Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-13 / 37. szám
i Vízválasztó brigád — Élcelődtek már a furcsa révválasztáson? — Igen. Hiszen megszou kott, hogy a brigádok tevékenységüknek megfelelően, egv híres emberről, vagy eseményről nevezik el magukat. Mi szakítottunk ezzel a formával, és mivel gyárunk környezetét így ismeri a város, ezért ezt a földrajzi nevet választottuk. — A dolgozók körében lehet furcsa kicsengése is ... — Valóban így van, mivel a brigád tagjai kivétel nélkül vezető beosztású, vagy műszaki, adminisztratív területről verbuválódtak. Sokan azt mondják, hogy már a névválasztás is elhatárol minket a fizikai munkát végző dolgozók körétől. Nem erről van szó! Sehol nincs előírva, hogy földrajzi nevet nem lehet felvenni. Tehát pusztán formaságról beszélhetünk — magyarázza a szokatlan „gyakorlatot” dr. Kollár Mihály, a Salgótarjáni Ötvözetgyár jogtanácsosa, egyben az említett brigád vezetője. A 12 tagú csapat 1984 februárjában alakult önálló vezetőkből, előadókból és nagyrészt a tervosztály dolgozóiból. Közösen — összej ártunk kávézni — magyarázza a „merész” vállalkozás első pillanatait —, és menet közben született az elhatározás, hogy alakítsunk munkakollektívát. Persze ennél komolyabb indítékunk is volt: mindnyájan aktív társadalmi életet élünk és szerepelünk különböző fórumokon. Úgy gondoltuk, nagyobb visszhangja lenne elképzeléseinknek, ha közös platformon lépnénk fel. Hogy jobban megvilágítsam, a munkavállalásainkban tükröződő feladatok nagyobb súllyal esnek latba, mint az egyszeri szóba öntött törekvések. Dr. Kollár Mihály, a brigádmozgalom új színét látja * hozzájuk hasonló kezdeményezésben. Esetleg a többieknek is megmutathatja a fejlődés útját, csak komolyan kell venni a korábban megfogalmazott célokat. A mozgalomba sok olyan tevékenység belefér, amely nem függ össze a közvetlen munkával. Oldódik a főnök-beosztott viszony, hiszen mindenkinek lehetősége nyílik az őszinte megnyilvánulásra. Ezáltal megmozgat belső tartalékokat. melyeket aztán termelőerőként kamatoztathat a vállalat. Szabadnapon is — Ami az átlagos brigádélethez képest új vonás törekvéseinkben, vállalásainkban, az a feladatok lényegéből következik és összefügg közéleti ténykedéseinkkel — magyarázza. — Tavaly például a tervosztály dolgozói felülvizsgálták a termelési árakat, nem kímélve szabadnapjaikat sem. összesen 175 óra társadalmi munkát végeztünk, melyben természetesen szerepelt parkosítás, óvodák, iskolák patronálása, takarítás, játszóterek gondozása. Személyesen is szeretnék példát mutatni a most kovácsolódó csapatnak, ezért, ha csak lehet, sok megmozdulásban részt veszek. Ezek között jócskán előfordul műveltségi verseny, író-olvasó találkozó. „Ki mit tud a sportmozgalomról”, VIT-vetélkedő, de ott voltak a brigádtagok a fegyveres erők napján rendezett lövészversenyen, melyen a női csapat harmadik, a gyermekeikből álló együttes pedig az első helyen végzétt. A közéletben való aktív szereplést jelzi, hogy brigádjukból többen tagjai a vállalat különféle magas szintű szervezetének. — Sőt, nemcsak a gyáron belül, hanem a kapukon túl is vállalnak társadalmi megbízatást munkatársaink. Van, aki a lakóhelyén tanácstag, vagy a sportéletben tisztség- viselő. Tudja, valamikor sportújságíró szerettem volna lenni. Az indíttatást egy világhírű esemény váltotta ki bennem, mégpedig az 1953-as labdarúgó-szenzáció: 6—3-ra győzte le a a magyar csapat az angolokat. A sporttal azóta is kapcsolatban állok: tagja vagyok a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottságának. Fiaimból szeretnék aktív sportembert nevelni, s hogy nem alaptalanul, azt mutatja síszeretetünk. Többnyire feleségem fuvarozza őket a közeli pályákra. A vízválasztó brigád tagjai gyakran kilátogatnak nyugdíjas kollégájukhoz; Kovács István Gedőc-tetői hét végi háza már látott néhány kellemes délutánt, amelyen olyan „mesterszakácsok” állították össze a menüt, mint Csincsik Istvánná, vagy Cser- nák Judit. A szabad idő egyeztetése egyébként nehéz feladat, hiszen két-három gyerekes családokról van szó. Véleményeket kérve Dr. Kollár Mihály 1981-től dolgozik az ötvözetgyárban. A kollektíva azonnal befogadta, mivel személyében magas műveltségű. szerteágazó érdeklődésű embert ismertek meg. Részt vesz a vállalati tanács munkájában, sőt feladatot jelentett számára az előkészítés is. Hatodmagával járta végig a gyár valamennyi dolgozóját, kikérve véleményüket az új vezetési formára történő átállásról. — A múlt év valameny- nyiünk számára zsúfolt volt, s ez kihatott a brigádéletre is — mondja végül. — Több szervezetnek volt tisztújító fóruma, gyűlése, vagy az ezekre való előkészületek vették el időnk nagy részét. Remélem, a „gyengébb” esztendő után erősíteni tudunk, és eredményesen pályázzuk meg a brigádéletben mértékadó zöld fokozatot. T. Németh László Korszerűsít az áfész Csinosakban — több bevétel...? Nem mai keletű a megállapítás, hogy Nógrád megyében az általános fogyasztási szövetkezetek birtokában lévő vendéglátóhelyek és -boltok állaga —, főként a kistelepüléseken — ugyancsak leromlott. Évekkel ezelőtt megkezdődött a SZÖVOSZ és a megyei tanács hathatós támogatásával ezeknek a kicsi, de az adott település szempontjából nagyon fontos, üzleteknek a felújítása. Amit tavaly..; Az Érsekvadkert és Vidéke Áfész tulajdonában tizenhárom vendéglátóhely és több mint harminc kiskereskedelmi egység található. A hat község — Hont, Ipolyvece, Dejtár, Patak, Drégelypalánk és Érsekvadkert — mindegyikében található ABC- vagy vegyesbolt, italbolt és egykét helyen melegkonyhás étterem is. Tavaly a honti, az ipolyvecei és a pataki élelmiszerboltot újították föl hétszázezer forintért. Drégely- palánkon a TÜZÉP-telep hídmérlegét fejezték be, a számlán háromszázezer forint szerepelt. Dejtáron már hónapokkal ezelőtt kemény intézkedést hozott a KÖJÁL a falatozó ügyében: bezáratták, mert az előírásoknak nem feleltek meg a berendezések, a működési feltételek. A váratlan munka — terven felül — háromszázezer forint kiadást jelentett, amiért bővítették, korszerűsítették az egységet: Február eleje óta ismét várja a vendégeket. Az idén pedig... Az új esztendőben sincsenek kisebb tervei az érsekvadkerti áfész vezetőinek. Szándékuk szerint, a SZÖVOSZ és a megyei tanács támogatását is beleszámítva, a rekonstrukció folytatására kétmillió forintjuk lesz, aminek közel fele a szövetkezet saját ereje. Ebből a pénzből az ipolyvecei italbolt átalakítását kívánják —, többek között — — megoldani, ami után az harmadosztályú büféként működhetne tovább, a korábbinál sokkal kulturáltabb körülmények között. Zselici merinó Új magyar juhfajta született Baranyában: a zselici merinó. Névadója: a zselici dombokon gazdálkodó Szent- lászlói Búzakalász Tsz, amely 1981-ben kezdte, meg a fajta- átalakító keresztezéseket. A törekvés saz, hogy az eddiginél jobb minőségű, hosszabb és erősebb szálú gyapjút tudjanak szállítani a feldolgozó iparnak. A céltudatos tenyésztői munka eredményeként létrejött az első zselici merinó nyáj: 250 gömböly- ded formájú, hosszú bundájú birka. A juhtenyésztő baranyai üzemek társaságot alakítottak az ágazat erőteljesebb fejlesztése érdekében. Az együttműködésben 12 szövetkezeti és állami gazdaság vesz részt, összesen, mintegy húszezer anyabirkával. A tenyésztő társaság vezetője a Szentlászlói Búzakalász Tsz, amely a juhállomány egyötödét mondhatja a magáénak, és így meghatározó szerepet játszik a kooperációban. Szántóföldjei gyenge minőségűek, ugyanakkor kiterjedt legelői vannak, létfontosságú tehát a termelőszövetkezet számára a juhászat fejlesztése. A feldolgozó ipar régi gondja, hogy a hazánkban elterjedt — egyébként kedvező tulajdonságú — magyar fésűs merinó rövid gyapjút ad: alig hat centiméter a szálhosszúsága. A szentlászlói szakemberek a fésűs meri. nőt különböző külföldi fajtákkal keresztezték, elsősorban az Angliában kinemesített kenttel, amelynek kétszer olyan hosszú a gyapja, mint a mi birkáinké. Az öt éve tartó munkát siker koronázta: a zselici merinó tulajdonságai minden vonatkozásban felülmúlják a magyar fésűs merinóét. A zselici merinóról átlagosan öt és fél kiló gyapjút nyírnak, egy-másfél kilóval többet, mint a fésűs merinóról, s ami ennél is lényegesebb: a szálhosszúság kilenctíz centiméterre nőtt. Ennek köszönhetően a fésülhető gyapjú aránya —, ami a fésűs merinónál legfeljebb 50 százalék — a zselici juhnál eléri a 80 százalékot. nyos és kulturális élet képviselőivel. A kongviseletében. Hartly Jánosné, pedagógus mb-titkár Agner Gyula SZMT vezető titkár Mede Béla, KPVDSZ mb titkár Kanyó Béla, MEDOSZ mbtitkár j Bodor Lászlóné, közalkalma- I zottak mb-titkár . Merlák titkár Ervin, SKÜ szbVarga Tibor, a vendéglátó, ipari vállalat felszolgálója Kriston István, Nógrád Volán szb-titkár Gólyán Pálné, az Ipoly Bú. torgyár kárpitosa 11 szakszervezetek XXV. kongresszusának menyei küldöttei Holnap kezdi meg munkáját a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. Az ága. zati szakszervezetek megválasztották küldötteiket. összesen 803 főt. akik az országos fórumon képviselik az orszáa valamennyi gazdálkodó egységében dolgozókat. A küldöttek mellett 580 meghívottra is számítanak, külföldi társszervezetektől pedig mintegy százan jelezték érkezésüket. A jelentős eseményről 80 hazai és 70 határon túli újságíró tudósítja lapjait. A tanácskozás szüneteiben Gáspár Sándor, a SZOT elnöke találkozik a megyei pártbizottságok első titkáraival, veteránokkal, valamint a magyar művészeti, tudomáresszus túl azon, hogy szervezeti életünk kiemelkedő eseménye, olyan fontos kérdésekre keresi a választ, hogyan töltötte be szerepét a magyar szakszervezet, milyen eredményesen segítették a gazdasági építőmunkát és eközben hogyan érvényesítették tagságuk érdekeit. Megyénket 12 tagú küldöttcsoport képviseli és hét meghívott vendég. Közöttük Géczi. János, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára és Ágner Gyula a SZMT vezető titkára. Az alábbiakban kör. öljük a küldöttek névsorát, kívánva eredményes munkál szükebb hazánk, Nógrád képHammerné Nagy Éva, az öblösüveggyár szb-titkára Vályi László, Nógrádi Szén- I.ehorzky Béláné, a szécsényi bányák kányási brigád veze-f ELZETT munkása tője A következe télre: irhacsizma Még itt a nyakunkon a hó, a fagy. de a Salgó Cipőipari Szövetkezetben már a következő szezonra készülnek. Biztos nagy divat lesz a salgótarjáni üzemből kikerülő irhacsizma. A kikészített fekete, szürke. konyakszín, piros színű báránybőrt a Pannoni Szőrmeipari Vállalat szállítja. Salgótarjánban úgy szeretnék megcélozni az „olasz” minőséget, hogy a vásárlóknak túlságosan mélyre ne kelljen belenyúlniuk a pénztárcába. A tavalyi sikeres kísérleti gyártás után az idén megkétszerezik a roppant kényelmes és pillekönnyű, kaliforniai eljárással készült férficipők, és a Tarjánban most először gyártott, de üzletileg nagyon bevált lánykacsizmák mennyiségét. Mindent összevetve a salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezet 1986-ban mintegy negyedmillió pár lábbelit kíván kibocsátani, aminek az egyharmada — a tavalyihoz hasonlóan — exportra kerül. NQGRAD — 1986. február 13., csütörtök A
