Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

Sztrémi Jánosnc és Csatlós L ászióné laboránsok naponta ellenőrzik a beérkezett tejmennyiség és az elkészült késztermékek bakteriológiai vizsgálatát a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat Szécsényi TejüzemébenBCuftato-feJBesztö mérnökök

hazánkban működő 112 ezer aktív mérnök viszonylag jól elkülöníthető csoportját képezik azok a szakemberek, akik új ipari gyártmányok, vagy mezőgazdasági termékek kifejlesztésén, illetve korszerűbb termelési eljárások, gépek és berendezések kidolgozásán munkálkodnak. Több okból is külön figyelmet érdemelnek. Elsősorban: ott dolgoznak „közel a tűzhöz”, vagyis ahol és ahonnan a gazdaság modernizálását, megújulását remélhetjük, hogy behozhassuk a termelőeszközökben, a termelőeljárásoknál tapasztalt lemaradásainkat.

Másodszor: a kutató-fejlesztő mérnököknek biztosított feltételek visszahatnak az oktatásra. Ha vonzó ez a pálya egyetemeinken is előtérbe kerül az alkotó, innovatív típusú szakemberek képzésének igénye, a tanintézet igyekszik meg is felelni ennek a követelménynek. Harmadszor: új

lépésváltásra kényszerül általában is a mérnöki munka, a modernizálás sodrába jutva korszerűbb kívánalmak fogalmazódnak meg a gyártás-előkészítés, az üzemfenntartás, a készletezés rutinfeladatai iránt is. De ne folytassuk a negyedikkel. hiszen a szakemberek tucatnyi előnyét sorolják még fel, a K-j-F, vagyis kutató-fejlesztő mérnökök munkájának. Es mégis...

Helyzetük nem áll arányban jelentőségükkel. Legutóbb e Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap is továbbadta, hogy a műszaki, tudományos, alkotó területeken dolgozó beosztott mérnökök jövedelme — persze, ami a főállásból származik — a legalacsonyabbak a többi mérnökfizetéshez viszonyítva. A magyarázat egyszerű: a vállalatok elsősorban a holnapra tekintenek, s a rövidtávú tervek megvalósításában kulcsszerepet játszó termelésirányítókat kívánják ösztönözni.

Kétségtelen, ahhoz, hogy ők többet keressenek a szakmunkásoknál, szükség is van erre a bérpolitikára. Eközben viszont gondolni kellene a távolabbi jövőre is, arra,

hogy mi lesz holnapután? A vállalatoknál be kell látni,

otyan lesz az üzem, amilyennek a me. fejlesztői, kutatói azt megálmodjék —, persze a nemzetközi termelési és piaci trendeket, a tudomány fejlődését figyelembe véve. És amilyen Ekkor lesz az üzem, ez határozza majd meg a lehetőségeket a szakmunkások, a termelésirányítók bérezésére, munkájuk anyagi elismerésére.

Sőt, csak az! Hiszen alig remélhető, hogy a távoli jövőben is mentőkötelet dobhatunk a kis hatékonysággal, elavult módon működő üzemeknek. Hogy esetleg külső forrásokkal pótoljuk belső veszteségeinket. „Magad uram, ha szolgád nincsen” — ez jellemzi majd a viszonyokat, amelyek között helytállni csak úgy lehet, ha a felkészülésért felelősöket már ma is jobban megbecsülik.

Sok helyütt kezdik már kapisgálni, hogy a K+F részlegekre jobban oda kell figyelni. Fontos, amit végeznek — mondják —, csakhogy igen nehéz előre megmondani, mennyi haszon lesz munkájukból. Az anyagi dotálásukhoz pedig ezt is jó lenne tudni. Valóbem jogos igénynek mondható, amit a vállalati vezetők kívánnak. A válaszhoz azonban többet kellene foglalkozni a műszaki kutató-fejlesztő tevékenység közgazdasági értékelésével is; olyan számításokat szükséges végezni, amelyek megmutatják a ráfordítások és a keletkező haszon viszonyát.

Mint a magyar közgazdasági szakfolyóiratok is jelzik (Turánszki Miklós tanulmánya például a Közgazdasági Szemlében), e gazdaságossági számítások elterjesztése és alkalmazása ma hazánkban igen nehézkes. A Nyugaton honos számítások közül tulajdonképpen egyik sem használható tökéletesen, lévén, hogy sokfajta termelési költség szubvenciókat is tartalmaz, egyes árakat készakarva eltérítenek. Viszont az bizonyos, hogy a kutatók már ma is célul tűzhetik az olcsóbb, korszerűbb technológiákat, gyártmányokat. anélkül, hogy tudnák, pontosan mennyivel kifizetődőbb eljárásokat, termékeket terveznek.

Igazodni tudnak a követelményhez, hogy a kevésbé munkaerő- és energiaigényes termelést segítsék elő, a gépekhez kevesebb anyagot kelljen felhasználni, megoldódjon a teljes hulladékhasznosítás, az ipar és a mezőgazdaság „környezetbaráttá” váljon.

Képesek-e erre a K+F mérnökök? Előképzettségük alapján bajosan. Hiszen közgazdasági ismeretekkel, sajnos, nem halmozzák el nálunk a műszaki értelmiségieket az egyetemen. Vámos Tibor akadémikus jegyezte meg egyszer, hogy nem javult eleget a helyzet azzal az időszakkal szemben, amikor ők a műszaki egyetemen úgy készítettek konstrukciós feladatokat, hogy az árakkal alig voltak tisztában.

Az új gyártmányok, eljárások nem üzembe helyezésre, hanem tartós használatra, fogyasztásra születnek. Ehhez pedig közgazdasági műveltségre, ha nem általában humán műveltségre is szükség van. Ennek megszerzéséhez még nem nyújt elég alkalmat az egyetemi mérnök-közgazdász kiegészítő szak, s sok más továbbképzési forma. Ezek ugyanis nagyrészt egyéni érdeklődésre méretezett formák, vagyis a saját érdeklődéstől ösztönzött továbbtanulókat elégítik ki.

mm szintézist az általános alapképzésben kellene talán létrehozni. A leendő szakemberek szemléletének formálásával, az elméleti tárgyak iránti rokonszenv élesztésé- vel. Az ilyetén felkészített fejlesztő és kutató mérnökeink bizonyára még eredményesebb, hasznosabb megoldásokká sietnének a vállalatok, a termelő ember segítségére.

K. F.

Szakuzlef — kistermelőknek

A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának leányvállalata Budapesten a Garay téri piacon héttőn új szaküzletet nyitott a kistermelők ellátására. A csarnok emeletén berendezett szaküzletet dr. Dénes Lajos mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adta át.

Egy évvel ezelőtt a fővárosban, a Fehérvári úton nyílott az első olyan szakbolt ahol a kistermelőknek, kiskerttulajdonosoknak nemcsak növényvédő szeneket kínálnak, hanem a díjtalan szaktanácsadást is. Az üzlet azóta népszerű, látogatott lett; 2500 esetben írásban egy-egy és, mintegy 1500 alkalommal szóban adott szakvéleményt védekezési módról, alkalmazott technológiáról. Az új Garay-piaci bolt, amelynek alapterülete lényegesen nagyobb. hasonló feladatra vállalkozik.

Az árusítás mellett a behozott minták alapján megállapítják —, akár laboratóriumi vizsgálattal is — a betegség, illetve a fertőzés eredetét, és egyúttal a növények gyógykezelésére, illetve a fertőzés későbbi megelőzésre is javaslatot tesznek. Az érdeklődők egyúttal megvásárolhatják a növényegészségügyi készítményeket.

A bolthálózatot vidékre is kiterjesztik, a tervek szerint Nyíregyházán, Szolnokon,

Szombathelyen és Szegeden nyílik hasonló rendeltetésű üzlet.

Egyetem és gyár együti működése

Űj fém- és motortisztító olajat fejlesztettek ki a Veszprémi Vegyipari Egyetem Ásványolaj és Széntechnológiai Intézetének munkatársai. A Veko- pex nevű újdonság fellazítja a különbőz fém- és műanyag- felületeken telhalmozódott zsíros, olajos-homokos és egyéb szilárd szennyeződéseket és így azok már vízsugárral is eltávoiíthatók. A Vekopex egyébként korrózió- védő anyagokat is tartalmaz, nem támadja meg a műanyag szigeteléseket, guoni- töméseket, sem pedig az alvázvédő anyagokat.

A széles körű kipróbálás tapasztalatai szerint kiválóan alkalmas személy- és tehergépkocsik, vasútikocsik, valamint mezőgazdasági munkagépek szennyezett felületének tisztítására. A Veszprémi Vegyipari Egyetem szabadalmát a Komáromi Kőolajipari Vállalat hasznosítja. A gyártást már megkezdték.

A Veszprémi Vegyipari Egyetem és a komáromi vállalat több mint két évtizedes együttműködésének egyébként ez csak az egyik gyümölcse. Az elmúlt években már több motorolaj-adalékot fejlesztettek ki a kutatók és azokat már gyártják is. A gyár és az egyetem szocialista együttműködési szerződését most újabb öt évre meghosszabbították.

Glóriával a sárban

A megye legrégibb brigádja

Amikor később is visszalátogattam a beszélgetés színhelyére, az állomásfőnök röviden így summázta a látványt: „Akár a múlt században, most se néz ki különbül az épület. A vonatok már nem a sínen, inkább a „földön” gurulnak, olyan nagy a sár. A változás csak annyi* hogy a kocsik elől elkerültek a lovak.. .*

Valahogy így fest 1986-ban a salgótarjáni nagyállomás átrakodó telepe. Kerülgetve a tócsákat, a süppedős talajon nehezen jutunk el az irodáig, ahol Ferenc Istvánt» a szállítmányozási kirendeltség vezetőjét keressük. Ez a Nógrád Volán felségterülete; vagy féltucat „csigavonallal” jelölt teherautó várakozik a kirakodóhelyek előtt. Közvetlen mellettük lelünk rá a keresett személyre, egy lakájosán berendezett aprócska szobában* Rögtön szemünkbe tűnik néhány oklevél, elismerés, melyen a Május I. MÁV—Volán komplexbrigád neve szerepel. Ferenc István kitartó szorgalommal vezeti a nagyszerű munkacsapatot, akik idén jubilálnak, hiszen éppen húsz éve alakultak meg. Hellyel kínál, és szinte átmenet nélkül kezd mesélni a kezdeti mostoha viszonyokról, arról a könyörtelen munkáról» melyet a „hórukkemberek” végeztek ugyanezen a helyen, de kiábrándító feltételek között.

— Ha p>ontos akarok lenni, nem is húsz éve, hanem huszonkettővel ezelőtt kezdtük a brigádmunkát. Csak akkor másként hívták: munkabrigádnak. Ügy hiszem, hogy a megyében nincs még egy ilyen régi kollektíva, mint a miénk- Amikor aztán szocialista brigáddá szerveződtünk — per- sze egyszerűbb volt a „hórukk” elnevezés —• kezdtünk összerázódni. Nehéz munka volt-' gép nélkül, lovas kocsival és a kirakodás is kézzel történt. Dehogy volt még akkor szó a komplex csapatról, sőt, kifejezetten ellensége volt egymásnak a MÁV és az akkori fuvarozási vállalat. „Aláígértünk” a szállíttató' nak, így vettük el egymástól a piacot. Persze nem lehetett sokáig bírni az örökös harcot, ezért elhatároztuk, hogy kezet fogunk egymással és megosztjuk a >,placcot”„ Azóta

szent a béke. Hogy mikor is volt-.. ’öö táján.

Az együttműködésinek meglett az eredménye. Szerződéseket kötöttek és csökkentették a vagonok kirakodási idejét. 12 óráról eljutottak nyolcig, majd később hatig. Nagy szó volt ez akkoriban! Már csak azért is. mivel a budapesti igazgatóság leg- elavultabb állomásának tartották a városközpont és Zagyvapálfalva közötti „megállót”. Ilyen körülmények hatására sokan itthagyták munkahelyüket, és nehéz volt pótolni őket, A titulus sem tetszett mindenkinek, mármint a „hórukk”» de Ferenc István kitartó agitációval, patrónus keresésével bizonyította előttük: „Ti ugyanolyan emberek vagytok, mint az igazgató,

csak rá más feladatot bíztak.” Az önbizalom segített és

olyan mag alakult ki. akikkel meg lehetett pályázni még a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet is— Az igazgatóm csak úgy

hívott: — Pistukám. Egyszer hívom őt s mondom» hogy szeretnénk elnyerni ezt is, mit szólna hozzá. Megfontolt ember lévén nem felelt mindjárt, csak egy hét múlva.

..Pistukám, rendben van a dolog.” — mondta és nem is támasztott különleges követelményeket, csak hogy úgy dolgozzunk, mint ez idáig. Ez volt 1979'ben és rá egy évre büszkén vehette át a komplex- brigád a kimagasló elismerést.

Az idáig vezető út azonfoaio korántsem volt zökkenőmentes. A „gépesítés” 1970-ben kezdődött, egy daru beszerzésével. Akkoriban stabilizálódott a létszám is, olyan munkások által mint Fülöp József, Gregor István, vagy Kéri Gyula.

— Nem egyszerű feladat a bizalmat megszerezni, egy vezetőnek sem. Én alföldi származású vagyok, 1958-ban kerültem erre a vidékre. Szülőfalumban elismert pá rtrrn+n- kás voltam, most is szégyenkezés nélkül mehetek haza, pedig kemény időket éltünk át. Volt egy tanítóm, 19-es kommunista, úgy hívták: Hevesi János. Felkarolta a szegény származású gyerekeket« beszélt az életről, csak akkor még nem tudtam fölfogni a szavak értelmét. Ez jelentette számomra a táptalajt. Később rájöttem, milyen igazságokat mondott az „öreg”. Salgótarjánban újra el kellett fogadtatnom magamat, de a vártnál könnyebben ment. Ahhoz, hogy ütőképes csapatot fabrikáljon valaki, maga mellé kell állítani a ..húzó” munkásokat és elfogadtatni velük a kitűzött célt, megvalósításának módját. Ügy hiszem ez sikerült. Tizenkilenc kitüntetést mondhatunk magunkénak, többek között háromszoros vállalat kiváló brigád címet és hát a legkedvesebbet, a Népköz- társaság Kiváló Brigádja elismeréstMár csak egy éve van a nyugdíjaskor eléréséig. Most kell abbahagynia, mikor már készülnek a tervek az új átrakodó telep kialakítására. Megszűnik a sár, a bonyolult rakodás, a nehéz fizikai munka. Ilyenkor felmerül a kedés: vajon ki lesz képes átvenni a nehéz irányítói feladatot.

— Két jelöltem is van- de nem tudok választani közülük. Azt is mondhatnák, hogy bármelyik jó lesz, majd visszajössz a csapathoz és segíted őt. Én ezzel úgy vagyok, ha az ember nem tudta megtalálni a megfelelő utódot hatvan év alatt, akkor az utolsó pillanatban már késő- Az illetőnek nem csak a szakmához kell értenie, hanem a szervezéshez, sa emberek meggyőzéséhez. Folytatni a jó kapcsolatot a baglyasi iskolával. az OTP-vel és még sorolhatnám. Annyiban viszont könr.vebb dolga lesz. hogy látványos változásokra számíthat a telepen. A sarat taposó emberek helyett elegáns munkásruhába bújtatott ..hórukkokat” kap majd, de talán új nevet is kitalálnak maguknak. . .

T. Németh László

Evértékeiés a Salgó Cipőipari Szövetkezetnél

Minőség és korszerűség

Jó évet zárt tavaly a Salgó Cipőipari Szövetkezet. Érzékletesen szemlélteti eredményes gazdálkodásukat, hogy a két évvel ezelőttihez képest 30,4 százalékkal nőtt az árbevétel és a tervezett 3 százalékos bérfejlesztés helyett, 4 százalékot könyvelhettek el. Ebben jelentős szerepet játszott a termékösszetétel korszerűsítése, a gazdaságosabb áruk gyártásának előtérbe helyezése, valamint a vezetőségnek az a döntése, hogy elsőbbséget biztosított az exportmegrendeléseknek, üzletkötéseknek.

A szerkezetváltás csökkenést eredményezett a munkavédelmi termékek gyártásában és a szolgáltatási tevékenységben. 1983-hoz képest, majdnem a felét, 1984- hez viszonyítva 77,4 százalékát gyártották tavaly a munkavédelmi áruknak, amelynek elsődleges oka a Csepel Művek csökkentett rendelése volt. Az úgynevezett „párszámos” termelés szintén elmaradást mutatott ki a tervhez képes. de egyes — ebbe a kategóriába tartozó — árucikkek kedvező jövedelmezősége ellensúlyozta a lemaradást.

I

Harminchat, főleg helyben lakó nőnek ad munkalehetőséget a Kallói Vörös Csillag Tsz erdőtaresai tekercselő özemé, ahol villanymotorok állórészének tekercselése folyik az 1 Ikladi Ipari Műszergyár részére. (báb—)

A bruttó termelési érték 8 százalékkal, az előző évhez viszonyítva, 27 százalékkal volt magasabb, mint amit az év elején kalkuláltak. Legjövedelmezőbb portékáik közé tartozott a női vászoncipő, a balerinacipő. a csizma, valamint a férfiszandál. Jövedelmezőségüket viszont rontotta a fapapucs, a méretes cipő és a lánykaszandál gyátása.

Mindent egybevetve, a tervezett nyereséget 25,4 százalékkal szárnyalták túl, annak ellenére, hogy az alap és segédanyagok szállítói időnként _ .jelentős késésekkel hátráltat-. | tűk a Salgó Cipőipari Szö- ! vetkezet munkáját. A PEMÜ j és a Pécsi Bőrgyár ütemezés- ; tői eltérő szállításai jelentős kötbérfizetésre kényszerítet- : ték a vállalatot.

Korlátozott fejlesztési lehe- f tőségeik miatt jelentős be. ruházás mindössze, a dolgozók pihenését szolgáló berekfürdői üdülő áttelepítésére irányult. A géppark technikai színvonala számottevően nem változott. Sőt, állóeszközeik egy részét csökkentették, amelynek hosszú távon hasznot hozó példája a Karancs- völgvi Építőipari Szövetkezettel kötött kooperációjuk.

Idei elképzeléseikben hangsúlyt kap a piacpolitikai el- képzélések megvalósítása, igazodva a vevők igényéhez és a megkötött szállítási szerződésekhez. Várhatóan növekszik a közvetett export mennyisége, bár szeretnék elérni. hogy közbülső állomás nélkül kerüljenek ki termékeik a lengyel és az NDK piacra.