Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

A nemzetközi művésztelep vendégei VI. RáDIC A művésztelep idei nógrádi résztvevője, Radics István 1929-ben született Nógrád- megyerben. Az egri tanárkép­ző főiskola után elvégezte a képzőművészet; főiskolát is, festészeti szakon. A művészeti alapnak 1964-től tagja. Éle­tében fontos szerepet játszik az oktatás, a gyermeknevelés, 1949-től 1951-ig Zabaron taní­tott, 1953-tól mind a mai napig Kisterenyén (ma Bá- tonyterenye) az általános is­kolában, illetve a Váci Mihály Gimnáziumban tevékenyke­dik tanárként. Kiállítóművész 1954-től Egyéni tárlata volt Salgótar­jánban, Nagybátonyban, Pász- tón, Rétságon, Kisterenyén, Balassagyarmaton, Nagyoro­sziban, Szécsényben és Vá­cott. Művei szerepeltek a salgótarjáni tavaszi tárlaton, a miskolci grafikai bienná- lén, a miskolci tél; tárlatokon, a hatvani portrébiennálékon, a Frankfurt am Mainban rendezett nemzetközi zo­máncművészeti kiállításon, » limogesi zománcművészeti tárlaton, a Pesti Vigadó ga­lériájában bemutatott zo­máncművészeti kiállításon, valamint a Katowicében, Po­zsonyban, Besztercebányán rendezett csoportos tárlato­kon. Kedveli a murális műfajo­kat. Zománcfala van a Nóg- rádmegyeri Általános Isko­lában, olajképe a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdaságának borházában, ugyancsak ide készített egy tűzzománc órát is, sgraffitója látható a nóg- rádmegver; művelődési ház­ban, mázas csempéje a kiste- renyei általános iskolában, pannója a salgótarjáni Lovász József Általános Iskolában, szintén két pannója a felső­petényi nevelőotthonban. Művei közgyűjteményeket is gazdagítanak, ott találhatók a salgótarjáni Nógrádi Sán­dor Múzeumban, a Hatvani Galériában, a soproni városi gyűjteményben és a Központi Bányászati Múzeumban, a várpalotai Magyar Ezüst Mű­velődési Házban. Tanári és képzőművészeti munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, 1971-ben az oktatásügy kiváló dolgozója lett, 1972- ben Székely Bertaian-emlék- érmet kapott, 1985-ben pedig a Szocialista kultúráért kitün­tetést kapta meg. Nógrád megye rajzszakfel- ügyelője volt 1954-től 1980-ig. Jelentős részt vállalt a me­gyei munkásművelődésben és ismeretterjesztésben. Tanít­ványainak munkái sikerrel szerepeltek a nemzetközi gyer­mekművészeti kiállításokon, érmeket és okleveleket kap­tak Osakában, New Delhi­ben, Hannoverben és Prágá­ban. Több művész, ötvös, ke­ramikus, festő, belsőépítész, környezet- és parktervező mér­nök került ki tanítványai kö­zül. Korábban rendszeresen sze­repeltek rajzai a Palócföld­ben, illusztrációival jelen volt a Napsütésben és a Találko­zás című antológiában. Eu­rópa- húsz országában járt ta­nulmányúton, anul a múzeu- mck. képtárad anyagát, az építészeti emlékeket tanulmá­nyi zta, Mátraalmásoi is ritkán ta­lálható a művésztelepen. Jár­ja a környéket. — Vázlatokat csinálok jár- tomban-keltemben, gyűjtöm az élményeket — mondja. — A vasút mentén bakterháza- kat rajzolok, vázlatokat készí­tek a nagyüzemi fakitermelés­ről s a mátraaljai falvakat já­rom. Mátramindszent, Szuha, Dorogháza, s természetesen Mátraalmás, vagyis az egész mátrai vidék sajátos telepü­lésformáit vizsgálom, az el­tűnő régi házakat, népművé­szeti emlékeket, szeretném megőrizni a múlt értékeit a jövőnek. Ezen a tájon itt-ott még régi kerítések dülöngél­nek, a házak érdekes építé­szeti, néprajzi elemeket őriz­nek. Ezek eltűnnek az új épít­kezésekkel. Maga Mátraalmás is sajátos hegyvidéki település, ahol az épületek a terepviszonyokhoz alkalmazkodnak. Lent a mély­ben folyik a patak, mellette állnak az ólak, fölöttük a la­kóházak. É 'deke! a te mé- szettel még köive'lr.ri ka >cro- latot tartó embe,-ek élete, munkája, régi tárgyaiknak esz­tétikuma. Vázlataimból, raj­zaimból a későbbiekben na­gyobb képi igényű feldolgozá­sokat készítek majd, illetve ezek a vázlatok későbbi met­szetek és karcok alapanyagát jelentik. Bár ezeket a falvakat több­ször bejártam már, de most, miután alkalmam van az el­mélyültebb szemléletre, nagy gazdagsággal bontakozik ki előttem a települések rejtet­tebb világa, amely a változó életformával lassan eltűnik, a házak átépülnek, és így em­lékké válnak azok a tárgyi hordozók is, amelyek egy ko­rábbi életforma keretét ad­ták. Meglepett Mátraalmás, ez a csodálatos mikroklímájú vidék, ahol gazdagon terem­nek a gyümölcsfák, és a la­kók lépten-nyomon nagy sze­retettel kínálgatják a termé­szet ajándékát. Szívesen fo­gadták be a művészeket. Mondogatják is, hogy „most kezdünk híressé válni”. Radics Istvánnak természe­tesen itt is sok közeli ismerő­se van, a tanár urat csaknem mindenki ismeri. — A szülők, a nagyszülők maradnak csak a településen, a gyerekek és az unokák többnyire már a városba köl­töznek. Tiszteletre méltó tö­rekvésekkel találkozom ezen a vidéken is. Például ismerek egy családot, ahol a kislány Salgótarjánban végezte a kö­zépiskolát, most a kisterenyei bányaüzemnél dolgozik. De tovább akar tanulni orosz— angol szakon, mert idegen- vezetőnek készül. S ez csak egy példa arra, milyen sok­felé ágaznak az életutak e csöndes, néha eldugott mát­rai településekről is. Tóth Elemér Lapról lapra Cikkele a Lányok, Asszonyok e havi számából A moszkvai utcák őrzik em­léküket sorozatban a Kom­munista Internacionálé vég­rehajtó bizottságának szék­házát mutatja be a lap, amelyben Kun Béla is dolgo­zott 1924-től 1936-ig, s amely­nek falán Kun Béla születé­sének 100. évfordulóján em­léktáblát helyeztek el. Lusztik Károly ungvári új­ságíró bemutatja Natalja Zo- lotovát, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának képvi­selőjét, a munkácsi posta- igazgatóság távírászát, akit a Szovjetunió legjobb távírá- szának ismert el a szovjet postaügyi minisztérium. Az Országjárás rovatban Mikalojus Ciurlionis, a híres litván zeneszerző és festő élet­művével ismerkerdhetnek meg az olvasók. j Az Egyedül az oroszlánok­kal című képes riport Olga Boriszovát, a híres szovjet oroszlánidomítót mutatja be. A Szerelmem, Magyarország című cikk a magyar anya­nyelvű Gizella Cipolát, a ki­jevi operaház magánénekes­nőjét, Ukrajna kiváló művé­szét mutatja be. Pikier Magda Egriek Cse- bokszáriról című írásában azok közül a Heves megyeiek közül mesélnek néhányan él­ményeikről, akik Csuvasföldön jártak. vélemény D mm I «. u hon g o Megjelent a Pártélet 7. száma A folyóirat közli Havasi Ferencnek, a Politikai Bizott­ság tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának a Központi Bizottság 1986. június 18-i ülésén elhangzót előadói be­szédét. Havasi Ferenc, a töb­bi között hangsúlyozta: 1986- ban eddig nem tapasztaltunk, és ezután sem várhatunk olyan kedvező radikális vál­tozásokat a külső körülmé­nyekben. vagy a gazdálkodás egyéb feltételeiben, melyek lökésszerűen lendületet ad­hatnának fejlődésünkhöz. Ugyanakkor van néhány olyan tényező, melyet úgy tekinthe­tünk, hogy segít céljaink meg­valósításában. Látos István áttekinti a tartalmas pártélet jellemzőit. A szövetkezeti mozgalom fej­lődéséről készített interjút Kovács Imrével, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezető­jével Mihók Sándor. Ez év májusában tartotta XI. kongresszusát a Magyar kommunista Ifjúsági Szövet­ség. A Pártélet rövidítve köz­read néhány felszólalást, va­lamint részleteket közöl Há­mori Csabának, a KISZ Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vita-összefoglalójából. Kle- ment Tamás, az 1985-ben megválasztott új Országgyű­lésre, képviselőkre váró fel­adatokat összegezi. A sajtónak a szocialista eszmék terjesztését, a szoci­alista viszonyok fejlesztését, a szocialista értékrend megszi­lárdítását kell szolgálnia. Ka- palyag Imre, az újságíró fe­lelősségéről, társadalmi sze­repéről ír. A népgazdaság 1985. évi fejlődése és az 1986-os év el­ső hónapjai a terveinktől va­ló elmaradásról tanúskod­nak. Ennek okain gondolkod­va, a szerkesztőség körkér­dést intézett pártmunkásokhoz, gazdasági vezetőkhöz: miben látják az elmaradások leg­főbb okait, és a tennivalókat saját területükön; mit tesz­nek a helyzet javítása érde­kében? Az 1970-es évektől kezdve érezhetően, majd az 1980-as évektől gyorsuló ütemben gyarapodott azoknak a száma, akik különböző okok miatt megváltak szakmájuktól, el­hagyták pályájukat. Kutas Já­nos szemügyre veszi ennek okait, negatív és pozitív kö­vetkezményeit, kihatásait. Különböző vizsgálatok sze­rint, egy egészséges felnőtt­embernek legalább heti 180 percnyi izzadtságig végzett mozgásra van szüksége fizikai állapotának szinten tartásá­hoz, a keringési rendszer ká­rosodásának megelőzéséhez. Gyakorlatunk azonban ennek a követelménynek nem fe­lel meg. Tibor Tamás átte­kinti a sportmozgalom megúj­hodásának feltételeit. Az elmúlt hét tévéműsorát nézegetve, az az érzésem, nem csak a jó öreg, koránál fiatalabbnak tetsző Búd Spen­cer és az égszínkék szemű Terence Hill jöhet megint dühbe, hanem mi, nézők is. Nem a programmal van kife­jezetten bajom, mert végtére is az olyan, amilyen; külön­ben is mindenki megtalálhat­ja benne a neki többé-kevés- bé megfelelőt, ha nem a hazai, a csehszlovákok két csatorná­ján. (Persze ellenkező esetben se essünk kétségbe: annyi minden más létezik még. ami kellemessé teszi-teheti az em­ber szabad idejét.) Vetélkedünk Hétrészes honismereti vetél­kedő kezdődött szerdán az egyesen, úgynevezett főműsor­időben. Szeretünk vetélkedni. Szám­talanszor bizonyítottuk már. A hetvenes évek közepén, ami­kor megszületett a közműve­lődés-politikai párthatározat; talán nem is volt intézmény, üzem, amelyik ne rendezett volna valamilyen vetélkedőt: általános műveltségbelit, szak­mait. Nem pusztán sikkből. Akkor úgy gondoltuk: ez az egyik, fő célravezető eszköz, lehetőség kulturáltságunk szín­vonalának gyors, hatékony emelésére. S ha elképzelése­ink valamelyest túlzóak is vol­tak, alapvetően helyesek: a szellemi vetélkedő ma is képes kollektívákat megmozgatni, csatasorba állítani. Ma is ké­pes újabb rétegeket bevonni a művelődés áramába, és nem utolsósorban továbbra is népszerű. A televízió számos játéka a legnézettebb műsorok közé tartozik. A játékosok, nézők élvezik. Bizonyára a Végvári históriák — vár játékok című honismereti vetélkedősoroza­tot is. Történelmi ismereteket felújító, gyarapító, hasznos já­ték. Erősíti a hazafias érzést, a nemzettudatot, vagyis a mindenkori kötődést a tájhoz, a hazához, amely a szülőnk, a bölcsőnk. Mégis megkockáztatom: nem biztos, hogy ennek a ve­télkedőnek (ahogyan vonatkoz­tatható egy korábbi, szintén városok közötti vetélkedőre is) az esti főműsoridőben a helye. Ahhoz azért túlságosan szűk kört érint, érdekelhet, és akárhogyan is, túlságosan di­daktikus. A felnőtt nézők pe­dig nem szeretik, ha útón- útfélen okítják. A vetélkedő rétegműsor, s ennek megfelelően kell a he­lyét kijelölni a műsorszerke­zetben. Tudják ezt nyilván a tévében is, hiszen a többi já­ték a helyén van — a Kap­csoltam, a Legyen szeren­csénk! stb. Ha így döntöttek, nyilván jó okuk volt rá. En­nek ellenére tévedésnek ér­zem. Öregszünk(?) Maguk, öregek nem szere­tik, ha nemet mondanak — jelenti ki Kovács András Sta­féta című filmjében 'az egyik ifjú főszereplő. A film 1970- ben készült, s az öregek, mint mindig, ma sem szeretik, ha nemet mondanak nekik. Leg­jobb tudásom szerint, nem sze­retik a fiatalok sem. A lényeg éppen ezért a tartalmon van: igaza van-e annak, aki nemet mond, vagy az jár közelebb az igazsághoz, akinek a ne­met mondják? S ezen már ér­demes gondolkodnunk, míg az öregség és fiatalság állapo­tán aligha ildomos — félre­vezet, oktalanul szembeállítja a generációkat. Egy első gim­nazistának az egyetemista már öreg, a nyugdíjasnak a negy­venéves fiatal.,.. A csütörtöki Családi kör példafilmjében egy 19 éves fő­iskolás leány és egy 21 éves, színművészetire készülő fiatal­ember akadályokkal birkózó szerelmét láthattuk. Olyan volt, mint az életben — mond­hatjuk. Kísértetiesen másolta az életet az a jelenet is. ame­lyikben az ifjú az autóbuszon szeretné birtokos voltát de­monstrálni a leánnyal szem­ben. A lány azonban nem haj­landó a nyilvános csókolózas- ra. A hölgy szerint azért nem, mert a fiú komolytalan. A fiú szerint, mert a lány kispolgá­ri. Nos, szerintem egyik állí­tás sem helyes. Mások előtt „etyepetyézni” (elnézést, de nem lehet más, ha nyílt szí­nen is megtörténhet) egysze­rűen ízléstelen és tapintatlan­ság. Aki ilyesmire képes, az — meggyőződésem — sok min­denre képes! Mint az, aki két- mondatos mondandóját tíz mondatban beszéli el. Felötlik bennem: öreg len­nék már, azért vélekedem így? De hát az illem, az ízlés nem életkorhoz kötődő kategória.., Pofonparádé Es megint dühbe jövünk —• tájékoztat kertelés nélkül Ser­gio Corbucci filmvígjátéka, amely nyolc éve készült, de öregebb, mint nyolcvanéves nagyanyám. Ezerszer látott öt­letek, verekedéskoreográfiák, faviecas humor. Nem csodál­nám, ha a jó ízlésű, igényes néző jönne dühbe ilyen sem­mitmondó sületlenség láttán. Tisztában vagyok vele, kel­lenek a felhőtlen, mozgalmas történetek, a mesék. De hát azokikal szemben is van vala­miféle magasabb követelmény. Egyfajta színvonalat produkál­ni kell, mert ellenkező esetben bárki csinálhat filmet, ha pénze van hozzá. Műfaji megjelölése ellenér« nem filmvígjáték a „ .. .düh­be jövünk”. Annak ugyanis eléggé képtelen és kacagtató. Ez felnőttmese tíz éven aluli gyerekeknek, ök igazán jól szórakoznak. Szemesnek áll a világ —ol­vasható ki a Búd Spencer és Terence Hill főszereplésével készült filmből. (A többi is erre az „üzenetre” épül.) A néző meg azt látja, hogy a szemtelennek. Hőseink se ri­adnak vi&szá hazugságtól, csa­lástól a cél érdekében. Csak azért jók, azért rokonszenve­zünk velük, mert ők a kevés­bé romlottak. Vajon gyerkőceink, akik olyan jót mulatnak, észreve­szik-« ezt?! (sulyok) W/Mi ÍAh7ÍI műsor KOSSUTH RADIO; 8.20: Társalgó 9.44: Dvorzsák: Esz-dúr polonéz 10.05; Két keréken Magyarországon 10.35: Éneklő Ifjúság 10.50: Évszázadok mesterművei 11.38: Bethlen Kata önéletírása. 7. rész 12.45: A Rádió Dalszínháza 13.43: A párizsi fúvósegyüttes felvételeiből 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Arcképek a lengyel irodalomból 15.18: Fiatalok muzsikálnak 15.40: Poggyász 16.05: Látogatóban 17.30: Pászti Miklós: Népdal­kantáta bukovinai székely népdalokra 17.45: A Szabó család »8.15? Hol volt. hol nem volt... 18.25: Mai könyvaiániatunk 19.15: Mosolygó Parnasszus 20.25: Európa zenéje Liszt­zongoráján. XII/10. rész. 21.10: Pécsi Kiss Agnes nótákat énekel. 21.30: Sokszemközt az egészségről 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Haydn: d-moll szimfónia. No. 34. 22.30: Iskolapéldák 23.00: Operaest. 0.15: Ej fél után PETŐFI RADIO: 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10: Filmzene 12.30: Boross Lajos népi zenekara játszid 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Randevú a Jókai-klubban 15.05: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Disputa a tehetségről 18.30: Gramofonsztárok 19.05: Jóakarat-versenyek 19.15: Csak fiataloknak! 20.10: Balassi-versek korabeli dallamokkal 20.26: A gyermek és világa 21.05: Mit olvashatunk a Pártélet júliusi számában? 21.10: Louis Armstrong zenei önéletrajza. V'4. rész 21.50: Francia sanzonok 22.15: Mikrofonák 23.20: Verbunkosok, nóták 0.15: Ej fél után MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorismertetés. Hírek, időjárás. 17.05: Zenedoboz. Zenés rejtvényműsor. Telefon: 35-510. Szerkesztő: Beély Katalin. 18.00: Eszak-magyarországi krónika. 18.25—18.30-ig: Lap- és műsorelő­zetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.05: Tévétorna 9.10: Szünidei matiné 9.50: Lottósorsolás 10.00: starsky és Hutch lü.50: Képújság- 16.05: Hírek 16.10: Három nap tévéműsora 16.15: Vikingek 16.45: Jóakarat-versenyek 18.00: Bazsa László trófeái 18.23: Képújság 18.30: Iparvilág 18.50: Mini Stúdió ’86 18.55: Reklám 19.05: Tévétorna 19.10: Esti mese 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Nők a pult mögött# ,+ \' j Xlll/li. rész .JUL _ 20.55: Betűreklám 21.0U: Stúdió J86 22.00: Híradó 2. 22.20: Himnusz 2. MŰSOR: 17.55: Képújság 18.00: Jóakarat-versenyek 20.00: Az Irakere együttes a „Pori Jazz 1985” fesztiválon 20.30: Krampampuli* 21.00: Jóakarat-versenyek 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYÁI 19.30: Tv-hiradó 20.05: A katalán per. Spanyol film 21.45: A spanyol népért. Dokumentumműsor 22.15: Joa Cikker nemzeti művész szerzeményeiből 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Jóakarat-versenyek. összefoglaló MOZIMŰSOR: V Salgótarjáni November 7.: De. 10 órától: King Kong. Amerikai film. Egészséges erotika (14). Üj magyar filmburleszk. — Kohász: BMX-banditák. Színes, szinkroni­zált, látványos ausztrál kaland­film. Tarján vendéglő: Szexmisz- szió (14). Szinkronizált, lengyel fantasztikus filmvígjáték. — Ba­lassagyarmati Madách: Fél 4-től: Koma kalandjai. Színes, szinkro­nizált szovjet film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Mire megyek az apám­mal? (14). Színes, szinkronizéit francia filmvígjáték. — Pásztói Mátra: Földrengés. Színes, ame­rikai kalasztrófafilm. — Bátony- terenyei Petőfi: Börtönviselt úri­ember (14). Színes, szinkronizált spanyol filmvígjáték. — Bányász: Vámpírok bálja. (14). Angol- amerikai film. — Rétsági Aszta­los János: Vad banda (18). Szí­nes, szinkronizált amerikai wes­tern. r- Kisterenyei Petőfi: Vas* kos tréfa (li) Színe" szinkronná zált olasz filmvígjátéft. 4 NÓGRÁD - 1986. július 15., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom