Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

OzlefkSVés — alaposan Hogy csinálják Indiában? Ma már az általános iskolás gyerek is többet tud Indiá­ról, mint harminc évvel ezelőtt fiatal felnőtt szüleik. A ma­haradzsán, a Táj Mahalon és Mauglin kívül nem sok mini­den jutott akkoriban eszébe az embernek, ha a távoli ha­talmas országot valaki fölemlegette. A tévé, a rádió és a film segítségévei azonban kisebb lett a világ, s ma már a televízió képernyőjén szinte naponta föltűnik valamelyik indiai vá­ros, akár politikai esemény kapcsán, akár azért, mert a szikh kisebbség zavargásairól tudósítanak, akár pedig azért, mert a fölgyorsított iparosítás valamelyik újabb lépéséről adnak hírt. India évszázados elmaradottságát igyekszik e kor sebességével semmissé tenni. Apró, de jelentős lépés ezen a nagy úton a villamosítás. Hogy miért mondom mindezt? Mert a balassagyarmati ká,- belgyár főmérnöke, Czelleng János, a napokban érkezett haza a távoli országból. Nem turistaúton járt ott, hanem üz­letet kötni az NTPC <— a Nemzeti fíőenergetikai Társaság képviselőivel. — Hány országban járt már cége nevében? — Svédországban, Dániában, az NSZK-iban, Bulgáriában... még bizonyosan másutt is, de nem jut eszembe. Eleinte azért, mert folyt itt egy nagy- beruházás a gyáron belül és annak megindításéhoz gépek kellettek, mostanában pedig azért, mert a termékeinket igyekszem jól eladni. Én vi­szem magammal a dokumen- ‘tációkat, ismertetem a gyárt­mányok műszaki paramétere­it, tárgyalok a szállítás üte­méről, a csomagolás miként­jéről, egyeztetem a szabvá­nyokat és így tovább. — Többféle szabvány léte­zik, képesek ehhez alkalmaz­kodni? — Amikor itt a beruházás elindult, már megvolt az el­határozás: a gyár a legkor­szerűbb gépeket, berendezése­iket kapja. így történt. Képe­sek vagyunk tehát a különféle szabványokhoz alkalmazkod­ni, így nagyobb a mozgáste­rünk a nemzetközi piacon, mert alkalmazkodhatunk a ve­vő igényeihez. — Mi kell egy új terület meghódításához a világpiacon? Hogyan ül egy magyar gyár képviselője a tárgyalóasztal­hoz? — Halán nem szerénytelen­ség: föikészülíen. Én legalább­is így indulok neki. Tisztában vagyok gyárunk lehetőségei­vel, kapacitásával, azzal, amit éppen gyárt, a szállítók kész­ségével, lehetséges tartaléka­inkkal. ■ — Milyen volt az indiai tár­gyalás? Tizenötmillió dollár nem csekélység. l — Rendkívül udvarias, ala­pos, nyugodt tárgyalópartnere­ink voltak. Talán túlontúl is... Az NTPC hatalmas mé­retű állami vállalkozás, nem nagyon fér bele a mi fogal­mainkba. Rendkívül széles körű tájékoztatást kértek a mi gyárunk működéséről. Egé­szen a részletekig. — Például? — Milyen az alapanyag­ellátás, milyenek a raktározási feltételeink, de érdeklődtek a technológiánkról, és a komp­lex minőségellenőrzésről ugyanúgy. Kíváncsiak voltak az egyes nagy teljesítményű gépek műszaki képességeire is! Természetesen érdeklőd­tek a nyereségesség felől is. — Hazai viszonyok között meglehetősen szokatlan az ilyesmi, ez a szinte pőrére vetköztető kíváncsiskodás. — De nagyon célszerű! Egyszerűen tudni akarták, hogy érdemes-e velünk tár­gyalni, az időt vesztegetni, te­hát megbizonyosodtak afe­lől, hogy képesek vagyunk-e ennek a tízezer tonna szabad- vezetéknek a leszállítására abban a minőségben, amire nekik szükségük van — ter­mészetesen határidőre. — Megbocsásson, talán lai­kus a kérdés, de hát ön felelt meg ezekre a kérdésekre, az­az érdekelt volt a jó, talán a valóságnál szebb válaszok­ban. — Referenciákat is kértek, kiknek szállítottunk már a világon és a mennyit. — Az ilyen alapos érdek­lődés gyakori? — Mondom, aki rendel bi­zonyos akar abban lenni, hogy akitől rendel az garantáltan képes-e megfelelni az ő ren­delésének minőségben, mennyi­ségben egyaránt. Az indiai cég azonban a szokásosnál is óva­tosabb volt. Egyébként a Világbank finanszírozza ezt a mostani vállalkozásukat, amihez a mi szabadvezeté­künk is szükséges, ezért az óvatosság. Nekünk meg biz­tonság, hiszen a Világbank garancia a gyors fizetésre. Talán ezért volt az, hogy szinte mindennap másokkal tárgyaltunk. Más beszélgetett velünk a minőségről, más a mennyiségről, a csomagolás­ról, a határidőkről. így lett a tervezett kilenc napból ti­zenhat. — Miért éppen <a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára lett a szállító? — Mi feleltünk meg leg­jobban a tenderkiírásnak. — Csak úgy rábukkanták erre az indiai piacra? — A tenderek megjelennek nemzetközi forgalmazású új­ságokban, az ilyesmit az em­ber onnan választja Iá. Ez a dolog egyik oldala. A másik a helyismeret. — Amikor külföldi útjairól kérdeztem, ha jól emlékszem Indiát nem említette. — Korábban nem is jár­tam ott. Ebből könnyű kita­lálni, nem nekem volt hely­ismeretem. hanem kollégám­nak, a művek külkereskedel­mi osztályvezetőjének, Czigány Gábornak. Ö Djakartában született, Bombayben érettsé­gizett, egyszóval ismerte az ottani viszonyokat, szokásokat. Hogy mást ne mondjak, beszé­li a hindi nyelvet, s ez sokat segített .. — Egyszeri ét volt a mos­tani? ----------­— Hogy les«-e még üzlet? Az ottani villamos energia fejlesztések ismeretében igen­nel keli válaszolnom. Mi most készítjük a belépőit erre a hatalmas piacra. Ha a meg­kötött szerződést teljesítjük, már pedig teljesítjük, ha a megrendelő igényeinek meg­felelően teljesítjük, már pedig úgy teljesítjük, hiszen képe­sek vagyunk rá — akkor lesz még újabb üzlet. Hortobágyi Zoltán Salgótarjáni építkezéseken 1. Lendületesen végzik munkájukat a Nógrád Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat szakemberei a salgótar­jáni építkezésekéit. A me­gyeszékhely központjában tizenketezer négyzetméter alapterületen a városi tanács és több intézmény számára készül új épület, amelynek kivitelezésében a belső vá­laszfalazások. villany, víz, fűtés, szellőzések szerelése jelenti ezekben a hetekben a fő tennivalókat. Hét végen­ként túlórában és a vállalati gazdasági munkaközösségek jóvoltából is serénykednek az építők. 2. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat új székhazának kivitelezése a befejezéséhez közeledik. A víz- és villanyvezetékek el­helyezése mellett a festés, mázolás és a belsőépítészeti burkolás jelenti feladataikat. Az üzemeléshez oly fontos klímaberendezés szerelésé­nél egyes importanyagok idő­beni beszerzése okoz gon­dot. A 70 millió forintos be­ruházás részeként utat, gép- kocsiparkolót is kialakítanak a szakemberek. — kulcsár — Kereke Bűit ármelyik Forma 1-es futamról ismerős lehet a kép: legördül a versenyautó a depóba, ahol azonnal körülveszik a szerelők. Változtak az időjárási körülmények, eleredt vagy éppenséggel elállt az eső, felszáradt az aszfalt, ki kell cserélni a gumikat, ponto­sabban a kerekeket, mert így gyorsabb a dolog. A négy keréknél legalább nyolc ember szorgoskodik. A kocsit pillanatok alatt fel­emelik, s az új „papucsok” csakhamar fel­kerülnek a járművekre. Hogy ennek a moz­zanatnak a kedvéért is szurkolhassunk, a tévések mérik is, mennyi idő alatt sikerül a négy kereket kicserélni. Imponáló értékek merevednek ki a képernyőn a kerékcsere végeztével. Nem tudom, mennyi a világ­csúcs ebben a műfajban, de láttam már nyolc másodperces munkát is. Különösen akkor értékeltem nagyra ezt az eredményt, amikor csakhamar láttam egy tizennégy másodperceset is, hasonló körülmények kö­zött. Sok-e vagy kevés hat másodperces kü­lönbség? Ha azt mondom, ennyi idő alatt még a bekapott falat is alig csúszik le a torkomon, nagyon kevés. De ha azt mon­dom, gyakran néhány századmásodperc dön­ti el, győz-e a Forma 1-es versenyző vagy lemarad a győztes mögött, akkor nagyon sok. Éppen ezért nem csodálkoznék, ha a kerékcserélőket a legjobb szakemberek kö­zül válogatnák ki. Némi túlzással, akár szi­gorúbb válogatással, mint a kocsik vezetőit. Hiszen azonos tudású versenyzők és már* kák között a kerékcserélők dönthetik el a küzdelmet. Gondolom, a jó kerékcserélő kollektívákat igen megbecsülik, s ennek megfelelően díjazzák, s óvják őket, hogy együtt maradjanak, mert a kerékcsere azon­kívül, hogy jó egyéni teljesítmény kell hoz­zá, csapatmunka is. Tudom, jó sok jellemvonást el kell ha* nyagolni ahhoz, hogy a magyar gazdasági életet egy Forma 1-es versenyhez hasonlít­hassuk. Az előbbiben sok még a hivatalo­san igazolt előny és hátrány. Vajon milyen a sorsa a kerékcserélőknek ezen a verseny- pályán? Mert e pályán is ott vannak a de­pókban, a vállalatoknál ezek az emberek. Legföljebb másként nevezik őket, mondjuk, újítóknak, feltalálóknak. Velük is úgy van a vállalat, mint a Forma 1-ben a márka- tulajdonosok, a versenyzők. Amikor másik, az eddiginél síkosabb pályára kell átállni- uk, a vállalatoknak is fontos, hogy új, a helyzethez jobban alkalmazkodó kerekekre cseréljék a régieket. Nevezzük ezeket új gyártmányoknak, gyártási eljárásoknak. Ha­sonlatunk máris végigvezethető következte­téseket ad. Egyre inkább igaz, hogy az a vállalat, amely nem képes megfelelni az új, nagyobb követelményeknek, amelyeket a piac kény­szerít ki, lemarad. Csakúgy mint az a ver­senyautó, amelyik az esőben is sima gumik­serélők kai folytatná a versenyt. Lemarad az a vál­lalat is, amelyik nem képes csökkenteni in­dokolatlan költségeit, s nem tud versenyez­ni az alacsonyabb árakon termelő verseny­társával. Az új pályára álláskor jöhetnek a kerékcserélők. Újítók, akik ésszerűsítése­ikkel anyagot, energiát takarítanak meg. Fel­találók. akik új termékeket találnak fel, amelyek minden piacon eladhatók. Lehet a vállalatot így is, úgy is vezetni, de amelyik vezetőnek nincsenek jó kerékcseréiéi, az menthetetlenül lemarad a versenyben. S ha túl nagy közöttük a különbség, lemarad még a jól vezetett vállalat is. Van-e nálunk elég kerékcserélő? Igen is, meg nem is. 1980 és 1985 között az évente bejelentett találmányok száma kétszeresére nőtt. Tavaly először haladta meg a hazai bejelentések száma a külföldiekét Ugyan­akkor az újítások száma ebben az időszak­ban tizenöt százalékkal csökkent, noha a hasznuk növekedést mutatott. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy jóllehet, nagyobb súlyú újí­tások készültek, kevesebben vesznek részt a mozgalomban. A SZOT—Minis' artanács legutóbbi megbeszélésen is felvetődött, hogy a még jobb anyagi elismeréssel fokozni kel­lene áz újítók számát, még jobban érdekelt­té kellene tenni a vállalatokat, hogy min­den megvalósításra alkalmas ötlet kipattan­jon. Hogy nincs annyi kerékcserélőnk, amennyi kellene, annak egyik oka az, hogy gazdasági egységeink vetélkedője még nem mindenben hasonlít a Forma 1-hez. Mert ugyan miért lenne érdekes, hogy nyolc vagy tizennégy másodperc alatt cserélnek kere­ket, ha az egyik kocsi eleve kót-három perc előnnyel indulna a rajtnál? Gyakran fordul elő — s ez a másik ok —•, hogy maga a közösség sem kívánja az újí­tók, feltalálók jobb megbecsülését. Féltik saját, rövid távú érdekeiket. Ugyan a meg­valósított ötlet éveken át hozza a nyeresé­get, de az első évben hiányozni fog a nye­reségből, illetve a béralapból, a kifizetett újítási díj. Sok helyen hátrébb sorolják (mi­lyen ellentmondás!) a fizetésemelésnél az újítási díjakat gyakran felvevő dolgozót, mondván, ő már úgyis megkapta a maga pénzét. edig érdemes lenne jobban megbecsül­ni a kerékcserélőket, már csak azért is, mert érzékeny emberek. Ha azt tapasz­talják, nincs sok értelme munkájuknak, le­het, hogy nem is teszik szóvá. Az is lehet, hogy nem mennek el más vállalathoz (per­sze az is lehet, hogy elmennek). De hogy magasan lobogó újító hevületük lecsöndese- dik, az biztos. A jól ismert kerékcserélő vi­szont mindent belead tevékenységébe, és másokat is magával ragadhat. Ezért fontos elismerésük. Ne feledjük, előbb-utóbb ná­lunk is lesz Forma—1, s nemcsak a mogyo­ródi versenypályán. « J. Qj üzemben Villamosmoterokat gyártanak A termelőszövetkezetek él­ve a kínálkozó lehetőségekkel, de nem utolsó sorban kény- szerűségből, olyan mellék­üzemági tevékenységeket ke­resnek, melyek pótolhatják veszteséget termelő üzemeiket, vagy éppen — és erre Nóg­rád a példa —, az alaptevé­kenység bizonyos hátrányait. Az új keresése azonban nem korlátozódhat csak a mellék­üzemág fejlesztésére, mert rejtett tartalékok vannak a növénytermesztésben is. A nem egyoldalú útkeresés jellemzi a karancslapujtői Na­rancs Termelőszövetkezetet is. Űj növényi kultúrákkal kezd­tek kísérletet, melyek kiváló­an alkalmazkodnak a gyenge minőségű talajhoz és a hi­deg időjáráshoz. Ezek között is elsőnek kívánkozik a fény­mag, mely eladható árunö­vény külföldön is. Hasonlóan nincs még hagyománya a homoktövisnek és a tövis nél­küli szedernek. Kísérletképpen idén először vetettek külön­féle gyógynövényeket, egyen­lőre azonban csekély terüle­ten. Júliustól új üzemet állítot­tak munkába karancskeszi te­lepükön. Az EVXG-gel kötött kooperáció értelmében villa­mos motorgyártással foglalkoz­nak, egyenlőre 60—80 fővel. Évente 40 ezer, többfajta mo­tor hagyja majd el az üze­met, melyek között szerepel olyan is, ami a népgazdaság szempontjából fontos robot- technika alkatrésze lesz. Egy­úttal megkezdték, a főleg női munkaerő szakképzését, hiszen a bonyolult szakmunka csak felkészült emberekkel végez­hető. Az üzemet a piaci ke­reslet függvényében szeretnék bővíteni; jelenleg 60 dolgozó foglalkozik a motorgyártással. Magyar és szovjet Bábolnai napok szerszámgépgyárak együttműködése A Csepeli Szerszámgépgyár együttműködési megállapodást kötött legnagyobb szovjet part­nerével, a moszkvai Ordzso- nikidze szerszámgépgyárral, s ezzel a két iparvállalat köz­vetlen kapcsolatot teremtett egymással. Az együttműködéssel min­denekelőtt egy új, nagy telje­sítményű megmunkálógép ki­alakítását irányozták elő. A moszkvai gyárban készülő MR—315 típusú homlokeszter­gát kívánják magyar kiegé­szítő berendezésekkel felsze­relni, vagyis az alapgépbe elektronikus, elektromos és hidraulikus elemeket építenek be. Amennyiben az így össze­szerelt berendezés prototípu­sa sikerrel vizsgázik a szak­emberek előtt, úgy nemcsak saját felhasználásra. hanem harmadik piaci értékesítésre is megkezdik a korszerű meg­munkáló gépsor sorozatgyár­tását. Egyébként az előzetes piaci felmérések szerint a s szovjet iparvállalatok körében máris nagy érdeklődést váltott ki a kooperációban tervezett új megmunkálógép, tehát az együttműködő partnerek tartós, jó piacra számíthatnak „bel­földön” is. Az első gépsorok előállítá­sának megszervezése előtt a szovjet üzem kipróbálásra rö­videsen Csepelre szállít egy ilyen esztergát, míg a csepeli­ek, ugyancsak tesztelésre, át­adnak egy Hunor márkájú vezérlést partnerüknek. A ké­sőbbiekben kereskedelmi meg­állapodást köt majd a két gyár, ennek alapján mindkét vállalat üzemeiben gyártani fogják a gépeket, s megálla­podnak az egyes alkatrészek és részegységek kölcsönös szál­lításában is. (MTI) Hetven külföldi és 130 bel­földi kiállító jelentkezését fo­gadták el a szeptember 30— október 3. közötti bábolnai napokra. A külföldiek tizen­hét országból érkeznek. A kiállítók jelzései szerint több új betakarítógépet, bá­lázót, szecskázót, erő- és mun­kagépkonstrukciót láthatnak az érdeklődők, folyamatos mű­ködés közben. A kiállító pa­vilonok közvetlen szomszédsá­gában, csaknem 7700 parcel­lán ismerhetik meg a látoga­tók a bábolnai iparszerű ku­koricatermelő közös vállalat sokrétű kísérleti munkáját, köztük az ikersoros és a fóli­ás vetéseket, az újabb talaj­művelési módokat, öntözési eljárásokat. A búzakísérletek­ről az IKR szakemberei az év folyamán több alkalommal ké­szítenek légi videofelvételeket, amelyeket szintén bemutatnak a rendezvényen. NÓGRÁD — 1986. július 7.» hétfő V

Next

/
Oldalképek
Tartalom