Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

BARÁTUNK AZ ÚJSÁG Úttörők lettünk Nagy volt az izgalom a sal­gótarjáni Gagarin Általános Iskola első és negyedik osz­tályos pajtásai között, ugyan­is május 31-én az újdonsült kisdobosok és úttörők fel­avatására került sor. A kicsik nagy izgalommal gyűjtögették a jó teljesítmé­nyért járó csillagokat, me­lyeket a tanító néni a fali­újságon helyezett el a gye­rekek neve mellett. Legalább tíz csillagot kellett össze­gyűjtenie annak, aki kisdo­bos szeretne lenni. Ezenkívül ismerniük kell a kisdobosok hat pontját, amely jól össze­foglalja azokat a tudnivaló­kat, amiket pajtásai és ta­nárai elvárnak a kéknyak- kéndősöktől. Mi, negyedike­stek is nagyon vártuk a szom­bat reggelt, mert nyakunkban már piros nyakkendő került. A felkészülés során szívesen segítettünk az elsősöknek, me­séltünk nekik a mozgalmi élet örömeiről, és az előttünk álló feladatokról, saját él­ményeink alapján. A szorgal­mas tanulás és kisdobos-te­vékenység jutalmául a mi mellünkre a „kisdob” helyére úttörőjelvény került. Jövőre a felsősök táborába tarto­zunk. Csaba Zsuzsa 4. ’a. Salgótarján Jurij Gagarin Általános Iskola Nem a győzelem a fontos... Hulladékgyűjtési akciót szerveztek iskolánkban, amelyhez osztályunk az el­sők között csatlakozott. Már az első napon sok újságpa­pírt összeszedtünk, egymás után érkeztünk megpakolva iskolánk udvarára. Mindenki lelkesen járta a házakat, fe­lesleges hulladékot, újságpa­pírt kérve. Sok helyen segí­tették is munkánkat azzal, hogy összegyűjtötték számunk­ra a már nem szükséges hír­lapokat, magazinokat. Ezt az akciót most nem szakrajok, hanem osztályok szerint •zervezték. A MÉH tehergépkocsija má­jus nyolcadikára kora dél­után érkezett meg, s a sok szorgalmas diák kötegekbe kötözve pakolta fel a ko­csikra az újságpapírt. De, voltak olyanok is, akik még ékkör érkeztek meg a hul­ladékokkal. Még nem tudni, hogy me­lyik osztály győzött, de mivel mindannyian hasznos mun­kát végeztünk, úgy gondol­juk, nem is a győzelem, ha­nem a részvétel a fontos! Székely Katalin 7.'b. Pásztó, Dózsa György Általános Iskola Sikeres volt a túra Iskolánkból hatvan diák — három felnőtt vezetésével — vett részt a Palóc OSN kere­tében megrendezett kerék­pártúrán. A próbázók kü­lönböző nagyságú és fajtájú kerékpáron tették meg a 30 kilométernyi távot, három óra alatt. Mivel az autósokat nem zavarhattuk, csak egyes so­rokban haladhattunk az út szélén. Három defekt is hát­ráltatott minket. Utunk ka­nyargós volt, sokszor kellett fölfelé hajtani meredek, hosszú lejtőkön. Célunknak a nagybátonyi sportpályát je­löltük ki,: ahol mindenkinek lepecsételték az ellenőrző la­pon a „Kerékpártúra” pró­bát Aki a következő kettőt — úszást, téli túrát — is teljesíti, sorsoláson vehet részt,/ amin csehszlovákiai utazást lehet nyerni. Bl—t* a szerencsénkben, de a jó erőnlét is fontos! Szegedi Judit 8. c. Bátonyterenye, Kossuth Lajos Általános Iskola Zsákbafutás, labdajáték A mi iskolánk is megren­dezte idén, május 24-én a gyermeknapot. A nádújfalui kultúrparkban zajlottak a kü­lönböző ügyességi játékok, versengések. Először zsák­ban futottak az erre vállalko­zók, majd labdavezetésben mérhették össze ügyességü­ket a gyerekek. Aki meg­szomjazott, vagy valamilyen édességet kívánt enni, az sokféle üdítőitalt, különböző csokikat, cukrokat és fagy­laltot választhatott magá­nak. Másnap, vasárnap meg­tartottuk a kisdobos-, úttörő- és KISZ-avatást. László Krisztina Mátraterenye Kirándulás Az elmúlt héten buszra szállt a 7. b., hogy kirándu­lás keretében hódítsa meg az északi hegyeket és városokat. Első állomásunk Gyöngyös volt, ahol megtekintettük a Mátra Múzeum vadászattörté­neti és természetvédelmi ki­állítását. A következő úti célul Sá­rospatakot jelöltük ki, ahol .bevettük” a Rákóczi-várat. Estére érkeztünk meg Sátor­aljaújhelyre, szállásunk egy szép SZOT-üdülőben volt. Másnap túráztunk a környé­ken és bejártuk a vendéglá­tó várost is. A harmadik napunkat az egri strandon töltöttük, ahol egy jót fürödtünk. Majoros Csaba Balassagyarmat, Dózsa György Általános Iskola Csesztvén, szerdán Rajunk névadójának szü­lőhelyére igyekeztünk egy szép napon. Busszal men­tünk Mohoráig, majd a csesztvei elágazónál leszáll­tunk és csomagjainkkal, jól felpakolva tettük meg az utat Csesztvéig, Madách Imre fa­lujáig. A hat kilométeres út után kifáradva, elcsigázva Jutalom- táborozás Kedves levélíróink, kis tudósítóink, riportereink ebben az évben Utoljára jelentkezik az Üttörősarok, s eddigi szokásunkhoz hí­ven, a legeredményeseb­ben dolgozókat és írókat nemzetközi barátságtá­borba hívjuk. A tábor időpontjáról, programjá­ról levélben értesíti a Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád Megyei Elnöksége a következő pajtásokat: Kerekes Kornélia, Juhász Klaudia Szurdokpüspöki, Dóra Bernadett Vanvarc, Juhász Erzsébet Karancs- lapujtő, Strehó Eszter Nagylóc, Kelemen Ágnes Kozárd, Csaba Zsuzsa Sal­gótarján, Fodor Krisztián Karancslapujtő, László Krisztina Mátraterenye. Godó Aliz Kazár, Kosik Rita, Oláh Bea Romhány, Forgács Andrea Zagyvaró­na, Budai Ildikó Kálló, Zeke Andrea Pásztó, Antal Gusztáv Balassagyarmat, Robotka Regina Pásztó, Juhász Petra Tar, Jankó Anita Tar, Kőszeghy Krisztián Balassagyarmat, Hörömpö Gergely Diósje- nő. érkeztünk meg a múzeumhoz, amelynek falán tábla jelez­te: szerda szünnap. Rosszkor jöttünk. Szerencsénkre segítsé­günkre sietett a múzeum gondnoka. Egyed József és végigvezetett minket a ter­meken, ahol megnéztük a kiállított fényképeket Ma­dách főművének, Az ember tragédiájának különböző or­szágbeli kiadásait, láttuk Madách Imre bölcsőjét, csa­ládjának címerét és leveles- ládikájukat. Ezután a múze­um volt gondnokával, Guth Pálnéval beszélgettünk, aki sokat mesélt nekünk az itt megfordult érdekes vendé­gekről. túristákról. Estére járt már az idő, amikor el­búcsúztunk Juli nénitől és Csesztvétől, Budai Ildikó Koncz Szilvia Kálló Vidám úttörőhét A Magyar Úttörők Szövet­sége megalakulásának 40. évfordulója alkalmából csa­patunkban is megrendezték az úttörőhetet, amelyen na­gyon sok érdekes program várt ránk. Az első napon az úttörők, a „Popzene múltja” címmel hallgathattak meg egy előadást, a kisdobosok pedig kedvenc játékaikat mu­tatták be egymásnak. Másnap „Könyvről könyvért” vetél­kedőn játszhattunk, majd szá­mítógépeket programoztunk. Az alsó tagozatosok sport- versenyeket rendeztek, ame­lyen házi készítésű sütemé­nyeket és pattogatott kukori­cát nyerhettek. A következő napon asztalifociztunk. tol­laslabdáztunk, asztaliteni­szeztünk. Az egyik legérdekesebb prografti a csütörtöki Mont Blanc megmászásáról szóló élménybeszámoló volt, ame­lyet Buda László tartott. Az úttörőhetet a szombati sport­nap zárta, ahol a KlSZ-esek- kel .együtt versenyezhettünk. Kerekes Kornélia 7. oszt. Szurdokpüspöki Mozgalmas napok Csapatunknál az utóbbi he­tekben az élet színesebb és mozgalmasabb lett. Minden őrs és raj készült valamivel az úttörőhét programjaira. Volt miből válogatni! Kisdobos- és úttörőavatás tette emlékezetessé a szom­bati napot, majd gyermekbá­lon szórakozhattunk. Va­sárnap Aggtelekre kirándul­tunk, a legjobban a jósvafői barlang csipketerme tetszett. Szilvásváradon sok érdekes állatott láttunk: nyulat, őzet, szarvast és muflont. Az egyik legizgalmasabb programunk csütörtökön volt, amikor meglátogattuk a sal­gótarjáni tűzoltólaktanyát, ahol bemutatót is tartottak nekünk a tűzoltók. Ezután megnéztük a bányamúzeumot. Pénteken különféle elfog­laltságot választhattunk ma­gunknak; tánctanulást, gyöngyfűzést, számítógépek­kel va'ó játékot és akinek kedve tartotta, felcsaphatott újságírónak is. Jó lenne, ha nemcsak a jeles születésna­pokon tartanának ilyen prog- ramdus heteket! Csonka Lívia Balga Katalin Karancsság Rejtvénygyőztesek: A legutóbbi Üttörősarok rejtvényének győztesei a következők: Horváth Judit Piliny, Bárnai Éva Salgótar­ján, Cseh Judit Bátonytere­nye, Kőszeghy Krisztián Ba­lassagyarmat. és Szőke Sán­dor Pásztó. Minden helyes megfejtőnek gratulálunk, a nyertesek könyvjutalmát postán küldjük el. £ber bizcslom m egalázó helyzetbe kerül időnként az ember — é* nem is mindig saját hibájából. Erről beszélve pél* dát bizonyára nagyon sokan nagyon sokat tudnának era* líteni, s kétségtelen, hogy e témával kapcsolatban nagyon hamar szóba kerülnének bolti vásárlásaink, különös tekin- zettel az önkiszolgáló üzletekre, élükön az ABC-áruhá* zskksil Igen, ezek a helyek valósággal melegágyai a megaláz­tatás lehetőségének, amely nem ritkán a vásárlótérbe való belépésünkkel elkezdődik, s tart egészen addig, míg végre, megkönnyebbülve — mintha valóban bűnösök lennénk — ki nem jutunk újra a szabadba. Ráadásul az a legrosz- szabb az egészben, hogy a kereskedelmi dolgozóknak tu­lajdonképpen igazuk is van, mert sajnos, valóban renge* teg a bolti szarka. Róluk — csak egyetlen mondat erejéig — hadd jeJ gvezzük itt meg, hogy a közhidelemmel ellentétben nem kizárólag primitívebb néprétegekből, lumpenelemekből éa gyerekek közül kerülnek ki; előfordul, hogy olyan „höl­gyek” és „urak” akadnak néha horogra, akik bizony a társadalmi ranglétra magasabb fokain helyezkednek el, akiknek egyik-másikát még leleplezni sem igen merik az eladók, boltvezetők, attól tartva, hogy nem a lopósnak, ha­nem nekik lesz az ügyből komoly kellemetlenségük. Mit tehet tehát az üzletvezető? — nyilvánvalóan, ki kell adja az utasítást dolgozóinak, hogy éberen figyeljék a vevőket, és ha észre vesznek valami gyanúsat, azonnal szóljanak. És eddig rendjén is lenne minden. Csakhogyj az esetek többségében az eladók sem azok közül kerülnek ki, akiknek legalapvetőbb tulajdonsága a finom tapintat, akik egyetemeken tanulták volna, hogyan lehet — vagy kell — figyelni valakit, valakiket, szinte észrevétlenül. (Jut eszembe a régi filmekről ismert „okos” detektív, aki látszólag hírlapot olvasott, de nagy cselesen egy kis kör alakú lyukat tépett ki az újságlapból, azon át leste az őt egyébként ismerő és rajta jót nevető gyanúsítottat.) Igen, gyanúsítottak vagyunk szinte mindnyájan, akik napi élelmiszer-szükségletünket vagy más hiányzó dolga­inkat akarjuk a boltokban beszerezni. Azok, gyanúsak' és ezt az egész vásárlás alatt érezni vagyunk kénytelenek. Vagy inkább csak voltunk...? Minderről inkább már csak múlt időben kell majd beszélnünk...? Annyira naiv per* sze nem vagyok, hogv ezt hinném, de vásárlás közben mostanában kétszer egymás után is kellemes meglepetés ért. Az első a Mátra másik oldalán, Gyöngyösön, ahol' mint a kasszánál kiderült, 219 forint értékű élelmiszert raktam a vásárlók műanyag kosarába, de csak 200 forin­tom volt. — Akkor valamit itt hagyok — ajánlottam fel zavartan, de a pénztáros asszonyka kedves szavakkal se­gített ki zavaromból: — Vigye csak el nyugodtan, aztán ha újra jön, majd ide adja a pénzt... Nem sokkal ké­sőbb hasonló helyzetbe kerültem Salgótarjánban is, így aztán az immár kétszeresen megnyilvánult bizalmat sem­miképpen sem tekinthettem egyedi esetnek vagy véletlen1* nek. Másról van sző — nyugtattak meg azok, akik keresJ kedelmi körökben nálam járatosabbak. Az egyik az. hogy — ha lassan is, de azért fejlődik a bolti eladói, eladási kultúra; a másik pedig, hogy ebből következik, a bizal­matlanság mellett kicsit erősödik a bizalom, ami persze nem lehet vak, hanem nagyon is éber. gy vélem, valóban erre, éber bizalomra van szük- ség áruházainkban, hogy kellemes érzésekkel válo­gathasson az ember az áruk között, ne pedig kapkodva, idegesen, már-már „gyanúsan”. Igaz, ehhez jól jön, ha vevő és eladó — régtől isme? rik egymást. — kt — Perselyből — takarékba Verseny mozgalom az MHSZ-ben Élenjáró címért A különböző üzemi, intéz­ményi kollektívákhoz csatla­kozva, a Magyar Honvédelmi Szövetség is elindította az „Élenjáró” címért folyó szo­cialista versenvmozgalmat. A verseny első szakaszát 1986. első negyedévében értékelték. A versenymozgalom célja az volt, hogy a szövetségben fo­lyó nevelő-, oktató-, felkészítő- és sportmunka továbbfejlőd­jön. A verseny első időszakára 72 honvédelmi, 10 szakági klub és a gépjárművezető­képző iskola valamennyi ki- rendeltsége nevezett, örven­detes. hogy a klubok mellett, 15 MHSZ-nevet viselő szo­cialista brigád is tett vállalá­sokat, amellyel növelte a patronáló MHSZ-klub esélye­it az „Élenjáró” cím elnye­résére. A közös összefogás ered­ményeként. megélénkült a klubok belső élete, nőtt a szövetség tömegbefolyása, több új létesítmény jött lét­re. A klubtagság létszáma egv év alatt 456 fővel nőtt. A gépjárművezető-képző iskolá­nál fedett tárolószínt épí­tettek, társadalmi összefogás­sal. A honvédelmi klubok közül a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek új klubházat alakított ki. ebben helyet kapott, a hat lőállásos automata légfegyve­res lőtér és emlékszoba is. A balassagyarmati kábelmű­vek klubja a lőtéri faház vi­lágításának szerelését végezte el, ugyancsak hasonló munká­latokat végzett a pásztói áfész, mely az ecsegd pincelőíerét villamosította. A nógrádkö- vesdi ÉSZAKKÖ „Lendület” MHSZ Szocialista Brigád a kommunista műszakok bérét a klub anyagi támogatására biz­tosította. A balassagyarmati rádiióklub új versenyállomást hozott létre a Kincsem-pusz- tán. A mátraverebélyi model­lező klub, kiemelkedő sport­eredményeik mellett, honvé­delmi kiállítást szervezett a NÁÉV-náL Számottevő spórtsikerek születtek: Hegedűs Attila fu­tóvadlövő és Papanitz Zoltán piS'Ztolvos versenyző Európa- bajnoikok lettek, de igen ered­ményesen szerepelnek a rá­dió és a modellező, valamint lövész szakág versenyzői is, s többen tagjai az országos válogatottnak. A klubok és kirendeltségek közül a versenymozgalomban a balassagyarmati kábelművek, kohászati üzemek, szandai, ecsegi, karancslapujtői, nagy- lóci. Ganz-MÁVAG mátrate- renyeí. aisópetényi és a né- zsai honvédelmi klubok, va­lamint a mátraverebélyi mo­dellező-, és a salgótarjáni ..A” rádiióklub érte el az „Élen­járó” címet. A gépjármű-ki­rendeltségek közül pedig a salgótarjáni ért el nagyobb helyezést. A fiatalabb korosztály szá­mára új takarékossági forma széles körű bevezetésére ké­szülnek a takarékszövetkeze­tek. A kisbéri Bakony vidéke Takarékszövetkezet dolgozói­nak ötlete alapján az általá­nos iskolák körében orszá­gosan meghirdetik a perse- lyes takarékossági akciót. A SZÖVOSZ-ban elmondot­ták: már készülnek azok a kis műanyag perselyek és gömbök — három változat­ban is —, amelyeket szeptem­bertől, »z új tanév kezdeté­től adnak át a takarékoskod­ni szándékozó gyerekeknek. Ha a persely megtelik, a ta­karékszövetkezetben a diá­kokkal együtt felbontják, éa a pénzt — mint kamatozó be­tétet — takarékkönyvbe he­lyezik. A gyerek ezután új perselyt kap. A kisbériek módszere — amely alapjában véve egy régi szokás „intézményessé” tété- le — fokozhatja a gyerekeit gyűjtési kedvét. A salgótarjáni Béke-telepen működő vörös keresztes alapszervezet folyamatos munká­jával felhívja magára a figyelmet. Rendszeres egészségügyi és várospolitikai előadá­sokat szerveznek, emellett környezetük szépítésével, parkosításával is élen járnak. Kará­csony Béláné vezetésével, aki a terület vör iiskeresztes titkára, egyúttal a Hazafias Nép­front területi vezetőségének tagja, a családi házak előtti területeket a lakók parko­sítják, takarítják. Az elgyengült idősek helyett elvégzik a soros teendőket, s ebben kü- ónösen nagy segítséget jelentenek a területen levő egészségügyi szakközépiskola diák­jai, akik szintén tagjai a szervezetnek. Képünkön a középiskolások a Vörös Hadsereg út 76. számú ház előtt ültetnek virágot, Vámos Judit, Szőllősi Brigitta, Galló Szilvi* és társaik t

Next

/
Oldalképek
Tartalom