Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
Lehetetlen bizonyítani IfBem mind beteg a táppénz r Ha előre tudom, hogy egy hónapban harminc-negyven embert vesznek fel a gyárban munkára, és a feldolgozó II. üzemben is szabad kezet kaptak munkásfelvételre (hiszen mostanában annyi a törölget- ni-, csomagolni való), akkor magam is kitalálhattam volna, hogy ennek a gyárnak a táppénzes helyzete a megyében egyike a legross zabbaknak. Egyáltalán nem javítja a táppénzes fegyelmet, hogy a salgótarjáni öblösüveggyárnak már három éve nincs állandó üzemorvosa. — Az állandó üzemorvos már jól tudja, hogy egy-egy munkakör milyen ártalmakkal járhat, és ismeri a beteget is, aki ismétlődő panaszokkal keresi feL Az a körülmény, hogy ket-három havonta változik az üzemorvosunk személye, nem javítja nálunk a táppénzes helyzetet — mondja Harruner- né Nagy Éva szb-titkár. — Ezért is tűzzük napirendre szeptemberi bizottsági ülésünkön a kérdést: lesz-e és mikor állandó üzemorvosunk. Az üzemorvos táppénzre vételi joga azonban csak a salgótarjáni lakos gyári dolgozókra terjed ki, a bejárókat adott esetben a lakhely szerinti körzeti orvos veszi táppénzre. Az igencsak ritkán alkalmazott rendkívüli orvosi felülvizsgálat tavaly meglepő eredményt "hozott. Az történt ugyanis, hogy a körzeti orvosok által járó betegként keresőképtelennek Üzemorvosi rendelésre várva... kább elmegyek táppénzre! Elment-e vagy sem. ezért ment- e el vagy másért? — ez me- gintcsak bizonyítási nehézségekbe ütköző kérdés. Kevés ma még a táppénzes ügyekben a szigorú intézkedés. Az öblösüveggyárban — s így van ez máshol is — évekre visszamenőleg fejből emlékeznek arra, mikor kellett valakinek a táppénzét megvonni. Két évvel ezelőtt háromheti táppénzét vonták meg annak a dolgozónak, aki betegállományában még a gyógyszerét sem váltotta ki. Hasonlóan szigorú határozatot nemrégiben is hoztak, amikor a felülvizsgáló orvos javaslátára azért nem fizették ki a két nyilvánított gyári dolgozókat hétre járó 1050 forint táppénzt, is berendelték az üzemorvosi rendelőbe rendkívüli felülvizsgálatra. S talán mondani sem kell: a vizsgálat időpontjára jó páran meggyógyultak. — Aztán néhányan megint kiíratták magukat — hangzik a lakonikus vélemény a gyár önálló társadalombiztosítási kifizetőhelyén, majd hozzáteszik: — Ha valaki arról panaszkodik, hogy fáj a lába, orvos, természetesen nem mondhatja azt, hogy nem fáj, hanem esetleg táppénzre veszi a dolgozót három-négy naora, avagy beküldi a rendelőintézetbe. s a „beteg” már ezzel Is időt nyer. De hát ezt szinte lehetetlen bizonyítani. Mint ahogy azt is. amit megintc.sak a betegek nyilvántartásával foglalkozó csoportnál mondanak, hogy nagyon sokan nem betegek azok közül, akik táppénzen vannak. — Hogy miből gondoljuk ezt? Nem egyszer fordult már elő. hogv valaki csak három- négy napja dolgozik a gyárban. még ki sem töltöttük a nyilvántartó lapját, amikor máris a táppénzes lappal jelentkezik nálunk — mondják az SZTK-ügyintézők. Volt már olyan bátor kijelentés is, amikor valakit más — neki nem tetsző — munkarendbe raktak: Akkor inKe vés fellebbezés A Pásztói Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának munkáját értékelve a megyei tanács végrehajtó bizottsága áttekintette azt is, hogyan intézik a különféle hatósági ügyeket. Mint megállapították. az elmúlt évben kérelemre és hivatalból összesen 1810 eljárás indult a pásztói tanácson. A hozott döntésekből csupán harminchármat fellebbeztek meg. ebből kilencet saját hatáskörben elintéz'ek. A másodfokú elbírálásra felterjesztett huszonnégy ügyből tizennyolcat helyben hagytak, ötöt megváltoz'at- ták, csupán egy esetben rendeltek el a döntés megsemmisítésével új eiiárást. Áz adatok arra vallanak, liogy túlnyomórészt körültekintő, alapos, a törvényességet szem előtt tartó a hatósági ügyek intézése. mert a dolgozó kétszer nem jelent meg orvosi felülvizsgálaton. Ebben az ügyben Papp Gyula főművezető a feldolgozó II. üzemből vette fel a jegyzőkönyvet, s az ügy érdekes előzményeiről is tájékoztat. — Éppen a leszállásjelzőt nyomta meg a buszon munkába jövet, amikor beakadt valamibe az ujja és eltört. Kicsit furcsának tűnik, de hát mint bejelentett úti balesetet, ezt is ki kell vizsgálni — mondja a főművezető. Azt viszont — talán —már csak magában taglalhatja, hogy akképp lehet ez is igaz, mint az a magyarázat, hogy miért nem jelent meg kétszer is felülvizsgálaton a dolgozó. Utána aztán jött a jelzés a főművezetőhöz, hogy a kórházban sem jelent meg a dolgozó a neki előírt időben s nem tudnak róla munkahelyén 4 itiiiiiMir in.. 1' iiimililuilnnlMtlMi Május utolsó vasárnapja a pedagógusoké. A pedagógusok napja alkalom' mindnyájunknak tiszteletünk, megbecsülésünk kifejezésére. Alkalom a szülőnek, hogy míg gyermeke kezebe adja a virágcsokrot, hálával gondoljon azokra, akik vele együtt fáradoznak, hogy a kicsiből ember 'egyen. Lehetőség a diáknak, hogy a csokor mögé bújva szemérmes szavakkal köszönetét rebegjen a tti- dás.ért, a gondoskodó szerétéiért. a szigorért. Apropó a társadalomnak, hogy tisztelegjen a jövő nemzedékért faradozók előtt. Molnár Béláné az idei ünnep alkalmából Nógrád Megyei Pedagógiai Díjat kapott. A pásztói Dózsa György Általános Iskola igazgatóhelyettese előzékenyen terelget birodalmában, az alsó tagozatosok épületében. Barátságos, társalgószerű helyiségben kötünk ki. abban a szobában, ahol mindig is fogadni szokták a tanítók a szülőket, érdeklődő látogatókat. Nem jellemző, hogy minden iskolában lenne ilyesmi. — Én ezt nagyon fontosnak tartom. De még fontosabbnak azokat az apró szobákat, amelyeket a rég: szertárakból alakítottunk át a gyerekeknek. Hegen, amikor még a felsősök jártak ide, szükség volt a szertárakra, a kicsik- esetében más funkciót Aaptak. Meseszoba, kísérleti semmit. A főművezető már megfogalmazta a dolgozó leszá- moitatása ügyében a jelentést a munkaügyi osztályhoz, amikor kiderült, mégiscsak hozott ezekre a napokra is táppénzes igazolást az illető. — Van egy olyan dolgozónk is, eki,t márciusban vettünk fel, itt volt vagy másfél hónapig, aztán betegállományba ment, és több mint egy hónapja már nem tudunk róla semmit — említ ismét újabb esetet Papp Gyula. — Célszerű lenne olyan e'őírás. hogy akit az orvos járó betegként vett .betegállományba, az negyvennyolc órán belül jelenjen meg munkahelyén és jelentse azt be. Ne forduljon olyan elő. hogy még a táppénzes papírjait sem látjuk. Azt mondják az üzemben, őket kész helyzet elé állítják a betegállományt nyugtázó orvosi papírok, mégis, ha a táppénzelvonás szóba kerül, az majdnem mindig az orvos javaslatára történik, de ezek is valamilyen mulasztáshoz kapcsolódnak. Arra talán még nem volt példa, hogy az üzemiek javasolták volna elvonást. Igaz. nem ők az egészségügyi szakemberek. A táppénzes ügvekbem s a munkaszervezésben felmerülő bizonvtalansáeok — akár ígv, akén ú«v — hozzájárulhatnak a tánnAozes fegyelem na gr yrjZrtékü rom1 áfához. Hozhatnak u<rva.n kézzel foghatö eredménvt a ma még iretí ritka rendkívüli orvosi felül- ví z««ói atov, de alamT“+n szem- léletvátozásr* is szükség vwn a rmmkaorkölcs és etika tekintetében, Zsély András Papíron a jövő rajza N incs irigylésre méltó helyzetben az a gazdálkodó, aki öt esztendőre szóló jövőjét akarja papírra vetni. Alig valamivel több a támpontja, mint a tenyér ráncaiból olvasó jósnak, csakhogy a tenyérjós jövőlátását nem kéri számon senki... A gazdálkodó viszont felelősséggel tartozik középtávú terve megalapozottságáért, alkalmazhatóságáért. A Drégelypalánki Szondi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jövőtervezőinek is mindenekelőtt azt kellett megállapítaniuk, hogy a gazdasági szabályozók várható változásairól nem sokat lehet tudni. Legföljebb annyit, hogy módosulások lesznek, s azok nem fogják párnázott székbe ültetni a gazdaságot. A gazdaság jelenlegi helyzete és a többé-kevésbé kiszámítható további lehetőségek azonban korántsem vesznek el a bizonytalanság ködében: ezekre már meglehetős biztonsággal lehet támaszkodni, nem feledve azonban azt, hogy a piac ma még kiszámíthatatlan változásai bármikor követelhetnek új döntéseket. A drégelypalánki gazdaság nem tartozik a megszokott termelési szerkezettel rendelkező tsz-ek közé. A többiektől eltérő pozíciót élvez a tekintetben is, hogy éppen az utóbbi öt esztendőben hajtott végre gyors ütemben fejlesztéseket, abban az öt esztendőben, amikor sok gazdaság éppen csak a túlélés programját célozhatta meg. S külön biztató, hogy nem csappan meg a fejlődés következő ötévi tempója sem. Az igazi felelősség abban áll, hogy a fejlesztésre fordítható, igazán nem lebecsülendő summákat mire költi a szövetkezet: a döntés tovább erősítheti a gazdaság helyzetét, de jelentősen ronthat is azon. A drégelypalánkiak mostani döntését majd csak öt év múlva, a középtávú terv végrehajtásának értékelésekor lehet minősíteni. Most csak annyi látszik, hogy az adottságok, a lehetőségek és a körülmények messzemenő mérlegelésével rajzolódott ki a kollektíva jövője, de nem mentesen a kockázati tényezőktől... A gazdaság földjei kiválóan alkalmasak az anyarozs termeléséhez, s ezzel a lehetőséggel mindvégig számolnak is. Ez az egyik, meglehetősen biztosnak látszó pontja a tervnek. Az árunövények sorában a burgonya mellett a fénymag és a lencse szerepel — a hozamok megfelelő növelésével várhatóan jó bevételt hoz majd a gazdaságnak. A hozamok évi négy-öt százalékosra tei-vezett növeke- . dési üteme ígéri azt, hogy Drégely- palánkon erőteljesebb lesz az országosnál a növénytermesztés fejlődésének tempója. Az országos átlagot lényegesen meghaladó volt eddig is a gyümölcstermesztési ágazat hozama, s erről a lépéselőnyéről sem akar lemondani a termelő- szövetkezet. T)e hogy ezen belül melyik gvümölcs előállítására érdemes többet költeni, melyikre kevesebbet, azt már bajosabb kiszámítani. Most mindenesetre úgy tűnik, hogy az eddig is vezető helyet elfoglaló szamóca értékesítési viszonyai a következő években is kedvezőbbek lesznek a többi bogyós gyümölcsénél. kifizetődőnek ígérkezik hát mind .a termőterület, mind a hozam emelése. A málna is előkelő helyezéseket szerez a piaci versenyben, de inkább termőterület bővítésben, mintsem a sokkal költségesebb fajtaváltásban, öntözésben, vagy más. hozamot növelő technológiai elem „bevitelében” látja a gazdaság az előrehaladás módját. Más a helyzet a ribizlivel, számára most nem kedvez a piac. Mi legyen hát az ültetvényekkel? A kistermelő ilyenkor hajlamos kivágni a telepítvényt, s más, biztonságosabban eladható növénnyel beültetni, a közös gazdaság azonban óvatosabban határozott. Az irtókapa kézbe fogása helyett inkább átmenti jobb időkre a már kialakult termelési kultúrát, tudván, hogy a ribizlis termőre fordulása nem megy máról holnapra, ahogyan a piaci viszonyok alakulnak. Nem fejleszti a ribizlist, hisz’ ma nem érdemes, de nem is teszi tönkre, mivel azért később még keserves árat fizethet. Messzemenő teret enged a változó környezethez való alkalmazkodáshoz a fafeldolgozási ágazatban is. A tervben exportrekeszek és -raklapok gyártása, az iparifa-kihozatal növelése szerepel, de már most, a tervidőszak induló évében is leszögezték: a tervtől függetlenül azt kell előállítanunk, ami gazdaságos, jól értékesíthető. A legfontosabb azonban Drégelypalán- kon a konzervipar. Mint a gyümölcs esetében, itt is alapos gonddal kellett a középtávú tervben a hangsúlyokat elhelyezni. Mert igaz ugyan, hogy a szörpkészítés gazdaságossága az utóbbi időben jelentősen megcsappant, a szövetkezet, érdekei mégis úgy kívánják, hogy a meglevő termelőkapacitásokat használják ki. Hogy az üzem árukibocsátó képessége a mostani öt évben több mint 30 százalékkal bővül, az egy merész elhatározásnak tulajdonítható: bevezetik a lekvárgyártást, s a termék várhatóan igen fontos exportárualap lesz. E téren valóban nagyralátóak a szövetkezet tervei, hiszen az idei jam mennyiségét az ötödik esztendő végére meg akarják négyszerezni! Biztató kilátások ezek, de annyira mégsem, hogy a nyugodt várakozás állapotába ringatnák a kollektívát: hiszen amennyi a remény a tervben, legalább annyi a kockázat is. Egyetlen piaci fordulat, s meglehet, éppen a jam marad hoppon, ha a gazdaság nem tud időben korrigálni. E tekintetben éppenségge* neim szorulnak tanításra a drégelypalánkiak. Jól tudják, s nem ok nélkül hangzott el a tervtárgyaló közgyűlésen is több ízben: a felelősséggel, átgondoltan készült, közös bölcsességet tükröző középtávú terv jó dolog — de nem szentírás! Ragaszkodni a terv betűjéhez akkor, amikor gyakorta változnak a körülmények, a feltételek — botorság lenne. Sokkai fontosabb betartani a terv szellemét, ami azt sugallja: legfontosabb ebben az öt esztendőben is az, hogy gyarapodjon, fejlődjön a közös gazdaság, s találják meg boldogulásukat mind jobban azok is, akik életüket hozzá kötötték. Szendi Márta Apró f ettek a csodákért szoba, kisdobosszoba... — Miután megnézzük a leszö- nyegezett, ülöpárnákkal bőségesen ellátott meseszobát, Molnárné kimondja a bűvös szót: iskolaotthon. — Mindig kicsiket tanítottam, s volt alkalmam megtapasztalni, mennyire szenvedtek a gyerekek a napközitől. Ugyanakkor nem árulok el titkot, ha azt mondom, a tanítók se szeretik a napközit. Nem, ez így túlzás, inkább úgy fogalmazok, hogy a többségük nem szereti. Ezért aztán, amikor lehetővé vált az iskolaotthonos forma bevezetése, kapva kaptunk az alkalmon. Engem akkoriban hívtak egy másik iskolába igazgatóhelyettesnek, azért nem vállaltam, mert az isko- laotthonra gondoltam. Nem végzek tudományos munkát, így a helyettesi státus nem volt nekem kecsegtető. Sokkal inkább az iskolaotthon, mert úgv gondoltam, a tanító-, de még inkább a nevelőmunkában nagy lehetőségeket rejt. — Az iskolaotthon nem nagyon elterjedt forma, ön miért ragaszkodik hozzá eny- nyire? — Ebben a formában a pedagógusnak több lehetősége van. hogy emberi ^.iocso- latot teremtsen a gj „rekekkel. Hogy mint szuverén személyiséget, megismerje a gyereket, s egyénileg foglalkozzon vele. Óriási előny, hogy én adom fel a házi feladatot. s én vagyok ott. amikor a gyerek elvégzi. Látom, hogvan boldogul vele, s any- nyi segítséget nyújtok neki, amennyire szüksége van. A gyerek pedig tapasztalja, hogy én nem mindig az a szigorú, számonkérő tanár va- gvok, aki az órán folyton kérdezek, irányítok, osztályozok. Az iskolaotthonban nagyszerű szabadidős-programokat lehet szervezni, színház. mozi sok-sok séta. játszóház. no és ezek a bizonyos szobácskák... A gyerekek bevonulnak abba a helyiségbe, amelyikhez épp kedvük van. Nincs közvetlen tanári irányítás. de mi pontosan tudjuk, hogy hol vannak, mit csinálnak. Az egvik szemünk rajtuk van. Lehetőség van arra. hogv a hagyományos iskolai formákat szétfeszítsük. Molnárné lendületesen magvaráz, közben kér egy cigarettát: — Tudja, nem szeretem, ha a tanáriban büdös van. ezért — a kollégákkal együtt — leszoktam arról, hogy az iskolában cigarettázzak. csak otthon gyúj«/k rá, s ilyenkor már otthon szoktam lenni. — Erről eszébe jut a a kulturált környezet fontossága. — Látszólag apróság, mi mégis eltüntettük az összes lakatot az iskola szekrényeiről. Nem a lakaton múlik a vagvonmegőrzés, ugyanakkor nagyon csúnya. Az iskolába nem kell lakat, nem kellenek a lógó, fakó függönyök... Virág kell, szépség, tisztaság. Legyen otthonos, bará'ságos hely, ahová a gyerek nem úgy lép be, hogy ellenszenvet érez. Én tulajdonképpen azért dolgozom, hogy megváltoztassam a gyerekek hagyományos viszonyát az iskolához. A hevesi származású tanítónőt a miniszter rendelte Nógrád megyébe annak idején, a diploma megszerze.se után. Tanított Endrefalván, Héhalomban, Márkházán, Jobbágyiban, azután került Pásztora. Amikor életrajzi adatairól kérdezem, legyint, az úgvse fér bele egy ilyen újságcikkbe, és különben se fontos. — Inkább azt mesélem el< honnan származik az én nagy vonzalmam az iskolaotthonhoz. Jó?... Egy kéttanítós pici iskolába jártam annak; ideién, egész napos iskolába. Azóta utánaolvastam a szak- irodalomban, egész rövid ideig kísérleteztek csak vele, nekem mindenesetre jutott belőle. Az valóságos csoda volt! Különösen a délután! Mert akkor nagy dolgok történtek: énekeltünk, a tanító néni mesét mondott. Ott hathét évesen azt éreztem, hogy az édesanyám mellett van még valaki, aki szeret. Lehet. hogy mi már nem tudunk csodát létrehozni az iskolában mert megváltoztak a társadalmi körülmények, de meg kell próbálnunk... Veszprémi Erzsébet j NÓGRÁD — 1986. május 31.. szombat