Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-25 / 174. szám

Kádár János látogatása Nógrád megyében (Folytatás a 2. oldalról) politikusadban gondolkodó, műveltebb, szakmailag kép­zettebb emberekkel lehetsé­ges. A pártszervezetek tevé­kenységéről szólva Géczi Já­nos megállapította, hogy munkájuk színvonala tovább javult, A több mint 22 ezer Nógrád megyei párttag dön­tő többsége felelősen, fegyel­mezetten dolgozik, elkötele­zetten képviseli a párt politi­káját. Jó a pártalapszerveze- tek együttműködése a taná­csokkal, a tömegszervezetek­kel és a gazdasági egységek­kel. Azt is hozzátette azon­ban, hogy nem tudatosult eléggé: előrehaladásunk egyik fontos tényezője a pártmun­ka színvonalának emelése, hatékonyságának javítása. A növekvő követelmények a tartalmi, a minőségi jegyek szélesebb körű kibontakozá­sát sürgetik. — így élünk, így dolgosunk itt Nógrádiban. Az itt élő em­berekre a felszabadulás óta a párt mindig számíthatott. Vé­leményünk szerint a párt Központi Bizottsága és a kor­mány hatalmas munkát vé­gez. Okosan értelmesen rea­gál minden kérdésre. Megbe­csüljük ezt a tevékenységet. Hiszem és meggyőződésem, hogy a következő években is a párt politikájának megvaló­sítása, szocialista rendünk fejlesztése érdekében fokoz­zuk tevékenységünket. Ilyen szellemben akarjuk gyarapí­tani munkánk értékeit — mondotta végezetül a megyei pártbizottság első titkára. H o z z a s z o Iá s o Az aktíván felszólalt Nagy Pál Máté, a Nógrádi Szénbá­nyák ménkesi üzemének szo­cialista brigád vezetője, aki elmondta, hogy a hatezer főt foglalkoztató vállalat idén 125 éves, s ez a kollektívát jó termelési eredményekre, a szénmedence gazdaságos bá­nyászatának hosszú távú meg­tartására ösztönzi. Szólt a szénbányászok ál­tal kezdeményezett, nemzet­közivé szélesedett munkaver­seny sikereiről, majd felidéz­te a hatvanas évek második felét, amikor kevesebb szénre volt szükség, a szénmeden­cét visszafejlesztették, s en­nek hatása ma is érződik. — A folyamatosan drá­guló széntermelés, a szén­bányászat szerény műszaki­gazdasági feltételei, a létszám-: hiány, az ismételten olcsóbb szénhidrogének kapcsán újra napirendre került a vissza­fejlesztés gondolata. Elterjedt a hír, hogy a nógrádi szénbá­nyászatot megszüntetik — mondotta, majd hozzátette, hogy megnyugvással fogad­ták a kormány legutóbbi dön­tését, amely szerint a nógrá­di szénbányászatot hosszú tá­von is szükségesnek tartják. Ez optimizmussal tölti el a bányászokat, mert jövőjüket biztosítottnak látják. Ám, az­zal is tisztában vannak, hogy ez csak munkájuk hatékony­ságának növelésével érhető el. Arról is beszélt, hogy nap­jainkban milyen erőfeszítése­ket tesznek a sokáig elha­nyagolt szénkutatás, a gépe­sítés, a műszaki fejlesztés pót­lására, a fiatalok bányászat iránti bizalmának visszaállí­tására. Varga László, a salgótarjáni síküveggyár fejlesztési főmér­nöke hozzászólásában hang­súlyozta, hogy a megye a ha­zai szilikátipar jelentős bá­zisa. Az Üvegipari Művek három gyára és a Romhányi Építési Kerámiagyár, a megye ipari termeléséből 13,5 szá­zalékkal részesedik. Az üvegipar itteni dolgozói te­kintélyes részt vállaltak ab­ból, hogy az Üvegipari Mű­vek a VI. ötéves tervben a nyereséget megduplázta, s az elmúlt esztendőben 17,3 millió dollár tőkésexporttal járult hozzá az ország devi­zamérlegének javításához. A továbbiakban arról szólt, hogy a salgótarjáni síküveg­gyár az elmúlt öt évben öt­ször érdemelte ki a Kiváló gyár címet. Befejezték a sík­üveg továbbfeldolgozását szolgáló beruházást, amely­nek eredménye a korszerű biztonsági és az Ikarus au­tóbuszüveg gyártása. Létre­hozták a magas színvonalú hőszigetelő üveggyártó sort. Számtalan — saját erőre tá­maszkodó — fejlesztést való­sítottak meg. — Ezekben a munkákban egy jól képzett, tettrekész, az új iránt fogékony vezetői és munkáskollektíva nőtte ki magát- Velem együtt fiata­lok nagy számban kerültek felelős vezetői beosztásba. Gyárunkban a 400 nem fizi­kai dolgozókból 150 felső fokú végzettségű. Zömében fiata­lok, akik készek részt venni a további nagy feladatokban. Utalt a műszaki fejlesz­tés napjainkban nehezedő körülményeire, fejlesztési el­képzeléseikre, amelyek a jobb minőséget, a korszerűbb ter­mékek előállítását szolgálják, — Az üveges szakembe­rek, az üvegiparban dolgozó kommunisták az üveget jól ismerik. Tudják, hogy elmé­leti szilárdsága többszöröse az acélénak. A felületén je­lentkező hibák, mikrorepedé- sek azonban ezt az értéket jelentősen csökkentik. A párt­munkánál, a XIII. kongresz- szus határozatainak végre­hajtásánál arra törekszünk, hogy eszmei és cselekvési egy­ségünk szilárdságát a felszí­nen jelentkező repedések és hibák ne gyengítsék — mon­dotta befejezésül. Dr. Hütter Csaba, a Szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő Ká­dár János huszonegy évvel ez­előtti látogatását idézte fel: — Kádár elvtárs akkor feü" kereste a szécsényi termelő­szövetkezetet, ahol a szécsé- nyi gazdáik egyike a termelő­szövetkezeti nyugdíjak meg­oldását sürgette. Akkor türel­met kért az érdekeltektől. Az egykori felszólaló. Velencei János 12 éve nyugdíjas már és kért. mondjam el, hogy nyugdíjából megél. Lehetne ugyan több is, de annak ide­jén ennyit sem remélt. Kö­szöni mindazt, amit a párt a parasztságért tett. Ezt követően arról szólt, hogy Nógrádiban mindig ne­héz volt földművelésből meg­élni a kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt. A különböző állami intézkedéseknek kö­szönhető, hogy az ágazat si­keresen teljesítette a VI, öt­éves térvet. A továbbiakban beszámolt amról, hogy a mezőgazdasági üzemek milyen erőfeszítéseket tettek a termőföld védelmé­ért, a kiegészítő tevékenység fejlesztéséért. Kiegyenlítődött a mezőgazdasági és ipari dol­gozók egykori jövedelemkü­lönbsége, lezajlott a nemze­dékváltás. Megemlítette, hogy a javuló költséggazdálkodás, a termelés bővülése és növeke­dése ellenére több üzemben az egyszerű újratermelés fel­tételei is hiányoznak. Erőtel­jesnek ítélte a jövedelem köz- pontosítását, ami a népgazda­sági helyzet ismeretében ért­hető, de több helyen a ter­melés alapjainak pótlását, megújítását veszélyezteti. Hangsúlyozta: a mezőgaz­dasági szövetkezetek, állami gazdaságok kidolgozták VII. ötéves tervüket. Tisztában vannak azzal, hoigty az agrár­ágazat fejlődése nem ígér lát­ványos perspektívát, mint ko­rábban. Ugyanákkor kemény munkát követel az ágazatban dolgozóktól. Juhász András, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának első titkára a megj^e ifjúsága nevében köszöntötte Kádár Jánost. Elmondta, hogy a KISZ XI, kongresszusára való felkészülés eseményei bizo­nyították: a fiatalok készek részt venni a XIII. pártkong­resszus határozatainak végre­hajtásában. Azt lehet erre az időszakra mondani, hogy a fiatal korosztályt az egészsé­ges türelmetlenség és a ten- niakarás jellemzi. Többször elhangzik körükben, hogy arról beszéljünk, amit csele­kedni kell, — Ifjúságunk egyrészét a nehezebb körülmények na­gyobb aktivitásra serkentik. Azt tapasztaljuk, a fiatalok között fölértékelődött az olyan KlSZ-vezetők személye, akik képesek tevékenységüket szer­vezni, véleményüket képvisel­ni. A KlSZ-szervezetek cse­lekvőkészségét bizonyítja a júniusban indított exportpá- lyázait, amely minden apró és nagy ötletet, megoldást elis­mer, segíti az ez évi export- tervek teljesítését határidőre és jó minőségben — mondotta, majd arról szólt, hogy a fia­talok szóvá teszik gondjaikat is. Ma elsősorban a lakáshoz jutás terhei, a teljesítmény szerinti bérezés foglalkoztatja őket. Örvendetes, hogy a szaik- munkásfiatalök körében nö­vekszik az érdeklődés a szak­mai tudás fejlesztése iránt. Elmondta, hogy a párt ifjú­ságpolitikája, a legutóbbi párt- kongresszus jelentős mérték­ben járult hozzá a KISZ megújulási folyamatához. A KISZ-konigresszus határozatát a fiatalok kedvezően fogad­ták, a rétegtanácsok nagy lendülettel kezd'tek munkához, a kezdeti tapasztalatok alap­ján a mozgalmi jelleg erősí­tésének motorjai lehetnek. A KISZ foglalkozik a lakóhelyi munka fejlesztésének lehető­ségével is. A városi lakóte­lepeken, a kSsfalvakban eb­ben is sok fiatalra támasz­kodhat. Hugyecz Andrásné, a Va- nyarci Községi Tanács elnöke felszólalásában kifejtette, hogy a település 1700 lakója dol­gos, becsületes ember, a szó jó értelmében vett lokálpatri­óta. A tenniakarás egyik szemléletes példájának em­lítette a 8 tantermes általános iskola építését, amelyhez a helybeliek 320 ezer forintot ajánlottak fel és 2200 nap társadalmi munkát végeztek. Ez a megmozdulás is jelzi a kistelepülésen élők lakóhely­hez kötődését. A községben teljes támogatást kapott a te­lepülésfejlesztési hozzájárulás is, amit az ivóvízellátás ja­vításának előkészítésére hasz­nálnak majd fel. — A tanácsok nagyobb ön­állóságának biztosításával érezzük, hogy nemcsak szere­pünk van, hanem a felelős­ségünk is megnőtt. Abban is, hogy a testület átgondoltan rangsorolja a feladatokat, hogy a meglévő eszközöket miként tudjuk a legjobban hasznosí­tani, hogy hová, mihez kell társadalmi munkát szervezni és, hogy mit tegyünk a már meglévő értékek védelmére. Azt szeretnénk, hogy a köz­ségünkben az emberek otthon érezzék magukat, szívesen él­jenek itt — mondotta a töb­bi között. Arról is szólt, hogy Vanyarc egyike a megye 22 nemzetisé­gi településének. A faluban élők jelentős része beszéli, vagy érti a szlovák nyelvet, s számukra a nemzetiségi együttélés természetes. Büsz­kék kultúrájukra, szokása­ikra. Szorgalmasan ápolják a még élő hagyományokat. Közvetlen szavakkal mond­ta el, hogy 25 éve dolgozik a tanácsnál és amikor a mun­kaidő kihasználása szóba ke­rül, arra gondol: ilyen kis településen a köztisztséget vi­selők még este 8 óra után is hivatalos emberek. Ügy érzik, mindig nyitva kell lenni az ajtónak, ha az állampolgárok ügyeinek intézéséről van szó. Kifejezte meggyőződését, hogy az igazi tanácsi munkát el­hivatottsággal kell végezni, s az így vélekedőkből néhány helyen talán több is elkelne. Kojnok Nándor, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igaz­gatója' a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottságának elnöke elöljáróban kifejtette, hogy minden értelmes és tisz­tességes magyar állampolgár megtalálhatja helyét és fel­adatát mai vdlágunban. Így az értelmiségiek is, mert a szö­vetségi politika a megújulva változó és erősödő nemzeti egység valóban egyenrangú, egyenlő felelősségű társadal­mi szerepet biztosít számunk­ra is. Mindez erősíti önérze­tüket. önbecsülésüket. Elmondta: a jó politikai munka eredménye, hogy az értelmiségiek aránya megkö­zelíti az országost. A miegyé­ben letelepülők befogadó és megtartó otthonra találtak és találnak. — Az is igaz azonban, hogy az értelmiség munkája itt megbecsült, nálunk pedig különösen az. Szaktudású le, áldozatkész munkáljuk, alkotó minőségű szellemi erőfeszíté­seik minden területen elisme­résre méltóak — jegyezte meg, majd kiemelte, hogy az értelmiségiek, jelentős szere­pet vállalnak a megye köz­életének gazdagításából. . Ar­ról is ihászéit, hogy az értel­miség gondolkodása sem men., tes szélsőségektől, előfordul1, hogy elbizonytalankoidnak. Ezért is fontos kötelesség, hogy a XIII. kongresszus szel­lemében segítsük az értelmi­ség azonosulását, szocialista nemzeti céljainkkal, a kölcsö­nös bizalom erősítésével ösz­tönözzük résztvételüket az al­kotó munka minőségi meg­újításában és az országos, megvei közélet tartalmasabbá tételében. A pártaiktíván Kádár János is szót kért. * * Kádár János: A szocialista fejlődés reális programjával rendelkezünk A párt főtitkára elöljáróban, a Központi Bizottság és a maiga nevében köszöntötte az aktíva résztvevőit, s az álta­luk képviselt kollektívákat, Nógrád népét. Megköszönte az egész napos programot, amely jó alkalmat adott a megye eredményeinek és gondjainak megismerésére, s méltatta a végbement főirányú változá­sokat. Kiemelte, hogy ennek az országrésznek, a dolgozói mindig aktív részesei voltak a munkásmozgalomnak, segí­tői, támogatód a szocialista eszme megvalósításának. Kádár János ezek után az ország időszerű belpolitikai kérdéseiről szólva rámutatott: eredményeink — egyebek kö­zött a nógrádi tapasztalatok is — bizonyítják, hogy nincs igazuk azoknak, akik kétség­be vonják terveink megvaló­síthatóságát, ’ fejlődésünket, távlatainkat. Rendelkezünk a szocialista fejlődés olyan reá­lis programjaival, mint a XIII. kongresszus határozata és a VII. ötéves terv. Azért kell dolgoznunk, hogy ezek­ből jó munkával minél töb­bet és minél jobb színvona­lon tudjunk megvalósítani, s hasznosítsuk meglevő erőfor­rásainkat. Ennek érdekében meg kell tanulnunk még job­ban gazdálkodni. Alapvető követelmény a ha­tékony termelőmunka, mert csakis ez teremtheti meg a bővülő fogyasztás feltételeit. Nekünk, — hangoztatta — mindig elsősorban a termelés növelésére kell törekednünk, mert ettől függ, hogy mit le­het elosztani. De a jó gazdál­kodáshoz az is hozzátartozik, hogy mindenki úgy törődjön a köz javával, úgy takarékos­kodjon anyaggal és energiá­val, mint a sajátjával, s tart­sa kötelességének, hogy teljes munkaidejét fegyelmezett munkával töltse. E feladatok végrehajtásá­ért jobban kell dolgozniuk a központi irányítószerveknek. De sok múlik a vállalatokon is, hiszen nagyobb önállósá­Kádár János szól a hallgatósághoz guk szélesebb döntési lehető­ségeket biztosít számukra. Változnia kell a gazdaság kérdéseivel kapcsolatos társa­dalmi magatartásnak, szemlé­letnek is. E tekintetben fon­tos teendőik vannak a párt- szervezeteknek épp úgy, mint a szakszervezeteknek, vagy a kommunista ifjúsági szövet­ségnek. S minél hamarabb következik be a várt pozitív irányú változás, annál gyor­sabban jutunk előre gazdasá­gi tennivalóink végrehajtásá­ban is. Az alkotó munkának még korántsem használtuk ki miden tartalékát. A párt, a kormány politiká­ját — ahogy ez nap mint nap tapasztalható — a magva' nép helyesli, terveinkkel álta­lános az egyetértés. Ám az el­képzelések, a tervek önma- guktól nem valósulnak meg. Tenni, dolgozni kell értük, s ki kell állni politikánk mel­lett. A pártszervezetek sokat te­hetnek azért, hogy szélesedjen politikánk tömegbázisa, javul­jon a közerkölcs, terjedjen a munka szerinti differenciált bérezés, vágyig aki többet és jobban dolgozik, az többet is kapjon. Sarkalatos elvünk a teljes és hatékony foglalkoz­tatottság. A munkaerőre ott van szükség, ahol az a gazda­ságban a legjobban kamato­zik. Vannak jól dolgozó nagy kollektíváink, ám azt még el kell érnünk, hogy éppen ezek a nagyobb egységek tudjanak jobban fizetni és így vonz­zák magukhoz a jó munkáso­kat. Az emberek a megter­melt javak igazságos elosztá­sát kívánják — joggal. Erre a lehetőség megvan. Meg kell akadályozni az esetleges vűsz- szaéliéseket, vissza kell szorí­tani a nyerészkedőiket, azo­kat, akik kibúvókat keresnek a törvény alól. Vannak egyéb jól haszno­sítható erőforrásaink is, így együttműködésünk a Szovjet­unióval, a szocialista országok­kal, részvételűnk a nemzet-* közi munkamegosztásban. Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János méltatta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusá­nak jelentőségét. Rámutatott arra, hogy a Varsói Szerződés tagállamai következetesen lép­nek fel a fegyverkezési haj­sza megállítása, a leszere­lés előmozdítása, a feszültség csökkentése érdekében, s erre vonatkozóan a reális javasla­tok egész sorát terjesztették elő. Ebben a széles körű nem­zetközi tevékenységben — zárta beszédét az MSZMP főtitkára — hazánk is aktí­van részt vesz, a párt és a kormány mindent megtesz azért, hogy népünk békében élvezhesse szocialista alkotó­munkájának eredményeit. Az őszinte hangvételű esz­mecsere Géczi János zársza­vával ért véget. Hugyecz Andrásné, ami­kor elköszönt Kádár Jánostól, színpompás vanyarci népvi­seletbe öltöztetett babát adott ajándékul, e szavak kíséreté­ben: — Szerettük volna, ha nép­viseletünket élőben mutathat­juk meg Kádár elvtársnak a községünkben ... Erre nem ju­tott idő, legalább így marad­jon meg emlékezetében. A párt főtitkára az esti órákban visszautazott Buda­pestre. A megyei pártbizottság székháza előtt — szemerkélő esőben — több száz salgótar­jáni dolgozó, köztük fiatalok, tapssal búcsúztatták. Az aktívaiilés résztvevőinek egy csoportja Tudósítottak: Kelemen Gábor, M. Szabó Gyula. Fotó: Bencze Péter, Kulcsár József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom