és számos szolgáltató egység várja. A Club Tihany üdülőfaluJ ban még tereprendezési, par-’ kosítási munkák vannak hát-! ra, a még ebben a hónapban megnyitják a pályáit is. ] (MTI) ' Isméi Kozárdon Teherautó a házban Néhány évvel ezelőtt két halálos áldozatot követelt Kozárdon a szokatlan baleset: egy teherautó beszaladt az éppen akkor felújított házba. Az egykori tragédia színhelyétől alig néhány méterre szombaton délelőtt ismét nem mindennapi baleset jelentette a környék szenzációját. — Először csak valami pattogást, majd egy tompa puffanást hallottam. A szomszédból pedig már szaladtak is szólni, hogy beszaladt egy teherautó a házba — mondta a helyszínen a kárvallott háztu- laidonos. Széles Béla. Szerencse a szerencsétlenségben: személyi sérülés nem történt, a pótkocsis teherautó az épület végében, a kamrának és raktárnak használt helyiségben kötött ki. A hatalmas kövek beborították az ott tárolt búzát, használati tárgyakat. A romok alatt szódásüvegeket, egy bekötésre váró, kicsomagolatlan villanybojlert lehetett látni. A rúdon lógó szalonna minden baj nélkül megúszta a szokatlan balesetet. A Volán helyszínelőire vári va a pótkocsis teherautó ve-» zetője, Figura József, elmondta: délelőtt kilenc óra tájban végzett a munkájával. A te«j mető melletti földúton leparkolt, behúzta a kéziféket, leJ zárta a vezetőfülkét, aztán a közeli lakására ment reggelizni. Kisvártatva már siettek érte: a parkoló jármű ugyanis önállósította magát. Az el-’ szabadult Skoda a pótkocsiján val keresztülvágott gz országH úton, majd egy kerítést áttör-’ ve a házban kötött ki. A na-’ gyobb baj megelőzéséhez szemmel láthatóan egy kertben tárolt tekintélyes gerenda is hozzájárult: a kerekek elé kerülve lefékezte a vezető nélH kül robogó teherautót. Mint vasárnap délelőtt a Nógrád Volán diszpécserszolgálatától megtudtuk: vizsgálat állapítja majd meg, miképpen indulhatott vezető nélkül, önálló útra az YA 08—99 forgalmi rendszámú, Skoda típusú teherautó és pótkocsija. —k— Kodak István felvétele ( NÓGRÁD — 1986. július 7., hétfő