Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

Kádár János látogatása a Honvédelmi Minisztériumban (Folytatás az 1. oldalról) az MSZMP XII. kongresszusa annak idején nehéz külső és belső körülmények között ha­tározott az elvégzendő mun­káról. Az elmúlt évek tapasz­talata azt bizonyítja, hogy helyes volt a program, a fel­adatok meghatározása. Sike­rült az egyensúlyi helyzetet javítani, a fizetőképességet megőrizni, szocialista vív­mányainkat megvédeni. Tár­sadalmunk ezt nagyra érté­keli. Időszerű belpolitikai kérdé­sekről szólva hangsúlyozta: egy esztendővel a párt XIII. kongresszusa után megállapít­ható, hogy a párt világos és reális programját az egész nép támogatja. Most minden erőt a feladatok megoldására kell összpontosítani. Belpolitikai helyzetünk ki­egyensúlyozott és szilárd. Gazdasági gondjaink csök­kentése rajtunk múlik. Csak a jobb és a fegyelmezettebb munka eredményeként szá­molhatjuk fel azokat a ked­vezőtlen jelenségeket, ame­lyek az 1985-ös esztendőben és az idei év első három hó­napjában tapasztalhatók vol­tak. Emlékeztetett arra, hogy a magasabb igényeket csak ha­tékonyabb termeléssel lehet kielégíteni. Azt már jól meg­tanultuk — mondotta —, hogy a javakat miként osszuk el, de azt még kevésbé, hogy azokat miként állítsuk elő. Pedig előbb meg kell termel­ni a szükséges javakat, s csak azután lehet dönteni az elosztásukról, s bármilyen vi­tát vagy eszmecserét folytat­ni felhasználásukról. A nemzetközi politika idő­szerű kérdései között arról beszélt Kádár János, hogy változatlanul a feszültség a jellemző. A Varsói Szerződés tagállamainak, így a Magyar Népköztársaságnak is az a célja, hogy a feszültség csök­kenjen, s a társadalmi hala­dás ügyét sikerüljön előmoz­dítani. Ennek — a szocialista országok szerint — az egyet­len járható útja a békés egy­más mellett éiés politikája, az aktív nemzetközi tevé­kenység. Mi azt valljuk — mondta a párt főtitkára —, hogy a társadalmi rendszerek harcának békés úton kell el­Áz iparpolitikai tanács ülése Csütörtökön az Ipari Mi­nisztériumban kibővített ülést tartott a minisztérium mellett tanácsadó testületként működő iparpolitikai tanács Csikós-Nagy Bélának, a tanács ügyvezető elnökének megnyitója után Kapolyi László miniszter tájékoztat­ta a résztvevőket az ipari ágazatok idei feladatairól, hangsúlyozta a műszaki-tu­dományos fejlődés gyorsítá­sának fontosságát. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára is. Felszólalt továbbá Nyitrai Ferencné államtitkár, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke, Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke és több vállalati vezetői. Reagan újra támadta Líbiát Reagan amerikai elnök szerint kizárt annak a lehe­tősége, hogy még júniusban sor kerüljön egy újalbb szov­jet—amerikai csúcstalálko­zóra. Az elnök bizonyos esélyt lát arra, hogy a talál­kozót júliusban tartsák meg, de azt mondotta, hogy a no­vemberben esedékes időkö­zi amerikai választások előt­ti négy hónapban nem lehet csúcstalálkozó s ez esetben a választások utánra kell ha­lasztani azt A sajtóértekezleten az uralkodó téma Líbia volt. Reagan kijelentette: „növek­vő számú bizonyíték” van arra, hogy Kadhafi állt a legújabb, amerikaiak ellen elkövetett terrorakciók mö­gött. E bizonyítékokat azon­ban nem terjesztette elő. Az elnök nem nyilatkozott egy újabb katonai akció ter­veiről, bár nem hagyott két­séget aziránt, hogy ilyenek léteznek, s azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „megvédi majd magát” és kész adott esetben megtorló lépésekre. Szerinte egyéb­ként- ' Washingtonnak nem állt szándékában kierőszakol­ni az összecsapást, amikor az amerikai flotta egységei be­hatoltak a Szidra-öböl — Lí­bia által nemzeti felségvi­zeknek minősített — térsé­gébe, mivel hasonló gyakor­latokat már korábban is vég­rehajtottak s csak egy alka­lommal származott ebből fegyveres konfliktus. Rea­gan közölte, hogy a Líbia el­leni közös fellépés kérdését meg akarja vitatni partne­reivel a mágusban esedékes tőkés-csúcstalálkozón To­kióban, s „megelégedéssel ér­tesült” Washington szövet­ségeseinek Líbia ellen fo­ganatosított egyes intézkedé­seiből. Bizalmat kapott a francia kormány A francia nemzetgyűlés á kormánynyilatkozat hajnalig tartó vitája után a várakozás­nak megfelelően bizalmat szavazott a Chirac-kormány- nak. Tartózkodás nem volt, 292-en szavaztak a kormány mellett, 285-en ellene a nyílt szavazáson. A vita éjfél után színpadias fordulatot vett, amikor Henri Emmanuelli, a korábbi szo­cialista kormány költségve­tési minisztere azzal vádolta az új kormányt, hogy saját nemzeti valutája ellen spe­kulálva érte el a leértékelést. Chirac hevesen felugrott és azzal vágott vissza, hogy ez a kijelentés bírósági eljárást kíván,, mire a szocialista cso­port kérésére rövid időre felfüggesztették az ülést. Chi­rac utána lehiggadva helyes­bített, hogy egy képviselőnek természetesen mentelmi joga van, de tulajdonképpen úgy értette amit mondott, hogy ha nem képviselő lenne az illető, rágalmazási pert indítana elle­ne. A kormányfő a vitát ösz- szegező beszédében élesen tá­madta, visszaesésnek, lemara­dásnak bélyegezte a szocialis­ta kormányzás öt évét, ami semmi eredményt nem hozott szerinte az országnak. Giscard d’Estaing volt el­nök nagy érdeklődéssel várt beszédében egységre intette a kormány heterogén táborát, hangsúlyozva, hogy a gazda­ság liberális átalakításának programja csak teljes egység­ben és fegyelmezetten bizto­sítható.-------------------- T' H L l%GRÁD — 1986. április 11., péntek | dőlnie. Amikor azt mondjuk, hogy egyenlő biztonság, akkor ezen azt értjük, hogy a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés nem törekszik erőfölényre, mi a leszerelés hívei vagyunk. De világosan látni kell, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok, a NATO erőfölényre tö­rekszik. Ezt viszont nem en­gedhetjük meg. Ez az egész emberiség érdeke is. Eb­ben a szellemben ké­szülünk a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó tes­tületének soron következő bu­dapesti ülésére. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII.' kongresz- szusáról szólva kiemelte an­nak nagy nemzetközi jelen­tőségét. Éz a kongresszus — mondotta — a Szovjetunió bé­kepolitikáját megerősítette. Az SZKP törekvései egybeesnek a mi pártunk törekvéseivel. A kongresszus céljait, a szov­jet elvtársak erőfeszítéseit tel­jes mértékben támogatjuk és üdvözöljük. Az SZKP XXVII. kong­resszusa nemcsak a szovjet fejlődés mozdonya, hanem az összes szocialista országé — mondta Kádár János, ma jd a magyar—szovjet viszonyt mél­tatva hangsúlyozta, hogy az szilárd, felhőtlen, az élet min - den területén egyre tartal­masabbá válik. Barátságunk erősítésének, együttműködé­sünk fejlesztésének kiemelke­dő eseménye lesz. amikor Mi­hail Gorbacsov elvtársat, az SZKP KB főtitkárát népünk vendégeként a közeliövőben hazánkban üdvözölhetjük. Kádár János végeizetül szólt azokról a feladatokról, ame­lyek békénk, szocialista vív­mányaink védelmében, az if­júság nevelésében, a szocia­lista építömunka segítésében a Magyar Néphadseregre vár­nak. Hangsúlyozta: a Köz­ponti Bizottság elvárja a had­sereg kognmwnistái.tőL párt­szervezeteitől , KISZ-szerveze­teitől, hogy példamutató helyt­állással, élenjáró munkával segítsék a feladatok megoldá­sát, A Központi Bizottság és a magyar vezető testületek ne­vében kijelenthetem —mond­ta az MSZMP főtiQíára —, hogy teljes bizalom öveai a Honvédelmd Minísztérrum ve­zetőit, a néphadsereg parancs­noki karát. A párt, a kor­mány, a nép, az egész társa­dalom bízik a hadseregben. Kádár János befejezésül to­vábbi sikereket, eredménves munkát kívánt. (MTI) Az NDK-ban a folyamatos­ságot, az eddigi politika foly­tatását hangsúlyozzák az NSZEP közelgő XI. kong­resszusa előtt politikusok és újságírók egyaránt. Alapvető fordulatnak, irányváltásnak, sőt akár jelentősebb hang­súlyeltolódásnak egyelőre nyo­ma sincs. Az eddigi értéke­lések ugyanis sikeresnek mi­nősítették az elmúlt kongresz- szus óta megtett utat, sőt gyakorlatilag a hetvenes évek eleje óta tartó töretlen fej­lődésről beszélnek. Mindez megfelel annak az itt hagyo­mányos politikai gyakorlat­nak, hogy a vezetés elsősor- az eredmények bemutatására, illetve a megoldható prob­lémákra, a tömegek mozgósí­tására koncentrál, és igyek­szik pluszpontokat felmutatni abban a különösen kézzelfog­hatóan érzékelhető nehéz ver­senyben, amely a másik né­met állammal, az NSZK-val folyik. A jelszó immár másfél év­tizede „a gazdasági és szoci­álpolitika egysége”, ami a köznapokban azt jelenti, hogy az embereknek mindig nyúj­tani kell valamit. Ha nem is látványos újdonságokat, de legalább biztonságot, garan­tált minimális élet-, illetve ellátási színvonalat és — igen kiemelt helyen — lakást. Hogy ez utóbbi milyen jelen­tős tényező, azt a viszonylag nagyszámú ittragadt magyar vendégmunkás is bizonyítja, akik szinte kizárólag a köny- nyen hozzáférhető lakás miatt választották az NDK-t állan­dó lakhelyükül. Persze az élet minőségéhez még sok minden más is hoz­Vitával folytatódott az olasz kommunisták tanácskozása Óvári Miklós átadta az MSZMP Az Olasz Kommunista Párt előtt álló történelmi távlatokat, a demokratikus alternatívához vezető utakat, a pártdemokrácia kérdését elemezték az OKP Firenzé­ben zajló kongresszusán csü­törtökön a felszólalók. Ugo Pecchioli szenátor a vezetőség tagja hangsúlyoz­ta: a komunista párt létének értelme az, hogy Olaszorszá­got és Nyugat-Európát szo­cialista jövő felé vezesse. A párt nyugat-európai jel­legét hangsúlyozta Luciano Lama, aki a közelmúltban köszönt le a kommunista- szocialista irányítás alatt álló szakszervezet, a CGIL főtitkári posztjáról. Armando Cossutta. a veze­tőség tagja a Szovjetunió és az Egyesült Államok szere­pének elemzését helvezte fel­szólalása középpontjába, Az amerikai imperializmus mélyrehatóbb vizsgálatát sürgette, élesen elítélve a reagani politikát. A Szovjet­uniót illetően Cossutta meg­állapította, a tények azt bi­zonyítják, hogy a szovjet tár­sadalom nagy tartalékokkal rendelkezik. Szólt a Szovjet­uniónak a közelmúltban tett számos, a leszerelést és a konfliktusok békés rendezé­sét előmozdító kezdeménye­zéséről is. A különféle területi párt- szervezeteket . képviselő fel­szólalók közül volt, aki a párton belül bátrabb demok­ratikus vitát szorgalmazott, mások azt sürgették, hogy a nők és a fiatal ok nagyobb arányban vegyenek részt az irányító szervek munkájá­ban. Miközben folyik az előadói beszéd vitája, megkezdték KB üzenetét vitájukat a konigresszusi bi­zottságok, amelyek a vezető szervek újjáválasztását, il­letve a politikai határozat szövegét készítik elő. ☆ Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, aki a magyar pártkül­döttséget vezeti az Olasz Kommunista Párt XVII. kongresszusán, csütörtökön Firenzében baráti megbéké­lést folytatott Adalberto Mi- nuccival, az OKP titkárságá­nak és vezetőségének a tag­jával. A mesbeszé'ésen átte­kintették a két párt közötti együttműködés kérdéseit. Óvári Miklós átadta az MSZMP-nek az olasz kom­munistáik kongresszusához intézett üzenetét. T ASZSZ-k ommen'ár Nevadai atomrobbantás Shultz— Dobrinyin találkozó „Nincsenek előfeltételek a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolat­ban. Az egyetlen feltétel, hogy sikeres találkozó le­gyen” — jelentette ki Anato- lij Dobrinyin, a Szovjetunió távozó washingtoni nagyköve­te szerdán az amerikai fő­városban. Dobrinyin előzőleg George Shultz amerikai kül­ügyminiszternél tett két és fél órás búcsúlátogatást. Dobrinyin hozzátette: „Mindketten (Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan) biz­tosak szeretnének lenni ab­ban, hogy sikeres lesz a csúcs­találkozó. Egyébként mi ér­telme lenne megtartani?” Dobrinyin közölte, hogy még nincs pontos időpont a követ­kező csúcstalálkozóra, de re­méli, hogy a találkozóra még ebben az évbén sor kerül. Anatolij Dobrinyin, akit az SZKP XXVII. kongresszusán az SZKP KB titkárává vá­lasztottak, közel negyedszáza­dot töltött hazája nagyköve­teként Washingtonban, és az ottani diplomáciai képvisele­tek rangidőseként a diploma­ták között az egyik legtekin­télyesebb személyiségnek szá­mított. Föld alatti atomrobbantást hajlottak végre csütörtökön az Egyesült Államok ncva- dai kísérleti telepén — je­lentette be a washingtoni energiaügyi minisztérium. A robbanás ereje — hivatalos közlés szerint — húsz kilo- tonnánál kisebb volt. Aligha minősithető „újabb rutinkísérletnek” az április 10-i nevadai amerikai atom- robbantás — írja Vlagyimir Bogacsov, a TASZSZ katonai szem! eíró ja. A szovjet kato­nai szakértő a nevadai atom- robbantásra szinte percék múlva reagáló kommentárját így folytatja: az Egyesült Ál­lamok éppen alkkor hajtotta végre újabb atomfegyver- kísérletét, amikor a Szov­jetunió már több mint nyolc hónapja tartja magát azösz- szes atomrobbantásra ki- mondott moralóri urnához, s amikor Moszkva bejelentette, hogy ezt a moratóriumot március 31-e után is hajlan­dó betartani, egészen az első amerikai atomikísérletig. A nevadai robbantás —«. azután, hogy a Fehér Ház visszautasította az összc-s kí­sérlet teljes beszüntetésének megvitatását célzó csúcsta- TálWizót, csakis úgy értékel­hető, hogy az Egyesült Álla­mok átlépte az „atomrubi- kont”. s ez — a történelmi precedenstől eltérőleg — nem a jelenlegi amerikai kor­mányzat határozottságáról, hanem inkább erkölcsi és po­litikai gyengeségéről tanús­kodik. Az új amerikai robbantás arra vall, hogy a kormány­zat a tavaly novemberi csúcs- találkozó utón aláírt közös nyilatkozat ellenére, tovább­ra is a katonai fölény meg­szerzésének ábrándját ker­geti. Washington ezzel a vesze­delmes és destabilizáló lépé­sével csupán azt mutatta meg, hogy cinikusain semmi­be veszi mind ez amerikai, mind pedig valamennyi más nép létérdekeit. A nevadai robbantás egy Újabb szakaszra tesz pontot a? atomfegyver-kísérletek ál­talános és teljes betiltásáért folyó harcban. Ez azonban nem jelenti ennek a harcnak a végét. A tét ugyanis rend­kívül nagy. Nem csupán az atomfegyver-kísérletek be­szüntetéséről, vagy az atom­háború elhárításáról, hanem az emberiség túléléséről van szó — fejeződik be a TASZSZ hírmagyarázata. Az NSZEP XI. kongresszusa elé Berlinben a helyzet változatlan zátartozik, és végső soron az általános gazdasági lehetősé­gek határozzák meg a szoci­álpolitika játékterét. De, a kongresszus előtti számvetés­nél nemcsak a miénktől né­mileg eltérő tájékoztatás és közéleti légkör miatt esik annyi szó a sikerekről. Az NDK — a maga módján — valóban sikeres volt az el­múlt években, mégha növe­kedési ütemének számszerű összehasonlítása a némileg el­térő módszerek miatt szá­munkra nem is mond sokat. Az azonban mindenképpen el­ismerésre méltó, hogy az NDK nemcsak egyszerűen megőrizte a nehéz években is fizetőképességét, hanem egy ideje folyamatosan csökkenti nyugati adósságait, és a ha­talmas erőfeszítések ered­ményeképpen ma már nem­csak az import visszafogása, hanem a feldolgozóiparra, a gépiparra is kiterjedő export­offenzíva továbbvitelében tö­rik a fejüket a gazdasági szakemberek. Ennél is fonto­sabb, hogy a viszonylagos külpiaci stabilitás a viszony­lagos dinamizmus igényével jár itt együtt —, miközben persze strukturális gondok to­vábbra is vannak. Ám egyes kulcsterületeken az NDK mégis figyelemre méltó szí­vóssággal figyelemre méltó eredményeket ért el. Létreho­zott egy saját mikroelektroni­kai bázist és most főleg saját számítógépek elterjesztésé­vel igyekszik modernizálni termelőkapacitását. Az éves tervek, a részletes tervlebon­tás rendszerének keretében kiemelt heiyen írják elő, hogy hány számítógépes termelés­előkészítő, -irányító, vagy szerkesztő részleget kell lét­rehozni. Ugyanakkor a robo­tok üzembe állítása is folyta­tódik — egy ideje az NDK ezen a téren hatalmas meny- nyiségi és talán minőségi ug­rást hajt végre. Mindez párosul az üzemek belső tartalékainak mozgósí­tásával: ez éppen úgy köz­ponti előírás, mint az anyag- és energiatakarékosság, és ezen a téren az NDK a né­metek hagyományos erényeit felhasználva, tényleg sok min­dent elért, sőt a jelek szerint a jövőben is spórolásból akar­ja előteremteni a gazdasági növekedés anyagigényeit. Vagyis: a gazdasági priori­tásokban, de a gazdaság irá­nyításának rendszerében a stratégiában sem várhatók változások — és értelemszerű­en nagy vonásokban a szoci­álpolitika is továbbfolytató­dik. Ez mindenekelőtt az ál­lami lakásprogram továtovin telét és az árszínvonal vissza­tartására tett erőfeszítéseket jelenti. Az alapvetőnek vagy legfontosabbnak ítélt régi termékek és szolgáltatások árai így nagyjából változat­lanok maradnak —, viszont az eddiginél is gyorsabban akarják növelni az úgyneve­zett drágább minőségi termé­kek gyártását, és ezeknek természetesen itt is új —, néha elég borsos — áruk van. Mindenképpen javítani kívánják a lakossági szolgál­tatások mennyiségi és minő­ségi színvonalát is — ez az a terület, amelyet a sajtóban némi közvetlen kritika ért. Általában: az emberek közér­zetét befolyásoló kisebb — akárcsak stílusbeli — dolgok­ra az eddiginél nagyobb hang­súlyt szándékoznak helyezni —, egyre inkább utat tör az a felismerés, hogy csupán a globális eredményekkel, a büszke statisztikákkal ezt nem lehet teljes mértékben elérni. Mindehhez persze megfele­lő nemzetközi légkör is kell. Itt, Európának ezen a talán legérzékenyebb pontján külö­nösen fontos, hogy hogyan alakul a kelet—nyugati vi­szony, amely erősen rányom­ja bélyegét az NDK nemzet­közi mozgáslehetőségére. Ugyanakkor az NDK már jó­ideje maximális mértékben igyekszik kihasználni a le­hetőségeit, és az adott kere­teken belül igen aktív szere­pet játszik az enyhülésért folytatott párbeszédben. Ezt a külpolitikai vonalat az NSZEP XI. kongresszusa minden bizonnyal ismét meg* erősíti. JRemcs Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom