Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

Könyvekben a Nyár van, most már min­denféle szempontból, naptár szerint, meteorológiailag és csillagászatilag egyaránt. A hét végi nagy jövés-menés, a bel- és külföldi turizmus megélénkülése, üdülőhelye­ink újbóli pezsdülése azt jel­zi, hogy elkezdődött az üdü­lési főszezon. S ennek az is­kolai tanítás befejeződésével már családi akadályai sin­csenek. Hová megyünk, mit né­zünk meg? Milyen történel­mi, műemléki, művészeti ér­dekességet, látványosságot? Vagy elég, ha kilubickoljuk magunkat a tavakban, fo­lyókban, az úszómedencék­ben? Elég. ha bekukkantunk néhány áruházba, flancos butikba? Elég, ha eszünk, iszunk és vásárolunk? Egyenrangúak vagyunk, de egyformák sohasem lehetünk. Más-más érdekelhet, do­bogtathatja meg szívünket, keltheti fel érdeklődésünket. És másféleképpen készül­hetünk nyári üdülésünkre, hazai kirándulásainkra, kül­földi utazásainkra. Volt idő, nem is olyan ré­gen, még negyed százada is, amikor külföldre kevesen mehettek, de a Balatonhoz, a Duna-kanyarba is csak ke­vesen jutottak el. Akkor még szerény volt az idegenfor­galmi könyvkiadás is, de történelmi munkákkal sem nagyon dicsekedhettünk. Más idők voltak, más dolgok foglalkoztattak bennünket, a magyar társadalmat. Emlékezetem szerint a hat­vanas évek elején kezdődött * változás — szemléletben, gyakorlatban. Társadalmunk konszolidálódáséval, erősö­désével, ébredt az embe­rekben a vágy mások meg­ismerésére, másik oldalról, nézve: nőtt meg a lehetőség, teremtődtek meg a feltételek az igények kielégítésére. Megértőbbek lettünk egy­más iránt, nyitottá váltunk belülre és kívülre egyaránt. Ennek politikai, ideológiai, és kultúrális jelentősége, —, hogy az anyagit, a gazdasá­git ne is említsük — vitat­hatatlan. Nem kétséges, hogy mi, magyarok többet tudunk a világról most, mint arvnak előtte, hogy a világ többet tud rólunk. Nem könyvekből, távoli — újságbeli vagy rádiós, té­vés — híradásokból ismerjük egymást. (Ezek gyakran le­hetnek rosszízűek, manipu­láltak is.) Pontosabban nem csak ezekből, hanem a sze­mélyes találkozások, beszél­getések élményéből, egyet­értéseiből és vitáiból. S most úgy tűnhet, mintha nem tartanánk fontosnak az írás­beli, elsősorban a köny­vekből származó ismeret- szerzést, -bővítést. Pedig erről szó sincs. Mivel utazni, még mindig kevesebben tud­nak, mint olvasni. Ugyanak­kor tisztában vagyunk azzal is, hogy alaposabban megis­merni más tájakat, más em­bereket csak úgy lehet, ha tudatosan készülünk a velük való találkozásra. Ha egv- egy látványosság láttán nem kiáltunk fel a meglepetéstől, ha egy-egy szokatlan szokás láttán nem gondolunk osto­ba, nacionalista gőggel bu­taságokat, ha egy-egy étter­mi íz éreztén nem átkozzuk el a szakácsot. Ismerősebbé válhat min­denki és minden az utazásra, az üdülésre, való okos ké­világ szülődés. felkészülés által. Az útleírásokból, útikönyvekből és egyéb munkákból képet, fogalmat alkothatunk, s megszabadulunk a váratlan­ság kínzó érzésétől. Ter­mészetesebben fogadjuk el az idegen valóságot. Könyvtárosokkal, idegen- forgalmi szakemberekkel cseréltem véleményt, s a döntő többség szerint a ma utazói és turistái sokkal tu­datosabbak, mint a korábbi éveké. Vagyis egyre keveseb­ben bízzák magukat a vélet­lenre. Olvasnak, érdeklőd­nek, tudni akarják, hová igyekeznek, mit. várhatnak ott, mire kell felkészülniük. Szerencsére ehhez nagyon sok segítség áll rendelkezés­re. Tetszetős, jól forgatható kiadványok, a Panoráma­könyvek, a nagyok és kicsik, az országokat, városokat be­mutatók mind, kivétel nél­kül. Minkettőben társadalmunk érettebbé válását látom. Az azonban ingerültté tesz, ha tapasztalom, hogy olyan művek jelennek meg szerény példányban (a könyvesbol­tokban legalábbis a hiány­ból erre lehet következtet­ni), amelyek kapósak, kere­settek, míg mások leértéke­lésre kényszerülnek. Vala­mi hibádzik a könyvkiadás körül. Ne a zúzdáknak, az olvasónak tervezzünk! Elkezdődött az idegenfor­galmi szezon. Idegen nyelvet tudni (egyelőre még) jó, de útikönyvet bírni nélkülözhe­tetlen. Ha egyszerű jelen­létnél többre vágyik az em­ber. S miért ne vágyna ar­ra, amikor homo sapiensnek született . (ok) Olvasó munkások „Ide nekem az oroszlánt is!' ' Katonaévek, családalapítás, apaság, iskolai képzés. Egy fiatalember címsza­vakba tömörített élete. Mócsány László, a nagy- bárkányi Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezet gépko­csivezetője. — Zsúfolt volt kicsit az utóbbi két évem. Mindjárt érthető, ha hozzáteszem: a felsorolásból kimaradt az épít­kezés és a legfontosabb, a ke­nyérkereset — mondja a fia­talember. — Mióta dolgozik a, terme­lőszövetkezetben? — Nemsokára tíz esztende­je lesz. Itt élnek a szüleim, Idevaló a feleségem is. Itt építkeztünk, helyben dolgo­sunk. Bennünket minden ide­köt — A tanulásra mi késztet­te? — Hetedik éve párttag va­gyok, titkára a nagybárkányi területi KISZ-bizottságnak. Egy esztendeje pedig tagja let­tem a nagybárkányi pártveze­tőségnek, ahol ifjúsági felelő­si megbízatást kaptam. Ügy éreztem, többet kell tudnom. Ezért kaptam az alkalmon, amikor a bátooyterenyei párt­bizottság javasolta, a terme­lőszövetkezet pedig lehetővé tette, hogy hat hónapos, bent­lakásos pártoktatásban vegyek részt. — Nehéz volt? — Inkább anyagilag. Erre az időre átlagkeresetet szá­moltak el, abból pedig nem sok mindenre futotta. Felesé­gem héthónapos kislányunk­kal gyeden van, ráadásul ő is tanul. Ezért a családi műn- kfemegosztás is körülménye­sebbé vált. Nem is tudtuk vol­na vállalni a tanulást, ha a szülők nem segítettek volna bennünket. — Látja-e előnyét a meg­szerzett ismereteknek? — Mindenképpen jó, ha tájékozottabb vagyok. Ügy döntöttem, egyelőre nem is hagyom abba a tanulást. Sze­retnék leérettségizni minél előbb. — Szabad idejét mivel töl­ti? — Ez az, amiből nekem szűkösen volt az utolsó két esztendőben. Az építkezés fal­ja az időt, mostanában pedig a tanulás kötött le. Szeretek olvasni, de utóbb inkább szak- irodalommal foglalkoztam. A napilapoknak — az ifjúság életével, a műszaki fejlődés­sel foglalkozóknak — min­dig előnyük van nálam. A családi kasszába eddig keve­sebb jutott, ezért könyvekre is kevesebbet adtam. De hát a könyvtár a szomszédban van, ott hozzájutok a leg­frissebb olvasnivalóhoz is. — Más kedvtelés? — Sportolni szeretek. Ám a mozgást, testedzést még idén is a malterkeverés, a vakolás fogja jelenteni. A Kis-Zagyvavölgye terü­letén a KISZ-titkárnak hat község fiataljait kell közös­séggé kovácsolnia. Ezért dön­tött úgy munkáltatója, hogy olyan munkakörbe helyezi, ahol Mócsány Lászlónak több lesz a szabad ideje, hogy azt az ifjúság érdekében haszno­síthassa. Addig azonban hátra van még egy nagy erőpróba: az aratás. A nap nagyobbik fe­lét Ifa gépkocsin tölti majd, hogy a kenyérnekvaló mielőbb biztonságos helyre kerüljön. Aratás után pedig — „ide ne­kem az oroszlánt is” jelszóval — jöhet a KISZ-munka. Tuza Katalin Film jegyzet Egy maréknyi dollárért A nézőtéren még az ameri­kai Sam Peckinpah Vad ban­dája fegyvereinek dörgését „sodorja a szél”, amikor Clint Eastwood magányos alakja tűnik fel a mozi vetí­tővásznán. ö immáron az olasz Ser­gio Leone rendező filmjének, az Egy maréknyi dollárért cí­műnek a főhőseként, poroszkál öszvérével a kamera látóme­zején keresztül. Leone neve a Volt egyszer egy vadnyugat révén vált ha­zánkban is közismertté. Az újkori western klasszikus darabjai közé számító film alkotójának műveit jó ma­gyar szokás szerint visszafelé haladva ismerhetjük meg. Vagyis először a legjobb, a legjellegzetesebb, addigi al­kotásainak mintegy szintézisét láthatjuk, és csak jóval ké­sőbb — ez esetben most — azt, amiből ez az egész kivi­rágzott. Ugyanis, ha hűek akarunk lenni a valósághoz, akkor el j kell mondanunk: 1964-ben el­készült az Egy maréknyi dol­lárért, 1965-ben a Néhány dollárral többért, 1966-ban A Jó. a Rossz és a Csúf — és ezzel kész Leone úgynevezett „dollártrilógiája”, amelyet még a főszereplő Clint East- wood személye is összeköt. A trilógiát követően pedig 1968- ban bemutatásra kerül az ad­óik csak immár előkészüle­teknek számító epizódok nagy szintézise, összefoglaló lezá­rása, a mind a mai napig fe­lülmúlhatatlan újkori western, a Volt egyszer egy vadnyugat, I No, persze a dolog megíté­lése csupán nézőpont kérdé­se. Mert végsősoron úgy is vehetjük, hogy most már visszafelé haladva elemezhet­jük, hogy miből is lesz a cserebogár. Igaz, így keve­sebb az élvezet, de ne pa­naszkodjunk, mert ha jól vi­selkedünk, akkor még a hi­ányzó Néhány dollárral több­ért is bemutatásra kerülhet, ha a kegyes filmvásárlósi bi­zottság is úgy akarja. Csakhogy ez még mindig az adósság kisebbik része. A nagyobbik ott kezdődik, hogy mitől újkori ez a western? Mert, ha jól sejtem, itt bi­zony már felnőtt egy olyan moziba járó generáció, akik számára ez „a” western és nem más. Természetesen hal­lottak valami régi dolgokról, és néha filmklub-előadásokon egyet-kettőt még láthatnak is John Ford, Fred Zinne­mann és John Huston vere­tes alkotásaiból (pl. Hatos fo­gat, Délidő, A Sierre Madre kincs, stb.). Abban, hogy ezek a klasszikus alkotások is bár­mikor hozzáférhetőek legye­nek, s így a western, mint műfaj áttekinthetővé váljon az egyszerű mozilátogató szá­mára, a magyar filmforgal­mazásnak finoman szólva szű- kek a lehetőségei. Tulajdonképpen miről van sző? Arról, hogy az 1900-as évek elején induló és a 40-es 50-es években aranykorát élő western kialakította a maga jól bevált ábrázolásmódját, finomra csiszolt hatásmecha­nizmusát. Legendává emelte az amerikai vadnyugat, a cowboyok és a sheriffek vi­lágát. Rendszerint a régebbi és az új telepesek vagy a sze­gények és a gazdagok harcol­nak egymással. A filmek me­séje általában naiv, bizonyos értelemben a népmesékhez közelít. Hősei vegytisztán kép­viselik a jót, vagy a rosszat. Elmaradhatatlan alakja a magányos hős, aki rendkívül bátor, ügyes, jól verekszik és jól forgatja a pisztolyt. To­vábbá gáncsnélküli törvény- tisztelő ember, aki minden­kor kész megharcolni a sa­ját és a köz igazságáért. Köz­ben egy kevés szerelem is előfordul, de szigorúan pla­tói alapon. A végkifejlet pe­dig természetesen happy end, a rossz legyőzetett, a jó el­nyeri méltó jutalmát. A hatvanas évekig műkö­dött jól ez az egvre inkább bemerevedett, klisévé váló szisztéma. Ekkorra nagyot változott a világ, felnőtt a rock nemzedéke, már egyre kevesebben voltak, akik elfo­gadták, hogy a világ csupa jó és rossz emberekből, fe­kete és fehér színekből áll. Jött egy új rendezőgenerá­ció, akik megújították a wes- ternt, mint bevált műfajt. A hősök már maguk is sokszor sötétmúltú gazemberek, akik egvszer-egyszer jó ügy érde­kében szövetkeznek. Az áb­rázolásmód meglehetősen na­tural isztikussá vált. Látjuk a szétfreccsenő vért, a boros­tás arcokat, az izzadtságot és mindenekelőtt a fő célt: a pénzt, a gazdagságot. Sam Peckinpah hősei rab­lók, üldözőjük maga is rabló, a mexikói katonák táborno­kukkal együtt egy rablóhor­da, törvényszerű hát pusztu­lásuk. Sergio Leone hőse a hadseregből dezertált. A kis­város rivális bandájának tag­jait hidegvérrel lövöldözi és ugrasztja egymásnak. Ha ala­posan belegondolunk, a hősök egyszerre vonzanak és taszí­tanak. Leone olasz, így hát olasz mentalitással készíti a westemt is. Clint Eastwood tehát bármennyire kemény és sötétmúltú fickót alakít, va­lahol mélyen él benne az ér­ző ember is, mondhatnánk férfiasán érzelmes. Tiszteli a Családot és a nőt —, mint látjuk a történet szerint meg is menti őket, nem kis áron. Az Egy maréknyi dollárért és a Sam Pechinpah által rendezett Vad banda közötti különbségek óriásiak, mind­össze egy közös vonásuk van! mindkettő western. Mi nézők pedig szerencséseknek érez­hetjük magunkat, hogy egy népszerű műfaj különböző, ám jelentős darabjait láthat­tuk. Bodnár Mihály A király szemlét tart Szombattól: visegrádi palotaiátékok Szombaton megkezdődik a visegrádi palotajátékok ren­dezvénysorozata, melynek szer­vezői: a Pest Megyei Műve­lődési Központ, a Dunataurs és a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság. A látványos szabad­téri játék Nagy Lajos király korába kalauzolja a nézőt. A forgatókönyv szerint a király szemlét tart a nemesi bandé­riumok felett. A korhű kör­nyezetben gondosan megter­vezett kosztümökben kétszáz­nál több statiszta mozog a színpadon. A történelmi ké­pet lovagi torna, íjászverseny színesíti. Megelevenedik a régmúlt vásári mu­latsága, ahol a por­tékájukat kínáló árusok kö­zött tűz- és kardnyelők és más mutatványosok tartják izgalomban a publikumot. A magas színvonalat hivatásos kaszkadőrök, az artistaképző iskola növendékei szavatol­ják, a hangulat fokozásáról középkori zenét játszó muzsi­kusok, harsonások gondos­kodnak, közöttük L. Kecskés András zenekara. Színre lép Toldi Miklós is; megszemé* lyesítőjét országos vetélke­dőn választották ki. A visegrádi várban a palo­tajátékokat július 13-ig ösz- szesen hat napon rendezik meg, naponta két alkalommal, délelőtt fél ,11-kor és délután fél ötkor. A program iránt máris nagy az érdeklődés, jelentkeztek külföldiek is: csehszlovákiai, osztrák és NSZK-beli turistacsoportok foglaltak helyeket. ßrn ■ JW- I műsor I KOSSUTH RADIO: 3.05: Műsorismertetés 8.15: Mai kulturális programok 8.20: A sport és a tudományok 8.30: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek f 45: Pamacs a mlndenttudó S.S3: Lottósorsolást 10.05: Libakörmenet 10.10: Népdalok lt.ll: Éneklő ifjúság ll.oo: Életem, emlékeim 12.00: Déli krónika 12.45: Körkép, ’85. 12.55: Zenés séták a természetben 14.10: Osváth Júlia és Szabó Miklós operettíelvételeiböl 15.00: Erről beszéltünk... 15.30: Hétszínvlrág 16.05: Teliszájjal 17.00: Összkomfortos tanyavllág 17.25: Műsorajánlat 17.29: Idősebbek hullámhosszán 18.14: Hol volt, hol nem volt.» 18.25: Mai könyvajánlatunk. (Ism.) 18.30: Esti magazin 19.15: Mundial, '86. 19.25: Magyarország, ’80. 20.25: Európa zenéje 21.05: Néptánomuzsika 21.30: Földközelben 22.15: Tíz pero külpolitika 22.25: Mundial, '88. 22.40: Az ismeretlen Wagner,' esti hangverseny 23.40: Szimfonikus tánook 0.15: Ejfél után PETŐFI RADIO: 8.05: Friml operettjeiből 8.50: Tíz pero külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben 12.10: Fúvósindulók 12.25: Ede9 anyanyelvűnk. (Ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Péntektói péntekig 17.08: A fiatalok popzenei műhelyének felvételeiből 17.30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 19.50: Egészségünkért! 20.00: Régi nóta, híres nóta 21.05: Rádtószínház 21.52: Közkívánatra! 0.15: Ej fél után MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorismertetés. Hírek, Időjárás. 17.05: Péntek este Eszak-Magyarországon. Szer­kesztő: Szemes István (A tarta­tomból: Családsegítő-szolgálat Balassagyarmaton — Nyári kar­bantartások a Távhónéi — Kern- pm&eikkek kdlcsoazesg — ramajánlat — Magnóátjátszás). 18 00: Eszak-magyarországi kró­nika. 18.25—18.30: Lap- és mű­sorelózetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 7.55: Tévétorna 8.00: Szünidei matiné 10.00: Nyugdíjasok délelőtti* 10.30: A nyugdíjasnak sosincs Ideje. NDK* tévéfilmsorozat 10.55: Képújság 16.00: Hírek 16.05: Három nap tévéműsora 16.10: A pécsi Tabán 16.40: Betűreklám 16.45: Pulzusextra 17.35: Képújság 17.40: Reklám 17.45: Ablak 19.00: Reklám 19.05: Tévétoma 19.10: Esti mese 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Ellenek a Péter-Pálok 21.20: Betűreklám 21.25: Unokáink sem fogják tátnl 22.05: Híradó 3. flau Claude feeiouah-sorozat, Egy másik férfi és egy másik nő 0.20: Himnusz 2. MŰSOR: 15.25: Veszprémi tévétalálkoző 16.35: Krízis 18.00: Mennyel hang. Burleszkfilm 10.25: Míg új a szerelem 20.00: Ember és árnyék 21.20: Híradó 2. 21.40: Péntek esti randevú 22.40: Képújság BESZTERCEBÁNYÁI 19.20: időjárás-jelentés 19.30: Tv-hlradó 20.00: Vendégünk: Vladimir Minar mérnök professzor 20.30: Flandria oroszlánja. 4. rész 21.25: Szórakoztató társasjáték *2.05: Kergetőzés. Amerikai tv-film 23.20: Hírek 23.30: Dzesszpódíum 2 MŰSOR: 19.30: Tv-hiradó 20.004 Fiatalok; «Menny* 21.00: Esti vers 21.10: A szépség rabságában 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Mandragora. Machiavelli komédiájának tv-változata MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Egy maréknyi dollárért. (14) Színes, szinkronizált olasz western. — Balassagyarmati Madách: Föld« rengés. (14) Színes amerikai ka­tasztrófafilm. — Szécsénvi Rá­kóczi: Visszaszámlálás. (14) Szí­nes magyar film. — Rétsági Asz­talos János: Flashdance. Színes amerikai film. Mesemozi: Az Irigy köcsög. — Karancslapujtő: Fehér törzsfőnök. Színes, szink­ronizált amerikai kalandfilm. — Ersekvadkerf: Az alvilágot fel­számolni! Színes. szinkronizált szovlet háborús kalandfilm. — Nagylóc: Nincs kettő négy nél­kül. Színes, szinkronizált olasg blmvlgjáték, fíOGRAD = J986. június 27., penUil ] r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom