Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

Gorbacsov Komszomolszkból Habarovszkba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden felesége társaságában Vlagyivosztok­ból az Amúr menti Komszo- molszk városba érkezett. A szovjet pártvezető város­néző körutat tett az Amúr- parti településen, amelyet fél évszázaddal ezelőtt alapítot­tak a komszomolisták építő­brigádjai. Gorbacsov megte­kintette a helytörténeti mú­zeum kiállítását. A harmincas évek város­alapítóinak emelt folyóparti emlékműnél kedden este ba­ráti találkozóra került sor, amelyen a távol-keleti építő­munka veteránjai, valamint az ifjúsági Komszomol-épí- tőbrigádok tagjai vettek részt. Mihail Gorbacsov kedden délelőtt az Amúr menti Kom­szomolszkban látogatást tett a Gagarin repülőgépgyárba^ megtekintette az üzemegysé­geket, részt vett az új gép- modellek bemutatóján és be­szélgetett a munkásokkal és mérnökökkel. Ezt követően a Lenini Komszomol nevét vi­selő hajógyárba is ellátogatott. A nap folyamán az SZKP KB főtitkára Habarovszkba érkezett. (MTI) ■■ Ötpontos javaslat az ázsiai— csendes-óceáni térség biztonságára Az ázsiai—csendes-óceáni térség biztonságáról alkotott elképzeléseink nem nélkü­lözik az alapot. Figyelembe veszik a múlt és a jelen ta­pasztalatát. Nem tűntek el a Pancsa Szila és Bandung el- é vei. A diplomáciai tapaszta­latban pozitív példaként ma­radt meg a koreai békekötés, fez 1954-es genfi indokínai ta­nácskozás, a taskenti indiai •—pakisztáni megállapodás. Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy több állam fokozott erő­feszítéseket tesz a közös gaz­dasági problémák gyakorlati Í negoldására, a konfliktus- ielyzetek valamilyen módon ■aló rendezésére. Az ASEAN evékenységében, a kétoldalú kapcsolatokban nem kevés a pozitívum. Azt követőn, hogy elvetették a „csendes-óceáni közösség” gondolatát, a „csen­des-óceáni gazdasági együtt­működés” eszméjét vitatják »neg. Mi előítéletek nélkül Viszonyulunk ehhez, készek vagyunk csatlakozni az ilyen fajta együttműködés lehetsé­ges alapjairól folyó közös gondolkodáshoz — természe­tesen csak akkor, ha nem kö­tődik valamilyen tömbjelle- gű, szocialistaellenes sémá­hoz, hanem megkülönböz­tetés nélküli, szabad vita eredménye. Az ilyen fajta vi­ták jó alapjává válhat a tu- |dományos és politikai tervek ; már meglévő, meglehetősen i'ezéles tárháza az új gazda- eági világrend, a nyugati és keleti integráció kérdéseiről. Ha nem is közeli célként, éle javasolnánk a helsinki ér­tekezlethez hasonló csendes­óceáni konferencia összehí­vását. az összes óceáni ország részvételével. Amikor sike­rül megállapodni ennek ösz- szehívásárót, (ha egyáltalán sikerül), akkor majd meg le­het állapodni a tanácskozás helyszínéről is. Az egyik vál­tozat — Hirosima. Miért ne válhatna ez a város — a nuk­leáris borzalom első áldozata — egyfajta ázsiai és csendes- óceáni „Helsinkivé?” Szeretném ismét aláhúzni, hogy támogatjuk az ázsiai— csendes-óceáni térség bevo­nását a nemzetközi biztonság átfogó rendszere megterem­tésének folyamatába, amiről már a XXVII. kongresszuson Is szó volt. Hogyan képzeljük el ezt konkrétan? Elsősorban a regio­nális rendezés kérdései vetődnek fel. Afganisztánról külön szólok majd. Most Dél- kelet-Ázsiáról és Kambod­zsáról beszélek. A khmer nép borzalmas veszteségeket szenvedett. Ezt az országot, városait és fal- vait az amerikaiak többször lebombázták. Megszenvedett azért a jogáért, hogy maga válassza meg barátait és szö­vetségeseit. Nem szabad meg­engedni, hogy tragikus hely­zetbe sodorják ezt az orszá­got, hogy ennek az államnak a további sorsát távoli fővá­rosokban, vagy akár azENSZ- ben döntsék el. Csak úgy, mint Délkelet- Ázsia egyéb problémáinál, itt is sok függ a kínai—viet­nami viszony normalizálásá­tól. Ez a két ország kormá­nyának, vezetőségének szu­verén ügye. Csak kifejezésre juttathatjuk érdekeltségünket abban, hogy e két szocialista állam közötti határ ismét a béke és a jószomszédság ha­tárává váljék, és hogy ismét elvtársi párbeszéd alakuljon ki, eltűnjön a felesleges gya­nakvás és bizalmatlanság. Ügy tűnik, most itt a kedve­ző pillanat, és erre egész Ázsiának szüksége van. Nézetünk szerint Indokína és az ASEAN országai közöt­ti kölcsönösen elfogadható kapcsolatok létesítésének nin­csenek leküzdhetetlen aka­dályai. Ha meg van a jóaka­rat és ha a felek nem avat­koznak egymás belügyeibe, rendezni tudják problémáikat, s ez egyúttal az összázsiai biztonságot is szolgálni fog­ja. Lehetőség van arra, hogy ne ecak megszűnjék a fewült- ség a Koreai-félszigeten, da megkezdődjék az egész koreai nép nemzeti problémája meg­oldásának folyamata. A tény­leges koreai érdekekből ki­indulva, nincsenek ésszerű okai annak, hogy kitérjenek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által javasolt ér­demi párbeszéd elől. Másod­szor. Mi. amellett foglalunk állás, hogy akadályozzuk meg az atomfegyver elterje­dését Ázsiában és a Csendes­óceán térségében. Ismeretes módon, a Szov­jetunió kötelezettséget vál­lalt arra. hogy nem növeli or­szágának ázsiai részén a kö­zepes hatótávolságú rakéták számát. A Szovjetunió támogatja a Csendes-óceán déli részének atomfegyver-mentes övezetté nyilvánítását, és felhívja az összes atomhatalmat, hogy egyoldalúan, vagy többoldalú­an garantálja a térség ilyen státusát. Komoly előrelépést jelen­tene a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság javasla­tának megvalósítása: atom­fegyver-mentes övezet létre­hozása a Koreai-félszigeten. Figyelemre méltó egy atom­fegyver-mentes délkelet­ázsiai övezet létrehozásának gondolata is. Harmadszor. Javasoljuk, kezdődjenek tárgyalások a ha­diflották csendes-óceáni tevé­kenységének, elsősorban az atomfegyverrel felszerelt hajók tevékenységének a csökken­téséről. A stabilitás megszilár­dításához hozzájárulna a ten. geralattjáró-elhárító fegyve­rek terén folyó versengés kor. létozása, egy arról szóló meg­állapodás, hogy a felek tar­tózkodnak a tengeralattjáró-el­hárítási tevékenységeiktől a Csendes-óceán meghatározott részein. Ez jelentős bizalmi intézkedéssé válhatna. És egyáltalán: ha az Egyesült Ál­lamok lemondana a katonai jelenlétről, mondjuk, a Fülöp. szigeteken, mi sem maradnánk adósok. Az előzőekkel összhangban határozottan állást foglalunk a tárgyalások felújítása mellett annak érdekében, hogy az Indiai-óceán a béke övezetévé váliék. > Negyedszer. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az Ázsiában levő fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek radikális csökkentésének az ésszerűség határáig. Tisztában vagyunk vele, hogy ezt a prob­lémát részenként kell megol­dani, kiindulva az egyik tér­ségből, például a Távol-Kelet térségéből. A Szovjetunió ilyen összefüggésben kész meg­vitatni a Kínai Népköztársa­sággal olyan konkrét lépése­ket. amelyek a szárazföldi erők részarányc* csökkentésé­re irányulnak. Ötödször. A Szovjetunió úgy ▼éli, már régen megérett az idő ama, hogy a térségben gya­korlati síkra tereljék a bizal­mi intézkedések megtételével és az erőről történő lemondás, sál kapcsolatos vitát. Az egé­szet e! lehet kezdeni az egy­szerűbb dolgokkal, például a csendes-óceáni tengeri közle­kedés biztonságával kapcsola­tos intézkedésekkel, valamint a nemzetközi terrorizmus meg­akadályozásával . Az ilyen intézkedések meg­vitatására és kidolgozáséra konferenciát lehetne összehív­ni a Szovjetunió valamelyik tengerparti városában. Egyéb­ként idővel megoldható lenne Vlagyivosztok megnyitása a külföldi látogatók előtt. Ha va­lóban sikerül kedvező irány­ban megváltoztatni a csendes- óceáni helyzetet. Vlagyivosztok az egyik legnagyobb nemzet­közi központtá, a kultúra és kereskedelem csomópontjává válhatna, fesztiválok, sportese­mények, kongresszusok, tudo­mányos szimpóziumok színhe­lyévé. Azt szeretnénk, ha Vla- g vivos ztok szélesre tárt. kelet­re néző ablakunk lenne. Nicaragua - BT-UTés Ortega tiltakozása az USA bevatkozása ellen Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Daniel Ortega, Nicaragua elnöke az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén felszólí­totta az Egyesült Államokat, hogy engedelmeskedjék a há­gai nemzetközi bíróság júni­usi döntésének és hagyjon fel a Nicaragua elleni agresszió­val. A hágai bíróság, mint ismeretes, a nemzetközi jog­gal ellentétesnek minősítette az amerikai beavatkozást. A tanács rendkívüli -ülésé­nek összehívását Nicaragua kérte és maga az ország ál­lamfője, Daniel Ortega jelent­kezett felszólalásra. Ortega szombat óta tartózkodik a világszervezet székhelyén, találkozott több olyan egyház- község tagjaival, akik ellen­zik az amerikai beavatkozást és megbeszéléseket folytatott amerikai tömegtájékoztatási eszközök képviselőivel is, A nicaraguai államfő a ta­nács ülésén figyelmeztetett ar­ra. hogy amenyiben az Egye­sült Államok nem tartja tisz­teletben a bíróság határoza­tát, ez nem csupán a katonai akció kiszélesedését ered­ményezi, hanem általános konfliktushoz vezethet Kö- zép-Amerikában és veszélyes mértékben meggyöngítheti a nemzetközi élet egész jogi alapját. Ortega aláhúzta: a bíróság elutasította Washington va­lamennyi érvét, amellyel in­dokolni próbálta nicaraguai beavatkozását. Hágában nem fogadták el, hogy Nicaragua „agresszor” lenne, s így az Egyesült Államok a „kollektív önvédelem” jogi alapján lép­ne fel ellene. A bíróság emlékeztetett az államfő — azt is kimondotta, hogy a belügyekbe történő beavat­kozáshoz nem jelenthet ala­pot a nicaraguai rendszer bel- és külpolitikája ellen érzett amerikai ellenszenv. Ortega elítélte, hogy az Egyesült Államok százmillió dolláros anyagi támogatást nyújt a nicaraguai ellenfor­radalmároknak. Az ilyen ka­tonai segély csupán azt ered­ményezi, hogy tovább nő a halálos áldozatok száma, nö­vekszik az amúgyis súlyos anyagi kár, amelyet a háború okozott az országnak. Rámu­tatott: a kontrák egy nappal korábban, az ország északi részében három külföldi ön­kéntest gyilkoltak meg: egy francia, egy nyugatnémet és egy svájci állampolgárt, de súlyos veszteségeket okoztak már az ország polgári lakos­ságának. „Nem akarunk konfrontá­ciót az Egyesült Államokkal — hangoztatta felszólalásában Daniel Ortega. — Nem azért járultunk a tanács elé, hogy inzultáljuk az amerikai kor­mányt, hanem azért, hogy békét keressünk, elérjük a nemzetközi jog tiszteletben tartását”. Újrakezdés előtt Csernobilban A csernobili atomerőmű el­ső blokkjában már a víznyo­máspróbákat készítik elő. A munkálatokat a lehető leg­alaposabban, különleges prog­ram alapján végzik, hogy még a legkisebb hibát is kizárják: minden zavart' fel kell tér­képezni és meg kell szüntetni — írja kedden az Izvesztyija. Á lap utal arra, hogy ezek a munkálatok az újraindítás előkészítésének egyik szaka­szát képezik. Az erőmű első és második energiablokkjának újraindítását tervezik, s a minisztériumok szakemberei mindenre kiterjedő vizsgála­tok után jelentéseket készíte­nek a berendezések állapotá­ról. NÖGRÁD - 1986. július 30H szerda Afgán remények Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszéde minden bizony­nyal még hosszú ideig téma lesz a politikusok és megfigye­lők körében. És ez érthető is, az SZKP főtitkára a Szov­jetunió ázsiai politikájának alaptételeit ismertette abban, s emellett egy sor fontos konkrét javaslatot is tett a térségbeli feszültségek érzékelhető enyhítésére. Ilyen kiemelkedő jelentőségű például az a bejelentés, hogy Moszkva még az idén felszerelésükkel együtt kivon hat ez­redet az Afganisztánban ideiglenesen állomásozó csapat­kontingenséből. Feltehetően nem véletlen a bejelentés idő­zítése, hiszen Genfben éppen most ülnek le ismét a tárgya­lóasztalhoz Afganisztán és Pakisztán vezető diplomatái, hogy megpróbáljanak kiutat találni az Afganisztán körüli — nyu­gaton még mesterségesen is szított — állapotok rendezésé­hez. (Nem kuriózum ugyan, de mindenképpen érdekes, hogy a megbeszélések az ENSZ egyik főtitkárhelyettesének közvetítésével folynak.) A svájci városban több éve tart már a két nagyhatalom viszonyát is beárnyékoló afganisztáni probléma politikai megoldásának kutatása- A rendezésnek a kezdetektől fogva egyértelmű híve a kabuli vezetés és természetesen a Szovjetunió is. Am igen sokáig a főképpen Washington által gyámolított iszlámábádi katonai rendszer Shultz-Besszmertnlh megbeszélés" Előtérben a nyitott témák Mintegy négyórás tárgya­lást folytatott hétfőn Washing1 tonban George Shultz ameri­kai külügyminiszterrel Alek- szandr Besszmertnih szovjet külügyminiszter-helyettes. A találkozóról nem közöltek részleteket, amerikai részről azonban azt mondották, hogy azon a szovjet—amerikai kap­csolatok, a két ország közötti vitatott témák minden fő kér­déséről szó volt, s ezen belül megtárgyalták az esetleges szovjet—amerikai csúcstalál­kozóval, illetve az annak elő­készítésére hivatott külügy­miniszteri találkozóval össze­függő kérdéseket is. Az amerikai fél jelezte, hogy azt szeretné, ha a két külügyminiszter még az ENSZ-közgyűlés ülésszakát közvetlenül megelőzően talál­kozna egymással New York­ban. A szeptember 22-én meg­nyíló ülésszakra mind Edu­ard Sevardnadze, mind George Shultz, a világszervezet szék­helyére érkezik, s Washing­ton szerint a megnyitás előtt sorra kerülő megbeszélés hangsúlyozná, hogy azon ki­fejezetten a kétoldalú kapcso­latokról és mindenekelőtt a csúcstalálkozóról lesz szó. Ezt a közlést azonban hivatalo­san nem erősítették meg. A külügyminisztérium és a Fehér Ház ugyanakkor hét­főn egyaránt úgy nyilatko­zott, hogy nem tartja kielé­gítőnek a Szovjetunió fegyve­res erői egy csoportjának Af­ganisztánból történő és Mi­hail Gorbacsov által bejelen­tett kivonását. A külügymi­nisztérium szóvivője, Bernard Kalb szerint az afganisztáni kérdést Washington csak úgy látja megoldhatónak, ha a Szovjetunió valamennyi ott levő alakulatát rövid időn belül kivonia. Sem Kalb, sem Larry Sneakes elnöki szóvivő nem foglalkozott érdemben azokkal a kijelentésekkel, amelyeket Gorbacsov vlagyi­vosztoki beszédében a szov­jet—amerikai kapcsolatokról, illetve más nemzetközi kér­désekről tett. Drámai részletek a Challenger-katasztréfáról Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Megdöbbentő eredményt ho­zott a Challenger amerikai űrrepülőgép személyzetének beszélgetéseit rögzítő hangsza­lag beható vizsgálata. A ten­ger mélyéről kiemelt és több hónapos munkával helyreállí­tott szalag valószínűsíti, hogy a januárban tragikus körül­mények között elpusztult hét űrhajós tisztában volt a sze­rencsétlenség bekövetkezté­vel. Ezt az amerikai Űrhajó­zási és Űrkutatási Hivatal, a NASA vezetői közölték saj­tókonferenciájukon. Korábban á NASA azt a feltételezést tette közzé, hogy az űrhajósok nem tudták, mi történik ve­lük. A szalag rögzíti a gép pa­rancsnokának, Francis Scobee-nak eddig is ismert utolsó közlését: a hajtóműve­ket teljes tolóerővel működte­tik. Ezt követően azonban a szalagon jól hallani Michael Smithnek, a Challenger piló­tájának megdöbbent felkiáltá­sát. Ebből következtetnek most a szakértők arra, hogy Scobee és Smith már tisztá­ban volt azzal, hogy baleset következett be. Richard Truly tengernagy, a NASA új űrhajózási vezető­je, aki maga is űrrepülő volt, a sajtókonferencián — ezúttal első ízben — azt is elmondot­ta, hogy a tengerfenéken fel­tárt roncsokból megállapítot­ták: a személyzet tagjai ülé­sükbe beszíjazva zuhantak az űrkabinnal nagy magasságból, a tengerbe- A most közzétett — eddig kellően nem ismert — televíziós felvételek azt is megerősítik, hogy a Challen­ger személyzetének kabinja egyben maradt a robbanás után, s csupán a tengerbe esapódva szakadt darabokra. A becsapódásnál a kabin zu­hanási sebessége már megha­ladta az óránkénti 330 kilo­métert. A vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a személyzet egyes tagjai bekapcsolták a vészhelyzetnél alkalmazandó oxigénellátást is, mivel oxigén nélkül maradtak. Ezt a sze­mélyzet egy másik tagjának kell bekapcsolnia akkor, ha az érintett űrhajós ülésébe van szíjazva, s ebből arra kö­vetkeztetnek, hogy a robba­nás után még jó néhány má­sodpercig életben voltak és megpróbáltak segíteni egymá­son. Dr. Joseph Kerwin orvos- szakértő szerint ez az időszak öt—tizenöt másodpercet je­lenthetett csupán — utána a zuhanás következtében már valószínűleg elvesztették esz­méletüket. A becsapódás pil­lanatában ugyanis a zuhanás következtében szervezetük már a földi nehézségi erő mintegy kétszázszorosának volt kitéve. (MTI) Libanoni adatok... A libanoni rendőrség kő- a hétfőn délelőtt, Bejrút ke- zölte, hogy — nem végleges resztények lakta negyedében adatok szerint — 30 halálos végrehajtott robbantásos me- és 120 sebesült áldozata van rényletnek. (MTI) destruktív magatartása miatt a diplomaták legfeljebb genfi élményeikről számolhattak be a sajtónak — konkrét ered­ményekről alig-alig. Ügy látszik azonban, hogy a politiká­ra is érvényes a „lassú víz partot mos” szólás, mert a leg­utóbbi forduló után már mindkét részről az óvatos optimiz­mus hangjai hallatszottak a haladást illetően. Ezeket tá­masztják alá Doszt afgán külügyminiszter szavai is, aki szerint hosszas vajúdás után megszülettek az alapok az előrelépésre. Az APN szovjet hírügynökségnek adott nyilat­kozatából megtudhat,juk, hogy a négy alapdokumentum a többi között intézkedik a két ország belügyeibe való kölcsö­nös be nem avatozásról, a nemzetközi garanciákról, az af­gán menekültek szabad hazatéréséről, s végül, de nem utol­sósorban a szovjet katonai egvségek kivonási tervéről. Nyilvánvaló, hogy a tárgyalások csak mindkét fél őszin­te és építő hozzáállása esetén vezethetnek sikerre. Az egyik oldalon ez a szándék biztosított; kérdés, meglesz-e ugyanez a másik részen is? Mindenesetre a szovjet részleges csapat­kivonási tervet még Iszlámábádban is üdvözölték, felcsil­lantva ezzel a halvány reményt. Ami viszont kevésbé öröm­teli, hogy Washingtonban a Fehér Ház és a külügyminiszté­rium urai maximalisták: teljes csapatkivonást követelnek. Csak arról feledkeznek meg, hogy éppen az amerikai dol­lármilliókból fegyverkező afgán ellenforradalmárok táma­dásai teszik egyelőre lehetetlenné követelésük teljesítését. Daróczl Lászlé

Next

/
Oldalképek
Tartalom