Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-24 / 173. szám
Drexler Károly és Katona György megbeszélik a teendőket Hogyan lehet a kevés több? MÉf fphof ho°Van cselekedhet a taIVili ItSIICI) nács a lakosságért, az állampolgárok élet- és. munkakörülményeinek javításáért — mindannyiunkat foglalkoztató kérdés. A válasz látszólag egyszerű: sokat, ha van miből, ha elegendő a pénz. Az élet azonban számos példával bizonyítja, hogy a kevesebb is több, ha a rendelkezésre álló anyagi erő körültekintő gazdálkodással, kellő kezdeményezőkészséggel, az érdekek összehangolásán alapuló együttműködéssel párosul. A párt XIII- kongresszusán felszólalt nógrádi küldöttek is azt erősítették véleményükkel: egy település és az ott dolgozó gazdasági egység nem élhet külön életet, a község-, és várospolitika, valamint a termelés milyensége kölcsönösen hat egymásra. Az érdekek feltárásával, és egyeztetésével megalapozott út járható igazán — ezt igazolja az a jelentős munka is, amelyet most végzett el a Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A Minisztertanács előtti számadás jelentőségét emeli az a tény, — utalt erre a testület keddi ülésén a megyei pártbizottság titkára is —, hogy eredményeinket és teendőinket, a legutóbbi pártértekezlet óta ilyen mélységben és alaposan nem tekinthettük át. Az önértékelés lehetőségét és felelősségét többen is hangsúlyozták, készülve a kormány előtti beszámolóra. Hozzátéve, hogy a kényszerű önelemzés jó lehetőség a vélemények összevetésére is: hogyan látjuk mi saját lehetőségeinket, eredményeinket, megoldásra váró teendőinket; s, hogyan vélekedik minderről a kormány. A felelősség súlyát tovább növelte — s ez érezhető volt a sokoldalú előkészítésből is —, hogy ilyen átfogóan még soha nem tekintette át a Minisztertanács a Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tevékenységét. Miről is adhatott számot a kellően önkritikus, a valóságot hűen tükröző jelentés? Mindenekelőtt arról, hogy a megyei testület a legutóbbi tervciklusban is alapvető figyelmet fordított az egyes társadalmi osztályok, rétegek helyzetének javítására, folyamatosan feltárva a sajátos problémákat. A megye jellegéből adódóan a gazdaság- szervező munkában nagy teret kapott az ipari üzemek tevékenységének figyelemmel kísérése. Termelésük az elmúlt öt évben — a termelékenység emelkedésének köszönhetően — csaknem 13 százalékkal nőtt, az exportértékesítés pedig 40, százalékkal haladta meg az előző öt évit- Az összegezés azonban figyelmeztet a kedvezőtlen tendenciákra is. 1985-ben például az ország ipari termeléséből 1,9 százalékkal, míg a beruházásokból csak 1,2 százalékkal részesedett Nógrád. S ami a jelentős szereppel rendelkező élelmiszergazdaságot illeti: a mezőgazdasági üzemek több mint 90 százaléka kedvezőtlen adottságok között tevékenykedik, az egyenletes és számottevő fejlődésnek köszönhetően árbevételük az elmúlt öt évben, mégis megduplázódott, a nyereség pedig 82 százalékkal volt több mint az előző középtávú tervben. Mindent egybevetve, a megye gazdasági és társadalmi fejlődésére a VI. ötéves tervben a lehetőségekhez való alkalmazkodás, a kiegyensúlyozottság volt a jellemző. A tanácsok előtti feladatok megvalósítását pedig kedvezően befolyásolták a termelőüzemek eredményei. Miként a végrehajtó bizottság erről a kormánynak is számot adott, az alapvető ellátói felelősségéből kiindulva kiemelt her lyet szánt tevékenységében a lakossági infrastruktúra megfelelő működtetésére és bőr vítésére. A pénzügyi lehetőségek természetesen mán a célok megfogalmazását is befolyásolták, a rendelkezésre álló eszközöket a legszélesebb rétegeket érintő alapellátásra kellett koncentrálni- A számítottnál is kedvezőtlenebb feltételek mellett a tanácsi gazdaság elő-i irányzatai a tervhez közelállóan, több területen pedig azt meghaladóan teljesültek; A településhálózat területileg arányosabban fejlődött, valóra váltak a kiemelt társadalompolitikai programok. Az embert gazdagító eredmények azonban, sokkal szerényebbek lettek volna, ha csak a pénz a forrás. A helyesen megválasztott célokkal azonosuló lakosság aktivitása ugyancsak pénzt szül, a társadalmi munka értéke a VI. ötéves tervben megduplázódott. A lendítő erők között ott van a tanácsok és a gazdálkodó szervek új elemekkel gazdagodó együttműködése, épp úgy, mint az újra és az újszerűségre való fogékonyság. Egy apróbb példával élve: Nógrád az elsők között volt, ahol a helyi erőforrások feltárásának ösztönzésére bevezették a tanácstagi alapot. A végrehajtó bizottság 1982-ben ennél jelentősebbet lépett, bevezetve a terv céljainak valóraváltását hatékonyan segítő pályázati rendszert. Az eredmény: a jótékony ösztönzés hatására 220 millió forinttal nőtt a pénzalap. A VI. ötéves terv tényei tehát egyértelműen bizonyítják a bevezetőben említetteket: a kevés igenis több. Természetesen ott, ahol nem tétlenkednek, ahol várakozás helyett a lendítőerejű kezdeményezőkészség, az erőket sokszorozó együttműködés a divat. Erre épít, erre kell építenie, a most elkezdődött Ötéves tervnek is. Nemcsak a Minisztertanács, a Nógráddal foglalkozó ülése, hanem a Tanácsi Hivatal komplex felügyeleti vizsgálata kapcsán is megfogalmazták: a jó törekvések, a kormány által is elismert eredmények mellett számos a további teendőAz előző tervidőszakhoz képest jelentősebb előrelépéssel számol a terv a szeny- vízelvezetésben és tisztításban. Bővül a középfokú és általános iskolai oktatás ellátó- képessége, nagyobb figyelmet kap az egészségügyben a betegségek megelőzése, a gép- és műszerellátottság javítása, az időskorúak gondozásaI PhpfftP persze, még sorolni az igé■.CIICIIÍfeíKyeiie^ a lehetőségek azonban végesek. Nógrád VII. ötéves terve azonban így is pozitív program, a cselekvési lehetőség programja. A latolgatás helyébe — ez és ez kellene még — a végrehajtásnak kell lépni, s ebben ki-ki megtalálhatja a saját teendőit. Az élet- és munkakörülmények így változhatnak kedvezően. Erre vall a Minisztertanács ülése kapcsán készített ’ önvizsgálat, illetve a Nógrádm fölöttébb kedvező értékelés is. j K. G. i Kemerovo — III Ag rád Ä barátság hullámhosszán és a magyarok baráti kapKányási bányaláiogatás Áz ifjúság '85 brigád bizonyít Tompa feketén csillogó szénrögök i Munkaruhába öltözködünk, gumicsizmát húzunk, műanyag „kobakot” nyomunk a fejünkre, oldalunkra csatoljuk az akkumulátoros lámpát, .ydilunkra akasztjuk a CO-ön- ■*mentő készüléket. Magunkhoz vesszük a fejszámunkat, bányásznyelven : baligánkat, an^ely az akna alatti táblán elhelyezve igazolja majd, hogy leszálltunk a mélybe, s elindulunk a lejárat felé. A kas jó háromszáz métert süllyed velünk, megáll, s mi kilépünk a föld alatti világba. A Nógrádi Szénbányák ká- nvási Béke-aknájában járunk, a 42-es fronton dolgozó Ifjúság ’85. szocialista brigádhoz igyekszünk. A találkozás azonban még odább van, hiszen a kollektíva, csaknem két kilométer távolságra termel a függőleges aknától. A korszerű technikának hála, gyalogolnunk keveset kell, elfuvaroznak bennünket a szén és ember szállítására egyaránt alkalmas szalagok. Egymás lába végében hasalunk a méternyi széles gumihevederen, s hogy teljen az idő, beszélgetünk. — Július elsejétől dolgozunk ézen a fejtésen — mondja kísérőnk, Drexler Károly brigádvezető. Hatalmas termetű ez a 44 éves fiatalember, aki gyerekfejjel tanulta ki a szakmát és akinek az édesapja is bányászként kereste a kenyerét, mindemellett rendkívül barátságos természetű, gyakran mosolygó. — Mi szereltük be a homlokra a gépi berendezéseket is. A munkahely kilencven métert hasít ki a szénpásztából. Annyi a szénmező előttünk, hogy az idén már nem kell újabb átállással bajlódnunk. No, hiszen, szükség is lesz * zavartalan termelésre. A másik front ugyanis hamarosan „felfalja” a rendelkezésére álló szénmezőt, s hónapokba telik, mire előkészítik majd az újabb fejtést. A bánya idei terve 300 ezer tonna, a meny- nyiség közel felét a Drexler- brigádnak kell a felszínre küldenie. Ha sikerül, márpedig erre minden remény megvan, akkor a közösség 30 ezer tonnával teljesíti túl éves válla - lalását. Hasonló eredménnyel kevesen dicsekedhetnek majd az országban. Igaz, a brigád önmagában is egyedülálló cselekedettel dicsekedhet —, de erről később. Eközben megérkezünk a tömegtermelő munkahelyre. Az aknásztól, Katona Györgytől kapjuk a gyors helyzetjelentést! — A létszám tizenhat. Kellene, de nincs több ember. Sokan vannak szabadságon, megszaporodtak a betegek. Hiába, elöregedett a munkásgárda, akadozik az utánpótlás. Éppen ezért nagy jelentőségű ennek az ifjúsági brigádnak a megalakítása. A munkahelyről még annyit: az előrehaladás a ki- és beálló Szilágyi Nándor előre lépteti az egységeket. fülke kiképzésének a gyorsaságától függ. Ezeken a helyeken még sok a kézi munka. No, és a szállítási rendszerre is ráférne már a korszerűsítés, hiszen a teljesítménye elmarad a gépesített frontétól. Mintha csak rá akarna rímelni az elhangzottakra: leáll a szállító szalag. Valahol valamilyen villamos meghibásodás történt... Mi viszont legalább nyugodtan szót válthatunk a brigád tagjaival, — Az elmúlt évben, november 7-e tiszteletére tartottuk az alakuló gyűlésünket — feleli kérdésünkre a 31 éves Szilágyi Nándor vájár, aki Borsodból került Nógrád megyébe, mivel beteg gyermekének levegőváltozást javasolt az orvos. — Tudtommal, mi vagyunk az országban az első ifjúsági frontbrigád. Meg kell mondanom őszintén: a vezetés kicsit ódzkodott a „megszületésünktől”, rizikót láttak benne. Mi, 'fiatalok viszont szeretnénk megmutatni, mire vagyunk képesek, szeretnénk a létjogosultságunkat bizonyítani. Eddig sikerült... Elegendő tapasztalatunk ugyan még nincs, de itt vannak közöttünk a főbb évtizedes szakmai múlttal rendelkező idősebb vájárok. Tőlük akarjuk megtanulni a mesterséget, tőlük akarjuk majd átvenni a képzeletbeli stafétabotot. A mellettünk álló Horváth Ééla, aki koránál fogva, akár az apja is lehetne a KISZ- ben vezetőségi tagként, a pártban csoportbizalmiként tevékenykedő fiatalembernek, mintegy folytatja az elhangzottakat. — Kérdezték tőlem a fiúk, akarnék-e velük egy brigádban dolgozni? Mondtam, ennek nem látok akadályát. A vezetőség támogatására azonban nagy szükség van, hiszen kezdetben lehetnek gondok. Miután a vezetés igent mondott a megalakulásra, magam és idősebb társaim sem halogattuk a döntést. Ügy vélem, gyümölcsöző, tonnákban kamatozó a mi együttműködésünk. — A brigádunk ugyan vadonatúj — jegyzi meg a bri- gadéros, akinek segítője a másik két műszakharmadban Csikós Ferenc és Erdős János —, de többen szinte kezdettől részt veszünk a mozgalomban. Béla — mutat Horváthra — és jómagam is olyan csapatban dolgoztunk, amelyik elnyerte a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Ez a Dózsa György Szocalista Brigád, melynek volt tagjai alkotjuk az Ifjúság ’85. brigád magját. A fiatalok között többen vannak olyanok, akiket jómagam neveltem bányásszá. A mag termékeny talajra hullott .,. A magyar—NSZK kooperációban készült Heimscheidt ti-, pusú hidraulikus biztosító berendezés engedelmesen meghajtja a „derekát”, előre araszol, majd kiegyenesedik. Bányásznyelven ezt hívják léptetésnek. A berendezés lehet olyan hét tonna, aki dirigálja, nincs talán hetven kiló sem. — Itt, a fronton sajátítottam el a Heimscheidt működtetését — közli Szarvas László, aki KISZ vezetőség tagként szószólója volt a brigád létrehozásának. — Mostanra már jól összebarátkoztunk — teszi kezét a behemót acéltestre. — Szeretem a gépeket. Leérettségiztem, villanyszerelőként szereztem az első szakmunkásoklévelemet, vájárként a másodikat. Szeptemberben kezdem meg a bányaipari technikum második osztályát. Az üzem segíti a tanulásomat, pontosabban: a tanulásunkat, merthogy többen is élünk a lehetőséggel. Megismerkedünk még Du- bány Sándor hidraulikussal, aki a gépek jó állapotát dicsérj. Ifjú Molnár László arról beszél, milyen sok élményt szerzett azon a nyolcnapos Moszkva—Leningrád úton, amelyen a brigád tagjaival vettek részt, s amelyre az üzem előlegezte meg a 240 ezer forintot. Ifjú Oláh József, 25 éves szakvezetőhelyettes elújságolja: megnyerték az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére általuk kezdeményezett vállalati munkaversenyt. A fél év alapján, előreláthatóan, ők lesznek az akna legjobb kollektívája. Az Ifjúság ’85. Szocialista Brigád tehát bizonyít. A gyalu meglódul, s úgy vágja az előtte tornyosuló szénfalat, mint kés a vajat. S, az elektromos lámpák fényében tompa feketén csillogó szénrögök csak hullanak, hullanak a kaparóba. Ezzel a lírai képpel búcsúzunk a 42- es fronttól, ifjú vendéglátóinktól. Jó szerencsét, fiúk! És sok szerencsét! Kolaj László , ___, Fotó* Bábel László K ét testvérmegye, Kemerovo és Nógrád kapcsolatai, barátságának története lassan húszesztendős múltra tekinthet vissza. A Kuznyecki-me- dencéb'en 1966 novemberében látogatott el a Szovjet—Ma- gyár Baráti Társaság első hivatalos magyar küldöttsége, Pothornik Józsefnek, a munkásmozgalom nógrádi veteránjának vezetésével. Az első Nógrád megyei páríküldött- ség 1967 áprilisában—májusában ismerkedett a kemerovói dolgozók életével és munkájával. A kuznyeckiek viszont- látogatásáira júliusban került sor. Ettől kezdve rendszeressé váltak a baráti eszmecseréle, egymást követték a találkozók. A barátság elmélyült; a dolgozók és pártmunkások munkakapcsolatára szélesedett. E két évtizedes együttműködést méltatja a Fáklya, a novosztyi sajtóügynökség képeslapja 13. szóméiban. A Testvérmegyék-sorozatiban ez. úttal nyolc oldalon mutatja be Kemerovo és Nógrád baráti kapcsolatai történetének alakulását, gazdag fotóanyaggal is illusztrálva. Miért éppen Nógrád megye lett Kemerovo testvérmegyé- je? A kérdésre Jevgenyij Dmitrijevics Logacsov, a kemerovói orvostudományi főiskola tanszékvezető professzora válaszol, aki egytbein 20 'éve vezeti a Szovjet—Magyar Baráti Társaság városi szervezetét. Az újkori .történelem tanúsága szerint a szibériaiak csoiatái a szovjet hatalomért folytatott harc éveiben erősöditek meg. Az első világháború idején Tomszkban, e Kemerovótól 200 kilométernyire lévő városban folytatta forradalmi tevékenységét Kun Béla és Münnich Ferenc. A Kuzmyecki-medence és Nógrád megye ipari profilját tekintve is közel áll egymáshoz. Mindkét helyen a szén a meghatározó, és a kohászatnak is nagy jelentősége van. Kemerovóban a megyei Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak jelenleg már hat városi és 52 vállalati, iskolai szervezete van. Tagjainak száma meghaladja a 300 ezer főt. A baráti kapcsolatokat az elsők között ápolták a két megyei lap. a NÖGRÄD és a Kuzbász újságíród. Erről nyilatkozik a Fáklyában Vitalij Vasziljevics Bannyikov, a kemerovói könyvkiadó igazgatója. — A testvérmegyéik életéről, kultúrájáról és történelméről tudósító egész oldalaikat folyamatosan jelentettünk meg lapjainkban. 1971- ben látott napvilágot az Aranyhíd című könyv, amely Kemerovo és Nógrád kapcsolataival foglalkozott. A Nóg- rádot bemutató kiadvány a Szívtől szívig címet kapta. A barátság útján című könyvet, 1981-iben adtuk ki, ebben a Kuznyecíkii-medencéről és a Nógrádról szóló írások egyezerre olvashatók magyarul és oroszul. Egyik legjobb kosos kiadványunk, melyre méltán vaigyunk büszkék, a Találkozás címmel kiadott versantológia. A Fáklya 13. száma az olvasóhoz közelebb hozza a varázslatos szibériai tájat. Érzékelteti a páratlan természeti gazdagságot. Szinte érezzük a kristályosán tiszta patakokat, az üdezöld legelőiket, a fenyvesiek vidám susogását, a büszkén őrséget álló cédrusokat. A jövőt pedig majd az _ jelenti, hogy az egyelőre még füstölgő gyár kéményeket tisztítóberendezésekkel látják el. Mert csak így lehet gyönyörködni a Tom-folyó feletti aranyos naplamentében: Kemerovo és Nógrád lakói azon fáradoznak, hogy a jövőben is erősödjék és fejlődjék a két tesitvérmegye barátsága. A hatezer kilométeres földrajzi távolság ellenére sok a hasonló vonás. Mindkét helyen ugyanazzal az elhivatottsággal és lelkesedéssel teljesítik a feladataikat a gyárakban, termelőszövetkezetekben, oktatási intézményekben és a hivatalokban — fogalmazta meg véleményét Géczi János, az MSZMP KB tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára A barátság útján című kötet előszavában. Ezek a gondolatok ma is időtállóak. Tartalommal töltik meg a nógrádi és a kemerovói emberek dolgos hétköznapjaikkal. tetteikkel és cselekvéseikkel. i _ b— Szarvas László és Molnár László újabb vágásra készítik elő a széngyalut.
