Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
Sohase felejtem ej aat a napot, amikor az öreg Huven kinyitotta a szelencéjét. öcsémmel a teraszon állitumk, háttal a kertinek, ahol a sárgásra fonnyadt bazsalikom vékony porbuirokiba zárva imádkozott szabadulást jelentő esöert. Késő délután felé hajított az idő, s a nap úgy viselkedett, mintha láthatatlan tükörben cicomáz- gatná magát: Apró fénvpa- macsokait lődözött be az árnyékokba* a tégláik repedéseibe. Ott álltunk, térdig érőklott- gatvában, parittyával a nyakunkban. félmeztelenül. Csupasz lábszárainkat kék meg lila zűzódások tarkították, és bonyolult kalligrafikus rendszert alkottak a csipkés ákóm- bákomjaival. öcsém cipóbarna hasán még egy ragacsos folt is éktelenkedett — a corpus def'ati —, amelyet az öreg Huven tekintete melilett, zöld mezei legyek döngácséltek körül. „Szóval, ti voMatok” — mondta eklkor Huven. Igazi ragadozóarca volt: kampós, lefelé görbülő arra!, elkeskenyedő állal. A szelencét felénk nyújtva pihentette a tenyerét, hogy látványával úgy- ahogy megfékezze riadt madárként csapongó pillantása- inkát. Féltem: öcsém nem érti majd meg a helyzetet, és piszkálni kezdi ay orrát, mint mindig, amikor a felnőttek unalmas világába keveredik, de ami következett, az sakkal de sokkál rosszabb volt ennél! „Mi nem csinájtunk szemmit!" — bökte ki Olyan szemtelenül, hogv belesápadtam. „Fogd be a szád,..” — súgtam, ő azonban oda sem figyelt. „Nem mi joptuk ej a diny- nyéjit!” — kiáltotta, farkasszemet nézve az öreggel. Ma- szatos kis mancsai ökölbe szőrűtek, és az a kevésíke megfontoltság, ami négy éven át csöpögött beléje* makrancos dühbe alakult vissza. Ez a kis fújó, prüszkölő hörcsög szemlátomást készen állt arra, hogy bokáin rúgja a nálánál hatalmasabbat, és utána bőgve rohanjon be vállárra ágakból meg lécekből összetákolt bozótvárszerűségbe. Keserű gyűlölettel néztem akkor öcsémre. Szerettem volna megpofOzni. és addig rugdalni a hátsóját, míg csak te Mm borúi a téglákon szalad- gáté fekete hangyák közé. Már az első dinruyelopésiuink alkalmával elmondtam neki mindent, amit az öreg Huven szelencéiéről tudtam. Főleg arról a néhány esetről meséltem. amikor az öreg megkegyelmezett. a csóróknak, mert sírva fakadtak, és mindent beismertek. Igaz: ezek a fiúik •étán végig az egész diiwiyeszezortban ser. öreg TTtrven ftor- deján ücsörögtek, es rekedtre ordiibálták magukat, míg le- szolgálták vétkeik árát, de azt mindegyik beismerte, hogy a szelence százszorta rosszabb part Ivolknn. Különösképpen, még fanyelű bicskám is benne pöffesakedett. mintha csak léket hasított volna rajta- Aztán egy kockás szövetdarab lobbant elő. Rögtön ráismerRangrejfve Chilében mindennél! Az árnyékokból ezalatt eltűntek a fénypamacsok. s a bazsalikomcsontvázak láthatatlan ujjak érintésedtől bor- zongtak meg. Aztán az ujjak összefog óztak, és ördögszél kerekedett belőlük. Olyan mezei ördögszél. amilyennel sokszor találkoztunk már sarkán y- roptetés közben is, csakhogy most sokkal n yugte'laniítőbb volt, mert a hátunk mögött surrogott. Hallottam, amint zörögve törtet keresztül árkon-bokron. megrázza a leveleket, gallyakat 'tör le a fákról, s mielőtt még nyakamat behúzhattam volna, máris ott fütyült a teraszdeszkák repedéseiben. Homokot zúdított arcomra, teletömte veie füleimet. es valósággal megvakí- tott. Öcsém bőgni kezdett: szaggatottan, mekegve, mint a kecske. Ax ördógszél megragadta a hangfo6zianyokat, magába temette Őket, és farkával szeleseket kanyairítva, át- eihelődött a korláton. A gyümölcsösbe vetette be magát és elenyészett olyan hirtelen, mint ahagy érkezett. Az öreg Huven ekkor előrehajolt. Olyan meredeken, hogy orra szinte homlokomra lógott. Egy pillanatig tarkómon éreztem forró, ánizsipá- Ittika-szaigú leheletét, a zsebeiből áradó fokhagymái Hatot, ás hajának súlyos, pör- költaivwr-szagát. Aztán mutatóujjával fölpeokelte államat, és hosszan a szemembe nézett. Tekintete undorító, ragacsos hévvel font körűL A sötét, démoni erő mélyen húsomba akasztotta karmai t, és mind erősebben vonszolt befelé, a homályba vesző árkádok alá, ahol hideg tüzek n Hoztak, vigyorgó sátámpafákkní tele tűzdelt cirádákon! Műkor végre észrevettem, hogy öcsém az, ki szipogva, remegve nyálából át, addigra a hosszú, csontos ujjaik nyomán föl tárult a rettegett szelence! Először jókora görögdinnye bukfencezett toi belőle. Az volt, «melyiket nemrég gurítottunk ki a kerítés alatt kátém: Áz öcsémről szakadt le, egyik atlmalapás során. Majd következtek a szőlőfürtök: kecskecsöcsűak, szagosaik, fehérek, sótétldlálk, félig érettek, össizeaszatek! Garmadával hullottak elő a szelence gyomrából'! A fekete hangyák sízimte azonnal ellepték az első szemeket. de az áradat egykettőre betemette őket. Kis kupac keletkezett, és ijesztő gyorsasággal magasodott. A lé is csordogálni kezdett alóla, összevissza tekeregve, rózsaszínű csíkokat rajzolva lábaink köré. Aztán váratlanul fölakasztott manókák követléu, zisákszamna savanyú aana, és végül megintcsaik görögdinnyék, szaftos, haragoszöld gorogdunn yek. Se vege, se hossza lüktetés volt ez, egyszerre dobolt kívül is, belül is a dobhártyámon, pedig Hű- ven egesz idő alatt hallgatott. Nem tudom, meddig állhat- tuink ott, lecövekelve a lábujjaink közé szivárgott ragacsos masszában. A nap időközben elbújt a gyümölcsösben, csak hosszú, vörös láng- nyelvek maradtak utána. Árnyékaink megnyúltak, ráta- padiak a faira, ám Htrvené nem volt sehol. Ugyanolyan hirtelen távozott, mint rokona, az ördögsizel. Végül az öcsik ös, elunva a várakozást, piszkálni kezdte az orrát. Már éppen nyak] evesre lendítettem a kezem, amikor megpillantottam a szelencét! Egy alacsony zsámolyon hevert, a bejárati ajtó mellett Mósgsem le kényszerítő erő hint rá, hogy belenézzek. Csak egy üres bádogskatulya voH, fekete korxlbársonn vai béléivé. De az öcsém szemeiben aztán ugyameat a puha, bársonyos feketeséget fedeztem fői, és megértettem: ha nem állunk őrt a kerítés has’tékánál mindaddig, amíg az ősz le nem koppasztja a diófák ágait, akikor jaj nekünk! Miguel Láttán chilei filmrendező drámád vállalkozását örökítette meg legújabb kisregényében Gabriei Garcia Marquez kolumbiai író. Művét vasárnaptól kezdve folytatásokban közli az El Pais című madridi lap s ezzel egyidejűleg Argentínában és Kolumbiában is megjelenik. „Miguel ’■ Littin kalandja, Rangrejtve ’ Chilében” címmel adta közre legújabb művét Gábriel Garda Marquez. A 44 esztendős rendező 1973-ban illegálisan kényszerült hazája elhagyására. Tizenkét évvel később igazi kilétét eltitkolva tért vissza az országba és filmet forgatott Pinochet diktatúrájáról. Olyannyira sikerült megtévesztenie a hatóságokat. hogy még a Moneda- palotáiban, az elnök munkahelyén is járhatott. A chilei filmrendező négyórás dokumentumffiLmjének elkészítése rövidesen befejeződik. Az alkotás a spanvod állami televízióval koprodukcióban került tető alá és a sorozatot négy egymást követő vasárnap sugározzák majd Madridban. Gábriel Garcia Marquez és a chilei művész között szoros munkakapcsolat áll fenn. Littin hat esztendővel ezelőtt filmre vitte Garcia Marquez Montiéi özvegye című regényét. Most Littin lett az író legújabb hőse. A chilei művészről szóló kisregény egyébként egyes szám első személyben megírt, politikai tartalmú monológ. Könyvkiállítás a Széchényiben Tisztelet a magyar tipográfiának címmel kiállítás nyílik júnuus 24-én az Országos Széchényi Könyvtárba» Az 1473-tól napjainkig ívelő korszak könyvművészetét bemutató kiállítás megrendezését Számító Tibor, a hazad tipográfia külföldön is elismert szaktekintélye kezdeményezte. A tárlaton számos érdekesség szerepel majd. Közöttük lesz az 1473-ban nyomtatott He=s-féle Budai Krónika, valamint az 1390-ben napvilágot látott, Károlyi Gáspár fordította Vizsolyi Biblia eredeti példánya. keztek. a lenyilazott kenderMajoros Sándor: ALOMKERT magos kakas, az üvegtörmeSASS ERVIN: Az egyetlen lehetséges most kiírni magamból jó lenne az uttalan szomorúságot mert egyre messzebb az ég a szere- tetbársonyba bugyolnlt órám. most kiírni magamból jó lenne a nyári képek titkait az álomba költözés nyújtózásait az ébredés csendjét, most kiírni magamból jó lenne a falakon vergődő kérdéseket, most kiírni magamból jó lenne önmagam és menekülni a kertek alatt mormolva az egyetlen lehetséges imát. jöjjön el kedves a te országod. PETRÓCZl EV A: Nyár északon Aino anyó kertjében aeol-hárfa zengett, a fák tövében sötéten guggolt az áfonya. Verset írtam: „az éj fehér kék kantele a viz.” Hol van Aino, s a füligtintás kamaszlány, merre vágtat. az éjszakák fehér rénszarvasa, milyen volt az áfonyaíz? Verset írok: rázza a szél hárfakalitkám rácsait. TANVORJ DEZSŐ: Uszályok úsznak el mind lombosabban... Uszályok úsznak el mind lombosabban az ablakon túl, de széncinegénk még, ha repked itt a szobában, és kezünkre szállva szétnéz magasából, látja a rendhagyó jelenést, és jelez, ahogy ez a dolga. De lassan a zötd szín, zöld térfogat átveszi évszakát, függönyt von a színjáték részei elé, mélyéről örökös-újszerű hangok kezdenek hallatszani, és, persze, a cinke nekik és visszafelel: ki tudja. Megyek a fasorban, negyvennyolcadik éve nem enged belőlem ez a környék, s ha van része, amit könnyelműen sosem unok, ez a gesztenyelombos-törzses enyhe ív az, villamossínéivel, távolabb egy tíz-tizenöt éve haszna lattan kerthelytség, vendéglő is volt, női zenekar játszott, mit tudom én, emlékszem, még régebben itt az Operaház tervezőjének szobra alatt, vagy inkább a salakos vendéglőterepet a villamosvágányokíoi elválasztó bokrok mellett, rozsdás asztalnál, itt ültem végig egész délutánokat, olvastam Karinthy Frigyest, Kosztolányit, néztem a „kishajót”, amellyel aztán a túlpartra jártam, egyetemre, hanem az én igazi egyetemeim ezekkel a háborús utcákkal kezdődtek, a szerencsésen épen maradt fasorral, a kertvendéglő salakos terepévéi, magányos iildögéléssei, nehéz s minden maihoz kepeit mégis oly könasri elhatározással, és könnyűnek látszó kor**tkez-meny~kk*l ühns mér azt, hogy „látszik”, tálán cask *zénc*negének J**»*rd. * neki, persze, megunt lombtalanabbak lesznek az uszályokba megéri. ' A feketerigó házaspár évek óta az ablakunk alatti park díszbokrában fészkel. Télen messze elkerülik a lomb- jahuilott rejteket, márciusban aztán a rügyfakadással egy utt tavaszi nagytakarítás következik. Nászukról (a nyári időszámítás szerint hajnali 5 óra 15 perckor kezdődő) fuvola- koncerttel tudósított a háztetőről a sárga csőrü rigó úr, mellette időnként megjelent a fakóbb tollú rigóné is, családtervezési ügyben. Április elején benéztem lombosodó rejtekükbe, s láttam. új fészek készült, magasabban a tavalyinál. Vagy megunták, vagy kinőtték, vagy az ősszel épült közeli toronyház ihlette meg őket a lakáscserére. Megnyugodva láttam, hogy zöldbeborult díszbokruk bár teljesen takarja a madárk omfortot, sőt rigóné az emeleti fészekben kéthetes költői munkájának él. Az elcsendesedett rigó úr azóta oda-vissza járatban van: rózsaszín gilisztákat húzogat ki a földből párja ellátására. A hosz- szabb&k és nehezen szakadók miatt gyakran hanyatt is esik, de mit meg nem tesz rigó úr a jövendő generációért. Tegnap vészes rigó-segélykiáltósokra figyeltem föl. Gyerekhad játszott egy korán kikelt, már tollasodó rigóival. Nem tudták, hol fogták. Ők is úgy kapták más gyerekektől, de elfogadta az élelmet, csakhogy rigónyelven állandóan oázik... Megegyeztünk. a madár nálam marad. Aztán kilestem az alkalmas pillanatot és a hontalant^ — első bűnömként az ornitológia világában — rigóismerőse- tm alsó fészkébe tettem. Rigó úr meglepődve tapasztalta a következő kömé!, hogy egy fióka már kikelt... Egyáltalán nem gyanakodott a korai jövevény miatt rigónéra, szóváltásra se került sor közöttük. A második járatnál már lecsörtetett az alsó lakásba és betömte az éhes szájat. Mert a munkamegosztás törvényszerű rigóéknál: Rigóné ül a tojásokon, a mindennapi betevő falatot viszont rigó úrnak kell előteremtenie. A plusz egv főnek is. Ügy tapasztaltam, hogy nem okoztam különösebb gondot rigóéknál. Náluk nem kell módosítani a családjogi törvényt; az árvát, a gondozásra szorulót bonyodalmak és bürokratikus huzavona nélkül befogadják a fészkükbe. Ide kívánkozik okulásként: tanulhatnánk, tőlük.. & K. Csépié* Moldován István festményei Toroekói lány Körösfő
