Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-09 / 108. szám

Népszerűvé válna újra...? Egy néprajzos vallomása A balassagyarmati Palóc Múzeum néprajzi gyűjtemé­nyét dr. Kapros Márta ke­zeli. Munkahelyi dolgozószo­bájának asztalán „művészi rendetlenség” uralkodik. — Ebben az évben lesz ti­zenöt éve, hogy Nógrád me­gyébe jöttem dolgozni. A deb­receni Kossuth Lajos Tudó- mán yegyetemen végeztem. Gyermekkoromat, fiatal évei­méi: Hajdú-Biihar megye székhelyén töltöttem. Ami­kor a Palóeföldre érkeztem, rengeteg új és számomra szo­katlan dolgot tapasztaltam. Itt például még nagyon sok fa­luban éltek a régi népszo­kások'; hagyományok. A pa­rasztembereknek úgy kellett ünnepelniük, sírniuk, vagy ne­vetniük, ahogy szüleik, nagy­szüléik tanították és enged­ték. Tudtam, hogy mindez csak néhány évig tarthat, így megkezdtem a régi népszoká­sok feljegyzését. Elsősorban a terhesség körüli hiedelmek, az újszülöttről való gondoskodás, az ősi teendők érdekeltek. A tárgyi emlékek közül pedig a textilek vonzottak, abból is a fehérhímzés, a fehérszőttes. Nagyrészt ezeket gyűjtöttem össze a múzeum számára. Bárhol jártam, ha valami szépet megláttam, mindig az jutott először az eszembe, hogy milyen jól fog ez mu­tatni nálunk a falon! — Nem fordult még elő, hogy valami olyannyira meg­tetszett, hogy inkább meg­tartotta saját gyűjteményé­ben? — Nincs magángyűjtemé­nyem. Kizárólag a múzeum­nak dolgozom. Nekünk nép­rajzosoknak, ez már így van a vérünkben. Hazudnék, ha azt mondanám, egy darab ré­gi tárgyam sincs otthon, de nem vagyok „hörcsögtermé­szet”, aki mindent csak ma­gának akar. Sokkal boldo­gabb vagyok, ha tudom, hogy azt a valamit, amit megta­láltam, sokan láthatják majd. — A népdalénekesek, a nép­művészet mestereinek nagy része hímzett blúzban jár még az utcán is. és ottho­nukat ősi használati eszkö­zökkel díszítik, mondván: ín érzik jól magukat. Ebben a szobában két régi korsót ki­véve, csupa modern tárgyak helyezkednek el a polcokon, és ön is egyszerű, hétköznapi ruhában van... — Szerintem nem külsősé­gekkel kell kifejezni, ki mennyire szereti a népművé­szetet. A néprajzosok sokkal mélyebb kapcsolatban állnak a népművészettel, minthogy azzal hivalkodjanak: nézzé­tek emberek, én parasztruhá­ban járok, maga vagyok az élő népművészet... Egyébként nincs folyamatosság népi kultúránkban. Azzal, hogy ki­hímezünk egy blúzt ősi min­tákkal, hogy néhány iparmű­vészünk felhasználja a régi motívumokat, csak másodla­gos népművészetet teremtünk. Az eredeti célokra kevesen készítenek tárgyakat. Inkább csak dísz egy-egy szépen fa­ragott pászcorbot, festett tá­nyér. Kifelé ugyan igyek­szünk ápolni a hagyományo­kat, de ez már egy új stílu­sú népművészet, ennek leg­többször a szereplési vágy a mozgatórugója. Rimócon Hollókőn régen levetették már az asszonyok a bő szoknyát, csak az idős nénik egy része hordja még, de ha jön egy turistacsoport, vagy a tele­vízió, esetleg filmesek, rög­tön előkerülnek a szebbnél szebb, olykor hivalkodó ru­hadarabok. — Ami néha közelit a giccshez... — Igen, mert lassan telje­sen eltűnik a falusi ízlés­kontroli. Miért is? Régen minden vasárnap templomba mentek a lányok, az asszo­nyok, oda vették fel új ru­háikat. Ha valaki saját ötle­te szerint varrta szoknyáját, vagy blúzát, rögtön észrevet­ték az emberek, és ha nem tetszett, megszólták érte, nem volt bátorsága még egyszer felvenni. Ha viszont szépre sikerült, az egész falu átvet­te az új formákat. Napjaink­ban a vidéki embereket túl sok hatás éri, s elsősorban a televízió, a különböző újsá­gok és folyóiratok szabás­mintáit másolják. Ezenkívül együtt szinte már sehova nem járnak a falusiak, nincs már olyan hely, ahol közösen ki tudnák szúrni a csúnyát — Az utóbbi években di­vat lett a folklór. Népszerűb­bé válik ezzel a néprajz? — Nagyon örülök, hogy „divatba jöttünk”, de sze­retném. ha az ifjabb korúak nemcsak azért vennék fel a bolhavászonból szőtt inget, mert jól mutat farmerhez, hanem utánanéznének erede­tének is: ki hordta, mikor vette fel, miért viselte? S ezzel talán sikerülne elérni, hogy kicsit többet tudjanak régi életünkről. A parasztemberek minden­napi életét nem a mikszáthi idill jellemezte. Keményen meg kellett dolgozni minde­nért. Túlzás nélkül mond­hatom, hogy „farkastörvé­nyek” uralkodtak. A szájuk­tól is megvonták a falatot, csakhogy legyen valamijük. A múlt század második fe­létől érezhető egy gazdasági rétegződés, így voltak, akik jobb körülmények közé ke­rültek, de amikorra már megtehették volna, hogy ké­nyelmesebben éljenek, szigo­rúak maradtak önmagukhoz, mert minden pénzért földet kellett venniük. Ennek még ma is érződik a nyoma, pél­dául a házépítésnél. Micsoda palotákat húznak a régi fa­lusi házak helyére! Tulajdo­nosaik legtöbbször a nyári konyhában laknak, nem is használják. S bizony ezek a „kacsalábon forgók” gyak­ran ízléstelenek is. Ügy ér­zem, magukra hagytuk a fa­lusiakat a nagy építkezéseik­nél. Lehetett volna jobban figyelni az építési engedélyek kiadásánál. Építészmérnökök típustervei alapján kellett volna dolgoztatni, a régi ha­gyományok megőrzése mel­lett. De talán még nincs na­gyon késő. A mai fiatalok igényesebbek, és remélem, fogékonyabbak a praktikus­ság. a szépség és az ízlés iránt is. Tanké Magdehw Miről ír a Szovjetunió májusi száma? FPrtifeg^zet Orfeusz és Eurydiké Operát rendezni színháziban és filmen egyaránt a nehéz feladjatok közé tartozik. Ügy tűnik azonban, hogy korunk nagy rendezői igyekeznek ezziel a műfajjal is megbirkózni nem kevés sikerrel. Bergman Varázsfuvolója, Premingér Carmen Jones-e, Losey Don Giovannija, Zeffirelli Traviá- tája, legutóbb Rosi Carmenje zseniális alkotások. A hollywoodi szuperprodukciók hivalkodó nagyvonalúsá­gától, az egyszerű, naturális előadásig széles skálán mozog a képi megvalósítás. De az operafilin szövegkönyvhöz és partitúrához kötött alkotás, így az eredeti mű nem marad­hat ki egyetlen változatból sem, csak esetleg egyes elemei. Most egy újabb operafilm — az Orfeusz és Eurydiké — került a magyar mozikba. Valószínűleg kevesek gyönyörű­ségére, hiszen sem a műfaj, sem pedig- a nyelv nem vonz majd széles tömegeket. Gluck zenéjét és Calzabígi szöveg­könyvét Sóra Sándor és Kurucz Sándor fényképezte filmre és Gaál István rendezte. A magyar színészek playback segítségével hazai és olasz operaénekesek közreműködésével olaszul szólalnak meg. Óriási hibája ez a filmnek, mivel a mozijaink kommersz- hez szokott közönségének soraiban bizonyára akadnak olyanok is szép számmal, akik nem ismerik az aredeti legendát. Az Orfeusz és Eurydiké története hálás téma. A ked­veséért a halállal szembeszálló ember visszakapja szerel­met a túlvilágból, úgy hozza fel onnan, hogy rá sem te­kint. A vállalkozásba belebukik, mert nem képes ellen­állni a szeretett lény esdeklésének, holott jól tudja: ren­díthetetlennek kellene maradnia. A rendező azonban eltért Gluck és Calzabigi megoldá­sától. Nem vállalja a happy endet. Az istenek nem bocsát­ják meg az emberi gyengeséget. Orfeusz hűségesen követi elhunyt kedvesét, Eurydlkét a másvilágra, az üdvözült lelkek birodalmába. Énekével sikerült ugyan felébreszte­nie holtából szerelmét., mégis utoléri Eurvdikét a halál, s többé nem tér vissza a földi életbe. Orfeusz szerelmesét immár végérvényesen örökre magába zárja az alvilág. Gaál István logikája érthető: az embert próbáló tragikum nem tűri az isteni ajándékként kapott váratlan szerencsés fordulatot. Nem illik a görög sorstragédiák kérlelhetetlen- ségéhez. Sára Sándor képteremtő művészete itt a romantikus tájképfényképezésben is reme kelt (a külföldi kritikusok közül az Orfeusz és Eurvdikét elemezve a Filmcritica olasz recenzense csak az ő nevét emeli ki). A vonzó Eszenyi Enikő (Eurydiké) és a tehetséges Téri Sándor (Orfeusz) dicséretesen alkalmazkodnak a rendező elképzeléseihez. Ami a zenét illeti: a Roll* zenekar és a szólisták, Kin­cses Veronika (Ámor) és Miller Lajos (Orfeusz) muzikali­tása, nemes patetikussúga hatásosan érvényesül. Gaál Ist­vánt a zene szeretate késztette arra, hogy Gluck zenéjét filmre vigye. A szép és nemes emberi érzésekre fogékony nézők számára felüdülést jelent ez a lírai-balladisztikUB alkotás. — buzafalvi — Afrikai trófeagyűjtemény Keszthelyen Az Afrika-vadász Win- dasági Múzeum tulajdona; dischgrätz Magyarországnak meiyet állandó kiállítás ke­aiándékoztatobh rint M rétében a keszthelyi Feste­darabbol allo trofeagvujteme- ...................... " , ■ n yét. A hagyaték a Mezőgaz- tíeh-kastelykan mutatnak be. A múzeumban Az SZKP XXVII. kong­resszusa olyan intézkedéseket fogadott el a tudományos és műszaki haladás meggyorsítá. sa érdekében, amelyek a népgazdasági rendszert érzé­kennyé teszik a szüntelen megújulások iránt. Így tér­nek át az intenzív gazdál­kodásra, s így sikeresen old­hatják meg a társadalmi és gazdasági fejlesztés feladata­it. Abel Aganbegjan akadé­mikussal, az ismert közgaz­dásszal beszélget a Gyorsí­tani a fejlődés ütemét című írás szerzője a közeli és a távlati tervekről, a szüksé­gessé vált alapvető változta­tásokról. A Célra orientált mérnö­kök című írásában J. Szóló- mencev profresszor, a moszk­KOSSUTH RADIO: 8.í>5: Műsorismertetés 8.15: M.ii kulturárlis programok 8.20: Utazó kutatók 8.50: starker János gordongázik. Sebők György zongorázik. 9.24: Sallinen : Dalok a tenger­partról. 9.33: Jól a dal 10.05: A D.analdák Babits Mihály versei. 10.10: Fúvószene a győzelem na plán 10.28: Cseh népdalok és táncok. 11.00 • Gondola4 vai szerszámgép- és műszer­ipari egyetem rektora az újfajta mérnökképzés szük­ségességéről, a régi, elavult módszer okozta problémák­ról, valamint arról beszél, hogy a műszaki oktatást job­ban össze keii hangolni a gyakorlati követelmények­kel. Olvashatunk a cikkben az oktatás új. célra orientált, intenzív formáiról is. Vlagyimir Poleckov, a Leg­felsőbb Tanács tagja, a Ke­merovo megyei t&riács elnö­ke azt fejtegeti a Kuznyecki környezetvédők című cikk­ben, hogy miként veszik fel a harcot régi és új :pari komplexumaikban az egyre veszélyesebbé váló környe­zetszennyezés ellen. Csaknem ötvenéves a Szov­11.45: Lenoczky Éva operett- daiokat énekel. 12.45: Garaczi László: Plasztik. 12.55: A zene is összeköt. 14.10: A számkivetett Miograd Bulatovic elbeszélésének rádió, változata. 14.47: Daróci Bárdos Tamás: Hegyközi lakodalmas. 15.00: Nemzetiségeink életéből 15.30: Három Vivaldi-concerto ifi.05: Széltoló 17.00: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepén. 17.30: Az indiai klasszikus zen« XIII 8. rész. 17.55: Sanzonok 18.15: Hol volt. hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk- 19.15: A Rádiószínház bemutatója. Várj reám I—IT. 20.53: Válogatott felvételek. 21.30: Pro és kontra. 22.?0: Tíz perc külpolitika. 22.30: Shakespeare mindenkinek. ÍTI. Richard. 23.00: Cesar Franek műveiből. 0.15: Eifé: után jetunió állami népi tánc­együttese, a Mojsaejevegyüt- tes. A Mojszejevék című írás ízelítőt ad az együttes mű­helytitkaiból, bemutatja az alapító, Igor Mojszejev mun­káját. Számos nemzetközi ko­molyzenei versenyt nyernek szovjet előadóművészek. A Bravo, Arina! című cikkben a szovjet világsikerek mél­tatása kapcsán a szerző több érdekes témát érint. Választ keres arra is, hogy mikép­pen lehetne több embert be­csalogatni a hangversenyter­mekbe. Sajnos, a magas színvonalú koncertek több­nyire félház előtt zajlanak, mondja a cikkíró, pedig a világon a Szovjetunióban a legolcsóbbak a jegyek. PETŐFI RADIO: 8.(15: Az izraelita felekezet negyedórája. 9.29: Moszkvából érkezett 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben ÍZ.10: Cseh fúvoszene 1Z.Z5: Édes anyanyelvűnk ÍZ.30: Népi muzsika 13.05: Popzene sztereóban 14 00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség It.Z0: Tudósítás a Magyarország —Irán tenisz Davis Kupa mérkőzésről. 18.30: Fiataloknak! 10.05: Tudósítás a Magyarország —Irán tenisz Davis Kupa mérkőzésről. 19.50: Egészésgünkért! 20.00: Nóta kedvelőknek Í1.05: Senki többet? Harmadszor! 22.28: Magnósok figyelem I 23.20: A mai dzsessz 33.00: Verbunkosmuzsíka 0.15: Póttarisznya A Magyar Rádió zenés műsora hajnalig. MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Műsorismertetés. hirek, időjárás. 17.05: Péntek este Eszak- Magyarországon. Szerkesztő: Ja­LWET-DÍJAS ZONGORAMŰVÉSZ BÁTONYTERENYÉN Jandó Jenó koncertje A közelmúltban Magyaror­szág egyik legkiemelkedőbb zongoristáját, a méltán vi­lághírű Jandó Jenőt látta vendégül a bátonyterenyei Bátyász Művelődési Ház. A művész az egyik legihletet- tebb toimácsolója Lisz Fe­renc műveinek, külön öröm tehát, hogy nagy zeneszer­zőnk születésének 175. és ha­lálának 100. évfordulóján ép­pen ilyen nagy előadó hallga­tásával ünnepelhettünk. Műsora is méltó volt a je­les évfordulóhoz, hiszen Liszt legszebb, egyben a legnehe­zebb zongoradarabjaiból vá­logatott. Jandó Jenő Liszt­interpretációját lehetetlen kritizálni. Csupán a legna­gyobb csodálattal és elisme­réssel szólhatunk arról, hogy előadása felülmúlt minden várakozást, és felülemelke­dett olyan körülményeken, mint a nem éppen ideális hangszer, amelyen játszott. Technikája briliáns, dallam- vezetései csodálatosan ki­dolgozottak. A műsor első részében el­hangzó Teli Vilmos kápolná­ja, A vihar, a Forrásnál és az Obermann völgye hangu­latfestő programzenén. Szinte magunk előtt láttuk a táj szépségét, a forrás csörgede- zését, a vihar erejét és Teli Vilmos történetét. Az első rész záróműve az Obermann völgye íhletője egy hasonló ciinű, divatos romantikus re­gény. A darab a romantikus zenei formálás valóságos re­meke. A műnek csak légkö­ri kerete a táj, igazában nagy lélegzetű lélekportré, a francia romantika zenei lé- lekrájza a 25 éves Liszt lel­ki vásznán. A hangverseny második ré­szében a művész Liszt (Hat P&ganini-etűdjét játszotta. A múlt század romantikus ze­néjének egyik jellemző voná­sa a hangszeres virtuozitás, mindez a hangszeres techni­ka addig alig sejtett fejlődé­sével járt együtt. Niccolo Pa­ganini, a kor nagy hegedű- vmtááza 24 cspriccőt írt és játszott hihetetlen magas fo­kon, érthető, hogy ezek a da­rabok megragadták Liszt Ferenc fantáziáját is. Liszt hat darabot dolgozott fel ebből a sorozatból, ab­ból a célból, hogy a zongo­rajáték különféle részletprob­lémáit világítsa meg. Mind a hat utánozhatatlanul értékes remekmű, a zongorajáték csúcsiskolája, melyeknek ze­nei és technikai megvalósí­tása Jandó Jenő előadásában szinte maradéktalanul sike­res volt. A bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház csaknem telt házas közönsége forró taps­sal hálálta meg a páratlan élményt; ezen taps jutalma ráadásként a VII. rapszódia volt. Hangverseny után jólésően hallgattuk a művész elisme­rő szavait, amely a rende­zésnek és szerinte: „a lelkes, értő és meglepően nagyszá­mú közönségnek” szólt. Becze Lajosné tcab Mária. (A tartalomooi: kis- vasúttal a Mátrában és a Blikk­ben — Szerelem és házasság. Beszélgetés dr. Pénzes Géza fő­orvossal — Idegenforgalmi sze­zon előtt — Magnóatjátszás — Frogiramok a hét végére.) 18.90: Eszak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelöze- tes. MAGVAR TELEVÍZIÓ: 8.55: Tévétorna 9.00: Iskoiatévé 9.20: „Ha dalod röppen az ég­nek. . .” Emlékmüsor a győzelem napja tiszteletére 9.50: Nyugdíjasok délelőttié 10 20: Budapest titkai. I—II. rész 11.00: Törénetek a kiskertekről. VII/7. rész 12.00: Képújság 14.35: Iskolatévé 14.50: Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz 15.15: Mesterségek 15.50: Hirek 15.55: Három nap tévéműsora 18 00: Egv szó. mint száz 18.40: Betűreklám 16.45: A gvőzelem stratégiája. XV/15. rész 17.50: KéDÚiság 17.55: Reklám 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.05: Tévétorna 19.10: Esti mese 19.20: Reklám 19 30: Híradó 30.00: Reklám 30.05: Lányok az aknamezőn. Szovjet film 21.20: Betűreklám 21.25: Érdekes emberek játéka 21.55: Rippl-Rónai-portréműsor 22.30: Híradó 3. 22.40: Himnusz 2. mCsor: 17.55: Tau bécsi. XX/14. rész 18.25: Képújság 18.30: Súlyemelő Európa-bajnok- ság. 175 k*> 19.00: Ablak 19.30: Fuvola-gitár szonáták 20.00: összeállítás Eisemann Mi- nály szerzeményeiből 20.50: A halótörött. Jugoszláv ralzfllm 21.00: Híradó 2. 2120: Súlyemelő Európa-bajnok- ság. (85,5 kg) 31.50: Képúisáe BESZTERCEBÁNYA i 19.30: Tv-mradó 20.05: Ünnepi vers 20.10: Operaelőadás felvételről 22.00: Egy nap Csehszlovákiában 22.50: Játékfilm 0.00: Hírek 2. MŰSOR. 19.30: Tv-hiradó 20.05: Viola. Tévéjáték (iem.j 21.15: A prágai vár mújtja és jelene 21.45: Időszerű események 32.00: összeházasodhatunk. Szovjet film 23.25: Híres melódiák MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 3.; Há­romnegyed 6 és 8-tól; Vissza­számlálás (14). Magyar film. IS­KOLAMOZI: Nagymama. — Ba­lassagyarmati Madách: Háromne­gyed 6 és 8-tól; A tűz háborúja (16). Színes kanadai kalandfilm. ISKOLAMOZI: Sellö a pecsét­gyűrűn. - Pásztói Mátra; Az el­varázsolt dollár. Magyar bűn­ügyi filmvigjáték. - Szécsényi Rákóczi: A smaragd románca (14), Színes, szinkronizált USA- kalandfilm. — Rétsáe: ördög* kísértetek (14). Színes magyar film. — Karancslapujtő: Nincc kettő négv nélkül Színes szí-' roniz.ált olasz tllmvígiáték Érsek vadkert: A kövek ura - ■ nes szinkronizált szótőét mese­film. — Nagylóc: Piszkos ü|f? (14). Színes amerikai bünt'"' film. 4 NÓGRÁD - 1986. május 9., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom