Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

Sok ez „elleniéi ff ’ Aki gyakran jár a balassa­gyarmatiak kedvenc pihenő­helye, a Nyírjes felé, az lát­hatja, az úttörőtábor átala­kulását. Már készen vannak az üdülőházak —, ezek a formás épületek —, most a központi építményen dolgoz­nak a szakemberek, a Ba­lassagyarmati Építőipari Szö­vetkezet szak- és segédmun­kásai. Társaik dolgoznak Pat- varcon az Elektrotechnika Szövetkezet ottani telepének korszerűsítésén: átalakítást végeznek, központi fűtést szerelnek. Két hét múlva jú­nius derekán lesz az átadás. Egyre nehezebb elegendő munkát találni az építőipari tevékenységgel foglalkozók­nak. Május végét írjuk, de még mindig 89—90 százalé­ka lekötött a szövetkezet ka­pacitásának. Folyik a piac­kutatás, de sok az „ellenfél”. Jó esztendő volt a tava­lyi, hiszen 5 millió 800 ezer forint nyereséggel büszkél­kedhettek, az idén 1 millió­val kevesebbet terveznek, aminek oka a közgazdasági szabályozórendszer és a ne­hezebb piacszerzés. A hagyo­mányokhoz híven az első ne­gyedév árbevétele gyenge. A csúcsidő a harmadik negyed­év lesz. Termelési értékük viszont egyharmadával több az elmúlt év első negyedénél. Elérte az 5 millió 700 ezer forintot. Átlagos állományi létszá­muk 131 fő, kevesebb mint tavaly. Hiányoznak a szak­munkások, de még ennél is jobban szorít a segédmunka­erő hiánya, mert így a kép­zettebbeknek kell a szakér­telmet nem kívánó munkát is elvégezni. Alaposan megszi­gorították a munkafegyelmet, jobban kihasználják a mun­kaidőt. Az év eddig eltelt részében sikerült megoldaniuk a zökkenőmentes anyagellá­tást — néhány kivételtől el­tekintve. Bár, az új szabályozók ne­hezítik a szövetkezet gazdál­kodását, remélik, hogy a 45 millió forintos nettó árbevé­teli tervet teljesítik Növénypatika 1 Csongrádban Csongrád megye első „nö­vénypatikáját” Bordány köz­ségben hozta létre a helyi Előre Szakszövetkezet. Elő­zőleg kikérték a környékbe­li gyümölcs- és zöldségter­melő kiskerttulajdonosok vé­leményét, hogy igénylik-e a növényvédőszer-szaküzlet és az ahhoz kapcsolódó labora­tórium kialakítását. A közös gazdaság új üzle­tében már működik a szak- tanácsadó szolgálat. A bevitt növények betegségét megálla­pítva képzett szakember írja fel a „receptet” vagyis a szükséges növényvédőszert. Megkezdték a műszerek be­szerzését a laboratóriumhoz, ahol többek között kitenyész­tik majd pontos diagnózis céljából a különböző növényi kórokozókat. Tervezik talaj- vizsgálatok végzését is. A bonyolutabb esetekben a hódmezővásárhelyi növény­védő állomásról kapnak se­gítséget. A „növénypatiká­ban” növényvédelmi előre­jelzést is adnak. Scarc&sissigolciccBl Bérek, jövedelmek a termelőszövetkezetekben Segít és gátol a szabályozó A tavalyi esztendőt más­képpen kezdték iNógrád me­gye termelőszövetkezetei, mint korábban. Az már ré­gen nyilvánvaló volt, hogy a mezőgazdaságban is szükség van a hatékonyság megfize­tésére, ha előbbre kívánnak lépni, ezért „találták ki” a keresetszabályozás új for­máit, amit tavaly alkalmaz­tak először. Háromféle kere­setszabályozási forma közül választhattak a mezőgazdasá­gi nagyüzemek. Az esztendő tapasztalatairól beszélgettünk Elekes Józseffel, a Nógrád Megyei Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetsége közgazdasági osz­tályának vezetőjével. — Mindhárom keresetsza­bályozási forma alapvető cél­ja, hogy a keresetek az ed­diginél jobban igazodjanak a teljesítményekhez, azaz a végzett munka mennyiségé­hez és minőségéhez. — A gazdaságok természeti viszonyai, termelési szerke­zete más és más. — Ezért volt a közgazda- sági szabályozás pozitív ele­me az önkéntes választás le­hetősége. A formák közül azt választhatták, amelyik üzemi adottságaikhoz legjobban al­kalmazkodik. Ez a nagyobb mozgástér egyébként a belső érdekeltségi rendszerre is ha­tott a legtöbb helyen. — Jól választottak kere­setszabályozási formát a me­gye termelőszövetkezetei? — Összességében igen, de egyeket helyen — elsősorban az utólagos központi intézke­dések hatására — az erede­tileg választott szabályozási forma feszültséget okozhat. A legtöbb gazdaság a nagy­üzemi keresetszabályozást választotta, mert ez tűnt a legegvszerűbb, legkedvezőbb módszernek a keresetszínvo­nal emelésére. Bíztak abban, hogy a hatékonysági mutató (a hozzáadott érték! szinten tartásával, vagy emelésével ez adja meg az egyéni érde­keltségi rendszer kibontakoz­tatásának jó lehetőségeit. — Csakhogy „menetközben” történt néhány változás. — Így igaz, történt. Példá­ul a személyes kereset adó­mentes növekedése a nagy­üzemi keresetszabályozási formában induláskor 5,5 szá­zalékban maximálódott, amit rövid időn belül 4,5-re csök­kentettek. Ugyanígy egysége­sen és utólag minden formá­ra érvényesen az egy főre jutó adómentes keresetnöve­kedést nyolc százalékban ha­tározták meg, ezen felül már négyszáz százalékos az adó! Én a magam részéről tartok tőle. ezek a tapasztalataink, hogy a keresetszabályozás várt kibontakozása helyett suttyomban visszatér a szín­vonal-szabályozás, amitől pedig már megszabadulni látszottunk. Alakulóban volt a racionális munkaerő-gaz­dálkodás, most azonban is­mét arrafelé mutatnak a sza­bályozók, hogy érdemes „vat­taembereket” fölvenni. Csak így tudják jobban megfizet­ni a minőségi munkát. Ezek a menetközben,i változtatások bizonytalanná tették a veze­tőket, mert az új keresetsza­bályozási formák bevezetése­kor három esztendőre lát­szott biztosítottnak az állan­dóság, s mi lett belőle? Lát­szott a törekvés a differen­ciálásra, ám az átlagkerese­tek növelésének „plafonja” miatt a bérgazdálkodásban ismét előtérbe kerül majd az egyenlősdi és fölhígul a lét­szám. — Mit lehet tenni? — Én azt tartanám fon­tosnak, hogy az induláskor elhatározottak, azok a fel­tételek valósuljanak meg. a beépített fékeket mérsékeljék, vagy szüntessék meg. Persze az egy esztendei tapasztalat még nem elegendő minden következtetés levonására. Szö­vetségünk a szövetkezetekkel együtt folyamatosan vizsgál­ja a keresetszabályozás új formáinak gyakorlatát és a gondokat kötelességünk a fel­sőbb irányításnak jelezni. — Csökken a termelőszövet­kezetekben dolgozók létszáma és ez bizonyosan összefügg a jövedelmi viszonyokkal. Nóg­rád termelőszövetkezeteiben hatvan-hatvanötezer forin- J tot keresnek átlagosan, ez nem túlságosan vonzó. — Egy fölmérés szerint a közös gazdaságokban tizenhét százalékkal több időt dolgoz­nak egy hónapban, mint az ipari munkahelyeken, de a kereset nem éri el az ottanit. A téesztagság falun él, azon a falun, ahol a népesség­megtartó-képességet erősíte­ni szükséges. Eszemben sincs itt most valami ellentétet szítani ipari és mezőgazda- sági munkásság között! Tény, hogy utóbbiak jövedelme el­marad az előbbiekétől és ezt az elmaradást csak bérpoli­tikai intézkedésekkel meg­szüntetni nem tűnik valószí­nűnek. Elsősorban a terme­lőszövetkezetek jövedelmi po­zícióit kel’1 megerősíteni. Ott keresse meg a pénzét min­denki, s ne erős többletmun­kával a második gazdaság­ban, a háztájiban. — Csökken a termelőszö­vetkezeti tagság? — Csökken, de ez nem okoz munkaerőhiányt. Ma még. A mezőgazdaságból élők szemé­lyi jövedelme családonként négy-öt százalékkal kevesebb, mint az iparban foglalkozta­tott csoládoké. Ez az alacso­nyabb kereset nehezíti a jó minőségű munkát végzők megtartását. Arról nem is beszélve, hogy az ipar elszívó hatása nem mai keletű. — Összességében tehát a keresetszabályozás új formái segítették, de gátolták is a jövedelmek növekedését a megye mezőgazdasági szövet­kezeteiben. — Finomításra szorul ez a szabályozás, melynek igazi próbája a gyakorlat — fe­jezte be mondandóját Elekes József. Hortobágyi Zoltán Nincs egészen másfél esz­tendeje, hogy öt pártbizott­ság — kísérleti jelleggel — a szűkebb testület, a végrehaj­tó bizottság nélkül dolgozik. A Salgótarjáni Öblösüveg­gyárban, Kazáron, Karancs- lapujtön, Palotáshalmon és Romhányban éltek azzal a lehetőséggel, amelyet a Poli­tikai Bizottság 1984. július 31-i állásfoglalása kínált né­hány nem városi jogú köz­ségi, üzemi és hivatali párt- bizottságnak. Az esztendős tapasztalatok összegzése valamennyi párt- bizottságon megtörtént. Nem­régiben a Salgótarjáni Váro­si Pártbizottság munkabizott­sága is értékelte, elemezte a rendhagyó szervezeti felál­lást. az így végzett munka tanulságait. Jóllehet, az el­múlt hónapok messzemenő következtetések levonására aligha adnak lehetőséget; né­hány figyelemreméltó, meg­fontolandó következtetés máris akad. Ilyen mindenekelőtt, hogy mozgalmasabbá, hatéko­nyabbá vált a politikai mun­ka, a pártbizottságok, az alapszervezetek tevékenysé. ge közelebb került az üzem, a lakóközösségek mindennap­jaihoz, az emberekhez. Mind­ezek a változások több terü­leten is nyomon követhetők. Közülük talán a legszem­betűnőbb, hogy mindenütt jobban átgondolják, me­lyek a valóban döntésre érett kérdések. Ezekben gyorsab­ban és egyértelműbben is foglalnak állást a pártbizott­ságok, a határozatok rövi- debb úton jutnak el az alap- szervezetekbe. Végrehajtá­suk megszervezése nagyobb önállóságot kíván ugyan tő­lük, ám sok tekintetben mégis egyszerűbb, mint ko­rábban volt. Elismerve a szervezeti vál­tozás előnyeit, a kísérlet ed­digi eredményeit aligha lehet csupán ezzel magyarázni. Ka- rancslapujtőn, Kazáron és a Salgótarjáni öblösüveggyárban is mélyebben keresik, látják az okokat. Az öblösüveggyár­ban fontosnak tartották, hogy a pártbizottság tagjait na­gyobb gonddal, körültekin­téssel válasszák meg. Az elő­készítő munka széles körű demokratizmusa eredmé­nyezte, hogy végül is az ar­ra '‘legalkalmasabbak, legfel­készültebbek kerültek a ti­zenhárom tagú testületbe. Közülük heten első alka­lommal kaptak ilyen megbí­zatást. Nem volt különösebb gyakorlatuk, mégis viszony­lag gyorsan megszokták, egé­szen természetesnek tartják a tisztséggel járó több munkát, nagyobb felelősséget. S eb­ben a nagyobb politikai ta­pasztalattal rendelkező párt­munkások segítettek nekik. Azok, akik már a megelőző években is tagjai voltak a pártbizottságnak. A tapasztalatok szinte min­denütt hasonlóak. A pártbi­zottságok mindinkább ön­álló. felelős gazdái az üzem, a lakóterület politikai életé­nek. A kisebb vagy nagyobb közösséget érintő gazdasági, társadalom- vagy életszínvo­nal-politikai helyi döntések előkészítésénél is oly körül­tekintéssel járnak el, mint a testületi tagok választásánál Karancslapujtőn mondták a pártbizottság tagjai, hogy üléseik előkészítésébe több­nyire bevonják a testület mellett tevékenykedő négy munkabizottságot. Nem véletlen tehát, hogy Karancslapujtőn egyszerre élénkebbek lettek a testületi ülések. A pártbizottsági ta­gok majd mindegyike véle­ményt mond, hasznosítható javaslatot, megoldásit ajánl a vitatott kérdésekben. Azok is szólnak, akik korábban alig-alig hallatták hangjukat. Mert a pántszervezetben szá­mon kérik: hogyan képviselik érdekeiket. Mindez azzal járt. hogy nőtt a pártbizott­ság, a testületi tagok tekin­télye Karancslapujtőn és a környező településeken. Közvetlenebbé vált a mun­kakapcsolat, az információ­csere a pártbizottságók és a pártalapszervezetek között, is. A Salgótarjáni Öblösüveg­gyárban tizenhárom párt- aiapszervezet tevékenykedik, s közülük hatban új titkárt választottak az elmúlt esz­tendőben. Különösen fontos tehát, hogy a pártbizottság folyamatosan segítse munká­jukat. A pártbizottsági tagok szinte mindegyike felelős egy- egy alapszervezet tevékeny­ségéért. Kazáron a testületi ülések után. az alapszerveze­ti titkárokkal rendszeresen megbeszélik az állásfoglalá­sokból adódó konkrét ten­nivalókat. A közvetlen kap­csolat, a tájékoztatás, az in­formációcsere itt is, az öb­lösüveggyárban is jól segíti a döntések egységes értelme­zését, végrehajtását. Nem volt tehát kialakult gyakorlat, bizonyos tekintet­ben járatlan úton indult el az öt pártbizottság. Maguk keresték, s úgv tűnik, mind­inkább megtalálják azokat a módszereket, amelyekkel ha­tékonyabbá tehetik a politi­kai munkát, tervszerűbbé, következetesebbé a határoza- lok megvalósítását. Akkor mindenképpen, ha a továbbiakban sem enged, nek abból az igényességből, amelyet- eddig is tanúsítottak a testületi tagok, a tisztség- viselőik kiválasztásánál, a pártrendezvények, a testületi ülések előkészítésénél, a kö­zösen hozott, döntéseknél, a mindennapi munka együttes megszervezésében, az embe­rekkel való közvetlenebb kapcsolat erősítésében. Hi­szen azt mindenütt jól lát­ják, hogy a kedvező változá­sok elején tartanak, tenni va*’ lójuk akad még bőven. Ám a kísérlet tapasztala­tainak elemzése, a tanulsá­gok megvonása nem csak azért szükséges, hogy az öt pártbizottság okuljon belőle. A nem egészen másfél esz­tendő hordoz tanulságokat valamennyi tisztségviselő, párttag számára. Azt mindenképpen érdemes megszívlelni: hasonló gon­d ossággal. következet esség­gel bizonyára jobbítani lehet a politikai munka gyakorla­tát azoknál a pártbizottsá­goknál, pártvezetőségekbem és az alapszervezetekben is, ahol ugyan nem folyik ha­sonló kísérlet, de nem kevés gondjuk van a kádemevelő- rriunkában. a párttagok ak­tivitásának javításában, a központi és a helyi döntések következetesebb megvalósí­tásában. V. G. ‘i romezer ttá tonna jégkrém Mintegy háromezer tonna jégkrémet gyártanak az idén a Roll Gazdasági Társaság múlt év végén átadott büki­üzemében. A Csepregi Álla­mi Gazdaság gesztorságával működő társaság mintegy 160 millió forintos beruházással létesített jégkrémüzemében dán automata gépekkel és technológiával már három műszakban dolgoznak, nyá­ron pedig szombaton és va­sárnap is folyik a munka. Az év folyamán húszmillió pál­cikás, húszmillió poharas és 1,2 millió dobozos családi jégkrémet szállítanak meg­rendelőiknek. A jégkrém gyártásához szükséges alap­anyaggal — a csecsemőtej" minőségű tejjel — a csepre­gi tangazdaság látja el az üzemet. Mocsár­rekonstrukció A Hortobágyi Nemzeti Parkban az idén folytatják a kunkápolnási mocsár re­konstrukcióját. Ebben az év­ben mintegy kétmillió forin­tos költséggel elkészítik a nyílt vízfelületeket összekö­tő vízi utakat. Ezeken tavasz­tól őszig rendszeresen közle­kedhetnek a természetvédel­mi szakemberek, és meg­könnyítik a kutatók munká­sát is. T A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat lakatos­üzeme ipari hátteret biztosít az építők számára. A fenn­maradó kapacitást bel- és külföldi megrendelők igé­nyeinek kielégítésére hasz­nálják fel. Dinamikus mun­kaszervezésükre jellemző, hogy a megrendeléstől szá­mított három hét alatt ké­szültek el egy NSZK-beli üzemcsarnok acélvázszerke­zetének munkáival, amely 760 ezer forintot hoz a „konyhájukra”. A Frieden- waldban megvalósuló be­ruházás részeként a NAÉV- esek termékeit — képünkön — kamionokba rakva szállí­tották el a salgótarjáni telep­ről. Biotechnológiai tanácskozás A biotechnológiai kutatás, a fejlesztés és a termelés összefüggéseivel foglalkozó kétnapos országos tanácskozás kezdődött kedden Szegeden, a Technika Házában. A Csongrád megyei műszaki hónap keretében rendezett eszmecserét az egv éve alakult biológiai kutatást és terme­lést koordináló bizottság rendezte. A tanácskozást megelőzően a Technika Házának előcsar­nokában poszterkiállítás és műszerbamutato nyílt. A ki­állítás megnyitását követően megkezdődött plenáris ülést Barabás Zoltán akadémikus, a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet növénynemesí- tője, a biológiai kutatást és termelést koordináló bizott­ság elnöke nyitotta meg, majd megkezdődtek az elő­adások. Az előadók többsége hang­súlyozta, hogy hazánk a bio­technológiai kutatásokat te­kintve nincs elmaradva a vi­lág legjobbjai tói. Eddig elért pozícióink megtartása és erő­sítése érdekében javasolták, teremtsék meg annak a fel­tételeit. hogy akár különböző munkahelyeken dolgozó ku­tatók, illetve kutatócsoportok is hónapokra, vagy ha kell, egv-két évre is társulhassa­nak egy-egy kutatási téma kidolgozására, megöl dósára. Sikeres a Colornyp építőlemez Megkezdődött a Nyugat­magyarországi Fagazdasági Kombinát új gyártósorának próbaüzemelése: a nyár kö­zepétől a tavaszi BNV-n nagydíjjal jutalmazott Co­lornyp felületkezelt építőle­mezeiből évi egymillió négy­zetméter készül Szombathe­lyen. Az erre a célra elsőként alkalmazott elektronsugaras felületkezelési eljárás révén a jól ismert cementkötésű fa- forgácslapból új tulajdonsá­gokkal bíró terméket sikerült előállítani. Megtartva nagy hajlítószilárdságát és könnyű megmunkálhatóságát har­minc évig garantáltan ellen­áll az időjárás hatásainak, tűzálló, s előnyösen alkalmaz­ható vizesblokkok, valamint külső és belső falburkolatok készítésére. A 270 millió forintos be­ruházás része annak a prog­ramnak, melyben a hazai bútoripar legnagyobb alap­anyag-szá Uító vállalata termék- szerkezetének korszerűsítését és új piacok rrifghödimsár tűzte ki célul. A speciális burkolólemezből már ebben az évben félmillió dollár ér­tékben exportáljak tők°sor- szá gokba, a későbbiekben pedig ez fogja kitenni a vál­lalat exportjának 70 százalé­kát évi 5—6 millió dollár ér­tékben. Az üzleti előkészítés szaka­szában van már a kombinát­nál a Betonyp lakóházépítési program bővítésére szolgáié 830 millió forintos beruházás I NÓGRÁD — 9986. május 29., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom