Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
125 éves a Nógrádi Szénbányák (111.) Üllcamosítös, racionalizálás, stabilizálódás Oj elemek a tanácsok gazdálkodásában Interjú Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével A megyei tanács a közelmúltban fogadta el Nógrád megye VII. ötéves tervét. Városainkban, falvainkban a napjainkban zajló tanácsüléseken döntenek a települések fejlesztésének új középtávú programjairól. A tervezés folyamatára olyan időszakban került sor. amikor a tanácsi gazdaság átfogó korszerűsítését valósítjuk meg. Az irányítás megújításának lényege a helyi tanácsok önállóságának és felelősségének nagymértékű növelése, a tervkészítés demokratikus elemeinek erősítése, az erőforrások hatékonyabb felhasználásának biztosítása. A tapasztalatokról és néhány időszerű kérdésről Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével beszélgettünk. Ä felszabadulás után a részvénytársaságok szénbányái és erőművei 1946-ban, ipari üzemei pedig 1948-ban kerültek állami tulajdonba. A legnagyobb fejlődési perspektívája a medence nagybátonyi körzetének volt. A salgótarjáni szénmedence kitermelésének folytatására szocialista állami vállalat alakult, a mai Nógrádi Szénbányák. A szénmedencében az irányítás a MÁK Nógrád—Heves Bányakerületi Igazgatóság kezébe került. A szénmedencében 28 akna működött, ebből 25 a volt SKB Rt., 2 akna a Nagybátony— Üjlaki Egyesített Iparművek Rt., 1 pedig Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Rt. tulajdona volt. A kerülethez több bánya is került ekkor: Becske, Kisbér, Mátyás-bánya, Ambrus-bánya (Homok- terenye), rózsaszentmártoni Petőfi-bánya és Gyöngyös— Visonta. Elsők között álltak munkába a bányászok, hogy az ipar számára nélkülözhetetlen szenet biztosítsák. A báKányás-akna 1984-ben nyaművelés távlati szempontjából a medence déli részén 1922-től üzemelt szorospataki lejtősakna, az 1944-ben termelni kezdő Tiribes-akna, a nagybátonyi medence szabad területeinek jó minűségű szénvagyona jöhetett szóba. Ezeken a területeken állították üzembe 1947-ben a Kossuth-, 1949-ben a ménkesi és 1951-ben a kányási aknákat. A hároméves terv időszakában a termelést irányító szervezet Salgótarjáni Szénbányák Nemzeti Vállalat néven működött. 1951. január 1-ével három kisebb — a medence geológiai adottságainak jobban megfelelő — vállalat jött létre: a Zagyvái, a Kisterenyei és Nagybátonyi Szénbányák Nemzeti Vállalat néven. A bányák 1952. január 1-től tröszti szervezetben működtek tovább. Az első ötéves tervidőszakban (1950—54.) a bányászatot úgy jellemezhetjük, hogy a szén- termelés felfutásával (24 akna működött) együtt járt a technikai fejlesztés, a második ötéves tervidőszakban még a szénbányászat beruházásai a termelés további fokozását és kiterjesztését célozták, de ennek ellenére a korábbinál már kedvezőtlenebb minőségű szenet termeltek. 1960-ban foglalkoztatta legtöbb bányászt (14 865 főből 12112 főt), a szénmedence. 1950—1962. között 33 akna létesült. A szénmedence termelése is fokozatosan emelkedett. 1948-ban elérte a fel- szabadulás előtti év termelését, 1953-ban már meghaladta a 3 millió tonnát. A maximális termelést a nógrádi bányák 1964-ben érték el, 3,8 millió tonnával, de ezután a termelés mennyisége fokozatosan visszafejlődött s 1975-től évi 1 millió tonna körül mozog. A termelőaknák száma 1945-ben 28, 1950- ben már 40, s 1956-ban érte el a medencében üzemelő maximális számot, a 44-et. 1963- ban és 1964-ben az úgynevezett maximális termelés időszakában 35 akna és a mizserfai külfejtés biztosította a termelést, mely után az aknák száma csökkent. A harmadik ötéves tervidőszak megyei meghatározó tényezője a szénbányászat visszafejlesztése volt. 1965-től 1973-ig, a széntermelés évente 340—350 ezer tonnával csökkent, de a változás az egész nógrádi iparmedencét is érintette, hiszen 1965-ben a szénbányák a megye iparában a foglalkoztatottak 43 százalékát képviselte. Az aknák száma ebben az időszakban 36-ról 4-re, a széntermelés pedig 70 százalékkal csökkent. Az 1965-ös közel 12 ezer főről, 1973-ra, mintegy 5100 főre apadt a munkás létszám. A Nógrádi Szénbányák (1967-től ezzel a névvel szerepel) a gondokon az irányítás átszervezésével, üzemi, munkahely-koncentrációk kialakításával segített. A széntermelés ma már csak a medence déli részén lévő négy aknaüzemben — Kányás, Ménkes, Szorospatak és a Hányáshoz kapcsolt Tiribes, valamint három — Pólyos, Csibaj, Nyírmend — külfejtésen folyik. A 70-es években beköszöntő olajárrobbanás új, minőségi szakaszt jelentett a megyei szénbányászat történetében. Ismét megnőtt a szén jelentősége, új szénmezőket kellett feltárni, korszerűsítésekre került sor, hiszen 1 millió tonna körüli szénmennyiséget vár a népgazdaság a nógrádi bányáktól úgy, hogy az erőművi szén 10 százalékos részesedése mellett minél több lakossági szenet, (melynek jelenleg a részesedése 10—12 százalék) hozzanak felszínre a rekonstrukció alatt álló Hányáson, (ahol 1982-ben megkezdődött a szénvag.von feltárása), az új lejtősakna külszínén egy nehéz szuszpenziós szénmosó létesítésével. A Nógrádi Szénbányák gondol a jövőre is. Folytatják a termelést segítő kutatási tevékenységet, a külfejtésre alkalmas területek feltárását, a távlati nógrádi szénmedence jövőjét biztosító kutatási programot. A szénbányászok letelepítése, kolonizálása mindig fontos feladatot jelentett a szénmedencében. A felszabadulás után került sor a korszerűtlen koilónialakások lebontására. 1948-tól állami lakások épültek a bányászok számára, 1959-ben kezdődött meg a bányász-sajátházépítő akció. A szénen kívüli termelő- tevékenység sem elhanyagolható a vállalatnál. 1965-től a visszafejlődéssel egyidöben a nagy gyakorlattal rendelkező műszaki dolgozók megtartása érdekében szervezték meg ezt a tevékenységet. Fő profiljai: a vasipari, a villamosipari termelés, az építőipari és faipari tevékenység, valamint a földmérési és a műszaki tervezési munkák. Az összes bányaüzem rendelkezik orvosi rendelővel. A nógrádi bányász ének- és zenekultúra nemzetközi hírű. A bányászközségekben művelődési házak létesültek, jelenleg a vállalathoz csak a salgótarjáni és nagybátonyi művelődési ház tartozik. —- szf — — Az igényeket és lehető* ségeket akkor is nehéz optimálisan összehangolni, ha a rendelkezésre álló anyagi eszközök viszonylagos bő* ségéről beszélhetünk. A gazdaság ismert nehézségei között az új szabályozás mellett mivel számolhatnak a tanácsok? — Miként az már nyilvánosságra került: Nógrád megyében az elkövetkező öt esztendőben körülbelül húszmilliárd forint áll rendelkezésre a tanácsok előtt álló feladatok megvalósítására. Ebből megközelítőleg ötmilli- árd a fejlesztési célokat szolgálja. Jelentős összegről van tehát szó, ami okos gazdálkodással párosulva lehetőséget teremt a megye további fejlődéséhez. Mindenekelőtt az intézmények működési színvonalának megőrzését szolgálja. Biztosítja a forrást olyan szükséges kiadásokhoz, mint a lakáshelyzet, a vízellátás, az egészségügy, a közoktatás feltételeinek javítása, a legszükségesebb környezetvédelmi tennivalók valóra váltása. Az említett összeg felett a helyi tanácsok a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb mértékben önállóan rendelkeznek. Emellett vannak olyan tennivalók, — például a telefon- ellátás, útépítés, vízgazdálkodás — amelyekhez főhatósági, vállalati eszközökkel is számolhatunk. Sajnos, a lehetőségek nem korlátlanok, s amikor munkánk jobbítását hangsúlyozzuk, egyben érzékelni kell, hogy a nemzeti jövedelem egy részének célszerű felhasználásáról van szó. A tanácsok érdekeltek abban is, hogy a népgazdaság hetedik ötéves tervében szereplő feladatok a termelő- ágazatokban is teljesüljenek, hiszen ez a legfőbb feltétele a szükséges pénzügyi eszközök képződésének. — A terv új vonása, hogy bizonyos céloknál alsó és felső határt jelöl meg. Mi húzódik meg mögötte? — Egyfajta rugalmasság, amely minden tervvel szemben követelmény. Az anyagi lehetőségek függvénye, hogy öt esztendő múlva a tények a terv mely szélső értékéhez lesznek közelebb. Amennyiben a népgazdaság jövedelemtermelő képessége a tervben számított körül alakul, a tanácsok a tervidőszak második felétől a kiemelt társadalompolitikai célok megvalósításához többlet állami támogatásban részesülhetnek. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy a koncepcióban elfogadott 5200 lakás helyett mintegy 720Ö-at építhetünk; eredeti elképzeléseinkhez képest 50 százalékkal több községi vízmű üzembe helyezésére kerülhet sor; nagyobb ütemű szennyvíz-elvezetési és -tisztítási programot valósíthatunk meg. Bar ezekhez a feladatokhoz a többletforrások ma még nem biztosak, a sávos tervezés lehetővé teszi a nagyobb program előkészítését, illetve a feltételek hiánya esetén kijelöli a visszalépés területeit. Arra is gondolni kell, az előttünk álló időszakban újabb jogos igények merülhetnek fel. A kérdés önként adódik, miként lehetséges esetleges kielégítésük? Az egyik megoldás: ha a nemzeti jövedelem termelése a számítottnál gyorsabban növekszik. A másik: ha a középtávú tervben szereplő feladatok közül elhagyunk, de aligha hiszem, hogy a lakásépítés, egészséges ivóvízellátás rovására erre bármelyik településen is sor kerülne. A harmadik: ha észszerűbben, gazdaságosabban használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat, s a tervezettnél kevesebbe kerül egy-egy feladat megvalósítá-. sa. Az elmúlt időszakban ilyen példa alig-alig akadt. Marad tehát az olyan tartalékok mozgósítása, mint a lakosság önkéntes hozzájárulása, a vállalati támogatások. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy ahol egy feladat megoldása valóban égetően szükséges volt, ott mozgósították a meglevő tartalékokat, anyagi áldozatot is hoztak. Főként a községekben épült társadalmi összefogással tarterem, orvosi lakás, élelmiszerbolt. Persze ez a lehetőség sem korlátlan. — Korábban, ha a helyi tanács szorult helyzetbe került, a megyei tanácshoz fordult kiegészítő pénzügyi támogatásért. A továbbiakban miként alakult a megyei és a helyi tanácsok gazdasági kapcsolata? — Alapvető a változás január elsejétől. Ahol a feladatok jelentkeznek, az eszközök is ott állnak rendelkezésre. Tehát a megyei tanács a megyei funkcióval kapcsolatos beruházásokat, — mint például térségi vízművek — finanszírozza, illetve az ilyen igényeket kielégítő intézmények — mint a megyei kórház — működéséről gondoskodik. Az alapellátás a helyi tanácsók feladata, ideértve a többi között az iskolákat, óvodákat, az útépítést. A megyei tanács céltámogatás formájában segítheti a ki- errielt célok helyi megvalósítását. 'Ez azonban öt évre előre meghatározott, jóváhagyott s csak a feltételek változása esetén módosítható. A helyi tanács döntésébe — kivéve, ha törvénysértő — a megyei tanács nem avatkozhat bele. Mindez összhangban áll a szocialista demokratizmus fejlesztésével, s bizonyára némi idő kell hozzá, hogy megszokjuk. Á községi, városi tanácsok önállóak, az ezzel együtt járó felelősséggel. Ez a kialakuló gyakorlat szakítást jelent a korábbival, új szemléletet, gondolkodást igényel. Tudom, nem könnyű az újat máról holnapra megszokni, de ma már elengedhetetlen, hogy mielőbb megszabaduljunk a fejlődést olykor akadályozó beidegződésektől, túlhaladott hagyományos módszerektől. — Az ember beleképzeli magát a városi, községi tanácselnökök helyébe. Az egyik utcabeliek boltot szeretnének, mások telefont, megint mások az iskola bővítését.. — Ezek egy részének megvalósítása vállalati feladat. A tanács illetékesei azonban tárgyalhatnak, sőt a testületek anyagi eszközt is átengedhetnek. Persze, ha saját feladataikat ellátták. Iskola helyett boltot? A tanács mérlegelésén múlik. Tagjainak felelőssége, hogy a településen élők többségének érdekeit képviseljék döntéseikkel, ne egv-két utca lakóit. Megnövekszik a kezdeményezés jelentősége is. Azokon a helyeken, ahol a tanácsi vezetők felmérve a lehetőségeket, ismerve a lakosság jó hozzáállását, bátran vállalkoztak — mint például Cere- den, örhalomban — az eredmény sem maradt el. — Ugyancsak új elem a tanácsi gazdálkodásban az egységes pénzalap. Megszűnt a fejlesztési és fenntartási, működési célokra rendelkezésre álló összegek elkülönült kezelése. Mire nyújthat ez lehetőséget? — Szintén a rugalmasságot szolgálja, bár ettől a döntések még nem lehetnek önkényesek. Hiszen a diákétkeztetésre szánt pénzt aligha szabad beruházásra felhasználni. Viszont arra változatlanul szükség van, hogy a tanácsok intézményeiket gazdaságosabban működtessék. Hasonlóan új vonás, hogyha a tanácsok növelni tudják bevételeiket, nem kell tartaniuk annak elvonásától. Ez egyrészt ösztönző hatású a források növelésére, másrészt a valós gazdálkodás feltételét is megteremtheti. Mint már van is példa rá, átmenetileg pénzüket kölcsönözhetik, összefoghatnak... A hangsúly az eszközök céltudatos felhasználásán van. Ezt szolgálja a fejlesztési feladatok rendszerben való megközelítése. Példaként említhetem a 21-es, illetve 22-es számú közlekedési út korszerűsítését, amelynek keretében sor került néhány település átkelőszakaszán járdák építésére, autóbusz-leállók kialakítására. A jelen a jövőt is szolgálta. S ha tegyük fel, valahol orvosi lakást építenek, ne az első üres telek igénybevétele mellett döntsenek. A korszerű faluközpont kialakítása érdekében született rendezési terv legyen a mérvadó. — Eddig is ott voltak a rendezési tervek... A tanácsok azonban, ha pénzügyi érdekeik úgy kívánták, bármikor módosíthatták! — A pénzeszközök felhasználásának kötöttségei miatt az eredeti terv azonban sokszor csak elképzelés maradt. Csak a szűk napi szükségletek határozták meg a döntéseket. A gazdálkodás új elemei révén nagyobb lehetőség nyílik, hogy a településfejlesztés során jobban ügyeljenek az esztétikai, környezet- védelmi követelményekre is. Ügy is fogalmazhatok: az előrelátás minőségi kérdés. Hiszen vannak adósságaink. Számtalan túlméretezett épület épült, drága és nehéz a fűtés megoldása, a tervező figyelmen kívül hagyta a környezetet. Az ilyen esetek nem szolgálják sem a társadalom, sem az egyén érdekeit... — Manapság sok szó esik a munkaidőalap kihasználásáról, s az ezt gátló jelenségekről. Ha a tanácsok igényt tartanak a vállalatok pénzügyi támogatására, a vállalatok is joggal kérik, hogy ne munkaidő alatt intézhessék ügyeiket dolgozóik. Mit terveznek ennek érdekében a tanácsok? — Mindenekelőtt azt szeret* ném hangsúlyozni, hogy alapvetően közös érdekről van szó. Az életkörülmények javítása a településfejlesztés, a termelés jövedelmezőségének függvénye, s így a tanácsok ugyanúgy érdekeltek a munkaidő kihasználásában. Nem túlzás azt állítanom, hogy a tanácsokon az állampolgárok ma is elintézhetik ügyeiket munkaidőn túl. Eddigi törekvéseink — az ügyfélszolgálati irodák, nyújtott műszaki ügyfélfogadás, a két időpontra szóló idézések — mind ezt szolgálták. Az ügyeletek viszont teljesen nem tölthet* ték be szerepüket, mert az ügyfél az érintett ügyinté* zővel nem találkozott, így hosszabbodott az ügyintézés ideje is. Elképzeléseink között szerepel; szükség szerint a tanácsi apparátus munkarendje úgy alakuljon, hogy akár műszak előtt, akár műszak után ügyét érdemben intézhesse az állampolgár. Változtatni szükséges azon is, hogy tanácsi intézmények ne munkaidő alatt tartsanak széles körű érdeklődésre számot tartó rendezvényeket. Átfogó intézkedések előkészítése van folyamatban a mun* kaidőalap védelméért, S vannak olyan korábbi rendelkezések is. amiket csupán be kellene tartani... — S ezeknek miért nem si* kerül érvényt szerezni? — Fontos hangsúlyozni, hogy az emberek többsége becsületesen végigdolgozza a munkaidőt. Viszont a legtöbb helyen megtalálni a notórius „ügyintézőket”. Velük szemben kell fellépnil Ennek egyik feltétele, hogy az ügyeket valóban ott intézzék, ahol a rendezésükhöz szükí séges feltételek biztosítottak. — Milyennek ítéli a taná* csők és a vállalatok kapcsolatát az élet más területein? — A tanácsok gazdaságszervező tevékenységéhez tartó-, zik, hogy a vállalatok dolgozói életkörülményeit javítsa; s ebben együttműködjék ipari, mezőgazdasági üzemekkel. Az elmúlt időszakban jó munka- kapcsolat alakult ki a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Mátraaljai Állami Gazdaság, a Nógrádi Szénbányák, a szécsényi termelőszövetkezet, a salgótarjáni síküveggyár és a területileg illetékes tanácsok között. A tanácsok viszont hatóságként is tevékenykednek, amikor fel kell lépni az előírások betartásáért. Így a kapcsolat ösz- szetett. A tanácsokat a jő együttműködés nem mentesítheti hatósági kötelezettségeik ellátása alól. A VII. ötéves terv elképzeléseinek kidolgozásában részt vettek a gazdasági egységek képviselői is, a terv széles körű vita után bontakozott ki. Meggyőződéssel állítható, hogy a benne szereplő célkitűzések a valóban legfontosabbak, s a lakosság döntő része támogatja. Olyan közös feladatnak tekinti, amely megvalósításáért nemcsak a tanácsok felelősek. Ez a szemlélet pedig egyik biztosítéka lehet a megye középtávú terve sikeres meg alósí- iasának. — Köszönjük a 1>» ztIgetest! M. Szabó Gyula Május első napjaiban kezdték el Bálonytercnyén a József AUila-lakótelepen a kétszer huszonnégy lakás építését a NÁEV dolgozói.
