Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

A NÓ Építők a városban Az építőiparosok sorsa: hol lent, hol fent. Azt mond­ta Máté Sándor, az ÉPSZÖV igazgatója, hogy lent, ha ke­vés a munka... — Most lent vagyunk ... Hiába, a gazdasági életünk ingadozásának szele, őket is megérintete. Az építeni szán­dékozók óvatosabbak lettek. Azért arról nincs szó, hogy „lehúznák a rolót”, mert van munkájuk, csak kevesebb a szokottnál. De okosan iga­zodnak a helyzethez. A leg­jobb szakmunkásokat fog­lalkoztatják és munkájuk mi­nősége a reklámjuk. Fő fel­adatuk Szécsény lakásépíté­se. Eddig már 350 lakást készítettek el. Módosítottak a munkájuk rendszerén. Kikapcsolták a közvetítőket és saját hatás­körben kötnek megállapo­dást az építeni szándékozók­kal. Örök téma a várossá válás óta, városnak lenni. Ami Go­dó Dezső főépítész kezében fut össze, akinek álláspontja: az anyagi erőhöz mérten, fokozatosan haladni és ez nem látványos. A lényeg: ennek ellenére nem szabad lemonda­ni a megtervezett, illetve elhatározott fejődésről. Első he­lyen a már megkezdett beruházások befejezése áll. Műve­lődési ház. Hasonlóan fontos a lakosság magánerős építke­zésének támogatása. Aztán a szennyvíztisztító telep bőví­tése. Az ivóvízellátás korszerűsítése, valamint az új autó­busz-pályaudvar megépítése. Majd a városközpont rekonst­rukciója, megőrizve a műemléki környezetet. Nagy feladatok, de megvalósíthatók. A lakosság segítő­készségére, az előrelátó építési szakemberekre e kérdésben számítani lehet. Íme a főépítész (előtérben) a városközpont tervrajza fölött, Podmaniczki Pállal, aki segítőtárs a mun­ka végrehajtásában. Újdonságok a Skálában „Dióhéjban" a tsz-roS Megyénk egyetlen Skála-. Coop Áruháza a szécsényi áfész Palóc Skálája. A vá­rosközpontban magasló épü­let a település egyik szép szín­foltja az előtte levő parkkal együtt. Ma ugyan a szemlé­lődő az áruház körül állvá­nyokat lát, de ez is a helyi­ek céljait jelzi: tatarozzak, festik az épület külső részét, hogy ezzel is csinosabbá te­gyék! A hangzatos öndicséret he­lyett a hiányosságokat emlí­tik először, Az emelet össz­képe egyhangú és sivár, az élelmiszerosztályon nincs felvágottszeletelő gép. s Itt is rossz a „rálátás”. De nyom­ban hozzáfűzik: a közeljövő­ben — folyamatosan — kija­vítják a hiányosságokat. Már elkezdték az élelmiszerrész­leg átrendezését, s színeseb­bé. vonzóbbá akarják tenni az I. emeletet is. Két újdonság már biztos! Hamarosan óra-ékszer-aján- dék osztály nyílik, mert úgy érzik, erre szükség van. Nem­régiben kötöttek szerződést a Budapesti Harisnyagyárral, így az elkövetkező hónapok­ban megnyitják a harisnya- mintatermet, ahol bő válasz­ték várja majd a vásárlókat. K két tény mellett számos tervük van: ikresíteni akar­ják az élelmiszerosztály pénz­tárgépeit, lehetséges, hogy kulcsmásoló ..„.műhely” is lesz a Skálában. S a még jobb áruellátás érdekében tovább szélesítik meglevő nemzet­közi kapcsolataikat. A cseh­szlovák és lengyel szerződé­sek után folyamatban van egy bolgár áruházi hálózattal is az'együttműködési megál­lapodás megvalósítása. Több tégla. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserép!pari Válla­lat szécsényi gyáregységében évente 7 millió téglát gyár­tottak. Most folyik a korsze­rűsítése. Az üzem 135 millió forint értékű rekonstrukciós munkái augusztus végére be­fejeződnek, s szeptemberben megkezdődik a próbaüzeme­lés. As »lrfsH frták: Bebál Ovnta, Ssenofridl Ferenc, Vsakor látván. Fotó: Bence« Péter. Miskolci István, a telepve­zetője elmondta, hogy a fel­újításnak hármas célja volt. Az új technológia bevezeté­sével jelentősen csökken a nehéz fizikai munka; a ter­melés megduplázódik, hiszen évente 13 millió téglát fognak gyártani. Az új technológia lehetővé teszi az energiata­karékos, jobb hőszigetelésű téglák gyártását. Az új technológiára a szak­embereknek fel kellett ké­szülni. A gépkezelők 9 hetes átképzésen vettek részt Bala­tonszárszón. A termelőszövetkezetben mindenkinek sok a munkája. Az iramot a követelmény diktálja. Volna is miről be­számolni a krónikásnak, ha... — Most nem érek rá, men­nem kell... — így a termelési elnökhelyettes. Csakhogy a „NÖGRÁD Szé- csényben” megyénk egyik leg­tekintélyesebb mezőgazdasági üzemének mellőzésével nem jelenhet meg. Nem volt más, mint a termelést közvetlen irányító ifj. Soós Ottó nö­vénytermesztési főmérnök se­gítségét kérni, valamint Végh Károly ágazatvezetőét. Mindketten kiváló szakélv tői a mezőgazdálkodásnak. így jutottunk birtokába an­nak, hogy nagy erővel folyik a szénabetakarítás, amely hektáronként 60—70 mázsát termett, mert gondosan mű­trágyázták. A termést a szá­Több mint másfél évtizede alakult az EDZETT Szécsény- ben. Ez év január elsejétől önálló vál­lalatként működik. Termelési tervük 325 millió forint. A vá­ros legnagyobb ipa­ri üzemében nyolc- százhúszon dolgoz­nak. Dudok Béla és felesége Erzsiké, az üzem megalakulá­sától az EDZETT munkása. Tudom, azok, akik Buda­pestre járnak dol­gozni, valamivel többet keresnek. De, én itt az EDZETT- ben megtalálom a számításom. Aki ná­lunk becsületesen dolgozik, az a fize­razság sem befolyásolta. A takarmánytermesztés igen fontos kérdés a tsz-ben a nagyszámú állatállományra való tekintettel. A búzának sem kisebb a jelentősége, hiszen többségé­ben vetőmagot termesztenek. Ezt a növényt már megvisel­te a májusi kánikula. Kárte­vő is támadta, folyik ellene sikeresen a védekezés. Sajnos szántóföldi géppel kényszerül­nek erre a műveletre, mert a repülőgépes szolgálat nem ké­pes kielégíteni igényüket. A főmérnök becslése szerint ga­bonából közepes termésre szá­míthatnak. A cukorrépa, a napraforgó szépen díszük a földeken, Fo­lyik a kultivátorozása. A bur­gonyatermést illetően jó ki­látásokat jelzett Végh Károly ágazatvezető. A gondos talaj­előkészítést, a gépek minősé' Vallomás a munkáról... lommal is a szocialista címet. gi munkáját és a növényápo­lást említette, mint a jó ter­més meghatározóját. Szemnek is tetszetős a sza­móca. A termése sokat ígérő. Megkezdték a szedését. Az igazság, hogy nagy odaadás­sal gondozták. Nem takaré­koskodtak az öntözésével sem. Nagy munka folyik termé­szetesen az ipari ágazatokban is. Szorgalmasan dolgoznak mindenütt a termelőszövet­kezetben. Ez esztendőben már a VII. ötéves terv megvaló­sítása folyik. Az első eszten­dő sikerei nem közömbösek az elkövetkező évekre. Dióhéjban tehát ezt tudtuk mondani a II. Rákóczi Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zetben folyó munkákról, an­nak ellenére, hogy a terme­lési elnökhelyettesnek ránk már nem maradt ideje. életi életbe is be­kapcsolódik. Ne­gyedszázada mun­kásőr. Beválasztot­ták a vállalati ta­nácsba. Kimagasló munkáját, közéleti tevékenységét, o gyár vezetői több al­kalommal is elismer­ték. A Munka Ér­demrend bronz fo­kozatának tulajdo­nosa. Arra a kér­désemre, hogy mi a titka annak, hogy egy gépkocsivezető ilyen magas kitün­tetést kapott, így válaszolt. — Dolgozni kelt becsületesen. Ebben a széliemben irá­nyítja munkatársait is. téskor nem panasz­kodhat — vélekedett a nyílt tekintetű fér­fi­Dudok Béla egy láncszem a termelés folyamatában. Gép­kocsivezető. A nyersanyagot szál­lítja. A késztermé­ket viszi a megren­delőhöz pontos ha­táridőre. Naponta a volán mögé ül. hogy a gépkocsi rakomá­nya a kitűzött célhoz érjen. Kollektívá­juk, amelynek ve. zetője, több alka­elnyerte brigád — Béla az az em­ber, akire a brigád tagjai hallgatnak. Ha társadalmi mun­káról van szó az elsők között van — vélekedett róla a gyár egyik vezető­je. A kollektíva te­kintélyét a brigád­vezető azzal vívta ki, hogy „a fogjuk meg és csináljuk" elvet vallja. A köz­Cipész kerestetik ... Nincs a városban cipész: Egyik ismerősöm mondja, hogy nemrégiben két pár használt lábbelijét akarta megcsináltatni, de nem tud­ta mitévő legyen. Hová men­jen? Balassagyarmaton van a legközelebbi suszter, az úti- k Itség manapság elég drá­ga. így megfontolandó, az u zzás. Most mit csináljak? — kérdezte tőlem. lét javaslattal álltam elő. A egyik: látogassa meg szé­csényi rokonait, szedje ösz- sze a javításra váró szandá­lokat, cipőket és kérjen úti­költség-hozzájárulást. Ehhez kapcsolódott a másik elkép­zelésem is: ha kicsi a ro­konság, akkor a szomszédokat járja körbe, közölje velük terveit. Közös összefogással csak megoldható, hogy a le­ves ne kerüljön többe a hús­nál! „Ez egy alkalommal rend­ben is van, de mi lesz ké­sőbb?” — hangzott a válasz. Ezt a gondolatot vetettem fel én is, mikor megkerestem Tomis Istvánt, a kisszövetke­zet elnökét. — „Sajnos nincs cipészünk — mondta. — Tá- vozása óta folyamatosan hir­detjük az állást, jelentkező azonban nincs. Hiába, a ci­pészmesterség hiányszak­ma..." Ezek után nem marad mást közhírré tétetik, hogy a kis­szövetkezetbe susztert vár­nak, ha lehet, azonnali be­lépéssel. Addig pedig kedves szécsényiek választhatnak: vagy Balassagyarmatra, vagy Salgótarjánba viszik a meg­viselt lábbelit javítani. S, ha az útiköltséget drágállják, ja­vaslom, menjenek autóstop­pal A mester... Milyen a véletlen. Nedelka Jó­zsef úgy lett szécsényi lakos, hogy Gyulafalván (Erdély) jó ismerőse volt a városi tanács egyik tisztviselője. Magyaror­szágra való áttelepülési kérvé­nyére azt írta: engedélyezve. Nedelka József útja Szécsénybe, a gépállomásra vezetett. Mint kovácsmester dolgozott itt. Mindez így egyszerű hétközna­pi dolog, ki figyelt volna fel er­re az iparos emberre. Mert nap­jainkban ő a város egyik leg­népszerűbb embere — legalábbis a varrógép-tulajdonosok köré­ben és a varrógépet árusító bolt­ban. Nedelka József a nehéz ke­zűnek hitt kovácsmester, a leg­finomabb varrógép-alkatrészek között is mesterien eligazodik. Akinek varrógépe van, úgy is nevezi: a varrógép doktora Ma­ga is mondta, hogy ezek az ér­zékeny gépek finom fogást igé­nyelnek. Az eredeti szakmájára vonatkozólag pedig azt, hogy a kalapács nem vette el kezének érzékét. így tehát á városban, ahol baj van, megjelenik és kijavítja a megrokkant varrógépet. De a türelmetlenebbek helybe is men­nek. Ezért a Bajcsy úti Nedelka- portán fényes a bejárat! kapu kilincse. A mester dolgozik. Hála annak a huszonhat évvel ezelőtti vé­letlennek . .. Tefszéff - nem iefszett A fiatal városban tett sétánk során sok mindent meg­néztünk, sok emberrel beszélgettünk. A látottakat és a véleményeket mondjuk el: — Az elismerés hangján szólhatunk arról a társadal­mi munkáról, amellyel a ki­esik és a nagyok rendbe hoz­i ták a Kossuth-ligetet és a sportpályát. — Némi keserűséggel ta­pasztaltuk viszont, hogy a Várkertben a játszótér el­hanyagolt. A homokozót be­nőtte a fű. A hinták hiányo­sak, ahol egykor labdarúgó- pálya „állt”, most derékig ér a fű. A tóba dobált szemét sem a környezetvédelem sze- retetének szimbóluma. Le­hangoló látvány a múzeumba Tezető Ady Endre utcában a bástya mögötti illegális sze­métlerakat is. — Nem tarto­zik a szép látvány közé a szemetes autóbusz-megálló. — Kicsik és nagyok örül­nek a hírnek: újabb játszó­tér és KRESZ-park épül a városban. — A Temető utca lakói és az ottlevő garázstulajdonosok viszont azért bosszankodnak, hogy sokan versenypályának vélik az utcát. A 40 km-es se­bességkorlátozás volna cél­szerű. — A művelődési központ az elmúlt időszakban többek között sokat tett a település zenei életének fellendüléséért. Ezt bizonyítják a hangverse­nyek, a zenei ismeretterjesztő előadások. A feinőtt-vegyes- kórus többéves sikeres sze­replése. A különböző zene- tanfolyamok. — Azt a mostoha körül­ményt, amely a látogatót az épületben fogadja, a nagyte­remben a nyikorgó székek „zenéjét” már csak az a tu­dat tudja elviseltetni, hogy épül az új művelődési ház, amelyet a tervek szerint jö­vő év április 4-én adnak át. — Tetszett, hogy az áfész „úi ruhába” öltözteti egysé­geit. — Nem tetszett, hogy a főutcán két üzlethelyiség — a volt papír- könyvesbolt — évek óta elhanyagolt álla­potban „szomorkodik”. Utca, ahol őrzi szép népi hagyományát a város c

Next

/
Oldalképek
Tartalom