Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

Befejeződött az Olasz KP XVII. kongresszusa Alessandro Nafta mondott záróbeszédet Az Olasz Kommunista Párt megújulásának történelmi és politikai feltételeiről, a de­mokratikus alternatíva prog­ramjához szükséges balolda­li szövetségről, a társadalmi­gazdasági változások nemzeti és nyugat-európai vonatko­zásairól, Nyugat-Európa vi­lágpolitikai szerepéről beszélt Alessandro Natta, a párt fő­titkára, aki vasárnap elmon­dott zárszavában a pártkong­resszus ötnapos vitáját foglal­ta össze. A főtitkár a pártfórum nagy lélegzetű céljaira emlékez­tette hallgatóságát: megújí­tani eszmeileg, programjában és szervezetileg a pártot, hogy korszerű reformpárttá, a nyugat-európai baloldal szerves részévé, egyre ütőké­pesebb, alternatív kormány- aati erővé váljon. A kongresszuson egymással sokszor nem egyező vélemé­nyek is elhangzottak, de a különbségek az igazság alko­tórészei — mondotta Natta, aki szerint nyílt, tárgyszerű vita folyt ezen a fórumon, nem voltak sem összeeúgáfcok, sem hangos veszekedések. Nem abszolút bizonyosságok kövezik ki az olasz kommunis­ták előtt az utat, hanem aka­dályokkal teli nehéz terepen kell megtalálniok az alkalmas irányt. Ezt az utat senki sem taposta ki helyettük, s ma a' legnagyobb szocialista és szo­ciáldemokrata pártoknak is újra kell gondolniuk a ko­rábban véglegesnek tekintett utakat — mondotta. Natta a demokratikus al­ternatíváról szólva hangsú­lyozta, hogy a mai nemzetkö­zi és olasz problémák — gazdasági és társadalmi téren — maguk támasztanak igényt igazi, átfogó reformpolitikára, szerkezeti reformokra. Natta a korábbi negatív tapasztala­tok tanúságaként óvott attól, hogy az OKP pártszövetsé­gekben gondolkodjék vagy csak a baloldali pártok szö­vetségére korlátozza a reform- politikát. Az OKP kész együtt­működni olyan erőkkel is, amelyek nem baloldaliak, de hívei a reformoknak, nemcsak a hagyományos pártokra épít, hanem a társadalmi mozgal­makra is (békemozgalom, kör­nyezetvédők, vallási mozgal­mak). noha a szocialista párt­tal kialakítható együttműkö­dés lehetne mindenképpen a magja e tervezett reform­összefogásnak. Natta kemérven előélte a kereszténydemokrata-szo­cialista kormányzatot mu­lasztásai, „rossz kormány­zása” miatt, ugyanakkor együttműködést ajánlott fel az OKP részéről mindkét vezető pártnak, a reformpo­litika talaján. Azt is világo­san értésre adta: az OKP nem hajlandó még egyszer arra, hogy — mint a hetve­nes évek közepén történt — kívülről támogassa a ke- reszénydemokrata kormányt „nemzeti összefogás” cí­mén. A zárszó egységbe foglal­ta a kongresszusi vitában elhangzott különvéleménye­ket, árnyalatokban és hang­súlyokban sokszor eltérő ál­lásfoglalásokat. „E tanácsko­záson nincsenek győztesek és legyőzöttek, egységesen ke­rültünk ki belőle, és győztes csak közös ügyünk lehet, a béke, a szabadság és a szo­cialista eszmények, értékek ügye” — fejezte be beszé­dét a főtitkár. A politikai határozatok elfogadásával és a Központi Bizottság megvál asztásával vasárnap befejeződöd: az Olasz Kommunista Párt XVII. kongresszusa, amelyet az „eszmei, politikai és szer­vezeti megújulás” legyé­ben rendeztek. A kongresszus politikai ha­tározata fő vonalaiban meg­felel a decemberben kidolgo­zott irányelveknek. A helyi pártértekezleteken és magán a kongresszuson mintegy 1400 kisebb-nagyobb módosító in­dítványt terjesztettek azon- ■ ban elő. * Ezeket a kongresz- szusi előkészítő bizottság figyelembe vette és beledol­gozta a határozati javaslat­ba, amelyet ezután a kong- reszus 17 tartózkodással, el­lenszavazat nélkül fogadott eL A kongresszusi határozat­ból kirajzolódik az OKP irányvonala: modern reform­pártként, a nyugat-európai baloldal szerves részét képezve átfogó és mélyre­ható társadalmi-gazdasági átalakításokért kíván fel­lépni, előmozdítani, a béke és a leszerelés ügyét, s mind­ehhez a baloldali, de nem­csak baloldali társadalmi erők. mozgalmak összefogá­sát igyekszik kialakítani. A világban zajló műszaki-tudo­mányos forradalom előidéz­te társadalmi változások ki­hívására az OKP az újkon­zervatív felfogással szem­benálló alternatív választ próbál kidolgozni, és ebben elsősorban a szociáldemokrá­ciával keres közös megoldá­sokat. Líbia elleni katonai előkészületek r Ár. amerikai főváradban to­vábbra is teljes hallgatás övezi a Líbia elleni katonai előkészületeket. A Fehér Ház mindössze annyit közölt a hét vé©én, hogy Vernon Waiters, «z Egyesült Államok ENSZ- képvisetlője Washington NATO-partnerervet folytat üanácskozásckat az amerikai •elképzelésekről, Edwin Meese ágazságügyminiszter pedig rö­videsen ugyancsak európai megbeszélésekre utazik. Azt äs megerősítették, hogy az amerikai hadiflotta egységei « Földközi-tengeren Líbia közelében tartózkodnak és készenlétben vannak — de egyelőre nem közelítették meg ezt a térséget ahol legutóbb Az európai szövetségesek {óvatossága a jeliek szerint va­lamelyest mérséklőén hatott a harcias amerikai magatartás­ra. de a washingtoni kormány változatlanul fenyeget a ka­tonai akcióval. Az Egyesült 'Államokban hisztérikus a Kadhafi-ellenes hangulat: több kormánytisztviselő utalt nem hivatalos beszélgetése­ken arra, hogy egy esetleges katonai akciótól a líbiai ál­lamfő „eltávolításált” remé­lik. Az amerikai kongresszus vezetői közben határozottan kifejezésre juttatták, hogy be­leszólást akarnak a döntés­be. Richard Lugar, a szená­tus külügyi bizottságának republikánus párti elnöke ki­jelentette: nagyobb katonai akció csak akkor lehetséges, ha az elnök felhatalmazást kap erre a kongresszustól. Az amerikai törvényhozás a vietnami háború után korlá­tozta az elnök jogát arra, hogy hadüzenet nélküli hábo­rút folytathasson. ☆ A szocialista országok Tri- poliban akkreditált diplomá­ciai misszióinak vezetőit Líbia külkapcsolatainak népi irodájába (külügyminisztéri­um) kérették és tájékoztatták őket az Egyesült Államok sza­kadatlan fenyegetései nyomán a Földközi-tengeren kialakult rendkívül feszült helyzetről. A JANA líbiai hírügynök­ség jelentése szerint a talál­kozón rámutattak, hogy ae Egyesült Államok befejezte a katonai előkészületeket és bármikor agressziói hajthat végre Líbia ellen. A líbiai külügym misztéri­um ban az arab országok tri- poli nagykövetejt is tájékoz­tatták egy amerikai agresszió reális veszélyéről. Hangsú­lyozták annak szükségességét, hogy az arab országok kö­zös erőfeszítéssel szálljanak szembe az amerikai impreria ■ lizmus törekvéseivel. Moamer el-Kadhafinak, a libiai for­radalom vezetőjének hivatalos képviselője kijelentette, hogy Líbia megteszi a szükséges intézkedéseket az Egyesült Államok készülő agressziójá­nak visszaverésére. A JANA közleménye ugyanakkor tájékozott forrá­sokra hivatkozva rámutat, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) a közeljövőben diverzáns akci­ók végrehajtását tervezi a világ különböző térségeiben azzal a céllal, hogy azokal Líbiának tulajdonítva ürü­gyet teremtsen a líbiai nép elleni agresszióhoz. Nagyító alatt a Gorbacsov-ferv 1. Közös érdekek Az utóbbi időben meghat­ványozódott a Szovjetunió nemzetközi aktivitása. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának múlt év őszi pá­rizsi látogatása, novemberi genfi találkozója Reagan ame­rikai elnökkel, azt követően pedig az idén január 15-én nyilvánosságra hozott nagy­szabású szovjet leszerelési programjavaslat, majd az SZKP februári kongresszu­sán jóváhagyott hosszú távú békestratégia jól példázza ezt. Az SZKP XXVII. kong­resszusa előtt nyilvánosságra hozott leszerelési csomag­terv olvasásakor egyesek ta­lán úgy vélhették, ezzel a szovjet párt- és állami veze­tés „ellőtte a puskaport”, s a légi elsőbb pártfórumnak ez­után nemigen lesz érdemi mondanivalója a nemzetközi helyzetről. Azok, akik ilyes­mit feltételeztek, tévedtek. Igaz ugyan, hogy a kongresz- szus főképpen az időszerű -társadalmi-gazdasági tenni­valókra, a fejlődés felgyorsí­tására összpontosította a fi­gyelmet, de azon nagy hang­súlyt kaptak rakéta-nukleáris korunk legégetőbb kérdései is. Ezzel összefüggésben min­denekelőtt az átfogó szovjet békestratégia két oldaláról kell szólnunk. A ’80-as évek első felében a két vezető nuk­leáris hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött, továbbá a két legna­gyobb politikai-katonai szö­vetség, a NATO és a Varsói Szerződé? között a feszültség rendkívüli módon kiéleződött. Következésképpen egy vég­zetes konfliktus elkerülése ér­dekében az államközi kapcso­latok normalizálását, az eny­hüléshez vaió visszatérést elő­segítő lépésekre volt és van szükség. Ez az érem egyik ol­dala. A másik, hogy mind a Szovjetunió, mind pedig a többi szocialista ország a szo­cialista építőmunka inten­zív szakaszába lépett, s csak úgy tudják végrehajtani am­biciózus elképzeléseiket, ha a külső feltételek nem rosz- szabbodnak, ha sikerül mér­sékelni, korlátok közé szo­rítani a nem kis anyagi meg­terheléssel járó fegyverkezési versenyt. Mindebből nyil­vánvalóan kiderül, hogy a Szovjetunió nagyszabású le­szerelési javaslataival nem­csak a saját, nem is csupán a szocialista közösség, de az egész emberiség érdekeit szol­gálja. Az SZKP KB főtitkára em­lékezetes januári nyilatkoza­tában háromszakaszos tervet terjesztett, elő. Realizálása mintegy másfél évtized alatt lehetővé tenné a nukleáris fegyverek teljes megsemmisí­tését. Az öt-n/olc esztendős első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok a fe­lére csökkentené az egymás területét elérni képes tömeg- pusztító eszközöket. Kézen­fekvő, hogy ilyen nagyarányú leszerelési intézkedésre csak akkor kerülhet sor, ha az Egyesült Államok lemond a világűr militarizálásárói, a hadászati védelmi kezdemé­nyezésnek álcázott földi-koz­mikus támadó fegyverrend­szer létrehozásáról. Márpedig erre a Reagan-kormányzat minden békenyilatkozata el­lenére sem mutat hajlandó­ságot. Washington magatar­tása óhatatlanul azt a gyanút ébreszti, hogy az USA a tár­gyalások és a csúcstalálkozók spanyolfala mögött kivételes helyzetbe igyekszik kerülni, vagyis az űrfegyverkezési programmal megkísérli ki­harcolni magának az elsőcsa* pás-mérési képességet. Az utca emberét Keleten és Nyugaton ez annál inkább meghökkenti, mert a novem­beri Gorbacsov—Reagan ta­lálkozó végén kiadott közös nyilatkozatban egyértelműen leszögezték: a két hatalom közötti atomháború kirob­bantását nem szabad meg­engedni, mert abban egyik fél sem lehetne győztes. Eb­ből következően mindkét fél abból indul ki, hogy „ki kell küszöbölni az űrfegyverkezési hajszát, és meg kell szüntet­ni a földi fegyverkezési haj­szát, korlátozni és csökkente­ni kell a nukleáris fegyvere­ket, és meg kell szilárdítani a hadászati stabilitást”. Ugyanez az okmány azt is kimondja: a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt lemond a katonai fölényre való törekvésekről. A genfi csúcstalálkozó zárórendezvé­nyén maga Reagan amerikai elnök hangoztatta: a közös felelősség alapján minden le­hetőséget meg kell ragadni „a béke biztonságosabb világá­nak építésére”. Alig telt «1 három hónap/ s kiderült: é szavaknak nem volt valóságos fedezete. Az Egyesült Államok és a NATO szélsőséges körei továbbra is a fegyverkezési hajsza foly­tatására. sőt annak kiterjesz­tésére törekednek. Egyrészt arra számítanak, ha fokozzák a Szovjetunióra és a többi szocialista országra gyako­rolt gazdasági-katonai nyo­mást, megnehezítik kitűzött céljaik elérését, ezzel megja­víthatják saját világpozíciói­kat, megkönnyíthetik a ka­tonai fölény visszaszerzését. Másrészt arra spekulálnak, hogv az „elrettentés” minő­ségileg új hadászati eszkö­zeinek rendszerbe állításával hosszabb távon elérhetik a Szovjetunió és szövetségesei­nek térdre kényszerítését, s reájuk kényszeríthetik aka­ratukat. A legutóbbi évtizedek ta­pasztalatai egyértelműen bi­zonyították, hogy az efféle kombinációk teljesen meg­alapozatlanok. A Varsói Szer­ződés tagállamai —, miként eddig — ezután sem engedik meg a hadászati egyensúly - megbontását sem regionális, sem pedig globális méretek­ben. Serfőző László (Következik: 2. Sürget az idő) A földközi-tengeri válsághelyzetről . Ma folytatja tanácskozását a BT Bush-körút vége Arab országokban tett egy­hetes kőrútjának befejezté­vel George Bush amerikai alelnök szombaton az észak­jemeni Szanaából visszauta­zott Washingtonba. Kőrútjának utolsó állomá­sán, a Jemeni Arab Köztár­saságban Ali Abduliah Szá- leh elnökkel a közel-keleti helyzetről és a kétoldalú kap­csolatokról tárgyait. George Bush a megbeszélésen azt bizonygatta, hogy az Egye­sült Államok a térség prob lémainak igazságos rendezé­sére törekszik, s az Észak- ■Temenbe irányuló amerikai élelmiszer-szállítások meg­kétszerezését ígérte a követ­kező esztendőre. Az elnököt pedig amerikai látogatásra hívta meg. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szombaton este meg­kezdte a Földközi-tenger tér­ségében kialakult válság- helyzet megvitatását. Több felszólaló vélekedett úgy, hogy a helyzetért elsősor­ban az Egyesült Államokat terheli a felelősség. E fel­szólalók egyidejűleg elítél­ték a terrorizmus minden megnyilvánulási formáját és felszólították Washingtont; szüntesse be a Líbia ellen irányuló katonai készülő­dést és az agresszióval való fenyegetést. A máltai küldöttség szom­bati határozati javaslata felszólítja a BT tagjait, aka­dályozzák meg, hogy a Föld­közi-tenger térségében fegy­veres összetűzés robbanjon ki. Az indítvány értelmében Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárnak gondos­kodnia kell arról, hogy a né­zetkülönbségeket az ENSZ* alapokmányával összhang­ban simítsák el. A Biztonsági Tanács hét­főn folytatja tanácskozá­sait. Pakisztán Merényletet kíséreltek meg Benazir Bhutto ellen Marcos volt pártja összehívja „saját" parlamentjét ' A megbuktatott Fülöp-szi- geteki elnök. Ferdinand Mar­cos volt pártja, a Mozgalom az Üj Társadalomért (KBL) elnevezésű párt nyíltan meg­kérdőjelezte az Aquino-kor- mányzat döntését, amellyel feloszlatta a parlamentet, és eltörölte a Marcos által még 1973-ban életbe léptetett al­kotmányt. A KBL a hét vé­gén Manila egyik külvárosá­ban tartott ülésén megerősí­tette. hogy nem ismeri el Corazon Aquino elnökasszony határozatát, s azzal szembe­szegülve hétfőre — mint han­goztatta — összehívja a KBL- képviselóket, azaz egyfajta „csonka” parlamenti ülést tart. A meghívást még Olof Palme kapta, mint a Svéd Királyság miniszterelnöke, most mégis Ingvar Carlsson, az, aki Moszkvába utazik. A gyilkos lövések, melyek a svéd főváros utcáin végeztek korunk egyik legfelvilágosul­tabb államférfijával, nem té­ríthették el a skandináv or­szág politikáját az általa is képviselt, hagyományos vonaltól. Az utód, Carlsson első naay jelentőségű, hiva­talos utazása oda vezet, ahová Palme is készült: a Szovjetunióba. A svéd semlegeséig Pal­me idején a/ eur jpai stabi­litás egyik nagyon fontos része volt. NVm titotc. hogy egy egész sor nemzeck'zi tárgyalás — a. Helsinki ne- nével jelzett folyamat összes állomása — a semleges or­szágok, így Svédország akti­vitásának is köszönheti az elért eredményeket. Az északi királyság következe­tesen síkraszállt a világpoli* A folyamatosság jelképe tikai légkör felmelegítésé­ért, aktívan kezdeményezett számos égetően fontos nem­zetközi kérdésben — a fej­lődő térségek segélyezésétől kezdve a válsággócok felszá­molásán át egészen a nukle­áris leszerelésig az atom­fegyvermentes övezetekig. Éppen a legutóbbi prob­lémakör, az atomfegyver­mentes övezetek létesítésé­nek ügye kapott különleges aktualitást a napokban, a Varsói Szerződés tagálla­mai által az európai orszá­gokhoz, az Egyesült Álla­mokhoz és Kanadához inté­zett felhívás kapcsán. A Szovjetunió, mint a világ sorsáért felelősséget viselő és az.t átérző nagyhatalom, mindig is partner volt az észak-európai atomfegyver­mentes övezet megteremté­sét célzó svéd törekvések számára. Moszkva nemegy­szer kinyilvánította, hogy kész megadni a szükséges garanciákat, amennyiben az Egyesült Államok, a NATO is hasonló kötelezettséget vál­lal. Szinte felmérhetetlen lenne egy ilyen jellegű megállapodás jelentősége a világpolitikai légkör javítá­sa, a nemzetközi politikából lassan kivesző bizalom alap­jainak helyreállítása szem­pontjából. Palme aktívan harcolt ezért a lépésért, s utódja, Carlsson is hitet tett e poli­tikai irányvonal mellett. A folyamatosság jelképe lehet ez a mostani látogatás, s Moszkvában már előre jelez­ték: itt nyitott kapukat dön­get minden reális leszere­lési, fegyverzetkorlátozási ja­vaslat. Ha Carlsson eredmé­nyesen tudja továbbítani a legendás előd által megkez­dett ügyet, az példa lehet más országok államférfiai számára is. * Horváth Gábor Ziaul Hakk pakisztáni el­nök vasárnap figyelmeztette Benazir Bhuttót, az ellenzék múlt héten visszatért vezérét, hogy az általa szervezett tün­tetések „ne kerüljenek ki az ellenőrzés alól”. Kvetta váro­sában sajtótudósítók előtt kijelentette, hogy a rendet minden rendelkezésére álló eszközzel fenntartja. Szavai szerint a tüntetéseknek „bi­zonyos keretek” között kell mozogniuk, de nem részle­tezte, milyen keretekről van szó. Benazir Bhutto, a mostani tábornok-elnök által 1977-ben hatalmától megfosztott, majd két évvel később kivégezte­tett Zulflkar Ali Bhutto lá­nya, a Pakisztáni Néppárt elnöke csütörtökön tért haza kétéves száműzetéséből. Azó­ta számos tömeggyűlésen bí­rálta’ a jelenlegi rendszert, s felszólította Ziaul Hakk tá­bornokot, hogy önként mond­jon le a hatalomról, mert el­lenkező esetben az ellenzék erővel kényszeríti őt a távo­zásra. A pakisztáni ellenzék vezé­re vasárnap egy tömeggyű­lésen bejelentette, hogy szom­baton Laborban gyilkosság! merényletet kíséreltek meg ellene. A hadsereg egyik nyu­galomba vonult őrnagya erő­szakkal tört be villájába és a gyilkosságot csak a sze­mélyzet ébersége akadályoz­ta meg. A rendőrség szóvivő­je szerint az őrnagy tetteiért nem felelős, beszámíthatat­lan személy. 2 NÓGRÁD — 1986. április 14., hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom