Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 95. szám

Ravill szakmai ankét a Technika Házában Ha az ipar olyan terméket gyárt, melyre a vasárié szí­vesen költ, az nemcsak a gyártóvállalat számára jeleni biztos boldogulást, hantin megélhetés forrása a keres­kedőnek is. A közös érdekel: egyeztetését, az igények meg­ismerését, a kínálat bemuta­tását szolgálja a Ravill Ke­reskedelmi Vállalat szimpati­kus módszere, mely szerint közvetítő szerepet vállal az ipar és a vásárló közt, egy asztalhoz ültetve a partne­reket. Tegnap a Salgótarjáni Tech­nika Házában szakmai ankét keretében tette ezt. Meghív­ta a beszélgetésre az Elektro­mos Készülékek és Alkatré­szek Gyára, a Kontakta, a Tungsram képviselőit, to­vábbá a világítástechnikai eszközök legnagyobb Nóg- rád megyei felhasználóit: a tervezőket, beruházókat, ki­vitelezőket, kereskedőket. A Technika Háza előadó­termében a Ravill kiállítá­son mutatta be azokat az energiatakarékos külső és belső téri világítótesteket, fényforrásokat és az ezeket kiszolgáló szerelvényeket, melyeket a legtekintélyesebb gyártók kínálatából kiemel­ve ajánl a felhasználók fi­gyelmébe. A látnivaló mel­lett azonban sok hasznos in­formációt is kaptak az ankét résztvevői. A Ravill képviselői elmond­ták többek között, hogy a lakásvilágítási cikkekből évi. egymiliiárd forintos forgal­mat bonyolítanak le, beleért­ve ebbe az utcai közvilágí­tást szolgáló termékeket is. A lakásvilágítási cikkek 60— 65 százalékát a hazai ipar­tól szerzi be a vállalat, a többi szocialista importból származik. Noha igazán ener­giatakarékos megoldásnak a fénycsövet alkalmazó vilá­gítás számít, a Ravill kielé­gíti a hagyományos, izzólám­pás világításhoz ragaszkodó vásárlók igényeit is. Bővíti a célvilágítás kínálatát, ügyel­ve arra, hogy a lámpák vo­nalvezetése, színe is tartson lépést a divattal. Nemcsak szériában gyártott termékeket forgalmaz, hanem vállalkozik egyedi elképzelések megva­lósítására is — szabad gyár­tókapacitás felkutatásával. A rendező vállalat tájékoz­tatása mellett néhány nagy hazai gyártó számolt be fej­lesztéseiről. Mint hallottuk, az EKA-gyár paralel kapcso­lású lámpatestekkel bővíti választékát, a nátriumoeftási program megvalósításához pedig tervezési és átszerelési segédletet ad ki. A budapesti gyár belső és külső terek megvilágításához csarnokvi­lágító testeket fejleszt ki, e munkával várhatóan még az év végéig elkészül. A Kontakta Vállalat kép­viselője a villamos szerelési anyagok előző évekbeli hiá­nyának felszámolására tett intézkedésekről szólt, fej­lesztéseik közül pedig a kap- csolós villásdugót és a kon- tállux termékcsaládot emelte ki A Villanyszerelőipari Vál­lalat a fogyasztók régi kíván­ságát teljesítve, öntött alu­mínium tokozott szekrényébe a rendelő igényeinek megfe­lelő szerelvényeket építi be, megszüntetve ezzel remélhe­tően azt a pazarlást, mellyel aiz előre berendezett szekrény megvásárlása járt. A tájékoztatók után gyár­tók, kereskedők és felhaszná­lók kötetlen beszélgetés for­májában adtak hangot a termékekkel kapcsolatos ta­pasztalataiknak, további igé­nyeiknek. Megindult a „knkoricagépezet Az A’BRüd legdélibb megyé­jében, Csongrádiján kedden megindult a „kukoricagépe­zet”. A megye legnagyobb kukoricatermelő gazdaságá­ban, a Hódmezővásárhelyi Rá­kóczi Tsz-ben olyan nagy tel­jesítményű berendezéssel lát­tak munkához, amelyekkel éj­szaka is tudnak vetni. Csongrádban a gazdaságok, mintegy 400 nagy teljesítmé­Megyei KISZ-küldö „...egy kicsit Mégha talárban lenne, s va­lamelyik tárgyalóterem pulpi­tusáról dörgedelmes szavak­kal hirdetné az ítéletet, ak­kor sem állítanám, hogy ő a tipikus bírói alkat. Szerény, vékony felépítésű, közepes ter­metű, fpncsorozott szemüve­get visel. Viszont mondatai tagadhatatlanul utalnak a jo­gászi gondolkodásmódra: logi­kusak és lényegretörőek. Nem bűnözőket, vakvá­gányra tévedt elvetemülteket citál ő nap mint nap a bíró­ságra, hanem perpatvar jaink-- ban, k i sebb - nagyobb polgári ügyeinkben próbál rendet te­remteni. Megszaporodtak pe­res ügyeink. Sokat vitázunk. Olykor fölöslegesen. — Nem tartozik a legnép­szerűbb pályák közé a bírói hivatás — említem dr. Mol­nár Józsefnek, balassagyar­mati bírónak, a városi kül­döttgyűlés egyik szünetében. — Csak azok vállalják, akik hivatásuknak érzik az igaz­ságszolgáltatást ! Végigjártam e grádicsokat, voltam bírósá­gi előadó, aztán fogalmazó, múlt év elejétől pedig bírás­kodom. Ami azt illeti, való­ban nem a pénzért csinálom, hiszen legutóbbi kinevezése­mig, tehát 1985. januárig 3700 forint volt az alapfizetésem. Noha több mint húsz évet ta­nultam a szakvizsgáig... De ezt ne írd be, mert azt hi­szik, panaszkodom! — Nem, úgv érzem nagyon 5s jogos problémafelvetés ez. S mint a jogászi KlSW-alap- szervezet titkára, mindennap t&tóikoaoi hasonló gondokkal. nyü kukoricavető géppel ren­delkeznek, ameiyekkel — ked­vező időjárás esetén — 14 munkanap alatt a tervezett 75 000 hektáron földbe tudják tenni a fontos takarmányga­bona magját. A kukoricának a legjobb minőségű táblá­kat jelölték ki. Emellett a gazdaságok olyan prémium­feltételeket tűztek ki, ame­lyek az előírt technológia a miénk is!” — Az elmúlt időszakban, itt Balassagyarmaton, egy kedve­ző változás jelei mutatkoz­nak, legutóbb épp az értelmi­ségi klub megalakítása is bi­zonyította: tenni akarnak, nem csak „taccsvonalon kí­vülről” kritizálnak. Most jö­vök az értelmiségi szekció­ülésről, ahol fehéren-feketén elmondták. ..alkotó módon” szeretnének részt venni a köz­életben, az ifjúsági mozga­lomban. De hogyan is kapcsolódott ebbe Molnár József, ez a hé- halmi születésű, huszonnyolc esztendős fiatalember? Általá­nos iskolai tanulmányait be­fejezve a balassagyarmati Ba­lassi Bálint gimnáziumban folytatta tanulmányait: meg­határozóak voltak számára ezek az évek. Hivatásszerető pedagógusok, humánus kollé­giumi nevelők, tudásszomjtól oltott diáktársak vették kö­rül. Olyan osztály volt ez ak­koriban. hogy a harminc ta­nulóból huszonhatot első ne­kifutásra fölvettek az egve- temre. főiskolára. Molnár Jós­kát az igazságszolgáltatás von­zotta. ezért az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi kará­ra küldte el felvételi lapját. Szorgalmasan tanult, tisztá­ban volt azzal, a jogban min­den leírt szónak súlya, jelen­tése van, s titkos álmaiban néha-néha megjelent a bírói pulpitus is... Aztán elrepül­tek az évék. az álom lassan valóságos formát öltött, igaz, kemény tanulmányi menet, nem könnyű vizsgák árán. Alighogy visszajött Bateesa­porrtos betartáséra ösafónzik a traktorosokat. Az értékesebb takarmány- előállításra törekedve a gaz­daságok az idén kevesebb si­lókukoricát és több szemes kukoricát termelnek, mint ta­valy. Erre jók a lehetőségek, mivel a Dél-Alföld legna­gyobb vetőmaggyára, a hód- mezővásárbelyi hábridüzetn kielégítette a gazdaságok ve- tőraagigéoyét. gyarmatra, mint végzett jo­gász, máris bekapcsolódott a közélet vérkeringésébe, ismer­te jól az ittenieket, egykori osztálytársai is visszatértek tanulmányaik végeztével, s sze­rették volna hasznosítani tu­dásukat. Nemsokára megvá­lasztották a bírósági KISZ- alapszervezet titkárának. El­sősorban ott. a bírók, ügyvé­dek, ügyészek és alkalmazot­ti dolgozók körében kellett szervezni, agitálni, győzködni, majd később a városi KISZ- élet megújulási folyamatában volt (van) szükség rájuk. — A legfontosabbnak az érdekképviselet erősítését lá­tom — említi —. s ezt nem szűkíteném le bizonyos ér­dekvédelmi esetekre. Legalább ilyen lényeges a döntésekben, illetve az azok előkészítésé­ben való részvétel — teszi hozzá. — Hadd érezzék a fe­lelősséget: amit tesznek, köz­ügy! Érezzék, hoev az a kö­zösség. — az intézmény, vagy ez a város, az ország — ..egy kicsit a miénk is”. (tanka) Baranyi Zoltán: Anyagilag is kifejezzük megbecsülésünket. Sőtér Kálmán: I,egyen szer­szám, legyen alkatrész. Lőcsei Sándor: Ismerje meg jobban a gépet az ember. Értelmes, dolgozni lódé gárda Megbecsült műszakiak mezőgazdaságunkban Szegény embert még az á>g is húzza. Mostanában még a mező- gazdaságot is. Azt a mezőgaz­daságot, amely pedig mind az előző ötéves terv során, mind a még korábbi esztendőkben — nemzetközi mércével is — bizonyított, számos nagy­szerű eredményt ért már el. Most ezeket az eredményeket kellene nemcsak megtartani, de a kor kihívásának megfe­lelően fokozni is. S ez nem­csak, hogy nem könnyű, ha­nem — mezőgazdasági, köz- gazdasági szakembereink a megmondhat« — roppant ne­héz. NLTJ.ÁRA ÍRVA IS..: Nemrégiben egyik reggeli rádióműsorban hangzott el: az ország mezőgazdasági nagyüzemeiben fellelhető gé­pek 30 százaléka már „nullá­ra írt”. És illúzióink aligha lehetnek afelől, hogy nálunk, Núgrád megyében akár a leg­csekélyebb mértékben is ked­vezőbb lenne a helyzet. El­lenkezőleg : domborzati és talajviszonyaink keményen próbára teszik erő- és mun­kagépeinket, itt a törések, szakadások, különféle „lerob- banások” esélye jóval na­gyobb, mint az alföldi része­ken. Amikor a 2500 hektár szán­tóval rendelkező Ceredvöl- gye Termelőszövetkezet fő­mérnökével, Varga Tiborral és Czene Árpáddal, a tsg párt- titkárával erről beszélgetünk, az említett gondok kézzel­foghatóvá, valósággá lesz­nek. — Jelenlegi gépi erőnk első számú képviselője az iker- kerekes, 245-ös Rába-Stei- gerünk most 7 éves, és már két esztendeje nullára futott. Persze azóta is használjuk, de már elengedhetetlen, hogy ugyanebből újat ne vegyünk. Júliusra tervezzük a Rába 250-est, és lényegében erre alapozzuk ezen a hegyes­dombos területen a talaj­munkákat. Mert enélkül nem megy. Más kérdés, hogy sa­ját fejlesztési alapból 2,1 millió forintot kell költenünk erre. Egyáltalán nem más kér­dés viszont, hogy a már „le­futott” Rába 245-ös és a várt 250-es mellett aránylag jó gépparkkal rendelkezik a gaz­daság mind a talajművelés­hez, mind a betakarításhoz, mind az erdészeti munkák­hoz. A régi és az újabb gépek aránya itt úgy 50—50 száza­lék. Nem kimondottan jó, de — nem is a legrosszabb. Mind­erről meggyőződni, valamint arról, hogyan gondoskodnak a gépek tárolásáról, javítá­sáról, az ezekhez szükséges feltételek megteremtéséről — Czene Árpád javaslatára — a gyepüsvölgyi központi ma­jorba megyünk. MI VAN A MAJORBAN? Az első, ami itt feltűnik, hogy bár tavaly befejezték, a géptelepet ma is korszerűsí­tik. Jelenleg éppen új mosót építenek toldalékként a régi épülethez. Tovább javítják a gepek karbantart asán ak technikai feltételeit. Jelentős eredmény, hogy 20—25 szere­lő fedett, zárt, központi fű­tésű csarnokban s végre kor­szerű világítás mellett dol­gozhat. Igaz, rá is szolgáltak ezekre a körülményekre azok, akik itt gyakorolják hivatásu­kat. Nagy részük többszak­más, s amellett, hogy közü­lük sokan évek, évtizedek gyakorlatával rendelkeznek, emberi tartásukban is példa- mutatóak. Ha a helyzet úgy hozza, a tőlük elvárhatónál lényegesen többet tesznek azért, hogy a rájuk bízott gé­pek megfelelő műszaki álla­potban vehessenek részt a különböző munkálatokban. Közéjük tartozik Sótér Kál­mán gépszerelő. — Nem akarok én senkit ki tanítani — tér egyből a lényegre —, de 21 éve dolgo­zom már itt a műhelyben, hát úgy gondolom, annyit elmond­hatok: akire rábízzák a gépek javítását, az nagyon figyeljen oda. Számára viszont bizto­sítsák a jó munka feltételeit, a iontosabb szerszámokat, al­katrészeket, javítási segédesz­közöket. — így van — csatlakozik idősebb munkatársához a most 35 éves Lőcsei Sándor erőgépvezető. Legfontosabb a gépek karbantartása. Ehhez azok kellenek, amiket Kál­mán bátyám mondott, meg persze, a szakmai fejlődés, tanfolyamok, hogy jobban megismerje a gépeket az em­ber. És a hozzáállás. Ha ezek megvannak... — Márpedig megvannak — veszi át a szót Czene Árpád —. de a tudás, a jó szándék gyakran kevés. Ezek erősíté­séhez jól jönne nekünk, ha például a kishatármenti for­galomba bevonnák a mező- gazdasági gépek alkatrészeit is. Legalább a legfontosab­bakkal bővithetnék a SZÖV- KER profilját, hiszen gépeink többsége csehszlovák gyárt­mány. S mintha csak a eprediek- kel összebeszéltek volna, ha­sonló helyzetről számolnak be a Kazán Zöld Mező Ter­melőszövetkezet vezetői is. — Gépi felkészültségünk átlagosnak tekinthető — mondja Laczkó József műsza­ki vezető. — A javítást a gép vezetője karöltve végzi a sze­relővel, és itt még nem volt olyan, hogy sokáig hagynának állni gépet. Pedig eddig meg­lehetősen kicsi volt a műhely. Nagy örömünkre most ké­szül az új, kb. 60x20 méte­res szerelőcsarnokunk. Lesz benne kompresszorház, ak­kutöltő és még egy kis iroda is. A tégi helyén — teszi hoz­zá magyarázatként — szociá­lis létesítmény, ebédlő, fürdő, öltöző épül. A fontos persze az, hogy április végére elké­szül az új csarnok, fedett he­lyen történhet a gépek javí­tása. Cél pedig » jobb. az eredményesebb munka. Amiért az emberek, a traktorosok és a gépjárművezetők eddig ls nagyon sokat tettek. Megér­demlik tehát a jobb körülmé­nyeket és hogy anyagilag is megbecsüljék őket. HAJTÖS GYEREKEK — Mi úgy látjuk — össze­gez a műszaki vezető —, hogy dolgozóink nemcsak érzik, de értik és értékelik is ezt. Ezért itt nincs olyan, hogy pél­dául valaki gondol egyet, s egy kis plusz reményében fogja magát és elmegy az Alföldre dolgozni. Fiatal, de idősebbeket is megszégyenítő­en „hajtós gyerekek” a mi­eink. Összetartanak és ön­magokon is tudnak segíteni. Gépesítés terén a E lonv- térenyei Mátra Termelőszö­vetkezetben jobb a helyzet az átlagosnál: az elmúlt ötéves tervben 26,5 millió forintot fordítottak új gépek vásárlá­sára, most pedig — az IGP- programban 6 milliós hitellel, plusz 1,5 millió forint normál bankhitellel indultak. A ve­tésszerkezet így már szinte teljesen gépesítettnek te­kinthető. További javításra a jövőben inkább a takarmány­betakarításnál lesz szükség, s ez a nagyon jelentős állat- tenyésztés miatt elengedhetet­len. Komoly gond viszont,' hogy a gépek javításához egyelőre nincs megfelelő hely. Igaz, a tervek elkészül­tek már egy szervizműhelr megépítésére, kivitelezése azonban, csak jövőre kezdőd­het. — Ezek után hogyan látja a tsz helyzetét Baranyi Zol­tán műszaki üzemág vezető? — Ügy gondolom. nem rossz — kezdi a választ. — Ne tekintsék kérkedésnek, de értelmes és dolgozni tudó mű­szaki gárdánk van, úgy, hogy akárkit már nem veszünk lel magunk közé, ezen régen túl­vagyunk. Hogy konkrét le­gyek: az ágazati létszámban 55—00 dolgozó szerepel és ezek egy kivételével vala: mennyien többszakmás szak­munkások, köztük nem egy technikusi, illetve középfokú végzettséggel. Mi sem termé­szetesebb, hogy amennyire le­het. anyagilag is kifejezzük munkájuk iránti megbecsülé­sünket, s nem kevésbé er­kölcsi tekintetben. Szakem­bereink esd az elismerést nem­csak megérdemlik, de értéke­lik is. Munkára nógatni ná­lunk nem keö az embereket, természetes dolog, hogy min­denki jó, mondhatni, maxi- máBsam jó munkára törekszik. Tévedés ne essék: nem hol­mi „szerelem” ez — de benne van az „alkuban”, a pré­miumrendszerünkben és az íratlan egyezségben. És ezt mindnyájam tiszteletben tart­juk. Kimondva s ktmondatla- nuí is. Eredményeink egyik fontos záloga ez. Km Tibor (főiét Beneae Péter) T NÓGRAD - 1984. óprilis 23-

Next

/
Oldalképek
Tartalom