Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

Hz a bizonyos hat egész hat 2. Ha jönne a betegellenőr 'A jók közé tartozik táp­pénzes helyzetét vizsgálva a Nógrád Volán Vállalat. Ta­valyi átlaguk — hat egész egy tized — a megyei összesítés alatt van. Ám, volt jobb. Például tavalyelőtt, amikor még ennél is majdnem tel­jes egy egész százalékkal mu- tatósabb volt a kép. — Még jobban alakult a táppénzes helyzetünk a nyolc­vanas évek elején — mond­ja Barna Bertalanná ügyinté­ző. — Csakhogy öregszik a vállalat is, egyre több a nyug­díjba menő dolgozó. Akkori­ban évente hatan-nyolcan ke­rültek nyugdíjba, míg tavaly már legalább harmincán. Ez azért érdekes, mert az idő­sebb korral inkább együtt jár a betegség lehetősége. Bizonyára ez is lehet az egyik oka, hogy a Volánnál sem mutat javuló tendenciát a kép. De kimondottan vagy kimondatlanul ott lapulhat mögötte a betegellenőr hiá­nya. Évekkel ezelőtt még dol­gozott a vállalatnál egy be­tegellenőr. Jó kapcsolatot épí­tett ki azokkal az orvosokkal, akiknek körzetből több dol­gozó járt a Volánhoz dolgoz­ni. Munkája, hivatása nem az volt, hogy a valóban be­tegeket zaklassa, gyógyulá­sukat akadályozza, hanem pont fordítva: az igazi bete­gek gyógyulását, közérzetük javítását az is segíthette, ha közülük a táppénzt jogosu­latlanul igénybevevőket oly­kor-olykor kiszűrte. — Akkoriban volt példa, és nem is egyszer táppénz­elvonásra — emlékezik visz- sza Barnáné. Mikor viszont az elmúlt év kerül szóba, az az egyetlen eset annyira ritkaságnak szá­mít, hogy nehezebben jut eszébe, mint a jó pár éve megszűnt betegellenőrzés esetei. Ma a brigádok tagjai, s néha a munkahelyi vezetők mennek el beteg társukhoz. Látogatóba. Felháborítóan ki­rívó magatartást kell már ahhoz észlelniük, hogy netán azt, mint a betegségi álla­pottal össze nem egyeztethe­tőt, szóvá is tegyék a válla­latnál. ☆ — Nem találkoztam az el­múlt években táppénzelvo­násról szóló határozattal. Ha lett volna ilyen, biztosan hozzám is került volna — mondja Baksa Vilmosné SZTK-ügyintéző, a FÜTÖ- BER bátonyterenyei gyárá­nál. — Évekkel ezelőtt, na­gyon régen, volt betegellen­őr, aki kijárt a gyár bete­geihez, tőlem kapta a címe­ket. Annak is két-három éve már, hogy a FÜTÖBER-hez olyan értesítés érkezett, amelyben a társadalombiz­tosítási igazgatóság ellen­őre jelezte: nem találta ott­hon az ellenőrzés időpontjá­ban a gyári beteget. A szakszervezeti tevékeny­ség keretében van ugyan be­tegellenőrzés itt, de ez in­kább a szívélyes beteglátoga­tást szolgálja. Erre is nagy szükség van, természetesen. A bátonyterenyei gyárban a két-három napos, egyhe­tes időtartamú betegállo­mányból van több. Ám Bu­jáktól Ságújfaluig, Mátra- derecskétől Csécséig sok te­lepülésről járnak be ide dol­gozni, és az ő táppénzes hely­zetüket — vélik a gyárban — még hivatásos betegellen­őr segítségével is nehéz len­ne felmérni. (Január 31-én, a valamivel több mint 700 fős létszámú gyárból 21-en voltak beteg- állományban.) ☆ — Nálunk nincs betegel­lenőrzési rendszer — mond­ják a kisterenyei termelőszö­vetkezetben. — Talán azért, mert nemigen volt olyan eset, ami indokolttá tette volna, hogy ellenőrzés legyen. Olyan betegséggel mennek nálunk táppénzre á dolgozók, ame­lyek már komolyak. — Külön személyt állítot­tunk betegellenőri munka­körbe a szénbányák bátony­terenyei gépüzemében — em­líti Molnár István munka­ügyi csoportvezető, — A vállalatnál pedig összesen négy betegellenőr dolgozik. Hétről hétre követjük, ho­gyan alakul a táppénzen lé­vők száma. Most például az elmúlt héthez képest már megint emelkedett. Ha a 870 gépüzemi dolgozóból egy idő­ben 50—60-an táppénzben vannak, akkor már keresni kell az okát. A betegellenőrzés rend­szeressége itt azon is látszik, hogy évente tíz-tizenöt olyan határozatot ad ki az üzem­igazgató, amelyben a táppénz elvonását rendeli el. Az ál­talában egy-egy napi összeg megvonásának indokai kö­zött ilyenek szerepelnek: it­tasan jelent meg a felülvizs­gálaton, ami egyben azt is je­lenti, hogy gyógyulását kés­leltette; az ellenőr nem ta­lálta otthon, s a beteg ké­sőbb sem nyilatkozott tartóz­kodási helyéről. Legtöbbször a táppénzel­vonó határozatok ellen nem élnek jogorvoslattal azok, akik azt kapják. Pedig a határo­zat egyik következménye az is, hogy az a nap igazolatlan­ként szerepel a nyilvántar­tásban, az igazolatlan naphoz meg a kollektív szerződés fűz hátrányokat, ■fr Bizonyára nem a betegel­lenőrzés munkahelyi meg­szervezése az a csodaszer, ami egy csapásra csökkentené a táppénzes betegek számát, s a táppénzként kifizetett tár­sadalombiztosítási ellátás összegét. Nem ez az a csoda­szer, amely a termelésből kiesett napok nagy részét a termelésbe visszaadná. De bi­zonyára tenne annyi hasznot, mint amennyi kárt okoz hi­ánya. Nem is szólva arról, hogy ennek megszervezésére ér­vényes jogszabályok vannak, csak végre kellene járni. A beszélgetésekből úgy tűnik, amíg nem ment feledésbe a rendelkezés, neki is fogtak annak végrehajtásához a mun­káltatók. Idő múlásával azonban sok minden feledésbe merül.. Zsély András (Folytatjuk: 3. Esetek — következtetés nélkül) Munkatervezés a pártalapszervezefekta Kedvezően változtak egyes szociális juttatások A pénzügyminiszter február 1-jei hatállyal módosította az egyes szociális és kulturális juttatásokról szóló rendele- )et. Ennek alapján lehetősé­get ad arra, hogy a vállala­tok és intézmények a nem fi­zikai állományú dolgozóikat időkorlátozás nélkül magán- szálláson is elhelyezhessék. Azoknak a dolgozóknak, akik albérletben laknak, meghatá­rozott feltételek szerint al­bérleti hozzájárulást fizet­hetnek. Az intézkedéssel töb­bek között a pályakezdők, a kistelepüléseken dolgozó gyógyszerészele, tanítók szo­ciális helyzetét kívánják ja­vítani, s megkönnyíteni, az idényszerűen működő élelmi­szerüzletek üzemeltetését. Kedvezően változott a vál­lalatok, intézmények rendel­kezésére álló fizetési előleg- keret is. A rendelet lehető­vé teszi, hogy a korábbiak­hoz képest mintegy kétszere­sére növeljék az ilyen címen történő kifizetést. A keretből a vállalatok és intézmények dolgozóiknak kérésükre fize­tési előleget nyújthatnak. Ugyancsak a rendelet alap­ján lehetővé vált az is, hogy a költségvetési szervek se­gélykeretüket a bér-, illetve jutalommaradványukból ki­egészítsék. A változásokat a Magyar Közlöny idei 2-es száma tar­talmazza. Az elmúlt évben 3.5 millió forint értékű személyautó-alkatrészeket értékesített a Pétervására és Vidéke Afész mátraterenyei autóbontója. A bontóban 100 darab autót szedtek szét, s ez évre már 150 darab a tervük. A helyi értékesítésen túl az első ne­gyedévben tervezik két elárusítóhely megnyitását Salgótarjánban és Pétervásárán. Az alkatrészeket mágneses és vegyszeres eljárással vizsgálják és így háromféle árkategóri. ában árusítják a minőségtől függően — Bencze — Ahogyan az országban mindenütt, úgy me­gyénkben is fontos feladat előtt állnak a párt- alapszervezetek. Taggyűléseken fogadják el februárban az 1986-ra érvényes munkatervei­ket. A jelenlegi tervezőmunka több szem­pontból is megkülönböztetett jelentőségű. A XIII. kongresszus határozata végrehaj­tásának folyamatában az idei lesz az első év, amikor az éves munkát a határozat kö­vetelményeinek megfelelően, annak ismere­tében tervezik meg. Az alapszervezetek túl­nyomó többségében jól érzékelik megnöve­kedett felelősségüket a helyi feladatok kiala­kításában, felismerik, hogy a tetteken a sor. A gazdálkodó egységekben a pártmunka tervezése párhuzamosan zajlik a VII. ötéves tervi elképzelések és az 1986. évi feladatok kimunkálásával, ezért az összehangolásra, a koordinációra nagy figyelmet kell fordítaniuk. Megújulásra ösztönöz A kongresszus határozata kimondja „•.. ar­ra van szükség, hogy a párt maga is emelje munkájának színvonalát, fejlessze munka­stílusát és munkamódszerét, a párt minden szerve, szervezete, minden kommunista te­gyen eleget a nagyobb követelményeknek... A párt politikájának kidolgozásában, végre, hajtásában és ellenőrzésében lényeges sze­repe van az alapszervezetek és a taggyűlések önálló, kezdeményező munkájának”. E köve­telmények megvalósításában jelentős felada­tok hárulnak már a munkatervek összeállí­tásának időszakában is a pártszervekre, -alapszervezetetare. A kongresszusi határozat a pártmunka, a pártélet megújulására ösztö­nöz. Minden szinten és területen át kell gon­dolni, hogy melyek azok a területei mun­kánknak, ahol korszerűbben, az eddigieknél hatékonyabban kell dolgozná. Az önállóság növelése az irányító pártszervek mellett az alapszervezetek felelőssége is. Mélyebb elem­zés szükséges ahhoz is, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben az alapszervezetek kezdeményezni tudnak. Tehát már a munka­programok, az üléstervek készítése is a ko­rábbiakhoz képest nagyobb körültekintést, elmélyültebb gondolkodást, alaposabb elem­zést követel az alapszervezeteknél is. Felvetődik a kérdés: milyen legyen egy „jó alapszervezeti munkaterv? Természetesen erre nem lehet egyszerre és mindenkorra ér­vényes, _ megdönthetetlen igazságokat tartal­mazó választ adni. Azt azonban leszögezhet­jük, hogy mindenütt az adott időszakban a leglényegesebb, politikai döntésre érett és azt igénylő kérdésekkel kell foglalkozni. Ezek kiválasztásában mindenkor jól igazít el az irányító pártszervek munkaWve, ajánlásai. Ez azonban kevés. Az alapszervezetek veze­tőségeinek alaposan ismerniük kell a műkö­dési területük legfontosabb folyamatait, fel­adatait, feszültségpontjait. Képesnek kell lenniük arra, hogy kiemeljék azokat a ten­nivalókat, amelyek megoldásán keresztül ér­vényesíteni tudják a pártirányítást. Termé­szetesen ebben nem szabad, hogy magukra maradjanak a vezetőségek, igénybe kell ven­niük a pártdemokrácia adta széles lehetősé­geiket. Kérjék a párttagok, a helyi társszer­vek észrevételeit, napirendi javaslatait. Ebben a munkában sok segítséget adhatnak a párt- bizottságok, pártvezetőségek területfelelősei, s ezt mindenütt igényeljék a vezetőségek. Az előttünk álló esztendőben sok társada­lompolitikai feladat megoldásához kell hozzá­járulniuk az alapszervezeteinknek. Helyileg differenciáltan, de mindenütt fontos tenni­való az ifjúságpolitikai párthatározat még mélyebb megismertetése, értelmeztetése és az elmúlt év őszi taggyűlésen megfogalma­zottak végrehajtása. Egyes részkérdésekben bátran vállalkozhatnak ellenőrzésre, beszá­moltatásra is. Hasonlóan jelentős kérdéskör az idősekkel való foglalkozás, helyzetük, kö­rülményeik figyelemmel kísérése, közérzetük javítása. Főleg a községi, lakóterületi alap­szervezeteknek van ebben szerepe, de néhány szempontból az üzemieknek is vannak ten­nivalói. Az elmúlt időszakban a megyei pártbizott­ság elemezte a munkásság helyzetét. Most az alapszervezeteken a sor, hogy meghatározzák a helyi feladatokat. A tanácsválasztások egyik ú.i eleme volt a társközségekben működő elöljáróság létrehozása. Több helyen kedve­zőek a tapasztalatok, ezek felmérése, politikai összegzése, a továbblépés útjának megfogal­mazása szintén adhat feladatot az érintett alapszervezeteknek. Társadalmi életünk min­den területére kiemelt tennivaló a rend és fegyelem szilárdítása. A munka élére is a pártszerveknek és -szervezeteknek kell áll­niuk a helyi lehetőségek feltárásával, kom­munista példamutatással. Politikai irányítás A gazdaságpolitika terén az év első felé­ben a tervezőmunka politikai irányítása ke­rül előtérbe. Az alapszervezetek felelőssége, hogy biztosítsák a népgazdasági és a helyi tervezőmunka összhangját, az érdekek egyez­tetését. Munkájuk során kerüljék az operatív beavatkozást, a kommunisták tevékenységén keresztül szerezzenek érvényt akaratuknak. Ennek során ösztönözzenek jobban a helyi anyagi és szellemi erőforrások hatékonyabb hasznosítására, az eredményesebb gazdálko­dásra. Minden gazdálkodó egységnél feladat, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a gyor. san változó feltételekhez, tevékenyen vegye-’ nek részt a népgazdasági egyensúly javítá­sában. Az alapszervezetek olyan kérdések­ben kezdeményezhetnek leginkább, amelyek megoldása a helyi gazdasági vezetők hatás­körébe tartoznak. Minden területen szorgal­mazzák: a jövedelemtermelő képesség fokozá­sát, mint előbbrelépésünk egyik fő lehető­ségét. Életszínvonal-politikai tevékenységükben mindenekelőtt a központi célkitűzések helyi megvalósítását segítsék elő. Politikai munká­juk során arra törekedjenek, hogy környe­zetük megértse és elfogadja, hogy azt lehet elosztani, amit hatékony, fegyelmezett munJ kával megteremtünk. Az életszínvonalunkat, életkörülményeinket jelentősen befolyásoló, kiemelt társadalmi programok végrehajtása akkor lehetséges, ha a helyi erőket is meg­felelően mozgósítjuk. Ebben az alapszerve­zetek is sokat kezdeményezhetnek. Az ideológiai kulturális nevelő munkánknak legfőbb feladata, hogy biztosítsa a szocialis­ta építőmunka magasabb színvonalú tudati feltételeit. Ennek érdekében minden alapszer­vezetben1 elő kell segíteni valós értékeink élt fogadtatását, lehetőségünket, perspektívánkat.’ A pártoktatásban tart a kongresszusi határo­zat feldolgozása. Valamennyi alapszervezet felelőssége, hogy ennek politikai tapasztala­tait érdemben felmérje. Ismerni kell minden vezetőségnek, hogy milyen kérdésekben van egyetértés, bizonytalanság, esetleg kétely. Erre alapozva tudják megfogalmazni a to­vábbi tudatformáló munka feladatait, fő iráJ nyait. Kulcskérdés Társadalmi fejlődésünk kulcskérdése, hogy megnövekedett feladataink ellátásához biztosí­tani tudunk-e felkészült, művelt, többoldalúan képzett, egészséges dolgozókat. A társadalom által biztosított lehetőségeken belül ez főként nevelő munkán múlik. Az alapszervezetek kommunistái elsősorban tudatformálással, példamutatásukkal tudják befolyásolni ezek­ben a kérdésekben is a környezetüket. Te­remtsenek olyan légkört, amelyben becsülete van a tisztességes munkának, a tanulásnak, a továbbképzésnek, az egészséges életmódi nak. Ezekre a feladatokra a munkatervezés során is gondolni kell. Pártéletünkben a kongresszusi határozati­nak megfelelően, minden szinten és terü­leten a megújulás, a korszerűsítés áll a köJ zéppontban. Mit tud tenni ennek érdekében egy alapszervezet? Legfontosabb a meglévő határozatok jobb végrehajtása. Ma ez mun^ kánk egyik gyenge láncszeme. Ma már el­mondhatjuk, hogy minden lényeges területre van érvényes határozat, mely az alapszerve­zetek rendelkezésére áll. A gond ott van, hogy a helyi feladatok kimunkálása nem elég konkrét, nem kellően személyre szóló, ellen­őrizhető. Ilyen vonatkozásban az irányító pártszervek is több tartalmi és módszerbeli segítséget adhatnak az alapszervezeteknek. Korábbi időszak tapasztalata, hogy jelen-' tős a rutinjellegű, évenként visszatérő na­pirend. A taggyűlések úgy tárgyalnak előter­jesztéseket, hogy nem születik érdemi dön­tés, a párttagok nem érzékelik az egyéni feladatokat. Bátrabban kellene elhagyni eze; két a témákat, helyettük a legfontosabb he­lyi folyamatokkal, gondokkal kellene foglal­kozni, politikai döntést hozni, megfogal­mazni a kommunisták személyes tennivalóit. Aktív cselekvés Jelenlegi viszonyaink között rendkívül fon; tos, hOígy a párton belül erősödjék a rend és a fegyelem, a pártegység minden elemében szilárd legyen. Jól segítheti ezt a pártdemok­rácia erősítése, a kommunisták mind szélesebb körének bevonása az aktív cselekvésbe, a fórumok nyíltságának, őszinte hangvételének fejlesztése. A munkatervekben ez úgy jelen­het meg, hogy többet és folyamatosabban foglalkoznak a pártéisttel, belső ügyeinkkel A párttagság összetételéért, a tagfelvételi, párttaggá nevelő munkáért a Politikai Bizott­ság minden egyes kommunistát felelőssé tett. Valamennyi alapszervezet’aen ez a kö­vetelmény ú.i gondolkodást, magatartást igé­nyel. Nem szükséges kampányt indítani, de a folyamatos politikai munka során érdemes lenne felmérni, hogy valójában hogyan ál­lunk, a párttagok mennyiben érzékelik a felelősségüket. A tömegszervezetek pártirányításában to­vábbra is bevált gyakorlatunkat kell folytat; nunk. Politikai eszközökkel támogassuk ön­álló, felelősségteljes munkavégzésüket. Bizto­sítsuk, hogy saját szerveink határozatainak végrehajtásán minél eredményesebben dol­gozhassanak. Az üléstervekkel szemben fokozódó köve; telmény, hogy lehetőség legyen a menet közben előtérbe kerülő kérdések érdemi meg­tárgyalására, tehát ne legyenek napirendekkel túlzsúfolva. A most elkészítendő munkaprog­ramok és üléstervek az alapszervezetek éves munkájának alapját képezik. Az eredményes tevékenység egyik fontos feltétele, hogy a terveket körültekintően, a feltételeket és le­hetőségeket gondosan mérlegelve készítsék el mindenütt. Ez igényli a párt politikájának helyi végrehajtása is. Hammer Pál, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese b (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom