Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

Hétfői magazin.» Hétfői magazin... * Hétfői magazin M * ismerőstől ismerősig „Köbe zárt bánatom" A városi zaj már nem hal. latszik Szederkényi Attila új- kóvári műterméig. Csöndes, hatalmas szobában állnak szobrai, gipszből, bronzból, kő­ből. Az egykori általános is­kola falain vázlatok, szénraj­zok, leendő szobrok képei lát­hatók. Bámulatba ejtő, hogy milyen jól megfér egymás mellett a modern stílusirány­zatok alkotásai és a klasszikus művek gipszmintái. Történel­münk néhány kiemelkedő alakjáról készült portrék is helyet kaptak a polcokon. — Az ilyen mellszobrok nagyrészt kívánságra készül­nek. Véleményem szerint jobb, ha a hősöket közérthetően mintázza meg az ember, csak arra kell vigyáznia, hogy ne másoljon le senkit, önmagát, érzéseit, saját véleményét ad­ja munkájához! Itt van ez a II. Rákóczi Ferencről ké­szült gipszmásolat. A nagy fejedelmet mindenki csak ud­vari festőjének, Mányoki Ádámnak képéről ismeri. Bár a mű csodaszép, nem látszik rajta, hogy Rákócziban meny­nyi energia, agilisság, Kitartás volt. íln úgy dolgoztam, ami­kor meemíntáztam, hogy ví­gul a forradalmi hős képét öntsék bronzba — mondta az alacsony, erős karú mester. A mai szobrászok nagy ré­sze úgynevezett „modern” anyagokkal dolgozik. Hun­garocellt, műanyagot. hasz­nálnak, önnél viszont ezekből egy sem található. — Ebben a kérdésben ma­radi vagyok. A súlyos gon­dolatokat, csak nehéz anvagok közvetíthetik, a bronz és a kő. Lehet valaki így is modern. A világhírű Henry Moore pél­dául csak kővel dolgozott — A mobilszobrászok sze­rint nem várhatjuk el a mű­alkotásoktól. hogy álljanak, amikor az egész világ moz­gásban van. Mi erről a véle­ménye? — Jópofa az a sok mozgó, csengő-bongó tárgy egv-egy kiállításon. Rendkívül látvá­nyos. sőt néha szép is számos példány, de szerintem ez csak a művészet egyik útke­resése, ami nem vezet . se­hová. —' Sokan úgy képzelik, hogv a világon a legjobb do­log művésznek lenni, mert örömüket. szomorúságukat beleadhatják alkotásaikba... — Nem egészen, de van benne valami. Velem is elő­fordult már, hogy „kőbe zár­tam” bánatom, s az is látszik a szobron, ha jó kedvem van. Azt azonban nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a szobrásznak is meg kell valamiből élni, és megrende­lők, vásárlók nélkül ez ugye nem megy. A piac hat legjob­ban minden művészre. így rám is. Ha nem megrende­lésre dolgozom, a mozgás mechanizmusa fodfalkoztat elsősorban. Jelenleg egy an­gyalsorozaton dolgozom. A leendő figurák amellett, hogy repülnek, egy-egy emberi, tu­lajdonságot is hordoznak majd magukon. Nagyon vá­rom már, hogy elkészüljek, jó kompozíciónak ígérkezik., — Mindent meg tud úgy csinálni, ahogy elképzeli ? — Sajnos, nem. A képzele­tem jóval ügyesebb, mint a kezem. Bár úgy tartják az okosok, hogy az igazi művész, sohasem elégedett. Leonardo da Vinci például majdnem minden művéről azt tartotta, hogy volna még mi* javítani rajta. — Műtermének egyik falát a Mona Lisa reprodukciós ké­pe díszít. Miért pont ezt tette ki? — A reneszánszhoz fordu­lok minden olyan esetben, amikor úgy ériem, nem tudok továbblépni a munkámban. Az olasz mestereknek iócskán van mit mondaniuk a ma művészeinek is! Tökéletes, pontos munkára törekedtek. De jó lenné, ha ezt minden­ki szem előtt tartaná... a legközelebbi munkakapcso­latban az öntőkkel állok. Egy hasonló foglalkozású férfi­ről szívesen olvasnék! Vankő Magdolna Pedagógusok vezetésével . . " j<-,■, - -------------- a „■ - .a-.,.-. N ógrádi gyermek táncosak Megyénkben egyre népsze­rűbb a gyermeknéptánc-moz- galom. Szinte minden általá­nos iskolában, táncolnak a gyerekek, hozzáértő, felkészült pedagógusok vezetésével. Vannak azonban olyan cso­portok is, amelyek rövidebb- hosszabb működésük után már országos hírnevet vívtak ki maguknak. Az idei észak-magyaror­szági gyermeknéptánc-fesz- tiválra öt nógrádi együttest hívtak meg. A sátoraljaújhe­lyi színpadon fellépett a nagylóci, palotáshalmi, nagy- bátonyi, pásztói és a salgó­tarjáni viganós gverekek. A díjkiosztó ünnepségen a sal­gótarjáni Viganó és a nagy. lóciak elnyerték a legtöbb pénzzel járó nívódíjat és különdíjat. Mellettük a pa­lotáshalmiak is jutalomban részesültek. Ezután a viganósok fővá­rosunkba indultak június ele­jén, ahol szakmai zsűri előtt járták el a mezőföldi kanász- táncot és ugróst, valamint ri- móci . tánccsokrukat. Az öt­venkét produkcióból tizen­egy műsorszámot válogattak a gálába a néptánc szakértői. A győztesek az Erkel Szín­házban léptek közönség elé, akik között ott voltak a viganósok is. A nagylóciak nyári szezon­jukat ugyancsak fellépéssel kezdték. Meghívást kaptak Csehsziovákiába, a gyetvai gvermeknéptánc-fesztiválra, ahol nagy sikerrel szerepei­tek. A besztercebányai Ro­doszt/ csoporttal többször léplek fel együtt a nagykür­tösi és a losonci járás mű­velődési házaiban. A táncosvezetőknek a sal­gótarjáni József Attila Mű­velődési Központban szervez­tek az elmúlt években négy tanfolyamot, amelyen „C” kategóriás minősítést sze­rezhettek maguknak a részt­vevők. Sokan az itt tanult is­mereteiket továbbkamatoz­tatták: felnőtt-tánccsoportok tagjai, vagy táncolni taníta­nak olyan gyereteket, aki már csak elmesélésből isme­ri népi múltunk mozgáskultú­ráját. Megrázó halálom hiábava­ló, haszontalan és amellett, hogy korai — elkerülhető lett volna. Most, midőn az egyéb­ként annyira kedvelt és sze­retett földi lét —, olykor túl­ságosan szűknek, terhesnek érzett — kereteiből alig né­hány másodperccel ezelőtt kiléptem, világosan látom ezt. így tehát, mielőtt eltűnnék a nemlét végtelen semmijében, gvorsan elmondom még ese­temet, hogy okuljanak belő­le azok, akik élnek, s aki­ket éppen a tény, tehát pusz­ta létezésük okán sajnos, szintén érhet baleset. Történetem egyszerű mond­hatnám: mindennapi. Miután nagy örömömre új lakáshoz jutottam, legott hozzáláttam, hogy családom számára ott­honossá tegyem azt. A leg­megfelelőbben helyeztem el ágyakat, asztalt, fotelokat. uüaP/eget a parkettra, képe­ket a falra, tükröt a fürdő­szobába, hűtőszekrénvt a helyére, rád'ót, magnót, le­mezjátszót, tévét, tehát a korszerű e'ektronikus dobo­zok közös helyét pedig egy ezek működtetésére alkal­mas sarokban. Szavamra, szépen muta­tott, s emellett praktikusnak is tűnt minden, csak amikor működésbe akartam hozni az így csoportosított műve­met, akkor vettem észre, hogy bár csupán csekély, de lényeges akadálya van en­nek. Nevezetesen, hogy az e célra szánt, szobában, mind­össze egyetlen konnektort találtam, miből is menten nyilvánvaló lett, hogy elosz­tóra, e'osztókra lesz szüksé­gem,' ha azt akarom, hogv az áramkörbe szénen bekapcso­lódjon a rádióm, magnóm és a többi készülékem E helvi engedjék megjegyeznem, hogv az első bo’tban kaptam el­osztót. süllyesztett, háromré­szeset. rossz szavam tehát a kereskedelemre egyszerűen nem lehet. Csak otthon vettem észre a szándékom, s annak meg­valósítása közötti első, lát­szólag jelentéktelen, de még­is perdöntő feszültséget: va­donatúj elosztómat az atya úristennek sem tudtam be­dugni a konnektorba. Mikor azután szemügyre vettem, menten kiderült, hogy mi a bibi a dologban. Ez pedig nem egyéb, tisztelt túlélő tár­saim az úrban, az csupán.' hogy az elosztóm tömör és henger alakú, a fehér mű­anyag test, míg a konnektor, melynek befogadnia kellene ezt, kicsinyke belterében föl­deléshez fényes fémpecket, s a további biztonság okán a csatlakozóhoz terelő síneket rejteget. Következésképpen a nem ehhez idomított csat­lakozót a konnektorba csat­lakozhatni nem lehet. Szerencsétlenségemre a szükség találékonnyá teszi az embert. Kitaláltam tehát, hogy a dugóból két oldalt egy keveset lefaragok, átlátva, hogy csakis így dughatom be dugómat a dugaszaljba. S, Kiállítás Bernáth(y) Sándor festőmű­vész kiállítását tekinthetik meg az érdeklődök június 2fí-ig Balassagyarmaton a Pa­lóc Múzeum Horváth Endre Galériájában. forgalom­növekedés — gyorsuló eredmény A salgótarjáni Centrum Aru~ ház ez év elmúlt négy hónapjá­ban, 1985 azonos időszakához vi­szonyít va. forgalmi tervét 8,2 százalékkal teljesítette túl, a tervhez képest pedig 2,8 száza­lékos növekedést ért el. Megte­hette, me#-t olyan választékos készlettel indította az Idei esz­tendőt, amely vásárlásra ösztö­nözte a* ide betérőket. Ennek megfelelően, január es február hónapban kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. Ezt követően, áprilisban már nem sikerült a kitűzött fejlődést elérni. A mér­séklődést alapvetően a kereslet jelentős visszaesésével magya­rázzák. Ez jelentkezik elsősor­ban a ruházatnál. A vegyesipari cikkek forgalmát egyes hiány­cikkek; így az olcsóbb, színes, fekete-fehér televízió, a Léhel hűtőszekrény és az automata mosógép is akadályozta. Az áruház vezetősége a nyári felkészülést jónak tartja, sze­rintük megfelelő kínálatot tud­nak biztosítani az előbb emlí­tett hiánycikkek kivételével, bár a jobb ellátásra újabb ígéretet kaptak. A kollektíva a forgalomnöve­kedéssel együtt igyekezett gaz­daságosan megoldani feladatát. Erre ösztönözte őket a .jövede­lemérdekeltségük is, meivnek szolgálatába állították a költsé­gekkel való. ésszerű gazdálko­dást is. Ennek köszönhető, hogv a bázishoz kénest ?í> százalékkal növelték eredményüket, az or­szágos 5 százalékkal szemben. ezzel el is indult már, zöld utgt kapott felém végzetem viílámvonata. Nem hiába tartja az ősi mondás: .,ki minek nem mestere, gyilkosa az annak!”. Bizony, feleim, most látom, mennyire fi- gyelmeznem kellett volna er­re, mégpedig saját, és sajnos, ezúttal nem jó] felfogott ér­dekemben. Mert ha figyelem­be veszem, hogy szűkre sza­bott életünkben hányféle használhatatlan használati cikket sóz ránk a kereske­delem, akkor talán több türelem terem bennem. Ez esetben nem szerelő, de a jó beszerző szerepét játszom, s bármily legyen bennem a feszültség, kivárom, míg a korszerű, ütésmentes kon­nektorhoz beleülő elosztó­szerkentyűt kapok. De nem is elmélkedem én már erről tovább, mint sejthe­tik, megtörtént a kontárcsatla­koztatás. Csak egy pillanat volt, s lön számomra egyet­len villámlássá a világ és rémes sercegés, s arra ocsú­dok most —, immár a nem­lét küszöbén —, hogy már nem fáj, nem izgat semmi, megszűnt bennem minden, de minden feszültség ... Kun Tibor Versengő Nem kis várakozás előzte meg azt a sajtótájékoztatót, amelyen a pénzügyminiszter­helyettes bejelentette: július elsejétől, a korábbi egy he­lyett két biztosító verseng az ügyfelek kegyeiért. A ver­seny előreláthatólag kiélezett helyzetben folyik majd, bár egyelőre a két biztosító egy­mást kiegészítő területen kezd tevékenykedni. A különvált nagyobbik in­tézményrész változatlanul az Állami Biztosító néven áll a lakosság szolgálatára, náluk marad az élet- és baleset-biz­tosítás, a CSÉB. a lakásokkal, ingatlanokkal, valamint a me­zőgazdasággal kapcsolatos biz­tosítás. A Hungária Biztosító vi­szontbiztosító és exporthitel- biztosító, mint a neve is mu­tatja, elsősorban a vállalatok ügyeivel foglalkozik majd de ott maradt a gépjármű-bizto­sítás is, A Hungária elköltö­zik az egykori, jól ismert biz- tosítóépületből. Az első hónapok minden­képpen a felkészülés jegyében telnek majd el. Hiszen a biz­tosítás speciális szakma, és várhatóan sok új szakember­re lesz szükség. S utána ho­gyan tovább? Erről egyelőre megoszlanak a vélemények. Az viszont már bizonyosnak látszik, hogy előbb-utóbb mindkét biztosí­tó megpróbálja bővíteni az öröklött ügyfélkört és szélesí­teni az adott szolgáltatási struktúrát'. (A fejlődésre jel­lemző, hogy míg ötven évvel ezelőtt minden huszadik, most már minden második honfi­társunknak van például vala­miféle személyi biztosítása.) De ez a szám még mindig alacsony a fejlett országok­hoz kepest. Igaz, hogy nálunk a betegbiztosítást a munkál­tató fizeti, ahogy a nyugdíjjá­rulék levonása is különbiz- tosítás megkötése nélkül tör­ténik Persze, az sem mindegy, hogy a szolgáltatások sokféle­ségével, vagy éppen az egy­mástól eltérő díjtételekkel versenyeznek majd a fogyasz­tók kegyeiért a biztosítók. Nógrád megye harminchat termelőszövetkezetében nem­régiben fejeződtek be a VII. ötéves terv tennivalóit rész­letező közgyűlések, ahol az elmúlt években elvégzett mun­kát is elemezték a közös gaz­daságok. A tervtárgyaló köz­gyűlések alkalmával négy he­lyütt — Pásztón, Endrefalván, biztosítók Hiszen egy adott szolgálta« tásnak — amennyiben azonos szabályok szerint kalkulálnak — aligha lehet egymástól na­gyon különböző ára. Az vi­szont elképzelhető, hogy kü­lönböző üzleti megfontolások miatt egy-egy biztosításfajtát „éránál” olcsóbban adnak majd. A legnagyobb változási mindkét új biztosító a szol­gáltatások színvonalában ígér­te. Magyarán: óriási szükség van a biztosítások humanizá­lására, emberibbé tételére. Arra, hogyha az ügyfél leül az ügyintézővel szemben, érez­ze, problémája nem egy a sok közül, hanem egyedi, sze­mélyre szabott s ezt így is kezelik. S bármilyen gondja támad, arra szánnak időt, energiát a biztosítónál. A megváltozott, az egyéni igényekhez jobban igazodó biztosítási formákra mindin­kább szükség van. Eddig az egyetlen, óriási méretű bizto­sító a nagy tömegben köthe­tő, átlagkockázatot figyelem­be vevő és átlagos nyereséget adó típusokat kínált vállala­toknak és szövetkezeteknek, s az állampolgároknak is. De időközben nemcsak az igé­nyek változtak meg, haném az értékviszonyok is. Az átlagos­nál nagyobb keresetek révén értékesebb vagyonok jöttek létre, amelyek mindenképpen meghaladják az átlagbiztosí­tás kereteit. Ugyanez vonat­kozik a vállalatokra, szövet­kezetekre is, amelyek nem­csak a nyereséges gazdálko­dás szempontjai szerint kü­lönböznek egymástól, hiszen van ahol évekig nem jár a biztosító szakembere, mert a jó gazda gondosságával ügyel­nek gépre, terményre, míg máshol szinte mindennapos vendég a biztosító. A július elsejei szétválással természetesen nem fejeződik be a biztosítás átalakulása, megújulása. Valószínűleg újabb részvevők — ezen üz­letágra felhatalmazást kapott pénzintézetek — is megpró­bálkoznak majd a biztosítás­sal. L,. M, Litkén és Cereden — került sor teljes körű választásra, azaz ezekben a mezőgazdasági nagyüzemekben új elnök, el­nökhelyettes és vezetőség ke­rült „élre”. Tizenkét szövet­kezetben kiegészítették a ve­zetőséget, míg a többiben a korábbi elnök és vezetőség ka­pott bizalmat. i NÓGRÁD — 1986. június ,16., hétfő Közgyűlések után IVciii fin nép — munka

Next

/
Oldalképek
Tartalom