Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-20 / 144. szám
Joggal büszke asszonycsapat Az ünnepi brigádgyűlés váltót ért... A résztvevők még mindig ízlelgetik a szavakat: ,,A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja.” Jóleső öröm tölti el a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepén dolgozó Egyetértés Szocialista Brigádjának tagjait. Ugyanis ők e megtisztelő cím tulajdonosai. S, ahogy lenni szokott, a baráti beszélgetés, az ünneplés perceiben nem marad el a visszatekintés a megtett útra, az elért eredményre. 1967 tavaszán megalakult egy munkáscsoport, amely felismerte, hogy a közösségi tevékenység alapján eredményesebben lehet dolgozni. Egy év múlva Schobloch-er Ottómé kezdeményezésére a jobbágyi üzemben az elsők között megalakult a brigád. Azóta a szocialista címet. 11 alkalommal nyerte el. Á Vállalat kiváló brigádja elismerést négyszer, 1978-ban az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának dicsérő oklevelét kapta.. A Szakma kiváló brigádja kitüntetést pedig 1980-ban vette át az asszony- csapat. Az elért címek, elismerések egyértelműen bizonyítják a brigád összeforrottságát. A 25 főt számláló közösségben jelenleg is 17 alapító tag dolgozik. ■— Nagy elhatározásra, erős akaratra volt szükség, A kitüntetett brigád vezetője, Schoblocher Ottóné Fotó: Herbst Rudolf hogy a folyamatosan növekvő feladatoknak eleget tegyünk. A munka erősített, összekovácsolt bennünket — emlékezik vissza Szőke Lászlóné, a brigád egyik tagja, aki egyben az üzem párttitkára is. S, hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy a brigád tagjai közül többen munka mellett végezték el az általános iskolát, szereztek szakmai képesítést, vagy gimnáziumi, technikumi érettségi bizonyítványt. A tanulás, a képzés minden esetben meghozta gyümölcsét. A brigád az általa kitűzött célokat, terveket évek óta túlteljesíti. * Munkájában megfelelő helyet kap a takarékosság, amely a legutóbbi értékelés során több mint félmillió forint nyereségnövelő megtakarítást jelentett. A brigád tagjai különösen büszkék arra, hogy elsőként csatlakoztak a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyhez. — Azt vállaltuk, hogy a becsületes munka mellett ésszerűen takarékoskodunk az anyaggal, az energiával, gazdaságosan kihasználjuk a munkaidőt. Ezt a célt segítették azok a brigádtagok, akik aktívan részt vettek az ötletnapokon, az újítómozgalomban — mondják a kollektíva tagjai. Tizennyolc év derekas munkája adta az alapot ahhoz, hogy elérjék a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja címet. Büszkék a kitüntetésre, de nem elibizakodottak, mert valamennyien tudják, hogy a cím kötelezi őket. Ez fogalmazódott meg az idei vállalásokban is, amelyek közül kiemelt hangsúlyt kapott -a határidők betartása, a minőség megőrzése, sőt további javítása, a megrendelő partnerek igényeinek színvonalasabb kielégítése. Az Egyetértés brigád egyetértett abban, hogy a hármas jelszó jegyében fog dolgozni az újabb sikerek, eredmények eléréséért. Tóth Ferenc Pásztói példa Rugalmasan alkalmazkodnak, gyorsan reagálnak Kicsi, ám annál fontosabb kollektíva. A pásztói szerszám- és készülékgyár mindössze 415 dolgozót foglalkoztat, de nélküle elképze hetet- len az Üvegipari Művek termelése. — Teljesítőképességünk közel felét üvegfeldolgozó berendezések gyártására és felújítására hasznosítjuk — magyarázza Mikuska Miklós, a termelési osztály vezetője. — Kapacitásunk további egynegyedét csomagolóüvegek, díszműáruk és világítótestek formáinak készítése köti le. Maradék erőnket tartalék alkatrészek, sodronyok, öntvények előállítására fordítjuk. Mindebből látható: a gyár tevékenysége roppant szerteágazó. A soklábon való állás egyrészt előnyös, mert az egyik munka kiegészíti a másikat, a várt jövedelmezőség összességében biztosított. Más részről hátrányos is, hiszen megoszlik a figyelem, a tennivalók ellátása ugyancsak körültekintő szervezést igényel. Becsületére legyen mondva: a munkásközösség maradéktalanul eleget tesz a vele szemben támasztott követelményeknek. — Az idei árbevételi tervünk 179 millió forint — tájékoztat Bozsár Károly főkönyvelő. — Ez öt százalékkal több a tavalyinál. Az1 előirányzott nyereségünk tizenöt százalékkal haladja meg az elmúlt évit, kereken 20 millió forint. Ez utóbbit kizárólag a hatékonyság fokozásával akarjuk elérni. Az idei esztendő nehezen indult a pásztóiak számára. Az üveggyárak részéről sok volt a pénzügyi bizonytalanság, a megállapodások csak később jöttek létre. Amikor aztán tisztázódtak a pénzügyi feltételek, olykor anyagellátási gondok hátráltatták a termelést,. A nehézségek természetesen „visszatükröződnek” az időarányos mérleg mutatóiban. — Előreláthatóan 10 millió forinttal maradunk el az első félévi árbevételi tervtől — mondja a főkönyvelő. — Az első hat hónapi nyereségünk 9 millió forint lesz. Pánikhangulatra viszont, nincs okunk, bizonyos, hogy teljesítjük az éves programot. Annál is inkább joggal lehetünk bizakodóak, mert a második fél évben két nagy jelentőségű, az eredményeinket döntően befolyásoló javítást kell elvégeznünk. Egyfelől a salgótarjáni síküveggyár Zagyva—III. kemencéjének felújításáról van szó. Másfelől ugyanitt a feldolgozó üzemek rekonstrukciójára kerül sor. Nem kevesebb, mint 160 tonna acélszerkezetet kell majd bedolgozni a munka során. Az acélszerkezetek fele már elkészült. Visszatérve a lehetőségekhez, nem árt leszögeznünk: manapság nem felhőtlen foglalatosság az üveggyártás. A vásárlóknak ugyanis lapos a bukszájuk. Ebből adódóan, a szerszám- és készülékgyártók élete sem leányálom. — Muszáj rugalmasan alkalmazkodnunk a vevők igényeihez — közli Mikuska Miklós.' — Nem utolsósorban pedig gyorsan kell reagálnunk a megrendelésekre. A Nógrád Megyei Tanács köz lekedési osztálya és a helybeli tanács megbízásából új hídszerkezet szerelését végzik a balassagyarmati szakemberek Rimócon. Az egymillió- hatszázezer forintos beruházással augusztus közepére végeznek az építők. Mondok egy példát: az orosháziaknak három héten belül kell szállítanunk egy garnitúra üveggyártó formát. Őket is szorítja az idő, különben meghiúsulna az NSZK-beli piacuk. Eleget, teszünk a kérésnek. A változás egyéb jeleit is tapasztalják Pásztón. Az öntödében eddig csak saját célra és a társgyáraknak állítottak elő öntvényeket. Mivel azonban a kapacitás most nincs lekötve, ezért külső partnerektől is elfogadnak megrendeléseket. Lassacskán hozzá kell tehát . szokni az effajta kooperációs kapcsolatokhoz. A minőség javítása magától értetődő követelmény a gyár dolgozói számára. A takarékosság jelentőségét is mindannyian átérzik. Az éves anyagköltség eléri a 70 millió forintot, odafigyeléssel, leleményességgel számottevően mérsékelhetők az ez - irányú kiadások. Bevált gyakorlat: a meghibásodott szerszámokat nem selejtezik le, hanem felújítják és tovább használják. Ésszerűbb darabolással háromnegyed millió forint értékű alapanyagot takarítottak meg az elmúlt évben. Az idén is 25—30 tonnára tehető az az öntvénymennyiség, amit hulladék adagolóanyagként ismét felhasználnak az öntvénygyártás során. Az átlagos készletszintet 42 millió forintban határozták meg a pásztóiaknak, ezt „ajánlatos” betartaniuk. A kényszer vitte rá a kollektívát egy nagyon lényeges tevékenységre. az importkiváltásra. Olyan alkatrészeket állítanak elő a gyárban, amelyeket korábban devizáért kellett beszerezni. Jó ez a gyártónak, hiszen hasznosítja a termelőképességét, s jó ez a népgazdaságnak, mert mentesül a dollárkiadástól. — Az elmúlt esztendőben 280 ezer dollárt spóroltunk meg az országnak —, tudom meg Bozsár Károlytól. — Az idén már 300 ezer dollár értékű importkiváltás szerepel a tervünkben. Bonyolult munkákról van szó, így lehet számottevőbb megtakarítást elérni. A jövőben is fokozatosan bővítjük azoknak az alkatrészeknek a skáláját, amelyeket nem kell az országnak drága pénzért behoznia. — A hét eleje mindig forgalmasabb — mondja , Gu- dicsné Varga Katalin, a Balassagyarmati Városi Tanács igazgatási főelőadója, amikor hellyel kínál az ügyfélszolgálati iroda egyik székén. Amióta ezek az irodák a városokban és a nagyobb településeken megalakultak, egvszerűbbé vált az apparátusi dolgozók munkája, hiszen mindenki, aki a tanácsot valamilyen ügyben fölkeresi, először ide lép be. Számtalan ügyet már itt helyben elintéznek — különféle nyomtatványok kitöltésétől a lakcím bejelentésén át a lakáskérelmek átvételéig — ezzel könnyítve és előkészítve az osztályok munkáját. Egy esztendő alatt jószerivel az egész város megfordul itt, a balassagyarmati tanácson, hiszen az ügyfél- forgalom évek óta jóval húszezer fölött alakult. A végrehajtó bizottság titkára, dr. Petrik János a számítógép által készített „jelentést” teríti maga elé, onnan olvassa a legutóbbi hónap adatait. — Májusban ötszázharmin- ean jártak a tanácson az ügyintézők adatai alapján — olvassa a papírról —, százhuszonnyolcán munkaidejükben voltak itt. Ebben azok is benne vannak, akiket az apparátus dolgozói rendeltek be. Csak néhány százalék Dolgozók és ügyfelek — Figyelembe veszik a berendeléskor az ügyfél munkaidejét? — Két időpontot adunk meg, a kedvezőbbet választhatja. Van, aki nem jöhet máskor, mert olyan a m in. karerdje és olyan nekünk is, hogy másként nem intézhető el a dolga. — Máriiusban 1207 ember fordult meg itt. — Májusban sem volt kevesebb, csak minden „apróságot” nem írtak be az adatlapra. Egy tanácsadás csupán néhány pillanat. Juhász Péter kezeli a Commodore 64-et, amelyik az ügyfélszolgálati irodán megírt és kódolt irányító (adat)lapot földolgozta. — Az igazi az volna, ha nagy teljesítményű központi számítógépbe futnának az irodából és a tanács osztályairól az adatok. Így viszont naponta-kétnaponta földolgozzuk az adatlapon levő információkat, hónap végén pedig összesítjük. Megkönnyíti a jelentések elkészítését. Egyébként kiszűrhető a notórius ügyfél, de ilyen alig akad. Meggyőződésem, hogy nem a tanácsnak kell a munkaidőalap jobb kihasználását számon kérni, mert az a vállalatok első számú érdeke. Ezen nem is vitatkozhatunk. Annyit azért hozzáteszünk a városi tanácson hallottakhoz, hogy szerdán este hétig tartanak nyitva, s akkor az ügyintézők negyven százaléka rendelkezésre áll. Szombaton délelőtt, az ügyeleti napló tanúsága szerint nagyon kevesen fordulnak meg a tanács épületében, többnyire csupán fölvilágo- sítást kérnek. Másra nem is nagyon futná, hiszen egyetlen apparátusi dolgozó látja el az ügyeletet, ő pedig mindenhez nem értnat. Viszont jegyzőkönyvet vesz föl és hétfőn „beindul” a sépezet. Cserháti Zoltánná, a kábelgyár belső ellenőre, aki tagja a fogyasztók városi ta nácsának, nemrég vett részi egy vizsgálatban, ahol az üzletek nyitva tartása és a munkaidő volt a téma. — Nálunk komoly s mun. kalegyelem! Itt nem divat, begy az emberek kijárnának bevásárolni. — Bbben nyilván szerepe van a jogsegélyszolgálatnak is. A középkorú asszony elmosolyodik, látszik, erről szívesen beszél: — Kitűnően működik, nagyon jó ötlet volt. Az összes dolgozókhoz képest csupán egykét százalék az, aki nem munkával tölti munkaideje egy részét, mert „ügyintéz” valahol, de a jogászunk a fölmerülő ügyek döntő többségét maga intézi el, így nem kell dolgozóinknak elhagynia a gyárat. Pillantsunk át a szomszédba, az Ipoly Bútorgyárba. Itt sem a spanyolviaszt találták föl, csak előre gondolkodtak. Talán az jutott eszükbe, hogy évek óta hiába teszik szóvá az emberek a szolgáltatóipar, a hivatalok, az üzletek nem mindig észszerű nyitva tartását. Ezek azután a rugalmas munkaidőt találták ki maguknak és dolgozóiknak. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindenki ledolgozza a nyolc óráiét ám azt az adott napon reggel hattól késő délutánig kedve szerint teheti. Egy a fontos: a rábízott munkát végezze el határidőre. Ez elsősorban az alkalmazottaknál oldható meg, a fizikai dolgozók munkaideje reggel hattól délután kettőig tart, így módjuk van ügyesbajos dolgaik intézésére ‘ — munka után. Ugyanígy jár el a KOPORC balassagyarmati gyára is. A fémipari vállalat statisztikáját Felediné Villás Erzsébet, a munkaügyi osztály vezetője olvassa föl: — ötszáz dolgozónk van. Májusban kevesebb mint nyolcszázhúsz órát töltöttek távol munkaidejükből, ez csekély. Ennek a fele hivatalos távoliét volt! Egyébként a fizikai állomány ledolgozza a távol töltött időt, az adminisztráció pedig a hajrák idején adja vissza a cégnek az órákat Rövid vizsgálódásunk eredménye így fogható össze: Balassagyarmaton az ügyintézés nem okoz jelentősebb kiesést a termelésből. Persze sok kicsi sokra megy... Akad, aki azt mondja: az iparf mun- kabelveken kell jobban megszervezni a munkát. A szervezetlenség miatt ugyanis előfordul, hogy nagy érté kfl gép fél gőzzel munkálkodik, hogy anyaghiány miatt a szakmunkás csak matat és így tovább Alighanem e véle- ménv hangoztstőinak le igaza Ha már szóba került a jövő, nem árt két mondatot írnunk a pásztói szerszám- és készülékgyár VII. ötéves tervéről. Eszerint a kollektíva 1990-re 30 százalékkal, 220—225 millió forintra akarja növelni az éves árbevételét, 1985-höz képest. Vagyis, a termelés lassú emelkedésére rendezkednek be, s inkább a gazdaságosságot szándékozzák javítani. Kolaj László j Egy nap tizenkét vagon készáru A salgótarjáni öblösüveggyárban tovább gyorsult a késztermékek kiszállításának üteme. Tegnap 12 vagon áru hagyta el a gyárat. Két vagonba laboratóriumi üveget helyeztek el, amelyeket a Szovjetunióba irányítottak. Három vagonba a tőkésmegrendelők által kívánt világítási cikkek kerültek. Egy-egy vagonnal küldtek Ausztriába, az NSZK-ba és Francia- országba. A belföldi ellátás folyamatosságának és a választék növelésének érdekében B vagon árui szállítottak ki. Ennek egy részét az Amfora. kapta meg máé részét a hazai nagyfogyasztóknak szállították. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD >- 11986. június 20» péntek 9
