Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

Lépések az ősvilágba A kézügyesség fontos, de a fül mondja ki a végső ítéletet A hegedű mestere Felesleges azon tűnődni, ki hagy maradan­dóbb nyomot maga után: a művész vagy a mester. Az egymásráutaltság kölcsönös. A zseniális zenészek csak mesteri hangsze­ren képesek felidézni a varázslatot. A ki­váló mesterek valójában művészek is. Meg­győződésem: csak az lehet például jó hege- d'űkészítő, aki legalább alapfokon hegedül is. A tétel illusztrálása érdekében kerestem fei mátranováki otthonában Papp Béla he­gedűkészítőt. aki szakmájában messze földön híres. Nemcsak új hegedűk létrejötténéi bá­báskodik. hanem a régi hangszerek javítá­sával is foglalkozik a hegedű doktora. a 74 eves mesterre! műhelyében — a konyhában — beszélgetünk. E:ső hegedűjét apja asztalosműhelyében fabrikálta gvurtyin­fából 1933-ban. Azért csinált éppen hegedűt, mert közvetlen környezetében ezt is látta, es neki ez tetszett meg leginkább. Kiderült: hegedűimádata egy életre szóló. Azóta kö­zel ezer hegedűt adott ki a kezéből. Nagy álmát azonban nem sikerült fő munkaidőben megvalósítania. Nem vették fel a szegedi hangszerkészítő üzembe, mond­ván csak így maradhat meg ..hályogkovács- sága”. Az ösztönös hegedűkészítő így civil életében asztalosként, majd parkettásként dolgozott az ingatlankezelő vállalatnál. Köz­ben rá szakadt a gyermeknevelés minden őröme-kínja, mivel a felesége , elhagyta. Fiát és lányát így m,jlik elsősorban milyen egyedül óvta-f el tette. A rm arlvagbbi készült. Oldal­sőbbiekben a bányában he- hát!apnak legalkalmasabb a lyezkedett el. Dede.ge e.t javorfa \ decemberben ki­vágva mégsem foszlott szer- vágott fa tömürebb. ri}ga!. te. Magánszorgalomból, hal- masabb bármely más 'fánál.' latlan nagy kitariassal ^ ke Nern véletlenül tartja az épr pezte magat. SzakKonyve. e tészeti rigmus: a karácsony böngészett, hobbijának hodol éjjelén kivágott fából épült ván. Az éjszakatol ‘°P0-, ház tízszer olyan tartós, mint el órákat, hogy hegedűket a mdsjk az a magyarázata készítsen, javítson. r rre ennek hogy a ' fákban az új kényszeritette hangszerszei e élettevékenység december tete is, hiszen a helyi zenekar végén kezdődik meg Ezért prímásaként meg is szólal- kell a hegedű tetőfáját de- tatta a hegedűt. Kedvenc da cemberben kivágni, legfeljebb la nem volt, mindig a masok janudrban nótáját húzta. Legnagyobb bánata az, Hogy miről lehet felismerni hogy nem tudja átadni tu- az egészséges fát? Fatörzse dását senkinek. Nincs a csa- magas, hosszú. Eleven, jól Iádban érdeklődő utódja. Se- fejlett levelei vannak. A gédeket sem alkalmazott so- betegség jele a töredező ké- ha. A hegedűkészités fortélyai" reg, a száraz csúcs; ferdén ról faggatni nem hálátlan Tel- vagy görbén nőtt törzs. Ha adat, mert szinte záporsze- a fatörzset a szekerce nyelé- rűen áradnak belőle a mon- vei megütögetjük, az egész* datok, amelyek bizony a nem séges fa csengő, világos han- hozzáértő embereknek tülsá- got ad. Ez nincs meg az gosan is szakszerűen hang- üreges vagy rothadó belse- zanak. jűeknél. Az évgyűrűk széles­... . ségéről a fát csak hozzáve­Nem a fában van a 10^ tőlegesen lehet megítélni. •— vallja. Igen fontos a kez^ Mindenesetre a jó hegedű ügyesség is, de a végső ite iega;abb százéves fából ké­letet mégis a fül mondja ki. szül Ez a hangszerek legnagyobb bírája. Ez természetesen nem a hegedűkészítő a közön* azt jelenti, hogy közömbös séges fehér jávorfát használja, a faanyag minősége. Főleg a Fája sárgásfehér színű. Na- fedőlapé nem mindegy. De a gyón finom atlaszfényű su- tökéletes hangzáshoz ügyelni garai vannak, amelyek csil- kell ja szárításra, sőt még a lógó kinézésűvé teszik. Gyak- bevonásra használt lakkra is. ran mutat látványos rajzola­ja hegedű jósága, tartóssá- tokát. A jávorfa nagyon ke- ga, így minősége, értéke azon mény. Nehezen, de gyönyö­rűen hasad. Mondandóját a mester parányi gyal újával, szemlélteti is. Ezzel tükör­simára dolgozható. Meseszé­pen veszi fel a politúrt. Nem rójtosodik. Gyengéje az, hogy kevésbé bírja el a szá­razság és a nedvesség gyors változását. Papp Béla nemcsak az anyag titkait ismeri. Véré­ben, a kezében van e szép mesterség minden csínja* binja. Jól tudja: csak renge­teg türelem. kitartás, le­mondás árán válhat bárki avatott hegedűkészítővé. Es akkor még nem szóltunk a pontos megfigyelésről és a sok gyakorlásról. Korábbi századokban a kis széria do­minált. A mai tömegtermelés nem kedvez a Stradivárik születéaenekr **A etikáik" az itáliai Crírnona mesterei — Amati, Stradivari — azért nem vesztek el a feledés ho­mályában, mert mesterségü­ket a tökélyig csiszolták. Ma­radandót alkottak. A mátranováki mester nem teremtett iskolát. Szerénysége is segíti abban, hogy tisztá­ban legyen korlátáival. A maga nemében azonban pá­ratlan dolgot mível. Hegedűin minden a maga, milliméterre meghatározott helyén van. Ogy építi hangszereit, hogy azok teljes; zengő, erős és mégis kedves, lágy hangot adjanak. A maga és a mások gyönyörűségére. Buzafalvi Győző Az autós alig hagyja el a megszűnőiéiben levő ipoly- tarnóci téglagyárat, amikor a keskeny köves út bal ol­dalán egy gombaszerű épít­mény kelti fel a kíváncsisá­gát. Négy — magyar, orosz, angol és német — nyelvű felirat közli, természetvé­delmi terület határához ér­tünk Innen továbbhaladva olyasmiben lehet majd ré­szünk. amit még ünnepnapi­nak sem nevezhetünk, any- nvira ritka. Az innen megtett lépések —, mint a sci-fiben — 26—27 ezer évet Mente­nek visszafelé az időben, amíg — az évmilliókat és a hozzájuk kapcsolódó legfon­tosabb mai tudományos is­meretet gondosan jelölve — eljutnak a célig, a föld har­mincmillió évvel ezelőtti idejébe. Az ipolytarnóci ősinlágról éppen 150 évvel ezelőtt szer­zett tudomást Kubinyi Ferenc paleontológus, liberális poli­tikus, a szécsényi múzeum mai névadója. Öreg pásztorok me­séltek neki egy hatalmas ki­dőlt. megkövesedett fáról, amel-v ifjúkorukban még egy- darabban nyúlt át a Borókás­patak feletti árkon, gyakori örömére az erdőben kóbor­lóknak. Az emberek -j, mivel leginkább arra hasonlított — „gyertyán kőlócaként” emle­gették. A tudósok később az­tán kiderítették, valójában fenyőfáról van szó. sőt Tuzson János 1901-es vizsgálata sze­rint nem is akármilyenről: az ősfa kihalt fajta, csak in­nen, Ipolytarnócról ismeri a világ. Becslések szerint kerü­lete 3.8. átmérője 1.2 méter volt. Magassága körül vita folyik; általánosságban az 56 métert fogadják el, de a le­letet ismerő nógrádi erdészek szerint megközelíthette a száz métert is. A Csapás-völgy és a Boró­kás-árok találkozásánál ala­kította ki az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal az ősvilág ..fogadóhe­lyét”, a munkások öltözőivé^ raktárakkal, szolgálati lakás­sal, irodával. Ezen túl kez­dődnek a (megfejtett) csodák. A bemutatóösvény a ten­gerfenéktől visz a vulkánokon át a Pinus tarnócziensishez, meg az ősnövény- és ősállat- nyomokhoz. Harmincmillió évvel ezelőtt itt, e parti sáv­ban hullámzott a tenger. A palásán rétegződött homok- kőoen ősállatok és -állatkák lábnyomai őrződtek meg. Ta­láltak cápafogakat is. Sajnos, az eltelt másfél évszázadban azonban nagyon sok leletet széthordták az idevetődők, részben emlékként,' részben — főként a helybeliek — némi mellékes kereseti forrásként, hiszen egy-egy érdekességre vevő is akadt. Ha ez nem tör­tént volna meg, akkor ma sokkal gazdagabb lenne ez. az egyébként ma is egyedülálió földtani és őslénytani képződ­mény. Az elmúlt évtizedekben megváltozott a falu képe. Sokan a közeli márványbá­nyában, vagy a helyi kolhoz­ban dolgoznak. A 6200 hektá­ros erdőgazdaság vezetője Iván Szeljuh, az Ukrán SZSZK kiváló erdésze. A tervszerű gazdálkodás eredményeként az erők megújulnak, mert nemcsak hagyományos fákat ültetnek, fenyőt, nyírfát, ha­nem hársat, bükköt, jávor­ját és cédrust is. Gyelovojén keresztül ha­lad az országos turistaútvonal is. Az Európa közepét jelző obeliszkné! mindig sok a tu­rista. Képünkön: Ez Európa közepe. Az 1887-ben felállított jelzés mellett áll az új obe- liszk, amelyet 1977-ben adtak Gazdagodó gyiijienténif Az ember környezetét — legyen lakás vagy bármiféle közintézmény, gyári és szö­vetkezeti iroda — kulturál­tabbá, szebbé, egyúttal von­zóbbá teszik a képzőművé­szeti alkotások. Nyilván jobbára ezért áldoznak so­kan, magánszemélyek és közületek képviselői egy-egy festmény, grafika vagy szo­bor megvásárlására. A Balassagyarmáti Városi Tanács az előző ötéves terv­ben 269 500 forintért vásá­rolt képzőművészeti alkotáso­kat. így került többek között tulajdonába számos portré, amelyek jelenleg a tanács dísztermét ékesítik. Csak pél­daként említjük: Farkas András Balassi Bálintnak arcmását festette meg, Réti Zoltán, a városból elszárma­zott híresség, f^ondor Ernő portréját készítette el. Vásárolt a hivatal Jánossv Ferenc festőművésztől, Sze­derkényi Attila szobrászmű­vésztől. A tizenöt művész között a balassagyarmatiakon kívül más megyei és termé­szetesen megyén kívüli al­kotók is szerepelnek; Salgó­tarjánban é! Czinke Ferenc grafikusművész és Földi Pé­ter festőművész. Összesen 26 művel gazdagodott a városi gyűjtemény. A jelenlegi tervciklusban — a terv szerint — főként szob­rokat vásárolnak. Szederkényi Attila dr. Kiss Árpád peda­gógusról és neveléstudósról készített domborművét a kö­zelmúltban már fel is avat­ták. A tervidőszak második felében készíti el Madách Im­re portréját és a békét szim­bolizáló plasztikáját. ameiy a Madách kollégium és az új nevelési központ előtti terü­letet díszíti majd. ( NOGRAD P- 1986. május L, csütörtök 13 A „gyurtyán kőlóca” egy megmaradt darabja A kiállítás egy részlete (Kulcsár József felvételei) Mindez — olvashatjuk az egyik feliraton — messze fe­lülmúlja a hasonló korú, né­hány más európai lelőhelyen megismerteket. 'Kanyarodjunk azonban visz. sza a „gyurtyán kőlócával” kezdődő történethez. A leg­alább 20 millió éves kőfenyő­ről a „felfedező”, Kubinyi Ferenc. 1854-ben rajzot és leírást közöl a Vahot Imré­vel együtt megjelent Magyar­éi Erdélyország képekben cí­mű könyvében. Böck Hugó és Tuzson János 1900-ban felfedezi, hogy a homokkő fel­színén ősi állatok lábnyomai vannak, a tufában pedig le­A védöcsarnok alatt sok millió éves lábnyomok vélienyomatok. Az 1928-as ős­lénytani kongresszus alkalmá­val Othenio Abel bécsi pro­fesszor tanulmányozza, és az oroszlánnál is nagyobb raga­dozó láonyomára lel. Tasnádi Kubacska András 1937. és a hatvanas évek vége között nagyszabású feltáró ásatáso­kat, múzeumi gyűjtéseket és kutatásokat végzett. A ma­radványokat 1944-ben nyilvá­nították természetvédelmi te­rületté. S, az ősvilág utolsó két év­tizedének története: Bartká Lajos 1972-ben elkészítette a terület részletes földtani tér­képét. Az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal megkezdte Ipolytarnóe kiépítését, bemutatóhellyé alakítását. A Magyar Állami Földtani Intézetben 1983-ban elkészült a növénymaradvá- nyokat, lábnyomokat: és a te­rület földtani felépítését be­mutató, mindeddig hiányzó monográfia. A 3ilkki Nemzeti Park Igazgatóság — jelenlegi keze­lő — megbízásából elkészült a védöcsarnok: az alapokat a litkei téesz, a faszerkezetet, boltozatot. a Szécsényi ÉP- SZÖV. míg a kiállítórészt a karancslapujtői téesz szakem­berei építették. A kiállítás forgatókönyvét dr. Kordos László írta. Az ősállatokat és -növényzetet bemutató üveg- festményeket Muray Róbert készítette. A rendezés Presits Antalt dicséri. Ami még hát­ravan: a nagyközönség előtti megnyitás. Ki kell még épí­teni ugyanis egy autóparkolót, férfi- és női vizesblokkot, és korszerűsíteni szükséges az idevezető utat. Az OKTH és a Nógrád Me- g';ii Tanács eddig is a jelen* tőségének megfelelően támo­gatta — anyagilag, erkölcsi­leg, szellemileg egyaránt — a páratlan érték megmentését és közkinccsé tételét. A hiányzó munkákra még 10—15 millió forintot kell költeni. Nem nagy összeg. Egy oktatási, nevelési, tudomá­nyos és turisztikai szempontból felbecsülhetetlen értékű látni­valóra. S, talán akadnak ha-, tóságok, hivatalok, amelyek belátják ezt, és nem lesznek rest a segítésben. Sulyok László / Európa közepe Az ukrajnai Gyelovoje fa­luban csaknem száz éve, 1887-ben helyezték el az Eu­rópa közepét jelző obeliszket. Milyen most a falu, ahol ukránok, olaszok, románok, nemetek, észtek és oroszok, csehek és franciák élnek, va­lamennyien megőrizve nem­zeti szokásaikat. A védöcsarnok alatt 1298 lábnyom látható, de a mú­zeumokban fellelhető példá­nyokkal együtt összesen 1644-et ismerünk. Az ősnö­vényzet több mint 100 fajból áll, például pálma-, tölgy-, diófaféléből. S, olyan raga­dozó- és madárfajok nyomát találták meg — négyet-négyet, —, amelyeket máshonnan még nem mutattak ki a tudósok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom