Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

Á zenélő doboztól a sztereó magnóig Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban gették a fésűszerű fogaikat, A kiállítás polifonja egy haj­dani pesti nyilvánosházból került a múzeum tulajdoná­ba. Az ötvenes években sze­rezte meg a múzeum a kiál­lításon látható utcai verklit és két kintornát is. Szerepel a programzene-bemutatón több zenélő' doboz, zenélő óra. Ezek lemezei az óra já­rásától függetlenül működ­tek, bármikor megszólaltat­hatók voltak. Jóval újabb keletű, alig százesztendős a hangrögzí­tés technológiája. A tárlaton Edison két találmánya szem­lélteti a kezdeteket. (1877.) Az egyiken tűvel ónfóliára, a tíz évvel későbbin viaszhen­gerre rögzítették a hangot. A hangtölcsér szűkebb végét le­záró membránhoz erősített tű a forgó viaszhengeren a hangnak megfelelően változó mélységű barázdát vág. Visz- szajátszáskor a barázda ve­zeti a tűt, ezáltal rezgésbe hozza a membránt, s az a fölvett hangot a tölcséren át visszaadja. Berliner szabadalmi leírá­sa és rajza már a gramofont jeleníti meg. Az első gramo­fonfelvételek 1894-ből valók. Hazánkban az 1900-as évek elején tűntek fel az első ODEON-iemezek, s a hazai hanglemezgyárak már 1910. előtt készítettek felvételeket. A gramofongyártáshoz kap­csolódik két jeles magyar vi­lágszabadalom. Az egyik Preszter Rezső tölcsér nélküli gramofonja (ennek hasznosí­tására magyar gramofongyár is létesült 1907-ben, Eufon RT néven), a másik a Vadász Sistem elnevezésű találmány (ezt magyar gyártó hiányá­ban Svájcban valósították meg). A magnetofon feltalálásához a telefonhallgató vezette el 1898-ban Waldemar Paulsen dán telefonmérnököt. A né­met Lorenz cég már 1900- ban elkészítette a huzalos, „drótos” magnót. Napjaink modem készülé­ked sztereó magnóik, Hi-Fi-tor- nyok zárják a kiállítást. K. M. Diktambo a BRG irodai használatra készült magnója, 1962-ból Ma, amikor a hangtechni­kának. hangrögzítésnek és le­játszásnak annyi modern vál­tozata ismeretes, érdemes megismerkednünk az előzmé­nyekkel. Erre nyújt módot áp­rilis végéig a Budapesti Tör­téneti Múzeumban A zenélő doboztól sztereó magnóig című kiállítás. E szokatlan bemutatón korai hangtechni­kái eszközök, zenélő dobozok, kezdetleges hanglemezek so­rakoznak, s a századunk első évtizedeiben készült lemeze­ket meg is hallgathatják a látogatók. A kiállítás a programozott zenével és a hangrögzítéssel foglalkozik. Az előbbi tárgy-, körhöz tartoznak a polifonok; ezeket nyilvános szórakozó­helyeken használták. A zene­darabokat vékony acéllemezre programozták, a lemez felü­letén sajtolással kialakított tüskék voltak, ezek csillag­kerekeket forgattak, s pen­Zenélő doboz (XIX. század vége) Műtárgyhamisítások Valamikor az időszámítás előtti VI. században kezdtek el műtárgyakat hamisítani, amikor a képzőművészeti alkotások elvesztették eredeti kultikus, vallási szerepü­ket, és önálló esztétikai értékké váltak, s polgárjogot nyert a műkereskedelem, a képek, szobrok, érmék, bú­torok adásvétele. S ahogy nőtt a gyűjtőszenvedély, úgy emelkedett a műkincsek ára; ezzel párhuzamosan pedig a hamisítók tevékenysége is. Már a XVI. századtól szó* kásos volt, hogy a művész vagy műhelye egy-egy sike­rültebb alkotásról másolatot készített — gyakran több példányban is. De egyéb okokból is találkozunk egy­azon mű több változatával. Nagy művészek gyakran másolták nagy elődeik mű­veit. Rafaelló Peruginóét, Ru­bens Tizianóét, Rembrandt Dürerét. Ránk maradtak óko­ri görög szobrok korabeli római másolatai. S hogy ko­runkhoz közelítsünk, ismerjük Barabás Miklós, Székely Ber­talan külföldi tanulmányút­jain készült, mesteri víz­festményeit, Tiziano. Palma Vecchio, Tintoretto, Giorgione festményeinek mesteri átköté­seit. Kovács'Mihály — az egyik legkorábbi magyar történeti festő — mint a mádridi Prado egykori restaurátora, számos másolatot készített spanyol 'mesterművekről. Hasonlóan Ballo Ede, aki jóformán egész életét remekművek má­solásának szentelte, és e gyűj­teményét a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. A másolat' — nem hami­sítvány. Akkor válik azzá, amikor a művész nevét, szig­nóját is rávezetik, azzal a céllal, hogy mint eredeti al­kotást értékesítsék. Tudvale­vő, hogy a kép valódiságá­nak megállapításánál szá­mottevő bizonyíték a művész névaláírása. Az egyik bécsi képtárban őrzött Greco-mű- ről — éppen a mester nevé­nek hibás aláírása révén — derült ki, hogy hamisítvány. Tudunk olyan esetről is, ami­kor „jó szignó” hitelesített hamis képet; amikor például az eredeti mű részben vagy egészben megsemmisült, csak az aláírás maradt meg, és a képet idegen kéz átfestette. Szerepelhet hamis aláírás valódi képen is, mint egyik- másiik Mednyánszky-műnél, ahol a mester nem jelezte alkotását, és halála után ba­rátja, Pálniay, pótolta a hi­ányt. Egry József esetében is ez történt; olykor az el­maradt aláírásokat utólag ka- nyarítottak a kép alá, sőt nemegyszer festményeit „be is fejezték”. , A műtárgyak „iparszerű” hamisítása a XIX. század­ban kezdődött és azóta a szigorú büntetőintézkedések ellenére egyre nagyobb mé­reteket ölt. Az 1930-as ( évek elején óri­ási feltűnést keltett Berlin­ben az a bírói döntés, mely­nek értelmében Otto Wach ért egyévi és hét hónapi fegybáz- ra és 30 000 márka pénzbün­tetésre ítélték Van Gogh ké­peinek hamisításáért, áruba bocsátásáért. A szélhámos festőkereskedő hosszú évekig a legavatottabb szakértőket is megtévesztette. Ugyancsak a bíróságon vé­gezte — bár meglehetősen enyhe ítélettel — Hans van Meegeren, Vermeer zseniális hamisítója Bevallotta: ti­zennégy „klasszikus holland mesterművet” hamisított, kö­zülük kilencet hozott forga­lomba. Ügy beleélte macát Vermeer világába, festői módszereibe, hogy külön olasz korszakot alkotott. a művész oeuvre-jébe. Képei, múzeumokba, világhírű gyűj­teményekbe kerültek, és csak akkor derült ki, honnan szár­maznak, amikor Van Meege­ren leleplezte magát. A régi képek hamisítói ko­rabeli anyagot, fát, vásznat, festéket. alapozóanyagot, szerszámot szereznek, vagy a többé-kevésbé új anyago­kat változtatják régivé, át­festenek régi képeket, de más anyagot is felhasználnak (például régi szekrény hát­lapját). Túl az anyagismereten, a művész sajátos technikáját, ecsetkezelését, művészi tö­rekvéseit is ismeri a hozzá­értő hamisító, hogy elfogad­ható, megtévesztő képet fest­hessen. Ám a sokfajta. kü­lönféle technikai, kémiai vizsgálat, amely a ma mű­vészettörténészének rendel­kezésére álll, a legtöbb csa­lót leleplezi. A gyenge minő­ségű hamisításokat a fenti vizsgálatok' nélkül is észre­veszi a műtörténész avatott szeme. Még a megtéveszté­sig sikerült hamisítások is röntgen-, kvarc-, elektron­mikroszkópos, daktiloszkóDos vizsgálat, vegvelemzés, szín- kéoelemzés, fénykéoezés, na­gyítás, különböző fényad ago- 1 ássál készült felvétel stb. se­gítségével „színt vallanak”. Röntgenfelvétel segített nél* dául a valódi és hamis Van Gogh óik megkülönböztetésé­ben. / A legegyszerűbb hamisítási eljárás — a másolás — al­kalmazása kockázattal jár. Előkerülhet ugyanis ez ere­deti mű, és az összehason­lítás során minden kiderül. Nagyobb igényű vállalko­zás a festő szellemében, több motívumának felhasználásá­val készült új kép alkotása. Genthon István írja, hogy a Rippl Rónai-hamisítványok között gyakoriak a nagyobb kompozíciókból kimásolt és önállósított részletek. Soká volt ismert Budapesten egy- pipás Piacsek bácsi, amelva jól ismert „Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett” cí­mű kép ‘egyik részletét áb­rázolta. / Az ilyen és hasonló csalá­sokat leleplezi a szakértő, ha egyáltalán elé kerül a mű­tárgy. De ezeknek csak igen kis részük jut el múzeumi bírálatra, a hamis képek meg­lehetősen szabadon mozog­nak, cserélnek gazdát a ma­gánkereskedelemben. K. M. I smerve a kinti vára­kozás hangulatát, a szélsőséges, eseten­ként a becsületsértés és rá­galmazás tényét kimerítő megjegyzéseket, arra gon­doltam, jó ierme belülről is megismerkedni a valósággal. Szerencsére, a bennem mo­toszkáló gondolat találko­zott az ajtón túli dolgozóké­val, akik a Nógrád megyei rendelőintézet szemészeti osztályán tevékenykednek. ☆ Pontosan 8 órakor már az első négy férfit szólítják abba a szobába, ahol dr. Bencsik Ildikó szemész szak­orvos és felülvizsgáló orvos, valamint segítőtársa Geszti Józsefné asszisztens tevé­kenykedik. Ugyanígy történt az indulás a másik rendelő­szobában, ahol dr. Vén Eme­se orvos, valamint Nagy Lászlóné és Micsik^ Nándor- né asszisztensek fogadják a betegeket. Az előbbi helyen a salgótarjániak, az utóbbin pedig a vidékiek, azaz a me­gye lakóinak kétharmad részét kitevő vidékiek része­sülnek szemészeti ellátásban. •Ä A salgótarjániaknál az első kartonköteg tizenhár­mat foglal magába a kez­dés időpontjában. Az első csoport idős férfiakból áll. A doktornő, miközben tü­relmesen kérdezget, alapo­san figyeli a válaszokat, be­invitálja a sötétkamrába a pácienst, majd az egyiktől azzal búcsúzik el, hogy ne használjon más gyógyszert, csak amit felírt, mert így tudja lemérni a javulást. A másik beteg azzal kezdi, hogy „fel van borulva” a szeme. Az alapos vizsgálat után a végső szó a követke­ző: műtétre kell mennie. Gésztiné telefonon gyorsan hávja a kőrtfez szemészeti osztályát. — Május 26-án reggel tessék jelentkezni a felvételi osztályon — mond­ja a, páciensnek és átnyújt­ja a beutalót. A férfiakat nők követik, aztán újból férfiak, majd is­mét nők, gyerekek. Amikor az idő engedi, illetve a dok­tornő szükségesnek tartja, akkor a szemüveg felírásá­nál kihasználva minden percet, a passzív — megelő­ző — szűrést is elvégzi. Köz­ben jönnek az újabb karton- kötegek, 8.20-kor, 8.35-kor. Az új betegek mellett sorra kerülnek a táppénzesek is. A doktornő munkáját könnyí­tendő, Gesztiné önállóan vég­zi el a jogosítványt kívánók „olvasópróbáját”. A betegek, az orvosnő, és segítőtársának kapcsolata szívélyes, egyetlen férfi ma­gatartásában sem tükröző­dik vissza, a kint időnként tapasztalható furcsa maga­tartás. — Melyik a kellemesebb? — kérdi a betegtől a doktor­nő, miközben, válogatja a szemüveglencséket. Van köz­tük, akit pár nap múlva visszavár, de van akit táp- pénzesállományba vesz, amennyiben pedig szükséges elvégzi a múlhatatlanul fon­tos kezelést. Egy idős ősz hajú asszony azzal kezdi, hogy . gally szúr­ta meg a szemét. Vizsgálat, eredményes orvosi beavat­kozás, majd a hölgy meg­tudja, hogy a kórházba kell mennie. Sirni kezd. — Meg kell csinálni — biztatják mindketten, mert ha elha­nyagolja, komoly baj lehet belőle. A beteg szipogva hagyja el a rendelőt.« Az egyik édesanya azzal kezdi: Két éve nem hordja a gyerek a szemüveget. A kislány fintorogva jelzi, hogy nem díjazza ősének krtgyulkodását. A doktornő viszont veszi a lapot, majd a vizsgálat végén határozot­tan mondja: — Nincs mese, a szemüveged hordanod kell, máskülönben eltorzul a látásod. A szemüveg mel­lé még felír egy kontaktlen­csét is, hogy ily módon is növelje az esélyét a fiúknál. Közben folyton folyvást hoz­zák az újabb betegek kar­tonjait. — Gyere nagylány, beme­gyünk a sötétbe, — mondja zése közepette. Az itt dol­gozók reggelijéből hasított ki magának egy részt a szép barnára sült kiflikből. — Korai kancsalságot vet­tem észre fordult felém a doktornő. — Ebben a kor­ban még lehet gyógyítani. Iskolás gyerekek alkotják az újabb négyes csoportot. — Fáradj ki szívem... Nem eszlek meg, ne nézz úgy rám... Tudod-e mi akarsz lenni, no erre alkal­mas is vagy... Tessék ál­sámap — mert szintén ket­ten dolgoztunk a rendelési idő alatt. Én mindennap 11 óráig vagyok s utána sietek haza a 10 hónapos kisfiám­hoz. Ezután a kórházból jön a váltás. Tudom, hogy ha ketten dolgozunk, akkor is sokat kell kinn várakozni a betegeknek. Hát még akkor, amikor csak egyikünk tudja fogadni a salgótarjániakat és a vidékieket. Ilyen esetek­ben nem túlzók, ha azt ál­lítom, hogy bolondokháza és kézenfogva vezeti az alig iskoláskorú kislányt dr. Vén Emese szemész szakorvos, akinek a mai napon a vidé­ki betegek jutottak, majd az előbbi helyiségből vissza­térve, így folytatja: — Még egyszer eljösz, mondjuk há­rom hét múlva... Nem sokkal később egy desszertet kap az a szemüveges kislány, aki ügyesen segítette a doktor nénit, feladatának gyors elvégzésében. — Szia, nagy ember. Hogy vagy? — köszönti a bő más­fél éves csöppséget, miközben játékosan úgy tereli a kis ap­róság szemjátékát, figyel­mét, hogy a szükséges vizs­gálatokat jól el tudja végez­ni. — Na gyere velem, jön édesanyja is, vezeti . kézen­fogva az apróságot a sötét­kamrába, ahonnan az enni­való csöppség élelmességét és életrevalóságát jelezve egy kiflivel tér vissza, édesany­jának zavart mentegetőd­landóan viselni. Kedves kér­dések, megjegyzések kísé­retében zajlik le a gyerekek szemének mindenre kiterje­dő vizsgálata, a szükséges szemüveg, gyógyszer fel­írása és a mikénti felhasz­nálás ismertetése. Érdekes­ségként említem azt a 74 éves nénit, akinek éleslátá­sát megirigyelhetném. Most jött először szemüveget írat­ni. Nem feledve a megjegyzé­sek közül azt, hogy vannak, akiknek kartonját előreve­szik, — bárhogy is figyel­tem, ilyet nem tapasztaltam. — Ma jó napunk van, mert a rendelési idő alatt ketten látjuk el a betegeket — kér ismét szót Vén Emese, aki a jó nevű és elismert szemész­orvos szüleinek a nyomdo­kába lépett. — Hasonló volt a helyzet tegr..?.p is — v*. van. Én megértem, azokat, akik reggel óta várakoznak, s csak délre, vagy kettőre, vagy még ennél későbbre tudnak bejutni, de sajnos, ilyenek a lehetőségeink. Idekívánkozik a következő: a türelmetlenség, és a nyom­dafestéket nem tűrő, ember­hez méltatlan magatartás egyáltalán nem segíti az itt dolgozók munkáját. Ellenke­zőleg: zavarja, növeli a fe­szültséget. .. • — Sok a balesetből adódó szembetegség is — veszi át a szót dr. Bencsik Ildikó. — Mert sajnos, sokan nem használják a védőfelszerelé­seket és a védőberendezése­ket. Ugyanakkor nagy gon­dot jelent a rehabilitáltak- nak a foglalkoztatása is. ☆ Tíz óra 50 -kor Micsik Nándorné telefonon leszól a kartcmozóba, hogy csak * gyulladásos és a sérült bete­geket tudják már fogadni. Ez idáig dr. Bencsik Ildikó 64 beteget látott el* s a karto­nok szerint még 12-en vártak odakint. Dr. Vén Emese se­gítőtársaival együtt 74 be­teget látott el és az asztalon volt még vagy 30 beteg kar­bonja. A doktornők fekete­kávéjukat és reggelijüket asszisztenstársaikkal együtt, két beteg ellátása közben, egy-egy falatot bekapva, egy-két korty tejet felhör­pintve fogyasztották el. Csu­pán addig pihentek, amíg néhány kérdésemre siető­sen válaszoltak. Végezetül dr. Fábián Zol­tánnál, a rendelőintézet igaz­gató fővorvosánál kötötten» ki. Ö a következőket mond­ja: — ' A különböző megjegy­zések, feljelentgetések elke­rülése végett megpróbál­koztunk a számrendszer be­vezetésével. Nem vált be! Volt aki eltépte, mások pedig a következő nap jöt­tek el. Az sem vált be, ami­kor az asszisztensnők közöl­ték, hogy körülbelül kire, mikor kerül sor, addig intéz­ze a dolgát. Senki sem moz­dult el a helyéről. A kór­házból naponta érkező fia­tal szakorvos sem oldja meg gondjainkat. Ősszel egy ösz­töndíjas pályakezdővel bő­vül a szemész orvosok szá­ma. Végleges megoldást az egész napos kettős rendelés jelent. Ezért továbbra is azon fáradozunk, hogy szerez­zünk egy-két gyakorlott szemorvost. Letelepítésük­höz segítséget kapunk a me­gyei tanácstól, mert hiány, szakmáról és alapellátásról van szó... Venesz Károly WÓG RÁD — 1986. április ÍZ, szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom