Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
Sass Ervin: A hitetlennek ébredései a hajnalok őrtálló katonái hegyesre köszörült dárdákká) rohamozzák a reggelt amikor az öntudat első másodpercében már kettős napom a szemed és az elérhetetlenig nyújtózva ízlelném ujjaimma! az összezárt áramkörök bűvös pontjait miközben a reggel rámnyitja ajtaját meglengeti a növények leveleit és bekapcsolja a rádiót újabb terrorakciók és újabb üzenetváltások rémhíreivel és átöltözteti a dárdás hadsereget tankokba bújtatott halálraítéltekké és ott dübörögnek az ágyam mellett ahol a falak a képek a párnák a te illatod őrzik és a kósza reményt hogy jön már érkezik a jövőből a nap amikor csak a szemed és az összezárt áramkörök győzelmes szikrái hozzák a reggelt a hitetlennek aki felfesyverezik éjszakánként a másnapi életre még Petrőczi Éva! * önmagáról Az, hogy nőnek született, kezdi felfalni e némbert, mert ahelyett, hogy jégdarabok metszegetése lenne a célja, vagy búvárharang-utazásofe ihletadó kis tébolyok fenekére, írja, amit — véli — írnia keP.' Bár óvja megannyi jóakarója, folytatja azt alantas póri irályt: porontyairól, vattapaplan-unalmú hitvesi ágyról. Igaz poéták, ti, könyörögjetek értei „ Kövm István! Lakótelep Nyáréjszakákon a műanyagcsövekben Wright fogcsikorgatása visszhangzik s valahol krákogva gargalizál monsieur Le Corbusier GYENES ISTVÁN: TAVASZ Táguló világ jön elfolyt a tél rétek gyöngye a harmatéképp él csorba tetőkről elszállt a köd pagonyba ömlött a jégcsapos csönd Bokrok alatt már zöld élet zümmög csalókát, dúdol a napsugár j lila ruhákat színez a tavasz mit magukra vesznek az ibolyák. PÉCSI GABRIELLA; NAPONTA naponta többbször is balkáni gerlék balhéznak az erkélyemen nem szólok nekik miért szóljak gallérjuk és gavallérjuk van talán képviselnek valamit nem zavarom el őket de uraknak vízigótoknak és egyéb jötmenteknek nem vagyok itthon KÄLDI JANOS: ]ön a vakáció A tanévnek' lassan vége, a termek elcsendesednek. Ma még itt kopog, itt sürög a tok-sok gyermek. Ma még itt szál a gyors kopaj g itt száll a dal is lobogva, itt szórnak virágot, csókot az ablakokra. S, hogy énekelnek a szívek! Ä tanítót köezöntve száll a szó mindenütt. S viszi azt maaszira a nyáa. Viszi azt a nyár, as MS. Az őrzi azt az éneket, a háláért, a szívét! S nem fújják el a szelek. Ma még hangosak a termek, de lassan elcsendesednek. S elmegy, elszéled százfelé a sok-sok gyermek. Jugoszlávia népművészete Színes szőttesek, aranyveretek fesíett-faragott fairemekek szemet kápráztató gazdaságban ismert motívumok és szokatlan díszítések ke’eties ornamentika és egyszerű forma Múzeumokban őrzött használata eszközök, népi vi- viseletek, berendezési tárgyak. A soknemzetiségű Jugoszlávia népművészete a Néprajzi Múzeum vitrinjeiben, a belgrádi, a zágrábi, a ljubljanai és az újvidéki néprajzi múzeumok anyagából. Különleges vállalkozás, különleges élmény ez a kiállítás Hiszen a változatos tájegységeket. népcsoportokat magábefog]aló ország népművészete is igen sokoldalú. Ö balkáni örökségből táplálkozik, de szervesen alkalmazza a hozott művészeti hagyományokat is, alkalmazkodva és váltakozva a lakosság etnikai összetételével, összhangban a vallási, felekezeti, földrajzi és természeti adottságokkal. Több kulturális zónára osztva tárgyalja a tárlat a jugoszláv népművészetet. ami áttekinthetővé és hangsúlyossá teszi az azonos stiluses formajegyeket, de óhatatlanul ismétléseket is eredményez. Famegmunkálásaival, fafaragásaival, figurális plasztikáival a nyugati (osztrák, német) nének művészetével rokonítható az zóna kézművessége Külön .'esek a naivan bájos, festett-faragótt szobrok, Szent György, a sárkánnyal, a Madonnák, Pi- eták (kár, hogy nincsenek datálva). A bútorokon is megjelenik a vallásos téma, a szentek életéből vett jelenetek csakúgy, mint a növényi ornamentika. Üvegre festett ikonjaik dekoratívak, a kézműves mesterség színvonalán állnak. A magyar népművészethez leginkább a pannon zóna motívumkincse kapcsolódik. Ismerősek a tulipános, szegfűs ácsolt ládák, a mázas és *ná- zatlan kerámiaedények, a len-, a kender-, a gyapjú- és a pamutvászon textíliák. K tájegység népei fejlett állattenyésztéssel és mezőgazdasággal rendelkeztek. Tehetőssé- giiket érzékelteti viseletűk gazdagsága — a barna és piros tónusú ruhák, az arany és az ezüst imitációja, sokszínű díszítése, bőr és hízmés applikációja. A morvái zónából származnak az agvagrátétes sárgazöld-bama mázas kerámiák, a Képek a kiállításról (Hauer Lajos felvételei! geometrikus motívumokkal díszített kelmék, a kelím- anyagok, a hímzésrátétes öltözékek, amelyek számunkra a jugoszláv népművészet fogalmával leginkább összeforrtak. A makedón zónában a régi szláv és más balkáni hagyományok a török-iszlám elemekkel keveredtek. Gyapjú szőtteseik ősrégi szövés- technika szerint készülnék, fazekasságuk antik formákat őrzi, arany-ezüst rátétes hímzéses öltözékeik különböznek más tájegységek viseletéitől. A hagyományos formavilág és a mediterrán kultúrák kölcsönhatása érezhető az adriai zóna kőfaragásain, archaikus ékszerein, tűvel varrott és vert csipkéin. Faragott ládáikon ciprus, életfa és növényi elemek jelennek meg. A dH nári zóna az egyetlen helyj ahol az ősi balkáni és szláv hagyományok a pásztorkoddí lakosság révén szinte érintet^ leniül fennmaradtak. Bizonyáé 'ság erre a geometrikus oriMaj mentikával, „S” formákkal; spirális vonalakkal, romboid alakzatokkal díszes dinári szőttes. Csak Itt készítik ma is a durva anyagú fekete; barna, kézi korongozású edényeket, ujjbenyomásos, karcolt díszítményekkel. E táji hangszere a gazdag faragást! figurális díszes guzla isj Guzlán és más népi hangszeren halk zene szól a múzeumban. A látványhoz kellemes hangulatot teremtve. Tibor idegesen nézett az órájára, mikor rá került a sor: ezek a nyavalyások 8—10 percig kínlódnak odakinn két ablak előtt, holott ezt 3—4 perc alatt meg lehet járni. Még eszébe sem jutott, mikor az ablak előtte kinyílt, hogy a kemény hajnali sportban is bajnok lesz ezen az éjszakán. Annyit tűzött maga elé célnak, hogy sokkal gyorsabban visszaér, mint az előtte járó tetvészkedők. Farmer volt rajta és sportcipő. Mint egy gyakorlott artista lendült kívülre, jó fogást keresett, biztos boka támaszt, és intett: bezárhatjátok. Ezen az októberi éjszakán enyhe szél mozgatta lenn a harmadik-negyedik emeletnél mocorgó fák lombkoronáját, jóízű, tiszta volt a hajnal levegője. Hol volt innen még az a füstködös, dermesztő februári hajnal, az a farsangi vad éjszaka, hol volt még az a fájdalom, amit Zsuzsi elvesztéséért kell majd hordozni napokon át, amikor a szív szerelem isten tudja honnan felszedi a tudásmorzsát: Pataki Tibi hónapok óta kefél a bombahúsú tanárnővel. Tibi nem tagadhat, bízik magában, nem veszi komolyan a szakítást, de a fájdalom a lány hiányáért nem mindennapi. Mit tudhatna még minderről ezen a csendes októberi éjszakán, mikor a legnehezebb szakaszt új technikával teljesíti — a tízennégyes szoba ablakpárkányát sarokkal éri el, háttal függeszkedik át a méteres párkányhiányon. Meglepve érzi, nem gémberedett el a keze, erősek az ujjai. Rekordgyorsa- sággaí áthalad a 14-es szoba két ablaka előtt, és most érzi először azt az erőt, amellyel bizonyosan megtehetne még egy szobanossznyi utat. Átsandít a tizenötös sötét ablakaira. Akik az üveg mögött alszanak, semmit sem sejtenek Pataki Tibi térdremegéséról. Mert a térde váratlanul remegni kezdett: csak nem lenézni, biztatta magát, és elindult lassan csoszogva a szélső perem centiméterekig, ahonnan talán még lesz ereje egy nagy lépésre a tdzenötösig. Lesz itt erő, nyugtatta magát, lenni kell itt még szuflénak legbelül, és gyerekes nyugtalanság szorongatta a torkát, nem veszélyérzet, hanem a vállalt szerep kudarcának félelme. Meg kell csinálnom, erősködött, homlokát leszegte, haja súrolta a rögös vakolatszencséket a falkiszögelésen, és váratlanul gyors, határozott mozdulattal meglépte a kritikus lépést. Kimerültnek érezte magát, majdnem kétség- beesettnek. hogy ezt visszafelé is át kell fogni még. de húzott tovább az ablakhoz tapadva. Az első ablak előtt köny- nyen túljutott, nem volt semmi bizonytalanság, vagy egyensúlyzavar. A másik ablak távoli zugában volt egy sárgásbarna fém kajésdoboz: ez idegesítette. Lerúgom, ha odaérek, gondolta. A doboz mellett tenyérnyi zsírfolt volt a párkányon, amit rendesen belepett a por, s ettől olyan lepény-ál latszerű képződménnyé vált. Mintha mozdulna is — csóválta a feját, és jóindulattal biccentett a vélt mozgásra, ezen akár meg is csúszhatnék —, mélázott már a másik ablak középső fáját szorítva, de nem fogok megcsúszni. Mégsem rúgta le a kajásdobozt, csak mint győztes gladiátor, rátette a kinyújtott lábát. Diadal — nevetett vissza a ti- zenhánmas ablakában integető fiúkra, és itt egy pillanatra megdermedt. Diadal? Hiszen vissza kell mennie! Akaratlanul lepillantott a mészfehér járdára. Egy feldöntött szemétládából valaki a járdaszélre kaparta a szemetet. Két papírlapos tejeszacskó formáját tisztán látta, és tojáshéjt is, és kék mosószeres flakont is látott. Csak meg ne szédüljek most —, gondolta, és kicsit félve, óvatosan lépett egy tenyérnyit visszafelé. Megcsúszott a cipője orra, a lábujjában hidegséget érzett, de túljutott a zsírfolton. Nyugi, nyugi, sziszegte a szürkésfekete ablaküvegbe, és görcsösen kapaszkodott. Sokkal óvatosabban kell haladni, nyugtatta magát, hiszen most már az idő nem számít. Ezt csinálja utánam valaki: meszeljen végig négy ablakot! Két-három toporgó csusszanás után újra magabiztos volt; megvan a tizenötös fele, és meglesz az egesz. Meg kell lennie! Míg küzdött az ablakpárkányok centimétereivel, míg fogásokat keresett nem gondolhatta végig, hogvha valaki járdára zuhan a hetedik emelet magasságából, nagy valószinűséggel azonnal meghal, nagy valószínűséggel iszonyatos sérülések kín- ■jával éli meg utolsó perceit. Egy talpalatnyi előrehaladás, félpercnyi pihenő. Miért is ne pihenhetne, amennyit csak akar? A tizenötös és tizennégyes között nehezen jutott át: beleizzadt. Komolyan félni kezdett. Hosszabb pihenőt tartott a tizennégyes két nagy ablakszeme közti távolság meglépése előtt. Az apjára gondolt. Látta a képét az ablaktükörben. Mint egy benzinkutas. Hogy jön ez ide —, gondolta. Nagy vagány vagy öreg fater, nevetett maga elé, szinte szerette volna modani, hogy hiába leszek én csak egy rossz hivatalnok, nem motorversenyzők vezető szerelője, én is leszek olyan nagy vagány! Én is száguldók majd a világban! Én is elkapom majd a csajokat! Én is, én is. Pontosan úgy, mint Te. öreg fater, az alma nem esik rftesz- sze a fájától, ahogy neked kijött a lépés, nekem is sikerülni fog minden, meglátod, öreg, megnősülök, lesz unokád, három, négy is. szépen élünk, és visszük őket motorozni, visszük őket a folyóhoz horgászni, és megmutatom, hogyan kell fejest ugrani a magas partról egy Patakinak, aki a Vízsoron nő fel... Szerette Ss az apját, és furcsamód gyűlölte is, mint majd minden öntudatos nagykamasz. Féltékeny volt rá, és mindenáron, és most rögtön felül akarta múlni. Hogy mama lássa, ő is van olyan ember, mini az apja. mama, a szépséges madonnaarcú mama láthassa, már benne is lehet bízni, őt is el lehet engedni élni; akárhová, mert már tud élni... Jobban is tud élni, mint ahogyan ők egyáltalán el tudják képzelni. Káprázatos gyönyörűséggel fog élni: minden örömöket, sikereket óléba emel, ott tart, amíg csak lehet Ennek talán a mama is, aa öreg fater is szemtanúja lesz. Bár együtt élni velük, nem, azt aligha lehet majd. Inkább néha összefutni, dicsekedni, lelkendezni kicsit, aztán usgyi, vissza mindenki a maga életébe! örül jenek, hogy büszkék lehetnek rá, meg a ma.id megszülető szép unokákra. Mit tudhatta Pataki Tibor ezen a csendes októberi éjszakán, hogy sohasem lesz módja gyerekeket nemzeni, öreg szülőket sikerekkel elkápráztatni Lassan, magabiztosan haladt vissza a tizenhármas szoba kitárt ablaka felé, hogy tizenhárom perc küzdelem után győztesnek, bajnoknak beugorjon. Persze, hogy ünnepelték, persze, hogy rögtön meg kellett inni a kemény hajnali sport komoly díját, persze, hogy néma lehetett rögtön a* ágyba zuhanni. Á.nn a* októberi éjszakán a páholy már néni Hlu l volt kiváncsi a négyes számú versenyzőre; meg a többire se. Ennek az éjszakának már meg volt a maga története. Ez az éjszaka olyan messze volt még attól a februári dermesztő, füstös hajnaltól, amely hivatva lesa lezárni a párkányjárás különös történetét. Pataki Tibor néhány nap múlva ugyanabban a társaságban ünnepelte a 23J születésnapját. Maga sem tudta miért, senkinek sem mond- ta el, édesapjától motorkerékpárt kapott ajándékba. Mama sírt, hogy egy ekkora motor sírba viheti az ő egyetlen fiát. Nevetséges volt ez a sopánkodó*, Pataki Tibor mégis vaJ lahogy megrendült tőle, mintha érezte volna sötét, kegyetlen előérzettel, nem alaptalan a mama félelme. Arra a motorra soha, soha nem lesz módja felülni... Egy új motort csak kitavaszodván lehet igazán kipróbálni, dehát februárban még a legritkább esetben sem szokott beköszönteni a tavasz... Február 8-án dermesztő hideg hainalon rendőrök, orvosok, kétségbeesett diáktársak állnak majd körül egv élettelen testet a mészfehér járdán. Vizsgálat fogja kutatni, tör- iént-e bűncselekmény? A válasz valamelyest megnyugtató lesz: nem történt! Egy lelkiismeretes diák szellőztette a szobát, kihajolt, megcsúszott, lezuhant: baleset történi; senkit n-em terhel felelőség m halálesetért.; ________,
