Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-26 / 122. szám
* Hétfői magazin.. * Hétfői magazin .. * Hétfői magazin... * Ismerőstől ismerősig Az életünk a tét A lányszoba a nemrég tovatűnt gyermekkort idézi. A kanapé színes párnái között játékbaba, a zsúfolt könyvespolcokon egy-két kopottra olvasott mesekönyv. Benkocs Alicét —, akit a barátságos kis kuckó lakója — nézve munkára kell fogni a képzeletet, ha talpig hófehérben mirtusszal a fején akarnánk látni. Filigrán alkatú, csibészes mosolyú Benkocs Alice, szemében huncut fények villannak. Külsőre inkább illenék még a gyerekszoba játékai közé, mint az eskető terem be. — Húszéves már elmúltam. Regen nem a játékok jelentik már az életet Négy éve dolgozom. Adatrögzítő vagyok a Nógrád Megyei Tanácson. Nemsokára pedig meglesz az esküvőm — mondja a luc- falvai kislány jegygyűrűjét forgatva. — Mit jelent ma gyűrűs menyasszonynak lenni? — Hogy másnak mit, azt nehéz lenne megmondani, de nekem sokat! Hűséget a vőlegényem iránt. Azt. hogy hozzátartozom. Jelenti a felkészülést is az együttélésre, de várakozást is. Vőlegényem még katona, a mundért cseréli majd esküvői ruhára. — Lucfalva lakóinak nagyobb része a szlovákot vallja anyanyelvének. A várválasztást befolyásolja-e a nemzetiségi hovatartozás? — Erről én már —, de még a szüle'm is — csak keveset tudok. Hallottam, hogy réges- rég az volt a szokás, hogy szlovák a szlovákkal, magyar a magyarral házasodott. De mindez a régmúlt homályába tűnt. A mi családunk is vegyes. Édesanyám szlovák, apukám magyar anyanyelvű. Mi már csak az előnyeit erezzük nemzetiségi létünknek. Azt, hogy ha rokonok jönnek Szlovákiából vagy mi átmegyünk a kezünkbe nem kell szótárat venni — értjük egymást. Ügy vélem az ember többet ér, ha több nyelven ért. — A házaséletre, hogyan készül egy mai lány? — Komolyan, felelősséggel, hisz az életem a tét. A hűség ezelőtt sem volt ismeretlen fogalom előttem. Édesapám bá- nvászember és a bányászok ragaszkodóak. Én pedig az ő lánya vagyok. Édesanyám megtanított arra, amire egy leendő asszonynak szüksége lehet. Nem kell a szakács- könyvet nyitva tartanom, ha főzni akarok. A ruháinkat sem kell majd Patyolatba vinni, hogv tisztát vehessünk. Vőlegényemmel arról is sokat tanakodtunk, hogy miként fogunk élni. Egyelőre itt maradunk a szülői házban, de később —, ha lesz anyagi fedezet — sajátot szeretnénk. — Gyerekeket pár év múlva akarunk, kettőt is. De inkább három legyen, mint egy. Mindketten egyedüli gyerekei vagyunk szüleimnek. Ennek én mindig hátrányát éreztem. Azt akarom, hogy az én majdani gyerekeim a testvérsze- retetet is megkóstolhassák. Hogy az uj.jamon lévő jegygyűrű sok-sok év múlva is azt jelentse amit most, szükségét érzem annak, hogy együttélésünk idején, mindig, mindenben számíthassunk egymásra. Hogy —, ha kell — okosan tudjunk kompromisz- szumot kötni, úgy. hogy egyéniségünket megtarthassuk. — Szóljon a lakodalom, a vigasság részleteiről is. — Sok vendég lesz majd, nagy a legszűkebb rokonság is. Édesapámék kilencen, anyukámék öten vannak testvérek. Ezért szüleim három hízót is etetnek. Ehhez jön még tyúkok, csirkék hada. De szomjasan sem megy senki haza. — Megvan-e már a menyasszonyi ruhája? — Még nincs készen. Anyuék ragaszkodnak a sajáthoz. Most járjuk az üzleteket, lapozgatjuk a divatlapokat. Valami nagyon egyszerűt szeretnék, hisz’ a földigérő hófehér önmagában is csodaszép. — Sok boldogságot kívánva az új élet küszöbén megkérdezzük: — Kiről szeretne legközelebb olvasni a rovatban! — Szeretem a könyveket, kedvelem a képzőművészetet. Ha lehet, akkor egy festőművészről. szeretnék hírt kapni, vagy szívesen olvasnék megyénkben íróról is. Tuza Katalin Országos Könyvbarát Kör alakul Béke- és baráfságrcttiiczvcnxjck Nógrádi kisiparosok elismerése Koncert éjfélkor Végei éri a nemzetközi dixielandta Iái kozó Rekedtes hang. cigaretta- füst. whisky, hét-nyolc ember a színpadon; bőgős, bendzsós, klarinétos, trombitás, dobos. A dallam olykor kicsattan a boldogságtól, de van amikor édes szomorúságról vall. Mindez együtt a múlt század végén, Észak-Amerikában meghonosodott dixieland. Azóta helyet kért magának az egész kontinensen, egyes műrészek pedig átzenélték magukat az óceánon át Európába is, ahol polgárjogot kért magának ez az érdekes dallamvilág. Örömzeneként emlegetik a laikusok, és a rajongók, pedig előfordul, hogy egy-egy darabban szinte sír a nagybőgő. A salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ és a Magyar Rádió május 23—24—25-én rendezte meg a második nemzetközi dixieland találkozót, amelyen számos neves hazai és külföldi muzsikus találkozott Pénteken a Budapest Ragtime Band lépett először színpadra. Műsorukat feszes tempó, tiszta hangzás jellemezte. őket a Jugoszláviából érkezett Greentown Jazz Band követte nagy sikerrel, majd pedig a holland David Livingstone Jazz Nessengers adta elő műsorát. Szombaton a Szeged Oldtimers együttes nyitotta meg a koncertet, nagyszerű lengyel szólistával; Henry Ma- jewskivel az élen. aki trombitán mutatta be milyen is az a dixie. A zongorista Garai Mártával bámulatos szólót mutattak be, amit a közönség nagy tapssal honorált. A szegediek után a Szófiából érkezett Dixieland együttes, és a Prága tradicionális zenekar mutatkozott be. Ugyanezen a napon nagy várakozás előzte meg az éjféli „Jam Session’’-t, ami magyarul annyit jelent: örömzene. A művelődési ház üvegcsarnoka már éjfél előtt zsúfolásig megtelt. Sokan ültek még a földön is, és az állóhelyeket is elfoglalták. A holland David Livingstone Jazz Messengers két fiatal fúvósa fantasztikus hangulatot teremtett. Szólóikat fergeteges taps követte. A zenészek elÚHöröavatás, majálisok Gyermeknapi ünnepségek fogadtak egy-két üveg üdítőt a közönség soraiból, s ettől olyan családiassá vált a hangulat, mint amilyen legfeljebb csak egy-két texasi kocsmában lehetett a múlt század végén. Az „örömzene’' lényege- azonban az, hogy minden muzsikus beállhat a produkcióba, így a jelenlevő szegedi Oldtimers zenészei, felváltva kisegítették a közös műsorszámot. A közönségnél jobban csak a zenéu szék élvezték a késő éjszakai, hajnalba nyúló muzsikát. Vasárnap térzenével ért véget a II. nemzetközi dixielandtalálkozó. _i m egyeszerfe A magyar könyvkultúra ápolására és az olvasás népszerűsítésére, az irodalmat és a könyvet szeretők táborának szélesítésére Országos Könyvbarát Kör alakul az idei könyvhéten. A szervezők — a Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar. Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése — azt remélik, hogy a kör létrehozásával pontosabban felmérhetők az olvasási igények és szokások, illetve minden olvasni vágyó segítséget kaphat a számára legfontosabb könyv kiválasztásához. A mozgalom szervezői már összeállították azt a több mint ötven alkotást tartalmazó listát, amelyben az 1987-ben megjelenő művek közül kínálnak könyveket a kör tagjainak. A listáról a könyvba- rétkör tagjai kiválaszthatják a. nekik tetsző köteteket, s minden 500 forintos vásárlás után 50 forintos utalványt kapnak. Ezen felül évente egy-egy exkluzív kötet is megilleti őket, amely hosz- gzabb ideig nem kerül kereskedelmi forgalomba. A könyvbarátkör szerte az országban irodalmi és könyves rendezvényeket szervez. Ezeken kedvelt íróikkal találkozhatnak az érdeklődők, s tájékoztatást kapnak a könyvek születéséről, a szerkesztés és a kiadás folyamatáról. Az Országos Könyvbarát Kör tagjai évente sorsoláson is részt vesznek, amelyen értékes könyvekből összeállított kiskönyvtárat nyerhetnek. A könyvbarát- '-•nrbe jelentkezni a könyvesboltokban, a könyvtárak- t ban és a Hazafias Népfronl| helyi szervezeteiben lehet Äiajd. A tervezett évi tagsági 4U 20 forint. Szombaton országszerte folytatódtak a béke- és barátsági hónap rendezvényei. Pilisszentkereszten, az Igazságügyi Minisztérium oktatási központjában a nukleáris háború megelőzéséért küzdő hazai orvosmozgalom képviselői tanácskoztak. A résztvevők — a mozgalom 3500 tagjának képviselői — megvitatják: miként küzd- hetnek az eddigieknél is eredményesebben a nukleáris fegyverkezés, a háborús veszély ellen. A fővárosból és környékéről 1200 postás dolgozó érkezett különvonaton Szegedre, a postások ez évi országos béketalálkozójára. Kazincbarcikán vált ófut ássál kezdődött a békenapi program. Utána a helybeli és a városkörnyéki lakosok békenépszavazáson nyilvánították véleményüket: fiatalok és idősek — sokszázan — írAz eset színhelye egy kisváros rendelőintézetének egy bizonyos osztálya. Délelőtt fél kilenc, a váró tömve: férfiak, nők, gyermekek. Szorongást oldó beszélgetés, várakozás. Kinyílik a rendelő ajtaja, megjelenik az asszisztencia — a nővér — és elkezdi összeszedni a beutalókat. Közben kikérdezi a betegeket. I — Honnan jött? — Hol \dolgozik? — Mi a panasza? — A fejbőröm viszket ■— mondja az egyik páciens» ták nevüket azokra a plakátokra, amelyeket az Országos Béketanács bocsátott ki. Borsod, Heves, Hajdú, Nógrád, Pest és Szolnok megye kisiparosai családjaikkal együtt a mátrai Sástónál békemajál'ison találkoztak. Délelőtt részt vettek a békenagygyűlésen, amelyen Fodor István, az Országos Béketanács titkára beszélt a mozgalom feladatairól, majd kitüntetéseket adott át a békemozgalom különösen tevékeny résztvevőinek. A békemozgalom kitüntető plakettjét a Nógrád megyei KISZÖV szervezet kollektívája, a békemozgalom kitüntető jelvényét Gyetvay József Heves megyei kisiparos, az OBT tagja, az OBT- emléklapját, Dács György Borsod megyei kisiparos kapta. Titoktartás — Csak a feje? Máshol nem, sehol máshol nem? — Nem! Máshol nem — mondja kissé zavartan a kérdezett. Már a következő emberrel folyik a diskurzus. Imigyen: — Aíi a foglalkozása? — Derítőkezelő — hangzik a válasz. — Mondja a foglalkozását! — dörren rá élesebben a nővérke. — Derítőkezelö — hangzik kicsit hangosabban. — Miféle terítőkezelő? — kérdi didalmasan a nővér, miközben a páciens már egészen piros a szégyentől. A többiek mosolyognak, kuncognak, felszabadultan nevetgélnek. A nővér körülnéz. Jót mulat saját szellemességén és learatja pillantásával a babérokat. A kikérdezés pedig folytatódik tovább. Mindenki sorra kerül, ezt senki sem úszhatja meg. Majd a nővér mögött becsukódik a rendelő ajtaja, de a diskurzus benn tovább folyik: — Viszket a feje! Nekem is viszketne, ha nem mosnám meg! És mi a váróban úgy érezzük, hogy koszosak, rosszin- dulatúak, unalmasak, de legfőképpen kiszolgáltatottak vagyunk. M egyénkben számos helyen rendeztek gyermeknapi programokat. Sok községben a kisdobos- és úttörőavatásra is sor került. Salgótarjánban a Zója-li- getben várták különböző érdekességekkel a kicsiket a Kohászati Művelődési Központ dolgozói. Rajzversenyen hatalmas papírlapokra festhettek az ügyes kezűek, a kerékpáros kreszvetélkedőn pedig kempingbioiklivel kellett végighajtaniuk a kisfiúknak és lányoknak az ügyességüket igencsak próbára tevő pályán. A legnagyobb érdeklődést és sikert a zsákbafutás aratta, de sokan hintáztak, játszottak és voltak olyanok is, akik egész kis családi ünnepségre jöttek össze valamelyik szalonnasütő hely mellett, az öreg fenyők alatt. A bátonyterenyei gyerekek a Pitypang cirkusz előadását élvezhették május utolsó vasárnapján, a pászí töialk pedig gyermekkaszinó- ban voltak. A balassagyarmati szabadidő-parkban volt MHSZ-bemutató, könyvvásár, vöröskeresztes verseny,' Eközben a művelődési központban sakkversenyen, bütykeidén videorajzíilm- vetítésen vettek részt a legkisebbek. ☆ Ünnepélyes kisdobos- és úttörő- és KISZ-avatásra került sor vasárnap Cser- hátsurányban, a körzeti általános iskolában. Az úttörőévet Koplányi Zoltánné, csapatvezető értékelte, majd kiosztották a legjobban dolgozó pajtásoknak a kitüntetéseket és jutalmakat. Aa avatás után uzsonna várta az általános iskolai diákokat, majd játékos versenyekre, ügyességi vetélkedőkre nevezhettek be a gyerekek. Ä szép délutánt az esti diszkó zárta. NÓGRÁD e .1986. május 26, hétfő
