Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

Bará’oV kozott fl Zárja szovhoz vendégeként A Mátraaljai Állami Gaz das ág 1982-ben létesített ba­ráti kapcsolatot a szovjet- uniobeii, kemerovói testvér­megyénk Zárja nevű szov- hozával, amely a megyeszék­hely tőszomszédságában, Promis'enniben található. A hatalmas áMamd gazda­ságot — amelynek vezetője Vasról. Ivanovics Silov, aki egyúttal a2 egész megye ser­téstenyésztésének a főnöke is — 3 984-ben, Nagy Miklós, közgazdasági igazgatóhelyet­tes vezetésével egy háromta­gú pásztói delegáció kereste fel. — Az időjárást is fi gye­dembe véve, no meg azt, hogy Szibéria egészen más­ként éi a magyar emberei: felfogásában, nem számí­tottunk. ilyen kulturált me­zőgazdasági tevékenységre. Szeptember második felében jártunk ott, amikor aratták ■a zabot. Nagyon jó termést hozott: hektáromként 20—30 mázsát. Ez hazai viszonylat­ban is jó eredménynek szá­mít. Ósz eleje lévén, bármer­re jártunk, burgonyával meg­rakott autókaravánokkal ta­lálkoztunk. — Siettek a betakarítással, mert. itt nagyon korán bekö­szönt a tél. Egyébként az ál­lami gazdaság sertéstenyész­téssel foglalkozik. Tartástech­nológiája hasonló a miénk­hez. A taikarmánybechnodó­giája azonban lényegesen el­tér a miénktől. Elsősorban abraktakarmányt és mező- gazdasági hulladékot etetnek tel az állatokkal. Náluk még akkor nem volt követelmény — mint nálunk — a súlyha­tár betartása. Ügy láttuk; gé­pi eszközállományuk megfe­lel a követelményeknek. — Találkozotl-e az önök­nél járt Ismerősökkel? — A gazdaságot járva, örömmel üdvözöltük azokat a fizikai dolgozókat, akik ko­rábban nádunk jártak. Érdek­lődtek, miként élünk. Mi­lyen változások történtek az elmúlt években. Menny it ke­resnek a dolgozók.. Hogyan oldjuk meg az anyagi ösz­tönzési. Az akkor még terv­utasításos alapon dolgozó gazdaság vezetői nem dönt­hettek el, hogy miire vállal­koznak. Alapvető feladatul kapták az élelmiszer-aiiáíás biztosítását. Hogy ez mennyi­re fontos kérdés volt, bizo­nyítja az is, hagy a mező­gazdaság napi tennivalóival, operatívan, a megyei partbi­zottság akkori első titkára (Gorskov elvtársi személye­sen foglalkozott. Ö bennün­ket is nagyon szívélyesen fo­gadóst. A szakemberekkel be­szélteire megtudtuk, hogy nem használnak műtrágyát. Más módön oldják meg a tápanvag-visszapótlást. Az ál­lattenyésztésben sem követel­mény a fehérjefelhaszná'lás. — Egyéb élményeiről is mondjon néhány szót! — Nagyon érdekesnek ta­láltuk, hogy az állami gaz­daság központja olyan, mint nálunk, egy tanyaközpont. A gazdaság közelében található a közép- és az általános is­kola. A gyerekek részére Mi­csurin-kér tét hoztak létre. Benne dolgoznak, kísérletez­nek egy államilag elismert, idős tudós irányításával Sok­szor kerültünk nehéz hely­zetbe, mert kezdetben nem tudtuk, miként viszonozzuk azt a szívélyességet, kedves­séget, figyelmességet, amely- lyel eíhadmoztak bennünket. — Júniusban, aratás előtt utazok majd kemerovói ba­rátainkhoz — kapcsolódik a beszélgetésbe Lendvai Géza — termelési igazgatóhelyet­tes. — Mint szakembert, a szibériai körülmények között folyó mezőgazdasági terme­lés érdekel. Nem tudom, mennyire kíváncsiak a mi gyakorlatunkra, módszere­inkre. De ami érdekli őket. arra szívesen és részletesen válaszolok majd. Sokat hal­lottam a baráti vendéglátás­ról. éppen ezért nagy érdek­lődéssel várom a találkozást. A nálunk eddig járt mező- gazdasági szakemberek kö­zül néhánnyal már eddig is sikerült jó kapcsolatot kiala­kítanom. V. K. A nyárra készülnek I.udány halászi ban a SIKK Különlegességi Női Ruházati szövetkezet varrodájában már a nyár divatújdonságait szabják-varrjak. Ebben az évben rendelésük nagy részét mz NSZK-ba szállították. Képünkön: szalagrendszerben dol­goznak a helybeli varrónők. Jelenleg öt színben, mintegy ötszáz darabból álló nőikosz- tüm-rendelést is teljesítenek, amelyet a Skála-Coop fog forgalmazni: Puszta Károlyné meós. Tácsik Tiborné sza­lagközi munkáját ellenőrzi. (Rigó Tibor felvételei) Neve: XAX Az NSZK-beli Hoechst kon­szern a Pharmatirade Külke­reskedelmi Vállalattól meg­vásárolta egy magyar takar- mányadalék-találmány fel­használási jogát. Ezt az ada­lékot az általa előállított ba- romfitáspszerbe keverve, hoz­za majd forgalomba. Az NSZK-beM cég a későbbiek­ben sem tervezi az adalék­anyag helyi gyártásának meg­szervezését, azt továbbra is Magyarországról fogja besze­rezni. A Pharrmatrade az el­ső szállítmányt már útnak indította; jövőre több millió márkás megrendelésre szá­mít. A Hoechst konszern áftal megvásárolt, a XAX jelű ta- kanmányadalékdt a Material Kisszövetkezet fejlesztette ki. 1^1 őst akkor azok számára, 11 aikiik először látnak bá­nyamentő kocsit belülről, át­vesszük, mi hol található — kezdi oktató magyarázatát Bodor József a tiribesi men­tőállomás műszerésze. A pi­ros színű járművön rajta kí­vül négyen foglalnak helyet. Szemmel láthatóan komolyan veszik az oktató szavait. Előző megjegyzését venetjük élcelődésnek is, hiszen a je­lenlévők alapos felkészítésen estek át, mielőtt az állomány­ba felvették volna őket. Újoncként csak. a ménkesi Bakos Robert hallgatja a tan­anyag tömör summázatát. In­kább felelevenítés ez, mint­sem szakmai fejtágító, de hát szükséges, hogy a kéthavonta összehívott készenléti csoport még véletlenül se hibázhas­son, ha ne adj’ isten bevetés­re kerül sor Előkerülnek a praktikusan összehajtogatott és elhelyezett kellékek: gázálarcok, életmen­tő dobozok és még ki tudja hány, nélkülözhetetlen apró­ság. Végül az a nagyobbacs­ka láda. — Vedd csak le Pistukám. az újraélesztő készüléket — fejezi be az eligazítást Bodor József. — Mikor kinyitjuk látunk benne egy oxigéngáz zal töltött palackot, melyhez szükség esetén több is csatla kozta tható. A gégecső egyik végét erre a pontra kötjük be. A másikat a sérült szá­jába helyezzük. Erre akkor ke­rül sor. ha. az újraélesztés már sikerült és felveszi az egyenletes légzési ütemet. — Ebédhez! —. szól be han­gosan Kecskés Ambrus. a mentőállomás főműszerésze. A bejárattól balra van az étkez­de. Az előtérben pedig az ügyeletes figyeli a hívásokat. Teljesítménynövelés MEGYÉNK ÜZEMEIBEN is eléggé nehe­zen indul be az előnyös változásokkal bizta­tó, dinamikus fejlődést, kikényszerítő, terme­lést, gazdálkodást felgyorsító, teljesítményt növelő folyamat. Bár erre már az előző év­ben is nagy szükség lett volna, a népgazda­ság fizetési egyensúlyának javítása, valamint a fejlesztési lehetőségek tágítása céljából. A teljesítménynövelés és élénkülés igénye sok­szor és sokféle formában hangzott el külön­böző fórumokon, de a hallgatólagos egyet­értést nem mindenütt követték a bizonyító tettek. Az ember azt hihetne, hogy a tavalyi gyengébb eredmény serkentőleg hat majd a kezdeményezőkedvre, s az egyetértésen kí­vül komolyan, jó irányban megváltozik a helyzet, és valóban nőnek a teljesítmények. Sajnos, Nógrádban az év első két hónapjá­ban, az üzemek döntő többségében az előb­biek ellenkezője következett be. A több he­lyütt a szerényen tervezett termelési és ár­bevételi növekedés időarányos részét sem teljesítették. A Salgótarjáni ötvözetgvár 85,3. a salgótarjáni síküveggyár 95,4, a Budapes­ti Rádiótechnikai Gyár 86,9, a salgótarjáni bányagépgyár 87,7, a Budapesti Finomkötött­árugyár balassagyarmati gyára 89. a Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár 98, a Sal­gótarjáni Ruhagyár pedig csupán 77,3 szá­zalékos tervteljesítést vallhat magáénak. Egyébként a tavalyi adósságot sem lehet elfelejteni. Pótlása alól senki sem kaphat felmentést Az idén nem volt kemény a tél. A kor­mány sokat tett a jogosan kifogásolt import­gondok enyhítésére: 1984-hez képest 1985- ben 16 százalékkal növelte az importot s ez­zel is hozzájárult a teljesítmények növelé­séhez, a lendületesebb, termelékenyebb, hatékonyabb munka feltételeinek megterem­téséhez. A közgazdasági szabályozókban bekövet­kezett szigorítások mellett valamelyest bő­vült a kedvezmények köre, s a korábbi évek­ben igen nagyon szűkre szabott beruházási lehetőségek is kedvezőbbre fordultak ki­csit, reálisabbá vált a hitelfelvétel követel­ményrendszere. Szélesebb lehetőséget ka­pott a külföldi tőke bevonása. Az exportfej­lesztést szolgáló pályázati rendszer bevezeté­se is tágította az érdeklődést, bár e tekintet­ben korántsem egységesen ítélik meg a ka­pott „előnyöket”. Az előbbiek ellenére sem következett be a kívánatos és múlhatatlanul szükséges és előnyös változás. Sok helyütt a termelési, gazdálkodási terveket viszonylag alacsony színvonalon állapították még. Kimaradt be­lőlük a húzó-, a feszítőerő, amelyre az élén­külés érdekében múlhatatlanul szükség van. Kevés az olyan vállalatunk, ahol ütemesen, tervszerűen termeltek. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat termelési értékierve az első két hónapban 109,4 százalék. A Rom- hányi Építési Kerámiagyár kollektívája 100,9 százalékkal zárta az első két hónapok Ugyanebben az időben a Núgrád Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat 38 millióval termelt többet mint egy évvel ezelőtt. Kifogások, magyarázatok most is vannak} többségük nem újkeletű, sok éve visszakö­szön. Van közöttük olyan, amit valóban el kell fogadni. A kohászoknál az alapanyag­hiányra hivatkoznak. A ruhagyártóknál ki­egészítették a kellékanyagok késői érkezésé­vel. Másutt pedig a tökésimport elmaradása vetette vissza a termelés folyamatosságát, teremtett újabb lehetőséget a termékek mi­nőségének csökkentésére. Ezzel szemben a bérek a végzett munkánál nagyobb mérték­ben áramlanak ki. A piacon vásárlóerőként jelentkeznek. Ugyanakkor nincs mögöttük teljesítménytöbblet, termelékeny, hatékony munka. Veszélyeztetik a tervbe vett 5,5 szá­zalékos fogyasztói árnövekedés betartását. .Ügy néz ki: az év eleji .termelési, gazdái-* kodási lemaradás rossz értelemben vett pol­gárjogot nyert. Ugyanakkor különösebben nem sokakat nyugtalanít, idegesít, mert nem érint komolyan egzisztenciákat. A teljesít­mény nélkül kiáramló bérért sem vonnak komolyan felelősségre senkit sem. Késnek a teljesítményeket növelő, korszerűbb munka- szervezést megkövetelő intézkedések. Ha netán megszülettek, akkor a benne foglaltak teljesítését sem kérik számon. A teljesítmény fokozása, a többlettermelés elősegítése érdekében olyanról beszélni mint a megalapozott normakarbantartás, szinte sehol sem lehet. Nem beszélve az igen ala­csony színvonalú partnerkapcsolatokról, a szállítási fegyelem semmibe vevéséről, a min­den magánügyet munkaidőben történő elin­tézésről. Ez utóbbit — bér írás nincs róla —, akik megszokták szerzett és elidegeníthetet­len joguknak tartják. Ügy látszik a szigorúnak kikiáltott közgaz­dasági szabályozók sem kényszerítették ki a már nagyon körmünkre égett teljesítmény­növelés felgyorsítását, és ami ezzel együtt jár: az élénkülést elősegítő, megtestesítő ha­tékonyabb munkát. Az idő sürget. Látva, a helyzet tarthatat­lanságát; a kormány nemrég megtiltotta a veszteséges, tervüket nem teljesítő termelő, gazdálkodó egységeknek, hogy a tervezett bérfejlesztést végrehajtsák. Valószínű más, a lendületet élénkítő, azt segítő, ösztönző és kényszerítő intézkedések is napvilágra kerül­nek majd. Ezek feltehetően arra irányulnak, hogy a munka nélkül szerzett nyereséghez vezető mellékösvényeket elzárják a kivárok, a kényelmesek és az ígérgetők elől. AZ ELVONÁSSAL és a kényszerítéssel egyidejűleg azonban nagyobb lehetőséget, igen sokféle és változatos alternatívát kelle­ne biztosítani azok számára, akik valóban akarják a műszaki, technikai, technológiai megújulást, s ily módon kívánnak elkerülni a mai követelményekhez nem méltó alacsony színvonalról. Segíteni kell őket abban, hogy több korszerűbb terméket, alacsonyabb faj­lagos költséggel és jobb minőségben adjanak a népgazdaságnak. Mert a teljesítménynö­vekedés az élénkülés feltétele, ugyanakkor velejárója is. V. K. Mai széncsatáink A fekete krónikák hőse Kicsit hátrább öltöző és für­dő: mindez nem XXI. századi stílusban, de az összhatás lakájos „második otthon” be­nyomását kelti a látogatóban. Ebéd előtt van még egy kis idő, hogy leüljünk beszélget­ni Viktor Istvánnal, a szolgá­latban lévők rangidősével. A békésen klattyogó műszerek és a ragyogóan tiszta mentő­kocsi még csak nem is sejte­tik. miféle rettenetes küzdel­mek tárgyai. Jótékony eszkö­zei, bányászéletek megmentéi Tudja egy kicsit még ben­nem van a legutóbbi, mecse­ki szerencsétlenség képe — kezdi a nyugdíjtól öt évre lé­vő. mégis fiatalos kinézésű Viktor István. — El sem tu­dom mondani, mit éreztem akkoriban. Nem voltam szol­gálatban. de úgy éreztem, hogy mennem kéne Túl so­káig tartott az egész. Minden híradás után megkérdeztem mit „vacakolnak” annyit, de hát tisztában voltam azzal is. hogy az ottaniak is jól kép­zett. tapasztalt mentősök nem fognak hibázni — örültem, mikor eev-egy élő bánvászt kihoztak és el­szorult a szívem, mikor olyan­ra bukkantak, akin már nem lehetett segíteni — hajtja le a fejét és szomorúan csóválni kezdi, mintha csak tegnap tör. tént volna mindez. — Tudja van olyan helyzet, mikor már látjuk a társunkat, mégsem lehet azonnal „kirángatni” a törmelék alól, mert esetleg többet ártanánk vele. Százszo­ros biztonsággal végezzük a mentést, nehogy újabb bal­esetet okozzunk, a meglévő mellett. Az előírás, az előírás. Bo­nyolult és rendkívül felelős­ségteljes műveletről van szó. nem lehet fejjel rohanni a falnak. Az erdőt sem úgy irt­ja az ember, hogy kivág né­hány fát a közepében, hanem elkezdi valahol a szélén, egyenletesen halad befelé. Viktor István 15 éve vállalta ezt a nehéz mesterséget. Az eltelt idő alatt főként bánya- tüzekhez riasztották, de saj­nos szomorúbb események ta­núja is volt már. Legutóbb éppen két éve Kányáson, mi­kor az országon végigvonuló szerencsétlenségek elérték a nógrádi medencét. Erre így emlékezik* — Az omlás a fejtésben történt, így a légvágaton át eljutottunk a frontig. A ka- oaró mellett nyitottunk úi vágatot, olyan ,,egyemberest”, hogy fölösleges munkát ne végezzünk. Nehezen haladtunk előre, csatárláncban adtuk ki­felé a földet. Ketten marad­tak lent, ezt tudtuk. De meg­tudni, hogy hol lehetnek, az* a véletlen döntötte el. A szomorú történetet meg­írták a lapok. Bemutatta a te­levízió. A hatása mégsem múlt el nyomtalanul, de az életnek menni kell tovább. — Szép szakma a miénk, de csak an­nak, aki bátorságot érez ma­gában. Szereti a hivatását, és szeret embereken segíteni. Volt egy eset, mikor én is lent rekedtem egy omlás mi­att. Szerencsém volt, mert a szélére kerültem és hamar ki­szabadítottam magam. Egy­szer csak jajgatást hallok a földkupac alól. Gyorsan ásni kezdtem, így találtam rá csa­pattársamra, az öreg Pista bácsira. Másik nevére most nem emlékszem. A mentősök érkeztéig nyugtatgattam, ne­hogy eluralkodjon rajta a pá­nik. a félelem. Viktor István munkahelyén, a szorospataki bányaüzemben is a legnehezebb feladatokat látja el. Csapatával szereli a készülő frontfejtés gépeit. Mentik a használható anya­gokat és a művelés végezté­vel ők szállítják át másik munkahelyre a több mázsás egységeket. Kétszer részesült a Kiváló dolgozó elismerés­ben. A szabad idő néha csak puszta fogalom számára. Nem a pihenés, szórakozás kelle­mes perceit jelenti. Négy gye­reket nevelt fel. akik közül kettő már családot alapított. T Németh László NÓGRÁD - 1986. óprilis 7., hétfő t,

Next

/
Oldalképek
Tartalom