Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-18 / 168. szám
Málnafront — kisebb összetűzésekkel A tavalyi évet nem szívesen emlegetik itt Nógrádban, a málnaíöldeken. Rossz volt a termés, még rosszabb az idő.iárás, így a leszedett szemek több, mint 35 százaléka már nem volt másra alkalmas, csak lének, ahogy errefelé az ömlesztett bogyóst nevezik. A szerződések szerint ennyi lémálnára senkinek sem volt szüksége. Amikor nagy a termés, akkor kicsi az ár — ez a piac törvénye. Csak azt emésztették meg nehezen a nógrádiak, berke- nyeiek, hogy egyik napról a másikra a lémálnáért az előre kialkudottnál hét-nyolc forinttal kevesebbet fizettek a termelőszövetkezet fölvásár- lóhelyein. Hiába magyarázták az embereknek, hogy a 15 forintnak is örülni kell, amit egy-egy kilóért a dré- gelypalánki szörpüzem fizet mert egyébként önthetnék a malacok elé. Az emberek nem nagyon akarták megérteni. o Most mi újság a málnafronton? Kiss András, a Nógrádi Béke Termelőszövetkezet elnöke nagyot sóhajt; — Nagyobb gond a málna- szüret, mint az aratás. Mindig akad valami. Most például ez az idő. Nem érnek be a szemek. Kevesebb lesz a termés a vártnál. Kevesebb kerül a fölvásárlóhelyekre. így mi sem tudjuk teljesíteni mások felé a szerződésben foglalt mennyiséget. Csak ne ÁÖtbérezzenek meg. — Akkor mi leszf — Hát fizetünk, de mi Is visszahárítjuk. «— A termelőkre9 •— Akár rájuk is. Az mégiscsak bosszantó, hogy megjelent megint az Erdei Termék Felvásárló és Értékesítő Vállalat, meg a gödi téesz. Nem egy ember hozzájuk viszi a málnát. Még az is, aki velünk szerződött. Pedig nagy- keráron biztosítottunk műtrágyát, növényvédő szert, ládát a szedéshez. Hát, milyen dolog ez? Egyébként a minőség most szinte kifogástalan, ezt jól el tudjuk adni a nyugati piacon. Ami viszont nem ösztönző, hogy ugyanúgy 36 százalékos állami támogatás van a lémálnán, mint az extra gurulós minőségűn! Ez nem jó, szerintem. Csökkenteni kellene a lémálnára adott állami dotációt, a jobb minőséget pedig magasabb pénzekkel támogatni! Ez népgazdaság» érdek is volna, nem-? Az elnökhelyettes, dr. Eszes József árkuspapírokon bizonyítja, hogy tavalyelőtt a körülbelül 60 vagon fölvásárlásán csupán másfél millió forint volt a szövetkezet nyeresége, míg tavaly 200 ezer forinttal ráfizettek. Az idén talán elérik a tavalyi nyereséget, ha minden igaz. o — Tegnap emeltük a fölvásárlási árakat —, így Barna Imre, aki a híres hűtőház vezetője, de emellett a bogyós gyümölcsök háztáji „koordinátora”. — A lémálnát már 28 forintért, az extrát 38-ért vesszük, a gurulósért harmincat adunk. Kiss András, a szövetkezet elnöke még füstölög: — Tavaly levelet írtak az emberek, hogy Berkenyén, a Hosszúbércen miért nem csinálunk egy átvevőt? Hát csináltunk. Most meg viszik az ERDÉRT-hez a málnájukat. De, hát miért éri meg a gödiekhez, vagy az ERDÉRT- hez v '.ni a málnát, ahol 28 forintért veszik át egységáron a rekeszes gyümölcsöt. Gyuricza József, jó kötésű, negyvenes férfi éppen beszélni készül Trabantjába, amikor Volgánkat meglátja. Ugyancsak kelletlenül fog kezet, s nem is szívesen áll szóba velünk. Asszonya a gödi téesz átvevője, már évek óta. — Februárban kötöttem én is szerződést az emberekkel, az árban is megállapodtunk. Most mi is feljebb mehettünk, mert olyan a piac. Ez jó az embereknek, nem? Aki hozza, átveszem tőle. Miért ne? Nekem beleteszi egy ládába, én nem exportminőségű málnát várok elsősorban. Viszont 28 forintot fizetek érte. Hogy máért ide hozzák? Mert nem kell válogatni, bíbelődni vele. Egyébként ez a szezon, az évi keresete az asszonynak. Tavaly leállíttattak bennünket ... — Ki9 — Hát... n téesz. Én a főnökömtől kaptam egy telexet, hogy hagyjam abba a fölvásárlást, mert az itteniek tiltakoztak. A feleségem elesett vagy húszezer forinttól, azt ki fizeti meg? — Mennyit vásárolt föl eddig a málnából? — Nem tudom — mondja határozottan és én nem faggatom tovább. — A konkurenciaharc zavarja a téeszt -— teszi hozzá búcsúzóul. — Ilyen a piac, aki többet ad, ahhoz viszi a kistermelő. Maga nem így csinálná? Amikor a téesz tavaly lement 15 forintra, mi akkor is 22-t adtunk! © Chovanecz Tamás berkenyéi háza udvarán fogad bennünket. — Az asszony kórházban van, most besegítek neki. Én az ERDÉRT-nek gyűjtöm a málnát és a ribizlit, már évek óta. A rekeszes málna 27,50, öt-hat kilót is belerakhatnak egy ládába, nem érdekes. Szerződés? Nem kötöttünk senkivel, aki hozza, én átveszem. — Naponta mennyit? — Kilencven-száz mázsa körül a szezon derekán. Most már kevesebbet hoznak. A Béke Termelőszövetkezettel szerződést kötők málnájának egy része idekerül, no, meg a gödiekhez, így azután a csökkent termés mellett még nehezebb a közös gazdaság másokkal kötött szerződéseinek teljesítése. Az vitán fölül áll, hogy a fölvásárlásbeli monopolhelyzet megszűnése jótékony hatással volt a kistermelőkre. De! Vajon, szerencse-e a népgazdaságnak, hogy olyan málná* amiért kemény valutát leh .ne kapni a piacon, olcsóbban adunk el lémálnaként? Azon is érdemes elgondolkodni, hogy azok a leszerződött kistermelők, akik igénybe vették a nagykereskedelmi áron beszerzett műtrágyát, permetezőszert, most elkerüli a szövetkezet nyolc átvevőhelyét. Mit lehetne csinálni? Amire készül a szövetkezet. Bővített hűtője most egy osztrák gyorsfagyasztóval bővül, jövőre az ideinél is magasabb fölvásárlási árral jelennek majd meg. Mit tehetnek még? Talán kötbérezbetoék a szerződésszegő kistermelőket, de vajon bízonyílható-e, hogy valóban rajtuk múlott a teljesítés? Sokkal egyszerűbb, ha a fenti kedvezményeket jövőre csak a „tisztesebb” üzletfeleiknek biztosítják, esetleg csupán előleget fizetnének, s végelszámoláskor, a szezon végén a teljesítés arányában járulhatna ki-ki a kasszához. Mindez csak ötlet, a szakemberek nyilván máson is gondolkodnak. Nincs tehát fronthelyzet Nógrádban, de kisebb „összetűzések” az idén is előfordulnak. Jövőre — ígéri a szövetkezet — még ennyi sem lesz. Ügy legyen! Hortobágy! Zoltán Vegyes vállalati klub alakul A Magyar Kereskedelmi Kamara szeptemberben vegyes vállalati klubot hoz létre. Megalakítása azért vált szükségessé, mert már mintegy 60 vegyes vállalat működik Magyarországon, de érdekvédelmi szervezetük még nincs. A vegyes vállalatok ugyanis — miivel tulajdonosaik egy része külföldi cég ■— nem lehetnek tagjai a Magyar Kereskedelmi Kamarának, az alapszabály értelmében. így önálló, klub- formáiban működő érdekvédelmi szervezet alakul, amelyet a kamara kooperációs tagozata szervez meg. Az érdeklődés már most nagy és a szervezőik arra számítanak, hogy a Magyarországon mű" ködő vegyes vállalatok döntő többsége tagja lesz a klubnak. Az új szervezet fórumot biztosít a vegyes vállalatok szakembereinek, hogy kifejthessék véleményüket, hasznos eszmecserét folytathassanak a minisztériumok, irányító szervek képviselőivel. Arra is lehetőséget teremt, hogy a vegyes vállalati vezetők rendszeresen találkozzanak egymással. A klub különböző kiadványokkal is segíti a tagok munkáját, az első már elkészült: a vegyes vállalatok magyarországi alapításáról szóló jogszabályt, s annak kiegészítését ismerteti. Államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napok Idén ősszel — immár hatodik alkalommal — rendezik meg az államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napokat Ennek során októberben és novemberben kilenc témában szerveznek szakmai-tudomá- nvos tanácskozásokat 35 éven aluli szakemberek részére. Taita ad otthont a tanácsi intézményiek irányításának problémáival foglalkozó kon. ferenciáinaik. A tanácsi szervek éllenőjfző munkájának időszerű kérdéseit Veszprémben elemzik a fiatal tanácsi dolgozóik. A bűncselekmények felderítésiének, bizonyításának nehézségei és az ezeket hátráltató tényezők A nyomozás hiányosságai az ítélkezés tükrében címmel Budaipestem rendeznek szimpóziumot. A Szegeden tervezett tanácskozás témája a személyi kör rülményék felderítése és értékelése a büntetőel járás egyes szakaszaiban. Elsősorban polgári és államigazgatási jogi szakembereket várnák Egerbe, ahol a harmadik személyért fennálló kártérítési felelősség.” gél foglalkoznak. Szabadság előtt — pihenési tervekkel Dittmár Nándorné korszerű köszörűgépen teljesíti feladatait. Családjával a gyár hevesi üdülőjébe készül. Férje és fia is »z üzem dolgozója, velük és még 13 esztendős lányával töltik együtt » pihenés napjait. Jelentős a nyári szabadságon levők száma az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában is. A tennivalók azonban nem csorbulhatnak a pihenésben részt vevők miatt. Az üzemben maradiaknak fokozottan kell helytállniuk, hogy aztán ók mehessenek hosszabb időre lazítani. Koren Károlyné is a görgőgyártásban vesz részt. A megérdemelt szabadságot elviszi az otthoni munka, a Zöldfa utcai lakásukban várja őt és férjét a tapétázás. Három gyermekükkel a városkörnyéki kirándulásokat választják, K- i. A kormány tárgya’ta A szénbányászat helyzete A Minisztértanács jóváhagyta az Állami Tervbizottságnak a szénbányászat helyzetéről és az energetikai rendszer fejlesztési koncepciójával összehangolt, VII. ötéves tervi feladatairól hozott határozatát. A hazai széntermelés 1984— 85. évi csökkentése, a termelési költségek jelentős növekedése és a világpiaci kőolajárak változása indokolttá tették, hogy új termelési-fejlesztési alternatívákat dolgozzanak ki a szénbányászat hatékonyságának növelése érdekében. A kormány egyetértett azzal a javaslattal, hogy a szén- termelés a VII. ötéves tervben évi 24 millió tonna legyen, ugyanannyi, mint 1985- ben volt, s indokoltnak tartott olyan termelési szerkezetváltozást, amely a szénbányászat termelési költségeit jelentősen csökkenti. A szerkezetváltozás keretében az a cél, hogy a nagy munkatermelékenységű, kis költségű külfejtéses íignittermelés a jelenlegi 6,6 millió tonnáról 1990-ben 8,7 millió tonnára növekedjen. Ezáltal lehetővé válik a mélyműveléses bányászatot folytató vállalatok össztermelésének mérséklése évi 17,4 millió tonnáról, 15,3 millió tonnára. A kisebb termelési feladatot ezeknél a vállalatoknál a veszteséges bányák gyorsított lefejtésével és a szabadnapi termelés jelentős mérséklésével kell megoldani. A közelmúltban szakemberek átfogó vizsgálatot tartottak, ennek során elvégezték 35 széntermelő akna gazdaságossági számításait, önköltségelemzését. Arra a megállapításra jutottak, hogy 12— 13 aknában fokozatosan fel kell számolni a kitermelést; ezzel gazdaságosabbá tehető a szénbányászat. Az Állami Tervbizottság intézkedett a szénbányavállalatok gazdálkodási nehézségeinek — megfelelő feltételek teljesítéshez kötött — tartós rendezéséről és rögzítette a szénbányászat gazdasági szabályozásának elveit a VII. ötéves tervidőszakra. A költségek csökkentése^ a költségérzékenység fokozása érdekében a vállalatok szabályozását a reális követelmények figyelembevételével előre rögzíteni kívánják. A szénbányászat állami irányítását — a vállalatok önállóságának fenntartása mellett — úgy korszerűsítik. hogy a széntermelés hatékonyabb legyen. A szénbányászat létszámhelyzetével foglalkozva elhatározták, hogy megvizsgálják az ezzel kapcsolatos korábbi kormányhatározat hatását és további intézkedéseket dolgoznak ki, egyebek között a föld alatt dolgozó bányászok jövedelmének növelésére. Mindezek alapján a szén- bányászatnak a VII. ötéves tervidőszakra szóló termelési, fejlesztési. szerkezetátalakítási és költséggazdálkodási feladatairól az Ipari Minisztérium a szénbányává 1- lalatokkal megállapodásokat köt majd, amelyben meghatározzák a konkrét tennivalókat és a szükséges feltételeket is rögzítik. Ezek végrehajtásával a szénbányászat egészének gazdaságossága 1986— 90. között jelentősen javulhat. A hazai szénbányászat veszteségét, annak mintegy évi kétmilliárd forintos csökkentésével 1990-re előreláthatóan felszámolják. Folytatódnak a termelési ráfordításokat mérséklő programok A termelési ráfordításokat mérséklő központi gazdaság- fejlesztési programok, így az energiaga zdál kodá s i, a gazdaságos anyagfelhasználást és technológiai korszerűsítést, valamint a melléktermékek és hulladékok hasznosítását szolgáló programok a hetedik ötéves tervben is folytatódnak, megvalósításuk ösztönzésére közös feltételrendszert alakítanak kú A Minisztertanács csütörtöki ülésen a gazdasági bizottság elnökének előterjesztése alapján megvitatta a három program helyzetét és a jövőbeni feladatokat. Az energiagazdálkodási program a hatodik ötéves tervidőszakban jelentős eredményeket hozott. A megtakarítások elsősorban olajból, földgázból és kokszból voltak jelentősek, sok helyütt az olajat földgázzal helyettesítették, emellett bővült a széntermelés, fokozódott a szénfinomítás. A gazdaságos anyagfelhasználás és technológiakorszerűsítési programot a kormány 1982-ben hagyta jóvá. 1982. és 1984. között a program megvalósítása eredményesen folyt. 1985-ben és az év első felében a végrehajtásban lassulás tapasztalható, a korábbi évek eredményeihez képest a megtakarítások mérséklődtek. Jelentősebb eredményeket a feldolgozó, az építő- és építőanyag-ipari vállalatok értek el. A megtakarítások összege 1982. és 1985. között 36 milliárd forint volt. Az elmúlt másfél év mérsékeltebb megtakarítási eredményeiben jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy a gazdasági folyamatok (a bruttó termelés növekedése elmaradt a tervezettől, az anyagigényes exportcikkeknél bekövetkezett árveszteségek stb.) kedvezőtlen hatását a program feladatainak teljesítése csak mérsékelni tudta. Élénk az érdeklődés az országos középtávú kutatási NÓGRÁD - 1986. Íú és fejlesztési terv keretében meghirdetett programok iránt.' Több mint 250 pályázat érkezett be, amelyek közül —i versenyeztetéssel — a leghatékonyabbakat választották ki, s intenzív munka kezdődött a program céljainak gyorsított műszaki fejlesztéssel történő megalapozására. Mérsékeltebb az érdeklődés a programmal egyidejűleg meghirdetett beruházási pályázatok iránt. A kormány a beruházásokhoz különféle pénzügyi kedvezményeket biztosít. A program eredményes megvalósítása jelentős forrása lehet a jövedelemtermelő képesség napjainkban mind sürgetőbbé váló fokozásának. A kormány szükségesnek látja, hogy a végrehajtásban érintett irányító és gazdálkodó szervek fokozzák erőfeszítéseiket. A melléktermékek és hulla» dákok hasznosítását szorgalmazó programot 1981-ben hagyták jóvá. A program célkitűzése az e területen levő tartalékok, feltárása, a mellék- termékek és hulladékok visz- szajuttatása az anyaggazdálkodási folyamatba. A programot időközben kiterjesztették egyebek között a vegyi hulladékok hasznosítására is. A hetedik ötéves tervidőszakban célul tűzték ki, hogy 1990-re évi 6,5—7,5 milliárd forinttal növekedjék a hasznosított hulladékok értéke.' Előtérbe kerül a közvetlen üzemi hasznosítás, s fontos; hogy az eddig feldolgozókapacitás hiányában exportált hulladékot is itthon hasznosítsák a vállalatok. Egy újabb pályázati felhívás szerint bizonyos feltételek esetén (gyors megtérülés, jövedelmezőség1 stb.), korlátozott mértékben kedvezményekhez juthatnak a vállalatok. (MTI) 1Í„ péntefc j 3
