Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

Kis fé'el sem lebecsülendő

Kábeldobok külföldre

A gyárudvaron geometriai pontossággal egymás mellé gurított kábeldobokon angol nyelvű felirat hirdeti, hogy a termék Magyarországon készült, Nem puszta formaságról van szó, hiszen a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyára az éves termelési értékének 50 százalékát külföldi megrendelésre gyártja. Ügy tartják itt, hogy a kis tétel sem lebecsülendő, mivel a versenyképesség megőrzésének alapfeltétele, hogy minél több piacon ismerjék — es elismerjék — a gyár portékáját.

A három számjegyű tonnarendelés nem számít különös eseménynek, még a tőkéspartnerek részéről sem. Ám idén 7000 tonna szabadvezeték előállítására kötöttek szerződést a kínai féllel, amely a dollárbevétel felét teszi ki. A jelentős üzlet hátteréről beszélgetünk Czelleng Jánossal, a gyár műszaki igazgatóhelyettesével1 és Bablena Lászlóval, kereskedelmi igazgatóhelyettessel.

— Egy torz szemléletet szeretnék elsőként a helyére tenni — kezdi | a gyár műszaki irányítója. — A hetvenes évek elején előfordult, hogy mostoha körülmények között, elavult gépekkel kellett kiemelt exportrendelést teljesítenünk. Bizony megesett, hogy a fokozott minőségi követelmény miatt több időt fordítottunk az ellenőrzésre, magyarul „megkülönböztettük” az árut. Ha valaki ismeri a gyár mai állapotát, megalapozatlan lenne az, a kijelentés, hogy akár határidőben, akár minőségben kivételt tennénk tőkés, vagy szocialista országba szánt termék között. Gyártósoraink világ- színvonalú berendezések, és az innen kikerült vezetékek, kábelek miatt már évek óta nem érkezett minőségi kifogás. Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a gépeinken nincs ott a tábla: ez „Kínába készül”, végső soron a raktárban dől el, mit, hová szállítunk.

Kínával már a hetvenes

években is volt üzleti kapcsolatunk — folytatja Bablena László. — igaz, akkor kisebb tételben szállítottunk részükre vezetéket. A mostani kapcsolat államközi szerződésen alapul: az exportot a TRANSELEKTRO-n keresztül bonyolítjuk. Rajtunk kívül a December 4. Drótművek vesz részt a jelentős vállalkozásban.

Természetesen nem csak a távol-keleti ország rendelt a jó minőségű áruból, jut belőle svéd, finn. olasz és dán piacra is. Az év hátralévő részében várható még mintegy 300 millió forint értékű vezetékből és kábelből álló indiai, török és esetleg ’ iráni megrendelés is. A kínai viszont már biztos, legalábbis a tervezés szempontjából.

— A biztonságos, hosszú távú együttműködésről még korai lenne beszélni — igazít el Czelleng János. — A bizonytalanság ott lapul a politikai helyzetben, ezért mindig csak egy évig érezhetjük magunkat „nyeregben”.

Császár Ferenc termelési osztályvezető rövid gyárlátogatásra invitál: győződjek meg a saját szememmel a magas technikai színvonalról. Svéd, osztrák és nyugatnémet gépek pörgetik vígan a mázsás kábeldobokat, elektromos berendezések figyelik a folyamatok pontosságát. Szinte kihaltnak tűnik a hatalmas gyártócsarnok; egy-két ember elegendő a vezérlőpultok kezelésére. Büszkeséggel mutatja a saját fejlesztésű segédberendezéseket, melyek tudásban nem maradnak el a nagyhírű gyártók elismert masináitól.

— Ez a gépsor kínai tétéit gyárt, mellette a másik Olaszországba szánt vezetéket sodor — mutatja a fényesen futó szálakat. — Ha már a kínainál tartunk, számukra 16- tól 185 négyzetmilliméter keresztmetszetig készítünk szabadvezetéket. Ebben az esztendőben 460 millió forint értékben, ami az évi negyedéves termelési értéknek felel meg. Persze nem egyszerre készül el, hanem decemberig folyamatosan. Az első és utolsó negyedévben kisebb mennyiségben, közben jóval több. S ha az ütem, nem megfelelő, igénybe vesszük a hét végi termelést is.

Feltűnő az a tisztaság, rendezettség, ami . az udvaron, vagy bármelyik csarnokban fogad. Következő úticélom a tmk-iroda, ahol Kristók József vezetőhelyettes magyarázza el azt a sokrétű tevékenységet, mellyel a gépezetek folyamatos üzemét biztosítják.

— Amikor ilyen kiélezett a piaci verseny, rendkívül fontos, hogy gépállások ne hátráltassák a munkát. Ezért úgy döntött a vállalat vezetése, hogy 400 ezier forint mozgó- bér1 használhatunk fel a dolgozók ösztönzésére. Ehhez viszont el kell érnünk, hogy a kieső üzemidő egész évben ne haladja meg az 5 százalékot — magyarázza Kristók József. Közben megérkezik Fábián Péter is, aki a Szabó Lőrinc ifjúsági szocialista brigád megbízott vezetője. A kilencfős lakatoscsapatbói hárman az acélsodratgyártó üzemben tevékenykednek, a többiek feladata pedig a szabadvezeték-gyártó csarnok gépeinek karbantartása.

— Havonta három műszakra minden berendezést leállítunk. Átvizsgáljuk, ha szükséges, az elhasználódott alkatrészeket kicseréljük. Emellett napi ellenőrzést is végzünk — vázolja a munkájukat Fábián Péter. — Százalékosan adják meg számunkra a megengedhető kieső óraszámot, ami váratlan hiba esetén 3 százalék évente. Vállalásaink teljesítésekor arra törekszünk, hogy ez a szám ne emelkedjen, sőt ha lehet csökkenjen. Szerencsére a berendezések zöme kiváló gépezet, így legfeljebb a nehezen beszerezhető tartozékok pótlása okoz gondot. Az már szinte természetes, hogy a lerobbant szerkezet teljes kijavításáig a szerelő nem megy haza, hiszen emiatt esetleg a többi sem üzemelhet...

T. Németh László

Erősödő verseny a szállítmányozásban

Erősödik a verseny a szállítmányozási szakmában: eddig több mint tíz hazai — főként külkereskedelmi és közlekedési — vállalat kapcsolódott be ebbe a tevékenységbe, s mostanában már külföldi fuvarozók is nyitnak képviseletet az országban.

A MASPED korábban mo- nöpolhelyzetet élvezett, de az utóbbi időben kénytelen szembenézni a megváltozott feltételekkel, követelményekkel, s alkalmazkodni a versenyhelyzethez- Az előrejelzések •— és a már megkötött keretszerződések — szerint a külkereskedelmi forgalom nem ró növekvő feladatokat a vállalatra, így a MASPED elsősorban a külföldi megbízások számát

szeretné növelni, s igyekszik újfajta szolgáltatásokat is bevezetni. Külföldön egyre szélesebb kapcsolatokat épít ki a vállalat: a zömében idegen megbízásokon alapuló tranzitszállítások aránya az elmúlt évber. 4C százalékkal nőtt, s az idén várhatóan tovább erősödik ez a tevékenység. A földrajzi fekvésből adódó előnyökét kihasználva mind gyakrabban értékesíti külföldi eéfe'áfavek a csepeli szabauxikotőben lévő vámszabadterületet tárolás, és árukezelés céljára.

Az új szolgáltatások között figyelemre méltó a vasúti és a közúti speciális tartálykocsik tisztítása. Egy évvel ezelőtt hozta létre a MASPED az új üzemet egy osztrák cég és a Komáromi

Kőolajipari Vállalat közreműködésével, s már az első, töredék év is jelentős eredményeket hozott. Az új szolgáltatással hiánypótló tevékenységet vezettek be, hiszen a speciális kocsikat eddig csak külföldön lehetett (devizáért) tisztíttatni. Devizaszerzésre is mód nyűik, ugyanis bérmunkában külföldi tartálykocsik megtisztítását is vállalják a különféle kőolaj-, vegyszer-, növény tulaj- és másfajta szeny- nyezödésektől. Az idén további beruházással bővítik az üzem profilját: álló óriástartályok, például silók vagy gáztartályok tisztítására is hamarosan vállalkoznak, és soron kívül fogadnak tisztításra közúti járműveket, valamint konténereket.

= Az öreg cipész =

Az öreg cipészt Rácz Géza néven ismerik Salgótarján városában. „Cipészmester” — hirdeti a tábla a Lovász Jó- 2séf úti ház falán, ahol a műhelye található.

Az idős mester alacsony székén ülve egy piros cipőn dolgozott, mikor kérdéseimmel megzavartam munkájában. Az egyszerű emberek nyugalmával nézett rám szemüvege mögül, és az ő szájából hangzott el az első kérdés. Emlékezett ugyanis rám, nemrég ■javította egy cipőmet. S nemcsak a lábbelit és az arcot jegyezte meg, de még a nevem is eszébe jutott. Pedig, mint mondotta, gyakorta keresik meg javítanivalóval. Munkája mindig akad, s még „törzsvendégei” is vannak.

:— Szécsény tájáról is hordják hozzám a cipőket, mert tudják, én tisztességesen megcsinálom — mondta Géza bácsi. — .4 ktsz-ből is küldenek hozzám egy-egy nagyon elvasott cipőt, mondván: ezt csak , a Géza bácsi tudja rendbekapni.

— Hány párat javít ki egy

nap alatt?

— Tizenkettőt, tizenhármat.

— Ez sok vagy kevés?

— A szövetkezetben a fiatalok 30—35-öt is „összeütnek”, de én nem akármit adok ki a kezem alól — válaszolta a világ legtermészetesebb hangján. Igen, .az ö világában az adott szónak mérhető a súlya, a nevekhez színvonal és igényesség kötődik.

A régi céhmesterek letűnt korát idézi az egyszerűen berendezett kis műhely. S Rácz Géza ura a szavának, ha valamit elvállal, akkor azt a megbeszélt időre teljesíti, mégpedig nem is akárhogyan. (Mialatt mindezekről beszélgettünk, egy szemüveges nő érkezett, sarkalásia hozta tű- sarkúját. Volt alkalmam megfigyelni, hogy az öreg cipész törődik vendégeivel. Nem csupán a minimális információ- cserére szorítkozik, hanem beszélget, elmondja, mit miért csinál, és mikorra.)

Rövid beszélgetésünk alatt megtudtam róla, hogy már 65 éves, de 5—6 évet még dolgozni szeretne. Még most is éppúgy szereti munkáját, mint 1936-ban, amikor tanulni kezdte. Amíg a ktsz-ben dolgozott többször is kitüntették, kiváló dolgozó lett.

A

z építőipart gyakran hasonlítják az anatómiai lóhoz, amelyen jól tanulmányozhatók a betegségek. Az építőipar valóban egy speciális gyűjtőágazata a népgazdaságnak, mert termékében (az építményeken) sajátosan ötvözi az egész társadalom termelő tevékenységének színvonalát és munkamorálját, árulkodik a gondos szervezésről, gyártásról, csomagolásról — vagy ezek hiányáról. Mintha egy nyitott könyvben olvasnánk: minden lapja egy-egy nem építőipari ágazatot jelent, s nyugodtan mondhatjuk, meglehetősen vaskos ez a könyv.

Mert ami az építőipari cégek végterméke, a ház, az erőmű, a kórház, az elképzelhetetlen alvállalkozók, technológiai szerelők nélkül, hogy a legevidensebbről. az alap- és segédanyag gyártókról, a különböző szerkezetek készítőiről, a bútorgyárakról, és függöny-, tapétakészítőkről ne is beszéljünk. Pedig az építmények értékének döntő hányadát ők adják, az ő munkájúk színvonalával az egész építőipart szokás minősíteni.

A rendkívül sok beszállító anyaga, szerkezete, technológiája is tükröt mutat: a korét, a technikai fejlettségét. A műszaki haladás folytonosan megújuló folyamata nem kerüli el ezt az ágazatot sem, és a korszerűbbre, jobban funkcionáióra, olcsóbbra törekvés jegyében a fejlesztők szinte évemként meg tudnák újítani az építőanyagokat és az építési módokat — ha az alkalmazás. a felhasználás törvényszerűen lassabb — és drágább — folyamata nem fékezné az iramot.

A mai választékot a rendkívüli sokféleség jellemzi. A hazai technológiai és gyártmány- fejlesztés is igyekszik nyomon követni az itgények módosulását, és tetemes számot tesznek ki a külföldről átvett újdonságok is. Ebben különösen a>z építőszövetkezetek járnak az élen, a nagyvállalatoknak nem érné meg. hogy gyakran változtassák építési módjukat, mert ez sokba kerül; ám az új anyagók, gépek kipróbálásából ők sem vonhatják ki magukat. Minden, az újat fölkaroló szervezet azzal a reménnyel fektetett pénzt és szakmai tudást a technológiák, eszközök meghonosításába, hogy a hazai piacon

elsőként megjelenőnek kijár az anyagi elismerés Is, és talán külföldi megrendelésit is lehet szerezni egy gép vagy technológia jól csengő nevével.

Botorság volna ebben a lassan kialakuló helyzetben csupán a rosszat látni, hiszen az építési módok nagy választéka a változatos épületekben kamatozik. Ám ez csak akkor lesz hasznos, ha minden újdonság a megfelelő helyére kerülhet. S ezzel együtt feltétel az is, hogy mindenki, aki építőanyagra, szerkezetre, technológiára vár, a legjobban meg. felelőt választhassa ki.

De hogyan lehet igazán jól dönteni? Az összes újdonság ismeretében. Máris itt vagyunk a lényegnél: nem ismerik sem az építők, sem az építtetők az összes technikai, technológiai lehetőséget, a számtalan új anyagot, alkatrészt Gyakran találkozni kiváló tulajdonságú, korszerű anyagokkal, amelyek mégsem jutnak el a népszerűségig, pusztán azért, mert ismeretlenek maradnak azok előtt, akik jól tudnák hasznosítani.

Űgv tetszik, kevés gondot fordítanak a gyártók a termékek propagandájára,1 megismertetésére. pedig enélkül nehezen boldogulnak. S ha nem ismerik az új lehetőségeket, akkor csak rutinból dolgoznak a tervezők, a beruházók, a kivitelezők is. Találkozni már szerencsére olyan kezdeményezésekkel, hogy a kisiparosok országos szakmai napjain minden évben hírt adnak a szakma újdonságairól. Legújabban a korszerű ismeretterjesztő eszközöket (például a videót) is „bevetették” ez új tetőfedő cserepek népszerűsítésébe. Es már nem pusztán az anyagokra, a szerkezetekre hívják fel a figyelmet, hanem az alkalmazás módjára is, aminek ismerete nélkül mit sem érhet a korszerűség.

A műszaki haladásról természetesen nem mondhatunk le. és szó sincs arról, hogy bárki be akarná zárni a kapukat az újdonságok előtt. De a technika csak akkor válik hatékony termelőerővé, ha eljut azokhoz, akik a másik erőt képviselik: az alkalmazást, a tudást, a tervszerű gondolkodást.

Sz. «V.

Űj kelmék Pápáról

Megváltoztatta terméltszer- kezetét a tarkánszőtt kelmék legnagyobb hazai gyártója, a Pápai Textilgyár. Termékeinek döntő többsége korábban puplinféleség, ingnek, pisa- mának való anyag volt, most az évente előállított 21 millió négyzetméternyi anyag feléből mar a keresettebb és a legújabb divatirányzatnak megfelelő szabadidő-öltözékek készülhetnek.

Elsődlegesen a flanelokat gyártják, ma már ezek teszik ki a termelés 40 százalékát. A szövőüzemeket kiegészítő berendezésékkel, bolyhozó gépekkel tették alkalmassá a slágertermék gyártására, s a szín és a minta gyors változtatására is berendezkedtek. Az idei flamelfcollekciában a legújabb divatirányzatnak megfelelően az élénk narancssárga, zöld, kék az erős rózsaszín és a piros domináló. Az azonos színárnyalatú anyagokat több mintával is legyártják, így a feldolgozók tetszés szerint variálhatják, kombinálhatják azokat.

Az idén már 200 ezer négy zetméternyit gyártanak a Dover elnevezésű különleges kelméből, amely pamutból, dupla szövéssel készül, s kiváló kiegészítője lehet a farmer ruházatoknak.

Végül az ö szájából is elhangzott a manapság gyakran hallott mondat: szakmája kihalóban van. Való igaz: a cipészmesterség nem tartozik a divatszakmák közé. A Rácz Gézához hasonló, a szakma becsületét óvó szakmunkás sajnos a munkájához hasonlóan, ugyancsak kihalófélben lévő fajta. Ezért is számítanak nagy kincsnek ezek az emberek, ezért van szükség rájuk, ezért kell fölfedeznünk és megbecsülnünk őket.

Géza bácsi nem ismeri a szabad szombatot, hétfőtől péntekig pedig napi 9 és fél órát dolgozik. A szorgos kezű mesterember reggel 7-től fél ötig megtalálható piciny műhelyében. Beszélgetésünk befejeztével az ajtóból visz- szapillantottam. Kezében a sarok nélküli piros cipővel ült alacsony székén — ahogyan magát nevezte — az öreg cipész. — romhányi —

Fejlesztik ca hűtőipari

Jó minőségű, a korszerű táplálkozási igényeket kielégítő új termékek gyártására készül fel a Magyar Hűtőipari Vállalat, amelynek üzemeiben rekonstrukciós program megvalósításán dolgoznak. A vállalat hét gyárát, illetve hűtőházát érinti a ^korszerűsítés, amelyre főként az jellemző, hogy —, ahol lehet — a többnyire elavult, szakaszos működésű gépeket folyamatos üzemű automata gépsorokra cserélik ki.

A rekontsrukcióhoz szükséges anyagiakat a vállalat részben saját forrásból fedezi, ám mivel termékeinek nagyobb hányada a külpiacra kerül, exportfejlesztő hitelt is igénybe vesz.

A békéscsabai gyárban olyan új gépsort állítanak üzembe, amely gyorsfagyasztott zöld spárgát készít. ' Jelentős összegeket köl* tenek a budapesti h(kőházra. A Tóth Kálmán utcai 80 éves épület — amely elsősorban a főváros hűtőipari’, éléskamrája — elavult. Rekonstrukcióját ez év második felében kezdik meg. A csepeli gyárban már felszerelték az eddiginél többre képes, folyamatos üzemű pizzagyártó gépsort, s szerelik a hasonlóan korszerű bélszín- roló-fagyasztó gépeket. Ezeket is hamarosan üzembe állítják. Csepelen á rekonstrukció során a termelés bővítésére is sor kerül. Olyan gép üzemi próbái folynak, amelyen húsos töltésű tésztaféléket készítenek. Közülük az első ételt előreláthatóan ez év végén hozzák forgalomba, j

Motorszerelők az Ikladi Ipar i Műszergyár berceli gyáregységében.

NŐCRÁD — 1986. április 29* kedd 3