Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám
Szügyi napközisek Az egykori megyeháza épületében, egy ma már korántsem ideálisnak mondható környezetben tanulnak a szügyi iskolások. A megrozzant falak között azonban felelősség- teljes pedagógiai munkával pótolják a műemlék ház hiányait, a tanulmányi eredményeken nem látszanak az intézmény mostoha feltételei. Képeinken a napközi otthont igénybe vevők délutáni foglalkozásából adunk ízelítőt. — kulcsár — Dr. Érsek Ervinné pedagógus vezeti az egyik délutáni csoportot Értelmiségi klub Balassagyarmaton A Hazafias Népfront balassagyarmati bizottsága, a városi KISZ-bizottság és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szervezésében értelmiségi klub alakul ma a városban és a vonzáskörzetében élő szellemi foglalkozásúak számára. Az alakuló összejövetelen Hankiss Elemér, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének főmunkatársa tart előadást — az előzetes tervek szerint — Van-e értékválság a mai Magyarországon címmel. Az előadás után Versényi György, a szervezőbizottság elnöke, a Balassi Bálint Gimnázium nyugalmazott igazgatója ismerteti a klubbal kapcsolatos elképzeléseket, lehetőségeket. Tervezett videoprogram,jaik- ban többek között filmek megtekintése, saját anyagok lejátszása, másolása szerepel. Szeretnének olyan vitasorozatot rendezni, amely egy-egy aktuális tv-műsorhoz kapcsolódik. A kamarateremben alkalmanként művészeti találkozókat, tudományos vitaesteket kívánnak rendezni. A klub tagjai — elsősorban a nők — látogathatják a ház kézművesműhelyeit, ahol szőni. fonni tanulhatnak, és még sok más kézimunkát végezhetnek. A művelődési központ szerdán délutánonként összes helyiségeit a tagok rendelkezésére bocsátja. Információtárában alkalom nyílik zene^ hallgatásra, -átjátszásra, diafilmek megtekintésére. Ugyanakkor azt is tervezik. hogy dia- és hangtárukat az értelmiségi klub tagjainak igényei szerint bővítik. Az értelmiségi klub célja, hogy a klubtagok saját életüket, hobbijukat bemutassák egymásnak, hogy aktívan működjenek közre a város kulturális életében. Éppen ezért fórumokat is szerveznek majd a város politikai, társadalmi életének vezetőivel. Az első balassagyarmati értelmiségi klub jelenléte remélhetőleg élesztője lesz a „palóc főváros” szellemi, kulturális életének. Vívódások a filmszakmában Bosszankodás mit sem ér... Elek Judit az olvasást gyakorolja Molnár Krisztina és Szugyiezki Zsolt Pásztor Attila és Tóth Tamás orosz versikéket tanulnak játékos formában Ízlések és pofonok különbözőek — tartja a köz bölcsessége. Tudós elemzések és profán tapasztalatok egyformán igazolják. Minderre egy példa a közelmúltbeli magyar játékfilmszemléről: Kéz- di-Kovács Zsolt filmjét, A rejtőzködőt ellenszenvvel fogadta a kongresszusi központ közönsége, itt-ott még füttyök és fújjolások is elhangzottak: ugyanerre a produkcióra Marx József egykori jó hírű filmstúdió-vezető, kiváló esztéta és kritikus, jelenlegi MAFILM-vezérigazga. tó-helyettes, a nagy nyilvánosság előtt mondta, persze minden indoklás nélkül, neki tetszett a film. Mi tagadás: szíve joga! Egy másik szinten azonban, amelyen már közösségben, társadalomban gondolkodunk, nem ilyen egyszerű a kérdés. Nem legyinthetünk, hiszen rólunk, a közönségről van szó, meg azokról a milliókról, amelyeket együtt termelünk meg. Nem egy elavult, a maga korában is hamis és torz kultúrpolitika továbbélő hatásaként jegyeztem meg ezt. mintha azt kívánnám, amit hajdan Sztálin marsall: ha a gyártott évi kétszáz filmből húsz remek, akkor csak azt a húszat forgassák le. Inkább a kötelességet, minden döntés és mindenki elodázhatatlan és átruházha- tatlan felelősséget kívántam hangsúlyozni. A magyar film és a magyar néző között —, bármennyire is meghökkentő egyesek számára — mosia- nában nincsen akkora szakadék. mint volt tíz-húsz évvel ezelőtt. Emlékszem, milyen értetlenül fogadták sokan a hatvanas évek második felének új produkcióit, és ma már Jancsó Miklós egynémelyik munkáját is széles körben dicsérik. Például, a második világháború utolsó napjaiban jászódó Így jöttémét, vagy a Szovjet- Oroszország elleni nemzetközi intervenciók idejét idéző Csillagosok, katonákat. Mit bizonyít ez? Azt mindenképpen. hogy a művésznek nem mindenkor kell behódolnia a korabeli konvencióknak, s egyáltalán nem bűn, ha lépésekkel közönsége előtt tart, mert íme, másfél évtized múlva neki lett igaza. (A rejtőzködőt ez a „veszély” nem fenyegeti.) Hiba lenne azonban arra következtetnünk, hogy az adott közönség szellemi-esztétikai kondicionáltsága, ízlése, igénye figyelmen kívül hagyható. Végtére is azért készül minden produkció, hogy megnézzék — lehetőleg sokan. Bacsó Péter ezt úgy fogalmazta meg: azért van a moziban a szék, hogy üljenek rajta. Ö beszélt a siker problémáiról is, és igazat kell adnunk neki. A siker valóban nagyon összetett, temérdek elemből építkezik, és ezekből sokat még nem ismerünk — se filmgyártók, se filmforgalmazók, se a politikai és állami irányításban dolgozók, de talán még az esztéták sem. Tudnak erről valamit „új Hollywood” filmesei, a „mozifenegyerekek”, George Lucas, Steveen Spielberg, Francis Ford Coppola és társai. Ök a mesét hozták vissza a filmbe, modernizálton, és a látványosságot teremtették újjá. Ehhez sok pénzre van szükAz előadás, a vita véget Ért. A résztvevők papírjaikat, jegyzeteiket igazgatva sz edelőz köd tek. Volt mit papírra vetni, mert a tartalmas vitaindító, a tapasztalatok elhangzása egy sor újabb gondolatot ébresztett a hallgatóságban. Kinek-kinek saját szakterülete szerint. Mert a közelmúltban, a megyei művelődési központban megtartott családi életre nevelési ankéton — melynek előadója Turgonyi Júlia, a neves családszociológus volt — népművelők, pedagógusok, művelődési intézményvezetők (többségük egyben szülő is) voltak a meghívottak. Tehát gondolatainkba merülve szedelőzködtünk, és akkor odalépett hozzám egy hölgy, aki régi ismerősöm, kiváló szakember és azt mondta: — te, én majd az asztal alá bújtam szégyenemben. Mert rájöttem ara, hogy rossz szülő vagyok. És rájöttem arra, hogy a két gyerekem hátrányos helyzetű. Azt kérdezed, miért? Ha összeszámolom, hogy naponta mennyi időt töltök a családommal, maximum háromnégy óra kerekedik belőle. A napi fáradtság, kimerültség esti órái. A javításra váró dolgozatok halmaza az íróasztalon... Mondd, akkor bogy érvényesül nálunk a Jó szülő, rossz szülő, avagy, hogyan nevelünk családi életre? család úgynevezett szocializációs funkciója, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gyerek átveszi, leutánozza a család életstílusát, életmódját? Miközben így morfondírozott, eszembe jutott, hogy az iskolások nevelésében, formálásában mennyi szép sikert, figyelemre méltó eredményt ért el — mint pedagógus... A tanácskozás résztvevői abban megállapodtak, hogy a családi életre nevelés két legfontosabb színtere az otthon és az iskola. Talán sokan nem is sejtik, hogy a családnak hányféle funkciót kell (kellene) betöltenie. Itt van mindjárt a reprodukciós funkció, vagyis a biológiai újraiermelSdés, amely terra* hetesnek tűnhet ám ha figyelembe vesszük hogy csökken a születendő gyerekek száma, rosszabbodik az újszülöttek egészségi állapota, ez már elgondolkodtató. Ahogyan a szociológus fogalmazott: nincs a fiatalokban szövetség az életért. Aztán a szocializációs funkció, amely körül a már idéNQGRÁD — 1986. március 26., szerda zett ismerősömnek gondjai támadtak. Hát igen. A gyerek már apró korában igyekszik átvenni, elsajátítani a család szokásrendszerét. Ha látja, hogy mindenki lót-fut körülötte, a szülők kapkodva reggeliznek, az esték hanyag összevisszaságban telnek, ő maga is idegessé, kapkodóvá válik. Mi határozhatja még meg a gyerek fejlődését? Valamennyien beleszületünk egyfajta közegbe, vagyis ezzel mindannyiunknak meghatározódik (egy időre) a társadalmi státusa. Már az iskolások is tudják egymásról, ki kicsoda, kinek hol dolgozik az anyja, apja, irigylésre méltó, vagy átlag környezetben él. A későbbiekben aztán az is elválik., hogy a szülők a saját életek újratef melődését. kívánják a gyerektől vagy felfelé törekvő, igényesebb életre nevelnek. Utóbbira mind gyakrabban találunk példát; a gyári munkás nem akarja, hogy gyereke kétkezi dolgozó legyen, továbbtanulásra, magasabb pozíció elérésére sarkallja, örül, ha a gyereknek már jobban megy, mint ne«i. Természetesen itt nem csupán az otthon, de a tágabb környezet is szerepet játszik. Az, hogy a lakóterületen milyen az iskolai ellátottság, sz oktató-nevelő munka színvonala... És végezetül nem árt beszélni az érzelmi szükségleteket kielégítő funkcióról. Ez pedig nem takar mást, mint a család légkörét. Ha zord a légkör, hideg a viszony a szülők között, az átragad a csemetére is. Ne szégyelljük a gyerek előtt a gyöngédséget, egy-egy simo- gatást, kedves megnyilvánulást, mert társaihoz, későöb szerelmi partneréhez való viszonyában ez visszatükröződik. Ugye milyen bonyolult az a rendszer, amelyben szemünk fényei formálódnak, nevelkednek? S ha az eddig elmondottakat alaposan végiggondoljuk, már nem adhatunk egyértelműen igazat a szülőként vészharangot kongató pedagógusnak. Mert igaz, hogy rohanó világunkban vajmi kevés az az idő, amelyet a család együttesen megél, ám ha a családtagok közötti kapcsolat harmonikus, ha életmódjukat, életvitelüket okosan, az idejükhöz mérten bid iák megszervezni. máris kellemesen telnek el a délutánok, esték. Nem beszélve a hét végi szabadnapokról, amelyek számtalan lehetőséget nyújtanak a kapcsolatok elmélyítéséhez. Amit a gyerek a családból hoz, az az iskolában csapódik le. A legtöbb fiatal azonosul az otthoni normákkal, ha ezek nem megfelelőek számukra, más norma- rendszerekhez próbálnak igazodni. És nem biztos, hogy ezek jó irányba viszik őket. Gondoljunk a tengőlengő bandákra, az alkalmilag összeverődött társulásokra, amelyeknek tagjai sokszor lelki sérült, hasonló sorsú gyerekek. Az iskolának az oktatás mellett egyik fő feladata, hogy jól ismerje a gyerek családi környezetét, annak szépségével vagy tragédiájával együtt, s ezt figyelembe véve próbálja a nevelési rendszerét kialakítani. Amelynek vannak általános érvényű vonásai, de olyan sajátosságai is, melyeket egy-egy gyerek esetében kell alkalmazni. Szóban forgó pedagógus >s- merősöm a gyakorlatban ezt rendkívül jó pszichológiai érzékkel műveli. Éppen ezért nem hiszünk abban, hogy a jó tanár rossz szülő legyen. Elégedetlensége inkább abból fakadhat, hogy még többet szeretne adni saját gyerekeinek. Nem árt, ha ez a fajta elégedetlenség minden szülőben felmerül... Kiss Mária ség, ez az út számunkra járhatatlan. Az olasz kommersz filmek nyomán sem érdemes járnunk (Bodnár Mihály, salgótarjáni • filmforgalmazó szólt erről a filmszemle zsűrijének nyilvános ülésén), mert csacskaságok, sokszor ízléstelenek, sablonosak, nevetségesek —, tehát csak az értékrend zavartságát bonyolíthatják tovább. Térjünk azonban konkrétan vissza a magyar film és közönsége viszonyához. Dr. Gombár József, a MOKÉP igazgatója említette, hogy miközben országosan csökkent a nézőszám, a magyar filmek esetében ez nem következett be. Sőt. a megyékben. nálunk Nógrádban is emelkedett, és látogatottságuk az átlag fölött van. A gondok a fővárosban jelenkeznek. Az okokra érdemes odafigyelnünk, mert eljöhet az idő, amikor szűkebb pártriánkban is szembe kell nézni hasonlókkal, illetve már most jó. ha megjegyezzük: a jelenlegi nézőszámmal is csak viszonylagosan lehetünk elégedettek — sokkal több nézője lehetne a magyar filmnek. Ügy is megfogalmazhatnánk ezt. kiélezetten, illuzórikusán: miért töri magát a néző A cápára, az Aranyeső Yuc- cában-ra, A csillagok háborújára, és miért nem az Azonosításra, a Szirmok, virágok, koszorúkra? — holott mindkettő értékes és sikert is aratott a tévésbemutatáskor. A nézőszámcsökkenés mindenütt a népi demokratikus és a fejlődő országok filmjeinél következett be. De nem kellett a közönségnek több nyugati rendező művészi, haladó tartalmú műve sem. A magyar és szovjet filmek között sem az igazán értékesek ..hozták” a nézőszámot. Ezek tények s érthetőek. Ahogyan minden bizonnyal tendenciává lesz a látogatottsági mutatók csökkenése. Nem azért, mert érdektelen, silány filmeket készítenek rendezőink, vagy hoz b« a MOKÉP. (bár nyilván ilyenek is előfordulnak), nem azért, mert a közönség közömbös a mozi iránt. Másért veszítenek nézőikből a filmesek. Objektív okok miatt. Azért, mert az ismert gazdasági. társadalmi nehézségek folytán csökken a kulturáló- dásra, szórakozásra fordítható szabad idő mennyisége, és arra az időre is számos művelődési lehetőség kínálkozik (szerencsére). Aztán Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató szavaival élve. deintegrálódik a képkifejezési struktvra, vagyis a videózás tóvá! bi térnyerése elkerülhetetlen és szükséges. Mit lehet és kell tenni ebben a helyzetben ? Bosszav kodásnak, siránkozásnak semmi értelme — a változás, a fejlődés személyünk feletti erő. De, lőhetünk azért, hogy több nézője legyen a magyar és bármilyen más nemzetiségű értékes filmnek. Mindenki a maga helyén — összeforo'a. S. e kettő hogyanját kellene jobban megtanulnunk! Ha sikerülne, jobb közérzete lenne a filmszakmának, ég kielégültebb. boldogabb közönség váltana jegyet ^ pé~z- táraknál. Sulyok László t
