Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

Tét: a csurgói fesztivál Megyei diákszinjátszó találkozó A bátonyterenyei Váci Mihály közlő fiú című művét mutatta zésében. A megyében működő diák­színjátszó csoportok találkozó­ját rendezték meg szomba­ton Salgótarjánban. Az ese­ményre abból az alkalomból került sor, hogy megjelent a KISZ Központi Bizottsága Középiskolai és Szakmunkás­tanuló Tanácsa és a Népmű­velési Intézet közös felhívása a VII. csurgói Csokonai di­ákszínjátszó napokra. Az áp­rilis 28—május 30. között megrendezésre kerülő talál­kozóra a megyei minősítő be­Gimnázium, Laig A té' be, Bencze Melinda rende­— bábéi felv. — mutatókon legjobban szerepelt produkciókat — hívják meg. A szombati, minősítő se­regszemlén hét nógrádi kö­zépiskola és a pénzügyi és számviteli főiskola színjátszói mutatkoztak be. Közülük öten kérték a zsűri rr.inósiilsét. Az egész napos program végén bronz minősítést ka­pott a versenyen kívül indult főiskolai Aula színpad, a Radványi Ervin írásaiból szerkesztett Örökmozgó című produkcióra, a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakiskola KIVISZI színpada Örökény Utolsó vo­nat című produkciójára, vala­mint a szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Variátor színpada Schwajda György Palomé- desz című darabjáért. Ezüst minősítésre érdemesítette a zsűri a Bátonyterenyei Diák­színpad, vagyis a 209. Zsinkó Vilmos Szakmunkásképző Intézet fiataljainak Ez már nem csak játék című diákmu­sicaljét és a balassagyarmati Amatőr színpad A borék cí­mű, Örkény István-mű szín­padi változatát. Aranyat egy csoport kapott, amelyik nem kért minősítést, ám a zsűri a legjobbnak ítélte. A bátony­terenyei Váci Mihály Gimná­zium társulata Laig A tékozló fiú című műsorával az egyik legnagyobb szellemi izgalmat jelentő produkciót mutatta be szombaton, így a Bencze Melinda vezette diákszínpad esélyes lett. a csurgói szerep­lésre. Hogy valóban ott lesz­nek-e a Csokonai diákszín­játszó fesztiválon, az akkor dől el, ha mind a tizenkilenc megyében és a fővárosban is megrendezték a helyi fesztivá­lokat. A bemutatóról bemuta­tóra járó zsűri ugyanis akkor választja ki az arany minősí­tést kapott együttesekből a legjobbakat. Értékelték a mozgalmat Közösség háza cím háromszor r Wúr többéves hagyomá­nya van Salgótarjánban an­nak a közművelődési mozga- . Aamoafc, amelyet a perem- kerületi művelődési házak éleiének fellendítése érdeké­ben hirdetett meg a városi tanács, a Hazaíias Népfront »árosa bizottsága és a Jó­zsef Attila Városi-Megyei Művelődési Központ. A kö­zösség háza megtisztelő címért zajló mozgalomba ®f>85-ben mind a tizenegy peremkerületi művelődési ház benevezett. Az ott mű­ködő társadalmi vezetőségek irányításával arra töreked­tek, hogy intézményükben minél színesebb legyen az élet, s kielégítse azoknak az embereknek a művelődési- Bzórakozási igényét, akik­nek érdekében ezek a mű­velődési otthon jellegű in- jfcézmények működnek. k Tavalyi munkájukat szom­baton értékelték a salgótar­jáni ifjúsági-művelődési házban. A közösség háza mozgalom záróünnepségen Lakatos Judit, a városi ta­nács művelődési osztályának vezetője mondott beszédet es adta át a díjakat. A közösség háza kitünte­tő címet három intézmény nyerte el: a somlyóbányai, a rónafalui művelődési ház és a Déryné művelődési ház. A díj mellé tizenötezer fo­rintot kaptak, amelynek fel- használásáról maguk dönthet­nek. Tízezer forintos juta­lomban a Hámán Kató mű­velődési ház, a salgóbányai, a somoskői és a Somoskőúj­falui intézmény részesült. Az ünnepséget a megye­székhelyi jazzbalettegyüttes műsora követte, majd han­gulatos közösségi játékokkal szórakoztak a megjelentek. A mozgalom értékelő ünnep­sége hajnalig tartó bállal ért véget, ahol a bátonyterenyei Mini-Max együttes működött közre. A záróünnepséget megelő­zően pénteken kibővített ér­tekezletet tartottak a moz­galmat meghirdető szervek, ahol alaposabban elemeztek a házak tevékenységét, s itt került sor az igazgatók ju­talmazására is. Az év igaz­gatója címet idén Hulitka Ro­bert, a rónafalui és Barjak János, a somlyóbányai in­tézmény vezetője nyerte el. Mától kezdve, külön ösz- szejöveteleket tartanak a pe­remkerületi művelődési há­zakban, hogy döntsenek a kollektív jutalmak felhasz­nálásáról, s az 1986-os ki­íráshoz való csatlakozásról. A közösség háza mozgalom ugyanis idén is folytatódik. Vetélkedő az Erdőkémia gyáregységben f (Tudósítónktól.) Egy hideg téli délután hasznos eltöltésének szép példája volt az Erdőkémia rétsági gyáregységében: já­tékosan mérték össze a tu­dásukat a dolgozók munka- védelemből és tűzvédelem­ből. A feladatokat MÉM tűz­védelmi szakvizsga tananya­gából, a munkavédelemről szóló minisztertanácsi ren­deletből, a munkavédelem más elméleti és gyakorlati anyagaiból állította össze a tűzvédelmi előadó és a szak- szervezeti bizottság munka­védelmi megbízottja. Mag­nófelvétel és diafilm fel- használásával is szemléltet­ték a verseny feladatait. Érdemes megjegyezni a győztes csapat névsorát: Dinkó János csapatkapitány, Dinkó Attila, Drozgyik László, Sárközi András. Említésre méltó a művezető neve 'S, aki nem felejtette el a rend­szeres oktatások, vizsgák megtartását. Ügy tűnik si­kerrel, a kilenc csapatból az első és a harmadik helyet Novák Ferenc, a tmk-mű- helyvezető által irányított szakmunkások szerezték meg. A sikeres délutánt köve­tő«» napokig beszédtéma volt a vetélkedő anyaga. A ren­dezőség véleménye, hogy el­érték a céljukat: a résztve­vők lényegesen közelebb ke­rültek a munkavédelmi is­meretek teljes elsajátításá­hoz. (P. L) A makett megtekinthető Ki a kastélyból! Ahogy megáll az autó az egykori megyeháza előtt, elégedetten hümmögünk: ez igen, gyönyörű. Valóban im­pozáns látvány a két, töm­bös barokk épület, még ha meg is ereszkedett egy ki­csit a szerkezet, s imitt-amott alá is kellett dúcolni a tetőt. De még így is szép. Belülről azonban másként látszik... Az 1750-es években épü't szügyi megyeháza ugyan-', iskolaként működik, s akik benne naponta tevékenyked­nek, nem osztoznak elragad­tatásunkban. Pedig a felszabadulás után, amikor megkapták iskolá­nak a kastélyt, még talán irigyeik is akadtak. Csak hát közben a náluk rosszabb körülmények között műkö­dők, mind kaptak új épületet, ők meg maradtak a több mint kétszáz évesben. S még csak nem is volt teljesen az övék! Alig négy esztendeje, hogy kiköltözött a legutolsó tulajdonos, Fényes Pál, egy­kori magas rangú katonatiszt, utolsó leszármazottja. 233 gyerek tanul a szügyi körzeti iskolában. Csesztvén tízre csappant az alsó tago­zatosak száma. Nógrádmar- calon 23-an járnak iskolába. A két tagiskolában barma-1 dik osztályik maradnak a ki­csik, a negyedikesek már, Szügyre járnak. Az egykori óvodába, azt alakították ki az alsósoknak. Nagy Pál, az iskola igaz­gatója 1965-től dolgozik itt, mohrai születésű. Többek kö­zött az ő mai irodája is la­kás volt még négy éve. — Szemre szép ez az épü­let, tudjuk mi is, a környe­zete is gyönyörű, természet- védelmi terület. Csak éppen vizünk nincs; az udvari kút se jó ivóvíznek. Hogy a KÖJÁL-előírásoknak megfe­leljünk, a közelmúltban sze­reltünk fel kézmosó tartályo­kat a folyosón. De nyilván­való, hogy ez nem megoldás. Valóban, a felfüggesztett tartályba reggel betöltött víz hamar lecsorog, a mosdó alatt éktelenkedő vödörbe. Annyi ez a higiéniának, mint halottnak a csó£, — állapít­hatjuk meg iróniával. — Vastagok a falak, ahogy az egy megyeházához 'Pett, kicsik az ablakok. Egész nap ég a villany, olyan sötét ez épület — folytatja a kifogá­sok sorát az igazgató. — Mi­vel kicsik voltak a helyisé­gek is, úgy alakítottuk át tanteremmé, hogy kettőt ösz- szenyitottunk. De a boltívek miatt a tartópilléreket meg kellett hagynunk, az viszont megbontja a teret, nem lát­ják tőle a gyerekek a táblát. Egyébként az egész iskolá­ban egy rendes tanterem van, a többit szükségtanterem­ként tartjuk szómon. — Biztosan így volt ez a körzetesítés idején is. Miért került rá sor mégis? — A csesztvei gyerekeket az 1959—60-as tanévben hoz­tuk be, a marcaliakat 1975- ben. A rossznál jobb a ke­vésbé rossz. A csesztvei is­kolában két tanár dolgozott, se a tárgyi, se a személyi feltételek nem voltak meg­felelők Váci Mihály egykori munkahelyén. Marcalban sok képesítés nélküli tanított, amikor megszüntettük a felső tagozatot. Itt, Szügyben most is megfe'elő a szakos ellátottság, 86 százalékos. Stabil, összeszokott tantes­tület tanít, a kilenc tanuló- csooortra 19 pedagógus jut. Vigaszunk a szügyieknek: elérhető közelségbe került az új iskola. A VII. ötéves terv elképzelései között úgy sze­ret»!. hogy a tervciklusban megvalósul az, ami most még csak maketten látható a ta­nácson. — Az igazgató jóvoltából — fűzi hozzá gyorsan Kralo- vánszkiné Bencze Éva, az igazgatóhelyettes. — Amikor a településfejlesztési hozzá* járulás sorsa terítékre került, akkor fogott hozzá, hogy a laikus számára csak kósza rajznak tűnő terveket térben bemutassa. Hogy tudják az emberek, mihez kéri a támo­gatást a tanács. ÉjszaKán* ként számolgattak, festenek, ragasztottak az építőipari szakközépiskolába járó fiá­val. Az új iskola dokumentu­mait: azt a Hevesterv készítet­te, amelyik Tarnamérán is dolgozott. Ez azért érdekes, mert ott is egy régi barokk > kastély szomszédságában, védett környezetben kellett tetszetősei, praktikusat al­kotni. A makett alapján úgy tűnik. Szügyön is jól oldot­ták meg feladatukat. El is, nyerték vele a falu, a körzet tetszését, mert a társközsé­gekben is megszavazták a 800 forintos „tehót”. Az építésre, kijelölt hely adott, csak hoz­zá kell látni a munkához. — Az lesz a szép, ha új otthonunk lesz! Egy csapás­ra megváltozik minden, hisz a korszerű, tágas, világos is­kola mellett a kastély is megmarad, s akkor már nem is lesz kifogásunk ellene, mert klubnak, könyvtárnak, szakköri szobának, a szabad­idő hasznos eltöltésére né­gy on alkalmas lesz. Mohora felé indulunk to­vább a faluból De még mi­előtt e: fagynánk a szügyi— sudicei táblát, modern csalá­di házakkal beépített utcák sora mellett robogunk. Fej­lődőben a község. Nyilvánva­ló a házak láttán, hogy nem csak a mai 200-egvnéhánv gyereknek épül az iskola, itt biztosított az utánpótlás is. — veszprémi — J Koncert Salgótarjánban Különleges zenei csemegé­ben lehetett részük azoknak, akik eljöttek Karasszon De­zső (orgona) és Felletár Me­linda (hárfa) február végi hangversenyére a salgótarjáni zeneiskolába. Már a műsor összeállításából is kitűnt: az előadóművészek nem népszerű darabokból álló, eleve sikert biztosító programmal álltak a közönség elé. Olyan zenei és zenetörténeti érdekességeket hoztak magukkal, amelyek —, bár a hangszerek irodal­mában jelentős állomásokat képviselnek — nem tartoznak a közismertek közé. Az elő­adók választásának helyessé­gét a közönség lelkes reagálá­sa is igazolta. Az est hangulatát Samuel Scheidtnek, a XVII. század első felében Halléban műkö­dött, kiváló német orgonistá­nak Christe, qui lux es et dies című variációsorozata terem­tette meg. Karasszon Dezső előadómű­vészi tevékenysége mellett a régi korok előadói sajátossá­gainak kutatásával is foglal­kozik. Fordításában jelent meg a forrásmunkának szá­mító Donington-könyv, A ba­rokk zene előadásmódja. (Ezt a felkészültségét kihasználva kérték fel arra, hogy a me­gye zeneiskolai tanárai szá­mára a hangverseny délelőtt­jén tartson e témában elő­adást.) Nem véletlen tehát, hogy a koncert első számának re­gisztrációja, játékmódja, hangzásvilága igazi reneszánsz hangulatot teremtett. A mű­vész a variációk fokozásával kihasználta a hangszer lehe­tőségeit, bemutatva a ma ke­vésbé ismert, de kora legki­magaslóbb orgonistájának te­hetségét. A folytatásban mai magyar szerzőnek, Koloss Istvánnak Orgonaszonátája hangzott fel. Koloss István neve ismerősen hangzik a salgótarjáni hang­versenylátogatók előtt, hiszen a zeneiskola 1981-ben épített orgonájának avatására ő írt orgonaversenyt, melyet azóta hazánkban és külföldön több ízben bemutattak, mindenütt feltüntetve keletkezésének ap­ropóját. A szerző rövid ideig tanított is Salgótarjánban. Így kétszeres rokonszenwel fogad­ták a darab műsorra tűzését. Koloss, aki maga is orgona­művész, a hangszer tökéletes ismeretével ragadja meg azo­kat a lehetőségeket, amelyek­kel gondolatait kifejezheti. Az orgonaest közreműködő­jeként feltüntetett Felletár Melinda hárfaművész egyen­rangú partnere volt az orgo­nistának. Két műsorszáma, Watkins amerikai szerző há­rom tételes Kis szvitje és az ismertebb Faure Imprrrmtvja a Salgótarjánban ritkán hall­ható hárfajáték szeles skálá­ját tárta fel. Az előadómű­vész magától értetődően szó­laltatta meg az impresszoniz- mus stilusvilágá t, vagy az in­dián népzenét felidéző vará- zsos mondanivalót, miközben a hárfajáték legkülönbözőbb technikai megoldásait is ma­gabiztosan vonultatta fel. A hárfairodalom ma még nem közkincse hangverseny-látoga­tóinknak. Ez az alkalom azon­ban talán elindította a város zenebarátainak érdeklődését, egy új terület megismerésére. A hangversenyt záró orgo­naszám — közvetve — a Liszt­emlékév felé fordította a hallgatók figyelmét. Szerzője Julius Reubke ugyanis Liszt Ferenc tehetséges növendéke volt. C-moll szonátájában, a kétségtelenül lisztl hatások mellett, egyénisége vonásait is felvillantotta. A szonáta felépítése, virtuóz elemekkel történt átszövése arra enged következtetni, hogy Reubket a romantika nagy alakjai közt tartanánk számon, ha nem fiatalon, alig huszon­négy évesen halt volna meg. Karasszon Dezső a romantika hangszínskáláját ebben a mű­ben is tudatosan építette fel, s a mű előadása méltó befe­jezése volt a hangversenynek. Virág László KOSSUTH RADIO: 11.25: Szovjet kórusművefe 11.40: Kis kameráimban gyertyáit gyújtók . . 2 XV/5. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája 13.00: Magyar előadóművészek albuma 14.10: Németh János cimbalimoziik 14.25: irodalmi évfordulónaptár 14.55: Édes anyanyelvűnk 15.00: Veszélyben 15.30: Kóruspódium 16.05: Nyelvelő 17.00: Ecomix 17.30: A kamara-zene kedvelőinek 19.15: Rádiókabaré t.20: Mit üzen a Rádaó? 9.00: A bét zeneműve 9u£0- A hét költője: Veress Miklós SLflte Ki kopog? mos: Nyitnikék ».35: László Margit és Réti József operettfelvételeiből 11.05: Az első világháborúban történt. . . 20.30: Verbunkosok, nótáik 20.59: Húszas stúdió. Valc o-Lunk. II. (IsmJ 22.20: Tíz perc külpotítfka 22.30: Találkozás a világhírrel 23.21: Opera-finálék 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után 4 NóGRÁD — 1986. március 3., hétfő PETŐFI RAIMA: 8.05: Népd&Acootoor 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben 12.10: Válogatás cseh fúvós- együttesek felvételeiből 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: M agy ári Imre n-épi zene karának felvételeiből 13.05: Slágermiúzeum 14.00: Kettőtől ötig. .. 17.08: Újdonságainkból 17.30: ötödik sebesség 18.30: Zeneközeiben 19.30: Sportvilág 20.03: Minden hangra emlékezem 21.05: Közvetítés a Pesti Vigadóból 23.30: Archie Shepp tcÉPÓüetei XV/L rész 2A00? Viráigénekete O.Mtt Éjfél után MISKOLCI STUDIO 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Te- beáoaügyeleU 3ő-SU>. Szertoesatdc G. Tóth Ferenc. (Közben : El sze­retném mondani. Mérő Miklós jegyzete — Válaszolunk h-al-lgia- fcóink, leveleire. Karosai Nagy Éva összeállítása.) 18.00: Észak- magyarországi krónika. — Sport. 18.25—18.30: Szemle az Ész-ak - Magyarország, a Oéld Hírlap, a Heves Megyei Népújság, valamin* a NÖGRÁD keddi számából. MAGTAR TELEVÍZIÓ: (Rendkívüli adásnapi 18.20: Hírek 16.25: A nagy iskolák gálaműsora 17.20: Legyen a vendégem! 17.55: Képújság 18.00: Éva 18.35: Tájak, városok, emberek 19.00: Reklám 19.10? Tévétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hfradó 20.00: Mikszáth Kálmán: A Stp­sirica. I. 20.55: Az SZKP XXVTT. kongres­szusáról jelentjük 21.40: Mikszáth Kálmán: A Sip- sirica. n. 22.35: Hírek 22. »e Himnusz BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.10: Lendület. Tv-fflm. 3. rész 21.30: A Motorlet nemzeti vállalat múltja ée jelene 21.50: Egy zeneszerző élete és munkássága 28.10: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.10: Szülőföldünk dalaiból 20.40: Sporttükör 21.30: Időszerű események 21.56: Idő járás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Színművészeti magazin 22.40: P. I. Csajkovszkij románcaiból MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Fehér toli. Színes NDK- in-diánfilm. Háromnegyed 6 és 8- tól: Szenvedély végszóra. Színes, 9zihkrondzált francia filmvígjá­ték. — Kohász: Ha már egyszer megesett. (14) Színes, szinkroni- zált cseh film. — TIT: Hülyeség nem akadály. (14) Színes magya-r filmvígjá-ték. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8- tól: Poszeidon - k a*tasz t ró f a. (14) Színes, amerikai katasztrófa film. Iskolamozi: Erkel. — Pásztói Mátra: A sah táncosnője. Színes szovjet kalandfilm. 8-tól: Öt lá­da aranyrög. (14) Színes, szink- rorm-zá'lí francia kaland film. — Nagybátonyi Petőfi: Ki kém, ki nem kém? (14) Színes, szinkro­nizált am-eriikai bűnügyi film- vígjáték. — Szécsényi Rákóczi: Földi szerelem. (14) Színes, szink­ronizált francia film. — Rétság: Kék villám. (14) Színes, szinkro- nizáilt látványos amerikai bűn­ügyi film. — Karancslapujtő: Életben matnadni. Színes. zenés amerikai film. — Kisterenyei Pe­tőfi: Szexmisszió. (14) Színes, szinkronizált lengyel fa-n-tasz+ikus filmvígjáték. — Érsekvadkert: Alkonyat. Színes. szinkronizált jugoszláv—amerikai koprodukei ó. — Nagylóc: Iskolamozi: Ha-muoi- pőke királyfi. — Jobbágyi: Flashdance. Színes amerikai film.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom