Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
A Salgótarjáni Ruhagyár hollókői tizemében is bevezették februártól a termelés hatékonyságának mérését kétóránkénti időintervallumban, amely már a kezdetekben is nagy teljesítménynövekedést eredményezett. A varrónők teljesítménye az elmúlt négy hónánhan mintegy 20 százalékkal növekedett. Képünkön Butkai István üzemvezető Nagy Mária termelési lapját ellenőrzi. A mennyiségi növekedés nem ment a termelés rovására, minőségileg kiváló termékeket gyártanak tőkésmegrendelők részére. A palóc faluból különféle divatos női ruhákat szállítanak Svédországba, Jordániába. Líbiába, NSZK-ha és Ausztriába is. Felső képen Falván Ferencné az exportra kerülő készterméket ellenőrzi. A fiatal varrónők munkája is nagyban hozzájárul a sikeres tervteljesítéshez. Az esetleges gondokon szívesen segítenek az üzem szakmailag tapasztaltabb dolgozói — alsó képen — Rigó Mária részére ad segítő tanácsokat Simon Gyuláné szalagvezető. Gozdasagossa lett A szükség szabta rossz Talán furcsa, hogy a környezetvédelem ügyében nem a KÖJÁL illetékesét kérdeztük meg, hanem a különféle termelési technológiák ava- tot ismerőjét; a gyártásiéj- lesztőt, Molnár Gyulát, a Romhányi Építési és Kerámiagyár osztályvezetőjét. Régebben talán nem forrt úgy össze a kjtrnjgezgt védelme és az alkalmazott technológia, mint napjainkban. A füstöt iüstnyelővel szűrték, a porral szinte nem is tudtak mit kezdeni. Éppen ezért gyáraink nagy részét a lakóterületektől távol helyezték el, hogy legalább az ember nyugalmát ne zavarja a kénes gáz. Napjainkban nem közömbös, hogy a hulladékanyagokat, a füstként, porként eltávozott melléktermékeket vissza tudjuk-e vezetni a gyártási folyamatba, mert az nem lehet végleges megoldás, hogy a leválasztott szennyezőket tárolják. A Romhányi Építési és Kerámiagyár példája azt mutatja, miként lehet gazdaságossá tenni a szükség szabta rosz- szat. — Furcsa helyzet állt elő 1982-ben. A gyárban a szennyvíz korábban leválasztott és tarolt szilárd alkotóelemeit visszavezették a technológiai folyamatba, s ennek ellenére mégis megnőtt a légszennyezés. Mivel magyarázható ez az ellentmondás? — A hulladéklerakás helyett célszerűnek és gazdaságosnak láttuk ezt a módszert — mondja az osztályvezető. — Hogy nem jól választottunk, azt a levegő porszeny- nyeződésének azonnali megnövekedése jelezte. Tanulságképpen megállapítottuk, hogy a környezetgazdálkodásban kezdetleges eszközökkel nem arathatunk teljes sikert. Az átfogó technológiai kísérletek eredményei, valamint a szükséges eszközigény összeállítása után, 1985-ben elkészítettük környezetvédelmi pályázatunkat, és benyújtottuk az illetékes hatóságoknak és szerveknek. — Ez a dokumentum milyen szempontokat foglal ma. gába? — A megoldást mi komplex módon képzeljük el. Ugyanis a félmegoldás hosz- sz.ú távon nagyon ráfizetéses. Rffért a tennivalók között első helyen a helyes anyag- gazdálkodás megvalósítása szerepel. Mégpedig azért, mert az önköltséget csak úgy tudjuk csökkenteni, ha a termelés során keletkezett hulladékot a minimálisra szorítjuk. Ennek érdekében felülvizsgáltuk technológiánkat is. Második tennivalóként a szennyvízkezelés került szóba. Ezek mellett foglalkoztunk • a levegőtisztaság és a hulladékkezelés tennivalóival. — Vegyük sorra az említett területeket. Például, hogyan függ össze a nyersanyag-gazdálkodás és a környezet kímélése? — Az előrejelzések szerint az ezredfordulóig növekszik majd a mellék- és hulladéktermékek visszajuttatása a gyártási folyamat vérkeringésébe. Ehhez szeretnénk megteremteni a feltételeket. Emellett az üzemek hulladékainak feldolgozásakor jobban ügyelünk arra, miként tudjuk hasznosítani az akkumulátorgyári ólomhulladékot. a kohászati mellék- termékeket. a vegyipari és az üvegipari, valamint a másodlagos hulladékokat. Ezt kell tennünk, mert az alapanyagok kitermelése köztudottan egyre nehezebb feladat és mind drágábba kerül. Ez is a selejt és a gyártásközi anyagok újrahasznosítására ösztönöz. — Elképzeléseik szerint, mi lesz a sorsa a keletkező szennyvizekne k ? — Az agyagtaríalmú masz- szás, valamint a mázas szennyvizek kezelését úgy oldhatjuk meg a legcélszerűbben, ha a keletkezésük helyén juttatjuk vissza a gyártásba. A masszás folyadéknál ez könnyen lehetséges, csupán az egyéb szennyvizektől kell tökéletesen elkülöníteni. Az R—III. gyáregységben ezt a feladatot megoldottuk, a másik két üzemrészünkben pedig most kívánjuk megvalósítani. Hasonlóképpen nyerjük vissza a hulladékmázanyagokat is, melynek újbóli hasznosítása jelentős megtakarítást jelent. Amíg az R—I-ben és az R— II-ben nincs végleges megoldás — ez év végére tervezik —, addig sajnos fizetnünk kell a bírságot. Tavaly ez 251 900 forint volt. — A légszennyezés viszont közvetlenül érinti a lakosságot. Mit terveznek ennek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért? — A gyár, a községen belül épült, közelében van az óvoda és az iskola. Ezért nekünk végleges megoldást kell választanunk. Ezzel kapcsolatban tanulmánytervei készítettünk, melyet egy szakzsűri bírált el. Az ő javaslatukra a tőkésgépek alkalmazását is előíró, de jobb eredményt biztosító variációt fogadtuk el. Elképzeléseink teljes körű végrehajtása — a nagy összegű állami támogatás ellenére is —. csak több év alatt valósulhat meg. A KÖJÁL, a településén kijelölt hat mérőponton ellenőrzi jelenleg a légszennyezést. A mérések azt mutatják, hogy az eddig tett intézkedéseink már említésre méltó eredményt hoztak. Ezt mutatja, hogy tavaly a bírság címén kifizetett összeg alig haladta meg a 140 ezer forintot. Bízom abban, hogy három-négy élten belül az előbb említett összeget más, hasznosabb célra költhetjük majd el. Hogy milyen nagy lélegzetű feladatról van szó, azt egy adattal próbálom érzékeltetni. Az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal csaknem 50 millió forinttal járul hozzá levegőtisztító programunk megvalósításához. — Utoljára maradt a hulladékok kezelése, bár tudtommal itt következtek be a leglátványosabb eredmények. — A Tiszta Romhányért mozgalom eredményeit mi a hulladékok gondos kezelésével segítettük elő. Ez a feladatunk nem volt kisebb, mint a szennyvíz és a levegőtisztaság javítása érdekében végzett munkánk. Egyébként az egyszer és kétszer égetett csempék selejt- je együttvéve sem éri el az évi 4800 tonnát. Ennek egy részét visszajuttatjuk a termelésbe, a csomagolóanyagok hulladékát pedig elégetjük. Az egyéb, már nem hasznosítható anyagok tárolására szintén készítettünk tervet: várhatóan az idén ezt is megvalósítjuk. Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy Romhány környezetvédelmi helyzete ^koránt sem olyan súlyos, i».int ahogy az köztudatban él. T. Németh László Sok kicsi sokra megy 280 millió dollár a kistételű exporttal Manapság az exportőrök nem tartoznak a derűs emberek közé: telített a külpiac, rendkívül nehéz üzletet kötni. Még az igazán jó árut is bajos eladni, és ha vesznek is belőle, az ár rendszerint szerény, olykor még a kiadásokat sem fedezi. Sajnos, a külkereskedelmi aktívum növekedésének és az adósság- állomány csökkenésének folyamata tavaly megtört, s az idei első negyedévben is számottevő hátrányban vagyunk. A múlt év azonos időszakához képest mintegy kilenc százalékkal nőtt a teljes mamagyar kivitel, ám a behozatal sokkal gyorsabb ütemben, körülbelül 17 százalékkal bővült. Mindent egybevetve, az első három hónap konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalmának egyenlege 270 millió dolláros passzívumot mutat. A nem konvertibilis elszámolású külkereskedelmi passzívum az első negyedévben húszmillió rubellel kisebb a tavalyinál. MEGYEI MEGBÍZOTTAKKAL A kedvezőtlen tendenciák miatt a korábbinál jóval nagyobb szükség van az úgynevezett kistételű export növelésére, ami alatt a 25 millió forint értékű üzletkötéseket értjük. A kisvolumenű konvertibilis export tavaly mintegy 280 millió dollárt ért el: így az ilyen tételek kivitele megtartotta a teljes népgazdasági exportban kivívott 6 százalékos arányát. A korábbi folyamatok erősödésének köszönhetően kezdeményezőbbé váltak a külkereskedelmi vállalatok, javult a termelők és a külkereskedők közötti információ- áramlás. Tapasztalható a versenyhelyzet erősödése is, ami arra ösztönzi a szakvállalatokat, hogy új termékek, új partnerek bevonásával, a kis tételek felkutatásával és exportjával a korábbinál intenzívebben éljenek. Megállapítható ugyanakkor, hogy az értékesítés eredményessége nem javult az erre irányuló erőfeszítésekkel arányosan. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a piacképes áruk köre nem bővült kellő mértékben, a termelők — különösen azok a kis szervezetek, amelyek korábban exportra még nem értékesítettek — nem szívesen vállalják a kivitellel együttjáró jóval szigorúbb minőségi és szállítási követelményeket. Ezzel magyarázható, hogy a felkutatott, reménybeli üzleteknek csekély hányada — mintegy tíz százaléka — realizálódik csak. A Külkereskedelmi Minisztérium gazdaságszervező munkája keretében elsősorban a megyei megbízotti hálózat segítségével törekszik a kisvolumenű export növelésére. Az információáramlás javítása, a termelőkhöz való gyors eljuttatása érdekében a minisztérium a külföldi kirendeltségek információival is ellátja a megyei megbízottakat. A megyei tanácsoknál dolgozó megbízottak alapvető feladatukon — a kistételű export- lehetőségek felkutatásán, a külkereskedelmi vállalatokhoz való eljuttatásán kívül — intenzíven törekednek a külkereskedelmi szemlélet erősítésére is. Szakmai tanácsokat adnak, vállalják egyes üzletkötések menedzselését, a külkereskedelmi ismeretek oktatását, annak megyei szintű szervezését. MEG KELL TANULNI Tavaly a külkereskedelem szervezetének korszerűsödése — további leányvállalatok, illetve a termelőkkel közös tulajdonú vállalatok alapítása, az önálló külkereskedelmi joggal rendelkezők számának gyarapodása — is javította a kistételű export lebonyolításának feltételeit. A minisztérium az eseti és a párhuzamos jogok gyors, rugalmas engedélyezésével is elősegítette az exportáló szervezetek munkáját. Ugyanakkor nehezíti a kistételű export növekedését, hogy a termelők még nem rendelkeznek megfelelő versenyetikával. Egy-egy árut gyakran több helyen is fölkínálnak, ami alaposan megzavarja az árképzést, az üzletkötést. Holott ma már a vevők versenyeztetésének is megvannak a bevált szabályai, csakhogy ezt a termelőknek is meg kell tanulniuk. Ám ennél jóval nagyobb gond, hogy a vállalatoknak nines hosszú távú piaci stratégiá* juk. A vállalatok zöme —■ próba-szerencse alapon — sok mindennel kísérletezik, valószínű, több év kell ahhoz, míg rájönnek, hogy egyikmásik termékcsoport nem megfelelő számukra, nem értenek kellően hozzá. Szerencsére, egyre több jó kezdeményezésről hallani manapság. A Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat már két és fél éve foglalkozik kiemelten a kistételű cikkek exportjával. Az elmúlt időszakban mintegy 200 belföldi vállalattal, szövetkezettel és termelő- szövetkezettel vette fel a kapcsolatot. Jelenleg három megyében — Zala, Vas és Somogy — önálló irodát hoztak létre, aminek hatására jelentős mértékű forgalomnövekedés történt. A N1KEX 10 millió forint értékben szállít gépalkatrészeket ú.i NSZK, osztrák és francia partnereknek. TOVÁBB BŐVÍTHETŐ A megyei megbízott közreműködésével jött létre a Du- navecsei Fémipari Vállalat iráni exportja: fűrészgépeket adtak el a TECHNOIMPEX segítségével. Ezzel a vállalat — eddig jelentéktelen exportja — 52 millió forintra nőtt.' A GENERALIMPEX Külkereskedelmi Vállalat szervezésében mutatkozott be a Kunszállási .Alkotmány Tsz melléküzemága a koppenhágai élelmiszer-kiállításon: 30 ezer dollár értékű árut szállítottak Svédországba, s ezzel el-: érték a 100 ezer dollár értékű exportot. A Kesztölci JóJ szerencsét Tsz-től a CHEMOL- IMPEX 4 ezer tekercs tapétát szállított Ausztriába 92 (JOO schilling értékben. Folytathatnánk a sort Borsod, Zala, Csongrád, Baranya és Somogy megyei példákkal is. Mindezek ugyanakkor arról is árulkodnak, hogy a kis cikkek eladási lehetőségeit ma még sokhelyütt nem ismerik igazán. Többnyire hiányos az ez irányú piackutatás, így a termelői döntések gyakran gyenge információs alapokon állnak. Holott a kis tételek exportja — átgondolt munkával — tovább növelhető. A tervteljesítést segítik Síküveggyári brigádok a kétszakaszos munkaversenyben A salgótarjáni síküveggyár csatlakozott az Üvegipari Művek gazdasági és társadalmi vezetésének felhívásához, s részt vesz a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett kétszakaszos munkaversenyben. A kollektíva az idei munfcaverseny- vállalásával előzetesen megpályázta a Kiváló gyár címet. A kisebb közösségek közül elsők között jelezte a versenyben való részvételét a keverőüzem lnterkozmosz Szocialista Brigádja. Vállalása alapvetően a karbantartások jó minőségben való elvégzésére, az importalkatrészek gyorsabb kiváltására és az energiatakarékosság növelésére vonatkozik. A karbantartók a Zagyva III. kemence úgynevezett hideg javítását fejenként nyolc óra társadalmi munkával kívánják elősegíteni. Az alkatrészgyártó részleg Bánki Danát brigádja tagonként szintén nyolc óra társadalmi munkával akar hozzájárulni a húzóüzemd létesítmény felújításának meggyorsításához, továbbá a még javítható hengereket is újra használhatóvá teszik. Az azbeszthenger készítésénél 3 százalékos selejtcsökkentést ütemeztek be. A műszerészekből álló Puskás Tivadar Szocialista Brigád vállalta, hogy átalakítja a keverőüzemi berendezések mikroprocesszoros vezérlését, s erre kész pluszműszakot bedolgozni. Ugyancsak egy többletműszakot ajánlott fel a már említett kemence munkálatainak mielőbbi elvégzésére. A központi anyagraktár Egyetértés kollektívája a tervszerűbb, hatékonyabb készletgazdálkodás érdekében az anyagok további szakosítására készít javaslatot, a belső érdekeltségi rendszereknek megfelelően. Ezen túlmenően az elfekvő anyagok fokozottabb értékesítésével akar hozzájárulni a készletek csökkentéséhez, s kimunkálja az új minimum-maximum készletek nyilvántartását. Száz óra társadalmi munkát vállal a készáru-csomagolásnál, g egyéb, a munkakörükből adódó feladatok teljesítésénél. A húzóüzem Komarov brigádja védnökséget vállalt a húzógépek üzemeltetése, illetve javítása, karbantartása fölött, elősegítve ezzel a síküveggyártás mennyiségi és minőségi tervének teljesítését. Tagjai társadalmi munkában NÖGRÁD 198*. iú is készek segíteni a szakmájukba vágó tennivalók, így például a hengercserék, gyors elvégzéséhez. Ez utóbbira újítást is benyújtottak, amelyet elfogadtak és bevezettek. Az edzőüzemben összesen 16 közösség tett felajánlást, s ezek hozzájárulnak az ütemesebb termeléshez. A brigádok 1 százalékkal akarják csökkenti a selejtet, feldolgozzák a hulladékanyagot. s ezekre vonatkozóan többlet társadalmi munkára vállalkoztak. A húzó- és vágóüzemi brigádok a termelési és export- programban előirányzott feladatok maradéktalan végrehajtását tűzték ki célul. Mindezért, valamint a kemence sikeres átépítése érdekében egy, illetve két pótműszak letöltését ajánlották fel. A kemencekőműveseket magába tömörítő Farkas Bertalan Szocialista Brigád tagonkénti 28 óra többlet társadalm i - munka-vállalása rendkívüli figyelemre méltó. Az üzemfenntartdk kollektívái kivétel nélkül csatlakom*, tak az 1986. évi jubileum* munkaversenyhez. A 16 brfc> gád vállalásai a gyári célút* tűzések teljesítését segítik. mm 11» mmim §
