Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám
Beszélgetés a „legyekben Nem várnak ölbe tett kézzel Salgótarján Város KISZ- bizottságának küldöttgyűlési beszámolójában hétszer szerepelt a salgótarjáni síküveggyár neve. Bár, Csák Ferenc, a gyári KISZ-bizottság titkára hozzászólásában megjegyezte, hogy lehetett volna jó példaként emlegetni még sok más szervezetet a városból, annyi bizonyos: a síküveggyáriakat nem véletlenül emlegetik az élenjárók sorában. Mintaszerű kapcsolatot alakítottak ki a gyár vezetésével. Jó megoldásokat találtak a gazdasági munka segítésére. Ott voltak a békedemonstrációk fő szervezői között, aktivista klubjuk szép példája az eredményes házi vezetőképzésnek. Szabad idejükben változatos programokat szerveznek. Ez a felsorolás csak néhány kiragadott részlete annak a sokszínű KISZ-munkának, amit végeznek. Mikor leülünk beszélgetni Csák Ferenccel a KISZ-klubban —, amely méltán az egyik legnagyobb büszkeségük —, nem is any- nyira a tényekről faggatom, inkább azt szeretném, ha fény derülne a titokra: Mitől jó, mitő] elismert egy KlSZ-szer- vezet? — Mire a legbüszkébb a szervezet eredményei köpül? — Annak örülök a legjobban, hogy már hosszú idő óta az élvonalban vagyunk — kezdi a szerény, halk szavú fiatalember. — Tekintélyünk van a gyáron belül és azon kívül egyaránt. —Ügy érzem, sikerült felnőnünk, olyan erőssé válnunk, hogy tömegeket tudunk mozgatni. — A sok szép eredmény mellett, mi okozza a legnagyobb gondot? — Az, hogy az alapszervezetek között igen eltérő a munka színvonala. Van három-négy nagyon jól dolgozó, és két-három meglehetősen gyenge. Kicsi a befolyásunk a segéd- és a betanított munkások között, ami szomorú, és érthetetlen számunkra; az alkalmazotti munkakörben dolgozókat is nehéz mozgósítani. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy azonos szintre kerüljenek alapszervezeteink. — Mit tart a legjobb alapszervezet erényeinek? — A Lovász József és a Bandúr Árpád alapszervezetek emelkednek ki. Sok ötlet, kezdeményezés, fegyelmezettség, felelősségérzet és tekintély jellemzi őket. — Egyre több szó esik manapság arról, hogy az ifjúsági mozgalom megerősödésében, milyen óriási szerepe van a vezetők képzettségének, rátermetségének. Véleménye szerint, mik a jó KISZ-vezető legfőbb tulajdonságai? — Alapvető, hogy ismerje, fogadja el és képviselje a párt politikáját. Aztán nagyon fontos, hogy akarja csinálni ezt a munkát, s hogy a közösség is elfogadja őt. Igen lényegesnek tartom, hogy tudja mit vállal: ismerje, vagy legyen képes megtanulni, amit majd csinálnia kell. Nálunk az is sokat nyom a latban, ki mennyire jó szakember. — Vajon a síküveggyárban ilyenek a KISZ-vezetők? — Azt hiszem, többségükben igen. Házi vezetőképzésünk bevált formája az aktivistaklub. A vezetőkkel, aktivistákkal folyamatosan összejövünk, s amellett, hogy elméleti kérdéseket vitatunk meg, mindig beszélünk az aktuális teendőkről, értékeljük a közelmúltban történteket. — Ügy hírlik, a síküveg- gyári az egyik leggazdagabb KlSZ-szervezet. Mitől? — Nem ülünk ölbe tett képzel. Nem várunk arra, hogy felajánljanak valami munkát, mi magunk keressük. És találunk is. Az anyagi háttér mindenképpen kell a jó munkához. A közös kasszába kerül a megkeresett pénz, aminek 30—40 százalékát az alapszervezetek visszakapják, a többi közös rendezvényekre, a KISZ-klub fenntartására megy. — A nagyüzemek közül ebben a gyárban alakult ki az egyik legjobb kapcsolat a KISZ- és a gazdasági vezetés között. Hogyan sikerült ezt elérni? — Tizenhét éve dolgozom a gyárban. Amikor megválasztottak titkárnak, már volt némi tekintélyem. Gyakran kérték a véleményemet szakmai kérdésekben. Azt hiszem, lényeges, hogy én nem várok másokra. A feladatok megoldásához mindig megkeresem azokat a partnereket, akik funkciójuknál fogva segíthetnek. — Véleménye szerint kin, min múlik, hogy jól dolgozzon egy KlSZ-szervezet? — Alapvetőnek tartom, hogy mindenki tudja, mit vár el tőle a KISZ, és fordítva: mit várhat ő a szervezettől? Olyan munkát kell felvállalni, amelyben a tagok konkrét feladatokat kapnak, és azoknak kézzel fogható eredménye van. Kell egy tömegbázis, és kell, hogy legyenek vezető egyéniségek. Olyan vezetői garnitúrára van szükség, amely azon túl, hogy ötletei vannak, nemcsak beszél, de képes elvinni azokat a megvalósításig. Még akkor is, ha a siker nem mindig egyértelmű. Nagyon fontos az értékelés! Minden megmozdulást értékelni kell, akár jó, akár rossz. Meggyőződésem, hogy a kritika legalább olyan ösztönző, mint a jutalom. K. E. Felavattak Dunakeszin a romai tetöcserép gyárat ' A 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat a magánlakás-építők tetőfedőanyag-ellátásának javítására korszerű betoncserépgyárait rendezett be dunakeszi házgyárának egyik üzemcsarnokában. Az olasz Vortex Hydra cég szállította a. legfontosabb automata és félautomata gépsorokat, és e gyártási eljárásra, illetve a cserepek formájára és illesztési módjára utalva római tetőcserép gyárnak nevezték el az új üzemet, amelyet csütörtökön avatott fel Pet- rovai László építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettes. Az új üzemben a múlt év decemberében kezdődött meg a próbagyártás, márciusban pedig az üzemszerű termelés. Műszakonként 40 ezer római betoncserepet állítanak elő, s így az idén 15—lö millió darabbal bővítik a hazai építőanyag-ellátást. A dunakeszi új gyár megoldja a feszítő tetőcserép-ellátósi gondokat, ag 'importot. Az új gyár terméke anyagában színesített nagy szilárdságú betonból készül, s a betoncserép íagyállóságá- ért és teherbíráséért 30 éves garanciát vállal a gyártó. A római tetöcserép alkalmas a meredek, 60 fokos hajlásszögű tetők kialakítására is. A gyár kiegészítő elemeket, például gerinc- és oromcserepet, szellőzőnyílással, vagy hófogóval ellátott cserepest is készít. RekonstroVc? ó A huszonnegyedik óra utolsó percében — MIN DEN FELEKÉPPEN meg kell oldanunk állattenyésztési telepünk rekonstrukcióját. Olyan elavult technológiával és épületrendszerrel dolgozunk, amely nem teszi lehetővé a hatékonyabb állattenyésztői munkát, ugyanakkor csak ily módon tudjuk garantálni az itt dolgozóknak a kulturáltabb munkakörül - menyeket — indokolja a rekonstrukció sz ü ks égességét Gyimesi János, a Nagyoroszi Egyetértés Termelőszövetkezet fiatal, de eleven, jóízű beszélgetésre kész, a helyzetet jól ismerő főagronómusa. — Erre azonban csak akkor kerül majd sor, ha a fejlesztéshez előteremtjük a szükséges saját alapot. A napokban tárgyaltunk erről a témáról. Kiderült, hogy a jelenlegi árak mellett is több mint 10 millió forintba kerül az elvégzendő munka. Ebből nekünk a mostani állami hitelkedvezményeket figyelembe véve ötmilliót kell biztosítanunk. Sajnos, jelenleg erre gazdaságunk képtelen, mert hitelvisszafizetési kötelezettségeink több évre szólnak, újabbakat pedig nem tudunk vállalni. Egyébként az előbb említett saját erő megszerzéséhez a VII. ötéves tervben évenként 10 millió forint feletti nyereséget kell elérnünk. Azzal számolunk, hogy a kivitelezési munkákra csak a VII. ötéves terv második felében kerülhet sor. Addig továbbra is a jelenlegi nem éppen kellemes körülmények között kell az állattenyésztési ágazat dolgozóinak és vezetőinek megbirkózni az egyre növekvő feladatokkal. Vagyis olyan tartástechnológiával kell együtt élniük, amely állandóan magába hordozza a váratlan meglepetéseket, amely zavarja a nyugodt, folyamatos, termelőmunkát, a hatékonyabb gazdálkodást. — JELENLEG 200 tehenünk van, ezt az állományt 50-el kívánjuk növelni. Az idei terv szerint a tehenenként! 5488 literes tejtermelési átlagot 5500 literre emeljük. Erre ösztönöz bennünket a tejprémium. Nálunk is, akárcsak másutt, veszteséges a hízómarha, a növendékmar - ha-tartás és a borjúnevelés. Annak ellenére, hogy a juhászaiban bevezettük a juhok fejését, az ágazat még mindig veszteséges, pedig tavaly több mint 1 milliót vallhatott magáénak. Ennek ellenére, nem kívánjuk felszámolni, illetve visszafej - leszteni. Ellenkezőleg: fokozatosan felfrissítjük az anya- állományt, ami segít majd a szaporulati létszám növelésében és a gyapjútermelés fokozásában —, tér vissza a jelen valóságára oly módon, hogy közben valamelyest utál a jövőre is Gyimesi János. Á tehenészeti telep rekonstrukciója hozzásegíti majd a gazdaságot a termelési költségek csökkentéséhez. Azáltal, hogy a korszerűbb technológia kevesebb munkás kezet kíván az állatgondozáshoz, az állatok kiszolgálásához, a termelékenységet, a hatékonyságot pedig növeli majd a megvalósuló gépi trágyakihordás és takarmány- behordás. — A nagyobb létszámú állatállományuknak biztosítjuk majd az olcsó és jó minőségű tömegtakarmányt —, kért ismét szót 'a főaglo- nómus. — A gyepeken pedig —, kér ismét szót a főagi o- színvonalasan takarmányt termeszteni — a juhokat legeltetjük. Melléktermékl: int feletetjük velük a lenc-seszalmát is. Juhászatunkban 1985-ben az állomány 30—40 százalékánál elvégeztük a fajtaváltást. Ettől a tej- és gyapjútermelés további növelését várjuk, a hús élőn vös áron való értékesítése mellett. Amennyiben a közgazdasági szabályozók megmaradnak, akkor csak a meglévő veszteség csökkentésére vállalkozhatunk. Amennyiben előnyösen változik a helyzet, akkor kedvezőbb helyzetbe kerülhetünk — vélekedik a főam'onómus. AHOGY ITT MONDJÁK. a huszonnegyedik óra utolsó percében kezdenek maid hozzá az állattenyésztési teten rekonstrukciójához. Addigra a most igen gvakran hallott kifejezéseket: nincs elés: saját forrásunk, el akarják felejteni, mondván: akkorra meg kell lennie... Amikor ilyen határozottan szólnak, hozzáfűzik, hogy . sokat segítene. ha a kedvezményesen kapott állami hitel visszafizetésének idejét megbosszabí- t°nák. a kamatfeltételeket pedig még kedvezőbbé fennék. V. K. Több kárpitosbútor Korszerűsítette kárpitos- üzemének varrodáját a Zala Bútorgyár. Az utóbbi időben ugyanis az úgynevezett steppelt — tűzött — kárpitozások iránt jelentősen megnöveke- deüt a kereslet. Ezt jelenlegi gépeivel már nem tudta kielégíteni a vállalat, ezért vásárolt egy programvezérlésű berendezést. így nem csupán a kapacitásgondok oldódtak meg, hanem sokszorosára nőtt a kárpitba varrható díszítő- mintáik száma is. Minthogy a tőkésországokban ma már úgyszólván csak steppelt kárpitosbútorokra van igény, a fejlesztés elősegíti az oda irányuló export növelését is. I smerkedtem a gyárral és arról érdeklődtem, dolgozik-e itt olyan ember, aki univerzálisnak tekinthető? Azt is hozzátettem, hogy most nem ezermestert keresek, inkább olyanra gondoltam, aki a közéletiségben ■nevezetes a sokoldalúságáról. Többek is javasolták: keressem meg Lotharidesz Imre bácsi vezető raktárost. Már első látásra volt benne valami megnyerő, valami atyai. Ahogy ismeretlenül is ismerősként fogadott, ahogy hellyel kínált az aprócsKá irodában, s, ahogy tréfásan rám hunyorított. Az is feltűnt, hogy a „bácsi” megszólítás — meg az 55 év ellenére — jó tartású, ruganyos járású, feszes ember. — Közéletiség, tisztségek, megbízatások? — mosolyo- dott el. — Tudja, amikor legutóbb be akartak választani az alkoholellenes bizottságoa, azt mondtam: — Gyerekek, örülök, ha lassacskán leadom az eddigieket, nemhogy újat vegyek a nyakamba. Elfáradtam, csinálják most már a fiatalok. Lotharidesz Imre — mint mondta — harmincegy esztendeje dolgozója a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnak. Dehát ez a vállalat még nincs három évtizedes! — csodálkoztam el. — Én az elődjét is hozzászámolom. Bizony, a Kossuth Lajos utcában, a régi seprűgyár épületében kezdődött. Négy maszek összeállt, aztán csináltak egy vertikális üzemet. Volt benne bádogos, lakatos, víz-villany- saereiö. Engem a tanítóméiMa sem tud nemet mondani... terem, az egyik alapítótag, Janák Bandi bácsi hivoty a a csapatba, mint lakatost. Szívesen beálltam közéjük, szerettein dolgozni, aztán meg azt is elfogadták, hogy sportolok. Atlétizáltam, ökölvívó voltam. Megyei bajnok hosszutávíutásban, északterületi bajnok ökölvívásban. No, amikor beindult a jár- müprogram, 1969-ben átköltöztünk ide, a mostani helyünkre és lett belőlünk vállalat. Az Ikarusznak, a Vörös Csillag Traktorgyárnak dolgoztunk akkoriban. Lakatosból diszpécser, majd művezető lettem, húsz esztendőn keresztül a Lenin Szocialista Brigád vezetője. E röpke gyártörténet után térjünk vissza a megbízatásokhoz! — Megpróbálom felsorolni. Nézzük csak! Húsz évig tagja voltam a városi párt- bizottságnak, alapszervi titkári teendőket láttam el a gyárban tizenkét évig, ugyanennyi ideig teljesítettem szolgálatot , a munkásőrségnél, mint törzstag, és mint fegyvermester. Beválasztottak a lakáselosztó bizottságba és úgy gondolom, tekinthetem magam az üzemi vöröskereszt szervezőjének. Aki sokfelé megfordul, százféle embert megismer, rengeteg élményt gyűjt össze az idők során. Lotharidesz Imre tarsolyába» is van, számtalan. Amikor a vörös- keresztnél időzünk, azonnal egy történet jut az eszébe. — Hogyan történt? A hatvanas években Miskolcon pártiskolán voltam, s már a második napra véradást írt elő a program. Annyira megijedtem, hogy hazaszöktem a feleségemhez, aki jól ledorongolt, szégyelljem magam, sportoló létemre félek egy tűszúrástól. Visszamentem és elsőnek adtam vért. Tudja, csak ezért mesélem el, ezt, mert akkoriban az embereket nagyon nehéz volt meggyőzni, hogy milyen fontos a véradás. Féltek tőle, húzódoztak, az sem számított, hogy fizettek érte. A gyárban is nehezen sikerült elérni, hogy véradókat toborozzunk. Csak ügy lehetett csinálni, hogy összefogtunk a KISZ-szel, a párttal, vagyis, tömegmunka hozta meg az eredményt. A vállalkozókat erkölcsi elismerésben részesítettük, véradónapokat rendeztünk. Lotharidesz Imre elgondolkodik: — Mostanában megint nem megy. Passzívak az emberek, a fiatalok sem összetartóak. Ezt akkor tapasztaltam, amikor KISZ-összekötő voltam. A gyerekek mindig a pénzre, az anyagiakra hivatkoztak, ha nem mentek rendjén a dolgok. De sokszor mesélem az „inasoknak”, hogy a Fégi telepen, ahol KlSZ-titskár voltam, megalakítottuk a KISZ-brigádot, magunk csináltunk klubot, volt zongora, zenekar, rex- asztal. Amit túlmunkában kerestünk bedobtuk a KISZ- kasszába, nyáron külföldre utaztunk belőle. Falusi gyereknek idegen tájakon bo- lyongani, nagy szó volt. Később az ipari tanulókat vittük a Balatonra. Volt olyan fiatal, aki felkiáltott: — Jaj, ez nagyobb, mint a szügyi patak...! Egykori ipari tanulók, ma már művezetők, üzemvezetők, de sokat kérdezgetik: emlékszik-e még, Imre bátyám, amikor a Balatonon voltunk? Röpke csönd az újabb gondolatok összegyűjtéséhez; — Tudja ezt hiányolom a maiakból, az összetartást, a közös cselekvést, élménygyűjtést. Mindenki rohan, hajszolja a pénz, nincs idő a közösségre. És akkor panaszkodnak, ez sem megy, az sem megy... Legfeljebb odavetik, a hőskorban köny- nyű volt. .. L otharidesz Imre a megmondhatója, akkor sem volt könnyű. Mint párttitkár, mint a lakáselosztó bizottság tagja sokszor került nehéz helyzetbe. Szervezni, agitálni, meggyőzni kellett. Ennek ellenére szívesen csinálta, mert a sikerélmény sem maradt el. Azt tartja magáról, megöregedett. elfáradt. De azért ha segítséget, támogatást kérnek tőle, még ma sem tudja azt mondani, hogy „nem”. Kiss Máit»* A jól szervezett technológiai folyamatok jelentik a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében a sikerek egyik forrását. A munkaszalagok mellett dolgozókat a diszpécser látja el alapanyagokkal, az elkészült termékeket ő gyűjti össze, így szabályos munkavégzés fontos a napi teljesítmények elérésében. Ebben a munkakörben dolgozik Szirmai Liza, aki harminc dolgozó munkáját hangolja össze, korábban varrónőként érdemelte ki a Kiváló dolgozó kitüntetést, a 120 százalékos eredményei nem voltak ritkák. _ kulcsár _ R ába-gépek a mezőgazdaságnak — hitelbe? Értékes segítséget nyújt a mezőgazdasági üzemeknek a győri Rába gyár és az általános Vállalkozási Bank Részvénytársaság. Megállapodásuk értelmében a Rába az idén 250 millió forint , értékben szállít erőgépeket- és különböző talajművelő eszközöket — ekéket, talajlazító- kat. vetőgépeket — azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelvek anyagi gondokkal küszködnek, és emiatt nem tudják elöregedett gépparkjukat korszerűsíteni. A bfnk meghitelezi a gépek árét, a mezőgazdasági üzemek pedig a vételárat öt év alatt részletekben fizetik ki. Az első szállítások már a második negyedévben roegr kezdődnek a különböző termelési rendszereken keresztül. Ha az idei tapasztalatok kedvezőek, a Rába gyár a kö-. vetkező években is hajlandó nagy értékben gyártani mezőgazdasági gépeket és eszközöket. az új megállapodás alapján. NÓGRÁD — 1986. április 18,, péntek
