Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

MAGAZIN O ÜNNEPI MAGAZIN O ÜNNEPI MAGAZIN t- ■ \ Oláh Jolán mnnka közben A salgótarjáni kiállítás részletei tovább! Ne szenvedj Száz évvel ezelőtt, Párizs­ban. a Salon des Indépen- dants-ban olyan festő mutat­kozott be a képzőművészeti szakmának és a nagyközön­ségnek, aki sohasem tanult festészetet, s korábban évti­zedekig fináncként élte éle­tét.. Henri, azaz „vámos” Rou­sseau bemutatkozásával a modem művészetnek egy új, nagy hatású irányzata szüle­tett: a naiv művészet. Salgótarjánnak a hetvenes évtizedben volt egy híres, na­iv festője, a verseskötetet is megjelentetett Balázs János. Nemrégiben pedig egy festő­asszony munkáit övezi hírnév. Oláh Jolán naiv festő kiállí­tása nyílt meg március 19-én — egy alföldi naiv szobrásszal közösen — az SZMT megve­sz ókhelyi oktatási és művelő­dési intézményében. A festő és családja a me- gvetanáecsal szembeni, gázfű­téses, kétemeletes bérház leg­felső szintjének egyik kétszo­bás, közelmúltban felújított la­kásában él. Férje, Balázs And­rás segédmunkás a vízműnél. Legkisebb lánya 23 éves, be­tanított munkát végez az ob- lövüveggyárban. St itt lakik Róbert, az ötéves unoka, aki óvodás. Rekvizifumok A lakás berendezése, mint sok helyütt, szolid. Alapvető­en kényelmes. Jól szolgálja és kielégíti lakói kényelmét. A háztartási gépek, a tévé, a rádió természetes tartozékok. Csak a dekoráció, a falak dí­szítése tér e! a megszokottól. A falakon ugyanis — a kevés családi kép mellett — a há­ziasszony festményei sorakoz­nak. A legkedvesebbek. Ha­talmas, tágra nyílt szemű emberek, furcsán tartott ke­zek és lábak..., vagyis mind­azok a rekvizitumok, amelye­ket már jól ismerhetünk a ki­állításról is. Kíváncsiság és riadalom ül a szemekben. Magányosság és melankólia sugárzik a képekről — még akkor is, ha történetesen nem egyetlen embert ábrázolnak. — Hogyan kezdett el fes­teni? — Hát az unalom! így kezdtem. Ma már örömet je­lent. Gyönyörködöm benne, ha egy kép jól sikerült. — Balázs János felfedezése biztosan inspirálta... Érezni, furcsállja a meg­jegyzést: — János bácsi ott lakott közvetlenül mellettünk, de se mi, se ő nem tudta a másik­ról, hogy fest. Akkor tudtuk csak meg, amikor Moldován Domokos filmet készített ró­la, és a képeit kirakták az udvarra. A férjemnek akkor már volt vagy húsz, nekem meg vagy 3—4 festményem. Aki ismerte, tud^a. János bá­csi nagyon félrehúzódó ember volt. — Rokon? — Névről Témát váltunk ♦ Témát váltunk, miközben forró kávé is került az asz­talra, és egy újabb rokon meg­érkezésével háromra .szaporo­dott beszélgetésünk hallgatósá­ga. — Édesanyám 18 gyereket szült, tíz érte meg a felnőtt­kort. Nagy szegénységben él­tünk a Pécskő-dombon. Anyám ruhaszárító köteleket font, vit­te falura, eladta. Mi, gyerekek pedig a haldára, az erdőbe jártunk tüzelőért. Borzasztó nehéz volt a háború előtt, meg alatta. Tizenhat éves ko­romban volt a lábamon elő­ször cipő. Addig mezítláb meg bocskorban jártunk. — Iskoláról nyilván szó sem lehetett... — Az ötvenes évek végén próbálkoztam — mondja né­mi restellkedésel —, de két hónap után kimaradtam az esti általánosból. Már gyere­keim voltak. Olvasni nagyon keveset tudok, csak a nyom­tatott betűket. Imi meg a ne­vemet. .. A szemem is elrom­lott. így, hát a gyerekek ol­vasnak fel az újságokból, ha valami érdekel. Oláh Jolán első házasságá­ból két leány, a másodikból egy leány és egy fiú szüle­tett. A legidősebb 35 éves, a legfiatalabb 18. Nagy családi ünnepekkor kilenc unoka rep- desi körül. — Szenvedtem a semmitte­véstől — feleli magától érte­tődő természetességgel az asz- szony. — Harminckilenc éve­sen, 1971-ben mentem nyug­díjba a zagyvái rakodóról. Szívidegem van. Nehéz mun­kát nem végezhettem, valami mást kellett kezdenem... A férjem akkoriban már festett, én rajzolgattam. Végül meg­kaptam az ő maradék festé­keit, és én is festhettem. — Mi serkentette? Pupillád kitágulnak, mintha vissza szeretne kérdezni, az­tán válaszol; — Hogyan telnek a napjai? — Takarítok, elmegyek a nővéremhez két-három órára. Kell a mozgás, a beszélgetés. Aztán Robival játszom, rádió­zom, tévét nézek.. . Meg fes­tek, főként hét végeken. — Milyen módszerrel? — A konyhából behozom a hokedlit a szobába, leülök a heverőre, mint most, aztán festek. Az egyik nap megraj­zolom a képet, másnap meg­festem. .. Sajnos, Tarjánban mostanában nem lehetett kap­ni fekete, piros meg fehér festéket, ezart két hónapig nem festettem. A kiállítás megnyitóján ígérte Pali bácsi, hogy majd küld. Bánszky Pál művészettör­ténész, a kecskeméti naivmú­zeum igazgatója. 0 fedezte fel Oláh Jolán értékeit. — Úgy öt-hat éve járt ná­lunk — emlékezik a festőasz- szony, —, és a férjemtől vá­sárolt is képeket. Éppen kór­házban voltam, csak később találkoztunk, de akkor már tőlem is vitt. Kiállításokra. Kecskemétre, Svájcba, NSZK- ba... meg nem tudom még hova. A múlt év végén három hónapig volt látható a Buda­pesti Néprajzi Múzeumban a Magyar naiv művészet ’85, cí­mű kiállítás. Oláh Jolán 15 képe szerepelt, például az Állatszerető, a Rőzsehordó, a Cigánytánc, a Pipázók, a Nap­lemente. Képeinek felét a zsűri 10, 15, 20 ezer forintra értékelte. A festményeken elsősorban a legszűkebb kör­nyezet — a család, a rokonság — alakjait formázta meg. Az emberektől jön az ötlet — Mindegyiknek megvan a maga valóságos mintája — vallja a festő. — Mindig tő­lük, az emberektől jön az öt­let, abból, amit csinálnak, ahogyan élnek. Modell után sohasem festettem. Akit fes­tek, arra nem tudok nézni. Gondolatból csinálom a ké­pet. Mindig valakire gondolok az ismerőseim közül. És — teszi hozzá szemérmes sóvár­gással — nagyon szeretem a szépet, a szépséget — ember­ben. érzésben, tájban. Oláh Jolán sorsa egyszerre a sokaké és a köveseké. A kisemmizettek, a megalázot- tak millióival együtt válhatott életét befolyásolni, irányítani tudó, öntudatos emberré. A festővé válás lehetősége azon­ban csak keveseknek adatott meg. Am — esetében — eb­ben is van valami ellentmon­dásos: előbb fedezte fel és ismerte el őt a távol, mint a szülőföld. Salgótarjánban kö­rülbelül egy esztendeje vet­tünk igazán tudomást róla, és jegyeztük meg szélesebb körben a nevét. Ma pedig — május 18-ig — kiállításon lát­hatók a művei. A szakemberek szerint a modem naiv művészet élvo­nalába tartozik. Ennek elle­nére még mindig több ígére­tet. mint segítséget kap. Ami keseríti, de nem panaszolja. — Gondolja, hogy a régi világban jutottam volna idá - ig is? Észre sem vettek vol­na. .. Hitler. . . Deportálták a cigánvokat. Talán már nem is élnénk! Szöveg: Sulyok László ' Képek; Bénáé Péter Programok bent, Művészeti díjasok •86 kint és a vízben Á PRIMADONNA elzi a naptár, itt a ta­vaszi szünet az iskolá­soknak. Már megkezdődött a visszaszámlálás, de nem csak a diákok körében. A népmű­velők is készülnek ugyanis a tanítás nélküli napokra, már elkészültek a programok a jelentősebb közművelődési in­tézményekben. A szécsényi II. Rákóczi Fe­renc Művelődési Központban szombaton — április 5-én — sulibuliba hívják a diákokat. A nap programjában sokféle játék, vetélkedő, tánc szere­pel Videovetítés lesz az in­tézményben április 8-án, 15 órától, míg szerdán bábkészi- tés következik dramatikus já­tékokhoz. Csütörtökön Buda László hegymászó lesz a mű­velődési központ vendége, a közismert salgótarjáni férfi a Mont Blanc megmászásáról készített diaporámaműsort vetíti le, és válaszol az ér­deklődők kérdéseire. Szomba­ton játszóházat rendeznek a népművelők, melynek prog­ramjában gömbfigurák ké­szítése szerepel. Balassagyarmaton, a Mik­száth Kálmán Művelődési Központban sakkverseny nyitja a szünet első hétfőjén a programok sorát 15 órakor. Bár a szellemi tornát az álta­lános iskolásoknak rendezik, más korosztályok képvise­lőit sem küldik el, ha bene­vez a sakkversenyre. Kedden a kézművesműhelyben ne­mezelésre gyülekezhetnek a gyerekek. Akik először nyúl­nak a gyapjúhoz, azok labdát, a haladóknak számítók pa­pucsot és tarsolyt készíthet­nek. Tekintettel az alapanyag­ra, a kézművesműhelybe húszforintos belépőt kell váltani, ám az elkészült „mestermunkát” ki-ki haza­viheti. Szerdán sárkány-, csütör­tököm bábkészítés követke­zik. A hét vége napjain sok­féle játék, gyermekmozi kí­nál jó szórakozást. A szünidő minden napjára ** gondoltak a pásztói Lo­vász József Művelődési Köz­pont munkatársai is. Hétfőre manuális játszófoglalkozást, keddre videovetítést és mese- illusztráció-készítést terveztek. Tavaszi sétára és gyűjtésre indulnak szerdán, hogy azu­tán alkotásokat készítsenek a gyűjtött kavicsokból, gallyak­ból, egyebekből. A csütörtöki irodalmi és zenei játékok után pénteken a Terefere mese­együttes két produkciója, dél­előtt a Brémai muzsikusok, délután A kis herceg című mesejáték kerül színpadra. Szombaton „Együtt a család” jelszóval nagyszabású csj'á- d’ programok helyszíne lesz a pásztói művelődési köz­pont. A megyeszékhelyi József Attila Városi-Megyei Műve­lődési Központban a nyitányt április 7-én a Terefere me­seegyüttes már említett két előadása jelenti délelőtt és délután. Kedd délelőtt ját­szóház lesz, délután videove­títés. A következő nap dél­előttjén a főiskolásokból álló Lekvár együttes zenés, iro­dalmi összeállításának tap­solhatnak az óvodások és kis­iskolások. Csütörtökön a diákoké lesz a városi tan­uszoda, így aki megváltja a belépőjét, élvezetes víziparádé részese lehet. Pénteken ki­rándulni indulhatnak a je­lentkezők, a művelődési köz­pont előtti térről. A termé­szetbarát-szövetséggel közö­sen rendezett programnak fontos mozzanata lesz a sza­lonnasütés. Talán az olvasók is emlé- " keznek rá, a tavast szünet ideje nemrégiben még a művelődési házak ostoro­zását jelentette, mert a leg­több intézmény nem volt te­kintettel a kötöttségeitől meg­szabadult diákságra. Idén in­kább elismerést érdemelnek, a jí Hkáiaíéirí, A primadonna olasz szó Jelentése: első hölgy; az operában, vagy az operett­ben főszerepet alakító éne­kesnő, a színház legjelentő­sebb színésznője. Nos, ilyen primadonna ma Petress Zsuzsa — kiváló művész. Volt kitől tanulnia eköny- nyűnek nevezett, de valójá­ban igencsak nehéz műfaj, az operett játszásának tit­kait. Hosszú esztendőkön át partnere volt Honthy Han­nának, Latabár Kálmánnak, Feleki Kamillnak, Rátonyi Róbertnek Voltak jó és kevésbé jó szerepei, de mindegyikből a maximumot igyekezett ki-, hozni, a munkáját sosem vette fél vállról, mert mint 1974-ben nyilatkozta, amikor érdemes művész lett — „a színpad szent” Ehhez elhi­vatottság szükséges, kemé­nyen meg kell itt dolgozni, aizért. hogy a játék köny- nveőnek lássék. A mosoly, a tánclépések, dalocskák mö­gött verítékes munka rej­lik Petress Zsuzsát sokáig onerettszínésznőnek könyvel­ték el. s hosszú évekig kel­lett várnia míg az új mű­faiban, a musical ban is szín­padra állhatott, s megmutat­hatta. hogv milyen kiváló iellemábrátólé képességek­kel rendelkezik, hogy érv telies életutat képes elénk (Sújtani. A Hegedűs a házte­tőn Goldéja volt ez a szerep. Eljátszotta jó tíz évvel ez­Olyan szép, hogy nem is lehet igaz — idézhetnénk Ku- bik Anna pályafutásának ap­ropóján az egyik Shaw-szín- mű címét. Mintha egy kitűnő mérnök tervezte volna — olyan nyílegyenes ez a pá­lyaív. Állomásai: a főiskola, a nemzeti színházi tagság; szerepek, feladatok sokasága: Júlia, a Magyar Electra, az István, a király Rékája, az Advent a Hargitán-négyes bravúrszerepe, s legutóbb Portia, a Velencei kalmárban. S most mindezek betetőzése­ként: a hivatalos elismerés, a Jászai-díj. — Tulajdonképen alig me­rem elhinni, hogy mindez így történt — mondja. — Hiszen még csak most kezdtem a pályát, s az út, amit meg­tettem, olyan, akár egy me­se. Kezdődhetne így is: Hol volt, hol nem volt, élt vala­hol egy Veszprém megyei kis községben, Ősiben egy csa­lád, apa, anya és három lá­nya. S a legkisebb; Anna, egy szép napon elindult a nagyvárosba, hogy' színésznő legyen. Megküzdött a ma­gánnyal, amikor elhagyta a szülői házat és két nővérét, legyőzte az első nagy csaló­dást, amikor nem sikerült a felvételije, de végül is min­den jóra fordult. Ám mindehhez bátorság, el­szántság, s főként: tehetség kellett — folytathatnánk ezt az igaz mesét. S Kubik Anna eiőtt, s ha lehet még Ietisz- tultabban, még szívet szorí- tóbban a legutóbbi, 1985-ös felújításon. Sokan miatta váltanak je­gyet egy-egv előadásra A nézők t széles rétegének ked­vence. hiszen már 1949 óta az Operett Színház tagja. (Első — még főiskolás — be­mutatkozása a Dohányon vett kapitányban volt, s utá­na írta alá a szerződést a Fővárosi Operett Színházhoz. Mint mondja, prózai szí­nésznőnek készült, s csak harmadéves korában kezdett kacérkodni az operett mú­zsájával.) Csaknem 49 éve tagja a Nagymező utcai színháznak, s csak rövid kitérőt tett 1966-ban, amikor Miskolcra, szerződött, ám 1968-ban is­mét visszatért régi sikerei színhelyére. Ma már — úgy hiszem — mint egykor Honthytól 5, a fiatalabbak most tőle lesik el titkait, hiszen a kisujjában van a műfaj, a szakma min­den fogása. Hosszú lenne felsorolni szerepeit, az Álla­mi Áruház Ilonkájától a Sza­bad szél Peoitáián át a He­gedűs a háztetőn Goideiéig, vagy Tabi László Halálos szerelem című vígjátékénak Annáiéig. A Kiváló művész kitünte­tés egy nagy ívű pálya jelen­tős állomása, a lelkiismere­tes alkotó munka, a művészi megújulás elismerése, megko­ronázása. rendelkezik mindezzel. Erős akaratú, szókimondó, csendes, de mégis erős egyéniség. En­gem egy kicsit Tóth Flórára, Bródy Sándor ifjú tanítónő­jére emlékeztet — akit egyéb­ként nagy sikerrel el is ját­szott a televízióban. — Mit tart az életében, a pályáján a legfontosabbnak? — kérdeztem tőle. — A barátságot, az össze­tartozást, a közösséget, a sze- retetet. Ezek nélkül nem tud­nék élni, dolgozni. — Ha már a bátorságot említette: kik tartoznak a baráti köréhez? — Bubik István, Funtek Frigyes, Rabold Ödön. Mindannyian egyazon szín­ház tagjai vagyunk, egyfor­mán gondolkodunk a világ­ról, az életről, a színházról, s egyformán bízunk benne, hogy érdemes esténként ki- gyúlniuk a reflektoroknak, felmennie a függönynek. S nekünk is érdemes kiállni a rivaldafénybe, hogy Shakes­peare, Sütő András, Shaw vagy Gorkij szavaival vall- junk arról, amiben mi is hi­szünk. Az emberi tisztesség­ről, a mindennapok gondjai­ról és örömeiről, vágyainkról, álmainkról. S ha mindez el­jut a nézők szívéig, agyáig, ha lélekben gazdagabban tá­voznak előadás után, akkor azt hiszem, nem volt hiába­való a fáradozásunk. Nem kell mindig kaviár Nem ketl min­dig kaviár, vélte az író, Simmel — és milliókat ke­resett az azonos című könyvvel. A francia Alain Chatillion is mil­liókat fog keresni — csigatojások­kal, máris a leg­nagyobb konku­renciát jelentve a kaviárkereske­dőknek. Tibetből hozta az ötletet. Egy kolostorban látta, amint a szerzetesek csiga­tojást áldoztak az égieknek. öt év­re volt szüksége Chatillionnak, hogy az isteni eledelt szalonké­pessé tegye Fran­ciaországban, s a 300 000 csiga és egyre gyorsabban szélesedő üzletág felett uralkodik. Kellő fortély- lyal rászedte a természetet, „szárnyakat adott” tojásrakásban az egyébként béna állatoknak. így nemcsak az év két hónapjában, ha­nem egész esz­tendőben produ­kálják az állat­kák a fehér to­jást. Egy speciális műhabra van szükség■ — töb­bet nem árul el Alain úr a mód­szeréről. Minden­esetre még kü­lönleges techno­lógiai eljárásokra van szükség, hogy a csigatojás cse­megévé váljon. Évi egy tonna tojást akar a francia a csigáival termeltetni. S, ami csodálatos: a delikátkereske- dők már ma is több mint 40 000 forintot fizetnek kilójáért. A kaviár sem kerül sokkal töb­be. Fordította: Végh József KUBIK ANNA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom