Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
Kisfalvak művelődése Berceli lehetőségek Kisebb településeink kulturális életéről, közművelődési gyakorlatáról az utóbbi években mind kevesebbet hallani. Jóleső érzés azonban tudni, hogy a nagy, általános visszaesés közepette akadnak helyek, ahol minden nehézség ellenére sikeres kulturális tevékenység folyik. Az ilyen településeken — példá- cl Cserhátsuránv, Palotáshalom — a vezetés szándéka és akarata szerencsésen találkozik a lakosság elképzeléseivel, igényeivel,' és sikerült olyan koncepciózus, mozgékony, hozzáértő népművelőkre szert tenni, akik észszerűen, hasznosan fáradoznak a közösségért. A valamivel több mint kétezer lakosú Bercelre is vonatkozik ez a megállapítás. A falu művelődési háza folyamatosan és rendszeresen kihasznált, szinte nem akad nap, hogy valamilven rendez- vénvt vagy foglalkozást ne tartanának a falai között. A nagyteremben zai'anak a műsoros e«t°k. bálok. d’szbók, meg a külső szervek rendezvényei: a nőnapi, öregek napi megemlékezések, falugyűlések, termelési tanácskozások, politikai, családi és társadalmi ünnepek. Évente 50 —60 alkalommal. A nagyterem falait különböző képző- művészeti és egyéb jellegű kiállítások alkotásai díszítik. S ez a helyiség ad teret a tánccsoportok próbáinak, a karatetanfolyam edzéseinek. Az úgynevezett zongorateremben játszóházas foglalkozásokat szerveznek, s jelenleg öltözőként is funkcionál. A klubhelyiség kisebb létszámú tanfolyamok, úttörőrendezvények, ifjúsági összejövetelek, baráti találkozók, kiscsoportos foglalkozások színtere. Az intézmény technikai eszközeinek javát — magnó, lemezjátszó, számítógép, színes tévé — salát többletbevételéből vásárolta. Helyben korlátozott mértékben — szűkös a tér — lemezek és hangszalagok hallgatására is lehetőség nyílik. Ugyanígy újság- és folyóiratolvasásra, a könyvtárral való közös előfizetés alapján. A korábbi, hagyományos formák mellett — gyermekszínházi előadások, ismeretterjesztő előadások stb. — új formák is kialakultak az utóbbi években. A gyerekek és fiatalok érdeklődését szolgálják például a tánccsoportok, és a legkülönfélébb lakossági igényeket elégítik ki az úgynevezett közhasznú tanfolyamok, mint például amilyen a motorfűrészes tanfolyam is volt. Itt a népművelő nagyon vigyáz arra, hogy olvan programokat szervezzen, amilyenre el is jönnek az emberek. S figyel a változásokra is, amelyek az emberek életében, szokásaiban bekövetkeznek, s azokhoz igazítja saját ténykedését. A közművelődési munka eredményes Bercelen. A gyerekek, a fiatalok és a felnőttek egy része szívesen látogatják az intézmény rendezvényeit, s éppen ezért is lehet sokszínű, változatos a kínálat. Két fájdalmas kudarc azonban érte nemrégiben a házat: az angol nvelvtanfo- lyam és a cigányság részére szervezett alapismereti tanfolyam néhány foglalkozás után abbamaradt. De nem mondtak le véglegesen majdani feltámasztásukról. Farkas András: Kaszafenő Voltairekéziratot találtak Voltaire-nak egyik barátjához, D Argentelhez írt levelét megtalálták a nov- gorodi történeti-építészeti múzeum könyvtárában. A francia felvilágosodás kiemelkedő személyiségének levelét Párizsban a XIX. század 20-as éveiben kiadott Voltaire, Diderot és Buffon leveleinek gyűjteményes kötetébe ragasztva találták. A kötetben is első helyen szerepel az a levél, amely most a rvov- gorodi múzeum tulajdona. Még nem állapították meg, milyen úton került Voltaire levele Novgorodba. A kötet borítólapján francia nyelvű megjegyzés bizonyítja, hogy a könyvbe az eredeti kéziratos példányát helyezték. Eredetiségét a leningrádi Szaltikov— Scsedrin Könyvtár szakemberei is megerősítették. Társadalmi igény és lehetőség a tettre Beszélgetés dr. Horváth Istvánnal, a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportjának munkájáról A Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportjának május eleji tisztújító közgyűlését nem övezte hangos csinnadratta, szerény körülmények között, mindenféle meglepetés nélkül zajlott le. Mondhatnánk: úgy, ahogyan egy öntudatos, felelősségét érző tudós társasághoz illik. A Magyar Történelmi Társulat megyei csoportja a hatvanas évek második felében szerveződött. Akkoriban terebélyesedett ki, erősödött meg a honismereti mozgalom, került Salgótarjánba a Nógrád Megyei Levéltár, s e kettős bázisra alapozva lehetségessé vált a kutatók, a történészek egyéni ambícióit, törekvéseit kollektív keretben összefogni, s a közösség erejével hatékonyabban ösztönözni. A kecsegtető fejlődést dr. Schneider Miklós levéltár- igazgató korai halála akasztotta meg 1981-ben. Két évet kellett várni az újjászületésre. — A megyei csoport megújulása — hiszen anyagi, gazdasági szempontból igazán nem állunk fénysen — mivel magyarázható? — Mindenekelőtt azzal, hogy újabb kedvező társadalmi szituációba került a történelem. úgy is, mint tudomány, úgy is. mint tantárgy, mint ismeretszerző, -bővítő lehetőség — feleli dr. Horváth István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportjának újraválasztott ügyvezető elnöke. — Ugyanakkor megyénkben is kialakult a kapcsolódó intézményrendszer, megteremtődött egy olyan szakembergárda, amelyik igényelte ezt a fórumot. A megalakult Miskolci Akadémiai Bizottság szervezettebb tudományos tevékenységre serkentett a történelemtudományban is. Ugyanígy hatott a megyei tudományos tevékenységet koordináló tanács megalakulása. A levéltárban stabilizálódott és aktivizálódott a helyzet. a múzeumi szervezet megerősödött, az oktatási intézményekben kiemelten foglalkoztak a történelemmel. — A megyei múzeumi szervezetnek kitüntetett szerepe van ebben a folyamatban. Helyet ad a társulatnak, elvégzi adminisztrációjának, levelezésének javát, s vezetőjét, dr. Praznovszky Mihályt beválasztották az országos választmányba... — Többek között ez biztosíthatja a számunkra, hogy céljaink megvalósuljanak. Semmiképpen sem akarunk ugyanis elszigetelődni, ellenkezőleg? szorosan kívánunk kapcsolódni az országos tevékenységhez, amelyre már eddig számos példa volt. Tavaly is több rendezvényünk keltett országos érdeklődést, visszhangot. Kiemelendő közülük a Salgótarjánban tartott konferencia a magyar történelemtanítás 40 évéről, a sziráki Teleki-emlékülés, a szécsénvi tanácskozás Ma- gvarorszás állapotáról a török kiűzésének ideién. Mindezek megszervezésében, lebonyolításában a múzeumra oroszlánrész hárult. A gyakorlati tettek mellett azonban le«alóbb annvira fontos az intézménv szakmai, szellemi kapacitása, amelv hatékonyan segíti a társulatot. Ttt legyezném meg: a meg- ű tolást alaposan végiggondoltuk. és egyértelmű volt a számunkra, hoev a társulati munka esek intézményi bázisra épülhet. — Sőt, a végzett munka alapján a legjobb csoportok között emlegették a nógrádit, egy hónappal ezelőtt, a társulat országos közgyűlésén. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a tagság a régi vezetésnek egyhangúlag bizalmat szavazott, ami — érthetően — kötelezettséget jelent az irányukban is. Mi a vezetés szándéka? — Szeretnénk, ha még többen — például történelemtanárok — kapcsolódnának be a szervezett munkába, és még jobb kutatási feltételeket, szereplési lehetőségeket tudnánk tagságunknak teremteni. Arra törekszünk, hogy jól segítsük az iskolai történelemoktatást, a közvélemény történelemfelfogósának pozitív alakulását. Azt akarjuk, hogy a társulat tagsága, a fiatal szakembergárda a megyei céloknak megfelelően vegyen részt történelmi múltunk feldolgozásában, s alkotó módon járuljon, hozzá feltárásához. — Nem akarok akadékoskodni. de ejtsünk szót a hiányosságokról is. Két tervezet kiadványuk sem látott meg napvilágot. Miért? — A Teleki László-konfe- rencia anyagát közösen adjuk kia Pest megyei csoporttal, míg évkönyvünk az 1945 utáni megyei történelem eseményeiről szól. Lektorálási, szerkesztési és egvéb okok miatt késnek, de már régen nyomdában vannak, és minden pillanatban várható a megjelenésük. — A csoport idei mnnka- terve rendkívül gazdag, újszerű tormákat is tartalmaz. Várható például egv konferencia Kun Béla születésének centenáriuma alkalmából, Szécsényben tartották a magyar—angol történésztanácskozást. s előkészületben van eoy m agyar—cseh szlovák közös történeti találkozó. Terveznek a tansaa munkáiból felolvasóüléseket, történelmi vacsorát Nagy Iván emlékére. Mit jelent ez az utóbbt’ — A törfén»'mi vacsorák nálunk úidonsá* *’ot ieleo+enek, s lehetővé teszik a szakmai beszélgetések véleménycserék oldottabb, kötetlenebb formáiét. — Novemberben emlékezünk méa a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának 30. évfordulójáról. Hogyan történik ez a társulat megyei csoportjában? — Ősszel ismeretterjesztő előadássorozatot kezdünk, amelyre ráépül a pedagógusok. a történelemtanárok továbbképzése. Figyelmünket a legújabb kori eseményekre fordítiuk. S ugyancsak ősszel, az MSZMP megvei oktatási igazgatóságával és a TTT me- gvei szervezetével közösen előadói konferenciát tervezünk. — A Magyar Történelmi Társulat megyei csoportja néhány tucat történelmet ismerő, szerető ember közössége. Létszámánál sokkal jelentősebb a kisugárzása, a környezetre, a közvéleményre gyakorolt szellemi, tudat- formáló hatása. További eredményes munkát kívánunk a sikeresen megújult szervezetnek. Sulyok László Mit támogat a kulturális alap? Giccsadóból" nemes művészet A z utóbbi öt évben csaknem egymilliárd forinttal járult hozzá * Művelődési Minisztérium keretében működő kulturális alap az eszmeileg és művészileg értékes művek létrehozásához, terjesztéséhez, és a kiemelkedő művészeti események megszervezéséhez. A teljes állami támogatáshoz mérten csekély, de külön támogatásként mégiscsak tetemes (feszég háromnegyede a íilmfőigazgatoság, a kiadói főigazgatóság, a minisztériumi művészeti főosztálya által kezelt úgynevezett szakmai alapokon, negyede pedig a központi kulturális alapon keresztül áramlott ki a művelődés szinte valamennyi területére. A kulturális járulék befizetését és támogatását illetően hagyományosan a színház-, a zene- és a táncművészet vezet. A Játékszín működését például annak megalakulása óta a kulturális alap fedezi; évről évre milliókkal járult hozzá az alap ahhoz, hogy a Rock Színház fennmaradjon; s, hogy például az Országos Filharmónia teljesíthesse kultúrpolitikai céljait. A híradófilmek, valamint a Balázs Béla Stúdió alkotásaihoz jelentős arányban az alap adta az anyagi fedezetet, és támogatta — csupán az utóbbi egy-két évből hozva példát — az Egy parasztcsalád története című dokumentumsorozat, a Daliás idők és az Innováció című film ekjáUitásáít. Anyagilag §» reműködött a szovjet filmek fesztiválja, a munkásfilm- napok, a játékfilmszemlék, s például az egri nyári egyetem programjainak megszervezésében, a megyei moziüzemi vállalatok műszaki berendezéseinek korszerűsítésében, és több mint tízmillió forinttal támogatta a kiemelt magyar, szovjet és más külföldi filmek forgalmazását, például a Napló gyermekeimnek, a Redl ezredes, a Harctéri regény, a Ragtime című filmekét. Ugyancsak számottevő ősz- szegek jutottak a különböző nyári színházak, például a Gyulai Várszínház, a Pécsi nyár produkcióira, és támogatta az alap a hazai együttesek külföldi és a külföldi társulatok magyarországi vendégszereplését. Némiképp enyhített a nehéz helyzetben lévő hazai filmgyártás és forgalmazás gondjain is. Kultúrpolitikailag nem kevésbé fontos feladat az igényes irodalmi alkotások elismerése, megjelentetése, és azok eljutatása az olvasókhoz. Az alap támogatásával látott például napvilágot az utóbbi években több Bartók- és Kodály-évfordulós kiadévről évre a Szép magyar könyv kiállításának legszebbjeit, s az alap biztosítja többek között azt is, hogy az ünnepi könyvheti antológiákat féláron vásárolhatják meg az olvasók. A képző- művészetben a legjelentősebb összeggel a különböző képző- és iparművészeti alkotások megvásárlását támogatják. Hozzájárultak a többi között a pécsi Csontváry- gyűjtemény gazdagításához, a Komárom megyei levéltár berendezésének kiegészítéséhez, Győr-Sopron megyei Patkóhagyaték, a soproni Storno- gyűjtemény megvásárlásához. A kulturális támogatások gyakran sok millió forintra rúgnak, máskor csupán néhányszor tíz-, vagy százezer forintra, ám minden esetben jelentősen enyhítenek egy- egy intézmény gondjain. Ez utóbbi — viszonylag kisebb — összegekkel főleg a központi kulturális alap siet a hozzáfordulók segítségére, de a saját, a tanácsi, a helyi pénzek ily módon kiegészülve gyakran nagy értékű beruházásokat tesznek lehetővé. Jó példa talán erre a közelmúltból a szombathelyi képtár közművelődési blokkjához, a sárvári Bartha-féle üveggyűjtemény vásárlásához, a szekszárdi német bemutatószínpad technikai felszereléséhez, a szentgotthárdi orgona javításához, a kecskeméti, a veszprémi, a békéscsabai, a debreceni zeneművészeti szakközépiskola, illetve zeneiskola hangszerbeszerzéséhez nyújtott támogatás. A kulturális alap intézménye csaknem két évtizedes, megújítása pedig ötéves múltra tekinthet vissza, és léte első percétől betölti —, olykor zökkenőkkel — funkcióit. Legutóbb a művelődési tárcánál miniszteri értekezlet foglalt ilyen értelemben állást. A kulturális támogatásra fordítandó és az utóbbi időszakban évente némileg növekvő ösz- szeg valójában a közvélemény által csak „giccsadó- ként” emlegetett járulékból jön össze. A kizárólag szórakoztató produkciók után ugyanis a kulturális intézmények meghatározott járulékot kötelesek az alap számlájára befizetni, ebből segíti az alap az igényes és anyagi támogatásra szoruló művészi vállalkozásokat. E befizetések gyakran több millióra rúgnak, máskor viszont indokolatlanul alacsonyak. Az utóbbi évek egyik legjobb „üzletének” számított például a kulturális alap szempontjából is a Ben Húr című kétrészes amerikai film, amely után hatmillió került, erre a számlára, a Jedi visszatér, valamint a King Kong egyenként körülbelül hat és fél milliót hozott. Az ugyancsak amerikai Apokalipszis ennek a „milliós sornak” csupán a vége felé helyezkedik el a maga kétmillió forintjával. Járulék fizetésére kötelezettek természetesen a könyvkiadók is a krimik, a lektűrök és a Szakácskönyvek után. Jellemző, hdgy a kiadók 1980-ban például 55 kiadvány után fizettek járulékot, 49 kiadvány után saját bevallásukból, a további hat kiadvány után már a Kiadói Főigazgatóság minősítése alapján. A következő évben az alap könyvbevételei emelkedtek, azóta azonban az innen származó összegek évente nagyjából azonos szinten vannak. Amiből ugye az következik, hogy ma sem jelenik meg tpbb könnyű olvasmány, mint öt éve... Az egyik legnagyobb befizető kulturális intézmény a Hanglemezgyártó Vállalat, könnyűzenei felvételei után. Az ő tízmillióinak egy része azonban mégsem valamely más kulturális területeket támogat, lévén hogy a komolyzenei hanglemezkiadás maga is nagymértékű támogatásra szorul. J ócskán járulékfizetésre kötelezett az Országos Rendező Iroda, ők viszont joggal teszik szóvá, hogy (még) nem sújtják hasonló terhek a gombamód megszaporodott más műsorrendező irodákat. Furamód szerény járulékot fizettek be az utóbbi években a színházak, amelyből ugyancsak arra lehet következtetni, hogy a bemutatott sekélyes színvonalú darabok száma nem, vagy alig növekedett. Mindenesetre, „giccsadózott”, és ezért legfeljebb négy forinttal drágább áru jeggyel nézhettük meg Pécsett a Kaviár és lencsét, a József Attila Színházban a Hálószoba komédiát, vagy a Vígszínházban az Ugyanaz hátulrólt. A kulturális alap intézménye összességében tehát bevált, s ugyanakkor ismételt korszerűsítésre is szorul. Hozzá kell igazítani elsősorban a bevétel rovatát a változó gazdasági körülményekhez. Erre a minisztériumban meg is van a szándék. Deregán Gábor koiz- vány, üy módon díjazhatják NÓGRÁD — 1986. május 24., szombat
