Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

Kuborczlk Albinné, a téesz cipőüzemének egyik dolgozója A Páva Ruhagyárban Bodor Pálné vasalja az exportingeket Az iskola büszkesége az audiovizuális laboratórium A település egyik mozgatórugója a Ganz-MÄVAG üzeme A nováki lakótelep munkásoknak ad otthont KÖTELESSÉG Mátraterenve. A távolabb élő ember néha gondolkodó­ba esik, milyen falucsopor­tot is takar ez az elnevezés, amely 1984. január elsején született a közigazgatás kor­szerűsítésekor. Nem így az itt lakók. Homokterenye, Mátra- novák és Nádújfalu, mintegy 5500 lakója természetesnek ve­szi, hogy eztán közös kalap­ból, közös irányítással folyik a gazdálkodás, a területépí­tés, homokterenyei székhely- lyel. Természetesnek veszi, hiszen a három község össze­épült, nagyközségi rangot ka­pott. Ezzel együtt megnöve­kedtek a feladatok, amelyek csak együttes erővel valósít­hatók meg. Amikor betoppanunk a ta­nácsra, Csikó István Béla el­nök és Szabó Nándor vb- titkár éppen adatokat, ter­veket egyeztetnek. — Azon dolgozunk, hogy olyan körülményeket teremt­sünk, amelyek alapját ké­pezheti a színvonalas élet­nek — mondja az elnök, majd így. folytatja — igaz, eddigi erőfeszítéseink is erre irá­nyultak. Ha az eredménye­inkről rövid számvetést aka­runk készíteni, vissza kell mennünk az V. ötéves terv­hez. Ebben az időszakban valósult meg. mintegy 50 szá­zalékban a vezetékes ivóvíz, a belvízrendezésre ötmillió forintot költöttünk. A VI. ötéves tervben nagy gondot fordítottunk az útfelújításra, valamennyi községrész ará­nyosan részesült az erre szánt négymillió forintból. Sőt, azt is mondhatnám, a székhely­községnek jutott belőle a legkevesebb. Mikor érzi jól magát a la­kosság egy faluban, vagy nagyközségben? Ha az alap­ellátás megfelelő, kielégíti az igényeket. Tudták ezt a mát- raterenyei tanács vezetői is, amikor szorgalmazták az or­vosi rendelők — számuk öt — műszerezettségének fej­lesztését. EKG-berendezést, Bakos Sándor fogászati széket vásároltak, négy tanteremmel bővítették az általános iskolát, korsze­rűsítették a kereskedelmi el­látást, jóllehet, ahogyan az elnök megjegyzi, itt még bő­ven akad tennivaló. Aztán nem dicsekvéskép­pen, de a patrióták büszke­ségével terveket rak elénk, a nagyközség összevont rende­zési tervét, amely az ország­ban ebben a kategóriában az elsők között készült el, még­hozzá nem is akármilyen tá­mogatással. A megyei tanács, a Belkereskedelmi, az Épí­tési és Városfejlesztési Mi­nisztérium, valamint az Ál­lami Ifjúsági Bizottság finan­szírozta az egymillió forintot érő tervet. — Amely természetesen heBszú távra szól és nem lesz belőle valóság egyik napról a másikra — teszi hozzá Sza­bó Nándor. — A VII. ötéves terv első lépése a családiház­építés lesz. Csaknem száz közművesített telket szeret­nénk kialakítani, az építési kedv növeléséhez kedvezmé­nyeket, kölcsönöket adunk a nagycsaládosoknak, az arra rászorulóknak. Legnagyobb feladatunk a vezetékes ivó- vízhálózat megépítése Ho- mokcerenye és Nádújfalu községrészekben, amely hat­vanmillió forintot igényel. A településfejlesztési hozzá­járulás egy részét — csalá­donként 600 forint — erre fordítjuk a lakosság egyet­értésével. De már most tar­talékolunk a pénzükből a megépülő új ABC-áruházhoz. Miközbsn nézegetjük az asz­talon elénk táruló jövőt, a papírra álmodott, valóban korszerű Ijözségköz.pontot, a tanács udvarára begördül a „jelen”, egy sárga terepjáró alakjában, pontos nevén egy Rába 15 típusú kistraktor. Felkapjuk a fejünket, hát ez mire? Kotroczó Béla A titkár elneveti magát: — Igen, ez már kézzel fogható valóság. A kis járgányt „ak­tív társadalmi munkásnak” is nevezhetnénk, mert tud jár­dát, utat tisztítani, locsol, füvet kaszál, „ért” a föld­munkákhoz. Segít az árok­ásásban, parkosításban. Honnan született az ötlet? Eddig a terület gazdasági egy­ségei adták kölcsön a szállí­tóeszközeiket, ha tehették. A tanács vezetői a kiszolgálta­tottság oldására vásárolták a terepjárót. Félreértés ne es­sék! Ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne a község és az itt működő gyárak, üzemek kap­csolata. Sőt! Az. együttgon­dolkodás, az együttcselekvés a jellemző. Amely érdeke a gyárnak, érdeke a település­nek is. Jól példázza ezt a ké­szülő sportöltöző, amelyhez a tanács 15í> ezer forintot, a ganzosok 'négymilliót adtak. De ide sorolhatnánk a Sver­mek intézmények támogatását, az utak, hidak felújítását is. Jobban megy a munka, na­gyobb az intenzitás, ha a la­kóhelyen minden rendben van. Ezt a gondolatot már Ba­kos Sándor, a gyár pártbizott­ságának titkára fogalmazza meg, akit a mozgalmi házban találtunk, éppen területi párt­vezetőségi ülésen. Egyfajta szimbóluma is lehet az együtt­működésnek ez a találkozó. Azonnal érthetővé válik, ha felsoroljuk a résztvevőket, kik, milyen területet képvi­selnek. A tárgyaló felek te­hát: Kotroczó Béla, a terü­leti pártbizottság titkára, Bakos Sándor, a Ganzból, Sótér László, a helyi terme- lőszövetkezettől, Kecskés Bé- láné, a Páva Ruhagyár já- nosaknai üzemének pártveze- tőségi titkára, Fodor Istvánná politikai munkatárs és ter­mészetesen a tanács elnöke. — Minden hétfőn össze­dugjuk a fejünket és meg­Sótér László tárgyaljuk az aktuális kérdé­seket. Nem csak az ideológiai munka kerül terítékre, ha­nem a gazdaságok, a telepü­lésfejlesztés gondjai is — mondja Kotroczó Béla, majd így folytatja: — Bányászvi­dék a miénk, jelentős mun­kásmozgalmi múlttal, hagyo­mányokkal- A területen 730 párttagot tartunk nyilván. Elég nagy feladat, mert a munkahelyi bizottságok, az alapszervezetek, a lakóhelyi pártalapszervezetek tevékeny­ségét koordináljuk. Elmond­hatjuk, hogy az iparszerke­zet átalakulásával együtt for­málódott az emberek szemlé­lete. A bánya szanálása után egy kis megtorpanás volt ta­pasztalható, de aztán a ganz, a Páva Ruhagyár, amely csaknem ötszáz asszonynak ad kenyeret, később a tsz melléküzemágai újabb ked­vet, lendületet adtak. Fodor Istvánná korábban 18 évig pedagógus volt a he­lyi iskolában, így jellemzi a- mátraterenyei embert: — Láttak korszerű, takaros csa­ládi házakat, de azt is tud- niok kell, hogy ma már lak­ják is az emberek- Megszűnt a nyárikonyha-szemlélet, vál­tozott az életmód. A lakók nemcsak önmagukkal, a fa­lujukkal szemben is Igénye­sek. A társadalmi munka eredményei jól tükrözik ezt, például a megyei első helye­zésért kapott négyszázezer forint. Ott volt a falu ja­va a gázcseretelep-építésnél, a kozeii erdőben, Csei készkúton tábort kaptak az úttörők. A szülők vállalták a főzést, be­vásárlást, munkaközösségi bált rendeztek, melynek teljes be­vételét a táborozóknak aján­dékozták. Vannak napi gon­dok, gyakran felvetődő pana­szok. Így az utak állapota, a rossz közvilágítás, a boltok Fodor Istvánné áruválasztéka, főleg az ipar­cikk,áruknál, vagy a Nádúj­falu határában árválkodó ós­di benzinkút, amely nem tudja kielégíteni a nagyköz­ség mintegy ötszáz autótulaj­donosának igényét, nem be­szélve az átmenő forgalom­ról. Sótér László, a tsz párt­titkára jelzi, hogy szeretné folytatni a „panaszlistát”: — Az iskolát ki ne hagyjuk! Jelenleg hét helyen folyik az oktatás, jórészt elavult, száz­százötven éves • épületekben. Szükség lenne egy új köz­ponti iskolára. Tudom, ez szerepel a tanácsi tervben, de azt is tudom, hogy rengeteg pénz kell hozzá- A jószán­dék, az önerő kevés. Szüksé­ges a gazdálkodó egységek, a lakosság mozgósítása. — Valóban ilyen mostohák az iskolai ellátás feltételei? —a kérdést György István iskolaigazgatónak címezzük, aki egyben az általános mű­velődési központ igazgatója is. — Amíg nem születik vál­tozás, be kell érni a mosta­nival. Igyekszünk kihasználni a kevés lehetőséget is a kor­szerűsítésire- Két éve megyei támogatással egy fonotékát alakítottunk ki az iskolában, 180 ezer forintos költséggel. Itt lehet zenét hallgatni, olvasni, szórakozni. Gyereke­ink hosszú ideig a helyi bisztróba jártak ebédelni. Társadalmi öss z e fogóssá 1 ebédlői, melegítőkonyhát csi­náltunk ?z iskolában. Ami a közművelőd ás t illeti, szerve­zeti egységben van az okta­tással, a pedagógusok támo­gatják a függetlenített nép­művelőt, a közös nevelési elvek alapján- Jelenleg a te­rületen tizenhét művelődési kiscsoport működik a legkü­lönbözőbb rétegeknek, kor­osztályoknak. Szabó Nándor S ha már a korosztálynál tartunk, érdemes szólni a Nádújfaluban található gon­dozási központról, amely nem csak öregek napközi otthona, hanem a szociális gondozás bázisa is. Innen indulnak út* nak a gondozónők, hogy se­gítséget vigyenek az öregek­nek, akik az összlakosság mintegy 30—40 százalékát al­kotják. Mátraterenyei barangolá­sunkat a tanácson fejezzük be. ahol Szabó Nándornak so­roljuk a tapasztaltakat, a hallottakat. Bár sok újat nern tudunk mondani, jól ismeri a meglevő nehézségeket­— Sokszor az ésszerű koc­kázatvállalás elvét kell alkal­maznunk. Erre mondok pél­dát is. Amikor megszűnt a ZÖLDÉRT, nagyon megrom­lott a zöldségellátás a köz­ségben. Kapcsolatba léptünk a Heves megyei ZÖLDÉRT képviselőivel, akik jó minő­ségű, olcsó árut kínálnak a vásárlóknak- Egy recski szőr vetkezet a háztartási gépek javítását, gáz-, vízszerelést végzi. Tudjuk, hogy nem elé­gedett a lakosság a helyi TÜZÉP árukínálatával, a mun ká;i étkeztetéssel sem. Ez mind-mind a jövő „zenéje.” És végezetül még egy gondo­lat- A nagyközség Bátonyie- renye városkörzetéhez tarto­zik. E körzetesítésnek vannak előnyei, de hátrányai is. Az itteni embereket nagyon sok szál köti a megyeszékhelyhez- Annak idején odajártunk in­tézni ügyes-bajos dolgainkat. Nem beszélve arról, hogy Salgótarjánnal jól kiépített közlekedés köt össze. Bntony- terenye felé nehezebb az utunk. Hogy mást ne mond­jak, a nádújfalui gyereknek hajnal fél négykor kell fel­kelnie ahhoz, hogy hétre be­érjen a szakmunkásképzőbe-.. Szöveg: Kiss Mária Fotók: Kulcsár József Csikó István Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom