Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-28 / 74. szám

Ahol nincs nk panaszra Ügyesebben a szabályzóknál Ostoróczky József negyvenegy éves. Harmadik esztendeje elnöke a Nagyoroszi Egyetértés Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetnek. Azt mondja, sok minden szólt emellett a szövetkezet mellett, amikor a homokterenyei évek után csomagoltak. Megnőttek a gyerekek, innen könnyebb is­koláztatni őket — ezalatt a gyakoribb „láthatást” érti —, meg azután kérték is a feladat ellátására. Jól érzi magát a munkájában, de a településen is — ezek az ő szavai. De nem ezért ültünk le beszélgetni. Jó esztendőt tud maga mögött a már régen nemcsak a mezőgazdasággal foglal­kozó közös gazdaság, s nem csupán árbevételi tervüket tel­jesítették túl, hanem a nyereség is több lett a korábba* papírra vetettnél. Ezért kezdem a kérdések sorát így: — Másutt csökkent a nye­reség, ebben a szövetkezetben nem. Különlegesek az adott­ságaik? — Elsősorban a növényter­mesztés eredménye volt lénye­gesen jobb, mint azt előre kal­kuláltuk. Sikerült ellensúlyoz­nunk a megnövekedett költsé­geket. Rögtön hozzáteszem, hogy a többi ágazat is teljesí­tette illetve túlteljesítette azt, amit közösen elképzeltünk: — Nyilván egyéb intézke­dések is segítették a nyere­ség növelését. — Gyakori szó mostanában a gazdálkodás berkeiben a ra­cionalizálás. Nekünk szintén ésszerűsítenünk kellett a költ­séggazdálkodást. alkatrésszel, energiával átgondoltan, a szűk. séghez szorosan igazítva bán­tunk. — Kimutatható eredménye? — Körülbelül kétmillió fo­rinttal csökkentettük az ilyes­fajta kiadásokat a korábbihoz képest. Nehogy azt gondolja, itt talán korábban mindenki pazarolt! De már az is sokat nyomott a latban, hogy szer­vezettebbé tettük a gépek, jár­művek mozgását, ebben sofőr­nek, traktorosnak és munka­helyi vezetőnek egyaránt része volt. — Bevezették a szerződéses formát. — Nem ment volna korty- »yen, ha nem tárgyaljuk meg részletesen a gépeken dolgo­zókkal. Mi már korábban gon­doltunk erre, igyekeztünk egy­forma fettételeket teremteni a járművekkel dolgozók számá­ra, ezért elfogadható műszaki állapotot teremtettünk. Ter­mészetesen más-más feltéte­lek vonatkoznak az új és a több esztendeje szolgáló gépek gazdáira. Nyugodtan mondha­tom: gazda, mert most már tényleg gazdái a masináiknak. Sokkal jobban figyelnek mun­kaeszközükre, fölöslegesen al­katrészt nem cserélnek, de nem is strapái ják le az autó­kat, erőgépeket. — Lesz, aki nem tnd meg­felelni ezeknek az új feltéte­leknek. Velük mit kezdhet majd a szövetkezet? — Annak le kell szállnia a gépről, mert eljuthat odáig, hogy a munkabéréből le kell vonnunk forintokat. Azt gon­dolom, kérni fogja magát más beosztásba, vagy másik mun­kahelyet keres. Nem az a cé­lunk, hogy bárkitől is meg­váljunk, csupán a lehetősége­ink szerinti legjobb munkát várjuk el az emberektől. Se­gítünk gondjaikon, ha igény­lik, mert csak az a jó, ha együtt haladunk. Nézze, meg­vizsgáltuk a gépesítési ágazat költségeit évekre visszamenő­en és mit találtunk? Évről évre kétmillióval növekedtek a kiadások, amit ki kellett gaz­dálkodnunk a közös költsé­gekből. Volt ebben a költség- növekedésben indokolt, hiszen kúsztak fölfelé az üzemanyag- és alkatrészárak, de sok gon­dot okozott a fegyelmezetlen­ség is. Ennek — mindkettő­nek együtt — gátat kellett szabnunk. Termékeink áraiba ezt az évi kétmilliót nem épít­hettük be, tehát a többi ága­zatot sújtotta. — Beszélgetésünk elején a növénytermesztés jó eredmé­nyeit említette. — Húszmilliós árbevétel he­lyett több mint huszonnyolc­milliót teljesítettek az ott dol­gozók. Az őszi búza hektáron­kénti öt tonnája egy egész egy tizeddel túlteljesült, a len­cse majd két és félszeresét, termette a tervezettnek és mindez a szűkített önköltsé­geknél is elmondható. A búza mázsáját kétszáznyoleven he­lyett kétszáztízért, a lencse mázsáját ezer forinttal ol­csóbban termeltük meg. — Az állattenyésztés? — A hozamterv túktefjestíft, de a költségek „sebesebben” nőttek. Ennek ellenére is egy­millió forintot meghaladóan fölözték az előírtat. Ipari ága­zatunk negyvenbétmillió-két százötvenezer forintot hozott a közös kasszába. Ami a negy­venmillió fölött van, az a túl­teljesítés. Itt már mutatkoz­tak gondjaink. Faipari földol­gozó üzemünk az árak válto­zásait nem tudta ellensúlyoz­ni. De összességében elmond­ható: növekedett a konkuren­cia, nehezebb helytállni, ve­vőt, piacot találni, s ez vo­natkozik a megrendelőkre is. — Kilencszáz anyajuhot tar­tanak, másutt már a birka nevét is elfelejtették a gaz­daságok. Mi a tervük a gyap­jasokkal? — Ha a számokat nézzük, föl kéne számolnunk nekünk is. Állami támogatással fej­lesztettünk, nem volna tisztes­séges. Szeretnénk megtartani, mert jó az állomány. Már fe­jünk is, a tejet értékesítjük, ebben van fantázia. Pleveni egyedekkel kereszteztünk, ja­vítjuk így az állományt. Át­menetileg talán csökkentjük a létszámot és elölről fölépítjük újra a tartási szisztémánkat. Hanem az is tény: a jó, az igazi juhászok már eltűntek, ritkák, mint a fehér holló. — Terveik az esztendőre? Lehet a nehezebb körülmények között a tavalyihoz hasonló eredményt elérni? — Szándékunk! Szigorú költséggazdálkodás mellett az alaptevékenység színvonalát megtartjuk, magasabb hoza­mokat váriunk a korábbinál. Az ipari ágazaínak hárommil­lióval nagyobb fedezeti össze­get kell biztosítania a tavalyi­nál. Beruházási forintjainkat gépekre költjük, de távlatban a szarv asm arba te lepet is szem előtt tartjuk. Rendibeté­teiét lehetőleg már jövőre el­kezdjük. Közel százmilliós összbevétel mellett szeretnénk megközelítem a nrjwiemilliós nyereséget. — Sikerűt? — Miért ne sikerülne? Az Egyetértés Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet kéfcszáz- h ász dolgozójából százhúsz ak­tív tag. A tervet alaposan megbeszélték. Egyetértettek. A teljesítésre sarkallja az is őket, hogy tavaly az átlagkereset: meghaladta az ötvenkét és fél ezer forintot. Egy évvel ko­rábban ez nem érte el az öt- venháromezret. Hortobágyi Zoltán Uj alkalmazás­technikai üzem ' Megkezdődött a próbaüzem • Budalabk Festék- és Mű­gyantagyár új alkalmazás- technikai üzemében. A mint­egy 60 millió forintos költség­gel kialakított új létesítmény­ben a gyakorlatban is kipró­bálhatják a gyár új termé­keit, s így az újdonságok a korábbiaknál jóval hamarabb kerülhetnek nagyüzemi hasz­nosításra. Az új üzemet felszerelték szinte minden olyan beren­dezés kisebb méretű változa­tával, amelyet a gyár felület­kezelő anyagainak felhaszná­lói alkalmaznak. Így hely­ben ellenőrizhetik, hogy a Budalakk újdonságai meg­felelnek-e a megrendelő mi­nőségi igényeinek, technoló­giai adottságainak. A korszerűen felszerelt üze­met oktatásra is hasznosítani kívánják, s azt tervezik, hogy itt más Vállalatok szakem­bereinek és a szakmunkás- tanulóknak is lehetőséget biz­tosítanak szakmai ismereteik bővítéséhez, illetve mestersé­gük gyakorlati elsajátításá­hoz. Első lépésként a Ganz- MÁVAG-gal kötöttek együtt­működési szerződést, amely­nek keretében segítik a nagy- vállalat festő-fényező szak­embereinek képzését. Hajócsavar helyett delffinnszony Japánban bemutattak egy olyan hajómodellt, amelyet nem hagyományos hajócsa­var, hanem a delfin fark­uszonyának mozgását utánzó szerkezet hajt. A gumiszélű, vékony, hajlékony alumíni­umlemezből készült „uszonyt” a hajómodell motorja rudak­kal és egy bütykös görgővel hajtja meg. A víz alatt az uszony föl-le mozog, s min­den csapás —, miként a del­fin uszonyáé — egy-egy gyors rántással ér véget. A próbák azt mutatták, hogy kis se­bességen az uszonyos hajtás hatásfoka, mintegy 30 száza­lékkal nagyobb a szokásos hajöcsavamál. Vállalkozóra vár kélszizaiiü O nPtnrPíl me8tartott TESZÖV-elnök- 1ICIIII G${ ségi ülésen, ahoi az elmúlt évi munkáiról, az idei elképzelésekről volt szó, a vita során kiderült, hogy megyénk szö­vetkezeteinek rendelkezésére álló 200 millió forint kedvezményes hitellehetőség mielőbbi kiaknázására nincs jelentkező. Ez a tény, az első pillanatra meghökkentő, mert az elmúlt években mindig az volt a kifogás, hogy alig lehet pénzhez jutni beruházások céljából. Most meg parlagon hever a lei kínált összeg, nincs rá vállalkozó. Több, az általa irányított gazdaságra és an­nak eredményére joggal büszke, vállalkozó szellemű, kezdeményező készségű üzem veze­tőjétől érdeklődtem, mi az oka a tüntető tá­volmaradásnak. A véleményekét így kötöttem csokorba. Ha igénybe veszik az állattenyésztés fejlesztésé­re, korszerűsítésére — mert csak ezt érintik a kedvezmények —, akkor nem tudják úgy rendibe termi az ágazatot, hogy az olyan jö­vedelmet is hozzon, amelynek nyereségéből az ágazat vissza tudná fizetni az esedékes hitelt és az előírt kamatot. A másik, ami az előbbinél jóval meghatározottabban került szóba, a saját erő kérdése. Ugyanis az igé­nyelt hitelt felvételekor, a tehenészeti tele­pek korszerűsítését szolgáló összeg 20 száza­lékát saját erőből kell előteremteni. Ezt pe­dig sok helyütt nem tudják biztosítani, mert az előző években a. szabályozók évenkénti szi­gorítása jelentős összegeket vont el az üze­mektől. Elég csak az előző esztendőre utalni, amikor az 1984. évi eredmények után képzett fejlesztési alap 14 termelőszövetkezetben ál­talában 1,7 millió forint fejlesztési lehetősé­get jelentett. Ugyanakkor egy tehenészeti te­lep rekonstrukciójára az öt évvel ezelőtti 10—12 millió forinttal szemben jelenleg az igen szerény, de a célt szolgáló korszerűsí­tésért jóval többet kell fizetni. Ha figyelembe vesszük a tejprémiumot, á visszamaradó amortizációt, a felújításra és karbantartásra szánt összeget, akkor is egy­értelmű, hogy nehéz helyzetben vannak az állattenyésztésüket fejleszteni, korszerűsíteni akaró üzemek. A kedvezőbb helyzetben levők közül vi­szont vannak vállalkozók, bár ők sem dús­kálnak a saját erővel. Ú-gy látszik, hogy a kínálkozó, vissza nem térő lehetőséget nem akarják elszalasztani. Több szövetkezetünk­ben — Bercelen, Diósjenőn stb. — folyik a tehenészeti telepek rekonstrukciójának az előkészítése. Bízunk abban, hogy rajtuk kí­vül másutt is keresik a kedvezményes hitei igénybevételének lehetőségét, munkálkod nak a szükséges pénz előteremtésén, mert tudják és vallják, hogy a növénytermelés fejlesz­tése csak az állattenyésztés korszerűsítésé­vel együtt lehetséges és eredményes. Minden elszalasztott lehetőség pedig magában hor­dozza az újabb kudarcot, s ami ebből fakad: beláthatatlan következménvekkel jár az egyé­ni és közösségi egzisztenciára. ■ egyetlen gazdaságot sem sí ÖctiiiíÉM wr ■ *> kívánunk erején felüli meggondolatlan, megalapozatlan lépésre ösz­tönözni. De nem volna tisztességes, ha el- hallé* mánk a gazdálkodás gyengeségeit. He- 1' énként laza fegyelem mellett tervszerű ti e- nül dolgoznak, a vállalkozásokban felütötte tejét a nagyvonalúság. Van ahol indokolat­lant;! növekedtek a költségek, előadódik, hogy a kifizetett bérek nincsenek összhangban a teljesítményekkel, késnek a szükséges intéz­kedések. Mindezek az irányító-vezető munka ilyen jellegű gyengeségeit jelzik. Ezeket nem lehet a szabályozókra fogni, megszüntetésük is csak ott lehetséges, ahol keletkeztek. Ily módon is lehet, sőt kell is több pénzhez jut­ni. V. K. J Útkeresés Ifsarsxanybcsn A fellebbezés lényege az volt: a megépült út nem szilárd burkolatú. Amikor a szécsényi tanácsról —, ahol a lakók fellebbezését elbírál­ták — kijöttek, az egyik la­kó csákánnyal akarta bizo­nyítani az állítottak jogossá­gát: felvágni az utat, s meg­mutatni, milyen vastag, vagy vékony az útburkolat — Erre az ügyintézők azt felelték: Nem kell, van erre megfelelő fúró, amivel ellenőrizni lehet a burkolatot. Ez az út nem út Fúrtak, nem fúrtak — mélyre fúrtak, vagy csak a felszínt kaparták meg, nem tudni. Az eredmény bizonyos: a 27 lakó fellebbezését el­utasították, s a szécsényi ta­nács határozata tényként ál­lapította meg: a Mikszáth úton 4—4,2 méter széles, 20 cen­timéter vastagságú itatott asz- falttnakadám készült, s a padka, a csapadékvíz-elvezető árok rendezett, kielégíti a szilárd burkolatú út feltéte­leit. Az utca lakóinak tehát az útért fizetni kell. Gyorsan szerveződik Var- sányban a Mikszáth utcán a röpgyűlés. Innen is, onnan is előkerülnek az emberek, ami­kor az útról kérdezősködünk. — Egy új út nem nézhet­ne ki így, a felső útkereszte­Ebben az évben, mintegy hétmillió forint árbevételt terveznek a Fővárosi Faipari és Kiállításkiviteleső Vál­lalat nógrádszakáli telep­helyén, ahol több mint tízféle kefe- és ecsetnyeleket készí­tenek fából. Az Ipoly­parti községben csinálják többek között az autómosó, a szőnyegtisztító és a cipőbe­kenő kefék testjeit, valamint a szegedi ecsetgyár részére gyártanak különböző méretű ecsetnyeleket. Felvételeink az itt dolgozók munkáját mutatja be. Puszta Lászlóné — jobb alsó képen — a ke­fenyelek marását végzi, míg bal felső képünkön Iván Györgyné. aki tizenegy éve dolgozik az üzemben az autó­mosó kefenyelet fúrja. Murák István és Gazsi Pálné — bal alsó képen — szalagfű­rész segítségével cipőbekenő kefetesteket alakít ki. A jó minőségű elkészült árut Ko­vács Istvánné és munkatársai konténerbe csomagolják jobb felső képünkön. (tUpá Tibor felvél#eií r-1 ; ződésben nines áteresztő sem. Az egész burkolat olyan, mintha sáros kő lenne lerak­va — összegzi véleményét Kollár Jánosné. — Hát lehet ezért ötezer forintot fizetni? — Az árok jó egy méter­rel került beljebb az út kö­zepe felé. Hiába építettem meg a kapubejáróhoz az át­ereszt, most az már haszna­vehetetlen — mondja a pá­ratlan oldal egyik lakója, Szita András. — Az út elején már rendben van az árok vonala, mert amikor láttuk, hogyan csinálják, szóvá tet­tük. — Sánc mellett sáncot csi­náltak — summázza röviden véleményét az új útról egy idősebb asszony. — Harmincöt éve lakunk itt, fizetjük a községfejlesz­tési hozzájárulást, abból már márványkőből rakhatták volna ki ezt az utcát —, így vélekedik másikuk. A Mikszáth út lakói — többségükben — úgy véle­kednek, hogy a múlt évben készített burkolat nem meg­felelő. Ezért az ötezer fo­rintos közműfejlesztési hoz­zájárulást, amelyet a varsá­nyi tanács határozatban ál­lapított meg. s kötelezte a lakókat annak megfizetésére, nemigen akarják befizetni. Az érintett, több mint 40 család közül a helyi tanács határozata ellen 27-en nyúj­tottak be fellebbezést. A pa­naszt elbírálták s a lakók be­adványát alaptalannak ta­lálták. Eszerint az út jó, az ötezer forintot fizetni kell. A határozat jogerős. Ha a jogi utak igénybevé­tele meg is történt, a Mik­száth útiak tovább hömpöly- getik ügyüket. Az ennek kap­csán szerkesztőségünkhöz ér­kezett panaszos levelet ismét közel harmincán írták alá. S, ha orvoslást nem találnak, a tévé Jogi esetek műsorá­hoz fordulnak — írják leve­lükben. Tanácselnöki vélemény — Megértem, hogy ötezer forintot kifizetni egy-egy csa­ládnak, a jelenlegi körülmé­nyek között nem könnyű — mondja Szeróczki Bertalan, a varsányi tanács elnöke. — De a tanács sem engedheti meg magának, hogy a közmű- fejlesztésekhez a lakossági bevételekről lemondjon. Kü­lönösen érvényes ez az útra, hiszen a községben az ntak felének nincs szilárd burko­lata. — A Mikszáth úton lakók kifogása abból fakad, hogy igen rossznak találják a megépített utat. Egy jobb minőségű, alaposabban kivi­telezett útért zokszó nélkül kifizetnék a hozzájárulást, ám erre azt mondják, nem ér meg ötezer forintot — vetem közbe. Minőség helyeit mennyiség — Azelőtt traktor tenged lyéig érő sár volt az utcá­ban, ez csak jobb valamivel — feleli az elnök. — Elfoga­dom, hogy nem kifogástalan minőségű az út, de lényege­sen jobbat ebből a pénzből nem lehetett építeni. Késő ősszel készült az út, a kis. kövek még nem kötöttek le rendesen. — És az árok helye? — A készítése közben je­leztek a lakók, hogy nem az eredeti nyomvonalon ássák, ám akkor már késő volt, mert nagyrészt elkészült az árok. Nem tehettük meg azt, hogy nem vesszük át az utat, mert ma nálunk nem az utak minőségén van a hangsúly, hanem azon, hogy minél több legyen a szilárd burkolatú út — összegzi a tanácselnök. Van igazság Szeróczki Ber­talan szavaiban, de ugyan­annyi lehet a Mikszáth útiak véleményében is. Hiszen az kétségeién, hogy minél több szilárd út kell Varsánvban. de az is ' kétségtelen, hogv az emberek megnézik, nvre adják ki a pénzüket. A do­log azért is elgondolkodtató, mert a tanács és a lakók nem találták meg a közös szót. A Mikszáth űt tavaly az elsők között épült olyan ét a köz­ségben, amiért — a jogsza­bály ugyan erre lehetőséget ad — az ottlakóknak fizet­niük kell. De a válaszuk: ők ezt előre nem tudták, mert ha igen. jobban odafigyelnek arra, mit építenek a házuk előtt, a saját pénzükért. Kész az út. Jogerős a ha­tározat. Most már igen nehéz a közös szót megtalálni. Zsély András j NÖGRÁD — 1986. március 28., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom