Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
Tábori pillanatképek Hol is kezdődik a barátsági' Egyezményes köszönés: moj, ahoj, csuváj, szia Életkép a táborból. Ülnek a gyerekek a kellemes húst nyújtó fák alatt. Kézzel-láb- bal magyarázkodnak. Próbálják egymással megértetni magukat. Előbb csak keitten-háir- man, aztán négyen-öten, majd tucatnyian összeverődve. Elő. kerülnek a matricák, az ajándékok. Címeket cserélnék, aztán dalolnak, táncolnak, játszanak. Voltaképpen a szó pontos jelentését egyikük sem érti, mégis érzik a lényegét: a barátság csodákra képes. Caj Eklund, Tuomas Vilja- kainen és a többiek gyakori vendégek a magyar pajtások „háza tájain”, most is éppen „elmélyült társalgás” folyik az egyik faházban. — Kéz... víz... — sorolják a magyar pajtások azokat a szavakat, amelyek hajdanán közős kifejezéseink voltak. Most? Hát, igen, eltelt (jó) néhány 6záz év azóta. Nyolc esztendővel ezelőtt némi aggodalommal nyitották meg megyénkben a Barátság nemzetközi úttörőtábor kapuit a szervezők: megtalálják-e a közös hangot a legkisebbek? Lehet-e több náció gyermekeit nyoLc-tíz napon át kellemesen együtt tartani? Aztán az idő bizonyított: ha visszagondolunk az eltelt évekre — elegendő föllapozni a krónikákat —, világossá válik, hogy sok száz gyerek és felnőtt kellemes emlékekkel távozott in. nen. Messzi földön jó híre van. Hogy képes-e tovább öregbíteni a bő másfél száz főnyi gárda a tábor hírnevét? Kezdődött a tábortűzzel. Hagyomány már. hogy az ismerkedés rőzselángok mellett, dallal, tánccal történik. Előbb a házigazda nógrádi pajtások adtak kis ízelítőt a magyar énekekből, majd a szlovákok folytatták, aztán a lengyel gyerekek következtek, s a finnek maroknyi csapata zárta a sort. Miután ki-ki megtartotta sajátos hangvételű bemutatóját, következett a kő. zös tánc. Együtt lejtették ' lépéseiket a táborlakók. S míg a tábortűz helyszínére külön- külön érkeztek, visszafelé már együtt mentek — erre mondták a szervezők: a jó kezdés fél siker! Mi fór bel« a tíznapos programba? — nem volt kis dilemma ez, amikor a táborvezetőség tagjai összeállították a tervet. — Nem akartuk túlzsúfolttá tenni a napokat — említi Agócs Zoltánná táborvezető —, tehát hagytunk időt arra is, hogy a gyerekek kedvtelésük szerint töltsék idejüket, barátkozzanak, beszélgessenek, címet cseréljenek. De azért azt is célul tűztük ki, hogy megismerkedjenek Egerrel, Szilvásváraddal, Salgótarjánnal, Balassagyarmattal, Hollókővel, Szécsénnyel... aztán megrendeztük a tábori olimpiát, a „nemzetek találkozóját”, a karnevált. Azt hiszem, sikerült olyan hangulatot teremteni, amely emlékezetes marad valamennyi pajtásnak! Telek Ervin, a tábor szervezője nem csak irányít, hanem maga is bekapcsolódik a programokba, például ő vezeti a bütyköldét. S bizony olyannyira belemélyültek a gyerekek a faricskálásba, a rajzolgatásba, hogy alig vették észre az idő múlását. — Közeledik a takarodó — figyelmeztetett az ügyeletes raj egyik tagja. hogy ők írják a NÓGRÁD-ban kéthetente megjelenő Úttörő sarkot, s a legszorgalirtasab bak jutalma, ■ hogy ilyenkor tíz napot a Barátság tábor ban tölthetnek. Fodor Krisz tina, Kádárkuti Enikő, Szalai Éva néhány évvel ezelőtt még tudósította a rovatot, most pedig ifivezetőként irányítják- szervezik a programokat. De több tábor munká jában részt vett már a nagylóoi Strehó Eszti, a balassagyarmati Majoros Csaba, Antal Guszti, Zeke Andrea Pásztóról, Budai Ildikó Kálióról, Szécsényiből Rácé Hajnalka, Közértből Kelemen Ágnes, Kazárról Godó Aliz, Salgótarjánból Bacsa Ildikó, Tarról Jankó Anita és Juhász Petra... és a többiek. A mátraterenyei László Kriszti és a bátonyterenyei Lőrinc Kati éppen azt kérdezik az Iránytű-pályázat egyik győztesétől, a vajai Kiss Ernőtől: mit jelent neked ez a szó, barátság? — Mindenben segíteni egymást — feleli a 13 esztendős fiúcska. Mit szólna hozzá, kedves vásárló, ha holnaptól csak úgy lehetne kenyeret kapni, ha minden kiló után egy- egy pelenkanadrágot is meg kellene venni? Ha, mondjuk, gépkocsivásárlásnál egy búvárszivattyút is a számlához írnának? Vagy a diszkóbelépő mellé kötelező lenne megvásárolni a Dörmögő Dömötör összegyűjtött évfolyamait? Függetlenül attól, hogy nincs szükségünk pelenkanadrágra, búvárszivattyúra, s otthon a könyvespolc roskadásig van a Dörmögő Dömötör összegyűjtött évfolyamaival. Szóval, én, afféle rodeni pózba esnék... Akárcsak azok. akik több mint. száz forinttal a zsebükben rohantak az idegen- forgalmi hivatalba, hogy megvegyék a Queen-koncert belépőjegyét. Ám, azt a választ kapták: csak akkor, ha egy egész napos budapesti kirándulásra befizetnek. Utazás, városnézés, ebéd, koncert — ezért igazán nem sok a jegy árának négyszerese. Dehogy gondolt bárki is arra, hogy ez árukapcsolás! Nem, ez meg sem fordult a fejekben. A kispénzű fiatalok elnézést kértek a zavarásért, a vastagabb pénztárcájúak pedig kiemelték a lilahasút. Istenem ... Budapesttel nem lehet betelni, megvették az utat. . Bár, többen irigykedve emlegették a fővárosiakat, akik száz-egynéhány forintért megkapták a jegyet, s este hét óra felé szépen besétálnak a stadionba, ezzel szemben a salgótarjániak reggeltől estig róják majd az unalomig ismert utakat, alig várva a koncertkezdést. Kérem, eny- nyit ki kell bírni a „Király- nő”-ért. Nem valószínű, hogy ez a szerencsés jegytulajdonosok körében egyáltalán gondot okoz. Bizonyára megértő állampolgárokról van szó, akik tisztában vannak azzal, mily fontos népgazdasági érdek fűződik a belföldi utaztatási terv teljesítéséhez. Nem így a szerényebb meg- élhetésű rockrajongók. Azt mondják, hogy voltaképpen az ő kedvencük ez a zenekar... meg. hogy azért szervezték a Népstadionba, hogy nyolcvanezren láthassák, s olcsók legyenek a belépők. Amelyekről úgy tudtuk, 200 ezer is elkelt volna, de mint szombaton a rádió százhatvan- nyolcadik órájában elhangzott, korábban több ezer jegy megmaradt. Szóval, ezek a fiatalok kerítésen kívülről fogják hallgatni megint a koncertet. Nagy Queen-fial! (lanka) Mir ja Riihimaa, a Finn Népi Demokratikus Szövetség úttörővezetője érdekes módon a gyerekek egyik legnagyobb élményeként a bányamúzeumot említi: — Nagy ámulattal hallgatták a múzeumi kalauzt a gyerekek, hiszen Finnországban ők nem láttak még bányát! — Majd hozzáteszi nevetve: — Ezért kellett Magyarországra jönni, ük... szóval, érdekes dolgokat hallhattunk a nógrádi bányászokról. Közelebb hozott bennünket ehhej a vidékhez. Ugyanekkor az úttörő-újságírók egy csoportja éjszakai rd- portútra indult. Valóságos szellemjárást fedeztek föl! Olvassunk csak bele az erről készült riportba. „Két perc múlva éjfél! — szólalt meg az egyik szlovák pajtás, aki szellemnek álcázta magát, s a többiekkel együtt lepedőt húztak a fejükre. S elindultak... ” Hogy mi lett a további fejlemény? — ez megtudható majd a tábori kiad. vényből, a Stafétából, amelyet magúik a gyerekek írnak és szerkesztenek. S amelyből, immár hagyományosan valamennyi résztvevő kap, korábbról is sokan őrzik szép emlékként. Ha már az úttörő-újságírókról esett szó, említsük meg, Kedves színfoltja a táboréletnek a csehszlovák gyerekek tánckedve. Olykor vacsora után félrevonulnak a tábor egyik zugába, s kört alkotnak, játszanak. A lengyel pajtások alig tucatnyian jöttek Katowicéből, s nemcsak a salgó- bányai táborba, hanem Bá- tonyterenyére is. — Régi kapcsolatunk van a bátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskolával — említi Sudok Jolanta, a lengyel csoport vezetője, pedagógusnő. Szeretnénk kihasználni ezt az alkalmát arra, hogy tovább mélyítsük együttműködésünket. — Sor is került egy megbeszélésre a két intézmény képviselőd között yÖGRÁD = 1986. július 19., szombat A finn moj, a szlovák ahoj, a lengyel csuváj, s a magyar szia naponta több százszor elhangzik a táborban — dehát nemcsak ez az „egyezményes köszönés” jellemzi a mindennapokat. Sőt, elsősorban nem ez, hanem azok az apró gesztusok, amelyek néhány nap után már oly természetesnek tűnnek, mintha mindig így történt volna. Hogy a finn foci. csapatot kiegészítik a magyar gyerekek, hogy a körtáncnál a szlovák gyerek más nemzetbelit választ, hogy a lépcsőn megcsúszott kislánynak egyszerre sietnek segíteni valamennyien. .. Valahol itt kezdődik a barátság. Tanka Lászlé Egyike vagyok azoknak a boldog embereknek, akik ha személyesen nem is vehetnek részt az évtized nagy pop- meccsén a július 27'i Queen- koncerten, legalább módjukban állt megtekinteni az eseményre kiadott belépőjegyet. Én egy 230 forint névértékűt láttam, amelyet ismerősöm az idegenforgalmi hivatalban — hosszas utánajárással — szerzett magának 510 forintért. Szemügyre vettem az egészen megfelelő kivitelben készített belépőt, melynek hátoldalán mesteri fogalmazásban kioktatják a résztvevőket, mit lehet és mit nem szabad tenniük e jeles eseményen. Szükségesnek tartom, hogy a legfontosabb öt tudnivalót a nagy nyilvánosság is megismerje, mert szeretném bebizonyítani, milyen precízen és pontosan lehet szervezni egy- egy jeles népünnepélyre. íme, hát a felsorolás: Először: „A fű védelme érdekében sportcipő vagy lapos sarkú cipő viselése kötelező!” (Javaslom, hogy lehetőleg Adidas, Puma vagy NiJ ke márkájú sportcipőt vegyünk fel, ha lehet piros-fehér, vagy zöld-fehér színűt.) Másodszor: A rendezők nem vállalnak felelősséget a személyekben vagy anyagi értékekben okozott kárért, amennyiben azok a NÉZŐK FELELŐTLEN MAGATARTÁSÁBÓL erednek. (Fülbevalót, nyakláncot, karórát levenni ! Viselkedjen mindenki jó kisfiúhoz illően, itt nincs aki megvédje!) Harmadszor: „Kérjük, rossz idő esetén ESŐKŐPENYT és ne esernyőt hozzon magával!” (Figyelem! A Skála-áruházakban kedvezményes esőköpenyvásár lesz, akinek csak esernyője van, az használja ki az alkalmat!) Negyedszer: „A jegy csak a túloldalon feltüntetett áron adható el, amennyiben bárki drágábban árusítja, kérjük jelezze a rendezőknek”. (Ez a naivság csúcsa. Nem feltété“ lezem, hogy valaki odamegy, s azt mondja: kezét csókolom, én már eladtam hatot, dupla áron, most mit tegyek?) Ötödször: „Kérjük a TÖMEGKÖZLEKEDÉSI eszközöket használják”. (Aki koncertre akar menni ezen a napon, az nehogy személygépkocsiba merjen ülni!) Nem soroltam fel a belépőjegyen olvasható összes oktató figyelmeztetést, néhány tanácsot azonban én is elmondok az odalátogatóknak. A nők csak szoknyában, a férfiak bermudanadrágban menjenek a rendezvényre, s az időjárástól függetlenül, napszemüveget mindenki vigyen magával. Toll is legyen a „szurkolóknál”, hátha tévedésből valaki tőlük kér autogramot. Javaslom, hogy a nagy „meccsen”, az ellenfél megtévesztésére, végig zúgjon a „Hajrá Queen”! Mégha oly kínosan hangzik is! (vaskor) Cirkuszjubileum Wulff; Beketow a többiek A Városliget, ahol ma a Vi* dóm Parik, az áliatkert és a Fővárosi Nagycirkusz áll, a XVI. században elhagyatott terület volt. Sivó homok, gyér bokrok fogadták a véletlenül erre tévedt utast. 1808-ban pályázatot hirdettek a liiget kialakítására, s az első díjas munka nagyszabású terveket javasolt egy Nemzeti Park létrehozására lugasokkal, vendéglőkkel, stadionnal (térzene céljára), sző" kőkutakkaJ, tánccsamokkal. Ám erre anyagi lehetőségek hiányában nem kerülhetett sor, ehelyett a liget a későbbiek során benépesült ponyvasátrakkal amelyekben csepűirégók, bohócok, táncosok mulattatták a nagyérdeműt —, körhintákkal és mu tatványosto ódékkal. 1866-ban megnyitotta kapuit az állatkert, nemsokára felépült Barokaldi cirkusza, kialakult a vurtsli, amely tarkaságában vetekedhetett a híres bécsi Práterrel is. 1886-ban merült fel az állandó városi cirkusz építésének terve, s egy év múlva a főváros szerződést kötött Wulff Edével, a híres német oirtouszdinasztia tagjával az épület felépítésére. 95 éve, 1891-ben nagyszabású gálaműsorral nyitották meg a mai Fővárosi Nagycirkusz elődjének számító Wulff-oirkuszt. Később, amikor mind jobban elszaporodtak a szórakozási lehetőségek, gyérült a Wulff-cirkusz közönsége. Az igazgató búcsút moúdott az intézménynek, melynek előadásai mind nagyobb érdektelenségbe fulladtak. A városi cirkusz életének következő fejezete Beketow Mátyás orosz származású artista, műlovar és cirkuszi gazea- tó nevéhez fűződik, aki 1904- től 1919-ig. majd 1923-tól 29- ig állt az intézmény élén. Beketow Öngyilkossága A mai cirkusz után gyakran változtak az igazgatók 1935-ben ismét gazdátlanul maradt az intézmény, s a pályázatot Fényes György, egy mutatványoscsalád leszármazottja nyerte: ő lett a cirkusz új igazgatója. Fényes 1936-tól 1943-ig állt az intézmény élén. Elsőként revüműsort mutatott be a ligetben „Óh régi, szép világ” címmel. A felszabadulás után már 1945 júliusában megtartották az első előadást a Fővárosi Nagycirkuszban. A műsorokban a revü kapott domináló szerepet: neves színészek léptek a porondra: Latabár Kálmán, Kiss Manyi, Biliesi Tivadar, Kazal László, Alfonso, Salamon Béla és mások. 1949-ben a cirkuszt is államosították, a vezetőség igyekezett rendet teremteni a magánügynökségek dzsungelében, felülvizsgálták a gázsikat. s megjavították az artisták, a cirkusz művészeinek életkörülményeit. Az 50-« « 60-as években, az Országos Cirkuszváldalat megalakulását követően, híres külföldi cirkuszok látogattak el a Városligetbe: így az Aeros és Busch cirkusz, a párizsi jégrevü, a svéd Trolle Rodin és a dán Benne- weiss cirkusz. 1966-ban lebontották a sok emlékezetes előadásnak helyet adó régi épületet, ahol egykor olyan hírességek léptek porondra, mint Grock, Rivelsék, Zoli és Jancsi bohóc, s a többiek. Öt évvel később, 1971-ben nyitotta meg kapuit a modem, minden igényt kielégítő új cirkusz. Jelenleg az Akiket még nem láttunk című produkció „fut”, melyben hét ország félszáz artistája produkálja magát, de már készülnek az új műsorra is, melyet októberben mutatnak be. Ekkor medencévé alakul át a porond, s színpompás vízirevü- ben gyönyörködhet a Fővárosi Nagycirkusz gyermek- és felnőttközön sége. Kárpáti György \
