Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

É rdeltes * “ •mott pedig, a vasút másik oldalán a hétvégi házak, itt van a homokföldes talaj, a domb is a helyén van, csak az a ház nem akar előkerül­ni .semmiképpen. Akkor még nem volt ne­ve az utcáknak. Most itt van kiírva, hogy Tavasz utca, lej­jebb Nvár utca, és természe­tesen ősz utca, majd Téí utca. A városka szélén kife­lé terjeszkedő üdülőövezet rendezett parcelláin házikók, kerítések, mindegyik másként hivalkodik, leginkább a zöld, a sárga, meg a vörös pompá­jában, aztán a vaskerítéseket felváltja egv-két fényesre lak­kozott, gondosan formára fű­részelt elemekből felépített fakerítés, akad azért köztük olyan is. amelyiket sötétbar­nára pácoltak, vaskilincsek, Vézkilincsek. nyírott sövény, talonból öntött párhuzamtalp látványától, odébb aztán le­bukik a domb mögött. Erre nem érdemes tovább menni. A ház körül itt-ott már vol­tak más házak is. Fel kelle­ne valamelyiket ismerni. Hát persze, tíz éve, tíz éve, az­alatt minden megváltozik. De a háznak itt kell lennie va­lahol. Zöld vaskerítés, elég nagv telek, akkor még ideig­lenes szerszámoskamra-szerű ház volt. balra, előtte a hin­ta. beljebb a melegágyak, és a kerítés mellett törpeszekfű, végig az utca haladtában. És egy kicsit fe’jebb állt, mint a másik házsor. Illetve az utca felső része kezdett épül­ni. szemközt talán kukorica volt. Balra pedis a tamaris*- kusz. No. kukorica. Tíz évig fog itt állni talán? A tama- ricrkus7t is ki lehet vágni. Ptfne ha valaki örökzöldet ültet a helvebe Mintha a tamariszkuszt nem lehetne ugyanúgy vagdosni nvesőolló­a jó neve. És mellette 9 ház. Mögötte akkor hoztak ki egy összeszerelhető faházat, az a telek kisebb. de az akácos mellett nagyon jól mutatott. Ők ott fűmaggal vetették be az egészet. Még fűrészport is kevertek közé. Azt mondja, felépült a ház. állnak a falak, nézzem meg. És kijön- elém az állomásra. Nem kell az nekem, mondtam könnyedén, hiszen ahol, én jártam már. oda könnyen oda­találok bármikor. És most tessék. Az egy rendes, jó te­lek volt. Egy porta. De ezek itt? Hová bújhatott el úgy köztük? Csak nem változtat­ta meg 5 is a szokásait? De- hát egy új háznak. nyers, nemrég rakott falakkal ak­kor is fel kellene tűnnie, ha bármi van körötte! Nem, és nem. Csipkegirland. Kész röhej. Tegye csak, asszonyom, rá a kerti padra. Gombostűvel! Konczek József: Tavasz utca, Nyár utca... a gépkocsinak, itt-ott nyitva a hétvégi ház földszint-gará­zsa, előtte a gépkocsi Ladák, Trabantok, amott egy Merce­des, vödörrel, ronggyal, slaggal, habzó mosószerrel, gatyás, me- legitős. szőrös meLlű, fürdőru­hás férfiak csutakolják a ko­csit, asszonyok söprűvel, ásó­val. kapával, ni, vasvillával, állnak, lépnék, hajoldoznak, az utca felé néznek, nyírott gyep. motoros géppel fut raj­ta egy fiatal lány, szekfű, ró­zsa. mályva, beljebb sáxga- répasor, petrezselyemsor, a körtefát rázza egy sörpocakos ötvenes férfi, ,a ribiisakebok- rok előtt kislány hasal, könyv van előtte, aha, aha, itt a hinta, azon a telken állt egy hinta, igaz, nem ebben a szögben, de azt mondták, ki­vették és máshogyan állítot­ták. Ez lenne az? A hinta hasonlít, de ez a bejárat! Mint valami svájci villáé. Réz névtábla, villogó postaszek- rény, beljebb keramitkocka ■gyalogút. Ez nem az. Talán a hidrofor. De az itt . sehol nincs. Megvan a vízvezeté­kük. Ugyan már, hidrofor? Hát akkor hová lett? Itt kell lennie. Az a telek nem messze volt a vasúttól. Ahogyan ráfordul a földút, kicsit emelkedik a töltésnél, aztán vet egy hur­kot, szemközt tamariszkusz- tüskés szélső saroktelek, mel­lette pedig ez. Ez? Melyik? Hát nincsen és nincsen. Ta­vasz utca, Nyár utca... A legszélső a Tavasz utca. Mögötte már csak a mező húzódik. A evalogosösvénv persze nem törődik veié. hogy az évszakok befelé folytatód­nak a városka felé. onnan nézve meg a Tél utcával, a téllel kezdődik az egész telep. «7 ösvény vidáman kanyar- gózik a nyárfásig, ott a domb­oldalban jobbra vált. hosszan fut a dombtetőn, mintha az. aki érré jár, nem akarna el­szakadni a telep új házainak val, bőrkesztyűs kézzel, ha már így látta gazdája vala­melyik szabadidő-magazin­ban, és elirigvlette magát, hogy majd ő is úgy... Lehet, hogy ez a Nyár ut­ca. Ez valahogyan ismerősebb is. meg a házak sem állnak rajta olyan sűrűn. Dehát ez már itt az ötödik telek, vagy porta, vagy mi, hogyne, por­ta. az! Porta. Szemirámisz függőkertje, paradicsomkert, termő gránátalmafákkal, fé­nyesre suvikszolt járdalapok­kal, megfésült fűvel, isten­nyilával. Hát hol van az a ház? A gazdasági udvart kell keresni. Mindig tartott nyu- lat. A kisudvarban tyúkok kapirgáltak, ahogy kell. A nyulak még mókáit furcsa szájmozgással harapdáiták a friss répalevelet. Ha a gaz­dasági udvar meglenne, ak­kor az előtte álló ház is, biz­tosan. De itt erről szó sincs. Mindegyre azt várja az em­ber, hogy kilép valaki a há­zából, porcukorral, szitán ke­resztül behinti az udvart, mint. valami süteményt, aztán külön még vaníliás cukrot is szitál rá, aztán megkínálja vele a szerencsétlen nézalő- dőt-keresgélőt, tessék vegyen belőle, magam sütöttem. Az egy igazi, jó porta volt. Az autónak ő is hagyott ren­des bejáratot, de a szemközti bérelt földön kukoricát ter­melt, kellett a jószágnak, volt az udvar végében krump­liföld is, közben nagy tökök dagadoztak, már cefrét érlelt a szilva, a tyúkok pedig Leg- horniak voltak. És szép nagy büszke kakas. Kirepült a kom poszt trágyára, míg be nem zavartuk aztán. Ez a Nyár utca kicsit fer­dén visz arra feljebb, de nem volt annyira messze a ház az utca elejétől. Itt volt a tamariszkuszos, vagy krisz­tustövises, nem is tudom. mi Ügy majd megáll, nem lebeg­teti a szél. Tudja, mint ott­hon. Na látja, sikerül az, ha akarja az ember. Bár nekem sikerülne meg­lelni a házat. Már a tető is rajta van, kapott cserepet, de a kéménvt még vakolni kell, és a tetőtérben is elfalazni a kukorica helyét; Ajtók, ab­lakok a helyükön.., Haha, elvitte a szél: Ejnye, ejnye, mondom, hogy gom­bostűvel. Mint otthon, a sez- lonra, a háttámlánál, vagy a fotelokra. Tízes szöggel vagy ácskapoccsal mégsem erősít­heti fel az ember lánya, nem igaz? No jó, rajzszöggel is lehet, ha már annyira ragasz-, kodik a csipkéhez. Ügy is van. Ott kell annak lennie a kerti pádon. Világos, Kerti pad? Csipkét rája. Vert csipkét. Va. Lamá kis vacakot, amit nem­rég hoztak Franciaországból. Vagy az antwerpeni csipkét. Jó az, ha van. így meg jobban is látja bárki, aki elhalad az utcán. A szilvafákra meg gobelint. Csak a kisebbeket. A velencei tükröt esetleg a diófára. Na, látja, kérem. Megy ez, csak bele kell jól gondolni. Jaj, istenem, hol lehet az a ház! No, itt lekanyarodunk, és úgy százötven méter után jön az ősz utca, de az már nem valószínű. Ez már nagyon benn van. A csuda vigye el, megkeresem én azt a házat. Friss falak, új tetőzet. Vala­hol csak ki villan a többi kö­zül. De hol van? Ezt az üte­mes kalapácsszót még halla­ni is jólesik. Abbamaradt. Fejsze zuhog. A vékonyfekete- bajszos fiatal férfi egy eper­fa alatt áll, és kocsikereket il­leszt abroncsba. Ügy van. Most majd jó nagy hordó vízbe, hadd dagadjon. Kőris­fa, nem? Vagy tölgy? Jobb a kőris. Az olyan lesz, mint az acél. Mondja, hol épült itt új ház? Nyers falak, űj te­tőzet. Ott? Az nem az. ott jártam. Nem, az sem az. Itt lejjebb az a három? Nem azok. A domb alattiakat már néztem. No jó, jó, hogy ki tudja azt számon tartani, min­denütt épül új ház. De ennek az udvarán van egy hinta. Nem olyan párnás, hanem tisz.'esséees láncoshinta. Nem tudja'’ Ne haragudjon. Tudja-e, hogv valósággal jólesik a szemnek látni egy ilyen udvart is. .mint ez a magáé? Itt legalább valami ideillő munka folyik. Hol <a- nulta a, kerékgyártó-mester­séget? Régen úgy mondták, hogy kerékjártó. Kerékjártó. aztán szij.j ártó. Lehet, hogy itt a szomszédai nem is tud­nák. ha azt mondaná nekik, saj jártó vagyok, vagy kerék­jártó vagyok, hogy mi az. Azt hinnék, a nevét mondja, be akar mutatkozni. Mi? Fene bánja, szépítse mindenki, ahogy gondolja, de ez a te­lep, már ne haragudjon, olyan, mint egy zsibvásár. Persze, hogv maga nem tehet róla. De látom, nem esett az ő hibájukba. Ez itt rendes udvar. Jószágot mért nem tart? Ja, maga is csak kijár-5 Hét végeken. Értem. No és kinek csinálja a kerekeket? Ide? Ezeknek? Tán csak nem a Ladára szerelik? Jó vicc. Hát akkor hová? Kinek van itt szekere? Mit mond? Dísz­nek? Teljesen jó szekérkere­keket vesznek dísznek? A fal­ra 0 Meg padláslétrát. Ja, hogv hársfából csinálja. Tudja mit, e fatta. d’sznek megfelel hárs­fából is. Ez a tizenöt is dísz­nek lesz? Jó ám, istenemre mondom Kocsikerék hársfá­ból. A létra az jó hársfából is. Könnyebb vinni. No, is­ten. isten. Itt a patak. Ezen nem volt híd, most meg már behajtani tilos tábla is áll ott szem­közt, a Ms utcánál. Hát aibban aztán már végképp nem lesz. Hej, hogy az a keserves. .. ! Meg még hogy kocsikerék hársfából.. Jó, hogy nem fűz­fából, Most mit szólsz? Hárs­fából. azt mondja, hársfából. Nagyon elfáradtál? Ne hara­gudj, de sehogy nem talá­lom. Vagy én bolondultam meg, vagy...? Nem, nem kívánom. Csak ülj le itt szépen, és én me­gint végigmegyek ezen az év­szakon, vagy mi a csudán, most majd a téllel kezdem. Bár azok ott régi házak, köz­tük biztosan nincsen. Ügy van, Kenyérmorzsát, mint Jancsi és Juliska. Tíz év után aztán visszatalálnánk ide. Szerin­tem visszatalálnánk. Itt még a madarak se csipegetnék föl. Elijednek a benzinszagtól­Köszönöm. Rendes dolog tő­led, hogy ilyen türelmes vagv. Majd itt ülsz, napozgatsz, én pedig mégegyszer végigme­gyek minden utcán. Minden házat külön megnézek. Az nem lehet, hogy nincs meg. Most majd újra megnézem a sínek felől. Emlékszem, itt állt, kicsit jobbra, és elég nagv udvar volt. Vagv porta, vagy telek. Fáj? Pihenteted egy kicsit. Egv jó félóra. Jól van. Köszönöm. Ez a Tél utca, emez meg az ősz utca. Aztán a Nyár utca. És a Tavasz... Lukács Gergely Sándor versei: Szőnyi István: Szőnyi István: Öregség Anyaság Három grácia Világító szemű Volt tegnapelőtt Házak ablakmelege Hogyan lett mégis A kétségbeesés Három múmia Szünete — Mért aszalódunk A következő így össze a végső Szívütésig Szétesés előtt Két arcra Miért szűköl Legalább Ez a kihűlő A bizalom Tekintet? Kivárgzik: Halálos holnap Szemlehúnyásig Üzenete ez: Szelehúnyásig Készülj a semmibe Szőnyi István: Eső után Szunnyadó színek Fénym.attján Az esőcsepp — szívenlőtt napcsalogány — Szétfolyik összerogy Fekete Gyula: TENGERCSEPP (írói iegyzetlapok) A gondolatnak sem Istene, sem királya. — Sem alattva­lója. & Sötétében a korhadék is vilá­gít. — Ha a lámpákat kioltot­ták. ☆ Akár. ha hét nyelven beszél is valaki, végtére csak egy fejjel gondolkozik. Ha ostobán gondolkozik — mind a hét nyelven ostoba. ☆ A középkorban elég volt érvnek a korbács, a töinlöc, a máglya, az akasztófa, a ke­rékbetörés, s karóba húzás A puskagolyó már nem elég érvnek. Nincs golyó annyi, ahány gondolat, TÄT Sok koponya beszakad, míg leomlik egy kőfal. Némely hatalom fenntartja magának a jogot, hogy min­dig ő zárja be a vitát. Ha úgy látja jónak — ma­gát a vitatkozót is. ☆ Amivel nem szabad vitába szállni — azzal nem is érde­mes. •ür Kétdimenziós nép lettünk; Kelet szemszögéből és Nyugat szemszögéből, a szocializmus­ból és a kapitalizmusból, a határokon belülüről és a ha­tárokon kívülről egyszerre nézhetjük, vizsgálhatjuk, meg­ítélhetjük, bírálhatjuk ma­gunkat. Voltaképp a szellemi élet úgy bontakozhatna ki a leg­teljesebben, ha a külön di­menziókat sikerülne áthidalni, ütköztetni, ellentmondásai­kat feltárni. Vissza a színhez Fiatal osztrák művészek kiállítása Alfred Klinkan: Az arc (Hauer Lajos reprodukciója) A magyar-osztrák kulturá­lis csere újabb eseménye a fiatal osztrák művészek be­mutatkozása a Műcsarnok­ban, a grazi Neue Galerie, az új törekvések előmozdítójá­nak válogatásában. A közönség a nyolcvanas évek legújabb törekvéseit is­merheti meg a művekből, 16 művész festményeiből és .szob­raiból. A kiállítók a legfiata­labb nemzedék tagjai, 25-től; harmincévesig, de már van­nak köztük nemzetközi hím­ek, mások most alakítják ki formanyelvüket. Az összkép változatos, sok­színű, bár leginkább az új expresszionizmus jellemző rá, amelyet most nemzetközi megjelöléssel transzavantgard- nak, az avantgárd törekvésen túlinak neveznek. A festők hátat fordítanak a hűvös, geo- metrizáló irányzatoknak, a különféle hatvanas, hetvenes években divatos, festészeten kívüli eszközök alkalmazásá­nak. újra visszatérnek az ecsethez, és vele a színekhez. Örömmel fedezik fel és hang­súlyozzák is a szubjektum szerepét. Az olasz fiatal mű­vészek sajátos klasszicizálási hajlama és a német új expresszionisták heves, vad színorgiái egyaránt hatottak rájuk, formálták életérzésü­ket, de a legerősebb bennük a hazai tradíció egyfajta új- raélése, a barokk mozgalmas­ság szövődik össze bennük a modern festészet intellektuá­lis élményeivel. Egy-egy mű­vük visszautal régebbi korok formafelfogására, de a kör­nyezet annyira más, hogy a mű csak éppen jelzi a kiin­duló élményt. A művészettörténet nagy­jaihoz nyúlnak vissza, Alfred Klinkan például Brouwer kocsmajeleneteihez, ezt azon­ban színben és formában oly mértékben átírja, hogy csak a beavatottak ismernek rá az idézett alkotásra. Á festő egyik kiállított, képén például nagy, vörös, ülő oroszlánféle állatot fest az élőtérbe, a háttérbe pedig nagy kék kecs­kebakokat. így a kép teljesen misztikussá válik, Brouwer lehetséges érzéseit idézi meg, mai, freudi szimbólumokkal. Ezzel a módszerrel, erőteljes foltokkal festi meg nagyváro­si esti miliőben a palacsinta- sütő modern alakját is, az előtte sorban állókkal, a szék alatt vörösen izzó serpenyők­kel. Ismerősen cseng Alois Mos- bacher, Hubert Schmalix, Siegrid Anzinger neve is őket már a nemzetközi me­zőmében is jegyzik. Alois Mosbacher erőteljes színpász- tákból összerótt, monúmentá- lis vásznai képzeletbeli tája­kat vetítenek elénk némi szimbolikus töltéssel. Siegfried Anzinger alvilági figuráit a félelem, szorongás mozgatja. 1983-as „Címnélküli” festmé­nyének sötétből kivillanó, ál­latias alakjai Mednyánszky késői, extatikus, menekülő csavargóival állnak igen kö­zeli rokonságban, pedig nem hisszük, hogy a művész látta őket. Hubert Schmalix szintén fi­guralista. Leginkább feleségét festi a húszas évek német- expresszionizmusának és a Neue Sachlickeit-nak modo­rában. Josef Kernre is hat a Neuse Sachlichkeit,‘de a pop­art is. Azt festi, amit lát minden szépítés nélkül, kö­nyörtelen, ironikus, leleplező szemlélettel. A nyolc fiatal szobrász munkái nálunk merőben szo­katlanok. Ők is a transzavant- gard sokirányú igazodását követik. Élményanyaguk ek­lektikus, a kubizmustól a futurizmuson át az art deeo- ig minden stílustörekvés nagyjait idézik, nemritkán egy műben többet is. Legerősebb egyéniségük Erwin Wurm. Antropomorf alakzatokat, fa­töredékekből, festett lécekből összetákolt szobrokat készít. Leghatásosabb metaforája a Boccioni műve alapján ké­szült Fürdőző figura;, zakla­tott, de kirobbanó erővel tel­jes szobor. Egymásra csúszott kulturális élmények alakítják a többi szobrász szemléletvilágát és kifejezésmódját is. A szobrá­szat klasszikus szabályairól műveikkel kapcsolatban be­szélni nem lehet. Ahány fi­gura, annyi szemlélet és meg­oldásmód. Manfred Wakol- bringer Wotruba geometrizáN szobrainak ironikus változa­tait készíti. Gustav Troges Calderból indul ki, festett ob- jeteket hoz létre függő for­mákban, pop-artos eleitek­kel. szinte színházi installá­ciót alkotva emberi testrészeit és használati tárgyak formáig ra kitömött vászonzsákokbői. Arnold Strohmeier is festett szériákat készít gipszből, pa- pírmaséból, oszlásnak indult koránokat, csontváztöredéke­ket imitálva, bizonyos ritmus szerint összerakva. Manó Lindner kinyújtott) testrészeket idéző, festett fa­szobrai emberi torzókra emlé­keztetnek, de jeleknek is fel­foghatók. A színes festés éle­tet lehel a csonka formákba.- Az új osztrák szobrászat megtörte az akadémikus ha- gvománvt. mentesülni igyek­szik az anyag- (kő, bronz, fa) megmunkálás évszázados tör- vénvei alól is. Jelenleg vala­mi köztes művészet a festé­szet és szobrászat között. Brestyánszky Ilona I NÓGRÁD — 1986. június 14- szombat £) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom