Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
A-; -jS I Bteakodva készülünk a kongresszusra Hetente mintegy négyszáz darab tortát és húszezer darab süteményt készítenek a szé* csényi áfész cukrászüzemében. Ilyenkor a nyári időszakb au szinte megduplázódik a termelés a lakodalmak miatt. Harminc kereskedelmi egységet lát el hatvanféle édességgel az itt dolgozó huszonegy cukrász. Felső képen Német Zoltánná túrós krémest készít, míg Ocsovai Zoltán — alsó képen — párizsi ovál sütésén fáradozik. Percze Angéla és Zsidai László cukrászok — bal oldali képen — kezei között a lakodalmi torták tucatjai készülnek el naponta. Napjaink technikája Villám csapott a gyárba A hagyományos villámokkal szemben, nem hogy kárt csinált volna, hanem olyan vihart kavart, mely elsöpörte a megcsontosodott — úgymond jól bevált — gondolkodásmódot. megteremtette egy új korszak kibontakozását, napról napra formálta át az itt- dolgozók szemléletét. Mint elektromos jelenség, a szó szoros értelmében rázta fel az üzemet, s gyorsasága valóban lenyűgöző látványosságot jelentett, igazi „csapásként” hatott. Voltak, akik idejében felocsúdtak és elfogadták az új idők szelét, akik viszont nem ébredtek fel időben, nos azok furcsán érzik majd magukat az átformálódott, környezetben. .. A számítástechnika, mint a XX. század „kálvini tana” erősebb ködként telepedett Romhány fölé, mintsem hogy az első szellő elfújhassa. A környékbeliek csak „gyár”- nák titulálják az építési kerámiagyárat, s ez jelzi nagyságrendjét is. Ám hatalmassága már nem csupán létszámává’:, termelési értékével mérhető, hiszen mára jegyzett „fegyvernemmé” vált itt a mikroprocesszor, egy gazdálkodó egység stratégiájának an egbatározójává. — Nem túlzás azt állítani, hogy « masináik nélkül az exporttevékenységünk lehetetlenné válna — magyarázza beszélgető partnerem, Vastag Ottilia, a gyár szervezési és számítástechnikai osztályának vezetője. A képletes villám négy esztendeje csapott le a kerámiák világába, s azóta látványos fejlődés jellemzi al kalmazását, el ter jedését. — Vállalatunknál 1981-ben határoztuk el egy olyan rendszer kiépítését, amely a termelés folyamatáról — a termelési program elkészítésétől * gyártáson át az értékesítésig és a gazdasági elemzésig — naprakész információt nyújt a különböző szintű döntésekhez valamint gyors és pontos cselekvési variációkat készít a helyes termelési program kialakításához — folytatja az osztályvezető. Egy év tervezés után, igen sók zsákutca bejárása után kialakultak a rendszer körvonalai és jellemzői. \ Hasonlóan, a főbb vállalatot egyesítő cégekhez, először az anya vállai! at — jelen esetben a volt FIM —, alkalmazta a számítógépet. A havonta kézzel és nem kevés agytor- nával készült bizonylatokat, adatokat megküldték a központba és néhány hét múlva „már” rendelkezésükre állt a kívánt kimutatás Természetesen ez a folyamat lassú és egy csomó hibalehetőséget hordozott magában. A romhánviak — de a társ- gyárak szintúgy elhatározták, hogy a hatékonyabb munka- szervezés érdekében saját rendszert építenek ki. Ám a nyolcvanas évek elején, a számítógépárak még nem kedveztek a gyors ütemű fejlesztésnek; egy-egy üzem örült, ha meg tudott vásárolni egy Commodore típusú személyi számítógépet. Központi gépterem megvalósítása még álmaikban sem szerepelt. 1983-ig mikromasinák jelentették a gyári adatfeldolgozás csúcsát, de szinte hónapról hónapra érezhetően szűknek bizonyult ez az eszköztár. — A lehetőségekkel összhangban és ezalatt értem a gépek árának lassú, de biztos csökkenését is, újabb computereket szereztünk be lizingformában — fejtegeti Vastag Ottilia. — A csúcsot a jelenleg beszerzés alatt álló PC—AT gép jelenti majd. Ez a berendezés már alkalmazható a teljes adatfeldolgozásban, a hozzá tartozó nagy kapacitású tárolókkal együtt. Négy esztendő állt rendelkezésünkre, hogy saját erőből elkészítsük a programokat, s itt meg kell említenem segítőtársaim nevét: Vastag Tibort, aki azóta a termelési osztály vezetője lett, Rusói Gyula saoftwerest, aki most is az osztályon dolgozik. Az eltelt időszakban 7 millió forintot költöttünk a géppark kiépítésére. Természetesen a rendszertervet is mi készítettük. Közben megérkezik a termelési osztályvezető, akinek szobája talán nem is véletlenül a gépterem mellett található. „Vendéget” is hoz: az R—I és R—II gyáregység vezetőjét, Kazsimérszky Róbertét. ö azok közé tartozik, akiinek mindennapos munkájában már nélkülözhetetlen a számítógép. A beszélgetésből az is kiderül, hogy a továbblépés útja az egyes területeken használt gépek vezetékes összekapcsolása a majdani, nagy tudású PC—AT computerrel. — Két szempontból is jelentős az egységek összekapcsolása — kapcsolódik a témához Vastag Tibor. — Az önálló ■ kisgépek alkalmasak helyi problémák megoldására, tehát eddig is megszokott módon használhatják ezeket. Másrészt a központi géphez való csatlakoztatás révén egyfajta terminállá alakulnak azaz hozzáférhetnek szinte valamennyi tárolt anyaghoz. Csak egv példát említek- míg korábban, úgy tíz esztendeje 5-féle dekoran vágót használtunk, most a meenövekedett igények miatt és alkalmazkodva a megrendelők megannyi elképzeléséhez ennek tízszeresét, hússzorosát atka!mázzuk. Az átállás számítógépek nélkül szinte napokig tarthat, így fél óra alatt megoldható. — Nem is beszélve a napi hasznáról — folytatja a gyár- egységvezető. — Amennyiben tíz órára nem kapom meg a szükséges információt, megy a kapkodás. Hál’ isten ilyen elég ritkán fordul elő, leginkább csak áramkimaradás esetén. S ha ez hétfőre esik, csődöt jelenthetünk... Ma még az sem mindenhol természetes, hogy az igazgató szobájában ott. az ügyes masina, melyen néhány gombnyomás és szinte a gyár minden területe megjelenik a -hozzá tartozó adatokkal. Kollár József ilyen szerencsés helyzetben van, bár most csak az üres irodában követhetjük nyomon a kihelyezett terminál alkalmazhatóságát. Az öncélú fejlesztésnek nem lett volna értelme, ha a masinák csak szobadíszként kerültek volna az egyes irodákba. Éppen ezért — még az indulás éveiben — tanfolva- mot szerveztek a középvezetők számára, s immár negyvenen tudják és értik, mit jelent a napi munkában a számítógép. Igénylik is az információkat és meg is kapják azokat. Ha netán késik a „szolgáltatás”, bizony sűrűn csörög a telefon úgy tíz óra körül... T. Németh László A többség állva marad Beszélgetés dr. Szlameniczky Istvánnal, a SZÖVOSZ elnökével El tudták-e látni megfelelő minőségű és mennyiségi áruval a falusi, tanyasi lakosságot? Hogyan gazdagították a városok kínálatát? Miképpen vették ki részüket az ipari, mezőgazdasági termelésből és a szolgáltatásokból? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszolnak majd a fogyasztás, szövetkezetek ez evben megrendezendő kongresszusán. Dr. Szlameniczky Istvánt, a SZÖVOSZ elnökét, az MSZMP KB tagját kértük előzetes számvetésre. — fj és még újabb áruházak épülnek szerte az ersragban, egyre bővül a szövet vezeti áruházi lánc, de vnimha a fejlődés kizárólag csak a városokban járna iatváuyos eredménnyel. Nem hagyták cserben az áfészek a kisebb településeket, a tanyaközpontokat, falvakat, községeket? — A tömegek mindenütt a világon a város felé áramlanak — hát még ha doppingolják is ezt, mint Magyarországon! Az urbanizációra hazánkban a szövetkezetek azzal válaszoltak, hogy tagjaik után „mentek”. De vajon tehettek-e mást? Egy kisebb falusi vegyesboltban — gazdasági okokból — nehéz helyzetbe kerül a legjobb áfész is; szaküzletet, nagyáruházát nem tart el az ottani kereslet Egyébként a falvak lakói is nyertek e boltokkal, mert száz szövetkezeti boltból 85 továbbra is kisvárosban vagy nagyközségben működik, faluközeiben. A városi megjelenés azért is előnyös volt, mert versenyt indított a Skála— Coop és a Centrum Áruházak között — Azért a kisebb falvak kisboltjairól sem lenne szabad megfeledkezni. — Miért, ki feledkezett meg róluk? A SZÖVOSZ elnöksége három éve döntött úgy, hogy rövid távú akcióprogramra beszéli rá az áfészeket. Tekintélyes pénzalap támasztotta alá az általunk javasolt felújítási programot: tegyék ízlésessé, igényesebbé a falusi, tanyasi üzleteinket. A pályázat eredményeként 2500 szövetkezeti üzletet hoznak rendbe és bővítenék ki az év végéig. Az akciót nem üzleti, hanem ha úgy tetszik, politikai megfontolások alapján támogattuk. — Látványos számokat hallottunk. Csakhogy a szövetkezeti kereskedelem fejlődési üteme elmarad az állami kereskedelmétől. Miért? .— A forgalom növekedésének dinamikája valóban mérséklődött, az okok szerteágazóak. Tíz éve — az V. ötéves tervidőszakban — még az új üzletek 55 százalékát építették szövetkezeti forintokból, a most befejeződött VI. ötéves tervciklusban azonban 30 százalékra csökkent a részesedésük. Ezt részben így is akartuk, tudván azt, hogy nem lehet számítani arra, hogy társadalmi méretekben rő a lakosság vásárlóereje. •Jj üzletek építése helyett energiánkat a meglévők fenntartására koncertráltuk, sőt, erőforrásaink egy részét átcsoportosítottuk a termelésbe. Így többet kereshettünk, másrészt azonban hozzájárultunk az árualap bővítéséhez is. Az így felhalmozott tiszta jövedelemből idővel vissza lehet juttatni a kereskedelem fejlesztésére, ha végre növekszik az életszínvonal és új boltokra tesz szükség. Erre számítottunk, de például . a szabályozók egynémelyekének változása elég váratlanul érte hálózatunkat, tetézve a sok fogyasztói áremelésből következő egyéb hatásokkal. Az árrések szűkülése a falvakban okoz gondokat a mai napig, hiszen ott kizárólag az áfészek forgalmaznak élelmiszert. A nagykereskedelem erről nem sokat tud, mert haszonkulcsa eleve magasabb, majdnem duplája, mint a kiskereskedelemé. Napjainkra azért már itt is sok a változás, mert a kormányzat ma arra biztatja a kiskereskedőket, hogy kiskereskedjenek — a nagykereskedelem kiskereskedelmi forgalma az elmúlt években 25 százalékkal nőtt... — E közben jelentős versenytárs lett a szövetkezetek vállalata, a Skála—Coop is. — Igen, hetven áruház tartozik hozzá, tagja csaknem 200 áfész. Ne feledje azonban, hogy 170 milliárdos forgalmukból alig 12 milliárd származik 'nagykereskedelmi tevékenységből. Ez nem túl sok, de arra alkalmas, hogy élezze a versenyt. Ahol például területi raktárt létesített, a Skála—Coop, ott mozgékonyabbá vált az állami kereskedelem is. Az országban csaknem 100 fogyasztási szövetkezet kért és kapott nagykereskedelmi jogot — ezek derűlátásra adnak okot a továbbiakat illetően. — A gazdasági reformmal fontos szervezeti változások történtek a magyar gazdaságban, ezek nagy hasonlóságot mutatnak a szövetkezetekben jól működő vezetési formákkal : a vezetők választására, meghatározott idejű alkalmazására, az igazgatótanácsokra gondolok. Vannak azonban olyan hangok is, amelyek szerint túldemokratizáljuk a vezetést és így épp a gyors, rugalmas intézkedésektől fosztjuk meg. — A baj az, hogy egyesek akkor is a demokráciát féltik, amikor például új technológia bevezetéséről van szó. Ez gazdaságossági számítások kérdése, és a döntést ennek alapján kell meghozni. A bérezés, a munkarend, a jutalmazás tartozik a demokrácia kérdésköréhez, az emberi hang. — A közelgő kongresszuson nyilván a szövetkezeti mozgalom jövőjét is felvázolják, ez pedig természetszerűleg a szövetkezetek lehetőségeitől függ. Ön szerint milyenek » kilátások? — Van olyan áfész, amelynek 4 milliárd a forgalma és van olyan, amelynek alig 30 millió, de ezzel semmit sem mondtam, mert akad köztük 150—200 milliós forgalmú kiváló és vergődő milliárdos. Talán túl egyszerűnek hangzik, de általában ott nincsenek gondok, ahol jó a vezetés, pontos a munkavégzés, helyesek a döntések. A fejlesztés esélyei — a jövő —• azonban ezeken túl a szövetkezet nagyságától is függenek, mert korszerűsítő befektetésre. amiből bővített újratermelésre is futja, csak a nagy nyereséget produkáló szövetkezetek képesek. A tetemes központi elvonás miatt a kicsiknek a lehullott vakolat pótlása is gondot okozhat. — Eggyel több ok, hogy egyesüljenek. A baj csak az, hogy időnként ez nem saját akartukból történt... — Nem lehet tagadni, hogy volt egyesülés parancsra, szubjektív indítékokból is — sajnos. Ettől függetlenül azt kell mondjam, nagy haszna az egyesülésnek, hogy koncentrálódtak a fejlesztési források, és olyan szövetkezeti, áruházi lánc alakult ki, 'amelyre egyébként nem lett volna állami pénz. — Mostanában divatos dolog minden bajért a szabályozókat okolni. Mi a véleményük minderről a szövetkezeteknek? — Általában véve jó logikájuk van a szabályozók* nak, bár nem mindegyik következetes. Helyes és célszerű az erőforrásokat, tehát a munkaerőt, az eszközt, adóztatni. az ezekből származó nyereség helyett. Mert van, aki nyer ezen, van, aki veszít — a dolog lényege az, hogy megkezdődött az átrendeződés az eddiginél erőteljesebb differenciálódás. Az biztos, hogy fehéren-feketén, ki fog derülni, ki képes állni a sarat és ki nem. Én abban bízom, hogy a többség állva marad... r. p. .1. Teflonos lemezen csúszik a hídszerkezet A Tisza alacsony vízállása kedvezett a csongrádi vasúti Tisza-híd építőinek, akik befejezték az 500 méteres hídszerkezetet tartó nyolcadik, vagyis az utolsó pillér építését is. Ezek a pillérek 127, egyenként 19—23 méter hosz- szú, az ártér földjébe, illetve a folyó medrében mélyített betoncölöpön nyugszanak. Folyamatosan rákerülnek a mar elkészült pillérekre a folyóparton előre összeszerelt acél tartószerkezetek is. Az ártér fölötti 167 méter bosszú hídszakasz már a helyén van, a vége az egyetlen vízipiilé- ren nyugszik. A másik partról ugyanerre a vízipillérre húzzák rá a' 336 méter hosszú mederhíd rácsos szerkezetét. A 2700 tonnás acéitömeget görgők helyett a hazai híd- építkezések történetében először teflonbevonatú, rozsdamentes acéllemezeken csúsztatják végcélja, a vízipillér felé. A Ganz-MÁVAG-ban készült teflonos lemezek annál csúszósabbak, minél nagyobb súly nehezedik rájuk. A mederhíd helyére húzásával az építők félidőhöz érkeztek. Ez a hídszakasz a tervek szerint szeptemberben találkozik majd az ártéri szakasz végével, s a híd még az év vége előtt elkészül. Rí* ki ár- és csomatfolóbázis Záhonyban A népgazdasági szintű szállítási igényesség és a szállítási ráfordítások csökkentése érdekében együttműködési megállapodást írt alá Bajusz Rezső, a MÁV, és Czimbaimos Béla. a COMPACK Kereskedelmi Csomagoló Vállalat ve- zé-igazgatója. A megállapodás értelmében mintegy 110 millió forint értekben Záhonyban közös raktár- és csomagolóbázist építenek. A költségek egynegyedét viseli a vasút, s emellett saját közműhálózatáról biztosítja az új létesítmény enercsolódó egyéb kiegészítő tevékenységekből jelentős bevétel is származik majd A bevételen a két vállalat bevitt gia- és vízellátását, a számi- .tőkéje arányában részesedik. tások szerint az új raktár- és csomagolóbázissa! évente mintegy X0—12 . millió forint átrakási díjat lehet megtakarítani. és csökkenthető a felesleges keresztbeszá’ií tások aránya is. Ugyanakkor a raktározásból és a hozzá kap- ’ A megállapodás szerint az építkezés még az idén megkezdődik, s a jövő év közepétől már működik a/ új bázis Adatbank növényekről A londoni Kew Garden* botanikus kert herbáriuma mintegy ötmillió szárított növényt őriz. Az elmúlt években hozzáláttak annak a programnak a megvalósításához, amely azt tűzte ki célul, hogy számítógépbe betáplálják azokat — a múltban haszon nélkülinek tekintett —■ növényeknek az adatait, amelyek élelmiszerként, állati takarmányként, tüzelőanyagként, ipari növényként, vagy építőanyagként esetleg hasznosíthatók a világ száraz, sivatagi vagy féisivatagi területein. A számítógépben nyilván tartják majd a növények rendszertani helyét, megnevezését. azt, hogy mely ország, mely területein teremnek. ott mennyi az évi átlagon csapadék, milyen a talaj vegyhatása. a növény mennyire sótűrő stb. A számítógépbe eddig több mint 3000 növényre vonatkozó adótokat tánláltak be I NÓGRÁD - 1986. június 25., si«rda
