Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

Uzsonna 1937-ben Távvezeték-szerelés (1962) Háromszáz fotó Rév Miklóstól Nyolcvanadik életévébe lépett Rév Miklós, a MAFIRT, a Szabad Nép és a Népszabadság egykori, sokoldalú fotóriportére. aki hazai, európai riportképei­vel és távol'keleti, egzoti" kus országokban készített riportsorozataival vált is* mértté. Rév Miklós fotói, amolyan életmű*kiállítás összegzésében, a Műcsar­nok három termében látha* tók. Fényképezni még gyér* mekkorában kezdett, noha szegénysorsú családjában senki nem irányította, nem támogatta e kedvtelését. 'Amatőrként kiállított a Sw rkrfcta Képzőművészek Csoportjával. Egyik képét, a fűtés szellőzőrácsán me* legedő munkás fotóját a rendőrség eltávolította a kiállításról. Fényképezett mindenütt, ahol csak meg­fordult. Behívták katoná­nak, bártan évig egy tűn* tetőtábor munkaszolgálata" sa volt Gépét ott is sűrűn használta; rongyos munka* szolgálatosokat ábrázol, az a fotó, amely — ki tudja, mi módon — elkerült Ang­liába, ahol megjelentették egy lapban. Itthon sokáig nyomoztak, ki lehetett a fo* tó szerkője. A felszabadulás után a MAFIRT igazgatója — ismerve Rév Miklós képes* ségeit — elküldte a még amatőr fotóst Tatabányára, készítsen bányászriportot a széncsatáról. Sokszor rep* redukálták azt a kockát, amelyen a besszakadt fö* démgerenda alatt dolgoznak a bányászok, 1947-ben a MAFIRT igazgatója lett. 1948*ban áthelyezték a Sza* bad Néphez, fotórovat ve* ze tőnek. E lapnál dolgozott 26 évig, nyugdíjba vonulásáig. Közben bejárta az országot, a világot. Az első nagy útja 1955*ben Kínába vezetett. Két hónapig éjjel-nappal fényképezte a tájat, a váró* sokat, az embereket. Utazásáról a Corvina Ki* adónál megelent A nagy* faltól a Csendes-óceánig cí* mű fotóalbumában számolt be. Egy Csepel teherautót bemutató útjára, Ti bet be kísért el. Ebből az útból is könyv született. Patkó Im­rével a saját költségükön utaztak Vietnamba, a Képzőművészeti Alap Ki* adó megbízásából. Két kö* tét jegyzi útjukat: az egyik, a Vietnam művészete utóbb hat nyelven is megjelent. Eljutott Mongóliába, be* járta Európa országait, —; mindenhonnan fényképek sokaságával tért vissza. A Corvina felkérésére Buda* pest albumot készített 130 képpel, — a kötet hat év alatt hét kiadást ért meg, s nyolc nyelven kinyomtat* ták. Minden kiadásnál vál* toztatta a képanyagot. Ebből a sokoldalú élet* műből állt össze Rév Mik* lós Műcsarnok-beli fotó* kiállítása. Az első teremben 1923*tól 1.945‘ig készült képei láthatók. A következő teremben a felszabadulástól napjainkig terjedő idő ké' pi dokumentumai sorakoz* nak, a MAFIRT fiatal rí* porterének fotói, a Szabad Nép fényképészének pá* toszos, szocreáHhletésö kér pei. a Népszabadság ripor­terének mozgalmas, kar rakteres felvételei. A harmadik terem az trta* zások emlékeit idézi — Ki* nából, Vietnamból, Mon* góliából, Párizsból, Lon­donból, Prágából, Varsó­ból hozott üzeneteket. A középső fair»» egy tabló hí­rességek, poRfikttsok, mű­vészek, írók, közéleti em­berek — Tito, Szuka rno, Dimitrov, Lukács György, Kunffy Lajos, Domanov* szfey Endre, Pór Bertalan, Czóbel Béla, Glatz Oszkár, Gagarin, Tyereskova, Sr queros — arcképével. Rendhagyó módon elren­dezve, háromszáz fotó Rév Miklóstól. (Kádár) Ismét filmgtóbusz A Tavaszi Fesztivál mel­lett jelentős eseménysorozat lesz ebben az évben is a Filmglóbusz, amelynek ren­dezvényei három fő program keretében foglalhatók. Közü­lük a legnagyobb a Válogatás a nemzetközi és a nemzeti fesztiválok díjnyertes alkotá­saiból. Huszonhét film szere­pel ebben a programban, amely március 20-ám kezdő­dik. Valamennyi produkciót itt most nem sorolunk fel: csupán néhány címet raga­dunk ka a gazdag kínálatból. A díjnyertes szovjet filmek között van a Végtelen nappa­lok és a Gyermekkorunk tan­gója. Bolgár alkotás az I. Borisz, míg a Balkán Expressz, a jugoszláv film­gyártást képviseli. öt Oscar-díj nvertese az amerikai Becéző szavak, amelynek főszereneit Shirlev McLaine. Debra Winger és Jack Nicholson alakítja. Az amerikai filmek közül említ­sük még meg Woodv Allen művét, a címe: Broadway Dannv Rose. Allen partnere Mia Farrow. Az Indiana Jones című filmet Steven Sói el berg, George Lucas és Harrison Ford neve fémjelzi. A rég nem látott Sophia Loren, a főszereplője a Sze­münk fénye című olasz film­nek, amelyben az egyik fia a partnere. Wemer Hérzog neves NSZK-beli rendező haizai szí­nekben készítette Ahol a zöld hangyák álmodnak cí­mű különös filmjét, amelynek színhelye Ausztrálba. A Co­ca-Cola kölyök viszont auszt­rál film, rendezője a jugo­szláv Dusán Makavejev. Sze­repel még a válogatásban a többi között a botswanaii Hóbortos népség. TI. a ko­lumbiai Keselvűket nem te­metnek naponta, valamint az örült család című japán víg­játék. Március 13—19. között ren­dezik meg hazánkban a fran­cia filmhetet, amelyre mű­vészdelegáoiiőt várnak. Claude Plnoéeau rendező, Sophie Manceau és Michel Blanc színművészek érkezését vár­juk. A filmhét nyitóelőadásán a Ne vedd él tőlem a Na­pot című produkció szerepéi, amelynek Michel Blanc a fő­szereplője. A filmhét műsorán lesz még Pinoteau A hetedük célpont, Alain Renais Hábo­rús szerelem című filmje, va­lamint a Tangó: Gardel száműzetése. (erdős) I PINTÉR LAJOS: SANZON Milyen világ ez, micsoda világ, a kés élét próbálom; ujjam bögyét, na vágd. Futva jön a kerten át anyám, kisfiam, kiáltja, mit csinálsz. A kertkapu, mint ingnyak nyitva áll, befut egy csibe, hangja cérnaszál. Követ kapok föl, tompa puffanás, a gyönge csibe-hát úgy dong, akár a föld. Biciklijén a postás szellőcske tovaszáll. Nem hozott ma hírt, esőt, sem levelet. Milyen világ ez, micsoda világ, lapjára tedd a kést, az ujjad meg ne vágd. KONCZEK JÓZSEF: MÉGIS Elhagynak engem az emlékek, és szemközt vagyok a delet ragyogó nappal, arcokba, tekintetekbe nem mélyed, önmagát vizslatja csendes indulattal az ember. Majd összehajol fejem a magukban beszélgető napraforgókkal, együtt élni át, hogy a kertek alól e nyílt ég alá kifutó domboldal milyen boldog a záporozó fényben, tükrös magasság alatt a lábához néző seregét őrzi. mint aki sorsot érlel, a hűségesekét, a közös emlékezetét. De engem elhagynak az emlékek, utánuk megyek a csendes menetben, fedetlen lélekkel lépdelek, mint aki mindent, örökre megértett mondja, mégis, a történetet. RÓZSA ENDRE: HARAG Akárhol belépsz egy ajtón, vakolathulló csend fogad; a kilincs hűs hala felkap a szívedig, valahol nagyon mélyen gondolsz most rám: szemed behunyod, tekinteted nyoma a légben kifehéredik, gyertyád mélyéből tetszhalott láng röppen fel hirtelen, csőrében gyűrűként tartja a sötétséget — még feketébb gyűrűt tartogat számodra az éj; mely íme, engem is éget. Ablakom alatt körben homokórák a topolyafák; levelük sárga kupacba lassúdan pereg, bárhova mennék, ahol fagy fürkész terepszín szemévet, azt hihetném: a te szemed — míg százig számolok magamban, az örök por harangja kongat... Lekapcsolhatom lámpám; egyetlen láng köré ülepedik a kristályos ég ... Zárd kulcsra ajtód, ha vársz rám! Nemcsak a magam ne­vében elmél­kedem alább. Századunk harmincas évei során vi" tágraszerencsétlenkedett fér­fitársaimat is képviselem, amikor ecsetelni kezdem fel­nőtt lányainkkal kapcsolatos helyzetünket. Közelebbről azt, hogy miként kell visel­nünk magiunkat, ha óhajt­juk, hogy ránk figyeljenek. Akadnak persze közülünk ■— ó boldog együgyűség. il­letve sajánlatos beképzelt­ség — oly atyák, kik érezni kezdték, úgy a felsőáltalános Iskolai matektanul® bekö­vetkezte idején, hogy tudó­én anyaikkal valami nem stimmel. Ettől kezdve az­tán engesztelhetetlenül szor­galmazták, hogy leányunk, s általában ki-ki tisztelje a te­kintélyüket Vagyis azt, amiért senki nem süvegei meg senkit. Kivéve, ha maga is a tekintélytiszte­lők ostoba és álszent cso­portjához szeretne tartozni; *ninél hamarább. Ezekkel az atyákkal nem telnék mit kezdeni. Én a lehetetlen, vagyis a tekin­télyre köpő apákat szeret­ném pártolni, eszmefuttatá­som alatt. A félelemből-sze- retés megkívánása. vala­mint a kicsikart alázat — melyek a tekintélytisztelet rögös útját szegélyező vi- Besárkok — különben és egy* Iszlai Zoltán: LE met: szeriben ismét lázadó fiatallá tesz­Ami pedig se barázdáit ko­romhoz, se tisztes homlo­komhoz nem illene. Megy viszont az a javas­latom, hogy őrizzük meg fi­atalosan könnyed tartásun­kat. Többféle értelemben. Sn bár — például — rendelke­zem úgynevezett tenisz kö­nyökkel, noha sem tenisze­ző, sem pedig egyéb dobó-, ütő*, vagy pofozóatléta nem voltam, életem útját emelt fővel járom- Hisz a könyök­ízületek kopása könnyebben leleplezhető, mint mondjuk egy gerincporcé, mitől bár­mi fiatalos lélekben is valaki, mint mi barátaim, testében alkalmasint hétrét görnyed. Illik ezenfelül, töretlen kortalanságunkat bebizonyí­tandó, folyamatosan meg­őriznem, sőt gyarapítanunk előző korszakainkból ránk­maradt szerelmeink számát. Jó időbeosztással ez sem kifejezetten boszorkányos konzerváló cselekménysoro­zat. Legfeljebb olykor Időt rabol. A tervszerűen beosz­tott hozzáírni llő nőkkel nem­csak randevúzni, hanem beszélgetni is kell. Lévén mióta csak úgy sza­badon megismerkedtünk ve­lük tizenkét huszonkét-har- mincegy éve, ők is megértek egyet s mórt férjeikkel, gyer­mekeikkel, és hangsúlyoz­nám : kisun okainkkal éle­tükben. Amiről bennünket föltétlenül (helyesebben is­meretségünk, barátságunk folytatásának föltételeként), úgy tetszik, tudósítaniok kell. Valljuk be: ők választ­ják a megerőltetőbb dina­mikát kellemes találkozá­sainkon ■ Kiemelkedően elengedhe­tetlen továbbá, hogy rugal­masságunk tudósítandó, ne maradjak el — igen, igen kedves lehetetlen atyacár- saám, ne maradjatok el ti se — munkálkodni szókin­csetek fölfrissítésén. Ha va­laki olyan szavakat használ közületek beszéde közben, mint mondjuk — a végén kezdve — cinterem, porko­láb. lajbi, pendely, regruta, górcső, bodnár, és még so­rolhatnám, az önkéntelenül elárulja valódi korát. Hiá­ba vesz föl hozzá egyujjnyi széles bőr nyakkendőt, ami pillanatnyilag a divat. Nem rí ellenben ki annyi­ra a lentibb évjáratúak kö­zül, ha szókészletét onnan eleveníti föl. Teszem azt klí­mába jár, de ott sem len­csével fizet, mert nem hagy­ja maivinra venni ma­gát, inkább még ő az ófir- nyák, akkor is, ha plam.kol, de akikor pláne, ha hébe-kor- ba eléri a pléh. amitől bi­zony oda lesz a sápi, és hiá­ba minden szalmázás. Fiatal fiatallányosapának maradni nem könnyű hát. Még nehezebb, ha az em­ber sajnálatosan politizál, is! Csínján kell bánni. kü­lönösen reggelizés közben az olyan fejtegetésekkel, ame­lyek netán a görög helyzet­re vonatkoznak- Fontoljuk meg, mit adunk elő hideg tejét zacskóból szívó leánya­inknak, amikor mellékesen kifejtjük, hogy Görögország­ban azért bontakozott ki erőteljes sztrájkmozgalom, mert Andreasiz Papandreu leértékelte a drachmát, hogy ily módon megállítsa a ro­hamosan növekvő inflációt. Enyhén fejezem ki maga­mat, ha hígtojásevés közben ilyesmikről társalogva a re- ám vetett tekintetből a „sze­gény agyalágyult” összetett jelzőt vélem kiolvasni. Egy fiatalos külsejét és szellemét megőrző, lehetet­len, ám igyekvő apának ügyelnie kell arra is, ho^y fiatal leánya kortársaival miként közlekedik. A sport­pályákon és uszodákban a találkozást mellőznie kell, különösen a leány fiúkor- társaival, mert ott ugye ak­kor az is kiderül, hogy mi a helyzet az állóképességgel, ha állaga csendes kocogásban — változatlannak mutatkozik. Leánykortársakkal is jobb, ha zárt helyen elegyedik szó­ba az ember. A virágos ré­tek, s a kies ligetek tudniil­lik tágasak. Ha egy ifjú le­ánycsapat megiramodik jó­kedvében, akkor is illendő azon utolérni őket- S akkor, is gyalog, ha lent az erdei úton készen áll az autó, mellyel a három csivitelő ba­rátnőt gálánsán elvitted kirándulni. A tavaszi gólyahír szapora szedése a másfél meredek órányira található várrom alatt úgyszintén nem aján­lott foglalatosság, atyatár­saim. II;} j* ajánlhatnék ItIiI 10 hát magam­nak, tisztelt lehetetlen (mert az idő megállítására speku­láló) atyatársak, itt a vénség s fiatalság mezsgyéjén lé* becoiva, amikor még egy da­rabig, vagy csak eddig a kis örökkévalóságig egyenlő partnerei akartok lenni lá­nyaitoknak, sudáran rezgő nyárfácskáitoknak? Elsőb­ben megint azt, hogy ne bai* mólódj átok a méltóságotok­kal ! Ha törődtök vele, a Iá* nyok menthetetlenül kirö­högnek. és első látásra le­mondanak rólatok, akárhogy akartok nekik imponálni. Másodjára én a helyetek­ben megkockáztatnám, hogy fölkapaszkodj atak a rom aia, tavaszi gólyahírt kergetni, a hólétől még mindig harma­tos hegyoldalakon. Ha közben elcsúsztok, és bordát törtök, ott garantá­lom, hogy a figyelem tartó­san reátok irányul. A bordatörés tünetei elég­gé hasonlítanak az infarktu­séra, és arra, olykor még a fiatalok is fölkapják a fejű- keit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom