Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-19 / 143. szám

Vadászaink életéből Á trófeabírálat tapasztalatai „A trófea fáradságos, ta­tán életveszélyes, minden­esetre azonban a sikeres vadaszat győzelmi jele. Mert nem ám maga a zsákmány; hanem a kézre kerítésre ál­dozott kockázat és fárado­zás bizonyítja a vadászem­ber rátermettségét, követ­kezőleg az szabja meg a trófea valódi becsét is. Hi- Bzen nem az összegyűjtött r.gancsok száma, hanem a begyűjtésük közben szerzett tapasztalatok mennyisége szítja szenvedélyünk láng­ját, örökbíti bennünk a va­dászmesterig tudományát. Csakis ebben leli magyará­zatát, hogy lakásunk falán sorban lógó trófeákban olyan kimondhatatlan — a kívül­állóknak szinte gyerekesnek tűnő — gyönyörűségünk te­lik” — írta Széchenyi Zsig- mond. Századunk rohanó min­dennapjai elszakítják az em­bert a természettől, ezért ünnepnappá válik számunk­ra a vadászat. Ha a napi fárasztó munka után haza­térve rátekintünk a szobánk falán függő trófeákra, egy pillanatra megáll a rohanás, megszűnik számunkra a za­jos világ és megpihenünk egy pillanatra. „A trófeahullám” . nem új keletű^ Magyarországon. Honfoglaló őseink híres íjas- lovas vadászok voltak, aki­ket nem csak a hús meg­szerzése hajtott, hanem a vadászat szenvedélye is. Az elejtett vad trófeáit őse­ink is sokra becsülték. Sát­raikat trófeákkal díszítet­ték, majd később a kőhá­zakban is főhelyet foglaltak el. Az élő trófeaszeretet és vadászszenvedély eredmé­nyezte, hogy hazánkban vad nem pusztul ki, sőt egyre inkább szaporodóban van. A minősége pedig vadászati nagyhatalommá 'lépteti elő kis országunkat. A hazánk­ban rendezett vadászati vi­lágkiállítás ezt hűen bizo­nyítja. Vadállományunk mi­nősége kiváló és erre büsz­kék lehetünk. Nem vélet­len. hogy külföldi bérvadá­szok ilyen nagy számban keresik nálunk a vadászati lehetőséget. Amíg vadállo­mányunk minőségére büsz­kék vagyunk, nem lehetünk elégedettek a trófeák kiké­szítésével és montírozásával. A hozzá nem értés nagy károkat okoz egy-egy ér­tékes trófeában. Sajnos, a megyei trófeabíráló bizott­ságnak is 10—15 figyelmez­tetést minden évben ki kell osztani a hanyagság és a nemtörődömség miatt. Az igazi vadász egyforma sze­retettel és hozzáértéssel ke­zeli a gyengébb minőségű trófeát is, mert értékét nem mindig a pontozás eredmé­nye adja, hanem a meg­szerzéséhez fűződő esemény, s vadászélmény. Ha a trófeabírálat kiala­kulásának „történelmét” vizsgáljuk, tudni kell, hogy mintegy százéves múltra tekint vissza. Kezdetben — a múlt század végéig — a vadászok „szemre” bírálták * trófeát és néhány szembetű­nő tulajdonság alapján rang­sorolták, Például szarvas­agancsnál az ágak szá­mát vették figyelembe. Az első trófeakiállítást 1871- ben rendezték Budapesten, ahol a bizottság már kez­detleges „képlettel” bírált, azaz rangsorolta a trófeát. Ez a kiállítás 100 évvel e'őtte volt a budapesti va­dászati világkiállításnak. Ezt követően minden évben megrendezték az év folya­mán zsákmányolt trófeák kiállítását. Majd 1891-ben, nagyszabású trófeabemuta­tón 10 év díjazott trófeáit állították ki. Az 1896-os év nemzetközi hírnevet adott a magvar szarva'tiak és a Magyaror­szág állami fennáúásának 1000 éve« évfordulóiára Eu- róna-hírű kiállítást rendez­tek a Városligetben. Ezen a kiállításon használták az első úgynevezett „bírálati képletet”, amely azonban csak egy évig volt érvény­ben, mert egy időre vissza­tértek a szemmértékkel tör­ténő rangsorolásra. Később vízkiszorításos köbtartalom- méréssel próbálkoztak, de ez nehézkesnek és pontat­lannak bizonyult. Az első világháború meg­szakította az agancskiállí­tásokat, így 1925-ig a bírá­lati képlet sem fejlődött. Majd 1925-ben a Nemzeti Vadászati Védegylet által rendezett kiállításon új kép­let alapján bíráltak, melyet bizottság dolgozott ki. A bí­rálóbizottságban részt vett Nádler Herbert is, aki fel­ismerte a korábbi képletek hiányosságait, céltudatos munkával egv új bírálati képletet dolgozott ki, és egy mérési utasítást szerkesztett. Mindez Nádler-képletként vált ismertté Európában, 1937 óta változtatás nélkül jelenleg is ezt használjuk. A Nógrád Megyei Trófea- bíráló Bizottság több mint egy évtizede végzi munká­ját. ez idő alatt nagy vál­tozás történt vadgazdálko­dásunkban. Előtérbe került a szakszerű munka, a vad­állomány céltudatos alakí­tása, formálása, selejtezése. Ha a legfrissebb adatokat vizsgáljuk, az 1985-ben lőtt trófeás vadakat értékelve, a következő képet kapjuk. Nógrád megye területén 30 vadásztársaság szerveződött, ebből 27 területtel rendel­kező. A területtel rendelke­ző vadásztársaságok trófea- bemutató kötelezettségeiknek minden évben eleget tesz­nek. Az 1985-ben terítékre került szarvasból 182 dara­bot, őzből 299 darabot, vad­kanagyarból 37 darabot mutattak be a megyei tró­feabíráló bizottságnak. Az Országos 'Trófeabíráló Bizóttságnál általában a kül­földiek bérvadásztatása so­rán lőtt agancsok és vadkan­agyarak kerülnek bemuta­tásra. Az elmúlt év - adatai szerint őzből 3,3 százalék, szarvasból 17.9 százalék, a bemutatott vadkanagyarak­ból 64,3 százalék volt ér­mes. Súlykategóriák szerint az őztrófeák többsége 300—400 gramm közötti, ez 214 da­rab. Életkor szerinti 5—7 év közötti 164 darab. A szarvasagancsok több­sége az alacsonyabb súlyka­tegóriába tartozik: 2—5 ki­logrammig 115 darab; 5—7 kilogrammig 44 darab: 7— 10 kilogrammig 13 darab agancsot mutattak be. A vadkanagvaraknak csak bi­zonyos hányadát mutatják be a vadásztársaságok. Ál­talában az éremvároményo- sokat. a 18—20 centiméter felettieket. A lelövések általában el­fogadhatóak, azonban az őz- állománynál még mindig magas a középkorosztályból lelőtt mennyiség. Szarvas­nál különösképpen a 3—6 évig lőtt egyedek száma magas. Ez 93 darab, több mint az összteríték 60 szá­zaléka. A korábbi évek tapaszta­latait figvelembe véve azon­ban az őz- és szarvaskopo­nyák kikészítésénél a bizott­ságnak néhány esetben fi­gyelmeztetni kellett a lövőt a szakszerűtlenül és csú­nyán kikészített koponyák miatt. A tapasztalatokat ösz- szességében értékelve külö­nösebb hatósági intézkedés­re nincs szükség. Továbbra is feladat a vadgazdálkodás szakszerű és legkorszerűbb módszereinek elterjesztése, alkalmazása, a vadállomány védelme, szakszerű kezelése és selejtezése. Mátrai István a MA VOSZ Nógrád Megyei Intéző Bizottság ■, vadászmestere A Buda pasi Vidéki Postaigazgatóság válaszol A NÓGRÁD május 9-i szá­mában „Időrabló csekk­ügyek” címmel a karancsla- pujtői postahivatal közön­ségszolgálati tevékenységé­vel foglalkozó cikk jelent meg. A cikkben szereplő te­vékenységet megvizsgáltat­tam, melynek során, a kö­vetkezőket. állapítottam meg —, írja Katona István, a Bp. Vidéki Postaigazgatóság pos­taforgalmi igazgatóhelyettese. A karancslapujtőS posta- hivatalban a szolgálat ellá­tásához szükséges dolgozói létszám biztosított. A hiva­talban előfordult sorban állás elsősorban olyan időszakok­ban jelentkezik (pl. fizetési napok), amikor az igénybe­vétel az átlagoshoz viszonyít­va megnövekedik. így történt ez május 4—5-én is, amikor a háromnapos munkaszünet még csak fokozta a hó eleji napokra jellemző, nagyobb igénybevételt. Két és fél órás várakozás azonban még há­romszori sorban ‘állás esetén sem fordulhat elő. Nem helytálló a cikk azon megállapítása, miszerint „ ... a férfifodrász v ajtaján olykor ez olvasható: Berénybe mentem pénzt feladni.” A helyszínen a fodrászüzlet ve­zetője úgy nyilatkozott, hogy a cikkben megjelölt felirat elhelyezése sohasem történt meg. Pénzbefizetéseit azon­ban valóban Karancsberény- bén intézi, de ennek ésszerű oka van: ott lakik. A postahivatal vezetőjé­nek figyelmét felhívtam, hogy fokozottan ügyeljen a szolgáltatásokat igénybe ve­vő tisztelt ügyfeleink lehető legrövidebb időn belüli ki­szolgálására, a társadalmi tulajdon védelmét biztosító kezelési előírások betartása mellett... Az ügyfélszolgá­lat ellátását figyelemmel kí­sérem. Munkavégzésünk megjavítását elősegítő ész­revételüket megköszönöm. Asszonya lálkozó Amikor e hó 16-án délelőtt a Dornyai-turistaház foga­dójában békésen pipázgat- tam, sejtelmem sem ”olt még, hogy perceken belül egy nagyszabású, sikeres rendez­vény közepébe pottyanok. Ügy fél 11 tájban seregnyi jókedvű asszony — nem a fiatalabb korosztályból — vidám trécselés közepette foglalta el az addig üresen álló asztalokat. Nem tudtam mire vélni a dolgot, s így az asszon\ sereg vezetőjét invi­Jogi tanácsadó Új szabályok az öröklési és ajándékozási illetékre Július elsejétől új illetékszabályok lépnek életbe. Ezzel kapcsolatban sokan érdeklődnek arról, mi a változások lé­nyege. Elsősorban is a leglényegesebb változás az, hogy módosult az ajándékozási, illetve az öröklési illetékek kul­csa. Az alábbi táblázat azt sorolja fel, hogy milfiep; ößszer ■ gek után hány százalék illetéket kell fizetni öröklés, illet­ve ajándékozás esetében. Csoport I. II. III. S u fa fa tt fa Mi 2 ‘7 © I f 'l * - ti ti X fa t fa fa ^ fa S fa * © SS Sf 8I is SÍ S5 Ü h 2g 2§ Is SS !* e> än fi ** I 15 fi ~ 2g — © £ 00 _ .- > 5 > = s ő3 6 3 e« oS 52 S K s H3 Ka H3 H 3 .e m SS K 3 táltam meg egy kis beszélge­tésre. Bodonyi Anikó, a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont főmunkatársa készsé­gesen állt rendelkezésemre. Elmondta, hogy a „Nők klubjának” évadzáróját tart­ják kirándulással, s közös ebéddel összekötve, ez náluk hagyomány, a klub már rég­óta együtt dolgozó közösség. A klub vezetője Hupcsik Gézáné. ő arról tájékoztatott, hogy több mint ötvenen van­nak. s köztük a 88 éves Fóti Józsefné is. Tizenegy óra után először tesztlapos műveltségi játé­kos vetélkedő volt, ahol a legeredményesebbek értékes könywásárlási utalványokat és szakácskönyveket nyer­tek. Később, az ízletes ebéd elfogyasztása után még vi­dám beszélgetés alakult ki. Ezután osztották ki az „egész­ségügyi osztály” által rendel­kezésükre bocsátott egész­ségmegóvó kiadványokat. A kora délutáni órákban hosz- sftát tettek a? ár­nyas erdő utjain. Testileg és lelkileg felfrissülve, a dél­utáni órákban tértek haza egy jól sikerült kirándulás élményével gazdagabban vá­rosunkba. Én pedig így vál­tam egy nagy sikerű rendez­vény krónikásává. Mucsi Lajos Salgótarján Hogy ntik vannak. Erdőkürtön az áfész üzle-4 tének falán elhelyezett kis hirdetőtáblán a minap a kö­vetkező felhívás jelent megj „A háztáji kukorica kapaj citás miatt nem lesz kapa^ csolva.” Az idős Mari néni — j<$ néhány évtizeddel a háta möJ gött — a fenti szöveget ol­vassa és rémület ül az arcá-' ra. Mert, ha a szöveg nein is egyértelmű, egyből megér­ti, hogy a részére kimért házJ táji föld minden darabját neki kell bekapálnia. Azután megenyhül arcának vonása, mert arra gondol, hogy nem hiába hallja a rá­dióban és olvassa az újság­ban az időskorúakkal való törődést, és a róluk való gondoskodást. Ügy fogja fel, hogy emlékeiben fel akarják idézni a régi szép rrtúltat, amikor az édesapja konven­cióba kimért kukoricaföld-J jének minden darabját han­gos nótaszó mellett, a két kezével kellett bekapálnia,' De. szép is volt 1... Maid ezután azon gondolj kozik, hogy azt a fránya „kapacitást” az ipar nem gyártotta, vagy esetleg az Agroker nem szállította la időben, de az is lehet, hogy meg sem rendelték. Gondolt arra is, a vételára igen ma­gas lehet és a tsz-nek nem volt rá fedezete. Bár. ezt a gondolatot el-’ vetheti, hiszen 1985-ben 4 ezer forintot fizetett be a téesz pénztárába a háztáji művelés címén. Ennyibe nem kerülhet a kapacitás még abban az esetben sem, ha az valamilyen különleges anyagból van. Pillanatnyilag el sem tudja képzelni, hogy mennyit kell majd fizetnie 1986-ban, ha ennyi minden hiányzik. Előfordulhat az Is, há ilJ letékesek nem figyelnek fel rá kellő időben, hogy egy hó­nap múlva azt olvassuk, hogy „kapacitás miatt” az aratás elmarad! Tisztelettel: egy erdőkürti tsz-tag I. Az örökhagyó, illetőleg . az ajándékozó gyermeke, házas­társa, szülője, valamint a ház­tartásában eltartott szülő nél­küli unokája terhére. (Az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek a vér sze­rinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és a ne­velőszülő a vér szerinti szü­lővel egy tekintet alá esik.) II. Az örökhagyó, illetőleg az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére. III. Minden más örökös, illetve megajándékozott terhére. Kékkői gesztenyék 1 i U 16 21 27 33 40 7 12 17 22 28 35 42 56 12 17 22 27 33 40 48 60 Az öröklési illeték fizetése alól néhány esetben a jog­szabály mentességeket és kedvezményekét biztosít. A men­tességet és kedvezményt adó esetek a következők: A hazai tudományos, művészeti, közoktatási célra jut­tatott örökség, hagyomány. A takarékbetét, a kötvény, a szövetkezeti részjegy és cél" részjegy öröklése. A mező- és erdőgazdasági föld öröklése, ha azt az örökös a hagyaték átadását követő kilencven napon belül a me­zőgazdasági termelőszövetkezetnek, illetőleg az államnak felajánlja és a felajánlást elfogadják. Az az örökség, amely után az öröklési és a hagyatéki el­járási illeték együttes összege az 1000 forintot nem haladja meg. Az egy örökösnek jutó ingatlanörökség, ha a forgalmi értéke a 100 000 forintot nem haladja meg. A lakástulajdon öröklése, ha az örökös tanácsi bérlakás bérlője, de a lakásbérleti jogáról a lakásügyi hatóság ja­vára a hagyaték jogerős átadását követő két éven belül lemond. 500 000 forint ingatlanértékig a lakástulajdon, üdülő, hét­végi ház, zártkerti ingatlan haszonélvezetének, használa­tának a túlélő házastárs általi öröklése. Az örökség, ha az örökhagyó kiskorú, és a hagyatékát szülője — ideértve az örökbe fogadó, a mostoha- és a ne­velőszülőt is — örökli. A lakóházépítésre alkalmas telektulajdonnak, vagy az ilyen ingatlan tulajdoni hányadának öröklése, ha az örökös vállalja, hogy a hagyaték jogerős átadásától számított négy éven belül felépíti a lakóházat. Lakástulajdon első ízben történő öröklése, ha a lakás- tulajdont a házastársak közösen szerezték, építették és le­származottak hiányában a túlélő házastárs az örökös. Idetartozó szabály, hogv lakástulajdon öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét keli megfizetni. Ugyanez a kedvezmény jár lakástulajdon ajándékozásakor is. Dr. Zs. A. . A gesztenye talán minde­nütt, minden községben meg­terem, de csak az ehetetlen. Az ehető gesztenye a — ma­róni — Balassagyarmattól 20 kilométerre Kékkőn és a Duna mentén Nagymaroson is van El is mentem Kékkő­re megnézni a gesztenyék csodálatos virágzását. Ezek az egzotikus, szubtrópikus fák júniusban virágoznak, és fodros, bolyhos aranysár­ga virágjukkal a méhek tömkelegét csábítják maguk köré. A gyökerük és az itte­ni klíma ilyenkor kitűnő fel­tételeket biztosít a tinóru- gombának, más ehető gom­báknak, csak ki kell ide jön­ni, biztos, hogy senki nem megy haza üres kosárral. Nyáron az itteni emberek nagyon elfoglaltak, talán el is felejtik a gesztenyést, es­ténként pedig a szerelmes pá­rok jönnek ide. Körbejártam a kékkői gesztenyést, majd felmentem a fáktól árnyékos úton a vár kapujához. Le­ültem egy padra és néztem a vár égbe nyúló falait. Mind­járt eszembe is iutott a tör­ténete. A várat a XIII. század vé­gétől emlegetik, alapjai vi­szont már 1135-ben álltak. Mi mindent élhettek át a vidék lakosai. 1430-ban Hu­nyadi .Tános itt tárgyalt a békekötésről Jan Jiskrával. De ezután is gyakran volt Itt háborúskodás. Ez a vár is, m'nt az északi várak zö­me a Balassáké volt. Fon­tos török elleni erődítmény volt 1567-ig, amit a törökök távozásuk előtt a levegőbe röpítettek. A felújított vár a XVII. század közepéig állt. 1730-ban pedig a vár al­só alapjaira egy barokk kas­tély épült, melyben ma a járási levéltár és gyógyszer- tár működik. E kis négyezer lakosú vá­roskának igen gazdag múltja van. Itt élt Balassa János, Bálint, Károly, Zsigmond, Ferenc. A múlt század kö­zepén Balassagyarmatról ide helyezték át Jankó Krált, a szlovákok forradalmi köl­tőjét. Csodálattal néztem a vas­tag, néhol összefonódott gesz­tenyetörzseket, a kidőlt, hal­dokló fákat. Egyesek azt mondják, hogy e gesztenyé­ket a törökök hozták ide. Mások viszont azt, hogy a török fogságból hazatérők hozták magukkal. És vannak akik azt állítják, hogy a fák a római korból származnak,, mikor az Tpoly medre is ró­mai település volt. Minden regének varázsa van. hogv elgondolkozzunk itt a gesztenyék alatt ülve múltunkról. jelenünkről. Ezért is érdemes júniusban kirándulni ide. Kékkőre, ami­kor virágoznak a csodálatos szelídgesz+envék. i Hemerka Gyula B.-gvarmat Összeállította: Tóth Jolán I NÓGRÁD — 1986. június 19.( csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom