Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

Vidám parki m m m mw zsorto A Vidám Park — régóta tudjuk — veszélyes üzem. A nagy sürgés-forgásban ezernyi veszedelem fenyegeti a fel­szabadulni, örülni akaró látogatót. Az ilyen hely éden- kertje a lecsúszott, gyanús egzisztenciáknak: zsebtol­vajoknak, markecolóknak. De, hogy tartani kell azoktól is, akik itt dolgoznak, azt végérvényesen most, legutóbbi fővárosi kiruccaná­somkor ismertem fel. Természetesen ebben az esetben sem szabad határokat összemosva általánosítanunk, ezért lássuk a konkrétumokat. Helyszín a játékterem galériája. Elszánt férfiak nyomogatják, ütögetik a gombokat. A gépek nyelnek, de nem adnak ki pénzt — legalábbis az alatt a negyed­óra alatt, amíg ott szem­lélődtünk. Egy nyuzga fia­talember mérgében valósá­gos bírókra kel a masiná­val. Rángatja, billegteti, hát­ha jobb belátásra tér, és kiad magából valamit. De nem. „Nyolcszáz forintomat nyelte el” — magyarázza a ráfigyelőknek. Hát, szó ami szó, nem csekély summa; ám ha fiatalemberünk saj­nálja a pénzét, ajánlatos lett volna előbb gondolkod­nia... A Colorama golyós, húzo- gatós játék. Egy fogantyút meghúzva a golyó körbe­szalad, és valamelyik szí­nes mezőn, középen megáll. Az nyert, akinél a fogantyú — ebből annyi van, ahány szín — és a mező színe meg­egyezik. A szerencse ennél az asztalnál sem lepett meg senkit. Persze itt tapasztal­ni egyféle rafinériát. A fe­hér fogantyút a cég lera­gasztotta, így annak perse­lyét nem lehet etetni a kétforintosokkal. A fehér mezőt ugyanakkor „elfelej­tették” kiiktatni a játék­ból, s az a fránya golyó pe­dig mintha csak tudná, a leg­szívesebben odacsalinkázik. Így aztán persze hogy nem stimmelnek a színek: a já­tékos nem nyer, a pénz meg a gépben marad. Köztünk maradjon; ez olyasmi, mint zsugában a cinkelt kártya. Sebaá, nyomás további Üljünk fel a szomszédos barlangvasútra, nézzük meg újra János vitéz és Itaska csodálatos szerelmi történe­tét. Gyermekkori kíváncsi­sággal helyezkedünk el a pádon, és elindul velünk a sárkányvchat Olyan anyag­ból, és úgy készült a dísz­let, hogy érezzük az anyag­szerűséget, elhisszük, bar­langban vagyunk. De itt a mi illúziónkkal nem sokat törődnek. „Lebrenoltuk” a belépőt, s örüljünk, hogy egyáltalán itt lehettünk. Lépten-nyomon nyitott aj­tókra bukkanunk, amelye­ken háborítatlanul kukucs­kál be a kinti fény. Jó, jó, elfogadjuk, hogy a vasút már megérett a felújításra, de helyzetén emberi nemtö­rődömséggel rontani fele­lőtlenség. Nem lehetünk annyira igénytelenek saját munkánkkal és tiszteletle­nek ä közönséggel szemben! A zsörtölődések közepet­te megszomjaztunk. Fedett tetejű, nyitott büfésor az űr­rakéta közelében. Harmad- osztály. Kérünk egy-egy Pla­tán sörkülönlegességet Nagy­kanizsáról származva, cit­romüdítőt és két deci riz- lingbort műanyag pohárban. Negyvenöt húsz. A kiírás szerint a Rajnai és a Pusz- tamérgesi rizling litere 49 forint 80 fillérbe, illetve öt­venegy kilencvenbe kerül. Kicsit sokalljuk, de hát nem kötelező fogyasztani. Végül a rendkívül kedves büfés­úr visszaad öt forintot, be­tét címén. Persze, hogy ez lehetséges, azt meg kellett kérdezni, mert — hiába a Belkereskedelmi Minisztéri­um előírása — itt a beté­tekről egy sor kiírás nin­csen. Ugyanígy a többi he­lyen sem. Minek? Hadd tépje a száját a hivatal; az emberek ide különben is szórakozni jönnek, nem fil- léreskedni, mi pedig már­mint büfések kemény ven- dégfosztást — pardon, ven­déglátást — végzünk. Az emberek kivétel nélkül a könyöklőkön hagyták üres üvegjeiket, poharaikat löd és S ha már megszedhettek a vendéglátók, nosza, szé- , dűljünk tovább. Mostaná­ban emlékezünk az űrre­pülés 25. évfordulójára, nem hagyhatjuk ki a vidám par­ki űrrakétát. No smoking olvassuk a rakéta belsejé­ben, a mennyezeten végig. A sok gyerkőc ügyet sem vet rá. Te, jó ég, mi lehet az?! Angolnak angol, de hát akkor hol ülünk? Ame­rikai, vagy magyar űrraké­tán? — Persze költői a kérdés, költői a felháboro­dás. Alapja az a széltében- hosszában tapasztalható sznobizmus és idegenmaj- molás, ami úgy látszik nem csak a maszekbutikosokat, -sütödéseket kerítette hatal­mába, megérintette az álla­mi ipart is. A hullámvasúton sikon­gatnak a lányok. A kígyó­zó sorokból ítélve, a park­ban ez a legvonzóbb öröm­forrás. A vasúttal szemben a Hullámvasút büfé, az Észak-pesti Vendéglátó Vál­lalat szerződéses üzlete. Az asztalok koszosok, kenyér- morzsázottak, gusztustala­nok. Ne csodálkoznunk, ez nem egyedülálló „vívmány”. Hitel van, de csak 100 éven felülieknek — tudatja ve­lük tapintatosan egy sze­rény felirat. Persze az árak­ra vonatkozóan már nincs ilyen világos eligazítás és az üveg vissza váltásról sem. Fö­lösleges, az nem a ven­déglátósokra, hanem a ven­dégekre vonatkozna úgyis. Rendelés, számolás, jegy­zékkérés. A ,főnök” rosszal­ló, furcsa szemeket me­reszt, szokatlan neki ez az „incidens”. Nehéz gyermek­kora lehetett, mert a szá­molás nem megy neki. Há­rom papírt tép össze, míg átadja a jegyzéket. 62 fe- rint 50 fülért fizetünk. A kijárat felé sétáiul*. Jó napúi* vott. Fényes, szép, tavaszi nap. Hátira még zsebre vághatnánk azt a különbözetiét, ami a va­lóságos és a számított árak között van — az egész park területén. tok) z idővel, mindig baj van. Gyorsan jár az óra. Egy­kettőre átsiklik a mutató az este és a hajnal között. Ko­vács Andrásné ilyenkor úgy érzi, mintha nem is aludt vol­na. Az ébrenlét illúziójához az álmok is hozzátartoznak. ]B03LIDi00S.Ä.0‘ KERESŐK véteti énül pottyant közéi* Hogy miről szökött álmodni? — mosoiyodík el a fiatalasz- Csupa hétköznapi, semmit tartanak, aztán továbbáönak. A szobánkat megszokott tár­mondó történésről. Azt mond­ja, neki még álmában sem gyesen van. És egyedül kell adatik meg az, ami sok em- megbirkóznia a gyermekneve- bernek a szokványos életet lés nehézségeivel, jelenti. — Nem, nem váltunk el a Akkor hát boldogtalan? In- férjemtől. Pesten dolgozik gatja a fejé* — igaz, kicsit egy építőipari vállalatnál, szony, aki fodrászként dolgo- saság alkotja. Esténkéin ösz- zott Balassagyarmaton. Most szeülünk, elbeszélgetünk. Babkon zerve* vacsoráztam, felmelegítve. Nagyon vá­rom már, hogy hazaérjek hozzátok-.” „Tudod, Jutka, csak az él­tet, hogy a boríték egyre vas­bizonytalanul. Szó sincs róla. ezért csak a hét végéket tölti tagszik. Megveheti ük neked a Amit vállalt, saját elhatáro- itthon. Hogy ez mennyire zásából tette. Senki sem kény- egészséges, vitatni lehet. Min- szerítette rá, hogy három gye- denesetre mi már megszok- tort...1 reket szüljön, neveljen. Bár- tűk. Megvettük. prémes kabátot, amit kinéz­tél. A srácoknak a gyerekbú­A gyerekbú­milyen rövid az éjszaka, nyo­masztó az álom, amikor reg­gel meglátja a színes párná­kon nyugvó, kipirult kis ar­cokat, azonnal elmúlnak a sö­tétség gyűrődései. Hatkor ébred Jankó, a ieg- kisebbik. Azonnal a kakaóját követeli, éles kis hangja fel­— Meg lehet azt szokni, tort is, meg a kabátot is — hogy a társ, a segítő, a tá- büszkélkedik Jutka asszony, masz távol éljen a szerettei- — És sok-sok mindent tű­től? dunk vásárolni, mert az uram — Megszokni nem, inkább józan ember. Nem iszik, nem beletörődni. De az uram azért dohányzik. Minden fillért az szeret minket. Ha van ideje, élére állít. Akkor boldog, ha olvasson bele ebbe a levélkö- az otthonunkat gyarapíthatja, tegbe. Valamennyit ő írta. — Mégis, nem gondoltak veri a többieket is. Viki reg- Még abban az időben, amikor arra, hogy a férj helyben, a gelire csak szalonnát hajlan­dó enni. Hogyan szokott rá, az ég tudja— Nem látszik raj­ta a felesleges kalória, vé­konyka kislány. A három gye­rek közül kis Jutka a legde­rűsebb. Testvérei már régen vaságyak, tömik a fejüket, ő nyugodtan játszik a mackójával. Három gyerek. Öt-, három- és két­évesek. — így akarták, ilyen egy­másután? — Kettőt igen, a harmadik városban találjon munkalehe­hosszú hetekig nem tudott ha zajönni hozzánk. Munkája az tőséget? ország távoli vidékeire szófí- Elgondolkozik tóttá. „Jutkám! A munkásszállás nem paradicsom. Emeletes fáradt emberek. a fiatalasz- fontolgatja a szony. Látszik, választ. — Meghánytuik-vetettük a kérdést. Ügy döntöttünk, egy­Van, akit a szükség szólított két évet még ráhúzunk egy­el a háztól, mint engem, hogy más nélkülözésére. Talán si­több legyen a kereset, jobban éljen a család. Aztán van­nak köztünk vándormadarak kerül összespórolni annyit, hogy egy kis fodrászüzletet nyithassak. Tudja, állami is, akik a helyüket sehol sem gondozott voltam, intézetben találják. Egykét hónapig ki­NÓGRÁD - 1986. április 19., szombat nőttem fel, a szüléimét soha nem láttam. Nem vagyok ön­ző, de szeretném, ha valami jo is kijutna az életből, s eb­Harmincéves az Express Utazási iroda — ifjúságpolitikai küldetéssel Sajátos helye van az uta­zási irodák között a fennállá­sának harmincadik évforduló­ját idén ünneplő Express If­júsági és Diák Utazási Irodá­nak. Szolgáltatásaiban, mun­kájában természetesen a töb­bihez hasonló színvonalat vár el tőle a nagyközönség, a KISZ -hez való kötődése mi­att mégsem klasszikus ide­bcü a gyerekeimnek is juttat­nék ezerszeresen. A férjem egyetértett velem. Talán ez volt a döntő ok, amikor úgy határoztunk, maradjon még Pesten. Valamit valamiért. A szomszédasszonyok, akikké: a játszótéren beszélgetünk, gyakran elhúzzák a szájukat, hogy ők ezt bizony nem csi­nálnák semmi pénzért. Kogy egyedül gürizzenek három gyerekkel, hogy ne tudják merre jár, mit csinál a férj. Én soha nem voltam félté­keny. Mindig bíztam az uram­ban. A kettőnk kapcsolata kölcsönös bizalomra, szere­tette épül. — Mindez szépen hangsak. Am a beszélgetés elején azt mondta, még álmában sem adatik meg az, ami sok em­bernek a szokványos életet je­lenti. Nem keseríti meg ez a várakozás ? — Néha elgondolkodom. Már mondtam a férjemnek, hogy egyszer — persze, csak ha megengedhetjük magunk­nak — szeretném látni a Ba­latont. Vinnénk a gyerekeket is. Csak fürödnénk, nagyokat sétálnánk, elmennénk hajóki­rándulásra... Bizakodom, egy­szer eljön ennek is az ideíe. lnézem ezt a huszonöt éves, háromgyerekes asszonyt, akit a tervezget és, ábrándozás tizenéves kislány- nyá varázsol. Talán most, egv pillanatra elfelejti a minden­napok terheit, az olykor nyo­masztó éjszakákat. A csendet Jankó töri meg. Visítva ka­paszkodik az anyjába, mert Viki homokozólapáttal veri a fejét... Kiss Mária genforgakm vállalat. Az ifjú­sági szövetség vállalataként megalakulása óta fő profilja az ifjúsági turizmus segítése. Emellett a három évtized alatt történt társadalmi-gazdasági változások sok tekintetben újat, mást hoztak a kezdetek­hez képest. — Az eiső huszonöt évben mind kínálatunkat, mind ára­inkat nézve erősen igazod­tunk az ifjúság igényeihez — tekint vissza Fülep János, az Express igazgatóhelyettese. — Azt mondtuk, elsőrendű fel­adatunk az ifjúság szabad idejének speciális kitöltése, a nevelés. Az utóbbi években kialakult gazdasági követel­ményrendszer azonban rákóny- szerített bennünket, hogy tár­sadalompolitikai küldetésünk mellett jobban odafigyeljünk a gazdaságosságra. Ez a jövő­ben sem lesz másként. A nehezebb körülmények ellenére az Express szép ered­ményekkel büszkélkedhet. Alátámasztására álljon itt né­hány adat. A harminc év alatt 13 millió emberrel állt kapcsolatban, majdnem 10 mil­lió fiatalnak biztosított vala­milyen belföldi szolgáltatást. A kiutazási kínálatban szerep­lő 25 országba 1,7 milttió fia­tal jutott el. Az utóbbi évek jelentős felfutást hoztak a nógrádi ki­rendeltségnek is. Bizonyára sokan emlékeznek még azok­ra a mostoha körülményekre, amikor az iroda munkatársai a KISZ-bizottság egy szűk szobácskájába szorítva végez­ték munkájukat. Örömteli for­dulatot jelentett, mikor há­rom évvel ezelőtt — az utol­sók között a megyei kiren - deiteégek sorában — a mos­tani új, igazán utazási irodá­hoz méltó helyükre kerültek. Azóta országosan is figyelem­re méltó előrelépést tettek. Tavaly az árbevételi forgatom négyszerese vodt az 1982-nek. Az idén — úgy számolnak az ötszörös fölé emelkedik. Az utóbbi években szerke­zeti váltás ment végbe a for­galomban. Míg a nyolcvanas évek elején a nyugati kiuta­zás elhanyagolható volt, 1984 —85-ben az árbevétel 40—45 százalékát tette ki, s a nyere­ségben is meghatározó volt. Sikerült az irodának önálló üzleti pozíciót szerezni a ha­tár menti forgalomban. Két esztendővel ezelőtt erőteljes volt a lengyel beutazó-, ta­valy pedig a kiutazóiargatom. Az anyagi szempontok erősö­dése mellett továbbra is fon­tos az ifjúságnak nyújtott szolgáltatás. Az utóbbi két évben szorosabb lett a kap­csolat a KlSZ-bizottsággai és az úttörőelnökséggel. Ennek egyik eredménye, hogy 1984 után az idén újra indítanak külön vomato* aa NDK-ha. Ami a beMöidi forgalmai illeti, hosszú stagnálás után két éve dinamikus fejlődés kezdődött. Kedvezőtlen a ki­rendeltség szántóra, hogy i tanulmányi kirándulások sze. vezésében csak alapszolgálta­tásaikat veszik igénybe, a programok szervezését a pe­dagógusok vállalják magukra. Az Express szeretné vissza­nyerni az e téren elvesztett bizalmat. Széles repertoárral rendel­kezik a rendezvényi ágazat. Az országos labdarúgótorná­tól a Hofi-kabaréig, a salgó­tarjáni Karancs Szállóban el­kezdett videoestekig, diszkói é igen változatos a kínálat. Ahol érdekeltsége* és a siker lehe­tőségét látják, felvállaJják az újszerű kezdeményezéseket. — A mai gazdasági helyzet­ben többel, jobbal kell a kö­zönség elé lépni. Cetünk a jó gazdálkodós, és ifjúságpoliti­kai küldetésünk betöltése _ f oglalja össze munkájuk lé­nyegét Varga György, a sal­gótarjáni kúendettség vezető­je. * ( I

Next

/
Oldalképek
Tartalom