Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám

Buga doktor 80 éves Elhelyezkedett az íróasztal mögött, orrára igazította a szemüveget és vette a papírt. Aztán — akár a mikrofon előtt — olvasni kezdett. A máséval összetéveszthetetlen hang — előzetesben — a kö­vetkező heti rádiós anyagot „közvetítette”. Ezúttal, or- szágnvi helyett, egyetlen hall­gató számára. Emlékszem, a „krumpli” táplálkozást jelen­tőségéről szólt. .. Nem egyetlen. mindössze első, „Laci bácsival” kapcso­latos élményem volt ez... Ma az immár 80 éves Bu­ga doktorral ülök szemben. Igaz, ő már egy másik, ké­nyelmesebb karosszékben. . . — Három éve, amióta be­teg vagyok. tényleg csak ülök, és innen szemlélem a világot. Pedig — szívesebben gvomlálnék a kertben! Mert azt is szükséges, nemcsak ül­tetni... Ugyanúgy, mint a tudat esetében, ahonnan a téveszméket, hiedelmeket, ba­bonákat kell kiirtani! — Honnan ez az indítta­tás. mik a gyökerei ennek az elkötelezettségnek? — Amikor ezt kérdezik, irrndig azt a — már jetkén- pé nőtt — kispadot látom magam előtt, amelyet apám­tól, a falusi tanítótól ..örö­költem”. Azt, amelyen üldö­gélve apám. majd én, vála­szolhattunk a falubéliek kér­déseire. Már itt — és hál’ istennek elég korán — meg­tanultam, hogy a magyar em­ber mindenre kíváncsi. és mohón nyeli a használható szót. . . — Ám, ha most egy réteg­gel mélyebbre ások, korábbi gyökerek is felszínre kerül­nek! Még a II. világháború előtt, a Párkányban megjele­nő Dél-Szlovenszói Magyar Lapok című újságot egy öreg református, pap szerkesztette. Nos, ebben a lapban jelent meg először — nyomtatásban — a nevem. Mint afféle di­ák, verseket írtam, amiket az öreg Soós Károlv lehozott. Egyszer azt kérdi tőlem: Te! Aztán valami oko­sabb. egészségi dolgot nem tudnál írni?!” így aztán a 20-as évek végén., ebben a tanban jelentek meg első egészségre vonatkozó taná­csaim. — . Hogy — végül is a g' ógvító orvosból — hivatásos „egészségi felvilágosító” let­tem, abban dr. Pintér Mik­lósnak volt nagy szerepe! Ró­la eszembe jut, hogy annak Ideién, amikor a nyilasok le­tartóztattak. és gyalog haj­tottak Győr felé, akkor az egvik faluban egy biciklista állt meg a csoport mellett. Megismertem: hiszen ez az én hajdani vöröskeresztes-kór- házi kollégám! Azt kérdezte lő'em: „ennivalótok-van-e?!” Nincs, mondtam, de tűnj el Innen Miklós, mielőtt még té­ged is betaszítanámak a sor­ba Azok közé. akik „nemkí­vánatos S7emélv”-nek minő­ből tek... Ellenem — nem Blarvtalanul — a szovjetekkel Való együttműködés, és a '„7sidómenekrbés” volt a vád. Nos, Pintér eltűnt, ám kis­vártatva visszatért — hóna alatt egy kenyérrel... — Az 50-es évek eleién, amikor dr. Vilmon Gyula jkezdeménvezésére. megala­kult. az Egészsésügvi Minisz­térium felvilágosítási osztá­lya. — ennek é'érp került Én abban- az időben Szom bathe! v város fő­orvosa voltam Kaptam tn'e *gv levelet, hogy ..gvere föl, Jiekem egy ilyen író-orvosra van szükségem!” így kerül­tem Pestre. .. Buga doktort kezdettől fog­va az az elv vezérelte: „ahogy a kisgyermeket kanállal enni, pohárból inni — úgy kell megtanítani az embereket, hogyan éljenek egészségesen”! Persze, mindezt ízesen, színe­sen, dallammal, ritmussal. Szóval: érdekesen. Minden­képpen emberi fogyasztásra alkalmas módon, és semmi­képp sem unalmas formá­ban. .. Eszerint cselekedett, amikor az egyetem elvégzése után, szülőfalujában lett körorvos. Később — TIT-előadóként is — evégett járta az országot... — Végeredményben egy si­keres életpályát mondhat ma­gáénak. .. — Ha most azt akarod kér­dezni, hogy elégedett vagyok- e, akkor máris igennel vá­laszolok! Mármint azzal, ami megadatott nekem! Tulajdon­képpen mindig azt csináltam, amit szerettem. .. Ha élőiről kezdeném, — ugyanezt a pá­lyát választanám! — Hogy jól végeztem-e a munkám? Szándékom szerint — mindig! Elismerésben sem volt hiány. Többek között SZOT-díjra és az Érdemes orvosi címre méltattak, ezen kívül a TIT Bugát Pál-érmet is elnyertem. Hogy mit is tett Buga dok­tor?!. Hiszenj, hogy mindanv- nyian* tisztában vagyunk vele? Puszta számszerűségek so­sem jellemezhetnek egy em­bert, egy munkáséletet. Mégis érdemes leírni: rádiós és egyéb előadásból pár száz híján tízezret sikerült össze­számolni! Levelekre adott vá­laszüzeneteinek száma a ti­zenötezret közelíti, ismeretier_ jesztő közleményei, cikkei mennyiségének megállapítása pedig egyenesen reménytelen vállalkozásnak minősül. Mind­emellett huszonhét könyv szerzője... Talán furcsa, de Buga dok­tor — mindezek ellenére — nem teremtett iskolát! Nos, távolról sem azért, mintha nem lett volna rá szükség. Inkább azért nem, mert amit ő elkezdett, senki sem tudta utána csinálná. Viszont. — teremtett egy „műfajt”! Méghozzá egyedül­állót, a tudomány és a művé­szet határmezsgyéjén ... Azt az írói teljesítményt, ami az orvostudományból „fordítot­ta le” és közvetítette azokat a tudnivalókat, amelyeket az utca embere a gyakorlatban hasznosíthat. — Valóban másképp esi. náljók a ma egészségnevelői — mondja. — Másképp, de az nem azt jelenti, hogy nem jól! Hiszen megváltoztak a körülmények,, így a velük szemben támasztott követel­mények is. Az idős kor természetes velejárója a visszaemlékezés, a múlt felidézése. Nos. „Bu­ga doktor”, „főorvos úr”. „La­ci bácsi” bár reménvteljesen, ám nagv betegségéből lába­dozva sem csak a múltból él! Üzeneteit, cikkeit ma is rendszeresen írja a Szabad Földben, rádiós anvagai — bár ma már más olvassa fel őket — szintén mindenkihez eljutnak az éter hullámain. Hallgatói, olvasói nevében kívánunk neki még nagvon sok, sikerében gazdag bol­dog évet. Fbbez pedig — ami­re mindnváiunkat oktat — sok erőt, jó egészséget! Albrecht Gyula Tisztelt szerkesztőség I Pon fos számolási ! Megköszönöm intézkedésü­ket a karácsonyi vásárlásom nyomán. Egy valami azonban mégsem tiszta számomra. Tát­rai István értelemszerűen kö­zölte ugyan, az üdítőitalok haszonkule £t. bér én nem arra voltam kíváncsi, hiszen nem azt vásároltam. Telefo­non történő érdeklődésemre — édesanyámék ugyanis el­küldték Miskolcra a cikket — Tátrai István közölte a külföl­di palackozott italok haszon­kulcsát, amely 1,62 százalék. A vietnami vodka nagyke­reskedelmi ára 102.80x1.62= 166,50 forint. Velem pedig 172,90 forintot fizettetett az üzletvezető. Tudvalevő, hogy az ÁKF-ellenőrzések során 20, 30. 40 filléres töÉbletszámo- lásért már komoly bírság jár, ebben az esetben a 6,40 forin­tos árdrágítás már minek mi­nősül? Szeretném hangsúlyozni: eszemben sincs feljelentést tenni az illetékes kereskedel­mi felügyelőségen, csupán az üzletvezető figyelmét szeret­ném felhívni a pontos számo­lásra. Lehet, hogy erre az észre­vételemre is talál kifogást a vendéglátó vállalat és ismétel­ten kivédi a szerződéses bolt vezetőjét. Mindenesetre kö­szönöm. hogy meghallgattak. Vályi Nagy Tamásné zenetanár Miskolc, Petőfi út 47. Didergő gyerekek Salgótarján déli részének egyik nyugati nyúlványa a Csókás­völgy : a Kinizsi Pál és a Szé- csényi út. Zagyvapálfalva. egyik legnépesebb területe. Itt van a Csókás erdészházi buszmegálló. Reggelenként hét órától közel tizenöt iskoíás gyermek toporog itt az alig egy méter széles sá­von, — mely az utat a pataktól elválasztja — és várja a buszo­kat, hogy az iskoláig a kb két- kilométeres utat ne gyalog te­gyék meg esőben, sárban, hó­ban, fagyban. De állnak itt fel­nőttek, fiatalabbak és nyugdíj­sok egyaránt. Aztán elkezdődik a szerencsejá­ték: találgatják — ha a kanyar­ból kibukkan a busz, — hogy megáll-e vagy sem. Néha több is elmegy megállás nélkül, hi­szen mire ideér, megtelik a tá­volabbi helységek utasaival. Vé­gül is valamelyik csak felveszi őket. Az itteni lakosok évek óta ké­rik, hogy kapjon a két említett ütea helyi járatot. A város déli részén már nincs is olyan terü­letrész, ahol ne lenne helyijárat. Az itt élő emberek azzal is megelégednének, ha naponta csak egy-két alkalommal közlekedne. Főleg reggel, hogy az iskolás gyér ekek ne átfagyva, idegesen foglalják el helyüket a padok­ban. Amikor én elemi iskolás voltam, gyalog jártam Csókás­pusztáról iskolába és vissza. No, de ez az 1930-as években volt. Keményvári István Munkafegyelem: osztrák és magyar módra Nyitrai Ferencné dr., az Or­szágos Statisztikai Hivatal elnökének talán nincs is olyan értékelése a munka termelé­kenységéről, hogy negatív pél­daként elsőként ne az építő­ipart említené. Kétségtelen, hogy az építőipar — sajátos­ságainál fogva — rendkívül nehéz helyzetben van, mivel külső munkahelyeken tevé­kenykednek (nincs kerítés', kapu. stb.). Bár e szakmában nem vagyok járatos, de sok olyan jelenséget figyeltem meg. amely jórészt a mun­kafegyelem lazaságára utal. ízelítőül néhány példát. Az elmúlt nyáron egy ba­rátom mesélte el, hogy nem is olyan régen sikerült a buda­pesti ..szállodasor” építkezé­sénél elhelyezkednie. Hát meg is kezdte a munkát, amúgy „magyar módra”. Amikor az első bérfizetésre került a sor, ugyancsak meglepődött, mi­vel az ígért keresetnek kö­rülbelül csak a 60 százalékát kapta meg. Elment reklamál­ni az osztrák művezetőhöz. Nagy nyugalommal elővette a zsebnaptárát, fellapozta a nevénél, és elkezdte sorolni az egész havi munkáiét imf- • gven: Elsején 8 óra 55 perc­kor elment és 10 órakor jött vissza. Déli 12 órakor eltávo­zott a munkahelyéről és csak 14 órakor tért vissza. Foly­tatni akarta másodikéval, de erre már a „sértett” csak legyin­tett: „Hagyja mester, önnek van igaza!” Ezt követően én is elkezdtem a munkát, amúgy „osztrák módra”. Mondanom sem kell, a fizetésemmel is elégedett voltam — fejezte be történetét a barátom. A másik eset Salgótarján­ban történt az egyik legna; gyobb forgalmú italboltban a nyár kellős közepén egy pén­tek délelőtt, fél 11-kor. Az ital­boltban napi kisfröccsömet fogyasztottam, amikor az asz­talhoz leült malterosruhában két kőműves. Két-két korsó sört tettek le eléjük. Az egyi­ket mindjárt egyszerre „fel­hajtották”, mondván: hát ez jól esett. Beszélgetésbe ele­gyedtünk. Elmondták, hogy a főnök által erre a napra ki­adott munkát már 10 órakor befejezték, mert reggel 6 óra­kor azonnal ..ráhajtottak”, s most már csak 2 óra tájban mennek vissza a munkahe- ’ lyükre. hogy átöltözzenek. Kissé bátortalanul vetettem fel, hogy talán laza volt a meghatározott norma? Mire ők megjegyezték: ez nem az ő gondjuk; ott a főnök és az jobban ismeri náluk az érvé­nyes „normákat”. Ehhez úgy vélem sok hozzáfűznivalóm nincs! Tudnék még bőven pél­dákat sorolni, de bárki meg­győződhet hasonló esetekről, ha reggel 9 és 10 óra; vala­mint 12 és 13 óra között be­megy egy olyan italboltba vagy presszóba, ahol a közel­ben építkezések, lakásfelújí­tások vannak. Bőséges él­ményanyagot gyűjthetnek az ott tartózkodó munkaruhás dolgozóktól. Mit lehet itt tenni? A két esetet figyelembe véve a vá­lasz egyszerű: kell egy Olyan művezető, akinek zsebnote­sza van és abba be is meri írni, hogy ki meddig tartóz­kodik távol a munkahelyé^ ről, és azt érvényesíti is a bérszámfejtésnél. A másik eset tanúsága szerint tudomá­nyosan megalaoozott ..normá­kat” kel! minden területen alkalmazni. Ismétlem, én csak a külső jelenségekből tudom ezt a következtetést levonni. Az építőiparban kulcskérdés — mint a népgazdaság más területein is — a munkafegye­lem . következetes megszigo­rítása. Mucsi Lajos Az STC anyagi helyzeté­nek kilátástalansága miatt feloszlott a városi sportkör. Döntés született, hogy az addig bázisvállalatok — ha­gyományaiknak megfelelően —, különböző szakosztályo­kat átvesznek a megszűnő sportkörtől, amelyeknek mun­káját anyagilag és erkölcsi­leg is segítik. Ilyen körül­mények között került sor 1984. május 22-én a gyári sportkör alakuló közgyűlésé­re. Az öblösüveggyárban ugyan már működött 1930 óta sportkör SÜMSE néven, de ezt az STC megalakítása­kor megszüntették, pedig jól működő atlétikai és labda­rúgó-szakosztály tevékenyke­dett itt. A közgyűlés megválasztotta a vezetőséget és döntött a sportkör nevét illetően is: Salgó Öblös SC néven alakult újjá az öblösüveggyári sport­kör. Színe a hagyományok­nak megfelelően a zöld-fehér maradt. Három szakosztály (férfiröplabda, labdarúgás és cselgáncs) működtetését vál­lalta. A férfiröplabda-szakosz- tályt —, amely az NB II-ben szerepel —, az STC-től azért vettük át, mivel a röplabdá­zásnak hagyományai voltak az öblösüveggyárban. Sajnos, a jelenlegi együttes játékos- állománya nem üti meg a másodosztályú szintet. A cselgáncsszakosztályt ugyancsak „örököltük” az Öblosiivcqgifári Sport Klub STC-től. Ez a sportág csak rövid múltra tekinthet visz- sza a nógrádi megyeszék­helyen. Kitűnik ez a verseny­zők életkorából is. A legfiata­labb versenyzőnk, mindössze 6 éves, de a legidősebb sincs több 20 évesnél. Elismerésre méltó az összetartás a szak­osztályon belül. Edzéseket a hét minden napján tartanak — Károlyi Antal ^ edző irá­nyításával —, amelyekre gyakran a szülők is eljön­nek. A tavalyi esztendőt igen sikeresen zárta a szakosz­tály. A hatvan sportolóból 19-en értek el valamilyen minősítést. A szakosztály fennállása óta először sike­rült. olimpiai pontokat sze­rezni. Az 52 kg-os kategóriá­ban Csonka Tibor országos bajnokságot nyert. A 38 kg- os kategóriában L opatovszki Ottó bronzérmes lett. Ketten együtt 14 olimpiai pontot érdemeltek ki. Ezenkívül sok területi és országos verse­nyen is részt vettek sporto­lóink, ahol eredményesen sze­repeltek. Labdarúgó-szakosztályun­kat újjá szerveztük, mert a fúzió után gyárunkban csak a tömegsport szintjén űzték a legnépszerűbb sportágat. Az elmúlt szezonban a megyei ..B” bajnokságban indulha­tott csapatunk, ahol a har­madik helyen végzett. Az if­júságiak a második helyet szerezték meg. Az elnökség az új bajnoki idényre célul tűzte ki a bajnokság meg­nyerését. Az őszi idényben elért eredménvek alapján ez reális közelségbe került. A felnőttcsapat az első helyen várja a tavaszi folytatást, négy ponttal megelőzve a ri­válisokat. örvendetes az if­júságiak sikersorozata, iA baj­noki tabella élén állnak, igen jelentős az előnyük. Bene­veztük őket az Országos If­júsági Kupába, ahol eddig remekül szerepeitek: már a legjobb 16 csapat közé jutot­tak, kiverték többek között a DVTK csapatát is. Atlétikai szakosztályunk nemrégiben kezdte meg te­vékenységét. A városi sport­kör megszűnése után az SKFF karolta fel őket. El­sősorban a fiatalok nevelésé­re vállalkoztak. Az elsődleges cél egy megfelelő bázis ki­alakítása. Ezután sportolási és versenyzési lehetőséget kapnak az atléták, akiktől azt várjuk, hogy lépésről lé­pésre javuljon az eredmény­listájuk. 1984 júniusától a tömeg­sportmunkát a megalakult öblös SE elnöksége irányí­tásával végezzük. A szerve­zési munka jó. Csonka Tibor St. öblösüveggyár összeállította: Tóth Jolán Jogi tanácsadó Csak a munkaképtelen férj jogosult az özvegyi nyugdíjra Horváth Sándor szandai olvasónk levelében arról ír, hogy <5, miután felesége a közelmúltban meghalt, két gyer­meküket egyedül neveli, további két gyermek után pedig gyermektartásdíjat fizet, miért nem jogosult özvegyi nyug­díjra, ezen felül mint gyermekeit egyedül nevelő apa, miért kap csupán 1680 forint családi pótlékot? A jelenleg érvényben lévő, a társadalombiztosításról szóló törvény olvasónk első kérdésére vonatkozó része kissé ellent­mondásos, ám amíg új jogszabály nem születik, ezt kell alkalmazni. Amíg az özvegyen maradt nők kedvezőbb fel­tételek mellett részesülhetnek özvegyi nyugdíjban, addig az özvegyen maradt férj részére csak igen szigorú, a törvény által előírt feltételekkel állapítható meg állandó özvegyi nyugdíj. Ideiglenes özvegyi nyugdíjat pedig a férj semmi­lyen feltételek mellett nem kaphat! A társadalombiztosítási törvény szerint: A feleség özve­gyen maradt munkaképtelen férjének akkor jár állandó özvegyi nyugdíj, ha a feleség a haláláig az öregségi (rokkant­sági) nyugdíjho7 szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. és a halálát megelőzően legalább egy év óta a férjét a saját háztartásá­ban, túlnyomó részben eltartotta, vagy a bíróság (bírósági egyezség) a férj részére tartásdíjat állapított meg. Az el­tartás ténye a helyi tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szerv« álltai kiadott hatósági bizonyítvánnyal igazolható. Az elmondottak alapján, tehát. csak a munka- képtelen férj jogosult felesége halála esetén, özvegyi nyug­díjra. Olvasónk kérdésének második részével kapcsolatosan el­mondjuk, hogy az özvegyen maradt, és négyg.vermekesnek minősülő, de háztartásában két gyermeket eltartó, egyedül nevelő női dolgozót sem illeti meg nagyobb összegű csa­ládi pótlék mint olvasónkat férfidolgozó létére. ☆ Gáspár Bálint pásztói olvasónk a munkaviszonyának meg­szűnését követő 95. napon szenvedett közúti balesetet. Kér­dése: jár-e részére valamilyen társadalombiztosítási szol­gáltatás? Elöljáróban csak annyit: olvasónk táppénzt nem kaphat. Táppénz őt legfeljebb abban az esetben illetné meg, ha keresőképtelensége (közúti balesete) a munkaviszony meg­szűnését követő 15. napon belül következett volna be, és előtte a biztosítás legalább 180 napon át megszakítás nélkül fennállott. Jogosult lehet azonban rokkantsági nyugellátásra, amennyiben a baleset következtében munkaképességét leg­alább kétharmad részben elveszítette és állapdtában javulás egy évnél korábban nem várható, továbbá az előírt szolgá­lati időt megszerezte. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő kedve­zőbb, mint az öregségi nyugdíj esetében. Ezek szerint: 22. életévének betöltése előtt csak két év, 22—24, éves korban négy év, 25—29. évesen hat év, 30—35. évesen nyolc év szol­gálati idő szükséges a rokkantsági nyugdíj megá1,ao''+-5sáv'oz. Dr. Zs. A. { NÖGRAD — s1986. február 6., csütörtök 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom