Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-30 / 101. szám
Az MSZMP XIII. kongresszusának és felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett ír.i'uk;iverseny befejeződött. A részt vevő nagyüzemi kollektívák és szocialista brigádok teljesítménye meghatározó módon járult hozzá gazdasági eredményeink eléréséhez. Az MSZMP Központi Bizottsága a munkaversenyben kiemelkedő eredményt elérő székesfehérvári VIDEOTON Elektronikai Vállalatnak Kongresszusi zászlót adományozott. A képen: Nagy Tilda,a számítástechnikai gyáregységben CM 5210 számítógéprendszerek integrálását végzi. Kerékpár és gépsorok * Uj exportcikkek, új piacok Az exportárualap bővítésével és új piacok szerzésével növeli forgalmát a csepeli Pannónia Külkereskedelmi Vállalat. A vállalat egyebek között a csepeli gyárak például a Kerékpár, és Konfekcióipari Gépgyár termékeinek kivitelét fokozza. Egyebek között a korszerű vasalógépekét, amelyek előállítását az osztrák Texma céggel együttműködve korszerűsíti a konfekcióipari üzem. A hagyományos kohászati berendezések kivitele terén újra fellendülőben vannak a délkelet-ázsiai piacok, Indonéziába például komplett acélpalackigyártó sorokat szállítanak. Kína is egyre nagyobb megrendelője a Pannóniának. Oda főleg acélcsöveket küldenek. A csepeli külkereskedelmi vállalat több ajánlatot tett csőgyártó technológiák exportjára is, miután Kínában tervbe vették az ötvenes években ugyancsak Magyarországról vásárolt csőgyárak rekonstrukcióját. A Pannónia eddig még nem exportált más jellegű termékek, illetve szolgáltatások értékesítésére is vállalkozik. Üjabban például kémiai csőtisztító eljárást kínálnak a külföldi partnereknek: első vásárlóik lengyel cégek, amelyek szennyvízcsatorna-tisztításhoz kívánják alkalmazni a magyar eljárást, Ehhez már 8 millió rubel értékben rendeltek vegyianyagot. A munkát is magyar szakemberek végzik el a következő hónapokban. Kazánok tisztítására is vállalkoznak, jelenleg mintegy húsz külföldi partnerrel tárgyal erről a Pannónia. A Pannónia az idén a tavaimnál mintegy 10 százalékkal nagyobb konvertibilis kivitelre számít. Szedik a spárgát Gyorsított ütemben szedik a spárgát Csongrád megye Du- na-Tisza közi homokvidékén: Ásotthalom, Öttömös, Üllés, Mórahalom körzetében. A nyárias meleg hatására ugrásszerűen fejlődésnek indult növény felszínre törő terméseitől mozognak az őket borító bakhátak, földtöltések. A szedőknek azért kell szorgos- kodniok, mert ha napfény érné a terméseket, a hófehér sípok elszíneződnének, veszítenének minőségükből. A zöldséget mindig a hajnali órákban szüretelik és naponta szállítják Csongrádból a Kecskeméti Hűtőházba, az Alföld e jellegzetes növényének gyűjtő központjába. A Csongrád Megyei Zöldért Vállalat gépjárművei mindennap bejárják a termőhelyeket és elszállítják az árut. A legtöbb spárgát az NSZK- ba exportálja a Hungaroíruct Külkereskedelmi Vállalat. Az idén jó termés ígérkezik: Csongrád megyéből több mint 150 tonna spárgát szállítanak el a június elejéig tartó idényben. Ha baj éri az embert, elsősorban — mondhatni reflexszerűen — másban keresi annak az okát. A külső körülményekben: gyenge termés esetén a szárazságban, vagy éppen az ellenkezőjében, a túl sok csapadékban. A megbízhatatlanul működő termék előállítója az alapanyag egyenetlen minőségére, a szállítások pontatlanságára, a munkaerőhiányra hivatkozik. Az ilyesfajta magyarázkodást, pontosabban annak megértő elfogadását, elfogadtatását megkönnyíti, hogy az indoklás magvában van némi igazság. A magyar gazdaság irányítói és működtetői például a 70-es évek második telében, és a 80-as éveknek egészen az elején többnyire a nemzetközi politikai és piaci viszonyok megnehezülésének tudták be belső gondjaink sokasodását. Tények valószínűsítették az igazukat: a politikai élet hidegfrontja valóban dermesztőleg hatott a külkereskedelemre, megerősödtek a protekcionista irányzatok, lehetett rájuk hivatkozni, s nem is igaztalanul, akárcsak a néhány év alatt megtízszereződött nyersolajárakra, a fejlődő országok tekintélyes hányada fizetőképességének megromlására. Csakhogy meddig hivatkozhat — mondjuk — a mezőgazdász az elképesztően szélsőséges időjárásra? Két-három évig, legfeljebb; azt követően már maga is úgy érzi, indokai némileg sántítanak, jó esetben is csupán részben adnak magyarázatot a bajokra. A magyarázat másik részét megtalálni alighanem valóságos kínszenvedés, hiszen az saját mulasztásaink feltárását követeli. Gazdálkodásunk irányítói megtették azt. Az utóbbi néhány évben elsősorban már nem a külső, hanem a belső ellentmondásokat jelölik meg gazdasági nehézségeink fő okaiként. Önkritikus, mélyen átgondolt nyilatkozatuk úgy hangzik: valóban nehezítik. időnként pedig meg is akadályozzak az üzletkötéseket az adminisztratív intézkedések (kontingensek ' szűkítése, magas védővámok), de a legnagyobb baj az, hogy a hazai termékek tekintélyes része más országok hasonló termékeihez képest nem korszerű, nem igazán megbízható, és drága. Felhoznak számos példát e vélemény igazolására. Hangoztatják, hogy a vaskohászat ez idő tájt is a világ válságágazata, de szerződésekkel igazolják, hogy ennek ellenére,, a magasan feldolgozott acéltermékek jól eladhatók a fejlett országokban is; vaskohászati exportunk tehát növelhető lenne, ha a jelenleg előállítottnál jóval több korszerű terméket gyártana, és kínálna a szakágazat a külföldi felhasználóknak. Hasonló a helyzet a nemzetközi húspiacon. A húsárak mélyponton vannak, ám a zsírszegény, feldolgozott, vonzóan csomagolt sonkáért és más hústermékekért elfogadható árat fizetnek az észak-amerikai és a nyugat-európai kereskedők is. A nagyobb exportbevétel érdekében tehát bővíteni kell a keresett termékek kínálatát. Hasonló példák tucatjait idézhetnénk fel más szakágazatokból is. Ha ilyen kendőzetlen nyíltsággal feltárjuk a belső bajokat, akkor oldjuk is meg azokat. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, mivel az elhatározáson kívül pénz kell hozzá, nem is kevés. Általában véve a termék- szerkezet korszerűsítése nem csupán szervezési intézkedéseket, hanem beruházáso* kát, technológiai változtatásokat feltételez.' Ezek gyakran oly sokba kerülnek, amennyi pénze nemhogy egy-egy vállalatnak, de még egy-egy szakágazatnak sincs. A jobbítási elképzelések drágán megvalósítható része a jelenlegi közgazdasági környezetben csak központi segítséggel realizálható. E célt szolgálják a VII. ötéves tervidőszakra meghirdetett, elfogadott központi fejlesztési programok, amelyek teljesülését kedvezményes hitelekkel, csökkentett adókkal kívánja és tervezi elősegíteni a kormányzat. A ráfordítást csökkentő, a technikai haladást elősegítő, és más, a társadalom egészét érintő cselekvési programokra fenntartott százmilliárdok megfelelő részéhez e tervidőszakban pályázatok útján juthatnak a gazdálkodó szervezetek. Az általuk benyújtott pályázatok közül azok részesülnek a kedvezményes forrásokból, amelyek a lehető legkisebb ráfordítás árán a termékszerkezet lehető legnagyobb fokú korszerűsítését ígérik. Nem elég, ha az újonnan kifejlesztett termék — például — olcsó lesz, az is feltétel, hogy ne pazarolja, az energiát a hasonló eszközökhöz képest könnyebb legyen és azoknál megbízhatóbban működjön, miközben folyamatos üzeméhez kevesebb karbantartásra van szükség, és így tovább. Ám más dolog az elképzelés, és más annak a megvalósítása. Az előző tervidőszakokban tapasztalhattuk, elég sok központilag szorgalmazott program csak részben, vagy féloldalasán teljesült. Például: a bútoripari rekonstrukció eredményeként ma már bőven van bútor Magyarországon, csak éppen a keresett, a karcsú, elemes szekrénysorokból, egyedi darabokból van kevés. Alighanem azért, mert a rekonstrukciót inkább mennyiségi szemlélettel készítették elő, és csak részben az igazi piacra tekintettel. Más esetekben nem az előkészítés hibádzott, hanem az érdekeltség. Minden remiben volt, csak éppen a gyár, az üzem, a művezető és a munkás nem akkor járt jól anyagilag, ha a£ újat hajtotta, hanem akxor, ha maradt a réginél. Az ellenösztönzés természetesen fékezte, lelassította a megújulási folyamatot. Sokszor az árpolitika nem követte, nem követi a célkitűzések diktálta iramot. A vaskos, öntöttvas melegítőlappal készülő, következésképpen energiafaló villanytűzhelyek ilyen vagy olyan módon ártámogatásban részesülnek, ugyanakkor energiatakarékos, igazán korszerű, tetszetős főzőalkalmatosságok nem is nagyon kaphatók, ha mégis, akkor derekasan megadóztatva, extranyereséget biztosítva, ezért fölöttébb, szinte riasztóan drágák. Wamrcn!? a pályázatok feltételeit; rcemC5aK hanem az ösztönzőket, az árrendszert, a vámpolitikát is úgy kellene meghatározni, hogy a tennivalók ne csupán a gyártásban, hanem a kereskedelemben és a felhasználásban is folyamatosan figyelembe veendő cselekvési programot jelentsenek. Ez utóbbiakat elérő intézkedések nagyrészt még váratnak magukra, a helyes központi elképzelések maradéktalan megvalósulása érdekében reméljük, már nem sokáig. M. M. Számoljunk! Egy darab elektromos alkoholteszt —, hivatalos nevén Alkohol Tester — tizennyolcezer forintba kerül. Ebből a Salgótarjáni Kohászati Üzemek tizenegyet vásárolt, négyet pedig megrendelt. Egy vérvizsgáló doboz ára kétszáz forint, s ha hozzászámoljuk a vérailkohol- elemzés költségeit is, összesen hatszáz forintra rúg annak megállapítása, hogy az ellenőrzött dolgozó ittas avagy sem. A hagyományos szondákról már, nem is beszélünk. pedig ebből is jócskán tartalékoltak a gyár munkavédelmi osztályán. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy röpke szorzás után kiszámoljuk: egy-egy vállalat —, ha komolyan veszi (— mennyit költ az alkoholizmus elleni küzdelemre. S, akkor hol van még a munkából kieső idő. az igazolatlan hiányzások okozta gazdasági veszteség...! — o — Reggel háromnegyed hat. Műszakváltás. Ezer-ezerkét- száz ember áramlik ki, illetve befelé a kohászati üzemek kaoujáo. A portás a fülke előtt áll. Figyeli az em- besrtömeget. Minden táskába, szatvorba nem láthat hete. Nincs röntgenszeme, hogy felfedezze a zsebekben, táskákban megbúvó üvegeket. Azt a kis „hazait”, amely maid erőt ad a kem^-v munkához. — o — Természetesen nem c«ak a portás próbálja ügyelni a Pálinkakassza a ruhásszekrényben A szonda a cigarettafüstre is „megszólal rendet. Ott vannak a munkavédelmi vezetők, a rendészek, az üzembiztonsági osztály dolgozói, és ott vannak az üzemvezetők, a művezetők, a kollektíva... Ök is figyelnek. Felfigyelnek. Minden gyanús jelre. Volt olyan, hogy népvándorlás indult egy üzemrész felé ilyen-olyan indokkal. Jöttek- merjtek az emberek, kifogás akadt bőven. A valódi ok — az őszi pálinkafőzés termése — ott lapult az egvik ruhás- szekrényben. mellette a stampedli meg a becsületkassza. — A gvár vezetése szigorú rendszebályokat hozott a munkahelyi italozás megszüntetésére. Szondákat vásároltunk, havonta egyszer kötelező mindenkit próbára tenni, az üzemek külön jelentéseket küldenek a rendszeres alkoholpróba eredményeiről. Büntetnek. fegvelmit adnak, haza- küldik az ittas eevént. a visszaesőt elbocsátják. De. reális számot ezekről mondani nem tudok. Mert például az. hogv italozás miatt tavaly az üzembiztonsági osztály huszonöt embert vont felelősségre, nem azt jelenti, hogv a gyáron belül összesen csak ennvien vétkeztek. Mert az egvik fegvelmi ügyet a ioeász. a másikat az üzem- rendész. a harmadikat a munkavédelem, az orvos bírálja el. Jó lenne közös irányítás alá vonni e szervek tevékenységét, munkáját, hogy megkapjuk a reális mutatókat — mondja Kicsiny Miklós munkavédelmi vezető. • — o --Büntetés, szankcionálás, elbocsátás. Ok és okozat. Tavaly ősszel az összes kapunál ellenőrzést tartottak az esti műszak idején, amely nyolcszáz dolgozót érintett. Négy embert hazaküldtek. négy fegyelmit kapott, a 0,2 ezrelék alkoholszintnél már csak egv-egv „ejnye, ejnye!” dorgálás járt. Más. Vannak notórius ivók, (őket a kollektíva. a művezető jól ismeri, szemmel tartja) és vannak egyedi esetek is. A jó szakmunkás, szocialista brigádtag. aki inni nemigen szokott, valami családi esemény kapcsán alkoholos állapotban megy be a munkahelyére. Társai azt mondják neki: ..Tűni el, majd a porjetkádból levonjuk! De ez volt az első és utolsó. . ” Bzerémi Béla üzembiztnn- sági osztályvezető:' — Hiába a váHala+vevetés szigora. hiába az utasítások. aíTvik napról a másikra nem me«v A szemlélet. a tudafb-n-málás bosszú folvamat. s csak ösz- SVofogással. az emrérj felein^- .cégének hangsúlyozásával valósítható meg. Sok gondunk van a külső cégektől nálunk dolgozókkal. Lazább a munkafegyelmük, nem vonatkoztatják magukra a belső szabályokat. Ezért egyezséget kötünk ezekkel a vállalatokkal, hogy a dolgozóikat büntethessük, kapun kívül tarthassuk, ha észrevesszük, hogy isznak. — o — Elektromos szondával a kezünkben ellenőrzésre indulunk. Rajtaütésszerűen. Kísérőim Kicsiny Miklós és Oltva i Gusztáv. társada’mi tulajdonvédelmi előadó Hu- zailmű. fémbevonó üzem Nehéz munka, keménv emberek. Jönnek sorban a kis irodába, bemondják a nevüket a szonda mikrofonjába, az alkohol- gőzt a műszer így is kimutatja. Oldalog a sütés sapkás. nawot szippant a cigarettából. (5 már tudia. bo«v a szonda a cigaretta- füstre is ..megszólal”, s talán leplezni tudia az elfogyasztott szesz - m°onviséffét. Oodó tzvörgv művezető elmosolyodik- — N°m kell ide szonda. 19fif?-tól dolgozom az üzemben, csak ránézek az embereimre, s már látom bánvadáp állnak. Nemnénen vmd+"ink pt italozás miatt p«V ió miinka°*'o+ bá»»oruozot- pm-más irtán Iríczűrtük. Az*án olvan emberünk ic van. aktt naponta ellenőrzünk, mert )) tudjuk, keményen iszik. Számtalanszor figyelmeztettük, a vége felmondás lesz. Várszegi Sándor, az üzemrész másik művezetője: — A másnapos dolgozó a legrosz- szabb. Fáradt, kimerült ingerlékeny. Balesetveszélyes a munkája. Mit tehetünk vele? Haza nem küldhetjük, hogy pihenje ki magát! — o — A kohászati üzemek alkoholellenes társadalmi bizottsága a közelmúltban alakult új iá. Dr. Szabó Lajos üzemi főorvos, mint a bizottság állandó tagja, .s mint orvos, évtizedek óta foglalkozik az alkoholizmussal, a munkahelyi italozással. Gyakran tart előadást az pyéq^éöes életmódról. p mnnkavéóelmi előírások betartásáról, az italozás káms hatásáról, az égvén fe] 0-1 o q q p a-óft'ft] — Qok bi7ott<q ff,nak t»«Ma vaávok, i1vp*n nr prímen vtek^nül sebol qom ded «ózunk, mint a? piVnhrvlpll^ripq bi- 70ttqp crb'an. Tntó^pt^pqi f-p-rvp- k-pt mim Va nrArfnnvrinVqf k«“1- p <yypr VKvmíTÍ itq]r>7’^«5Í ]pVi ofooÄgp'lz-ßf ]vnnr!p7f*k PS a sriimrú a<i- mmíqzfratív mt'pTifroH£*?pk Tpnérp ts r«?pk sová^v ereda közvéleményt, az egyén hozzáállását kellene átformálni, a helyes ivási szokásokat kialakítani. És még szigorúbban büntetni a munkahelyen italozó embert. A statisztikák szerint tavaly 103 baleset történt a gyárban. Vajon milyen ösz- széfüggésben van ez az italozással? A főorvos szerint ezt nehéz kimutatni —, hacsak a vérvizsgálatot nem alkalmazzák (egy embernél hatszáz forint) —. hiszen az orvos legfőbb feladata, hogy ellácta a sérültet. Olyan előfordult már, hogy a táppénzes beteg következetesen italosán ’elent meg a felülvizsgálaton. tőle a táppénzt elvonták. Két esetben elvonókúrára javasolták a dolgozót. Vannak, akik a táónénzzel szeretnének manipulálni. — Tavaly a táppénzes aránv fi.8—7.5 százalék köriii mozgott. Ritka eset. amikor valaki a lakóhelyi körorvos útién akar kijátszani. Meri berúgott és helyette „teszi” a beteget. — o — Azt mondja a rend ész: — Sokszor, ha szondázni megyünk, a dolgozó nekünk támad: e’őször fújjon bele mura! Nem sértődünk moy Viofw a kévés. A személyes példamutatás a Torion tnsabh meri. ha a munkás látja, a művezető, a főnökség is megissza a magáét, hiába minden fáradozás... n-iémmkri érünk el. VaTabogv Kiss Mária NÓGRÁD — 1986. április 30-, sxerda 3 t
