Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

Mi lesz veled S. K. olvasónk nem sokáig állt katonai szolgálatban, öt hónap után betegség miatt leszerelték. Ezután arra kötelez­ték, hogy honvédelmi hozzájárulást fizessen. Kérdése: jo­gos-e, hogy őt most a honvédelmi hozzájárulás fizetésére kötelezték. A jogszabály szerint az a hadköteles, aki sorkatonai szol­gálatot nem teljesített, vagy e szolgálatnak ideje két hó­napnál rövidebb ideig tartott, honvédelmi hozzájárulást kö­teles fizetni, mégpedig 18 hónapig. Ugyancsak 18 hónapig kell fizetnie annak is a honvédelmi hozzájárulást, akit fel­vettek hivatásos vagy továbbszolgáló állományba, ám a két hónapnál rövidebb sorkatonai, továbbá a hivatásos vagy to- vábbszolgálati idejének együttes tartama nem haladja meg a tizenegy hónapot. Az a hadköteles pedig, aki tizenegy hónapnál rövidebb ideig, de legalább két hónapig teljesítet^ sorkatonai szolgá­latot, a honvédelmi hozzájárulást tizenkét hónapig köteles fizetni. (Olvasónkra ez a szabály vonatkozik, mivel ő öt­hónapig volt sorkatonai szolgálatban.) Ugyancsak tizenkét hónapig kell honvédelmi hozzájárulást fizetnie annak, aki­nek két hónapnál rövidebb sorkatonai, továbbá hivatásos, vagy továbbszolgálati ideje együttesen a tizenegy hónapot meghaladja ugyan, de a tizenvolc hónapot nem éri el. Itt említjük, meg, hogy aki betegség miatt táppénzt kap, vagy kereső foglalkozását bármilyen egyéb ok miatt nem folytathatja, annak fizetési kötelezettsége szünetel. Az, azonban, aki a honvédelmi kötelezettség teljesítésével ösz- szefüggő betegség miatt vált alkalmatlanná a katonai szol­gálatra, az mentesül, a honvédelmi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól. Dr. Zs. A. Velünk is Iűrödnek Két téma e helyen A mült év szeptemberében, a Pásztó és Vidéke Áfész szakszervezeti bizottságának javaslatára életre hívták a nyugdíjas munkabizottságot abból a célból, hogy a szö­vetkezet mintegy 200-fős nyugdíjastáborának érdekét képviseljék. Életvitelüket figyelembe vé­ve, ügyes-bajos dolgaik, prob­lémáik megoldásában segítsék ott ahol lehet, ahogyan a körülmények megengedik könnyítsenek, Illetve örömet szerezzenek. Ezért, felmérést szolgáló nyomtatványokat küldtek ki a nyugdíjasoknak, hogy tiszta képet kapjanak helyzetükről,, ^ j r, Megállapították, hogy a háromezer forint alatti nyug­díjasok 500 forint rendkívüli segélyt kapjanak. A nyugdí­jas bizottság 1068. január 1- től tevékenykedik. Jó érzést vált ki a nyugdíjasokból, hogy nincsenek magukra hagyatva. Kell is a jó szó, emberség, illetve a segítség, fóleg a be­tegeket, magányosokat sújtja az élet terhe. Most kirándulni voltunk Tlszaörsön, autóbusszal men­tünk. Mély hatást tett ránk a kanyargós Tisza látványa. özv. Bogácsi Istvánná Pásztó ÉLETKÉP 1986. június 20., délelőtt fél tíz óra. A tarjáni pia­con óriási a forgalom. Na­gyon sok az áru. Rengeteg az ember. A hőmérséklet 30 C®. A hölgy Volkswagennel érkezik. Leparkol, majd beveti magát a sokadalom- ba. A Herbaria melletti húsbolt előtt két sorban állnak a vásárlók. Minden­ki türelmesen vá,r. A hölgy azonban nem. ö prémes sluszkulcstartóját forgatva előremegy az ablakhoz, s beszól: „Feri, van háj?" A megnyugtató választ hall­ván hátrább húzódik. s megvárja, míg Feri int ne­ki, hogy kész a csomag. A hölgy még 2 kiló sertés­combot is kér a sorbanál­lók nagy örömére. Ezt is megkapja. Nagy dolog volt ez? Sem­miképpen sem. A sorbán- állók néhány perccel to­vább vártak, más nem történt. Talán csak annyi, hogy a meleg miatt magas vérnyomások még feljebb emelkedtek, s több ember­nek rossz lett a szájíze. Ez az apró eset nem érdemelné meg, hogy szó- vátegyük, ha nem egy társadalmilag sajnos, na­gyon elterjedt jelenség, a könyöklés és protekcioniz­mus megnyilvánulása len­ne. Ez ellen pedig meggyő­ződésem szerint minden módon küzdeni kell A. t. S.-tarján Amikor elsétálok a főtéri megújult postahivatal előtt mindig elismeréssel nyugtá­zom, hogy az ott elhelyezett nyilvános telefonfülkék a legnagyobb forgalmat is .biz­tosítják. A kint lévő hat fül­ke közül egy-kettő mindig szabad, tehát zökkenőmente­sen lehet telefonálni, nincs várakozó telefonáló. Hiába ez már fővárosi színvonal, váro­sunk centrumában. A város több lakótelepén van már nyilvános telefonállomás, sőt még Eresztvénvben is. Annál elgondolkodtatóbb, hogy a város egyik legrégebbi lakótelepén, az acélgyárin vi­szont nincs. Illetve vetélkedői szójátékkal élve „is-is”! Miért élek ezzel a kifejezéssel? Ugyanis a nap 24 órájából 4 órán át van nyilvános tele­fonállomás a lakóterület cent­rumában levő postai kiren­deltségen, amely délután fél kettőtől fél hatig üzemel. Ez idő alatt itt természetesen le­het telefonálni. De ennek zá­rásától másnap délutáni nyi­tásig a telepen még mentőket sem lehet hívni nyilvános te­lefonállomásról. Ez pedig már szinte tűrhetétlen helyzet. Azért terjesztem elő javas­latomat — lapunk hasábjain — a nyilvános-telefonállomás felszerelésére mely csekély rá­fordítással megoldható. Javaslatom lényege telepít­senek egy nyilvános-telefon­állomást a postai kirendeltség mellé. Jól tudom leglényege­sebb akadálynak a „vonal- hiány” tűnik. De javaslatom szerint erre a célra a kiren­deltség vonala elegendő. Csu­pán arról van szó, hogy a kirendeltség zárása után a te­lefonvonalat csak ki kell kap­csolni a kezelőnek a kinti te­lefonfülkére, és másnap nyi­tásig a telefonfülke használ­ható. Tudom, gondot okoz a tele­fonfülke beszerzése is. De er­re is van megoldásom; a Vö­rös Hadsereg úti volt ideigle­nes főposta megszűnte után a kint elhelyezett két telefon- fülkéből] csak egyet hagytak meg üzemben, míg a másik fülke ott áll kihasználatlanul, csak ide kellene szállítani és az új helyen beüzemelni. Ügy vélem javaslatom na­gyobb költségek nélkül meg­valósítható, s városunkban egy ..fehérfolttal” csökkenne a telefonellátás problémája. Csak jóindulat kell hozzá. A második téma szorosan kapcsolódik ehhez a terület­hez. A Saligó út 1—3. sz. ház lakói hiányolják hogy a két ház közötti ún. par kban— ha egyáltalán annak lehet nevez­ni —, itt-ott fűvel borított térséget nincs pihenőpad, il­letve egyetlen padroncs dísze­leg az egyik sarokban. Volt itt úgy 20—30 évvel ezelőtt 3—4 pad, dehát e hosszú idő során lassan tönkrementek, s a roncsokat az illetékesek el­szállították, pótlásáról pedig nem gondoskodtak. Az itt la­kók és erre a játszótérre já­rók kérése úgy vélem telje­síthető. A padroncsot pedig addig szállítsák el míg bal­esetet nem okoz. Mucsi Lajos Salgótarján Tisztelt lakótársak! A Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága 1985. évi őszi választó értekezletén önökben bízva, munkamoz­galomra hívtam ki a belvárosi HNF I. körzetét. Nagyban számítottunk arra, hogy a festői szépségű Fel- szabadulás, Május 1. és Di­mitrov út, valamint a Kossuth utca és a városi sportcsarnok által határol! rész ebben a munlcV verseny-mozgalomban komoly erőt fog képviselni. Erre minden okunk megvolt, a mai helyzet is minket iga­zol. Van azonban néhány „de”, most erről kívánok szólni. A Felszabadulás út nagyobb része kezd virágoskertté vál­ni. néhány lakótárs azonban még nem rendezte az útsze­gély és patak közötti részt. A napokban Tóth Ernő tanárral — mint a HNF belvárosi IV. ez. körzet tagjával — váltot­tam néhány szót, kivette ke­zemből azt a kaszát, amit kaptunk arra célra, hogy a szegélyen a füvet vágjuk le, rendezzük a területet. Vannak egyéb gondok is. Nem azért írok a gondok­ról, mert az manapság „diva­tos”, hanem azért, mert azt szeretnénk — így van ez a lakók nagyrészénél is — ha az említett terület, azért is mert még nemzetközi je­lentősége is van, hiszen a sportcsarnokban nem egy nemzetközi sporteseményt rendeztek és rendeznek, vé­gig virágos kert lenne. Lehetne, de még komoly munka kell a megvalósulásá­hoz, néhány esetben jobb hozzáállás is. További gond­jaink: a MÁV pályafenntar­tási főnökség sürgősen le­kaszáltathatná a veszélyes­nek minősülő — ezért társa­dalmi munkában elvégezhe­tő — vasútoldalt, figyelemmel a hely nagy jelentőségére. A Béke-sétányt a Május 1. üti iskola tanulói csinosítot­ták még a kora tavasszal. Jelenleg nagy a fű, az útrész már hetek óta nincsen felse­perve. A patak csőkorlátal egy- része felett eljárt az idő, hozzákezdhetnének az illeté­kesek a javításához, sót a patakmeder tisztításához is. A lakóbizottság kérése, hogy hozzunk helyre minden he­lyet, úgy gondolom mindany- nyiunknak közös érdeke, hogy a lakóterülete csakis po­zitív értelemben fejlődjön, virágozzék! Dr. Kecskés Géza a lakóbizottság elnöke Társadalmi Összefogással Szécscm/ért Válaszol az illetékes A Palóc étterem vezetőié közli A lakóhely iránti szeretet, vonzalom, számos példájával találkozhatunk Szécsényben. A város' szépítése, gazdagítá­sa. környezetének védelme J kezd közüggyé válni, amely (abból is érződik, hogy a mun­kahelyi közösségek szívesen vállalnak szabad idejükben társadalmi munkát. A tenniakarás. kollektív ősz* szefogásra késztet és ered­ményként sok szocialista bri­gád vállal közhasznú felada­tot. A koordinációval megbí­zott szervezetek — városi ta­nács, Hazafias Népfront, — előrelátóan és célszerűen ter­vezi és szervezi a munka- akciókat, így a brigádok tag­jai is látják, érzik tevékeny­ségük értelmét, hasznát. A közelmúltban az OTP „Egyetértés” és az ELZETT Vállalat „Kubinyi Ferenc” Szocialista Brigádjai fogtak össze, hogy a várkerti kör­bástya kornyékén „rendet” tegyenek. A „feltáró munka”, mint a kép is igazolja nem volt könnyű féladat. Két teherau­tónyi háztartási szemetet kel­lett vödrökben a meredek hegyoldalon kihordani. Ma már ezen a helyen a város történelmi nevezetességének értékét a környezet nem ront­ja. Tapasztalható, hogy Szé­csényben erősödik a városi tudat és szemlélet. Csak örülni lehet annak, hogy mind többen járulnak hozzá tevőlegesen is e szép kisvá­ros szépítéséhez, gazdagításá­hoz. Képünkön: A két szoci­alista brigád társadalmi­munka közben. Fotó és szöveg: Itácz András ELZETT Szécsény A NÖGRÁD június 18-án, '„Tölcsér” címmel megjelent cikkére válaszolva a vizsgá­latot mint a balassagyarmati Palóc étterem vezetője lefoly­tattam, és megállapításaimról az alábbbiak közzétételét ké­rem — írja Zólyomi Katalin, az étterem üzletvezetője. — A figyelemfelhívást kö­szönettel vettem. A kivizsgá­lás során utólag már nem lehetett megállapítani, hogy valóan hideg és meleg sört szolgáltunk-e ki egyidőben a vendégnek előzetes figyelem- felhívás nélkül. Ennek elle­nére intézkedéseket tettem, az egységes és helyes gyakorlat maradéktalan végrehajtása ér­dekében. Megmaradt italok tölcséren való visszaöntögetése viszont nálunk nem gyakorlat. Sajnálatos, hogy adott eset­ben az eladó a megsérült üveg tartalmát tölcséren ke­resztül másik üvegbe öntötte. Hangsúlyozni kívánom, egy­részt azt, hogy nem megma­radt sörről volt szó, másrészt, hogy ez a sör nem került ér­tékesítésre. A II. osztályú éttermekre vonatkozó szabályok és a következetes gyakorlatunk ér­telmében palackos italok csak a vendég asztalánál kerülnek felbontásra. Ettől függetlenül azonban az eladó magatartá­sával a vendéglátó etikát megsértette, ezért felelősségre vonása megtörtént. Eddig is. de az eset hibái­ból okulva a jövőben is min­dent megteszünk Balassagyar­mat város és az idelátogató turisták kulturált és színvo­nalas vendéglátása érdekében. erdő. ha az ember így pusziit ?! Alig telik el nap, hogy a rá-J dióban, a sajtóban, ne hal­lanánk, olvasnánk a termé­szetvédelem érdekében zajló tanácskozásokról, a természet- rongálókkal szembeni szigorú intézkedéseket követelő cik­kekről. .. A még keményebb büntetéseket követelőkhöz csatlakozva szeretnék szólni, szőkébb környezetünk, a vá*. rosunkat körül övező erdők védelme érdekében. Hírből hallottam ugyan csak, hogy a város peremke­rületét övező baglyasi erdő, partizán emlékmű környéke „természetileg védett terü­let”. Örömteli dolog, hogy városközeli erdőben találha­tók, — láthatók olyan erdei, mezei virágok, amelyek ma­napság sajnos, már csak az idősebbek emlékezetében „él­nek”. Minap egy hőn áhított ki­rándulást tettünk; körbejár­va a „Gusztávot”, Andreát”^ „Dugdel-pusztát” övező er­dőt. Amit tapasztalni kellett, igen szívszorító érzés: az em­ber, hogyan pusztítja kör­nyezetét. E területen fakiter­melés, finoman fogalmazva „erdőirtás” folyik. Láttunk kiirtott, összefüggő erdő­részt, az erdei útra döntött, számtalan akácfát, amelyet ken külön művészet volt itt tornászni magunkat. A kitermelés nem rend­szerezett, csak úgy össze­vissza, ahogy adja magát „tar-vágással”. Olyan a te­rep, mint a háború utáni csa- - tatér. A kivágott fából ami nem kell, ott marad. A partizán emlékmű kört nyékét, fenyőerdőrész övezii Nem túl régi telepítés. A fa- kitermelés miatt a kis feny­vesen keresztül utat csinált tak. Ee nem ám akárhogy! „Buldózerral” két oldalra (az élő fákra) hányták az út vo­nalából kivágott fenyőfát. Ma is ott száradnak. Még irtják az erdőt. Jól jön a termé­szet ajándéka. E szívfájdító csatatér! ált lapot gondolom még hosszú időn keresztül látható lesz. Azt már nem tudni, hogy rendbe teszik-e az erdőt, pó­tolják-e a kivágott fákat ezen a természetvédelmi te­rületen. Nagyné Salgótarján Dicséret a dolgozóknak... Kérem, legyenek szívesek lapjukban a bátonvterenyei Ramovill Szerviz dolgozóit megdicsérni. Ugyanis június 16-án bevittem a jótállásos Junoszt tévémet javításra, s másnap 17-én már hozhattam is haza. Igaz, kértem a fel­vevőt, hogy szeretném a lab­darúgó-világbajnokságot néz­ni, s ő megígérte, hogy más­napra kész lesz. S kész lett! Ilyen is van. Köszönöm az örömet, amelyet munkájuk­kal nekem szereztek! G. József Kisterenye, Bajcsy u. 27. összeállította: Tóth Jolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom