Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-22 / 94. szám
Tanácstagok - új szerepben Razzia a közúton Közlekedünk, közlekedünk...? A hetedik ötéves tervek megtárgyalása és elfogadása kapcsán az elmúlt hetekben minden megyében megélénkült a tanácsíestületek vitatkozókedve s a tavalyi választást követő kezdeti nekibuzdulásra, majd az ezután tapasztalható kisebb visszaesés után újra aktívabbak, dolgosabbak lettek a tanácstagok nemcsak választókerületük ügyeiben, hanem a település. a község, a város egészét érintő elhatározásokban, döntésekben is. Most kezd igazán érzékelhetővé válni, hogy az új választási rendszer által megnövelt demokratizmus a hétköznapi munkában is folytatódik. A körülmények kényszerítik a tanácstagokat arra. hogy új felfogásban tevékenykedjenek, ne térjenek vissza a régi, megszokott sablonokhoz. Az egyik ilyen tényező mindenképpen a tanácsok új gazdálkodási rendje, amely immár a valóságban váltja aprópénzre az elvileg évek óta fennen hangoztatott önállóságot. Hiszen az idei évtől a megyék a fejlesztési pénzeket már mindenütt az állandó lakosságszám arányában, a fejkvóta szerint osztják el a községek, városok között, és felülről nem szólnak bele, mit csináljanak ezzel az ösz- szeggel. A helyi tanácstagok testületé dönti el saját belátása szerint, hogy belefog-e egy új beruházásba, vagy néhány évig takarékoskodik, esetleg kölcsönadja a pénzét — persze tisztes kamattal — egv másik település tanácsának Dönthetnek úgy is a tanácstagok, hogy a fejlesztési lehetőségeket szorosabban hozzákötik a lakosság pénzéhez. Ahol például megszavazták a teleoülésfejlesztési hozzájárulást. ott az ebből összejövő összeget egészítheti ki a tanács a saját pénzével annak érdekében, hogj' a lakosság által leginkább megvalósítani kívánt célok valóban meg 5s valósulhassanak, lev. ha az emberek értelmét ’'látják az fVnft'éntes adófizetésnek, biztosan legközelebb is ráállnák maid. A korábbinál ióval nagvphh ténvleges döntési lehető**®ük van a tanán«t.a«oknak abban Is hoev különböző rvánzöcsze- po'rr>+ p7 e«vfk feladatról a másikra átnsor-nr+ns-'+s.anek. Köztudott ho«v koráhö-vn tel- V’ilftn volt a különféle ^ntézménvek — ecföszsé?ü«vi ^á+esitrnörMréh iskolák. óvo- (^41- TpAT-plödésl házak — jp-i 1 r-rí óc ór*p f 17 orn ol ac p70l + PC 5» ^.pc-r+éai alan. A városok, községek a fejlesztésekre is általában konkrét feladatokhoz kötve kaptak a pénzt, s azt nem használhatták másra. Az idei évtől ezek a kötöttségek csaknem teljesen megszűntek, az átcsoportosításoknak többnyire csupán a józan ész szab határt. Mert nyilvánvaló, hogy sehol nem lehet azért bezáratni egy iskolát, hogy a működtetéséből megtakarított pénzen például egy uszodát építsenek. A tanácstagok azonban határozhatnak úgy, hogy a költségvetésből bizonyos összegeket takarékosabb gazdálkodással „átmentenek” fejlesztési célokba. De születhet olyan döntés is, hogy az egységes pénzalap nagyobb hányadát fordítják például az iskolákban az oktatási feltételek javítására, vagy az egészségügyi ellátás színvonalának emelésére. A lényeg az, hogy úgy tűnik: végre a gyakorlatban is megvalósulhat az az elv, hogy csaknem * valamennyi helyi dologról helyben döntsenek, hiszen ott ismerik a legjobban a lakossági igényeket és a lehetőségeket. S ez nyilvánvalóan sokkal nagyobb felelősséget ró a tanácstagokra, akiknek szinte mindennapos közvetítő szerepet kell vállalniuk a lakosság és a tanácsi apparátus között. De csak így van értelme a közéleti tevékenységnek, így válhat ténylegesen ható erővé minden településen a helyi demokrácia. A megnövekedett lehetőségeket, s az azokkal együtt járó fokozott felelősséget a tanácstagok is egyre inkább érzik. Ezt bizonyítják azok a tanácsülések, amelyeken nemcsak a vitatkozókedv élénkült meg, hanem nagyobb az igényesség is a különféle előterjesztésekkel és az előterjesztőikkel szemben. Néhány éve még sorra fogadtak el — pusztán az apparátus iránti bizalomból — olyan írásos anyagokat a tanácstagok, amelyeknek — őszintén szólva — a felét sem értették. Hiszen laikusként ki tudja felfogni, áttekinteni a 'bonyolult táblázatokat. a különböző terv- számításokat, normatívákat és naturáliákat. amélvekről eer- egv terv elfogadása kapcsán szavazni kell. Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban hallani olyan tanácsülésekről. amelyeken a tanácstagok közérthetőbben megfogalmazott, alternatívákat is tartalmazó előterjesztéseket kértek. Teljes joaeal. hiszen, da a döntés felelősségét nek’k kell viselniük. akkoT mérlegelhessenek választhassanak is. D. A. I Idős bácsi érkezik viharvert Trabantján. Pöfékel vígan a jármű, ám az öreg ábrázata meglehetősen komoly. Eöltolja homlokán smici- sapkáját, letörli az izzadság- cseppeket, odamegy a rendőrhöz. — Biztos úr! Segítsen már rajtam! Nem tudom, mi lehet a baja ennek az átkozott szappantartónak ... Mindenki csak villog, fénykürtöl... föl ne robbanjak má’... Nem tud valahol a közelben egy javítóműhelyt? — Nyugodjon meg, papa! — válaszol a „biztos úr” mosolyogva. — Nincs semmi baja az autónak. Ezek azért villognak — mutat az országút felé —, mert mi itt vagyunk a traffipaxszal, s a gyorshajtókat megbüntetjük! Menjen csak... de, óvatosan vezessen! Munkában a trafíipax Húsz-egynéhány rendőr, önkéntes, társadalmi segítő hallgatja Telek Ond rendőr százados, közlekedési alosztályvezető szavait a feladatokról. Dél körül jár az idő, rövidesen kezdődik az országos akció. Nem újszerű ez itt, Salgótarjánban sem, rendszeresek az ellenőrzések. Nem csak most, az áprilisi közbiztonsági hónapban, hanem máskor is. Csakhogy ezúttal egy összehangolt, széles körű akcióról van szó, amelynek célja: a balesetek megelőzése, az ittas vezetők, a gyorshajtők kiszűrése, a közlekedési szabálytalanságok megakadályozása, a gépjárművek műszaki állapotának ellenőrzése ... Nem kell ezt itt részletezni, mindenki tudja a dolgát, érti a feladatot. Indulhatunk! Eljöttek egy kölcsönakcióra a Heves megyeiek, sőt Lénárt György főtörzsőrmester hozta a traffipaxos kocsit is, így két autóval lehet mérni a gyorshajtókat. Ütitársunk még: Beniczki László, a salgótarjáni rendőrkapitányság őrmestere és Lantos Tibor önkéntes rendőr, a Volán gépkocsivezetője. — Tegnap délután kilenc gvorshajtót kellett megbírságolni — említi Beniczki László. — Köztük volt egy régi salgótarjáni futballista is, aki nagyon háborgott, sehogy sem tetszett neki. hogy megbüntettem. De hát, a KRESZ mindenkire egyformán vonatkozik! Leállunk a Beszterce-Iakó- telep környékén. A főtörzsőrmester fölszereli a fényké- pező-szerkezetet, az őrmester Ennél az esetnél az ellenőrzés mindent rendben talált a Nógrád ban a leggyérebb a forgalom. Szerencsére kiesik a nagy tranzitutak hálózatából. — Figyeljük a számlálót: 54, 46. 57, ...erős fékezéssel: 62. 60 . .. 63 ... Sok mindent tud ez a „szerkentyű”, amelynek ára tiképet Kápolna határában örö_g||Hl ten egy Mercedesről: 167 ki- lométeres sebességgel ment! é/Kr ^ ■ * Persze, hogy hiába eredtek a jfe ßSBttm. g.Vünk. Alig állunk meg. jön egy teherautó, későn fékez, a traffipax 14 kilométeres se- bességtúllépést mutat. Magyarázkodik kézzel-lábbal a Miskolci ÉPFU gépjárművezetője: biztosan a kilométerszámlálója rossz, meghogy az nem létezik, hogy ő annyival... — Ne csinálja ezt... háromszáz forint helyszíni bírságot szabok ki — mondja határozottan Beniczki László őrmester, mire a sofőr előszed egy marék aprót.. . Pénz, pénz ... — Sajnos, csak száz forintnyi van nálam ... — Na, ne vicceljen! Eljön Miskolcról egész napra száz forinttal??? — veszi szigorúbbra a dolgot az őrmester. Annál is inkább, mert nincs idő itt a tereferére, CB-n jön az üzenet egy másik gyors- hajtóról. A miskolci sofőr, sejtve a feljelentést, gyorsan irattartójának rejtett részeiből kihalász néhány ezrest (!), s az egyikkel fizet. Közben tűzijátékhoz hasonlít a‘ kistérenyei Madách út. Boldog-boldogtalan villog; Nagyon „törődnek” itt egymással az emberek. De hát. a KRESZ szerint nappal csalc kivételes esetben szabad használni a fénykürtöt. Int is az őrmester valamennyi vil- logónak. — Csak egy ismerősnek jeleztem —, így az egyik mese — ... Ott jött szemben a kazári szomszéd ... —, íme a másik ... Tudja, biztos úr, itt. Kisterenyén el van terjedve ez a köszönési mód..J Nyugaton mindenki ezt használja — okoskodik egy Ladá- sofőr, a vezetőülésen egy bájos hölggyel. Száz forint helyszíni bírság az indokolatlan fénykürthasználatért. Üjabb gyorshajtók érkeznek; — Ezzel vívják ki a népszerűségüket. — harsogja egy magánfuvaros, miután „le- perkált” száz forintot a fénykürtért. Még hármat megérdemelne a magatartásáért. — Ennél ostobább kijelentéseket is tesznek — mondja az őrmester. — Sajnos, el kell viselnünk. Soha nem volt népszerű dolog a büntetés. Most sem az. Csak arra már kevesen gondolnak, hogy ea éppenséggel saját maguk és mások érdekében történik. Nagyitó alatt Az alkohol és ami utána jön... AZ ALKOHOL. Mi tagadás, jócskán rászokott az emberiség. Etekinletben hazánk népének sincs rejtegetnivalója: dobogós helyezést vívtunk ki magunknak, különösen ami az égetett szesz fogyasztását illeti. Magyarországon mintegy háromszázezer alkoholistát tartanak nyilván, kétszázezren nagyivók. Ok azok, akik igen közel állnak az alkoholista fogalmához. De szűkítsük a kört, nézzük, mi újság Nógrád megyében? Az összlakosságból — kb. 240 ezer fő — tízezer az alkoholista és három-négy ezrein esélyesek a közeljövőben ezen, amúgy is nepes tábor bővítésére. MIKOR ISZUNK? Minden adandó alkalommal. Munkaidő előtt (kapualjakban, házak tövében), munkaidő alatt (sutyiban) és a napi munka után (szabadon) kocsmákban, presszókban, kimérésekben, mert az ember ugye megengedheti magának azt a kis tói oköbíögetést. Ital kerül az asztalra névnapon, születésnapon, kitüntetés alkalmával baráti beszélgetéskor. De iszunk örömünkben. bánatunkban, meglepetésünkben és hadd ne soroljuk az okok széles skáláját. Mondjuk meg őszintén, azért a termelés is kitesz magáért. 1984-ben, a megyében csak a 62 szeszfőzde több mint húszezer liter pálinkát bocsátott útjára, tavaly 46 főzde ugyanennyit termelt. (És akkor hol van még a bolti a vendéglátó-forgalom?) Mert a pálinkát kiváltképp szeretjük. Ebből a legutóbbi felmérések szerint a megyében az egy lakosra iutó mennyiség évi 10.8 liter volt, borból húsz, sörből pedig 84 liter. ÉS AMI UTÁNA JÖN... A szervezet lassan, alattomosan romlásnak indul, az ideg- rendszeri károsodás első jeleire — feszültség, ingerlékenység — kezdetben oda sem figyelünk. Minek, amikor egy újabb pohár után mindez elrrlúlik. Észrevétlenül megrom- lanak, felbomlanak a családi kapcsolatok, napirendre kerül a veszekedés, verekedés, a munkahelyen semmi nem úgy megy, ahogy kellene. A rendszeresen italozó ember észre sem veszi, hogy miközben az alkohol rabjává válik, egyre jobban csúszik ki a lába alól a talaj. Mind a magánéletben, mind pedig a társadalmi együttélésben. Megromlanak az emberi kapcsolatok, az érintkezési kör leszűkül az ivócimborákra, majd elmagányosodáshoz vezet. S álljon itt most ismét néhány riasztó statisztikai adat. Megyénkben két ideg-, illetve alkoholgondozó intézet működik. Ezek betegforgalma 1980-ban ötezer 1984-ben pedig tíz és fél ezer volt. Hat évvel ezelőtt háromszáz, 1984-ben 502 új beteget jegyeztek be. És akkor hol vannak még a bei- és ideggyógyászati osztályok jelentései. Az alkohol komplex anyagcserezavart okoz, szinte minden szervrendszert károsít, gyakori a májkárosodás, a heveny és idült gyomorhurut, de a legszembetűnőbbek a pszichiátriai szövődmények. Az erősen italozók derékhada a harmincnegyvenes korosztályból kerül ki, egyre emelkedik a nők aránya, bár körükben a felderítéssel problémák vannak. Hiába, a női szemérmesség! Pedig hát akkor' kellene szemérmesebbnek lennünk, amikor a pohár után nyúlunk, amikor nem utasítjuk vissza a kedves kínálgatásokat. Ilyenkor kellene a következményekre gondolni. Mert nehezen megemészthető az a tény. hogy Nógrádban 1984-ben hatvanhétén haltak meg az alkoholfogyasztásra visszavezethető betegségben... A gumik műszaki állapota miatt került le a rendszám a Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tehergépkocsijáról. pedig előremegy az önkéntessel. Lassú a kora délutáni forgalom, s végképp az, amikor fölfedezik a homokszínű autót. Kissé meglepődnek, hiszen a másik kocsi pár száz méterrel fentebb, Somoskőújfalun mér. Hány traffipaxos kocsi van itt? — olvasható ki az értetlenkedő kérdés a negyven kilométeres sebességgel cammogó menetből. ’— Csupán a jelenlétünk elegendő ahhoz, hogy figyelmesebben, óvatosabban vezessenek az emberek, betartsák a szabályokat — mondja Lénárt György, akitől azt kérdem, van-e különbség a nógrádi és a hevesi közlekedési morál között? — Van! Nálunk nagyobb a forgalom, több a szabályszegés, például Gyöngyösön kifejezetten sok. Egyébként öt megyébe járok rendszeresen, közülük itt, Kisterenyén ellenőrzik aa ellenőröket. Angyal István hadnagy és társa arra kíváncsiak, a' program szerint zajlik-e az akció. Minden rendben, indulnak tovább. A salgótarjáni Bajcsy-Zsi* linszky úton ismét „párosban” fényképeznek. Tartanak) néhány műszaki ellenőrzést is. Nem maradnak el a figyelmeztetések. illetve a bírságok, a feljelentések sem. Sokaknak tanulni kell még a közlekedést, ez kiderül a betéte lapokból is. Persze, azt mondják, a jó sofőr holtáig tanulj Saját kárán. Tanka László Ellenőrzés a 21-es úton A szabálytalan közlekedést a gépjárművezetők pénztárcája bánta (RjShgJ ffÉrrtrlri)
