Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

Vannak veszélyes időszakok. Az emberek életében is, de a vállalatokéban is. A gazdálkodók számára rendsze­rint kritikus idő az új gazdasági év indítása az esztendő első hónapja. Alig fejeződött be az egyik tatám, máris sarthoz kell állni az újabb táv elején. A gyári emberek tudják ezt, és különös gonddal kész!" tik elő a januári kezdést. A folyamatosság, a lendület meg­tartása azonban nem mindig sikerül. A Salgótarjáni Ruhagyárban régi üzemi „bútordarabok” sem emlékeznek olyan gyenge évkezdetre, mint az idei. Pedig a kilátások, legalábbis az exportkötéseket illetően igen biztatóak voltak: novemberben niég úgy tűnt, annyi a külföldi igény, hogy nem is tudják teljesíteni. HiftadékliQ hasinesisása az öblöslivsg- gyárban r A salgótarjáni öblösüveg­gyárban nyolc üvegoilvasató kemence ontja a füstgázokat. Hosszú ideig kizárólag a környezetet szennyezték az égéstermékek, mostanra vi­szont már nyereséget „hoz­nak” a vállalatnak. — A hulladékhő hasznosí­tásához tíz évvel ezelőtt kezdtünk hozzá — mondja Bessenyei István, a műszaki osztály vezetőhelyettese. — Akkor építettük az első olyan kazánt, amely füstgá­zokkal üzemel. Jelenleg már három ilyen berendezéssel rendelkezünk. A harmadiknál most végezzük a próbaüze­melést. s májustól meleg vi­zet szolgáltat majd a város­nak. Az első kazánnal kapcso­latos kiadásokat saját erőből i*]lta a gyár kollektívája. A másikra viszont már 10 mil­liós hitelt adott a bank. A harmadik berendezés költsé­geit hasonlóképpen energia­racionalizálási hitelből fe­dezik, összege 24 millió fo­rint. A pénzből 10 milliót fordítottak a kazán üzembe helyezésére, 8 milliót az oxi­génfejlesztő megépítésére és 6 millióba került a- fűtés- rendszer korszerűsítése. — Az első és a második kazán ráfordítási költsége már megtérült — magyaráz­za a szakember. — Koráb­ban ugyanis az ingatlanke­zelő vállalattól vásároltuk a tisztálkodáshoz és a fűtéshez szükséges meleg vizet. Utol­jára 1982-ben vettük igény­be a SÍK szolgáltatását, 10.2 millió forint értékben. Azóta tökéletesen önellátók va­gyunk. sőt mi szolgáltatunk hőenergiát Salgótarjánnak. Az így elért bevételünk ta­ta valy 3 millió forint volt, amely egyértelműen a nye­reségünket növelte. A három kazánt négy ke­mencére kötötték rá. Egy- egy berendezés akár 1,5 mil­lió .kilokalóriát is 'jppes elő­állítani évente. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben a gyár még több hőenergiát adhat a városnak. Így lesz a jelentős kiadásból számotte­vő haszon, csak merni kel­lett kezdeményezni és vállal­kozni. Az öblösüveggvária'k példája feltétlenül követen­dő'! — A hulladék bő hasznosí­tásának növelése lehetővé te­szi s-zámunkra a földigáz fel- használásának mérséklését — közti Bessenyei István. — Az elmúlt esztendőben a gvár energiafelhasználása meghaladta az X millió 226 ezer gigazsult, s 79 százalé­kát földgáz tette ki. Egyelő­re hozzávetőlegesen 200 ezer köbméter földgáz kiváltá­sára kerülhet sor, s ez 1 millió forint költségmegtaka­rítást. azaz nyereséget ered­ményez a gyárunknak. Adódik a kérdés: folytató­dik-e az energiaracionalizá­lási program a salgótarjáni öblösüveggyárban? Elvégre ezen csak nyerhetne a gaz­dasági egység. — Egyelőre nincs szó újabb hőhasznosító kazánok építéséről és üzembe helye­zéséről — válaszolja az osz­tályvezető-helyettes. — A le­hetőség azonban adott hoz­zá. Vgyihogy nincs kizárva a program folytatása,’' hiszen valóban csak nyerhetünk ál­tala. (kolaj) Számítógépes műkéz Egy angol kutatócsoport 12 évi munkával, egy mind­össze \54ü grammos, elemmel működtetett, számítógépes vezérlésű . műkezet fejlesz­tett ki. A kis számítógép a ruha övén Helyezhető el. A számítógép a kéz ujjait a tenyérbe beépített négy motor, sebességváltó és fék működtetésével egyenként mozgatja. A műkézen elhe­lyezett érzékelők visszajelzé­sei alapján az elektronikus ellenőrző egység dönt arról, hogy a 14 lehetséges közül a kéz miiven alakot öltsön, s mekkbra erőt fejtsen ki. Kézi vezérléssel A tények azonban másként alakultak. Komoly üzletek maradtak el, vagy csúsztak át későbbi időre, mind nagy szériás tétel. A januárra ter­vezett próbagyártásokra nem jött létre üzlet, noha ezek a januári termeléá egyhar- madát jelentették volna. A bajokat tetézte egy sor hi­ányzó hazai alapanyag, no­ha ez nem érte meglepetés­ként a ruhagyárat, hiszen el­hárítására, enyhítésére már az elmúlt évben számtalan in­tézkedést tett. A hazai kel­mék hiánya a belföldi és a szovjet exporttermelést, akadályozta. De szegény em­bert még az ág is húzza! — Nagy mennyiségű kül­földi alapanyag jött be, .« döbbenten tapasztaltuk, hogy minősége csapnivaló — foly­tatja a pechszériát Gyöngyö­si Róbert főmérnök. — Ap­rólékos munkával átválogat­tuk az egészet, menteni ami menthető, de a 60 ezer mé­ternek majdnem az egyhar- madát vissza kellett külde­nünk. A januárra esedékes ter­vet 66 százalékra teljesítette a gyár — s ez tőle egyálta­lán nem szokásos. Február végére sikerült a 77 száza­lékot elérni, végül első ne­gyedéves : tervét 95,6 száza" légik valósította meg. Szalagot nem állítottak le, embereket nem küldtek ha­za. Ennek ára a színia na­ponta ismétlődő „tűzoltás”, a kézi vezérléssel szabályozott termelés volt. A „tűzoltó i'ő- paiar.csnok’ posztján Zsa- lakovies Albert, termelési osz­tályvezető tevékenykedeti. — A hibás minőségben szállított külföldi keiméből annyi végül is megmaradt; hogy tudtunk belőle dol­gozni. Igaz, tetemes többlet­munka-ráfordítással — idézi föl. — Jobbágyinak voít hát munkája, s az első két hó­napban a hollókői üzemnek is. Ott viszont márciusban hazai anyagra tértek át, s ez­zel tovább sűrűsödtek a gon­dok. Volt kelme, amit há­romszor kellett, újragyártat- ni a partnerrel! Emiatt ha­táridőmódosítást kértünk ve­vőnktől, ami ugyancsak nem piros pont. A legnagyobb változásokon azonban a salgótarjáni üzem esett át, elsősorban az elma­radt próbagyártások miatt. Hamar előkapták a kis szériás tételeket, hiszen valamit dolgozni kell. A tarjániak ha­vi 12—14-féle terméket varr­ták, míg más telepen havon­ta legfeljebb négy modell fordult meg. A dolgozók a zökkenőkből annyit érzékeltek, hogy a szokottnál kevesebb a sza­bott anyag. Ezt szóvá is tet­ték a műszaki tanácskozáson. A nehéz helyzetet nem ken­dőzték el előttük, hiszen el­viselni is tűrni, is könnyebb, ha legalább tudják, hogy mi­ért. Molnár Zsuzsa, az „A” szalag varrónője január ele­jére teszi a legkomolyabb anyaghiányt. — Nálunk azóta jobb a helyzet, csak nagyon sok a kis széria — mondja. — Mi­re az ember begyakorolná, már kezdheti az újat. A pénzem is csak közepes, többet szoktam bekeresni. A gyárban az első két hó­napban kifizetett bér a ta­valy Ilyenkorinak felel meg, mintha nem is kaptak volna a dolgozók bérfejlesz­tést. Márciusban már e té­ren is észrevehető a javulás, hiszen emelkedett a tervtel­jesítés százaléka is. — Az egész A szalag tel­jesítménye úgy 85 százalék körüli — teszi hozzá Szalai Józsefné diszpécser. — Pár száz darab szoknya. ugyan­ennyi blézer, állandóan vál­tani kell. A „B” szalag sem dúskál a kiadós tételekben. rr- Visszavetik a saatogfof a kis szériák, hiszen minden átállás Ifl—1® százalékot csíp el a teljesítményből — így látja Balogh Sándorné szalagvezető. — Ráadásul rendkívül igényes szoknyá­kat varrtunk exportra, gond volt a kellékekkel, anyagok­kal. Völgyi Lászlóné gyártás­technikus újabb nehézségeket sorol: — A fiatal szakmunkások közül sokan nehezen vise­lik a normázott munkát, el­mennek. Bejátszott a járvány is. az influenzaszezonban, rendszeresen maradt üresen sok hely a gép mellett. Nem győztük mozgatni az embere­ket, újraszervezni a mun­kál. Az influenzajárvány egyébként még a gyár leg­jobb 1 brigádját, a jobbágyi Egyetértést is hátráltatta. Pe­dig a csapat programja tisz­tázott, . terve erős, januárban teljesítette is, de a februári 50 százalékos megjelenést semmi fortéllyal nem tudák kivédeni. A gyár gyenge januári, februári teljesítmányében döntően külső okok játszot­tak közre, ám saját hibáktól sem volt men es a kollektíva — Az anyagellátási zűrök­ről vajmi keveset tehetünk, de ami a Kellékeket Illeti, ott nem indokolt a hiány, vagy a késedelmes beérke­zés — véli Gyöngyösi Ró­bert. — Ezek általában kap­hatók. hát ne akkor jöjjön be a címke, amikor a hozzá­való ruhát, már néhány nap­ja varrják! Szalagon belü­li szervezési malőröket is látunk. Ha egy varrónő a széria végéig vihet egy mű­veletet. akkor tegye ezt le­hetővé számára a szalagveze­tő! A ruhagyár bravúros tel­jesítményeiről hites, így hát nem kis megrázkódtatást hozott az év eleji elmaradás. Vajmi keveset vigasztalja a kollektívát az, hogy a társ- vállalatok még ettől is sú­lyosabb gondokkal küszköd­nek, -hiszen mindenkinek a maga baja fáj. Most úgy tűnik, a második negyedév valamelyest köny- nvebbséget hoz. A rendelések és a feltételek oldaláról is rendezettséget ígér a követ­kező három hónap. Sétaga­loppra természetesen nem számíthatnak, de megnyug­tató mar az *«, hogy előrelá­tóbb, ezért gondosabb. kő­iül tekint óbb lehet a felad a­tok megternerése. — szeodi — Számítástechnikai képzés ipari szakembereknek Az Esztergomi Ipari Veze­tőképző Intézet elektronikai Qk-tarási irodát njutott Buda­pesten azzal a céllal, hogy meggyorsítsa a számítástech­nikai képzést, és széles kör­ben felkeltse az érdeklődést az elektronika alkalmazása iránt. Az országos hatáskörű iroda munkatársai — tudo­mányos kutatók, a vállalati gyakorlati munkákban jártas szakemberek — feltérképe­zik, hogy eddig milyen tan­folyamokat szerveztek az üzemi dolgozók körében, és számba veszik az új igénye­ket is. Ezek ismeretében hir­detnek meg speciális számí­tástechnikai tanfolyamokat azoknak, akik már dolgoz­nak, illetve dolgozni fognak a korszerű elektronikai esz­közökkel. Egyebek között a robottechnikáról, a számító­gépes műszaki tervezésről és a mikroprocesszoros rend­szerekről tartanak tovább­képző és alapismereteket nyújtó tanfolyamokat. ' Az oktatás egy részét olyjan gyá­rakban, üzemekben szervezik meg, ahol már számítógép vezérli a termelést, vagy ipari robotokkal dolgoznak. Több mint harminc éve dolgozik a cipész szakmában Pásztor Bertalan, aki a Szé" csényi Szolgáltató Szövetkezetnél tevékenykedik. Az ügyes kezű cipészmester ha­vonta mintegy 350 pár cipő kisebb-nagyobb javítását végzi el. —RT— Megkérdeztük: Hogyan érint bennünket az olajár csökkenése? tartósan, gazdaságosan a je­Az olajháborúról nap, mint nap olvashatunk az újságok­ban. hallhatunk a rádióban, tévében. Önkéntelenül felme­rül bennünk a kérdés: ho­gyan érintette a magyar nép­gazdaságot ez a negatív ár­robbanás, (így nevezik), és milyen hatása van annak, hogy napjainkban mélypon­ton van e folyékony energia­hordozó ára? A Konjunktúra- és Piackutató Intézet (Kopmt) árupiaci kutató osztályának vezetőjét, dr. Nyers József- nét kérdeztük meg. tapaszta­latai, ismeretei alapján, mi a véleménye minderről. A Kopint osztályvezetője válaszát annak a folyamatnak érzékeltetésével kezdte, amely a hetvenes évek olajárrob­banásával indult. Ennek kö­vetkeztében nagyarányú ta­karékosság kezdődött a fejlett tőkésországokban. melynek eredményeként olajfogyasz­tásuk az 1973-as szinten stagnál. 15—22 dollár kö2ött Mivel a kőolajat exportáló országok szervezete, az OPEC a termelés korlátozásával- sem tudta tartani az olaj árszint­jét, 1985 novemberében fel­adta ezt az elvet, annak ér­dekében. hogy a szervezeten kívüli kőolajtermelő országok- kai szemben megvédje piaci részesedését. A szervezeten kívüli termelők. Nagy-Britan- nia. "Norvégia, Mexikó a leg­utóbbi években felfuttatta olajtermelését, és nem hajlan­dók egyezkedni az OPEC-cel. Az árharc következtében 29 dollárról 15—13 dollárra csökkent az olaj hordónkén­ti ára. de a becslések szerint Nagy-Britanniának még 5 dolláros áron is érdemes len­ne eladnia. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a 1-5 dollár körüli szabadpiaci áron kevés olajat vásárolnak, mert a forgalom jelentős része hosszú lejáratú szerződések keretében bonyolódik, ami a régebbi, magasabb árai tar­talmazza. Felmerül a kérdés, hogy mélypontnak tartjuk-e a je­lenlegi 15 dolláros olajárat? Ha annak tartanánk, mikor, miiyen mértékű emelkedés várható? A Kopint prognózi­sa szerint 30 dollárra 1990-ig valószínűleg nem kúszik fel újra az olaj ára. A feltétele­zés szerint 15—22 dollár kö­zött stabilizálódik majd az ár szintje. Az év végéig az erős hullámzás valószínűleg lecsil­lapul. Az alacsony ár az olajat; importáló fejlett országokban az 1984-ben megindult fellen­dülés folytatását segíti, ami a kőolajfogyasztás enyhe nö­vekedésével jár. Az olajex­portőröket viszont nehéz hely­zetbe hozta a jelenlegi ár­színvonal, még az angol font árfolyama is zuhanni kez­dett. Az eladósodott olajter­melő államok, mint Mexikó. Nigéria és a népesebb arab­országok szamára pedig ka­tasztrofális bevételük erőtel­jes csökkenése. Gondok a vegyiparban Ám. a nemzetközi pénzpi­acot érzékenyen érintené, ha adósai fizetésképtelenné vál­nának. ezért nem céljuk a fejlett tőkésor.szágoknak. kü­lönösen az- Egyesült Államok­nak. hogy az alacsonyan tar­tott olajárakkal pénzügyi csődbe juttassák a latin-ame- i rikai országokat, vagy a ne­héz helyzetben lévő arab ál­lamokat. Arról sem feledkez­hetünk meg, hogy számos már I működő olaikút sem t.ermelnp I lenlegi árak mellett nem is szólva az új feltárások beru­házási igényéről. Tehát rendkívül bonyolult érdekviszonyok határozzák meg és befolyásolják a kőolaj világpiaci árát. Hogyan érzé­kelte mindezt a magyar nép­gazdaság az elmúlt közel másfél évtized folyamán? Mint tudjuk, a Szovjetunió­ból exportáljuk ezt a fontos energiát, és az úgynevezett bukaresti árelv előírásai sze­rint fizetünk érte. Ennek ér­teimében öt év átlaga adja az árat. ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy mintegy tíz esz­tendőn keresztül a világpiaci árnál olcsóbban kapta a ma­gyar népgazdaság a szovjet olajat. így nálunk nem volt a hetvenes években árobba- nás, csak lassú begyűrűzés. Idén az 1981—85. közötti évek átlagát fizetjük, ez ma­gasabb a jelenlegi tőkés sza­badpiaci árnál, amely először 1987-ben befolyásolja maid kisebb mértékben a KGST- árakat. Hogyan érinti mindez a kő­olajszármazékok magvar ex­portárait? — kérdeztük be­szélgetésünk során dr. Nyers Józsefnét. Megtudtuk, hogv Nyugaton, a kőolaj árával párhuzamosan, olcsóbb lett 1 szén es a földgáz, és csökken a petrokémiai termékek ára is. Ez azt jelenti, hogy a ma­gyar szállításokért is az ala- CóOnj-ubb világpiaci árat fize­tik Nyugaton, például a PVC- porért, a műtrágyáért, vagy az egyéc, kőolaj feldolgozá­sából származó termékekért. A vegyipari vállalatok több­ségét érinti ez az árváltozás. Nagyságrendjére jellemző, .hogy a fejlett tő&ésör szagok-, ba irányuló 190 milliárd fo­rint értékű magyar export, mintegy 20 százaléka szinhid- rogénipari termék. I fövöben is: lakarékesság Arról viszont szó sem le­het, hogy a jelenlegi kedve­zőtlen helyzet miatt lemond­junk erről a tőkésexport-le- helőségről. Mór folynak a tár­gyalások arról, miként segít­sék a vegyipari vállalatokat a veszteség elviselésében. Tény, hogy minél íeídolgozottabb az exportált termék, annál ke­vesebb lesz rajta a veszteség. Elképzelhető az elkövetke­zendő évek folyamán az is, hogy az árcsökkenés átterjed a többi energiaigényes ter­mékre, például a kohászati gyártmányokra, a cementre. A fejlett nyugati országok­ban az áraktól függően ru­galmasan módosítják az ener­gia-felhasználás szerkezetét, az erőműveket át tudják állí­tani széntüzelésről olajra, vagy földgázra. Nálunk ennek technikai feltételei kevésbé vannak meg. A népgazdaság utóbbi években kialakított kombinatív energiastraté­giája érthető módon az atom­energiára és a szénre alapoz­za a villamosenergia-terme­lést, mivel kőolaj- és földgáz- termelésünk. illetve beszerzé­sűnk lehetőség« korlátozot­tak. Bár az olajárak csökkenése némileg módosíthat energia- stratégiánkon. az ország szű­kös devizahelyzetét ismerve, valószínű, hogy a jövőben is az atom-, illetve gazdaságo­sabb széntüzelésű erőművek lesznek a meghatározók. S. még valószínűbb, hogy ezután is épp úgy —, sőt még job­ban — kell takarékoskodnunk az energiával, mint ez idáig. Ha a gazdag olajkinccsel ren­delkező Anglia is ezt teszi, Magyarországnak sem marad­hat más választása. r. r.. 3 l NOGRAD - 19ö6. április 15„ k«dd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom