Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

* Hétfői magazin«. * Hétfői magazin.« * Hétfői magazin.« Ismerőstől ismerősig Népművészeti Hagifomán xförzö Aki nem fél a tűz tői Fojtó meleg, por, félhomály. Ilyen Zinn Ottó, kohász mun­kahelye, a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyár öntö­déjében. Közvetlenül a forró kemence mellett dolgozik egész nap, ruhájára olykor rászáll egy-egy szikra, de nem ijed meg, mert nem fél a lán­goktól, hiszen ez adja kenye­rét. — Több mint húsz éve va­gyok a tűz közelében. Annyira megszoktam már, hogy szinte fázom, amikor hazamegyek és a lakásban csak húsz fok van. Mindig nagyon szerettem a nyarat, a kánikulát. Job­ban is viselem, mint a csikor- góan hideg. havas napokat, fen gyermekkoromban annyit fáztam, hogy egyszer elhatá­roztam, ha felnövök, vala­milyen jó meleg munkahelyet választok magamnak. — Elsőre sikerült? — Nem egészen. Állami gondozott voltam Budapesten, aztán nevelő szülőkhöz kerül­tem. majd ismét az intézetbe. Amikor betöltöttem a tizen­nyolcadik évemet, Mátravere- bélybe vittek, ahol túlkoros állami gondozottakat szállá­soltak el. Innen jártunk az acél­gyárba dolgozni. Horgonyosnak osztottak be, de sajnos olyan vékonyka gyerek voltam, hogy nem bírtam azt a fajta ke­mény munkát. Végül az egyik barátommal megváltunk a gyártól és jelentkeztünk a bá­nyába csillésnek. Már éppen ott tartottam, hogy beiratko- zom, a bányászokat képző Iskolába, amikor bezárták az aknát. Kénytelen voltam el­jönni. .. — Miért pont a kohászat mellett döntött? — Megmondom őszintén, nem nagyon volt választá­som. Itt volt hely és kész. Az­óta persze nagyon megszeret­tem. Még a feleségemet is idehoztam dolgozni. Rendkí­vül jó asszony, megértő. Szé­pen élünk. S, ha jól meggon­dolom, őt is a kohászatnak köszönhetem. — Itt ismerkedtek meg? — Az úgy volt, hogy az egyik munkatársam, aki tud­ta, hogy albérletet keresek, felajánlott egy szobát ismerős családnál. Amikor elvitt hoz­zájuk azt mondta: Na. öcskös, itt még meg is nősülhetsz! Akkor pillantottam meg elő­ször egy lesütött szemű lányt a sarokba. Leendő feleségem volt. — Többek szerint nem a legszerencsésebb, ha a házas­társak ugyanazon a munka­helyen dolgoznak. — Mi szeretünk együtt fel­kelni. Közösen reggelizik a család és karonfogva indulunk etesi otthonunkból Salgótar­jánba. Mindig tudjuk egy­másról, hogy ki, mit csinál. Az étkezési szüneteket is kö­zösen töltjük el. Mindketten brigádban dolgozunk. Együtt szívesebben túlórázunk és részt veszünk a társadalmi, munká­ban is. Az a legjobb, hogy utazás közben mindent meg tudunk beszélni, mert a ne­jem is ért a kohászathoz. El­meséljük egymásnak, ha va­lamilyen különleges feladatot kapunk. A mi csoportunk például most vékony főzőla­pot készít, ami igazán nagy szakértelmet kíván. — Van-e valamilyen külön­leges ruhadarabjuk, amivel csak a kohászok rendelkeznek? — Lángálló nadrágot vi­selünk, védőszemüveget, ba­kancsot, de ennek ellenére is gyakoriak az égési sérülések. — Volt már balesete? — Kétszer gurult le a lába­mon nagyobb fajta szikra, ami a cipőmben állt csak meg. Nagyon fájt még a gyó­gyulása is, pedig én nem ije­dek meg a tűztől. Hónapo­kig voltam otthon betegállo­mányban, a szomszédék ép­pen építkeztek, azt .néztem egész nap az ablakból. Tet­szett, ahogy a kőművesek egy­másra rakták a téglákat... egy építkezésnél dolgozó szakem­berről szívesen olvasnék má­hoz egy hétre! Vankó Magdolna Liszt Ferenc-ünnepségek Bon Washingtonban r Liszt Ferenc emlék hetének nyilvánította Marion Barry, az amerikai főváros polgár- mestere a hetet. Washington­ban mindennap hangverseny©, két tartanak Liszt műveiből, előadásokon méltatják a nagy magyar zeneszerző művésze­tét. Az évforduló emlékün­nepségeit mesterkurzus és fel- ©IvasásRorozat egészíti ki. A nyitó kórusban gver sen yt az amerikai főváros egyik legnagyobb templomában, a Nemzeti Katedrálisban ren­dezték meg vasárnap, a be­fejező koncertet a Kennedv kulturális központban tart­ják, ismert amerikai, angol, kanadai művészek közremű­ködésével. Az ünnepségek fe­lett védnökséget vállalt ha- Kánk washingtoni nagykövet­sége is. A Liszt-emlék ünnepséget az amerikai főváros tudományos központja, a Smithsonian Ins­titution, a kongresszusi könyv­tár, a Kennedy kulturális központ, a washingtoni ka- tedrális és a Szent Maté-ka- tedrális együttesen rendezi egy nagy amerikai közlekedé­si és szállítási vállalat, a CSX Corporation anyagi tá­mogatásával. összesen 22 kü­lönböző eseményre kerül sor. A hangversenyekről helyszíni közvetítést ad a National Public Radio nevű országos rádióhálózat és a kulturális programokat sugárzó Weta te­levíziós állomás. amelynek közvetítéseit számos más te­levíziós adó átveszi az ország­ban. Barry polgármester külön felhívást adott ki az emlék­hét alkalmából, méltatva Liszt Ferenc munkásságát és a nagy jelentőségű kulturális esemén ysorozatot. A Liszt-emlékhét küszöbén dr. Házi Vencel. hazánk washingtoni nagykövete fo­gadást adott a sorozat szerve­zői és az azon résztvevő mű­vészek tiszteletére. (MTI) rendszer az SVT-ben A dolgozók többletfeladat­vállalásának és pontos telje­sítésének azonnali elismeré­sére, kísérleti jelleggel bon­rendszert vezettek be a Sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár melegüzemi gyár­egységében. A 100 és 200 fo­rintos utalványokat a meleg­üzem mozgóbérkeretének ter­hére állítják ki a soron kívüli munka elvégzésének gyors honorálására. A bonrendszer adminisztrációja egyszerű: a termelésirányító és a szak- szervezeti bizalmi aláírása után a megjutalmazott dol­gozó azonnal felveheti a pénz­tárban az utalványon szereplő összeget. Ha a kísérlet bevá­lik, az új ösztönzési formát a vállalat más területein is bevezetik. Idilli kép a magyar terger partján. A csodálatosan szép, nyári napsütésben nyugtalan óvatossággal apró tajtékokat vet a fürdőzők óriási törne* ge, ahogy az ezer és ezer em­ber az idő más-más pillana- tában mozdul. Be a vízbe, ki a vízből, araszolás lángjáért, sóiért, halért. A betonszegéllyel körül­vett homokozóban komoly képű kisgyerekek a már fel* épített várat szépítgetik, né- hányan pedig az eljövendő csatára készülődve hadrend* be sorakoztatják katonáikat, fegyvereiket. Három-négyéves fiúcska, a szegélyen kívülről, műértő, gondosságával szemléli az erődítményt, enyhe terpesz­ben, összehúzott szemekkel ingatja fejét, az orrát pisz­kálja. Megfordul, fiatal, csinos, jó alakú nőhöz szalad. — Anya! Éhes vagyok. — Most nem érek rá, kis­fiam. Menj szépen játszani! Vagy fürödjél! Le nagyon vi­gyázz magadra! A kisfiú a víz felé veszi út* ját, néha lehajol, belemarkol a forró homokba, szétszórja a szélben. A nő harminc körüli bar­na férfival társalog, aki ed­dig az egyik büfé előtt állt sorban, most ért vissza, kézé- ben virsli és üdítő. Az anya talán már el is fe­lejtette a hirtelen elkomorult gyermekarcot, kacéran rázza hátra hosszú, fekete haját, ne­vet. A kisfiú bánatosan vonszol­ja kicsi testét a hullámok­ban, néhány könnycseppet dörzsöl maszattá akaratosan arcán, nem akar sírni. Az asszony nagyon jól szó­rakozik új ismerősével. Már megbeszélték, este együtt va­csoráznak, utána táncolni mennek. — Mi lehet ott? — mutat a férfi a part egy pontjára, ahol ötven-hatvan ember ijedt hullámzása töri meg a Balaton nyugodt játékát. A nő megderr.ed egy o.L lanatra, aztán felugrik, ro­hanni kezd, furakszik, taszi- gálja az előtte állókat. Az összetorlódott emberek látvánifosság Bujákon tábor Ráróspusztán A Nógrád Megyei Úttörő­elnökség és a salgótarjáni József Attila Művelődési Köz­pont szervezésében szombaton nyílt meg a megyei úttörő népművészeti tábor. A nem­régiben befejeződött tanévben kiemelkedő munkát végzett gyermektánccsoportok, a nóg- rádkövesdi. a palotáshalmi, a nagylóci és a bátonyterenyei, (nagybátonyi) együttesek több mint száz tagja vesz részt az egyhetes munkában. Az elméleti és gyakorlati fog­lalkozásokat sportversenyek, kirándulások egészítik ki. A táncos gyakorlati foglalkozá­sokat Braun Miklós koreog­ráfus és a csoportok vezetői irányítják. A néprajz tudo­mányából dr. Kapros Márta, a balassagyarmati Palóc Mú­zeum néprajzosa ad ízelítőt a gyerekeknek. Bővül a romhányi csempcexpori Üres a gyárudvar, meg­szűnt a selejtraktár, az idén eddig tíz százalékkal növeke­dett a dollárérdekeltségű ki­vitel — egy-egy jelzője an­nak, hogy a Romhányl Épí­tési Kerámiagyárnak sike­rült igazodnia a hazai építő­ipari keresletben végbement változásokhoz mégpedig úgy, hogy a minőségi változások­kal termékei a tőkéspiacokon is versenyképessé váltak. A fejlesztés a hazai vásárlóknak is a javára vált, hiszen a legújabb divatszínekkel és -mintákkal ékesített rom- hányi csempék a hazai bol­tokban az exportminőséggel azonos minőségben kapha­tók. Nincs különbség. Ha a romhánviak örülnek a hazai kereskedelem elisme­résének, méginkább büszkék a tőkéspiacokon elért sike­rekre. A kivitel 1982-höz képest a négyszeresére emel­kedett, a korábbi osztrák megrendelők mellé felsora­koztak a hollandok, a dánok NSZK-kereskedők. Az eseti megrendeléseket fel­váltotta a stabilabb, kiegyen­súlyozottabb termelésszerve­zést megengedő havai rende­lésállomány. Az exportpiac további bővülését várják a vállalat egy saját fejlesztésű matt mázzal bevont termé­kétől, amely iránt máris ér­deklődés tapasztalható. Fran­ciaországból és Svédország­ból. a szülői felelősségről mond­ják a magukét. — Engedjenek! Engedje­nek! Fiatal fiú gyalogol kifelé a vízből, a karján tehetetlenül csüngő, puffadt hasú gyer­mek, nem több négvévesnél. A nő ájultan esett össze. Többen odaugrottak, fel­emelték, és egy padra fektet­ték. Hamarosa-n előkerült a strand orvosa A gyereket nézte meg először. Nem szólt semmit, felemelt egyet a par­ton heverő fürdőlepedőkből, és betakarta vele a gyermek holttestét. A nő, akit sikerült gyorsan életre keltenie, még emlékez­hetett rá, mi történt, mert rögtön körülnézett, és meglát­va a fürdőlepedőn keresztül kidomborodó alakot, gör­csös zokogásban tört ki. Felállt, a halotthoz lépett, leemelte róla a lepedőt. Né­hány oillanatig kővé mered­ten állt, maid bolond neve­tésbe fúlva felsikoltott: — Ez nem az én gyerekem! __Matúz Gábor i Tegnap, a pásztói Lovász József Művelődési Központ, a Bujáki Községi Tanács, a mű­velődési ház és a termelő- szövetkezet harmadik alka­lommal rendezte meg a Bu­jáki vasárnap című hagyo­mányőrző, amatőr művészeti bemutatót, A házigazda község gyermektáncosain és felnőtt énekesein kívül szereplők ér­keztek — a legfiatalabb ko­rdáktól kezdve a legidőseb­bekig — Pásztóról, Tarról, Palotáshalomról, Csécséről, Szurdokpüspökiből, Erdőkürt­ről és Vanyarcról. Vendégek­ként Vettek részt a területi találkozón a Fejér megyei görög falu, Beloiannisz nép­táncosai, a hollókői asszonyok, a berceli cigánytánccsoport és a bátonyterenyei Terenne táncegyüttes, valamint asz- szony kórus tagjai, a boldogi hagyományőrzők. Az időjárás kedvezett a rendezvénynek, melyet a résztvevő együttesek felvonu­lása vezetett be. A menet élérf hintó’ és lovasok halad­tak, s felvonuló kicsik és na­gyok vidám énekléssel pró­báltak hangulatot teremteni. A boldogi rezesbanda muzsi­kája jó kedvre derítette a legmorcosabb nézelődőket is. A község főterén felállított színpadról Patkós István bu­jáki tanácselnök köszöntötte a szereplőket és a kíváncsisko­Nemzetközi gyermek orr- fül-gégészeli kongresszust ren­deznek június 23. és 27. kö­zött Egerben. Hazánk Olasz­ország, Lengyelország és Nagy-Britannia után ad ott- hant az immár ' negyedszer összehívott konferencáinak, amelyre a szervezők öt világ­rész 35 országából félezernyi résztvevőt várnak. Az ötnapos tanácskozáson több mint kétszáz előadás, 12 kerekasztal-megbeszélés hang­zik el, számos poszterbemuta­dókat. A területi találkozót Fekete Attila, a Pásztói Vá­rosi Tanács elnöke nyitotta meg. Többek között szólt ar­ról az összefogásról, amely létrehozta ezt a találkozót, és példázza a város és vonzás- körzetének együttműködését, a népművészeti hagvománvok- őrzésében és ápolásában. Han­got adott meggyőződésének: a népművészet mai művelőinek csak „tiszta forrásból” szabad meríteniük, mert csak így tölthetik be helyesen célju­kat, az igazi értékek megis­mertetését és hagyományozó- dását. A Bujáki vasárnap színpada délelőtt elsősorban a gyere­keké, délután a felnőtteké volt. S aki sokallotta az éne­ket, a táncot az nézelődhet tett a vásározók sátra közötti Mivé» kerámiákat, faliszőnye­geket, gyöngyöket, fafaragáso­kat kínáltak — többek között — a készítők és a kereske­dők. Az általános iskolában kiállítás várta az érdeklődő­ket. A műveket a pásztói kép­zőművészeti gyűjteményből és a bujáki Glatz Oszkár-hagya­tékból válogatták. A művészeti csoportok be­mutatója után bujáki lako­dalmi menet következett. Íze­lítőt adva a helyi folklór gazdagságából. Az egész '■ napos látványosságot utcabál zárta. tett tartanak. Nagy várakozás előzi meg a szakemberek kö­rében a csecsemő- és gyer­mekkori középfülgyulladás­ról, annak okairól és kezelé­séről tartandó kerekasztal- vitát, mert ez a megbetege­dés a gyermekközösségek szá­mának növekedésével egyre gyakoribb. A kongresszus résztvevői 25 orvosi műszereket gyártó cég termékeit szemlélhetik meg a tanácskozással párhuzamo­san megrendezett kiállításon. Felkészült az igények kielégítésére az EGERVIN pásztói üdítőital-gyártó egysége, A kétmillió forintos rekonstruk­ciós munkálatok befejeztével naponta 80 ezer 2 decilitres üdítőt készítenek, 10-féle változatban. Megfelelő a fél- és egyliteres Karancs szénsavas ivóvíz előállítása is. Ebből 67 községbe csecsemővizet is szállítanak. j-----------— ■ ■ — .......... 11----- »s i NÓGRAD - 1986. június 23.. hétfő 5 Nemzetközi gyermek orr-fül-gégészeti kongresszus r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom