Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-13 / 138. szám

ÍG 6 b 0 pt T-«* A^O VILÁG PROLETÁRJA» EGYESUUETEK1 > NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BÍZOTT SÁG A É 3* A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. ÉVF., 138. SZÁM ÁRA? 1,80 FORINT 1986. JÚNIUS 13., PÉNTEK Budapesti felhíuös I oggal előzte meg felfokozott várakozás a Varsói Szer­ződés tagállamainak kétnapos budapesti csúcsérte­kezletét. A világ ma veszélyes feszültségekkel ter­hes, .iogos a félelem, hogy a fegyverkezési hajsza új, be­láthatatlan következményekkel járó szakasza előtt állunk. Elég csak arra emlékeztetni, hogy intenzíven folyik az Egyesült Államokban az űrfegyverkezés előkészítése, s Reagan elnök nagyon határozottan szólt a SALT—2. szer­ződés felrúgásáról is. De nem csupán ez okoz nyugtalan­ságot. Az emberiség megannyi átfogó problémával küzd, amire az Egyesült Államok a neoglobalizmus politikájával, vagyis oly módon válaszol, hogy csak növeli a feszültséget a különböző kontinenseken, a lokális háborúk kirobbaná­sát kockáztatva ezzel. Milyen választ lehet adni e kihívásra? A szocialista or­szágok a feszültség feloldását tárgyalások útján tartják le­hetségesnek, a fegyverek felhalmozása helyett a korlátozást és leszerelést, a konfrontáció helyett az együttműködést ajánlják. Ezt hangsúlyozzák a budapesti dokumentumok­ban is. A szocialista külpolitika realista. Országaink tudják, hogy terveink megvalósítása nem megy, nem lehet egyik nap­ról a másikra, a megfelelő nemzetközi feltételek biztosí­tása nélkül. Nem csak a Szélsőséges, imperialista körök el­lenállása gátolja ezt. A leszerelés megkezdéséhez át kell törni a bizalmatlanság még meglevő magas és erős falait. Ezért is határoztak úgy, hogy egy újabb területen, az euró­pai fegyveres erők és hagyományos fegyvervezetek csök­kentése érdekében új, nagyszabású kezdeményezést tesz­nek. Ez már önmagában nagy jelentőségű lépés. De túl ezen, cáfolja azokat a nyugati állításokat is, hogy a szocia­lista országok e téren hallani sem akarnak a csökkentésről. Emlékezetes, hogy néhány évvel ezelőtt a nyugati képes hetilapokban sorra jelentek meg olyan „forgatókönyvek”, amelyek szerint a kelet — kihasználva a NATO és az Egyesült Államok félelmét az atomfegyverek bevetésétől — arra készül, hogy nagy arányú harckocsitámadással tör jön az NSZK-ra és más atlanti országokra. Mit tartalmaz ez a dokumentum? Röviden: tervet arra, hogy a Varsói Szerződés, valamint a NATO országai egy­két éven belül hajtsanak végre 100—150 ezer fő« csapat- csökkentést és semmisítsenek meg nagy mennyiségű fegy­vert. A csapatokat felosztanák, a fegyvereket ellenőrzés mellett megsemmisítenék, vagy nemzeti területen tárolnák. A tervezet szerint a jövő évtized elejére fokozatosan elér­hető lenne, hogy a két katonai tömb fegyveres erőinek létszáma 25 százalékkal csökkenjen. A megállapodáshoz csatlakozhatnának a tömbön kívüli országok is. A rész­vétel nem csak azért lenne előnyös ezeknek az államok­nak, mert csökkenne a hadi kiadásoknak nemzetgazdasá­gukra nehezedő terhe. Az egyezmény aláíróiként maguk is részt vehetnének a csapatcsökkentés ellenőrzésében. A szo­cialista országok azt is javasolják, hogy a csapatok és fegy­verzetek leszerelését nemzetközi bizottság ellenőrizze. Ez a testület felhatalmazást kapna arra, hogy nagy vasúti cso­mópontokon, kikötőkben, repülőtereken ellenőrző állomá­sokat létesítsen. Nem igaz tehát az a nyugati állítás sem, miszerint a szocialista országok valamiféle „zárt társadal­mak” lennének, amelyek kivonják magukat a világközvéle­mény ellenőrzése alól. A helyszíni ellenőrzés persze csak egy — igaz nagyon fontos — eleme a bizalomerősítő in­tézkedések javasolt sorozatának. A hadgyakorlatok mére­tének és számának csökkentése, a csapatmozgásokról, más katonai intézkedésekről való kölcsönös tájékoztatás mind része a javasolt egységes rendszernek. Ülésezett az Országgyűlés honvédelmi bizottsága Gyuricza László elnökleté­vel csütörtökön a Parla­mentben ülést tartott az Or­szággyűlés honvédelmi bizott­sága. A tanácskozáson részt vett Cservenka Farencné, az Országgyűlés alelnöke. A tes­tület meghallgatta Kárpáti Ferenc vezérezeredes, honvé­delmi miniszter beszámolóját az 1976. évi honvédelmi tör­vény végrehajtásának tapasz­talatairól. Ez a téma az Or­szággyűlés következő üléssza­kának napirendjén szerepel. A tapasztalatokat ismertetve Kárpáti Ferenc elmondta, hogy a 10 évvel ezelőtt elfo­gadott. a kor követelményeihez igazodó honvédelmi törvény alapján a magyar fegyveres erők jól teljesítették felada­taikat, a Magyar Népadsereg katonái színvonalasan felké­szültek szolgálati tennivalóik ellátására, ugyanakkor részt vettek a népgazdaságunk előtt álló feladatok megoldásában is. Ezután a honvédelmi mi­niszter a többi között szólt az oktatás szerepéről az ifjú­ság hazafias, honvédelmi ne­velésében, illetve a fiatal sor­katonák élet- és munkakörül­ményeiről. Rámutatott arra, hogy a sorköteles fiatalok 10—IX százaléka alkalmat lan a katonai szolgálatra további *—9 százalékuk pedig csak korlátozottan terhelhető. Ezért a jövőben még nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az if­júsági testedzésére, több spor­tolási lehetőséget kell terem­teni számukra. A beszámoló vitájában felszólalt Novák Lajos (Szabolcs-Szatmár), Bőr­ösök Dezső (Budapest), Ta­kács Imrémé (Csongrád), Gé- czi István (Budapest), Simon Emőné (Somogy), Gajdos Fe­renc (Budapest), Tóth Antal (Bács-Kiskun), Ancsin Ká­roly (Békés), Szalai Géza (Budapest), Winkler László (Győr-Sopron), Szalai István­ná (Vas), Karakas László (Hajdú-Bihar) képviselő, va­lamint Cservenka Ferencné. Az elhangzottakra Kárpáti Ferenc válaszolt. (MTI) Eperillat lengi be a drégelypalánki, ipolyvécéi tájat, a termelőszövetkezet földjein nagy ütemben folyik a szám óca szüretelése. A friss gyű mölcsből a hazai piac ellá­tásán túl bőven jut külföldre is, húsz vagonnal Csehszlovákiába küldenek, ezenkívül dzsemmé feldolgozva az USA- oa és Kanadába szállítanak mintegy 50 vagonnyi mennyi­séget. Az ötven hektár földi eper leszedése után 31 hektár málna, 23 hektár fekete ribizli és 37 hektárnyi piros ribizli vár a szorgos kezekre. A közös gazdaság területein ezekben a napokban szinte mindenki a szemeket gyűjti, közöttük — képünkön — Varga Ferenc, Drégelyi Mónika és a feldolgozóban Kővári Józsefné, Grexa József« né és dolgozó társaik készí tik elő a dzsemnekvalót. — kulcsár — \ Műszaki fejlesztés — társadalmi haladás Országos elméleti tanácskozás Műszaki fejlesztés — társadalmi haladás címmel kétnapos országos elméleti tanácskozás kezdődött csütörtökön Szé­kesfehérvárott, az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztálya, gazdaságpolitikai osztálya, tudományos, közokta­tási és kulturális osztálya, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság és az MSZMP Fejér Megyei Bizottsága szerve­zésében. A plenáris üléssel kezdődő eszmecserén Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára köszön­tötte a résztvevőket, majd Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője mondott meg­nyitó beszédet. A bevezető előadást Pál Lénárd akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára tartotta. Elöljáró­ban arról szólt, hogy a tudo­mányos-műszaki haladás olyan objektív folyamat, amely át­hatja a gazdaság és a társa­dalom egészét, átalakítja a termelés és fogyasztás szerke­zetét, a termelésre és az élet­módra visszaható új szükség­leteket teremt és mindezzel az erőforrások bővítését, ha­tékonyabb felhasználását, il­letve összhatásként a társa­dalmi haladás meggyorsítását segíti elő. Nem csupán a ter­melési eszközök és a terme­lés tökéletesítését, a techno­lógiák korszerűsítését jelenti, hanem alapvetően befolyásol­ja és átalakítja a termelési viszonyokat, magát az értéket teremtő emberi tevékenységet, is. A tudományos-műszaki ha­ladás eredményeképpen átéri tékelődnek a munkaráfordítá­si szükségletek; ellentmondá­sok, feszültségek keletkeznek a hagyományos ágazati tago­zódásban; háttérbe szorul a ' „végtermék-szemlélet”, megnő a kooperáció szerepe; meg­változik a munka jellege, nő technikai felszereltsége, intel- lektualizálódik a fizikai mun­ka, eltolódik a közvetett és a közvetlen, a szellemi és a fi­zikai munka aránya az előb­biek javára. Mindezeknek a hatásoknak az eredménye­ként növekszik, meghatározó, vá válik az emberi tényező szerepe, világosabban rajzo­lódnak ki az érdekviszonyok és élesebben jelennek meg az érdek-összeütközések, módo­sulnak az életviteli szokások, átalakul az életmód — emed­(Folytatás a 2 oldalon) A bizalom felépítése nagyon fontos világunk számára. Ezért a Varsói Szerződés tagállamai felhívják a figyelmet a katonai doktrínák kérdésére. A bizalmatlanság, a glo­bális gyanú eloszlatásához szükség van arra, hogy a kato­nai koncepciók védelmi jellegűek legyenek. Felmerül a kérdés: miért van szükség erre a felhívásra, «mikor ezeket a kérdéseket vagy másfél évtizede vitatják Bécsben, s hosszabb ideje tart már az európai országok leszerelési és bizalomerősítési konferenciája Stockholmban? A szocialista országok nem akarnak átlépni ezeken a fó­rumokon. Meg akarják azonban gyorsítani ezek tevékeny­ségét, ki akarják hozni az elhúzódó tárgyalásokat a zsák­utcából. Radikális javaslataik ezért születtek, s ezért fo­galmaztak úgy a felhívás zárószakaszában, hogy készek elfogadni a NATO és a semleges országok bármely más e tárgykörű indítványait. Azt jelenti-e a budapesti felhívás, hogy a szocialista or­szágok „prioritást váltottak” biztonsági politikájukban? Nem. Amint azt a közlemény és a felhívás egybehangzóan kimondja: az emberiség fennmaradására továbbra is a nukleáris pusztító eszközök felhalmozása, az új típusú tö­megpusztító fegyverek kifejlesztése, az űrfegyverkezés, a vegyi fegyverkezés beígért fordulója jelenti a legfőbb ve­szélyt. Miért foglalkozik akkor ez a dokumentum mégis a „sokkalta ártalmatlanabb” hagyományos fegyverekkel, csa­patokkal? A budapesti ülés résztvevői ezt a felhívást olyan konkrét, bizalomépítő üzenetnek szánják, amely jól kiegé­szíthetné a már ismert nukleáris fegyverzetkorlátozási és leszerelési programokat, s egy újabb területen világítja Weg — kölcsönös akarat esetén — az érdemi megegyezés tehetőségét. i 1 969-ben a budapesti PTT-ülés az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartására szólította fel a kontinens államait. Az eredménv — a helsink’ értekezlet, a történelmi jelentőségű záróokmány — tény. Talán nem hiú remény abban bizakodni, hogy a mostani felhívás is hasonló fogadtatásra talál. Európa, az emberi­ség járna vele jóL Állattenyésztő szakemberek tanácskozása Erélyesebb érdekképviseletet várnak Kétnapos tanácskozás kez­dődött tegnap Nógrád me­gyében az állattenyésztés időszerű kérdéseiről, a helyi adottságokról és lehetőségek­ről. Az ország 15 megyéjéből érkeztek a szakemberek, akik most első alkalommal tartják meg kihelyezett ülésüket pa­lócföldön. A Salgó Hotel tanácster­mében Jankovszki Sándor, a TOT állattenyésztési szakbi­zottságának titkára köszön­tötte a vendégeket, majd Deák Pál, a TESZÖV elnöke mutatta be néhány szóval szűkebb hazánkat. Ismerte­tőjében vázolta megyénk me­zőgazdaságának fejlődését, s rámutatott: Nógrád a példa, hogy gyenge adottságú terü- íoton is lehet eredményesen g-^dálkodni, kihasználva a legf-'-c.pbb tudományos ku- t-oHsrA-st, ésszerűbbé téve a ‘•ermékszerkezetet, erősít'’!» a hasznos együttműködéseket. SzóU azokról a torzulásokról, melyek az utóbbi ö* eszten­dőben jelentkeztek az ágaza­tokban. Erősödött a mellék- tevékenység, a növényter­mesztésben kismértékű fej­lődés tapasztalható, az állat- tenyésztés részesedése vi­szont csökkent. Az okokat keresve megállapítható, hogy a gazdaságok belső hiányos­ságai mellett egyre éleseb­ben látszik a központi ren­deletek, szabályozók negatív hatása is. Elmondta, hogy a megye juhállománya 50 szá­zalékkal apadt az elmúlt esz­tendőkben és 8 tsz számolta fel szarvasmarha-ágazatát. Érthető az üzemek ilyen irá­nyú magatartása, hiszen rom­lanak az értékesítési körül­mények és csökken a fejlesz­tésre fordítható pénz is. Kiemelte, hogy 1980 és 1985 között megnégyszereződött az állattenyésztés vesztesége. Legnagyobb probléma, hogy a tsz-ek többsége nem képes saját forrásból fejleszteni, márpedig a hitelek egy ré­szét ehhez kötik. Köztudomá­sú. hogy az állattartás esz­közigénye jóval nagyobb, mint a növénytermesztésé. Ügy tűnik — mondta —, hogy idén kimozdult a mélypont­ról az ágazat ügye, mivel számos szabályozó ismét ser­kenti a tartók kedvét. S, hogy még mindig van tenni­való, arra példaként említet­te az abraktakarmányt fo­gyasztó állatok után járó ma­gasabb támogatást. Ezután Simon Gyula TOT tanácsos adott képet az or­szágos helyzetről, megem­lítve azt az erőfeszítést, amelyet a TOT tesz az ál­lattenyésztési ágazat fellen­dítése érdekében. Folynak a tárgyalások az Állami Terv­bizottsággal és az illetékes minisztériumokkal, de eddig még csak részeredmények születtek. Hangsúlyozta, hogy növelni kell a tápgyártásban a saját részvételt, mert el­lenkező esetben ismét kiszol­gáltatottjai lesznek a sokszor indokolatlan áremeléseknek. Legnagyobb baj a szarvas­marha-ágazatban van, mivel évek óta csökken az állatok száma. Sokan pályáztak vi­lágbanki hitel elnyerésére, de mindössze 40 tsz kapta meg. A Magyar Nemzeti Bank szintén nyújt hitelt ilyen célra. Rámutatott, hogy kedvező folyamat elején va­gyunk, tehát meggondolatlan­ság lenne a meglévő állomány újabb csökkentése. Végezetül beszélt a mezőgazdaságban dolgozók anyagi megbecsü­lésének további lehetőségéről, melyet már kormányszinten tárgyalnak. A vitában minden vendég egyetértett azzal, hogy az ál­lattenyésztő ágazat fellendí­téséhez radikálisabb érdek- képviseletre van szükség, el­lenkező esetben elvesztik a jó szakembereket és újabb kárt okoznak a népgazdaság­nak. Mezőgazdasági kivi­telünk 50 százalékát teszik ki az ágazatban megtermelt ké­szítmények. A szakemberek ezután el­látogattak a Mátramindszení Mátragyöngye Tsz juhtelepite re, ahol Katona Károly el­nök adott tájékoztatást a réz­aljai major fejlesztéséről. Az első nap a központi telepen fejeződött be; itt Sátoros Sándor főállaittenyésztő kala- uzolta a vendégeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom